Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-18 / 219. szám, kedd

Nem kell a segítség? JX fegyvert már letették, munkájuk még nincs Vidám társaság utazik a vonaton. Rövidre vágott hajuk elárulja, hogy nemrég még kiskatonák voltak. - Elég volt a nyolc hónap a seregnél - tudom meg az egyik szőke fiútól. - Faképnél hagytuk a főhadnagy urat, boldoguljon ahogy tud. Számunkra többé nem lesz harcászati gyakorlat... -Sem pedig korai ébresztő, reggeli torna, körlettakarítás - viszi tovább a szót társa. - Diszkó lesz helyette. Ezután majd ' vidáman élünk. Kihasználtuk a törvényadta lehetőséget és a polgári szolgálatot választottuk. - Mivel indokoltátok ezt meg? - kérdezem naivan. -Lelkiismereti okkal - mondják hahotázva. - Szabadok leszünk, mint a madarak. Miután leszállnak a vonatról, egy ideig az ablakból figyelem őket. Vagy tíz fiatal jött ki a fogadásukra. Amikor a szerelvény kigördül az állomásról, jól látom, hogy a vendéglő felé tartanak. Ünnepelnek, de vajon mit is? A MINISZTER ÍGY LÁTJA - Az alternatív katonai szolgálatról szóló törvényre szükség volt, de kár, hogy a törvényalkotók nem vették figyelembe észrevételeinket. A tárca nem tiltakozott, az igazat megvallva nem gondoltuk, hogy ez a törvény rövid időn belül sok gondot fog okozni. Az április elsejei bevonuláskor ugyanis mintegy négyszáz fiatal jelezte, hogy a polgári szolgálatot választja. Ami az elmúlt fél év alatt a hadseregben történt, arra sem a parancsnoki kar, sem a törvényhozók nem számítottak. A már tényleges katonai szolgálatukat teljesítő fiatalok közül közel tizennégyezren adtak be kérvényt, hogy tegyék számukra lehetővé a polgári szolgálatot. Az alegységek egész sora olyannyira meggyengült, hogy a kiképzés - amely minden hadseregben létkérdés - is nehézségekbe ütközik. Szeptember elsejéig több mint tizenegyezren már le is szereltek. - Azt hiszem, a polgári szolgálatról szóló törvény megérett a felülvizsgálatra. A törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy aki már egy éve fegyveres szolgálatot teljesített, ötletszerűen meggondolja magát, beadja a leszerelési kérelmet. Szerintem a fiataloknak a bevonulás előtt kellene döntenie arról, hogy a fegyveres vagy a polgári szolgálatot választják-e. A helyzettel nem vagyok elégedett, tudomásom szerint országos viszonylatban eddig csak hétszáz fiatal kezdhette meg polgári szolgálatát. A törvény felülvizsgálata azért is fontos, mert a helyhatósági választások után az önkormányzatoknak keli a polgári szolgálatot megszervezniük. A HELYZET NEM RÓZSÁS Sokan azt gondolták, hogy a polgári szolgálatosokra a kórházakban, a szociális létesítményekben nagy szükség lesz. Talán igazuk is van. Csakhogy a törvény végrehajtása körül sok minden nem tisztázódott. Két minisztérium is felelős érte, nem utolsósorban a járási nemzeti bizottságok. Nem döntöttek arról sem, ki állja a költségeket. Az egészségügy vezetői, (ötvenezer középkáder, főleg ápolónő hiányzik) azt hangoztatják, nincs anyagi fedezet, nem tudják a polgári szolgálatosokat ellátni, étkeztetni stb. Alkalmazásuk, bár segítség, megterheli a költségvetésüket. A berouni kórházban kiszámították, hogy egy-egy polgári szolgálatos havi költsége 1171 korona, s ha tizennégyen egy évet letöltenek náluk, az kétszázezer koronájukba fog kerülni. -Szlovákiában az elsők között használtuk ki a polgári szolgálat adta lehetőséget, öt fiút választottunk ki, akik július 20-án meg is kezdték nálunk a szolgálatukat - tájékoztat dr. Nataša Gullerová, a Trencséni Járási Egészségügyi Intézet igazgatóhelyettese. - A fiúk beváltak, s ezért újabbakat kértünk, ma már tizennyolcan vannak. Gazdasági nehézségeink nincsenek. Mivel étkeztetésüket nem tudtuk megoldani, napi negyven korona kosztpénzt kapnak. Ebben a járásban kilencvenöten jelentkeztek polgári szolgálatra. A jnb mindent megtesz elhelyezésükért. A már említett tizennyolc fiatalon kívül heten a Nové Mesto nad Váhom-i kórházban kezdik meg szolgálatukat, hárman pedig nyugdíjasotthonban fognak dolgozni. Teljesen más a helyzet a Nyitrai járásban, ahol eddig nyilvántartásukon kívül semmi mást nem tettek, azt mondják felső utasításra várnak, jóllehet az SZK Munka- és Szociális Ügyi Minisztériuma júniusban kiadta a vonatkozó irányelveket. Hasonló a helyzet a Komáromi járásban is. - Végre dönteni kell, a belügy vagy a munkaügy lesz a polgári szolgálat gesztora. Azt hiszem e kérdés tisztázása hozzájárulna a gondok megoldásához. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a kínálat meghaladja a keresletet - érvel Jozef Kvassay az Érsekújvári Jnb titkára. Az érsekújvári kórház tizennyolc fiatalt szeretett volna segédmunkaerőként alkalmazni, de elszállásolásukat és étkeztetésüket nem tudják megoldani. Dr. Karol Janeček, a járási közegészségügyi intézet személyzeti osztályának vezetője szerint ezért csak négy főre tartanak igényt. BŐVÍTENI KELL A KÖRT A polgári szolgálat a nem nyereségérdekelt létesítményekben, intézményekben tölthető le. Ez érthető, csakhogy az egészségügyön és a szociális szférán kívül más területek is számításba jöhetnek. Ilyen például a tűzoltóság. A szlovák fővárosban a jövő év elejétől polgári szolgálatosok tűzoltóként szolgálnak majd. Más városokban is lehetőség van erre, de egyéb területeken is értékes munkát végezhetnének. Érthetetlen, hogy a relatívan olcsó munkaerő iránt nincs nagyobb érdeklődés. Úgy tűnik, mintha a polgári szolgálatosokra nem is volna szükség. A kérdéssel a kormánynak is mielőbb foglalkoznia kellene. NÉMETH JÁNOS Nyílt levél Eva Garajovához Tisztelt Tanárnő! Mint egykori tanítványa írom önnek ezeket a sorokat. Négy éven át tanított szlovák nyelvre és irodalomra az Érsekújvári Gimnáziumban. Sokat köszönhetek önnek, és 17 év eltelte után is, mint kitűnő pedagógus él az emlékezetemben, akit szeretett és tisztelt az egész osztály. Ma viszont érthetetlennek tűnik számomra több kijelentése, alaptalan vádja, amelyek távol állnak a valóságtól, és féligazságokon, félremagyarázott álinformációkon nyugszanak. Közszereplése ily módon érthető nyugtalanságot válthat ki Dél-Szlovákia vegyes lakosságú járásaiban, a köztársaság többi részében pedig magyarellenes hangulatot szíthat. Szándéka pedig bizonyára nem ez. Psodálkozom azért is, mert ön továbbra is itt él közöttünk, Ersekújvárott, ahol a szlovák és magyar lakosság békében megfért egymással, és ez a szándéka a jövőben is. Tehát nem kívülről, a nacionalista sajtótermékből kapja ön az „információkat", hanem közöttünk élve, láthatja a valóságot. Ennek ellenére ön többek között kijelentette, hogy Dél-Szlovákia vegyes lakosságú járásaiból a szlovákság elmenekülni kényszerül, mivel nem tud érvényesülni, elnyomás alatt él. Ennek viszont élesen ellentmondanak a hivatalos statisztikai adatok: az 1970-es népszámlálási adatokhoz képest 1980-ban a magyar nemzetiségű lakosság száma 7 járásban, illetve nagyvárosban emelkedett (Kassa-vidék, Losonc, Érsekújvár, Komárom, Dunaszerdahely, Kassa, Pozsony), azonban a tízszázalékos szlovákiai átlagot a népszaporulat távolról sem közelíti meg (kivétel a Dunaszerdahelyi járás). Nyolc járásban pedig csökkent a magyar nemzetiségű lakosok száma (Pozsony-vidék, Nyitra, Rozsnyó, Nagykürtös, Léva, Tőketerebes, Galánta, Rimaszombat). A mi közös járásunkban, az' Érsekújváriban 1970-ben a lakosság 42,4 százaléka volt magyar nemzetiségű, 1980-ban már csak 41,21. A számok tehát azt bizonyítják, hogy ezekben a járásokban elsősorban a szlovák nemzetiségű lakosok száma növekszik. Továbbá kénytelen vagyok cáfolni a Szlovák Televízió Dialógus című műsorában elhangzott kijelentését is, amelyben ön tagadta, hogy városunkban, Érsekújvárott vannak magyarellenes feliratok. Elég viszont alaposan körülnézni a Főtéren, a Békevédők utcájában, a Csemadok székházának környékén, sőt tájékoztathatja önt a gimnázium gondnoka is, hogy hányszor volt kénytelen lemeszelni a gusztustalan feliratokat, amelyek közül csak a „finomabb" jelölte meg állandó lakhelyünkként a Duna túlsó partját. Ezekről fényképekkel illusztrálva járási lapunk is már több ízben beszámolt. Lehetséges, hogy ezek elkerülték figyelmét? Továbbá a helyi „kis parlament" már dönthetett a nyelvtörvényről, mivel a város üzleteinek, hivatalainak magyar nyelvű feliratait bizonyos csoportok fekete permettel fújták be. Legutóbb a jnb épületén hajtották végre ezt az éjszakai hadműveletet. Továbbá nehezteli, hogy városunkban az elektrotechnikai szakközépiskolában 3 magyar tannyelvű osztály nyílt szeptember elsejétől. Biztosítom önt, hogy nem a szlovák nemzetiségű gyerekek rovására történt, mivel ilyen jellegű szlovák tanítási nyelvű iskola nyílt az idén Nyitrán is, viszont magyar elektrotechnikai szakközépiskola a környéken nincs másik. De ennek a döntésnek a jogosultságáról bőséges információkat nyújthat az iskola szlovák nemzetiségű igazgatója is. Több valótlan állítást tartalmaz Jerguš Ferko újságíró önnel (is) készített beszélgetése, amely a Práca napilapban jelent meg augusztus 18-án. Ezzel kapcsolatban állásfoglalásunkat elküldtük a Práca főszerkesztőjének, és városunkba invitáltuk Ferko újságíró urat. Várjuk jelentkezését. Végezetül elnézést kérek öntől, hogy nyílt levelemet magyar nyelvű újsághoz küldtem, de az a szomorú tapasztalatunk, hogy amíg az ellenünk irányuló támadások nyílt teret kapnak a szlovák nyelű sajtótermékekben, addig a reagálásainkat egyáltalán nem, vagy csak a szövegkörnyezetből kiragadva közlik. Tisztelettel: Száraz Dénes, Érsekújvár erencsétlen latolgató természetem (a jZ mérleg jegyében születtem), amelyet (mert miért ne szépítgethetné az ember silány tulajdonságait?) olykor józan megfontoltságnak véltem, tartott vissza mindezidáig a sorsdöntő elhatározástól: barlanglakó akarok lenni. Maga a gondolat régen foglalkoztat, egy idő óta azonban egyre türelmetlenebbül és sürgetőbben sutyorássza egyik énem a másiknak: hagyd a francba az egészet, a világ baját és a koszos kis megélhetési gondokat, a kormányokat és az öböl-válságot, a bokszolóképű miniszterelnököket és á nyájas klérust, amely a szenteltvíztartóval fog kupán verni, az újkonszolídátorokat, akik ugyanabba a kabátba szeretnének belerázni, csak fordítva mánnyal, meg hogy szent humanista értékek, dödögik éppen azok, akik úgy taposgálnak maguk körül mint Ionescu rinocérosza, az egykori csiszes pajtások, mint a mókus fenn a fán, ne félj, ezek a fán lesznek megint, mert a gyengéden rázogatott fáról nem potyog le a férges dió. Ezeknek te nem leszel jó soha, pajtikám, mint amazoknak se voltál jó, hát nem únod még a körhintát? A

ddig sutyorászott, addig-addig birizgált, míg meggyőzött: egye fene, belevágok. Ha már úgyis csak kellek, amikor valakire mutogatni kell, ha lépten-nyomon kétségbe vonják a hazafiúi érzelmeimet, s azt méricskélik, melyik színárnyalatom az erősebb: az állampolgári, vagy a nemzeti, teszek ni, milyen nyelven hadoválok, én pedig olyan lojális vagyok magammal szemben, hogy az csuda. Nekem aztán édes mindegy, milyen nyelven beszélek én, ezen nem fogok összeveszni. Ó, én balga, hisz magamban fogok motyogni! Legyen tehát motyogó az államnyelv. Ezt rögtön törvénybe is iktatom, ebbe nem hagyok beleszólni senkinek. Még nekem se. Meg is szavaztattam magammal a nyelvi törvényt, aztán elkezdtem csomagolni; Tfapom a hátizsákot, s már gyömöszölJ\ ném is bele a plédet, kisbaltát, gyufát, miegymást, amikor félúton megáll a kezem a döbbenettől: mit csinálsz, balga ember, hisz az a hátizsák lengyel, a pokróc magyar, a kisElidegeníthetetlen motyogásom képzelik a gombolást, mások évszázados traumáit, amelyekért téged okolnak, a törpös giccsbe és ordenáréba menetelő kultúrát, egyszóval hagyj itt csapot-papot, keress magadnak egy jó kis herei barlangot, de luxe-odút, és angyali derűvel morzsolgasd hátralevő napjaid, az isteni elrendelés szerint. Hisz gondold el, komám, meddig lehet még szuflával bírni ezt a böhöm nagy szabadságot, amelyben mindenkinek az a második dolga, hogy bunkó után nyúlkál, kollektíve a kisebbik tyúkszemére tipor és a szájába tenyerel, a barnaszeműnek kivájná a szemét, mert szerinte a szürke az egyedüli elviselhető, az úszóhártya nélküli lábakat felhúrozná, akár a teniszütőt, a burkusul -karattyolókat arabusul gyóntatná, az arabusokat pedig kukkubeussá meszelné, az állatkínzók macskát simogatnak, micsoda macskazene, barátom, micsoda zajos mennybemenetel, ehhez akarsz te ministrálni, te szerencsétlen? Hisz úgyis férelökdösnek a Nagy Uborkafa alatt tülekedők, akik azt hiszik, egycsapásra ránktör a kánaáni bőség, pedig a vak is látja, hogy egyelőre csak a csapkodáshoz értenek. Méghogy piacgazdaság! Sztálini szürkeálloaz egészre, s függetlenítem magam: én leszek az államom, a nemzetem, a nyelvem, s elvonulok barlanglakni. Nekem ezentúl senki ne mondja meg, kinek a kenyerét eszem, kinek fizetem az adót, kire illő szavaznom, s kire nem. S főleg: kinek a himnuszára bőghetem el magam. Én úgyis az angolt szeretem, egyszerűen az lesz a himnuszom és kész. Mert nekem az tetszik. Komálom ugyan a franciát és a bolíviait is, dehát az ember ne legyen telhetetlen. Igaz, zászlót is illenék választanom, ha már kikiáltom magamat magamnak, hisz csak akkor lehetek igazán szuverén és sérthetetlen, sőt, elidegeníthetetlen, ha valamiféle lobogót is botra tűzök, mintegy demonstrálva, hogy nem vagyok fiktív figura. Ez könnyen megoldható: kedvenc állatom az orrszarvú, rápingálom egy lepedőre, és kész. Bár itt egy kicsit elbizonytalanodtam, mert hajlok a gorilla felé is, az is olyan szép, nagy, bamba állat, dehát választani kell, mi a szívemhez legközelebb álló. Legyen tehát az orrszarvú. Az anyanyelv kérdése okozta a legtöbb fejtörést, de ezen is gyorsan túltettem magam. Miután egyedül leszek, senki sem fogja hallabalta meg orosz! Hát még a melegítő: kínai! így akarsz te szuverén lenni, te szerencsétlen, ilyen fejetlenül? Ennyi nép baját, emlékét, keze munkáját vinnéd magaddal? Hisz ezekhez érzelmi szálak fűznek! Le se tagadhatod, te tökfej, hogy a kínai melegítőben milyen kéjes gyönyörűséggel nyújtóztatod ki tespedt tagjaidat a barlang fenekén! Brrr... Jusson eszedbe a Mennyei Béke tere! Nuku tyepláki! S az .orosz balta! Hát elment a józan eszed - rendszerváltás után kommunista fejszével vágni a gyújtóst? Döntsd a tőkét? Marx, Lenin, Trockij? Fertő! Hogy József Attila ? No igen, ő is volt kommunista, ő is tett egy-két lépést a nagy menetelésben. Le vele! Vedd csak komolyan a dolgot. És tedd el azt a kisbaltát, mert nem állok jót magamért. Mindjárt leveheted az inged is, mert az meg vietnami. A cipő maradhat, csehszlovák. (Úgyis szétmegy egykettőre.) A gatyád viszont kommunista csökevény - piros csillagok vannak rajta. De hiszen az amerikai zászlón is... Ne pofázz vissza, és le a gatyával! Méghogy amerikai. Ismerlek, te trampli, majd még rávilágítunk a múltadra, ne félj. így aztán csak álltam a szoba közepén, magamba roskadva, fájó pillantásokat vetve a televízió felé, amit ugyancsak nem vihetek barlangi magányomba, hisz nem tudom, az árvái gyárban készült-e vagy Csehországban. Kellemetlen. Még szerencse, hogy tavaly, hosszú haldoklás után kimúlt a magyar gyártmányú tévénk, így, nem süthetik rám, hogy magyar érzelmű képernyőre meredek esténként. Na de ez már hallatlan! Tévé nélkül milyen barlanglakó lesz belőlem? Hisz már képtelen vagyok az önálló gondolkodásra, s különben is, nem tudom meg, mi lett a Guldenburgok örökségével! Szerencsére rövid megingásomból sikerült felrázni magam, hisz nem olyan fából faragtak téged, hogy egy kis akadály elől meghátrálj, mondtam magamnak, azért is útra kelsz! Hogy hova, azt nem árulom el még magamnak se, nehogy beköpjem magam, s aztán egy szép napon bunkót lóbáló urak jelenjenek meg barlangom bejáratánál, hogy hogyan is van ez Kövesdi-Kamenistý uram? Hová is tartozunk, tartozgatunk? Meglógunk az adófizetés és az állampolgári, valamint a házastársi kötelességek elől? S mit gondol, kigyelmed, ki a fene pótolja a helyét a statisztikai kimutatásban, amellyel azt fogjuk bizonyítani ország-világ előtt, mily előzékenyen bánunk a nemzetiségekkel? Meglógunk, meglógunk, s arra nem gondolunk, ki lesz leszavazható? Kivel szemben leszünk lojálisak, he? Fry óval, lakhelyem, nevem, anyanyelijZ vem tekintsék ismeretlennek. Istenem, be szép is lesz: csak üldögélek a barlang előtt, s reggeltől estig jogokat osztok magamnak. Toleráns leszek és előzékeny, a kisebb állatoktól nem követelem meg, hogy megsüvegeljenek, hogy megtanuljanak motyogni, papsajtot eszem majd és nem az ország kenyerét, vágyaim nem szálldosnak határokon túlra, nem lesz, aki ellenőrizze gondolataimat, nem gondolok trianoni relikviákra és katolikus politikusokra, dúdolgatom a bolíviai és a svéd himnuszt, s ha az a nyavalyás másik énem megint belepofázik a dolgokba, majd elbánok vele. Belügyminisztériumi rendelettel megtiltom nekem a motyogást. KÖVESD! KÁROLY ÚJ SZÚ 4 1990. IX. 18.