Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-18 / 219. szám, kedd

VÁCLAV HAVEL BESZÉDÉBŐL (ČSTK) - Beszéde bevezető részében Vaclav Havel leszögeszte, hogy a három kormány képviselőinek legutóbbi tanácskozásai különböző találgatásokat, nézeteltéréseket, sőt aggodalmakat váltottak ki, ezért kötelességének tartja, hogy elmondja véleményét közös köztársaságunkról és távlatairól. Jogosnak minősítette, hogy a szlovák kormány kezdeményezte a vitát a jogkörök új elosztásáról. A szlovák nemzet évszázadokon keresztül nem tudta érvényesíteni nemzeti önrendelkezését. A huszadik században háromszor reménye nyílt erre, de mind a három esetben csalódnia kellett, így tehát nem szabad csodálkoz| nunk azon, hogy időnként türelmet1 lenek és a cseheknél energikusabban követelik az autentikus föderáció kialakítását. Ráadásul a totalitárius rendszer központja a szövetségi struktúrákban volt, így a szlovákok bizalmatlanok a szövetségi intézmények iránt. Valamennyi intézmény évtizedeken keresztül Prágában székelt, tehát sokan úgy tekintettek a szövetségre, mint elsősorban cseh vagy prágai ügyre. Mindezek alapján érthető - mondotta -, a szlovák fél sürgeti, hogy számos jogkör a szövetségről a köztársaságokra szálljon át. Véleménye szerint a követelések többsége jogos. Míg szlovák részről bizonyos türelmetlenség tapasztalható, cseh részről úgy tűnik, hogy a jogkörök újraosztása nem okoz túl nagy gondot, nem sietnek, sőt, a szlovák türelmetlenséget néha úgy értelmezik, mint a közös állam dezintegrációjára kifejtett törekvést. Václav Havel annak a véleményének adott hangot, hogy szövetségünket nem veszélyezteti a két köztársaság azon törekvése, hogy nagyobb jogkörökre tegyenek szert, hogy a köztársasági intézmények közvetlenül tárgyalnak, vagy esetleg az egyik partner látszólag gyengébbnek tűnik. Ha valóban autentikus szövetséget akarunk kialakítani nemzeteink 1918-ban kötött történelmi megállapodásából kell kiindulnunk, továbbfejlesztve azt azoknak a funkcióknak a pontosabb meghatározásával, amelyeket nemzeteink a közös államra ruháztak. Ha már egyszer amellett döntöttünk, hogy együtt akarunk élni a szövetségi államban, ez azt jelenti, hogy a szövetségi államot sajátunknak kell tekintenünk és azonosulnunk kell vele. A jogkörök elosztásáról folytatott viták gyakran rossz érzést keltenek bennem - hangsúlyozta -, mintha a két köztársaság önkéntelenül is szükséges rosszként tekintene a szövetségre. A szövetség nem trükk, amelyet a csehek a szlovákok ellen találtak ki, sem pedig egy fölösleges bonyodalom, amely akadályozza a csehek és szlovákok boldog életét. A szövetség közös feladatunk, elidegeníthetetlen identitásunk része, valamennyi cseh-szlovák állampolgár, tehát a csehek, szlovákok, magyarok, ruténok, romák, lengyelek vagy németek, vagy akár a morvák és sziléziaiak közös tulajdona. Népszerűvé vált a jelmondat, hogy az erős köztársaságok képezik az erős szövetségét. Ez bizonyára így van. De csakis azzal a feltétellel, hogy valamit tesznek is ezért,,sajátjuknak tekintik a szövetségi kapcsolatot, közös alkotásként respektálják, amelyet tovább kell gondozni, alakítani és tökéletesíteni. Ezzel kapcsolatban Václav Havel ismételten hangsúlyozta, maradéktalanul teljesíteni kívánja azt az esküjét, hogy védelmezni fogja nemzeteink és nemzetiségeink szövetségi államának alkotmányát és egységét. - Nincs szó a szövetségi szervek gyengítéséről - állapította meg. Ezeket a szerveket a két köztársaság teljes egyenjogúságának elve alapján akarjuk építeni. A részleteket a szakemberek határozzák majd meg, de a köztársasági elnök megemlítette, hogy az állam védelmén, biztonságán, külpolitikáján, pénzkibocsátásán, az állam határainak védelmén kívül a szövetség hatáskörébe kell tartoznia a törvényhozás döntő részének, az állampolgárok jogai és kötelességei meghatározásának, a stratégiai fontosságú politikai, gazdasági, ökológiai és energetikai döntéseknek, valamint az egységes rendszerek irányításának. A köztársaságok jogkörébe tartozik viszont kétségtelenül az államigazgatás, a területi felosztás és önkormányzat, a gazdasági élet valamennyi ágazata irányításának szükséges mértéke, valamint azon állami intézmények igazgatása, amelyek egységes országos rendszert képeznek. Valamennyi szövetségi és köztársasági szervet kisebbíteni kell, s megszüntetni a bürokráciát, A szövetségi intézmények föderatív jellegét minden módon meg kell erősíteni, akár azzal is, hogy egyeseket Szlovákiába vagy Morvaországba helyeznek át. Az a véleményem - hangoztatta -, hogy a jogkörök újraosztása során a megértés és tolerancia légkörének kell érvényesülnie, kerülni kell a nacionalista emóciókat. Nem szabad úgy értelmezni ezeket a munkákat, mint a köztársaságok és a szövetség közti hatalmi harcot. Tulajdonképpen újraépítjük államunkat, de ennek során figyelembe kell vennünk a történelmi, kulturális és gazdasági adottságokat. így többek között azt, hogy a nemzetközi jog szempontjából államunk egy, lényegében oszthatatlan politikai szubjektum. A világ szuverén államként respektál bennünket és csupán így csatlakozhatunk a legkülönbözőbb nemzetközi intézményekhez és az Európát integráló struktúrákhoz. Nemzetközi szerződéseket csakis olyan államként köthetünk, amely távlatilag szavatolja szubjektivitását és felelősségét a vállalt kötelezettségekért. Ugynakkor az eddiginél jobban kell ügyelnünk arra, hogy a világ lássa, ezt az államot két egyenjogú nemzet alkotja, és a nemzeti kisebbségek tagjai is egyenjogú állampolgárai. Nem véletlenül hangsúlyozom ezeket a tényeket - állapította meg Václav Havel -, mivel az utóbbi időkben kicsinyes nézeteltéréseinket fenntartásokkal fogadják bizonyos nemzetközi politikai, és gazdasági körök. Kétségbe vonják belpolitikai stabilitásunkat. Sokan elhalasztják beruházásaikat; várakozó álláspontra helyezkednek. Úgy gondolom, senki , számára sem lehet közömbös, hogy hét vagy tizenhét év múlva válunk a nyugat-európai országokhoz hasonlítható állammá. Beszéde befejező részében elmondta, hogy csalódást keltett benne a két köztársasági és a szövetségi alkotmány tervezete. Meggyőződése, hogy sokkal egybehangoltabban kellene az új alkotmányokat előkészíteni, s nem tartja szerencsésnek azon jog alkotmányos rögzítését, hogy a köztársaságok kiléphetnek a szövetségből. MARIÁN ČALFA BESZÉDÉBŐL ÚJ szú 1990. IX. 18. (ČSTK) - A Szövetségi Gyűlés tegnapi ülésén Marián Čalfa szövetségi kormányfő ismertette a gazdasági reform forgatókönyvét, mely három kormány szoros együttműködésében született, s melynek tartalmával mindhárom kormány lényegében egyetért. A forgatókönyvön a nemzeti megértés' kormánya tevékenységének idején kezdtek dolgozni. Igényes viták előzték meg a forgatókönyv kidolgozását, s ezek során egyebek között egyre világosabbá vált a kiindulópont: elvszerű, mély reform nélkül, gazdasági mechanizmusunk teljes átalakítása nélkül hosszabb távon nem érhető el sikeres fejlődés, hatékony gazdasági növekedés. Tehát nem arról van szó, hogy mindenáron reformot akarunk végrehajtani és nem is a piacgazdaság egyoldalú fetisizálásáról, hanem hazánk sokoldalú, tartós gazdasági fejlődése feltételeinek megteremtéséről van szó. Marián Čalfa a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a reformra elsősorban két jelző érvényes: radikális és gyors. Mindkét jelző indokolt - mondotta -, mivel az előkészített változások nem javítják meg az eddigi rendszert és nem keresnek valamilyen illuzórikus harmadik megoldást, hanem társadalmunkat a modern piacgazdaság útjára terelik, figyelembe véve a szociális és ökológiai szempontokat. A továbbiakban a kormányfő röviden jellemezte gazdaságunk belső és külső feltételeit, amelyek a radikális és gyors reformot indokolják. A reform szükségességének belső oka főleg az, hogy a jelenlegi gazdaságirányítási rendszer tovább már nem tartható fenn. A külső okok közül pedig a leglényegesebb az, hogy felbomlott a KGST-országok közötti gazdasági viszony, a velük való gazdasági együttműködést a nemzetközi piacnak megfelelő feltételek és árviszonyok alapján kell felújítani., Marián Čalfa a továbbiakban kitért a gazdasági reform fő területeire, így a privatizációs folyamatra, az árliberalizálásra, a külkereskedelem liberalizálására és a korona belső átválthatóságának kérdésére, valamint a gazdasági reform szociális vetületeire. Hangsúlyozta többek között, hogy a kormány kötelességének tartja a társadalombiztosítási intézmények kiépítését, a munkapiac és az új munkaalkalmak megteremtését. A forgatókönyv szociális kérdésekkel foglalkozó részét megvitattuk a szociális partnerekkel, így a szakszervezetekkel és a vállalkozói körök képviselőivel egyaránt - mondotta. Új időszakba lépünk - hangsúlyozta a továbbiakban -, miközben hiányzik számunkra a szükséges tőke, hiányoznak a nemzetközi kapcsolatok a legérzékenyebb, a vállalati szférában, hiányoznak az alapvető intézmények és hiányzik a választott -ót sikerességének számos egyéb feltétele. Egy valami azonban kétségtelenül nem hiányzik: vannak áldozatkész embereink, akik készek visszaadni az országnak valamikori jó nevét. Ezekkel az emberekkel azonban törődnünk kell. Főleg azokat kell kihasználnunk, akiknek van vállalkozási tapasztalatuk és azokat, akik kiismerik magukat az új problémákban. Rá kell szoknunk arra, hogy az állami és gazdasági szférában dolgozók megítélésében a fő kritérium a vállalkozói siker és a munkasiker lesz. Marián Čalfa a továbbiakban kitért a Cseh és a Szlovák Szövetségi Köztársaság Európában betöltött szerepére. Hangsúlyozta, hogy stabil államalakulatra van szükség, amely megbízható partnerévé válik Európa többi államának. A nemzetközi kötelezettségek és a nemzetközi szervezetekben való tagságunk nemcsak kifelé köteleznek bennünket, hanem az állam belső jogi és szervezési szerkezetét illetően is. Az a mód, ahogy nemzeteinknek sikerült megszabadulniuk a múlt rendszer méltatlan örökségétől, csodálatot keltett környezetünkben. Ne engedjük meg, hogy elveszítsük ezt a bizalmat a belső viszályok és a nemzeti intolerancia következtében. Nem lehetnek kétségeink afelől, hogy az ország gazdasági szétzilálódása veszélyeztetné s talán teljesen lehetetlenné is tenné a gazdasági reform végrehajtását. A csehek és szlovákok, valamint a nemzeti kisebbségek föderatív államban való együttélésének kérdésében a következő célokat kellene figyelembe vennünk: a csehek és szlovákok nemzeti önkiteljesedésének lehetőségeit úgy kell kialakítani, hogy az mindkét nemzet többsége számára elfogadható legyen. Ugyanez érvényes a nemzeti kisebbségekre és az etnikai csoportokra is; a föderációnak olyan államigazgatási mechanizmust kell alkotnia, amely képes lesz hatékonyan szembe szállni a piacgazdálkodásra való áttérés időszakában felmerülő nehézségekkel és problémákkal; a közös kérdések megoldásakor, a föderatív államrendezés rekonstrukciójakor nem feledkezhetünk meg a demokratikus és emberi értékekről, melyek összefonódnak társadalmi fejlődésünk új szakaszával. Ezekről az elképzelésekről volt szó a három kormány trencsénteplici és pöstyéni találkozóján egyaránt. Az elképzelések konkrét megfogalmazását a Szövetségi Gyűlés és a szövetségi kormány közös feladatának tartjuk. VÍZIÓK EURÓPA JÖVŐJÉRŐL Nem győzik a politikusok, kommentátorok eleget hangsúlyozni az utóbbi napokban a francia államfő cseh-szlovákiai útjának (s az erre kötődő Thatcher-látogatás szimbolikus fontosságát) - az 1938-ban müncheni egyezmény aláírásával kezdődő sötét korszak után tesz végső pontot, egy rosszul sikerült fejezetet zár le a kölcsönös kapcsolatok történetében. Nos, ez a múlt. A jelen és a jövő szempontjából viszont ugyancsak fontos, meghatározó, s főleg ösztönző lehet a múlt heti látogatás, a határozatlan, szunnyadni látszó Cseh-Szlovákia számára. Hiszen olyan politikus tárgyalt vezetőinkkel, szólt a honatyákhoz, aki nemcsak alakítja, hanem mélyen átéli, átérzi Európa jelenlegi feszítő gondjait. A világsajtó egybehangzó véleménye, Francois Mitterrand segítő kezét nyújt Václav Havelnek abban az erőfeszítésében, hogy Cseh-Szlovákia 1 felzárkózhasson az integrálódó Nyugat-Európához, teljes jogú tagként csat- lakozhasson az Európai Közösségekhez; ismét elfoglalhassa helyét kontinensünkön. Elvárja azonban, hogy az új korszak kezdetén hazánk „előtérbe lépjen", miközben tiszteletben tartja identitását és egységét, hiszen csak így tud nagy lépést tenni a közös Európa felé vezető úton. Figyelmeztetés, felszólítás volt? Nem illúzió az európai konföderáció - hangsúlyozta Mitterrand elnök, s példaként hozta fel a tizenkettek közösségét, azt a kereskedelmi világhatalmat, amelý a pénzügyi és politikai egység felé tart. A Szövetségi Gyűlésben mondott beszédében, emlékeztetve a nehéz kezdetre, afelett gondolkodott el, hogy hasonló módon lehetne hozzálátni az európai konföderáció megteremtéséhez. Francois Mitterrand javasolta, már a jövő évben Prágában megkezdhetnék az új struktúrák kiépítéséről szóló eszmecseréket, a közös „álmodozást" arról, hogy kontinensünk népei határok nélkül, szabadon, békében, barátságban élnek majd egymás mellett. Közép-Kelet-Európának azonban ehhez a célhoz még fel kell nőnie - politikailag, gazdaságilag és főleg erkölcsileg. Nehéz feladat vár rá, túl sok a fék: a bosszúvágy, a gyűlölet, a sovinizmus, nacionalizmus, szeparatizmus - az európai integrációs folyamat illogikus megnyilvánulásai hazánkban és egész Kelet-Európában. A közös Európa - ez a gondolat állt Francois Mitterrand kétnapos prágai és pozsonyi tárgyalásainak középpontjában, de természetesen sokkal közelebbi, konkrétabb kérdések is terítékre kerültek: a kétoldalú gazdasági kooperáció (amely, be kell vallani, nem fejlődik olyan gyors ütemben, mint például a kulturális együttműködés), mindenekelőtt a gépkocsiiparban, az atomenergetika és a konverzió területén. A szakértői megbeszéléseken szó vo[t a Renault cég 40 százalékos tőkerészesedésének lehetőségéről a Škoda autógyárban. Ismeretes, hogy a Volkswagen is érdeklődik a „škodovka" iránt, viszont Párizs elvárná, hogy hazánk a Renault mellett döntsön. „Nem válna Csehszlovákia javára, ha egy ország felé orientálódna, ha német függőség alá esne, alighogy kikerült a szovjet fennhatóság alól" - figyelmeztet a Le Monde. Václav Havel Mitterrand elnökkel megtartott múlt pénteki sajtóértekezleté- . 'nek bevezető beszédében ezzel a problémával is foglalkozott. Fontosnak tartotta, hogy Cseh-Szlovákia kiegyensúlyozott politikai és gazdasági kapcsolatokat tartson fenn az összes európai országgal és lényegében ezt célozták a Mitterrand-látogatás keretében folytatott szakértői megbeszélések, ez a legfőbb motívuma a tegnap kezdődött cseh-szlovák-brit tárgyalásoknak és a köztársasági elnök küszöbönálló olaszországi látogatásának is. Ez fontos tényező, helyes politikai irányvonal, hiszen tudjuk a múlt tapasztalataiból, hogy á gazdasági függőség egyetlen országtól nem sok jót hoz. A gazdaságban azonban a piac törvényei - a kínálat és a kereslet - döntenek. Š ha a cseh-szlovák törvényhozók tovább tétováznak, a kezdeti érdeklődés is elvész, nem lesz kit becsalogatni a hazai piacra. URBÁN GABRIELLA iiiiiiiiiiiiiiiiiii Fortocska Ml i 111 un I Ilii u Már egy hét is eltelt a két legnagyobb szovjet város, Moszkva és Leningrád radikális polgármestereinek, Gavriil Popovnak és Anatolij Szobcsaknak a sajtóértekezlete óta, s meglepő módon a központi sajtó tovább hallgat, illetve mással foglalkozik. Pedig az a levél, amelyet a múlt hétfőn ismertettek, egy évvel ezelőtt még óriási vihart kavart volna. Azt javasolták ugyanis az oroszországi városok tanácsaihoz címzett levelükben, hogy az idén ne ünnepeljék meg a nagy október évfordulóját, november 6-án, 7-én, 8-án tartózkodjanak minden politikai akciótól. Gorbacsov elnöknek viszont azt tanácsolták, hivatalosan is korlátozza az idei ünnepségeket a moszkvai katonai díszszemlére. Szentségtörés? Bizonyos értelemben igen. Azért is, mert a sajtóértekezleten ugyan megjegyezték, hogy indítványuk csak az idei ünnepségekre vonatkozik, nem áll szándékukban megkérdőjelezni az ünnep létjogosultságát. Hozzáfűzték viszont: majd az új alkotmány lesz hivatott eldönteni, melyek lesznek a nemzeti ünnepek. Az oroszországi, már készülő alkotmány erre feltétlenül ki fog térni. Sokkal érdekesebb viszont az, amit az ünneplés helyett javasolnak: alapos felkészülést a télre, „a hőveszteség minden csatornájának elzárását". Az oroszoknak nem kell külön elmagyarázni, mit jelent ez, a Közép-Európában élő boldogoknak, akik nem ismerik a mínusz 20-30 fokos tartós fagyokat, azt hiszem, igen. Történik ez olyan módon, hogy a (ott is) rosszul csukódó ablakszárnyak réseit a gyurmához hasonló ragacsos anyaggal betömik, esetleg az egész ablakszárnyat még papírszalaggal is leragasztják, hogy valóban hermetikusan zárjon. A szellőztetésre pedig marad a fortocska, egy kis ablakszárny, úgy 20x40 centiméteres. A tavasz legbiztosább jele pedig az, amikor mindenki késsel-pengével esik neki az ablakoknak, s igyekszik lekaparni a megfeketedett papírcsíkot, a megmerevedett „gyurmát", hogy a meleg, a friss levegő bejusson a lakásba. Évről évre megismétlődik ez az össznépi, nem éppen derűs „játék". A lakásokban, házakban. A munkahelyeken már nem nagyon, ott alig akad ablakragasztó. Popov és Szobcsak most éppen erre ösztönöznek. Mert kevés a fűtőanyag: se szénből, se kőolajból nincs elég. Ez utóbbi hiánya az idei jó termést is veszélybe sodorta. Ha pedig a krumplit a reggel még fagyos, délre cuppogóan sáros földből kell kiszedni, akkor abból már nem sok marad tavaszra. S jöhet a másik téli-őszi, jellegzetesen szovjet, ugyancsak „össznépi szórakozás": aki él, mozog és másutt nélkülözhető (értsd: diákok, katonák, nyugdíjasok), az mehet a raktárakba zöldséget válogatni. Nagyon demokratikus foglalatosság, a városi tanács ukáza a gólyától a dékánig mindenkire vonatkozik. A tananyag azután is pótolható, ha az ép krumpli és káposzta már elkülöníttetett a rothgdótól. Tehát Popov és Szobcsak aggódik, hogy legyen meleg, legyen mit enni... Helyes. Akkor miért nem figyeltek rájuk? Talán azért, mert - nyilván maguk is tudatosítva, hogy nem kis darázsfészekbe nyúlnak javaslatukkal - ötletükkel nem a parlamentben álltak elő, hanem csak egy sajtóértekezleten. Olyan volt ez, mintha nem az ajtón kopogtattak volna, hanem csak a fortocskán. Attól tartottak talán, hogy olyan vihart kavarnak, amely háttérbe szorítja a most sokkal fontosabb problémát, a piacgazdaság bevezetését? Lehet, bár úgy hiszem, van összefüggés a kettő között. Egyelőre ugyanis még csak akörül folyik a vita, melyik tervet válasszák. Addig pedig menteni kell a menthetőt, nehogy a- fortocskát is be kelljen zárni télire. Ilyen aggodalmak pedig vannak, s egyáltalán nem alaptalanok. Bizonyítják ezt a heves parlamenti viták és a vasárnapi moszkvai százezres tüntetés is. (Az mit sem változtat a lényegen, hogy különböző források más és más adatokat adnak meg, ami a résztvevők számát illeti.) El lehet fogadni az államfő tegnapi érvelését a parlamentben, hogy a kormány távozását ilyen módon követelni nem a legszerencsésebb dolog, ugyanúgy Rizskov miniszterelnök szombat esti érvelését is, miszerint ez a Legfelsőbb Tanács hatáskörébe tartozik. El lehet fogadni, de nem muszáj. Viszont egy ország vezetői kötelesek odafigyelni a tömegek véleményére. Főleg, ha olyan kapudöngető módon jut kifejezésre, mint amilyen a vasárnapi tüntetés volt. GÖRFÖL ZSUZSA