Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-17 / 218. szám, hétfő

Egyenjogúság - továbbra is? Egyre több a fáradt, fásult nő Tudom, sokan azzal érvelnek a nőkérdés hallatán: vannak ennél sokkal égetőbb gondjaink, inkább azokkal kellene foglalkozni. Ez szemlélet kérdése. Mert ha abból indulunk ki, hogy a lakosság felét alkotják a nők, és helyzetük specifikus, rájövünk, nem söpörhetjük le az asztalról a velük kapcsolatos észrevételeket, gondokat. Milyen elcsépelt frázissá vált az egyenjogúság fogalma, mennyire „komolyan" használták a különböző fórumokon, miközben a valóság egyre lehangolóbb volt! S hogy miért? A férfival egyenrangúvá vált a nő (mondván, ezt akartátok), tehát ugyanolyan munkát követeltek tőle, mint társától. Ennek a valódi oka tulajdonképpen az volt, hogy a férj alacsony keresete kevés volt a család megélhetéséhez. Hogy a gyermeknevelés se nehezítse az országépítés folyamatosságát, féléves kortól gondoskodtak a kicsikről a bölcsődékben. Ennek következményeit nem kívánom most részletezni. Aztán megindult a harc. Születtek is félsikerek: meghosszabbították a fizetett gyermekgondozási szabadságot, s bár a havonta kapott összeg nem pótolta a fizetést, sok családban a nagyobb nyugalom kedvéért elviselték az anyagi gondokat. A nők ugyanis hallatták hangjukat (talán nem elég erőteljesen), jobb ellátást, elérhetőbb szolgáltatásokat, kedvezőbb életkörülményeket követeltek, de az ígéretekből vajmi kevés valósult meg. Ebből a nem éppen rózsaszínű múltból csöppentünk át ellentmondásokkal teli jelenünkbe. Megpróbáljuk felszámolni a deformációkat, kiküszöbölni a helytelenségeket. S ebben a nem könnyű időszakban akarva-akaratlanul újra előtérbe kerülnek a nők. Egyrészt azért, mert az új (vagy a régit idéző) szemlélet hívei gyakran emlegetik a fakanálforgatás szükségességét, magyarán: hogy a nőknek a háztartás vezetése a feladatuk. A további lehetőséget, illetve a következményeket szinte számba se veszik. A piacgazdaság bevezetésének első szakaszában is mintha a nők állnának a frontvonalban. A létszámcsökkentések elsősorban őket érintik, mondván, egy kereső még marad a családban. De ők azok, akik nehezebben találnak majd új munkahelyet, nem vállalhatják az utazást az esetleges távolabbi munkáltatóhoz. Számukra okoz nagyobb gondot az átképzés is. És akarva-akaratlanul a család növekvő gondja mindinkább az ő vállukat terheli, mert természetüknél fogva ők az érzékenyebbek a nehézségek, problémák iránt. Ók ültek ceruzával a kezükben asztalhoz, hogy kiszámítsák, hogyan ellensúlyozza a "Útkorona az élelmiszer-áremelést. A feleségek, az anyák teendője gyarapszik, ha a férj, az apa a nagyobb kereset érdekében több időt lesz kénytelen távol lenni az otthontól, a családtól. A vállalkozásokkal járó felelősséget, kockázatot is meg kell a házastársaknak osztaniuk. Mindezeket mérlegelve a kép valahogy így fest: az eddigi egyenjogúság továbbra is megmarad, mármint ami a terhek megosztását illeti. A legtöbb nő viszont nem így értelmezte, értelmezi az egyenjogúságot. Azt akarják, hogy választhassanak: munkát (mikor és mennyit) vállaljanak, vagy egy-egy időszakban csak a család töltse ki életüket. S erre a választásra ne kényszerítse őt semmiféle külső körülmény. Hogy túl sok a követelmény, túlméretezett ez a vágy? Azt hiszem, a férfiak reálisan gondolkodó többsége is egyetért velük. S erre azért is mindenképp szükség van, mert a kormányrúdnál, a döntések meghozatalánál ők vannak túlsúlyban. Ott nem érvényesül az egyenjogúság! És milyen jó volna, ha nem csupán a pártérdekeket tartanák szem előtt, amikor az életünket meghatározó ügyekről tanácskoznak, vitatkoznak. Legalább néha eszükbe juthatna az is, milyen hatással lesz egy-egy határozatuk a nők életére. Minden bizonnyal komoly oka van annak, hogy egyre több a fáradt, fásult nő, akik az egyenjogúság szó hallatán csak legyintenek és mosolyuk keserűvé válik. Nem ártana, ha a férfiak legalább néha elgondolkodnának ezen. Lekicsinylés és gúnyolódás nélkül. DEÁK TERÉZ Nem vész kárba, gazdát cserél Értékesítik a hadseregben feleslegessé vált gépjármüveket, felszerelési tárgyakat Hol szolgálsz, milyen fegyvernemnél? - kérdeztem a velem utazó kiskatonát. Gondolkodás nélkül megmondta szolgálati helyét. Néhány évvel ezelőtt ez még hadititok elárulásának számított volna, de ma már más időket élünk, a hadseregben is sok minden megváltozott. Imrich Andrejčák altábornagy, a keleti katonai körzet parancsnoka is kertelés nélkül válaszol kérdésemre. - A múlt évben felszámoltunk Szlovákiában két sorozatvető egységet és hamarosan megszűnik a martini harckocsizó ezred is. Eddig 182 tankot adtunk át a Kovošrot vállalatnak, ahonnan azok a kohókba kerülnek. Sorsuk megpecsételődött, de a hadsereg létszámának csökkentésével az autók, a terepjárók egész sorát is kiselejteztük, ezeket és a fölöslegessé vált felszerelési anyagokat értékesítjük. Ladislav Čanaky alezredes feladatai közé tartozik a járművek értékesítése. - Negyedévenként szállítjuk a fölösleges autókat a kijelölt elárusítóhelyekre. Hamarosan több különböző típusú Tatra teherautót, személyautót, motorkerékpárt és pótkocsit indítunk útnak. Szerintem a vásárló, a Mototechna és a hadsereg is jól jár. A Mototechna 3 százalékos árréssel dolgozik. A vásárló a megállapított nagykereskedelmi árhoz 44,93 százalék forgalmi adót fizet, de egy 813-as Tatra tehergépkocsi így sem kerül többe mint 120 ezer koronába, és ez az ár a kisvállalkozóknak és a nemzeti bizottságoknak egyaránt előnyös. Nagy a kereslet -A második negyedévben 520 motoros jármúvet kaptunk, s ma már alig van belőlük pár darab - mondja Anna Joanidisová, a nyitrai Mototechna vezetője. - Van olyan nap, hogy több ember keres fel bennünket, mint a Favoritokat árusító üzletet. A katonai terepjáró személygépkocsik napok alatt gazdára találtak, jóllehet a közúti forgalomban nem használhatók. Hogy akkor mégis miért veszik meg őket? Szétszedik alkatrésznek, motorját pedig kistraktorrá alakítják át. Keletje van a motorkerékpároknak is, hiszen állapotuktól és nagyságuktól függően 860-3000 korona az áruk. Igaz, műszaki állapotuk nem a legjobb, de a vásárlók vállalják a javítást. -A hadsereg által kiselejtezett motoros jármüvek árusítását április elsején kezdtük meg, de a rövid idó ellenére is elmondhatom, hogy kifizetődő. Nagy a kereslet, sokan érdeklődnek telefonon, hogy mikor kapunk újabb szállítmányt. Az elárusítóval egy középtermetű, bajuszos ember vitatkozik. Tegnap is itt járt, ki is választott egy tehergépkocsit, de úgy gondolta, alszik még rá egyet, ma pedig hoppon maradt, az orra előtt vették meg. Mint a bolhapiacon A vágsellyei földműves-szövetkezet szeredi melléküzemágának részlege az akkumulátor készítése és javítása mellett több éve foglalkozik a hadsereg fölösleges készleteinek árusításával. Autókkal, motorkerékpárokkal kezdték, ma már különböző szerszámok, fűrészek, kábelek is megvehetők itt. -A tűtől kezdve az autóig mindent értékesítünk. Ha jól tudom, több mint kétezer féle árut kínálunk és az emberek mindent meg is vesznek - mondja Viera Kalivodová elárusító. - A legnagyobb keletje az autóknak van. Van aki gyalogsági ásók, lapátok között válogat, de az elsősegélytáska is elkel. Üres kézzel ritkán távoznak innen az emberek, hiszen mindig akad valami, ami jól jön a ház körül. így kerül újra értékesítésre mindaz, ami a hadseregben fölöslegessé vált, így térül meg azoknak a költségeknek egy része, melyeket korábban a társadalom a hadsereg fejlesztésére fordított. (németh) Munkahelymentés - leleményességgel Füstölgések a dohánygyárban Először bosszúságot okozott, majd felháborodást váltott ki termelőüzemeink körében az N D K-val kötött kereskedelmi szerződések egyoldalú felmondása. „Kölcsön kenyér visszajár" alapon járhattak el a kétoldalú együttműködést folytatók, a késztermékek exportőrei pedig, ha üggyel-bajjal is, de más felvevőpiacokat kerestek. A múltból ismeretlen gazdasági csetepaté, az export- és importstoppok elrendelése egy teljesen új - számunkra csöppet sem kedvező - helyzetet teremtett számtalan termelőnknél. Főleg azokon csattant az ostor, akik nyersanyagot importáltak Németország keleti feléből. A Csehszlovák Dohányipari Vállalat rimaszombati üzemegysége évek óta az NDK-ból behozott nyersanyagra alapozta a füstszűrőrudak gyártását. Évente 800 millió ilyen rudacska készül el itt, majd a cigarettagyárak - főleg a Spišská Belá-i és Banská Štiavnica-i - még minden egyes darabból hat cigarettára elegendő füstszűrőt készítettek. Váratlan hidegzuhany Az év elején ugyan számítottak bizonyos kiesésekre, az NDK-ban zajló történelmi változások kapcsán szerződésszegésre is, de hidegzuhanyként hatott annak ténye, hogy a fontos nyersanyagból egy grammot sem kaptak. A szállító fél - mit sem törődve a következményekkel - röviden azzal magyarázta viselkedését, hogy a környezetszennyező gyártást végleg beszüntette. Kezdetben a raktárkészletekből folyt a füstszűrőrudak előállítása, de közben más irányba is lépni kellett. - Mikor láttuk, hogy többszöri sürgetés után sem reagál a szállítónk, és tudtuk, ezt a nyersanyagot nem könnyű beszerezni, a vállalati igazgatósággal egyeztetve a felére, 400 millió darabra csökkentettük ezévi tervünket - magyarázza Vitárius Lajos mérnök, igazgató. - Ehhez még mindig hozzávetőlegesen 340 tonna nyersanyagra van szükség, ami - ha forrás nincs - nagyon is sok. Mindenfelé kilincseltünk, s ugyanezt tették a vállalati dolgozók és a patthelyzetbe jutott cigarettagyártók is. Kerestük a kiskapukat, a szükségmegoldásokat. Aztán valami mégis sikerült: a Kutná Hora-i gyár közbenjárásával Jugoszláviából kaptunk 105 tonna nyersanyagot, és valamivel a komáromi testvérüzemünk is besegített. Most. ott tartunk, hogy a szűkített terv teljesítéséhez is csak mintegy nyolcvan százalékra van biztosítva a nyersanyag. * Aki keres, az talál A Rimaszombati Dohánygyár és tőketerebesi üzemrészlege ugyan nem a füstszűrő gyártásából tartja fenn magát - ezt nagyságrendben jóval meghaladja a dohányfermentálás, valamint a pipa és a cigarettadohány készítése -, mégis ez a főleg nőket foglalkoztató termelés nagy jelentőséggel bír. Mindenki tudja: ez a munkaerő-megtartó ágaVilághírü operasztárja lesz az idei Pozsonyi Zenei Ünnepségeknek. Lucia Popp, a bécsi, a linzi, a kölni, a müncheni Operaház szopránénekesnője, aki a New York-i Metropolitanben és a milánói Scalában is többször vendégszerepelt, Pozsonyból indult a világ legjelentősebb operaszínpadaira. 1963-ban, nem sokkal azután, hogy kirobbanó sikerrel debütált a Szlovák Nemzeti Színházban, bécsi meghívást kapott, amelynek többéves szerződés lett a vége. Lucia Popp ezzel a szerződéskötéssel akkor hosszú időre elvágta hazafelé vezető útját - 27 évig a nevét sem lehetett leírni a hazai sajtóban. Novemberben kétszer is színpadra lép a pozsonyi közönség előtt. (Katarína Krajčovičová felvétele) zat, melynek napjaink gazdasági szerkezetváltásában felemás a megítélése. Az igazgató és a termelési szakemberek azonban mindent megtesznek, hogy szilárd talaj legyen a 230 fős kollektíva lába alatt. - Abba nem nyugodhattunk bele, hogy a német partner nem ad nyersanyagot - folytatja Vitárius Lajos. - A vállalati igazgatóság segítségével polipropilén alapanyagú nyersanyaggal próbáltuk szaporítani a meglévő készletünket. Kísérletek folynak kizárólag polipropilén felhasználásával is. Alapvető különbség, hogy míg az eredetit cellulózból, addig az utóbbit kőolajszármazékokból nyerik. A kísérletezés még nem zárult le, annál is inkább, mert a füstszűrőanyagok szigorú előírásoknak és minőségi követelményeknek vannak kitéve. Közben másfelé is tapogatóztunk. Először egy magyarországi, majd egy hazai üzemnél felfedeztünk egy megfelelőnek mutatkozó, de eddig más célokra gyártott nyersanyagot. Mire kimerítjük a jugoszláv importkészletet, lesz helyette más a hazai piacról. Persze az a veszély fennáll, hogy egy kicsit gyengébb minőségben. Két legyet egy csapásra A füstszűrőrudak gyártásvolumenének csökkentése mégis munkaerőt szabadított fel. Másutt valószínűleg ahhoz a drasztikus megoldáshoz folyamodtak volna, hogy jelentősen csökkentik a munkások létszámát, de Rimaszombatban nem ez történt. A vezetőség felelősségtudatának, valamint a műszaki gárda leleményességének köszönhetően új munkalehetőséget teremtettek. - Úgy is mondhatnám: egy csapásra két legyet fogtunk - avat be megoldásukba Klement László, a gyár műszaki igazgatóhelyettese. - Szlovákiában a legmodernebb és legújabb, olasz importból származó fermentáló gépsorral rendelkezünk. A COMAS márkájú berendezés kapacitása évenkénti 2400 tonna. Mi azonban a legnagyobb erőfeszítésünk és igyekezetünk ellenére is csak 1400 tonna dohányt tudunk egy évben felvásárolni és feldolgozni. összedugtuk hát a fejünket és találtunk megoldást. A fermentáló gépsorhoz műhelyünkben magunk szerkesztettünk egy gépi berendezést, mely a dohánypácolást teszi lehetővé. A műszaki gárda sikere azonban a munkásoknak, a kezelőszemélyzetnek is köszönhető. Nálunk mind a férfiak, mind a nők kéthárom géphez értenek, így nem gond a pipadohánygyártásról átcsoportosítani őket a füstszűrők előállítására vagy akár a pácolásra, esetleg a fermentálásra. A két vezető társaságában tekintettem meg a gyárat. Mindketten gondterheltnek látszottak, mikor f a tértölelő COMAS gépsor mellett sétáltunk, s többször is sóhajtozva mondták: „Bárcsak több dohány lenne!" A füstszűrőrudakat gyártó, ütemesen csattogó gépeknél pedig a... rászedtek bennünket, becsaptak, de azért is megoldjuk... ezt mindenképpen meg kell tartanunk... szavak vegyültek a csarnok monoton munkazajába. És elhitették velem: ha a dohánytermesztést nem is, saját gondjaikat mégiscsak sikerül megoldaniuk. ÚJ SZÚ 4 POLGÁRI LÁSZLÓ 1990. IX. 17.