Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-14 / 189. szám, kedd

Még Záhonyhoz mérten is van bepótolnivalójuk (A szerző felvétele) - Ezek szerint önöknek most nem annyira fejlesztési tanulmánytervet kell kidolgozniuk, mint inkább sorvasztásit? - A számadatok, a puszta tények tekintetében majdnem úgy fest a dolog, ahogy mondja, ám ha , a többi tényt is nézzük, akkor egyértelműen a fejlesztés szükségessége, időszerűsége dominál. - Milyen tényekre gondol? - Mindenekelőtt az árumozgatás technológiájára. Tudniillik, a széles nyomtávú vonatok szállítmányának átrakása a mi szerelvényeinkre, illetve a hazánkból kifelé tartó áru átrakása a szovjet vasúti kocsikra Tiszaesernyőn még nem egy esetben mindig komplikált, ósdi módon történik. Korszerűbb műszaki berendeRobog az idő, az élet. Feltartóztathatatlanul, mint nyílt pályán a mindennel szemben elsőbbséget élvező vonat. A váltóra érve ugyan zökken egyet, megrázza az utasokat, a szállítmányt, de nem áll,meg, száguld tovább. Robog äz idó, s közben annyi minden változik az életben egyik pillanatról, percről, napról, évről a másikra, és ugyanakkor annyi minden szinte változatlan. Például a vasút is. Ahol az egyszer gyökeret ereszt, ott is marad talán örökre, s szolgálja (remélem így igaz) az emberiséget. Az idő múlik, a vasút marad. S az állomások? Mi lesz például azzal a vasúti csomóponttal, amelyik évtizedekig egy húron pendült, de a legújabb politikai és gazdasági rendszerváltás útján egymással már nem teljesen szinkronban haladó két szomszédállam határán fekszik, s lényegében a két ország közötti majdnem teljes árucsere-forgalom lebonyolítása a feladata? Azt ugyan melyik vágányra tereli az élet, az igény és lehetőség? Az hol köt ki? A tiszacsernyöi vasúti átrakóállomás* jövőjével kapcsolatos kérdésekből ma sincs kevesebb, mint korábban. S vajon tud-e azokra valaki is hosszabb ideig helytálló választ adni? Mondjuk Milan Tóth mérnök, a SUDOP állami közlekedési tervezőintézet kassai irodájának munkatársa? - Én sem vagyok mindentudó, de azért egy dologban biztos vagyok. - Éspedig? -Abban, hogy néhány kollégámHol köt ki a kikötő? Újabb tanulmányterv a tiszacsernyöi vasúti átrakóállomás jövőjéről mai jelenleg a szóban forgó állomás jövőjének tanulmánytervén dolgozom. Azt szeptember végéig kell eljuttatnunk, átadnunk a megrendelőnek, vagyis a közlekedési minisztériumnak, hogy az előzetes munkatervvel összhangban a kormány még az idén ősszel megtárgyalhassa, és döntsön az esetleges újabb lépésről, konkrétan a további beruházásokról. -Gondolom, a távlati fejlesztési terv kidolgozásakor az átrakóállomás feltételezett, számításba jövő feladataiból és a jelenlegi kapacitásából kell kiindulni, ön szerint, illetve a legfrissebb előrejelzések szerint az elkövetkezendő 10-15 évben hogyan alakul hazánk és a Szovjetunió közötti cserekereskedelem? Mennyi árut szállít majd a vasút? -Ami az átrakóállomás jövőjét illeti, én azt vallom, szükség lesz rá, mert bárhogyan is alakul a két ország bel- és külpolitikája, valamilyen gazdasági együttműködés mindig lesz közöttünk. Ma például a vasút közreműködésével a hazánk és a Szovjetunió határán levő két vasútállomáson, azaz a tiszacsernyöi n és a mátyócin 18 millió tonna szállítmány érkezik évente hozzánk és 2,7 miliió tonna áru hagyja el az országot. A legújabb prognózis szerint 2005-ig ez 13, illetve 2 millió tonnára csökken. Paradicsom, hármas kooperációban Bő termést ígér a különleges amerikai fajta Tizenkét éve foglalkoznak nagybani paradicsomtermesztéssel a Királyhelmeci Állami Gazdaságnál. A termést eddig lé formájában értékesítették a partner konzervgyárnál. Az idén módosítottak a programon. A miértre Leczo István mérnöktói, a vállalat igazgatójától kértünk magyarázatot. - Részben az előző évek keserű tapasztalatai, részben a sokkal biztatóbb, részünkről, gazdaságosabbnak ígérkező, új termelési rendszerhez való csatlakozás lehetősége késztetett bennünket lépésváltásra. - Nevezetesen? - Rengeteg gondunk-bajunk volt az értékesítéssel. A szállító jármüveink gyakran órákig várakoztak a feldolgozó üzem udvarán, ami rendszerint minőségi romláshoz vezetett. A paradicsomlé ugyanis hat óra múltán savanyodni kezd. Nem egy, de nem is tíz esetet tudnék említeni, amikor a csatornába kellett kiengednünk a nem kis fáradsággal előállított konzervipari alapanyagot. Veszteségeinket időnként elemi csapások is növelték, így az utóbbi időben már veszteséges volt a termelés. - Valamilyen új termelési rendszert említett. - A debreceni DEKO és a kassai Frucona konzervipari vállalatokkal szövetkezve alakítottunk paradicsomtermesztési és -feldolgozási rendszert, külföldi tapasztalatokból kiindulva. Az együttműködésben részt vevő vállalatok kimondottan nagyhozamú, speciális amerikai paradicsomfajta termesztésére és feldolgozására kötöttek szerződést. Nekünk természe

: tesen az a feladatunk, hogy elegendő alapanyagot termeljünk a tartósítóipari partnerek részére. - Az új rendszer garantálja a vállalkozás nyereségességét'? - Minden jel arra utal, hogy igen. A préselt tőzegkockákban végzett palántanevelés jól sikerült, s a beültetett 90 hektáron most is megfelelő az egyedszám. Ebből kiindulva, valószínűleg nem alaptalanul reménykedünk, hogy elérhetjük a külföldön általános 50-60 tonnás hektárhozamot. - Milyen igényeket támaszt a nálunk eddig ismeretlen fajta

9 - A bodrogközi talajviszonyokat elfogadja, földjét gyommentesen kell tartani, kapálni. A növényvédelem a réztartalmú készítmények használatára szorítkozik, ezen kívül pedig még terméskötést szabályozó készítmények használata indokolt. A termés betakarítása kombájnokkal történik. Persze nem a nálunk elterjedten használatos gépekre gondolok, hanem a fajta igényeinek megfelelő, speciális kombájnokra. Az olasz Futura cégtől rendeltünk ilyen gépet, reméljük szüretig megérkezik. (katócs) zésekkel ügyesebben, gyorsabban • menne a munka. Hiányzik oda egy fedett rakodótér, hatalmas csarnok is. Kevés a szociális létesítmény, s a meglevők sem felelnek meg mind a mai követelményeknek:*Környezetvédelmi szempontból is sok a teendő, hiszen köztudott, hogy régebben a rakodóterek szigetelésére nemigen gondoltak, így az ittott kicsöpögő, kifolyó olaj, valamint a földre szóródó műtrágya és más vegyi anyagok bizony eléggé szenynyezik a talajt, a talajvizet... Egy további kérdés: mi legyen a vasúti kocsik tisztításakor összegyűlő szeméttel, hiszen -nincs a közelben megfelelően kialakított szemétgödör vagy lerakat. Nincs megoldva teljesen a városkában élő nők foglalkoztatottsága sem, hiányos az infrastruktúra ... Sorolhatnám tovább a helyi gondokat, teendőket. -A tanulmányterv tehát Tisza-, esernyőt és az átrakót világ-, vagy legalábbis európai színvonalra akarja, szeretné emelni. A tervezők szerint milyen ma ennek az állomásnak a lemaradása az európai „csúcsot" jelentő vasúti gócpontoktól? - Sajnos, kénytelen vagyok bevallani, hogy fogalmam sincs. Tapasztalatcserére eddig csak a közeli Záhonyba jutottam el, tovább nem... Nos, Záhonyhoz mérten is van bepótolnivalónk. - A fejlesztés, korszerűsítés pénzbe kerül. Vajon mennyire lenne szükség a most készülő tanulmányterv megvalósításához? - Egyelőre nem tudom, de azt igen, hogy szeptember végéig az előzetes költségvetési terv is elkészül. Bizonyára sok pénzbe kerül majd a szükséges építkezések kivitelezése, ám a kormány valószínűleg tudja, hová, mibe érdemes az országnak beruháznia. így azt is, hogy a kereskedelemben szinte nélkülözhetetlen vasutat nem szabad a fejlesztésbe egy kis időre sem mellékvágányra állítani. Természetesen, a legnagyobb szárazföldi kikötőnket sem. GAZDAG JÓZSEF Interjú Stanislav Háberrel, az SZK Szakszervezeti Szövetségei Konföderációjának ügyvezető titkárával A szakszervezeti munka: érdekvédelem Teljesen megváltozott november óta a társadalom intézményi struktúrája és ezen belül a szakszervezeti struktúra is. Mint minden más területen, itt is leépítik a korábbi évtizedekre jellemző túlzott centralizmust, emberközelbe hozzák a döntéseket, és eredeti rendeltetésének megfelelően szervezik meg a munkát. A szakszervezeti központban a minap ezekről a kérdésekről folytattunk beszélgetést Stanislav Háberrel, aki csak néhány hónapja foglalta el tisztségét. • Kialakult már a szakszervezetek új munkastílusa? - Kialakulóban van, az évtizedes beidegződések nem alakulnak át egyik napról a másikra. Radikális változást jelentett, hogy márciusban, a szakszervezetek országos kongresszusán megszüntettük a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat. Ezt kővetően létrejött a Szakszervezeti Szövetségek Cseh-Szlovák Konföderációja. Szlovákiai viszonylatban az a leglényegesebb, hogy április 10-én megalakult a Szlovák Köztársaság Szakszervezeti Szövetségeinek Konföderációja, amely nemzeti köztársasági képviseletként érvényesül a szövetségi szakszervezeti csúcsszervben. • Hány szakszervezeti tag tartozik a Konföderációhoz? - összesen mintegy két és fél millió tagja van a 28 szakszövetségnek. A taglétszámot tekintve nagyon különbözőek ezek a szervezetek. A fémipari dolgozók szakszövetségéhez például csaknem 400 ezer dolgozó tartozik, az autósiskolák szakszövetségének azonban mindössze 1200 tagja van. • Hogyan értelmezik most a szakszervezeti egységet? - A szolidaritás továbbra is meghatározó tényező marad. Úgy azonban sehogy sem értelmezhetjük, ahogy azt korábban tették, amikor felülről írták elő, hogy miről mit kell gondolnia a szakszervezeti tagnak és a tisztségviselőnek. • A Konföderáció hogyan avatkozhat be az egyes vállalatoknál? - Nem avatkozunk be. Az egyes vállalati alapszervezeteket a szakszervezeti szövetségek képviselik, és mindenütt az alapszervezet a legfelsőbb szerv. Esetenként azonban felkérhet bennünket segítségnyújtásra bármelyik szakszövetség; ilyenkor átadja nekünk jogkörének egy részét. Ez már többször előfordult az elmúlt hónapokban. Rendszerint bérkövetelésekről volt szó. / • Valamikor, a szakszervezetek hőskorában nálunk a szervezet közel állt a szociáldemokratákhoz... - Pártokon felül álló érdekvédelmi szervezet vagyunk. Ezt egyértelműen kifejezésre juttatja az Alapokmányunk És függetlenek vagyunk valamennyi párttól. • Ilyen körülmények között hogyan igyekeznek hatni a politikában a szakszervezetek? - A párton felüliség és a pártoktól való függetlenség nem jelenti azt, hogy nem állunk kapcsolatban az egyes pártokkal, illetve a törvényhozási képviselőkkel. Legiszlatív munkaszakaszunk is van, a pártoknak tudomására hozzuk elképzeléseinket, és azok nagyon jól tudják, hogy milyen erőt képvisel a szakszervezeti tagság. • Tehát így kell értelmezni a szakszervezetek „elpolitikátlanodását"? - Az állásfoglalásunk e téren egyértelmű. Közvetve akarunk hatni, és ez nem irreális elképzelés. Nagyon sokat tehetünk - úgy gondolom - a szociális szférában. Hogy hatékonyabban dolgozhassunk e területen, létrehoztuk a szakszervezeti szolgáltatások igazgatóságát. Ebben képzett szakemberek dolgoznak, akik a tagoknak és az alapszervezeteknek jogsegélyszolgálatot nyújtanak, munkajogi kérdésekben tanácsot adnak. • Mi a véleménye a sztrájktörvényről? Eléggé neuralgikus pontja ez a, törvényhozásnak, és Miller úr, a munkaügyi és szociális miniszter címére csípős megjegyzéseket tett néhány politikus, amikor szembehelyezkedett a politikai sztrájkok tartásával. - Arról van itt szó, hogy a szakszövetségeknek milyen reagálási lehetőségük lesz, ha „sokkhelyzet" alakul ki egy-egy helyen. A szövetségek státusza lehetővé teszi, hogy rugalmasan reagáljanak. A kormány - eddig úgy tapasztaltam - respektál bennünket, és ezt Mečiar úr, a miniszterelnök is hangsúlyozta, mondván: a szakszervezetek nélkül a gazdasági és szociális szférában nem lehet döntéseket hozni. Persze, a szakszervezetek . szerepének, új munkastílusának kialakítása - folyamat. Mindenképpen a kormány komolyan figyelembe veendő partnereként akarunk dolgozni, hatni. • Talán visszatérhetnénk még a sztrájkok kérdéséhez? - Nagyon szerencsétlen helyzet alakulhatna ki, ha sztrájkhelyzetben nem tudnánk megfelelően reagálni. Kevés károsabb jelenség van a vadsztrájknál. Hogy a szakszervezeti reagálás mindig megfelelő legyen, ismernünk kell a társadalom állapotát. De nemcsak globálisan, hanem részleteiben ÍS.nA privatizálás előrehaladásával teljesen megváltozik a munkáltató és a munkavállaló közötti viszony, így a dolgozók kezében hatékony fegyverként érvényesülhet a sztrájk. A sztrájk, amit nem szabad túlszabályozni, csak akkor lehet eredményes, ha a sztrájkolok megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek. Egyes szervezeteink már létrehoznak sztrájkalapot. • Miből? Hiszen a tagsági illeték nem számottevő összeg... - Azzal számolunk, hogy szakszervezeti bankot hozunk létre. És vállalkoznunk kell. Hogy e téren milyen lépésekre kerül sor, arról majd a küldöttgyűlések döntenek. Hadd mondjam meg azt is, milyen sztrájktörvényt szeretnék. Egyáltalán nem kellene sztrájktörvény. Ha sztrájkhelyzet van, legyen sztrájk. Persze, ne kezelhetetlen, hanem kulturáltan irányított A sztrájk nem lehet öncélú. Előtte ki kell . aknázni minden lehetőséget az ellentétek feloldására. Tisztában vagyunk azzal, hogy a termelés leállítása ma komoly veszteséget okozhat a társadalomnak. Viszont az is tény, hogy az ellentétek „szőnyeg alá seprése" sem engedhető meg, mert ez csak a válság elmélyüléséhez vezet. TÓTH MIHÁLY Azt beszélik, hogy-... Eleve gyanús, ha így kezdődik egy mondat. Konkrétum nélkül. Csak állít; de nem bizonyít valamit. Valamit, ami foglalkoztatja az embereket, amiről nem tudnak - lehetőleg pontosan - mindent. Mostanában egyebek között azt beszélik, hogy ez idén is „suskus" folyt az egyetemi-főiskolai felvételi vizsgákon: kiválóak elvéreztek, butuskák győzedelmeskedtek, s hogy ez egyáltalán nem a véletlen műve lett volna. Sőt! Árfolyamokról beszélnek, és mert nyitottunk a világ felé, hát dollárban vagy NSZK-márkában is. Mit bizonyít, hogy „azt beszélik"? önmagában semmit. Tavaly ugyanezeket beszélték. Tavalyelőtt is. Csak akkor kevesebb szó esett a kézpénzről, és több az ilyen-olyan funkcióban ülők szocialista összeköttetéseiről. Tény: mindig elvéreznek kiválóak: mindig győzedelmeskednek butuskák. Az élet már csak ilyen. Ámbár...! Ámbár az „azt beszélik" azt bizonyítja - azt viszont eléggé hitelesen -, hogy „valami van" a levegőben Lehet, hogy ez „a valami" - semmi. Ám lehet, hogy - valami! Sok minden lehetséges. - ön esztendők óta tagja a felvéKézpénz ! teli bizottságoknak. Hányan próbálták megkörnyékezni? - Az idén... nos, az idén senki. - Tavaly tehát igen? - Mondjuk: kísérletet tettek rá. - Föltételezem, hogy azonnal jelentette az illetékeseknek. - Mit? Hogy a társaságban bemutatta valakinek, aki - csak úgy mellesleg - megemlítette: fölvételizni fog a fia, a lánya, vagy a sógorának a keresztfia? Jegyezzg meg, hogy direkten ritkán tesznek ajánlatot... Aki viszont akar, kevés szóból is ért... Egy kis utalás, célozgatás, megfelelő időpontban valami értékesebb figyelmesség, ami persze semmire sem kötelez. - Tud konkrét esetet? - Csak példálóztam. El tudom képzelni, hogy esetleg így csinálhatják. Mások. Talán. - És ha igen, akkor mit lehet tenni? - Bizonyítékok híján gyakorlatilag semmit. A dörzsöltebbek azonban inkább várnak. Kivárják a vizsgaeredményt; és ha az jó, akkor megy a telefon: „erőfeszítéseink sikerrel jártak". Ha nem, akkor sajnálkoznak: „hiába próbáltunk meg mindent". Egyébként eszébe ne jusson arra számítani, hogy bárki névvel és címmel ellátott eseteket sorol majd magának. Mert ha nincsenek, akkor azért; ha pedig vannak, akkor viszont épp azért. Miért árulná el bárki is, hogy a csemetéjét csak pénzért sikerült fölvétetnie az egyetemre? Netán azt, hogy pénzért sem sikerült bejuttatnia! így is, úgy is blama az ilyesmi... Ha akarom, én is letagadhatom; hogy valaha is találkoztunk, ha bárhol hivatkozna rám. -Fél? - Inkább azt mondanám: nem szeretem a kellemetlenségeket. Ezért kívánok a maga irományában is névtelen maradni, érti?... - Megígértem, hogy nem nevezem meg önt! Viszonzásképpen adjon tanácsot: ha lenne egy jövőre érettségiző gyermekem, hogyan segíthetném elő a leghatékonyabban egyetemi fölvételét? - Mindenesetre nem árt, ha a legjobb tanárok készítik fel a felvételire. - Azaz? - Nézze, kétségtelen, hogy a legjobb tanárok magán az egyetemen tanítanak... Ismerik a követelményeket, nem a konkrét példákat, de hasonlókat. Persze, más is tudhatja az ilyeneket, de az mégiscsak más, ha a legkiválóbb szakember segít, szóval érti... Eléggé silány a tanársegédek fizetése, jól jön hozzá némi kiegészítés, hiszen lassan a takarítónő is annyit keres, mint egy adjunktus. Azt viszont nem tiltja senki, hogy bárki magánórát adhasson, ha akar és ha győzi a felkészülési meg a publikálási kötelezettségek mellett. A szlovák kormány elnöke a minap egy tévébeszédében is kitért arra, hogy szinte kosárszámra kapja a protekciót remélők leveleit. Kijelentette: a múltban valóban volt egy bizonyos „méltányossági" keret (amikor a vizsgaeredménytől'jórészt függetlenül a szülők érdemeit mérlegelték!); ő ellenben nem rendelkezik ilyen „kvótával", mert etikátlannak tartja. Ha ugyanis a mai tizenévesek nem felelősek atyáik bűneiért, akkor az esetleges érdemeikért sem jutalmazhatók. Ebben igazgat adtam a szlovák miniszterelnöknek, mert ismeretségi körömből eszembe jutott H., a korábban magas beosztású funkcionárius fia, aki a gimnáziumot is csak apja hatalma révén úszta meg bukás nélkül. Öt tavalyelőtt épp e keret terhére vették föl. Az első szemeszter végéig volt egyetemista. Akkor páros lábbal rúgták ki, mert amiből lehetett, megbukott. Ez is bizonyítja: esetenként könnyebb (volt) bejutni, mint bentmaradni. ÚJ SZÚ 4 1990. VIII. 11.