Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-14 / 189. szám, kedd

Albánia Demokratizálási törekvések (ČSTK) - Vasárnap este eddig példátlan esemény történt Tiranában: Ramiz Alia, Albánia legfelsőbb vezetője találkozott az értelmiség képviselőivel. Felszólította őket, járuljanak hozzá az országiban a demokratizáláshoz, meggyőzően és civilizáltan magyarázzák meg a tömegeknek azon problémák megoldását, amelyek a bonyolult nemzetközi helyzet kapcsán merültek fel Albániában. Az ATA hírügynökség szerint a találkozó résztvevői - írók, újságírók, egyetemi tanárok, színészek és zenészek - „számos konstruktív javaslattal" reagáltak Alia felhívására. Azt ajánlották, ezeket a javaslatokat az Albán Munkapárt három legutóbbi KB-ülése határozataival együtt vezessék be a gyakorlatba. Éppen ezek az ülések jelezték, hogy az albán vezetés, konkrétan Alia szeretné kivezetni az országot az elszigeteltségből és hajlandó bizonyos liberalizálásra, mindenekelőtt gazdasági téren. Másrészt viszont júliusban komoly zavargások voltak Albániában, a kilátástalanság miatt több ezer ember keresett menedéket a nagykövetségeken, hogy így kényszerítse ki az emigrálást. Az ATA hírügynökség nem közölte név szerint, hogy kik vettek részt a vasárnapi találkozón. Az AFP francia hírügynökség viszont ezzel összefüggésben azt írta, az utóbbi időben a rezsim két fő bírálója Hamit Bekedzsa szociológus és Szali Berisa fizikus. Vladimír Mečiar beszédének magyarországi visszhangja (ČSTK) - A magyar sajtó tegnap tájékoztatott a Matica slovenská martini országos közgyűléséről. A napilapok Vladimír Mečiar felszólalásának azon részeit emelik ki, amelyekben a szlovák kormányfő élesen bírálta Antall József korábbi kijelentését arról, hogy 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát. A Népszava idézi Vladimír Mečiart, aki kijelentette: „azoknak, akik itt élnek, van saját kormányuk, mégpedig Prágában és Pozsonyban, nem pedig Budapesten". A napilap a továbbiakban azt közölte, hogy a szlovák kormányfő szerint „az európai házban való együttélést több hamis hang zavarja Magyarországról. Budapesten megkérdőjelezik Trianont." A Magyar Hírlap ezzel összefüggésben hangsúlyozza: Vladimír Mečiar felszólalásában azt mondta, Szlovákia biztosítani fogja határainak sérthetetlenségét, gondoskodni fog azok megvédéséről. Erre a kijelentésre reagált Raffay Ernő magyar honvédelmi államtitkár a Népszabadság hasábjain: „Hangsúlyozom, hogy az ügyről egyelőre magam is csak a tévéből tudok, a mélyrehatóbb értékeléshez tehát még tájékozódnunk kell. Mindazonáltal meggyőződésem, hogy aki a határkérdéseket ma - akár csak a szlovákiai beszédből megismert formulában - előhozza, az biztató európai folyamatokat fékez. A nemzetiségek problémái rövid időn belüli megoldásának fogalmát pedig még értelmezni is nehéz. Avagy aggasztó, hiszen más ottani nemzetiségekkel együtt a magyarságnak is vannak emlékei bizonyos kitelepítesekról. Amennyiben 'arról lenne szó, hogy rövid időn belül magyar, lengyel és ukrán iskolák sokaságát szeretnék kialakítani Szlovákiában, akkor természetesen örvendezünk e lépésnek. A beszéd - ismét hangsúlyozom: eddig megismert - hangulatából azonban ilyesmire nehéz következtetni." A Népszabadság említést tett arról is, hogy pénteken két szlovákiai lapban - a független, magyar nyelvű Új Szóban, valamint a pozsonyi kormányhoz közelálló, szlovák nyelvű Národná obrodában - jelent meg Tóth Mihály publicista nyílt levele Antall Józsefhez. A Népszabadság idézi Tóth Mihályt, aki azt ajánlotta Antall József figyelmébe, hogy a magyar kormány a csehszlovákiai magyarok elleni fontos érvtől foszthatná meg a szlovák nacionalistákat, ha lépéseket tenne a magyarországi szlovákok oktatási feltételeinek a javítására. A Magyar Hírlap tájékoztatásában arról is említést tesz, hogy a szlovák miniszterelnök elmarasztalóan szólt a magyar tömegtájékoztatásról is, amely szerinte beavatkozott a szlovákiai választási kampányba. A napilap hozzáfűzi: a Matica slovenská az elmúlt hónapokban látványosan felélénkült tevékenységét zömmel Dél-Szlovákia vegyes lakosságú területein fejti ki, támogatja a szlovák nyelv államnyelvvé nyilvánítását Szlovákiában. Oroszország saját himnuszt akar Gorbacsov élesen bírálta az észteket Libanon Újabb túszt engedtek szabadon (ČSTK) - A szélsőséges Palesztin Forradalmi Frakció szervezet tegnap bejelentette: szabadon engedték Elia Erriques svájci állampolgárt, akit túszként 10 hónapig tartottak fogva. Eddig nem tisztázott, hogy pontosan hol és mikor engedték szabadon. Emanuel Christent, Erruques kollégáját a múlt héten, szerdán engedték szabadon .Libanonban és átszállították Damaszkuszba, ahonnan Svájcba repült. Mindkét svájci állampolgárt az elmúlt év októberében rabolták el. Libanonban jelenleg még 13 nyugati állampolgárt tartanak túszként fogva a különböző szélsőséges szervezetek. Reagan Varsóba utazik (ČSTK) - A Zycie Warszawy napilap tegnapi jelentése szerint Ronald Reagan, volt amerikai elnök szeptember 14-15-én Lengyelországba látogat. Varsóban találkozik a lengyel politikai élet több jelentős képviselőjével, Gdanskban pedig meglátogatja Lech Walesát. Reagan eredetileg európai körútja során, június közepén utazott volna Lengyelországba, de megbetegedése miatt ez a látogatás elmaradt. (ČSTK) - Moszkvában vasárnap este tették közzé Mihail Gorbacsov állásfoglalását az észt parlament közelmúltban hozott határozatával kapcsolatban. Az Észt Köztársaság és a Szovjetunió közti viszonyról "szóló határozatot Gorbacsov alkotmányellenesnek minősítette és elutasította, hogy ennek alapján bármilyen tárgyalásokat folytassanak az észt képviselőkkel. A szovjet államfő szerint a dokumentum lényege, hogy legalizálja Észtország kilépését a Szovjetunióból „tekintet nélkül a köztársaság népére és azokra a törvényekre, amelyek az ilyen kilépésről rendelkeznek". Az elnöki nyilatkozat szerint a hasonló alkotmányellenes lépések és ultimatív követelések tarthatatlanok és kilátástalanok. Gorbacsov cáfolja az észt parlament azon állításának jogosságát is, miszerint a szovjet fegyveres erők jelenléte a köztársaság területén fenyegeti annak szuverenitását. Egyben rámutat azokra a moszkvai tárgyalásokra, melyek az új szövetségi szerződés koncepciójával foglalkoznak. Az elnök szerint ez az új szerződés reális lehetőséget nyújt Észtországnak is arra, hogy valóban demokratikus alapon oldja meg szuverenitása kérdését. Az ukrajnai Lubna város közelében vasárnap ünnepélyesen leleplezték az 1933. évi éhínség áldozatainak emlékmüvét. Hivatalos ukrán küldöttség vett részt a leleplezésen, s az ünnepség része volt egy pravoszláv mise is. Becslések szerint az erőszakos kollektivizálás következtében a sztálini adminisztratíva által mesterségesen előidézett éhínség éveiben több mint ötmillió paraszt- többségükben ukránok - pusztultak el. Az Ekonomika i Zsizny szovjet hetilap szerint nem a piacgazdaságra való áttér rés okozza a Szovjetunióban az árnyékgazdaság aktivizálódását, hanem a deformált gazdasági rendszer, amelyben a hagyományos centralizmus fokozatosan elveszti vezető szerepét, s a piaci viszonyok még nem működnek. Független közgazdászok becslése szerint 200 milliárd rubelre tehető az árnyékgazdaság bruttó terméke. Az idézett lap szerint a korrumpálódott szovjet gazdaság akadályokat gördített a piaci viszonyok bevezetésének útjába. Az Oroszországi Föderáció - szuverenitása jeleként - saját himnuszt akar. Oroszország ugyanis az egyetlen szovjet köztársaság, amelynek nincs saját himnusza, ünnepi alkalmakkor a szövetségi himnuszt használták. Most 40 tagú kormánybizottság - zenészek, irodalmárok, művészettörténészek - látott hozzá, hogy megtalálja a himnusz legmegfelelőbb melódiáját. Fő motívuma nyilván egy 1834ből származó Glinka-melódia lesz, amely bár csak töredék, mégis jól ismert és nemcsak Oroszországban, hiszem még a közelmúltban is ez volt az Intervízió szignálja. A himnusz szövegére az oroszországi írószövetség valószínűleg pályázatot ír ki. A kubai demokrácia nagy titka: fegyvert adnak a népnek (ČSTK) - Moszkvában és Havannában két magas rangú politikus nyilatkozott a szovjet-kubai kapcsolatokról, illetve a szigetország helyzetéről, s azokról a „tartalékokról, amelyek segítségével tökéletesíthető a szocializmus". ÚJ SZÚ 1990. Vtyľ.14. Gennagyij Janajev, az SZKP KB Politikai Bizottságának új tagja szerint teljesen elfogadhatatlan, hogy a Nyugat és a Szovjetunió közötti gazdasági együttműködés fejlesztését ahhoz a feltételhez kössék, hogy mondja fel a Kubához fűződő viszonyát, beleértve a gazdasági kapcsolatokat is. Bár a Szovjetunióban egyre gyakrabban hangzanak el olyan követelések, hogy csökkenteni kellene a Kubának nyújtott segítséget és Havannának saját erejéből kellene bizonyítania rendszere szilárdságát, az 53 éves Janajevnek más a véleménye. A moszkvai Pravdának adott nyilatkozatában elmondta, „a Kubával szembeni amerikai politika még mindig a hidegháborús elképzelésekből indul ki, és a szovjet-amerikai viszonyt nem lehet a harmadik országokhoz fűződő kapcsolataink rovására javítani". Majd a régi szellemben hozzáfűzte: „A szovjet-kubai kapcsolatok stabilan és gyümölcsözően fejlődnek és a két ország között a közelmúltban aláírt barátsági szerződés azzal számol, hogy ezek a kapcsolatok tovább fognak mélyülni." Janajev megállapította, az SZKP továbbra is kormányzó párt, s ezért felelős a Szovjetunió külpolitikai stratégiájának alakításáért. „A kubai társadalomnak van elég ereje és belső tartaléka ahhoz, hogy tökéletesítse a szocializmust. Ellenségeink állandóan csak a forradalom hiányosságait látják. Ezek a hiányosságok azonban nem abban rejlenek, hogy a szocializmus rossz lenne, hanem saját tökéletlenségünkben." Ezt Roberto Robaina, a kubai Ifjú Kommunisták Szövetségének (UJC) vezető képviselője mondotta a Cuba International című lapnak adott interjújában. Robaina nézetei elsősorban azért érdekesek, mert a fiatalok, vagyis a 14-30 évesek alkotják a kubaiak 33,23 százalékát, s a lakosságnak ezt a rétegét tartják a „legveszélyesebbnek" a jelenlegi status quo számára. A kubai ifjúsági szervezetnek eddig nagy befolyása volt Kubában. Az utóbbi időben azonban bizonyos bíráló tendenciák észlelhetők a mozgalmon belül. A Juventud Rebelde című ifjúsági napilap például néhány nappal ezelőtt azt írta, igazán ideje lenne, hogy a kormányrúdhoz engedjék a fiatal szakértőket. Elmúlt az az időszak, amikor a Sierra Maestrából érkezett partizánok számára automatikusan biztosították a vezető tisztséget. Az óvatos bírálat bizonyos százaléka volt érezhető Roberto Robaina interjújában is. Az ifjúsági vezető szólt azokról az okokról, amelyek miatt kudarcot vallottak a kommunista tisztségviselők Közép- és Kelet-Európában. Megállapította: a volt szocialista országok ebben a térségben „mindig kokettáltak az imperializmussal", ami Kubával nem fordulhat elő az USA-hoz fűződő, szinte hagyományosan feszült kapcsolatai miatt. Robaina végezetül kijelentette, a demokrácia kubai és nyugati értelmezése eltér egymástól. „A mi demokráciánk abban rejlik, hogy nem félünk fegyvert bízni a népre" - mondotta. Ezt a tényt a jelenlegi rendszer ereje megnyilvánulásának nevezte. Walesa paklija Nem valószínű, hogy a Szolidaritás fennállásának tizedik évfordulója miatt tette Lech Walesa a múlt hét végén azt a nyilatkozatot, amely talán csillapíthatja az utóbbi hónapokban felgyülemlett, robbanással fenyegető feszültséget. Inkább arról van szó, hogy maga is érzi: nem lehet tovább feszíteni a húrt. Rá kellett ébrednie, hogy ha folytatja az államfői tisztségért túl korán elindított offenzívát, a mostani labilis helyzetben nagy bajba sodorhatja az országot. Mert mára lényegében szétesett a Szolidaritás, a két fő szembenálló csoportot a Walesát támogató Centrum Megegyezés és a Mazowiecki kormányfő mögé felsorakozott Demokratikus Akció (ROAD) alkotja. len, ahol még nem voltak igazán szabad parlamenti választások. Bár mindez igaz, a legsürgetőbb tennivaló mégiscsak a rendkívül súlyos gazdasági helyzet javítása, a választási harc pedig ettől elvonja a figyelmet. Ezért tartják sokan túl korainak Walesa offenzíváját, nagyon hosszúra nyúlik a kampány. Mintha az idő is Walesa ellen dolgozna. Növekszik azoknak a tábora, akiknek nem tetszik a hevessége, akik diktatórikus módszereket vetnek a szemére. Mások szerint nem elég művelt ahhoz, hogy államfő lehessen. Jaruzelski elnök, aki mindeddig csak csillapítani próbált, a múlt héten nagyon decensen (ravaszul?) beavatkozott a Walesa -Mazowiecki párharcba. MegerősíJaruzelski: Előttem az utódom? Az egykoron oly egységes szervezet vezető személyiségei is megosztottak. A tavalyi választások óta az volt a Szolidaritás fő dilemmája, hogy minek is tekintse magát. Ha tisztán szakszervezet marad, az érdekvédelem, a szociálpolitika terén óhatatlanul szembekerül a kormánnyal - a saját kormányával. Harcolhat-e ellene sztrájkokkal, bérkövetelésekkel? Egyre nyilvánvalóbb: a Szolidaritásnál, mint az ország legfőbb politikai erejénél fokozatosan a pártjelleg kerül előtérbe. S bár hivatalosan nem indította el senki, már hetekkel ezelőtt elkezdődött a választási kampány. A többség úgy véli, a parlamenti és elnökválasztásokra a jövő év tavaszán kerülhet sor. Maga Jaruzelski államfő se akarja eltölteni e tisztségben a hat esztendőt, bár ennyire jogosítja fel az alkotmány. A Mazowieckitábor álláspontja mindig az volt, hogy nem a választások időpontja a legfontosabb kérdés, hanem a kormány reformprogramjának a megvalósítása, erre kell most összpontosítani az erőket. De Walesa támadásba lendült. Mindenki tudja róla, hogy saját magát tartja a legmegfelelőbbnek az államfői posztra. Az a legfőbb érve, hogy a régi struktúrák, a régi nómenklatúra maradványai - főleg középszinteken - hátráltatják az igazi reformokat, a demokráciába való átmenetet. A Centrum Jaruzelski ellen sem tud konkrét kifogásokat felsorolni, csak azt, hogy ő is a múlt maradványa. Ami igaz, de például a ROAD több vezetője sem kívánja Jaruzelski gyors távozását, mondván, az csak destabilizálná a helyzetet. Hiába próbálta Mazowiecki jó egy hónappal ezelőtt Walesáék vitorlájából azzal is kifogni a szelet, hogy kormányából menesztette a volt kommunistákat. A Centrum még egy héttel ezelőtt is arra szólította fel Jaruzelskit, hogy azonnal mondjon le, s a parlament válassza államfővé Walesát. Szerinte a köztársasági elnöknek nagyon széles jogkörökkel kell rendelkeznie. A cél nyilvánvaló: Walesa, az erős elnök ellensúlyozná Mazowieckit, aki már lekörözte őt a népszerűségi listán. Walesát is meg lehet érteni: tíz éve áll a lengyel forradalom élén, soha nem töltött be semmilyen vezető állami tisztséget, s most úgy érzi, itt van az ő ideje. Már nem elégíti ki, hogy egy szakszervezet (vagy valamilyen belőle kiváló párt) elnöke legyen. Másrészt igazán faramuci dolog: a keleti blokk országai közül elsőként Lengyelországban alapított kormányt az ellenzék. A tavalyi választásokat még a LEMP és akkori ellenzékének kerekasztal-tárgyalásain született megállapodások, kulcsszámok alapján bonyolították le. E választások a brezsnyevi típusú pártállam viszonyaihoz képest fantasztikus előrelépést jelentettek, de éppen az előre megszabott kvóták miatt nem lehettek teljesen szabadok. S mára a keleti tömb országai közül Lengyelország az egyettette: az idén még nem fog lemondani, majd azt fejtegette, hogy olyan embernek kellene őt követnie az államfői székben, aki kiegyensúlyozott, mértéktartó. S nem utolsósorban kiművelt koponyának is kell lennie annak, ki az országot reprezentálja. Nem bírálta Walesát egy szóval sem, csak éppen agyondicsérte Mazowieckit, aki megfelel e követelményeknek. Márpedig Walesát a „nagy destabilizátorként" tartják számon. Csakhogy más volt a nyolcvanas évek elején a kommunista rezsimet destabilizálni és megint más dolog most. Sokkal élesebben fogalmaznak az egykori ellenzéki vezetők, többnyire Walesa volt harcostársai. Például Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője feltette a kérdést, hogy Walesa államfőként netán leszállítja-e az árakat és meg tudja-e tömni pénzzel az üres bugyellárisokat? Azt írta, hogy szerinte nem a régi nómenklatúra keseríti el most az embereket, hanem az áremelkedés, a növekvő munkanélküliség. Egyértelmű az állásfoglalása: Walesa azt hiszi, az ó államfői tisztsége már eldöntött tény. Közben azt ismételgeti, hogy ô nem akar elnök lenni, de kénytelen lesz elvállalni. Elhiszem neki, hogy nem akar, ugyanakkor nagyon remélem, hogy nem lesz kénytelen elvállalni a tisztséget. " S bár Mazowiecki még nem nyilatkozott, sokak szerint neki van a legnagyobb esélye erre a posztra, mert ma ő a legnépszerűbb politikus. A Rzeczpospolita, a kormány lapja a második helyre teszi Walesát, azt írja, számításba jöhet még Krzysztof Skubiszewski külügyminiszter, Andrzej Stelmachowski, a szenátus elnöke és a lengyel származású, ismert amerikai politológus, Carter elnök egykori nemzetbiztonsági főtanácsadója, Zbigniew Brzezinski is. Meglepetés volt tehát Walesa múlt hét végi nyilatkozata. A Centrum eddigi állásfoglalásával szemben azt mondta, az államfőt is a lakosságnak kell megválasztania (tehát nem a mostani parlamentnek és nem heteken belül). Felszólított az elnök- és parlamenti választások kampányában az önmérsékletre, a durva támadások, személyeskedések mellőzésére. Csak remélhetik a lengyelek, hogy ezt komolyan gondolta. Mert lehet, hogy az egykori villanyszerelő nem kifejezetten entellektüel, de nagy taktikus. Egy példa: bizonyára tisztában van azzal, nemigen lehetne igazán erős elnök, ha nem a nép választaná, hanem csak egy félig szabadon választott parlament képviselőinek köszönhetné a tisztséget. Aki csak egy kicsit is figyeli a lengyel eseményeket, nem hiszi el, hogy Walesa ne tartogatna egy-két meglepetést ország-világ számára. Kérdés, hogy a nagy varázsló mikor rázza ki kabátujjából a Jolly Jokereket... MALINÁK ISTVÁN