Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-09 / 185. szám, csütörtök

Egy ökölrázás haszontalanságáril OJ SZÚ 1990 VIII. 9. Szenvedélyes indulatok borzolják újfent a csehszlovákiai magyar közéletet. Miről is van szó tulajdonképpen? Mi az a botrányszagú csalafintaság, amivel az Együttélés újból kihozta sodrából az FMK-t? Ha valaki még nem tudná: ez a magyarországi továbbtanulás ügye. A Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium döntése értelmében ez év szeptemberétől harminc csehszlovákiai magyar fiatal tanulhat Magyarországon úgynevezett nulladik évfolyamban, amelynek sikeres elvégzése után egyetemi és főiskolai felvételire jelentkezhetnek, s ha megfelelnek a követelményeknek, tanulmányaikat magyarországi felsőfokú tanintézetekben folytathatják. A magyarországi illetékesek az Együttélés Politikai Mozgalmat kérték fel a szóban forgó továbbtanulás megszervezésére. Az Együttélés Politikai Mozgalom elvállalta a megbízatást, a feladat szakmai részének lebonyolítására - a válogatás és a minősítés -, azonban felkérte a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségét. Nem akart ugyanis „pártügyet" csinálni e nemes indíttatású kezdeményezésből. A jelentkezni szándékozó diákokat pedig nem a sajtó útján „verbuválta", hanem a Szövetség csatornáin keresztül igyekezett tudatni a kínálkozó lehetőséget a frissen érettségizett magyar fiatalokkal. Az „ügy" nagydobra verését azért sem tartotta ildomosnak, mivel nem zárta ki annak lehetőségét, hogy egyes szlovák - és nem csak szlovák - politikai körök és sajtóorgánumok ezt a budapesti gesztust is holmi belügyekbe való beavatkozásként találnák kezelni. Hisz már volt ilyenre példa, nem is egyszer. Amint utólag bebizonyosodott, az Együttélés gyanúja nem volt alaptalan. Az FMK kezdetben megpróbált ugyan saját politikai tőkét kovácsolni a tudomására jutott továbbtanulási lehetőségből, és sürgősen közhírré tette, hogy „a jelentkezéseket az egyezség szerint a Független Magyar Kezdeményezés pozsonyi központi irodája fogja közvetíteni" a magyarországi illetékesek felé (Új Szó, 1990. július 17., 2. oldal). Ennek a híresztelésnek azonban nem volt semmilyen valóságértéke. Az Együttélés Politikai Mozgalom Intéző Bizottsága óvakodott attól, hogy nyílt polémiába keveredjék az FMK zavarkeltőivel, mindazonáltal kísérletet tett az összekuszálódóban levő szálak óvatos kibogozására. Július 20-án dr. Gyurcsík Iván és e sorok írója Budapestre utazott, hogy ott személyesen találkozzon az illetékesekkel, valamint Molnár Imre kormányfőtanácsossal, aki teljesen illetéktelen ugyan ebben az ügyben, a szálak összekuszálásában azonban ennek ellenére jelentős szerepet játszott. A megbeszélések a következő megállapodással zárultak: 1. Molnár Imrét és az FMK-t senki nem bízta meg és hatalmazta fel a továbbtanulás ügyének bárminemű adminisztrálására; 2. Erről Molnár Imre megfelelő nyilatkozatot tesz közzé az Új Szóban, hogy a megtévesztett magyar fiatalok magától az álinformáció forrásától tudhassák meg a valós helyzetet; 3. A pozsonyi FMK központi irodájába érkezett jelentkezéseket az Együttélés minden huzavona nélkül átveszi és átadja a válogatás feladatával megbízott Szakmai Bizottságnak, amelyben méltányossági alapon magának Molnár Imrének is helyet biztosítanak: 4. Az informatív-szelektáló beszélgetésekre 1990. augusztus 4-én, szombaton kerül sor Pozsonyban. Molnár Imre, sajnos, nem tett eleget a július 20-i megbeszéléseken tett ígéreteinek. A sajtóban nem tett közzé semmilyen helyreigazító nyilatkozatot, sőt az Új Szó 1990. július 25-i számában újból „illetékesként" nyilatkozott ebben a számára már ugyancsak kényessé váló ügyben. Ennél is súlyosabb hibát követett el azáltal, hogy az FMK-irodába jelentkezettek listáját - bevallása szerint ez az ő birtokában volt - ígérete ellenére nem juttatta el sem az Együttélés, sem a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége címére. Az informatív beszélgetéseket 1990. augusztus 4-én bonyolította le a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Szakmai Bizottsága Pozsonyban a Csemadok KB székházában. A meghívókat a Szövetség, valamint az Együttélés címére beérkezett jelentkezések alapján postázták az érdeklődőknek. Augusztus 4-én azonban több olyan diák is érkezett, aki az FMK-n keresztül jelentkezett, s bár írásbeli meghívást nem kapott, tudomást szerzett a szombati akcióról. Mi sem természetesebb, minthogy az informatív beszélgetéseket folytató Szakmai Bizottság ezek jelentkezését is érvényesnek minősítette, s nevüket felvette a szabályos meghívássai érkezettek listájára. Nemtörődömségre vall, hogy az FMK elmulasztotta az Együttélés, illetve a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége rendelkezésére bocsátani az irodájukban jelentkezettek listáját, s így az érdeklődők egy része nem kapott meghívást az augusztus 4-i, szombati informatív beszélgetésekre. Az említett július 20-i budapesti megbeszélések napjától erre lett volna elegendő ideje és alkalma. Jellemző módon csak a tizenkettedik órában döbbentek rá mulasztásuk súlyára. Két emberük augusztus 3-án, pénteken délután felkereste az Együttélés vezető titkárát, dr. Gyurcsík Ivánt, akinek a másnap reggelre meghirdetett informatív beszélgetések elhalasztására tettek javaslatot. E későn jött kezdeményezést azonban ekkor már nem lehetett teljesíteni. Innen származik tehát az FMKvezetés szerecsenmosdatása. Nagyon is érezniük kell zavarkeltő „információik" és mulasztásaik súlyosságát, amelynek kárvallottjai mindenekelőtt a szavuknak hitelt adó, s náluk jelentkező magyar fiatalok lettek. Ezért vezetnek oly heves támadásokat az Együttélés ellen, hogy ezáltal is eltereljék a közvélemény figyelmét saját negatív szerepükről. Nagyon sajnáljuk, hogy az FMK oly hevesen rántott kardot ebben az általa összekuszált, zavarossá tett helyzetben. Vagy talán éppen ez lett volna a célja az egész ördögi mesterkedésnek? Zavart kelteni azért, mert halászni egyesek épp a zavarosban szeretnek? Erre azonban még gondolni is szörnyű! Az Együttélés igyekezett becsülettel megfelelni ennek a számára nem éppen leghálásabb feladatnak is. A válogatást végző Szakmai Bizottság senkitől sem kérdezte, ki „együttéléses szülő" ivadéka, sőt még az „együttéléses feleségek" - ha lettek volna ilyenek - sem élvezhettek volna semmilyen előnyöket. Nekünk nem áll szándékunkban tovább borzolni a kedélyeket. Megbízatásunknak a magyarországi illetékesek felkérése alapján igyekeztünk becsületesen és legjobb tudásunk szerint eleget tenni. Számunkra az „ügy" ezzel befejezést is nyert. Természetesen, okulásul mi is levonunk belőle néhány következtetést, de ugyanezt ajánlom az FMK háborgóinak is. S talán még annyit: ha nemzeti kisebbségünk javára hasznosat nem tesznek, legalább keresztbe ne tegyenek. Az ökölrázást pedig felejtsük el. Ez ugyanis senkinek sem használ. Tisztelettel: dr. POPÉLY GYULA, az Együttélés Politikai Mozgalom Intéző Bizottságának tagja xxx Tegnapelőtt közöltük a Független Magyar Kezdeményezés és a Magyar Diákszövetség akcióbizottságának állásfoglalását a magyarországi továbbtanulás ügyében. A tárgyilagos tájékoztatás érdekében a további érdekelt fél véleményét is közöljük. E dokumentum elolvasása után sem módosult ugyancsak tegnapelőtt közölt álláspontunk: 1. Nemzeti kisebbségünk művelődését és jövőjét segítő nemes elgondolásnak tartjuk, hogy a Magyar Köztársaság művelődési és Közoktatási Minisztériuma támogatja a határon túli magyar diákok továbbtanulását. Ugyanakkor nem volt a legszerencsésebb lépés, hogy szervezési feladatokkal egyik politikai mozgalmunk képviselőit bízták meg. 2. Ezt az elmúlt napok sajnálatos eseményei igazolják. A továbbtanulás nemes ügye „pártüggyé'' sekélyesedett, személyeskedések, féligazságokat tartalmazó, másokra mutogató nyilatkozatháború szintjére süllyedt. 3. A felvételi beszélgetésre nem minden jelentkező kapott meghívót, s ez egyértelműen az esélyegyenlőség megsértését jelenti. Ezért bízunk abban, hogy a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériumának illetékesei tárgyilagosan felmérik a kialakult sajnálatos helyzetet, megfelelő intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy ne párt vagy más csoportérdekek, hanem tárgyilagos szakmai kritériumok alapján válasszák ki azokat, akik továbbtanulhatnak Magyarországon. A magunk részéről az ügyet lezártnak tekintjük és csak akkor térünk vissza hozzá, ha a közvéleményt érintő új információkhoz jutunk. Állandó konzultációra van szükség Tegnap Tóth Károly, a Független Magyar Kezdeményezés elnöke és Gyurovszky László, az FMK ügyvivője látogatást tett Sidó Zoltánnál, a Csemadok elnökénél. Megtárgyalták a magyarországi továbbtanulási lehetőség kapcsán kialakult helyzetet, kifejtették álláspontjaikat, amelyek nem tartalmaztak lényeges eltéréseket. Megegyeztek abban, hogy konstruktív hozzáállásra van szükség; mindenképpen a helyzet megoldására s nem a feszültség szítására kell törekedni. Egyetértettek abban is, hogy ilyen és ehhez hasonló eseteknek semmiképpen sem szabad megismétlődniük a jövőben, és nem szabad az ilyen ügyeket politikai szervezetekre bízni, valamint hangsúlyozták a magyarországi hivatalos szervek felelősségét az ügy kezelésében. Sidó Zoltán kifejtette, hogy a Csemadok továbbra is semleges kíván maradni, és az ügyet elsősorban szakmai kérdésnek tekinteni. Tóth Károly elmondta, hogy az FMK kitart a keddi nyilatkozatában megfogalmazott javaslata mellett, mely egyrészt lehetőséget teremt arra, hogy immár politikai mozgalmaktól független, felelős szakmai körök kezébe kerüljön a továbbtanulás kérdése, másrészt lehetővé teszi a jelentkezők méltányos elbírálását is. A megbeszélés másik témája a nyelvtörvény-javaslat volt. Az FMK képviselői elmondták, hogy alapvetően a demokratikus államok gya. korlatéból kell kiindulni, figyelembe véve a hatályos nemzetközi egyezményeket és a jelenleg érvényes csehszlovák alkotmányt. Egyetértettek az állandó konzultációk szükségességében, és egyezségre jutottak az együttműködés konkrét formáit illetően. Fontosnak tartották a lépések egyeztetését, nehogy ennek hiánya a jövőben politikai feszültségek forrása legyen. Független Magyar Kezdeményezési Új együttműködési programok (ČSTK) - Az Európai Közösségek két új együttműködési programot készít elő a kelet-európai országokkal a tudományos-műszaki fejlesztés területén. Az Európa Parlament ezeket a nyári szünet előtti utolsó ülésén hagyta jóvá. A

z első, az East (Kelet) nevű programnak hozzá kellene járulnia a közép- és kelet-európai országok tudományos-műszaki bázisai struktúráinak gyors átalakításához, s egyben növelnie kellene az említett államok tudományos-műszaki potenciálját. A második környezetvédelmi program a Green (Zöld) nevet kapta. A nyolc évre tervezett programokra négyévenként 120 millió ECU-t (kb. 144 millió dollár) szánnak. A két program megkezdése előtt az EK még egy, úgynevezett sürgős, Let's go east (Gyerünk Keletre) nevű programot hirdetett meg. Ennek keretében az Európai Közösségek tudósai „előkészítik a terepet" a keleteurópai országokban az említett két program megkezdéséhez. MONGÓLIA f^Qak a múlt hét vége felé vü hozták nyilvánosságra Ulánbátorban a parlamenti választások (július 22 és 29) eredményeit. A 430 országgyűlési választókörzetből 402-ben született érvényes eredmény, ebből pedig az uralmon levő kommunista párt (MNFP) 343at szerzett meg. Az MNFP így a képviselők jó háromnegyedét küldi a Nagy Népi Hurálba még akkor is, ha a fennmaradó összes helyet az ellenzék kapja. Amint az választások után szokás, főleg az új parlament alakulásával kapcsolatos híreket vártuk. De hétfőn a központi választási bizottság elnöke azt jelentette be, hogy 492 szavazókörben érvénytelennek nyilvánították az eredményeket, további tizenhatban még folyik a vizsgálat. Ráadásul nem 28, hanem 34 képviselői szék áll még üresen. Tehát újabb kampány, újabb választási küzdelem várható az elkövetkező napokban, hetekben Mongóliában. Igaz, ez már nem tudja alapvetően módosítani az erőviszonyokat, hiszen az MNFP fölénye „kényelmes" teret biztosít a párt számára. Nem volt ez annyira nagy meglepetés, de az ellenzék mégis csalódott, bár az első nyilatkozatok szerint Gombodzsavin Ocsirbat, az MNFP KB elnöke azt ígérte: nem fognak egyedül kormányozni, az ellenzéket is bevonják a hatalomba. Persze, nem nagyon valószínű, hogy a kommunisták a lényeges posztokról, tárcákról hajlandók lennének lemondani. Akkor viszont kérdés, vállalja-e az ellenzék a közös felelősséget, ha csak morzsákat kínálnak neki a kormányzásból. E tamáskodás alapja az, ami a kampány során történt. Arról nincs szó, hogy meg kellene kérdőjelezni a választások hitelességét. A külföldi megfigyelők is úgy nyilatkoztak, hogy voltak ugyan kisebb-nagyobb fogyatékosságok, de olyan mértékűek nem, amelyek a 69 év utáni első szabad, többpárti vokscsata eredményeit elfogadhatatlanná tennék. Csakhogy minden pártnak maga felé hajlik a keze, s az új választási törvényt még a régi parlament hagyta jóvá. H

árom dolog miatt nem voltak egyenlőek az esélyek: 1. A pár hónapja alakult új pártok nem lehettek olyan szervezettek, mint az MNFP. 2. Óriási volt a hátrányuk a nyilvánosságot, a publicitást illetően. A tömegtájékoztatás az MNFP kezében van. Az ellenzéki pártoktól a rádió és a televízió rövid műsorokért aránytalanul sokat kért, az MNFP akcióiról viszont ingyen tudósított. „Az ellenzék mondandója fizetett hirdetés, az állampárté kötelező tájékoztatás" - mondták keserűen Ulánbátorban. 3. Egy városi mandátum megszerzéséhez háromszor annyi szavazatra volt szükség, mint egy vidékihez. Ez volt a legérzékenyebb pont, ugyanis az ellenzéki pártok tagsága főleg a városi értelmiség soraiból verbuválódott. Az elmaradottabb vidék pedig éppen a patriarchális viszonyok miatt „konzervatív", hiszen nem is ismeri az új pártokat és programjaikat. Hiába bírálta az áprilisi rendkívüli MNFPkongresszuson több párttag is, hogy a múlt egyik legnagyobb hibája az értelmiségellenes politika volt. Ez ütött most vissza, hiszen a pártból kirekesztett értelmiségiek az ellenzékhez csatlakoztak. De az objektivitás megköveteli az MNFP érdemeinek az említését is. A párttagság egy jelentós része - nem a bürokratikus apparátus - felismerte a változás szükségességét, és korábban elképzelhetetlen reformokat hajtott végre. Azt is el kell ismerni, hogy kora tavasszal, amikor mindenki azt latolgatta, bekövetkezik-e egy kínai típusú megtorlás, Dzsambin Batmönh főtitkár az államfő az egész politikai bizottsággal együtt lemondott. Később kiszivárogtatták, hogy személyesen ő volt az, aki elvetette a fegyveres beavatkozás lehetőségét. Törölték az alkotmányból a párt vezető szerepét, elismerve a többpártrendszert, továbbá az áprilisi kongresszuson kimondták, hogy az MNFP-nek a politikai küzdelemben kell biztosítania vezető szerepét. Szakítottak a demokratikus centraMég semmi sem dőlt el lizmussal is, de nem tudtak végigmenni ezen az úton, mert helyette bevezették - a máig is tisztázatlan - demokratikus egység elvét. Egyelőre nem tudni, miként akarják a gyakorlatban alkalmazni a párton belüli pluralizmust úgy, hogy közben tiltják a frakciózást. Ebben a helyzetben teljesen logikus volt, hogy a három legjelentősebb ellenzéki párt választási koalícióra lépve megalakította a Demokratikus Erők Szövetségét. E három párt: a Mongol Demokrata Párt (eddig 23 mandátuma van), a Nemzeti Haladás Pártja (7) és a Mongol Szociáldemokrata Párt (4). Programjaikban nagyon sok a közös vonás, eltérések főleg a módszereket illetően vannak. Vezetőik azt vallják, az MNFP nem akar igazi megújulást, s a kongresszusról úgy nyilatkoztak, hogy az az apparatcsikok országos találkozója volt. Jelszavaik: politikai pluralizmus, demokrácia, piacgazdaság, a tulajdonformák egyenjogúsága, a kis- és a közepes vállalatok fejlesztése. A külpolitikában a semlegesség hívei, hangsúlyozzák, hogy a szovjet csapatokat nemcsak részlegesen, hanem teljesen ki kell vonni. Egyébként egyre nyilvánvalóbb a szovjetellenesség, az a törekvés, hogy elszakadjanak Moszkvától. A demokraták például sürgetik: a Szovjetunió kérjen bocsánatot, amiért ráerőszakolta Mongóliára a sztálinizmust. De az elszakadás nem lesz könnyű, hiszen lényegében az egész mongol gazdaság a Szovjetunióra támaszkodik. E törekvések jegyében folyik a történelem gyökeres átértékelése is. Nemcsak Dzsingisz kán kultuszának az újjáéledéséről van szó. A Nemzeti Haladás Pártjának egyik vezéralakja, Szukh-Erdene, aki a nemzeti hősnek, Szuhe Batornak a dédunokája, a Le Figarónak adott interjújában kijelentette: Szuhe Bator, aki az 1921-es mongol forradalom (ez tette lehetővé 1924-ben a népköztársaság kikiáltását) vezetőjének tekintenek, soha nem volt marxista-leninista. Egy történészbizottság pedig azt vizsgálja, mi volt Mongóliában a kommunizmus valódi oka, tisztázni akarják, milyen szelepet játszottak ebben a mongolok és mi volt a Komintern „ügynökeinek" a feladata. M

ivel a választásokon az állampárt győzött, kérdéses, hogy valóban képes-e és akarja-e a pártállam lebontását. Az ellenzék két dologban bízhat: saját sorainak további erősödésében és abban, hogy a városokban, az eddigi nagyszabású megmozdulásokhoz hasonlóan, ezentúl is mozgósítani tudja a tömegeket. Ezért is fontos az az ellenzéki követelés, hogy depolitizálják a fegyveres erőket, s ezek ne csak egy pártot védjenek, hanem az államot. A politikai harc tehát még nem zárult le. Úgy érzem, csak ezután lesz igazán heves. MALINÁK ISTVÁN Tallinn és Vilnius bírálja Moszkvát (ČSTK) - Az Észtország és Oroszország között 1920. februárjában kötött békeszerződésből, az 1940 július közepéig, vagyis Észtország Szovjetunióhoz való csatolásáig aláírt több más egyezményből, valamint az észt parlament által tavaly novemberben elfogadott határozatból kell kiindulni e balti köztársaság és a Szovjetunió közötti tárgyalásokon az új kapcsolatok megteremtéséről. Ezt hangsúlyozza az a határozat, amelyet kedden este hagyott jóvá az észt legfelsőbb tanács. Az ötpontos dokumentum felhívja a figyelmet arra, hogy a vonatkozó szerződések nélkül a szovjet hadsereg észtországi -jelenlétét az „észt függetlenség megsértésének" fogják minősíteni, xxx A Litván Köztársaság polgárai néni kötelesek szolgálatot teljesíteni más országok hadseregeiben - áll a litván legfelsőbb tanács és a kormány keddi nyilatkozatában, amelyet a parlament is jóváhagyott. A Mihail Gorbacsovnak és Nyikolaj Rizskov kormányfőnek címzett dokumentum a továbbiakban rámutat: ,,A Litvániában állomásozó szovjet fegyveres erők akciói azon személyek ellen, akik otthagyták a hadsereget, ellentétben állnak a Litván Köztársaság törvényeivel és a belügyekbe való durva beavatkozásnak számítanak".