Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-27 / 200. szám, hétfő

Hétfő, 1990. augusztus 27. Ara 1 korona XLIII. évfolyam, 200. szám Agrokomplex '9Q Ma kapuzárás (Munkatársunktól) - Bevált a rendezők jóslata, szombaton és vasárnap igazi csúcsforgalom volt a mezőgazdasági seregszemlén. S ez nem pusztán a jó időnek volt köszönhető. Az idei Agrokomplex - kis kivételtől eltekintve - végre azt nyújtotta, amit vártunk tőle: fejlesztőknek, gyártóknak és forgalmazóknak bemutatkozási és kapcsolatteremtési lehetőséget, felhasználóknak, legyen szó nagyüzemekről, kertbarátokról vagy egyéni gazdálkodókról, sok-sok értékes információt. Először vett részt a nyitrai bemutatón az olasz Maragon cég. Nem titkolt célja a piackutatás. Eugenio Maragon, elmondta, a kelet-európai országokban bekövetkezett politikai és gazdasági megújulás késztette őket kezdeményezésre. Jelentkezésüknek több szempontból is örülhetünk. Egyrészt azért, mert a hegyi és hegyvidéki körzetekben nélkülözhetetlen kaszálógépeket, rendsodrókat és felszedőgépeket tudna szállítani a néni túl választékos hazai kínálat bővítésére, másrészt gépeiket képesek és hajlandók a vásárló igényeinek megfelelő kivitelben gyártani, ami elsősorban a kezdődő privatizálás szempontjából jelenthet nagy előnyt. Biztató, hogy a cég nem csupán devizáért, de bizonyos termékekért cserébe is kész szállítani, elsősorban a kez"dő egyéni gazdálkodók megsegítésére. Hasonló a helyzet a holland Schaap céggel, amely főleg nagy termelőképességei holstein-fríz teheneköt, korszerű állategészsségügyi és fejőberendezéseket kínál, de akár családi farmok felszerelését is vállalja. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát nemrég kifejlesztett keltetőket mutat be több változatban, melyek közül az Egstar EU-6 típusút elsősorban kisüzemeknek és háztáji gazdálkodóknak ajánlják. Az AL-KO Kober osztrák cég budapesti leányvállalata az egész világon ismert kisgépeit hozta el a bemutatóra. Valószínűleg milliós nagyságrendű üzletet bonyolíthatott volna le, ha engedélyt kap a fűkaszák, talajmarók, láncos kézifűrészek, vízpumpák és komposztálást segítő növényaprítók árusítására. A poten(Folytatás a 2. oldalon) ^L j^fi^aSBhL'^Bj 'SHÍÉmHLx ^áHKijriÉká3y*yíífef Mai számunkban: Vétek ölhetett kézzel ülni ... Hogy milyen távra rendezkedhet be a magamfajta kisvállalkozó, azt ma nehéz egyértelműen megmondani... (3. oldal) Albérletben? ... kollégám kritikáját bevittem a kultúrát ,.felügyelő" főszerkesztő-helyetteshez. Miután elolvasta, kijelentette: nem mehet. Miért, kérdeztem. Mert nem, válaszolta... (4. oldal) Az orvosnak nincs becsülete ... ha csak mozdulni képes, örömmel siet haza, hogy ,,na kiírtak!", s nekilát otthoni teendői elvégzéséhez... (5. oldal) Az ENSZ-főtitkár fog közvetíteni a perzsa-öbölbeli válságban Folytatódik az idegek háborúja Bagdad kifogásolja a szombati BT-határozatot Mentsük meg a Dunatájat! Leszünk hozzá elegen? (Méry Gábor felvétele) Ki óv meg, Dunatáj? Jó ügy, nemes cél érdekében került sor ennek a rockfesztiválnak a megrendezésére. Hetekkel az esemény elótt ismert volt, hogy a bevételből környezetvédelmi alapot létesítenek. A tavaszi tüntetéshullámot követő apátia megtörését jósolták előre többen is, felébred a Csallóköz lakossága, bizonyságát adja, hogy nem közömbös számára szülőföldje sorsa, állapota. Nem így történt. Jómagam legalább 20-30 ezer résztvevőre számítottam, nagyrészt fiatal rockrajongókra, de idősebbekre is, hiszen a rendezvény programjában kirakodóvásár és táncház is volt. Ennek ellenére - becslésem alapján - körülbelül 6-7 ezren döntöttek úgy, hogy érdekli őket az esemény, a magukénak vallják a rendezők céljait. Remek hin/erés, hazai viszonylatban pártját ritkító szervezés és műsorkínálat, nemes, közérdekű cél - és 6-7 ezer érdeklődő. Ennyiünket érdekelne csak a Dunatáj jövője? Nem elég riasztó még a vidék állapota? Nem elég, ha már kormányszinten is bevallják, hogy az ökológiai katasztrófa már megtörtént, s ezt ma már csak minimalizálni lehet? Mire várunk? Hogy elszáradjon a táj növényvilága, cserepesedjék ki a föld felszíne? Akkor majd hajlandók leszünk fejenként 90 koronát a helyrehozásra szánni? De akkor és csak akkor? Vagy még akkor sem! Nem merem megsaccolni, hányan lettek volna akkor, ha a rendezők nem a Bikinit, a Hobót, a Beatricét hívják meg. Nagyon remélem viszont, hogy a pozsonyi buszállomáson szombat délelőtt Hobo-muzsika hangjaira randalírozó társaságnak a tagjai, akik „bosszúból" megrugdosták a Somorjára induló, őket már hely hiányában felvenni nem tudó autóbusz oldalát, legalább sejtették, hogy mi a koncert célja, amelyre készülnek... Töprengek: hol lehetett Csallóköz lakossága szombaton? A strandon? A kertjében? Vagy Rózsahegyen, netán a Felső-Nyitra vidéke megmentésére rendezett rockkoncerten? Nem tudom. Azt viszont igen, hoľ nem volt: a szülőföldje megmentésére rendezett somorjai eseményen. - kajó(ČSTK) - Többnapos bonyolult konzultációk után szombaton reggel hagyta jóvá az ENSZ Biztonsági Tanácsa azt a határozatot, amely engedélyezi a minimális katonai erő alkalmazását az Irak ellen hozott gazdasági szankciók megtartása érdekében. A 665. számú határozat ellen senki nem szavazott, 13 állam mondott igent, Kuba és Jemen tartózkodott. Kolumbia képviselője ugyancsak igennel szavazott, hozzáfűzve, hogy országának fenntartásai vannak a határozat szövege iránt. Az eredeti amerikai tervezettel ellentétben a jóváhagyott szövegben az egyes megfogalmazásokat enyhítették, ennek ellenére az Egyesült Államok jelentős diplomáciai sikereként könyvelhető el, hogy végül mégis megszületett a döntés. Tehát a módosított szövegben már nem az erő alkalmazása kifejezés szerepel, hanem „olyan, a specifikus helyzettel arányban lévő intézkedések, amelyek elkerülhetetlenek minden, a Perzsa-öbölbe tartó és az onnan kifelé hajózó úszómű rakományának az átvizsgálására, hogy garantálni lehessen a BT 661. sz. határozatának teljesítését". A szovjet küldöttség álláspontjának módosulása tette lehetővé a határozat elfogadását. Moszkva mindeddig elutasította a katonai eszközök alkalmazását, javasolva, hogy az egyes országok hajói az ENSZ zászlaja alatt közlekedjenek. A változást kétségkívül Mihail Gorbacsov szovjet államfő pénteki beszéde idézte elő, amelyben nyíltan elítélte az iraki agressziót s követelte a BT korábbi határozatainak a teljesítését. Az Irak elleni minimális katonai erő alkalmazása lényegében egyet jelent a tengeri blokáddal. Ezt a határozatot (Folytatás a 2. oldalon) N

éhány hete Pozsonyban tárgyalt Katona Tamás magyar külügyi államtitkár, aki hivatalos megbeszélései után kötetlen eszmecserét folytatott a szlovákiai magyar közélet képviselőivel. Ezen a találkozón többen is megkérdezték a vendéget, vajon a magyar diplomácia kellő mértékben tudatosítja-e a már s levonta-e a szükséges konzekvenciákat abból, hogy Cseh-Szlovákiában lényegesen módosulnak a politikai erővonalak. A magyar diplomata habozás nélkül igennel válaszolt, majd részletesen kifejtette, természetesen érzékelik a változásokat, a nemzeti parlamentek és kormányok megnövekedett hatáskörét. Ő is ezért utazott ide, Szlovákia fővárosába. Hozzátette azonban, hogy tisztánlátásukat, döntéseiket nehezíti az a körülmény, hogy a politikai kompetenciák olykor még nem világosak. S nem csupán a magyar diplomácia számára, jegyezte meg, majd bizonyságul egy akkori sajtóközleményre hivatkozott. Azokban a napokban Václav Havel és Göncz Árpád prágai tárgyalásait követően látott napvilágot a szlovák kormány álláspontja, amelyben felhívták államfőnk figyelmét arra, hogy magyar partnerével olyan kérdésekről is szót ejtett, amelyekről előzetesen nem konzultált a Szlovák Köztársaság illetékeseivel. A pozsonyi kormány hatásköréről és az önálló szlovák politizálásról az egy héttel ezelőtti nemzetközi sajtókonferencián ugyancsak többen kérdezték Vladimír Mečiart is. Arra kérték őt, konkrétan fejtse ki, mire gondolt, amikor a trencsénteplici megbeszélések után úgy nyilatkozott, hogy a szlovák kormány minden olyan kérdésben, amely Szlovákiát illeti, önálló politikát kíván folytatni, beleértve a külkapcsolatokat is. Megkérdezték azt is, ebben az esetben változik-e, ha igen, akkor mennyiben, miben a Szövetségi Gyűlés és a Szövetségi Külügyminisztérium hatásköre. A két nemzeti és a szövetségi kormány, valamint más szakértők tárgyalásainak jelenlegi szakaszában megfelelő törvénytervezet híján a szlovák miniszterelnök kevés konkrétummal szolgálhatott, s ezért úgy válaszolt, hogy a szlovák külpolitika alapvető célja a szomszédos országrészekkel való regionális kapcsolatok építése lesz, elsősorban nyugat-európai minta alapján. Többet nem mondott s nyilvánvalóan nem is mondhatott. Ez a két példa is híven tükrözi azt a jelenlegi átmeneti állapotot, amely tulajdonképpen minden társadalmi szférát, többek között hazánk államjogi elrendezését és külügyi kapcsolatait is jellemzi napjainkban. A régi, életképtelennek bizonyult mechanizmusok egyáltalán nem vagy alig működnek, az újak legjobb esetben is csak körvonalazódnak, következésképpen be sem inKöztes-Európa dúlhattak. A mostani provizórium önmagában is sok feszültséget, félreértést és bonyodalmat szül, sőt különböző sérelmek forrása is lehet. Visszalépnünk azonban nyilvánvalóan nincs hova, tehát csak a novemberben választott úton haladtunk tovább s előbbre csak úgy juthatunk, ha minden fölösleges halogatás nélkül, ugyanakkor megfontoltan s nem különböző indulatok és politikai nyomások hatására döntünk. Visszakanyarodva a bevezetőben említett hatáskörökhöz, annyi már teljes mértékben kikristályosodott, hogy Csehszlovákia és Magyarország kapcsolatairól, a nemzeti kisebbségek helyzetéről nem csupán Prágában, Pozsonyban is kell tárgyalni, akkor is, ha többféle politikai hatáskör, részletkérdés még nem eléggé tisztázott. Ennek az elvnek az érvényesítése a szlovákiai magyarság alapvető érdekeit és jövőjét szolgálja. Ugyanakkor szerintem helytelen lenne, ha teret kapng az a nézet, miszerint a két országot érintő témakörökről kizárólag Pozsonyban kell tárgyalóasztalhoz ülni. Ez a szemlélet ugyanis a szövetségi állam alapjait ásná alá, több kérdés politikai súlyát csökkentené. Saját példánknál maradva: a szlovákiai magyarság egyéni és kollektív jogait - a hazánkban élő más nemzeti kisebbségekéhez és etnikai csoportokéhoz hasonlóan - a nemzeti MAGYARELLENES KAMPÁNY ROMÁNIÁBAN Történelem a politikai célok szolgálatában (Bukaresti munkatársunktól) - Romániában az utóbbi napokban az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés közelgő 50. évfordulója alkalmából egyes felelőtlen, szélsőséges elemek, körök, szervezetek ismét erőteljes nacionalista és magyarellenes hangulatot szítanak. Mint ismeretes, ennek az ún. második bécsi döntésnek az alapján - melyben a döntőbíró szerepét a korabeli Németország és Olaszország játszotta - Erdély egy részét elvették Romániától- és újra Magyarországhoz csatolták. A korábbi, ún. első bécsi döntés (1938.11.2.) alapján pedig a mai Dél-Szlovákia egy része került ismét magyar fennhatóság alá. és a szövetségi alkotmányban egyaránt szavatolni kell a nemzetközi egyezmények és garanciák szellemében. Nem túlzás leírni, hogy sorsdöntő hónapok, évek elé nézünk, mert alapvetően fontos és vitás kérdéseket kell tisztáznunk. Egyáltalán nem mindegy, milyen légkörben folyik majd az eszmecsere. A mértékadó elektronikus és nyomtatott sajtó ebben is nagy segítséget jelenthetne, ám jelenleg inkább az ellenkezőjét teszi. Nagyon kevés kivételtől eltekintve szítja a feszültséget, az indulatokat, tovább éltetve a múltban már annyi kárt, tragédiát okozott praktikákat. A cseh újságok például gyakran összemossák a szlovákiai politikai erőviszonyokat, a szlovák lapok - tisztelet a kivételnek - a csehekben és a magyarokban ellenségképet festenek. Sajnos több példával is igazolhatom, hogy a szlovákiai magyarságot ért elfogult támadásokra reagáló válaszok közlését a legtöbb szlovák napilap egyszerűen visszautasítja. Napjainkban az alkotó, egymás érveinek, véleményének is helyt adó párbeszéd helyett sajtónk hasábjain szinte naponta megdöbbentő támadások és vádaskodások mételyezik a légkört. K

öztes-Európában élünk itt és most - írta találóan a minap egy külföldi politológus. Ebben az átmeneti állapotban évtizedek óta lefojtott, indulatok vélt és valós sérelmek törnek föl elemi erővel, újabb súlyos tehertétellel nehezítve a kilábalást a politikai, gazdasági és erkölcsi zsákutcából. Ilyén történelmi helyzetben különösen nagy minden közéleti személyiség - köztük a politikus és az újságíró - felelőssége. Nem kis mértékben tőlük is függ, hogy Pozsonyban, Prágában, Budapesten és máshol végre képesek leszünk-e túllépni a múlt megannyi átkos örökségét, fokozatosan közelíteni az európai értékrendhez, amely népek, nemzetek közötti megbékélés és kölcsönös megbecsülés elvére épül, vagy ismét egymás torkának esünk, önmagunk felsőbbrendűségét, kizárólagos igazát szajkózva menthetetlen visszazuhanunk az elmúlt évtizedek és évszázadok sötét korszakaiba. SZILVÁSSY JÓZSEF Mától; Csehszlovák-magyar tárgyalások (ČSTK) - Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter ma kezdődő prágai látogatásával kapcsolatban a szombati Magyar Hírlap azt írta, nagyon fontos ez az út, s bizonyos értelemben kényes küldetésnek számít. Jeszenszky Géza ugyanis a közelmúltban azt mondotta, hogy a szomszédos országokhoz fűződő viszonyt kulcsfontosságúnak tartja, s éppen Szlovákia és Románia viszonylatában ,,keletkezett komoly feszültség" a kapcsolatokban. A magyar miniszter jelezte azt is, kész tárgyalni a szlovákokkal, a Szlovákiában élő, ma már több mint 600 ezres magyar kisebbség helyzetéről, elsó útja azonban - nem véletlenül - Prágába vezet. Ez,tükrözi, hogy a magyar kormány nem kíván állást foglalni a cseh és a szlovák nemzet viszonyát érintő kérdésben, ugyanakkor a prágai látogatás jó alkalom arra, hogy véget vessen a konfliktusos helyzetnek, hogy legalább tompítsák a vitás kérdések élét. A Magyar Hírlap szerint sok ilyen kérdés van. A magyar kisebbség problémáinak rendezését illetően megállapítja, ehhez kedvezőek a feltételek Václav Havel köztársasági elnök legutóbbi kijelentéseinek a tükrében, azzal a feltétellel, hogy Prága jóakaratot tanúsít. Gazdasági és kereskedelmi téren is vannak gondok, hiszen a két fél érdekei több területen eltérnek. Ha Jeszenszky Gézának a bősi vízművel kapcsolatban is sikerül enyhítenie a néze eltéréseket, akkor látogatása minden bizonnyal ismét közelebb hozza egymáshoz a két országot - szögezi le a Magyar Hírlap. Mindezek történelmi tények, melyekről annak ellenére, hogy helyüket a történészek már többé-kevésbé meghatározták, lehet és kell is vitatkozni, de amelyeket semmiképpen sem szabadna senkinek napi politikai célokra, soviniszta hangulatkeltésre, nemzetek közti konfliktusok szítására kihasználni. Értelmes emberek előtt ugyanis nyilvánvaló, hogy a múlt eseményeiért a jelent semmiféle felelősség, sem bűn nem terheli, nem terhelheti. (Folytatás a 2. oldalon)