Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-24 / 198. szám, péntek

Boszorkányüldözés vagy forradalom? Boszorkányok pedig nincsenek, jelentette ki, a fáma szerint, katego­rikusan valamikor réges régen valamelyik (Könyves Kálmán?) kirá­lyunk, s talán gyarló módon remélte, hitte is, hogy régiónkból örök időkre sikerült száműznie az irracionalitásban és a szellemi (fél) homályban (is) gyökerező félelmet, az abból fakadó agresszivitást, s annak egyik konkrét megjelenési formáját, a boszorkányüldözést, mint jelenséget. Reményére - fölényesen, néhány évszázad távlatából visszatekintve - a legmegfelelőbb jelző: balga. Boszorkányüldözés, mint olyan, volt, van és alighanem lesz is, háromszorosan is sajnos. Sőt, négyszeresen, éspedig azért, mivel az említett jelenség - nem tudni pontosan mikor, mióta - a kis- ós nagypolitika által irányított eszközzé vált. Fegyverré, melynek hatása, működési mechanizmusai előre kiszá­míthatatlanoki?). Miképpen az elementáris indíttatású forradaloméi is. 1 Qon a u9 usztus 8_ a I 9«/Ui - rendkívül figye­lemre méltó, jelentős emocionális töltésű írás jelenik meg a Hlas ľudu­ban Elég is lenne már, Mačura úr címmel, mely arról tudósítja az olva­sót, hogy a Nyitrai Járási Nemzeti Bizottság tanácsa a Pedagógusfó­rum járási koordinációs bizottságá­nak nyomására visszahívta posztjá­ról a járás összes alapiskolájának igazgatóját, és helyükre pályázatot hirdetett. Ez Miroslav Pius, a cikk írója, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság iskolaügyi osztá­lyának vezetője szerint törvénytelen lépés, az igazgatók visszahívása ugyanis nem tartozik a járási nem­zeti bizottság tanácsának hatáskö­rébe, azonkívül a döntés semmibe veszi az SZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumának 51/1990-402. számú, ez év január 3-án megfogalmazott állásfoglalása alapján lezajlott demokratikus igaz­gatóválasztások eredményeit. A címbéli Mačura urat, a Pedagó­gusfórum járási koordinációs bizott­ságának tagját, a tömeges visszahí­vás egyik szellemi atyját Miroslav Pius" szerint személyes okok moti­válják tettében, a forradalom bete­tőztetése csupán takaró, mely ezt hivatott leplezni. öt nappal később, augusztus 13­án, ugyanazon lap hasábjain jelenik meg Ivan Mačura válasza Ez még csak a kezdet, Pius úr címmel. Cik­kében Mačura úr kommunista poli­pot, maffiát emleget, melynek „csápjai" a járás (az ország) életé­nek minden szférájában jelen van­nak, s mely ellen az NYEE járási koordinációs bizottsága megindítot­ta a könyörtelen harcot, egyelőre az oktatásügy területén. A januári választások szerinte csak idézőjel­ben voltak demokratikusak, még mindig olyan igazgatók állnak a já­rás alapiskoláinak élén, akik már hét-harminchét éve vannak e posz­ton, s akiket annnak idején a min­denki által ismert kommunista krité­riumok alapján ültettek az iskolák vezetői székébe. A továbbiakban még kioktatja Miroslav Piustaz NYEE mibenlétéről, mely szerinte a kom­munista erőszak ellen jött létre (ér­dekes, én eddig azt hittem, hogy mindenféle erőszak ellen, de ezt talán a járási NYEE-elnök Mačura úr minden bizonnyal jobban tudja) és röviden ismerteti a kommunisták po­zíciómentő erőfeszítéseinek „forga­tókönyvét", melyet 1989. decembe­rétől alkalmaznak: sztrájkokkal fe­nyegetőznek, aláírásgyűjtéseket és tömeggyűléseket szerveznek stb. A specifikusnak szánt „forgató­könyv" tulajdonképpen annyira álta­lános, hogy szinte bármelyik pártunk vagy polgári mozgalmunk eddigi te­vékenységére ráillik. * Egy nappal Mačura úr válaszát követően, augusztus 14-én szerény személyemben megjelenik a járás­ban lapunk munkatársa is. A járási nemzeti bizottság okta­tási osztályán tudtam meg: az ügyben közvetlenül érdekeltek Pozsonyban tárgyalnak a visszahí­vás jogosságáról, így őket aligha sikerű! „tollhegyre kapnom". Tekint­ve azonban, hogy az érintettek véle­ményét, érvelési módozatait a la­pokból már ismerjük, ez nem keserí­tett el túlságosan, mivel újat már aligha tudtak volna mondani. Hall­gattassanak meq tehát a —' . ... _ ... pcu vaudl IUK is, illetve azok, akik eddig nem jutot­tak szóhoz, döntöttem. Valeria Foťková, járási tanfelü­gyelő, a kommunista párt tagja (Ma­čura úr cikkében név szerint is említ­ve van, mint a járás iskolaügyének jelenlegi állapotáért felelős szemé­lyek egyike) szerint túl zavaros az egész ügy, egyelőre nem világos, hogy az egész járás tanítóközvéle­ménye áll-e a visszahívás mögött, vagy csupán a Pedágógusfórum és a járási nemzeti bizottság egyes ve­zetőinek személyes érdekei; Mačura urat személyesen is jól ismeri, ne­héz természete van, mondja diplo­matikusan, abban viszont, hogy a já­rás pedagógusai olyan erkölcsi szin­ten vannak, amilyet Mačura úr a cik­kében jelez (egy részük megfélem­líthető, a másik jellemtelenül, érdek­ből kiszolgálja a bukott rendszer ál­tal kijelölt igazgatókat), abban neki magának is része van, hiszen ő is oktatta őket a Nyitrai Pedagógiai Főiskola tanáraként annak idején. Hogy vannak érdek szőtte összefo­nódások a járásban, az a következő megjegyzéséből derül ki, igaz, ezt csak azzal a feltétellel mondja, hogy nem közlöm le. Annak illusztrálására azonban, hogy mennyire bonyolult, mennyire kibogozhatatlan az ügy, név nélkül mégis közzéteszem: nem is olyan rég éppen Foťková asszony juttatta protekciósán munkahelyhez egyik, az összefonódások, a kom­munista maffia ellen jelenleg oly agi­lisan vagdalkozó Pedagógusfórum­tag feleségét. (így megy ez...) A kiírt pályázatok ellen egyébként nincs ki­fogása, amennyiben objektíven fog­ják a pályázókat elbírálni, akkor csak jót hozhatnak az iskolaügynek, az iegész járásnak. Ľudovít Bebjak és Martin Kručay, mindketten a Pedagógusfórum járá­si koordinációs bizottsága és ;,az NYEE tagjai: a januári ún. demok­ratikus választásokat követően az esetek több mint 80 százalékában az előző igazgatók maradtak a he­lyükön, a tanítók nagy része meg volt félemlítve, nem arra szavazott, akire valóban akart; a Pedagógusfó­rumhoz több ilyen tárgyú panaszos levél érkezett, ők is tettek bizonyos lépéseket az alapiskolákban uralko­dó valós helyzet felderítésére és a tapasztalatok alapján javasolták aztán az igazgatók visszahívását a járási nemzeti bizottság vezetősé­gének; a visszahívások nem konkrét személyek ellen irányultak, az okta­tásügy helyzetének javítását céloz­ták meg; nem értik, mi ez a felhábo­rodási hullám az igazgatók részéről, hiszen amennyiben megérdemelten vannak a helyükön, akkor nem kell félniük a pályázattól, melyen ők is részt vehetnek; nem igaz Pius úr állítása, mely szerint a járási nemze­ti bizottság tanácsának döntése tör­vénytelen, igenis megvan hozzá a hatásköre, de ha nem is lenne meg, az erkölcsi joguk akkor meg­van rá, a forradalmat be kell fejezni, éspedig a kommunista párt vezető szerepének következetes megszün­tetésével az iskolaügyben (is). Meg­jegyzésemre, miszerint a Mačura úr által közzétett nevek jegyzéke nagy­részt olyan egy-két osztályos alapis­kolák igazgatóit említi, akiknek a helyére nemigen volt nagy tüleke­dés a múltban, tekintve, hogy ezek­ben az igazgató egy személyben tanár is, valamint hogy a Pedagó­gusfórum állítólag csak a fizetések­kel, illetve a személyi kérdésekkel foglalkozik, ezt válaszolták: a jegy­zékkel kapcsolatos állítás igaz, de feiniük azért ezeknek az igazgatók­nak sem kell a pályázattól, amennyi­ben megvannak a megfelelő szak­mai és emhori ; u; ajaonságai k a poszt betöltésére; a Pedagógusfó­rum pedig szívesebben foglalkozna szakmai problémákkal, a pedagógu­sok bérezése azonban fontos és egyelőre megoldatlan gond, a per­szonális kérdés megoldása pedig a másik fél indokolatlan makacssá­ga miatt húzódik a végtelenségig. Jolana Kisová, a kolonyi vegyes­iskola igazgatónője, a kommunista párt volt tagja: munkatársaitól hallott az érthetetlenül a szünidő első felé­ben nyilvánosságra hozott rendelke­zésről; nem kíván részt venni a pá­lyázaton, róla ne mondják, hogy fog­gal-körömmel ragaszkodik a poszt­jához; nem ért egyet a visszahívás megindoklásával, hibának tartja a kommunisták nagy közös zsákba való dobálását, neki a párttagság „előnyeiből" a múltban csak az éjje­lekbe nyúló gyűlésezés jutott; a csökkentett osztályszámú alapis­kolák igazgatójának lenni a múltban sem volt csak párttagnak kijáró „ki­tüntetés", 1973-ban, amikor ő az is­kola élére került, a környék hasonló iskoláinak igazgatói szinte kivétel nélkül pártonkívüliek voltak; a januá­ri titkos választások demokratikusak voltak, illetve nem tudja, hogyan le­hetne még demokratikusabban vá­lasztani; a Pedagógusfórum aktivis­táit nagyrészt a karrierizmus vezeti, szakmailag egyikük sem áll a hely­zet magaslatán, nem egynek közü­lük a múltban jelen volt az óráin és nem tapasztalt semmi különöset. Pukkai László, az SZMPSZ elnö­ke, az EPM tagja: az újságokból értesült az eseményekről, nem ért egyet a nyitrai rendelettel, ő személy szerint az SZMPSZ elnökeként, de a Galántai Járási Nemzeti Bizottság alelnökeként sem tudná elszánni magát egy ilyen tömeges visszahí­vás javaslására; osztja a véleményt, hogy a januári választások nem vol­tak egészen tiszták, a tanárok nem voltak megfelelően felkészülve rá; amennyiben viszont a Nyitrai járás valamelyik magyar tanítási nyelvű iskolájának igazgatója hozzá fordul az ügyben, kötelességének érzi megtenni a megfelelő lépéseket. Alžbeta Šebová (KDM) és Margi­ta Kierová (pártonkívüli), mindketten járási inspektorok: a tanácsnak, sőt még a járási nemzeti bizottság okta­tási osztálya vezetőjének is jogában áll visszahívni az alapiskolák igaz­gatóit, mutatják a Munka Törvény­könyv megfelelő kiegészítéseit, illet­ve a járási nemzeti bizottság szerve­zési szabályzatát (kapkodom a fe­jem, s immár huszadszor szánom rá magam, hogy levelezőként már a közeljövőben beiratkozom a jogi karra), ezt az is bizonyítja, hogy amikor néhány, a közelmúltban visz­szahívott óvodaigazgató bírósághoz fordult, nem az ő javukra dőlt el a per; a tömeges visszahívásra szükség volt, mivel a járás alapisko­láiban „hála" a bukott rendszer által odaültetett igazgatóknak, olyan dol­gok folynak... R engeteg olyan célzás, illetve homályba burkolt megállapí­tás hagyta el ezen a napon beszél­getőpartnereim száját, melynek köz­lésére vállalkozni megfelelő bizonyí­tékok hiányában az öngyilkossággal lenne egyenlő: hogy X igazgató ezt és ezt tette iskolájában, hogy Y gyil­kossággal fenyegette meg Z-t stb. Az egyetlen biztos pont, ami ka­paszkodót nyújthatna ebben a meg­lehetősen zavaros ügyben, a tör­vény szava, vagy legalábbis szelle­me. Ezt azonban a forradalmárok nemigen akarják respektálni. A má­sik fél sem minden esetben, hiszen mint kiderült, a januári választások - melyeknek eredményeihez annyi­ra ragaszkodnak - sem voltak össz­hangban a törvénnyel. A megoldás mindenesetre a távoli jövőbe tolódik ki, s ennek elsősorban alighanem a tanulók, az iskolák, az iskolaügy látja kárát. Talán egyszerűbb lett volna azok ellen az igazgatók ellen, akikre konkrét panaszok vannak - ha vannak egyáltalán, ilyenekre ugyanis a Pedagógusfórum csak ti­tokzatosan célozgat, súlyos vissza­éléseket, a tanári kar terrorizálását stb. emlegetve - büntetőjogi eljárást indítani. Mert ha valóban megtörtén­tek azok a bizonyos dolgok akkor a pályázat útján való, az esetleges szakmai hozzá nem értéssel megin­dokolt lefokozás - kevés. P ozsonyba visszatérve tudtam meg: a kerületi nemzeti bi­zottság tanácsa törvénytelennek ítélte a járási nemzeti bizottság ta­nácsának rendeletét, s ezzel sem­misnek nyilvánította azt. A járási nemzeti bizottság a minisztériumhoz fordult jogorvoslásért. KLUKA JÓZSEF Dr. Martin Bakoss publicistának adom át a szót. A rádió nemrég rehabilitált főmunkatársa ma a po­zsonyi rádió vezérigazgatójának a tanácsadója. Az egykori beszterce­bányai püspökhelyettes fiának mara­dandó gyermekkori élményei fűződ-' nek Csallóközaranyoshoz, ahol Víz­váry tanítóék családjánál nem egy­szer töltötte el, vendégként, a nyári vakáció napjait. * • f * * t Ha bárki felténné a kérdést, vajon mi volt eddigi életem legmeglepőbb eseménye - nem kellene sokáig vár­nia a válaszomra. Ma is döbbenten emlékszem vissza arra a pillanatra, amikor értesültem a Varsói Szerző­dés szövetséges hadseregeinek cseh­szlovákiai inváziójáról. Akkortájt a megdöbbenéstől erre se szavakat, se magyarázatot nem találtunk. Sőt, meg sem tudtuk ítélni, hogy rajtunk akkor az el nem múló gyász, avagy a harag vett-e erőt. Időközben sok minden világossá vált. Elsősorban az a tény, hogy minél erőteljesebben szállt szembe társadalmunk a hatal­mi diktátummal, annál veszedelme­sebbé vált a szocialista államok és elsősorban a Szovjetunió számára a nálunk egyre izmosodó, emberarcú demokratikus szocializmus példája. Esztendőkön át kérdezgettük azt, ami talán még ma is aktuális: vajon Cseh-Szlovákia 1968-as lerohanása feltételezhető, illetve előre várható volt-e? A felelet: igen is, meg nem is. Nem hiszem, hogy e kérdés megvá­laszolásának valaha is volna mé­lyebb, avagy gyakorlati értelme. A történelmet az emberek formál­ják. A történelem olyan, amilyen! Visszamenőleg nem változtatható, belőle csak a szükséges tanulságokat lehet levonni. De hát az sem megve­tendő! Ezért béküljünk meg azzal, hogy 1968-ban és azt követően a dolgok úgy játszódtak le, ahogy megestek. Ne fetisizáljuk a történel­met. Saját tapasztalataink alapján szerzett konkrét történelmi felisme­résünk pedig az, hogy az 1989-es esztendő az 1968-as eseményekkel a legközvetlenebb összefüggésben áll, ám 68-hoz viszonyítva új politi­kai, társadalmi, ökonómiai feltételek kontextusában. Elöljáróban szükségesnek tartot­tam e gondolatok közlését, mielőtt az 1968. augusztus 20-tól szeptem­ber 3-ig tartó, személyes rádiós él­ményeimről szólnék. Nos, a lerohanás első napján a megszálló hatalmak katonái szét­verték a leadás „agyát", az úgyneve­zett technikai kontrollt, kiszaggatták a kábeleket, megsemmisítve ezzel a műsorsugárzás lehetőségét. Ezt kö­vetően bennünket, rádiósokat a szó szoros értelmében kiűztek munkahe­lyünkről, saját épületünkből. Mind­annyiunk számára világossá vált: sürgősen lépnünk kell. Valamiféle adóállomást kell teremtenünk, s mie­lőbb fel kell venni a kapcsolatot a lakossággal. A bennünk visszhang­zó kategorikus követelmény egyre erősebb intenzitással jelentkezett: „Nem szabad hallgatnunk! Nem ma­radhatunk némák! Hallatnunk kell hangunkat!" Augusztus 22-én, a reggeli órák­ban, az előző napi tanácskozásaink­hoz hűen, a Lenintéri nagy stúdió­ban (ekkor ennek létezéséről a szov­jetek még nem tudtak) vagy ötvenen jöttünk össze: műszakiak, szerkesz­tők, bemondók, adminisztrációs munkatársak és a vezetőség egy ré­sze. Ez a találkozás a rádiósok szoli­daritásának megrendítő megnyilvá­nulása, a történelmi helyzet felisme­réséből eredő felelősségtudat felis­merése volt. E tragikusan bonyolult helyzetben mindannyiunk elemi kö­telessége a köztársaságnak és polgá­rainak érdekeit szolgálni. Ez volt az erkölcsi parancs, mely munkára sar­kallt és eggyé kovácsolt bennünket. E tanácskozás során négyen elhagy­tuk az épületet: három szerkesztő és egy műszaki. Távozásunk előtt mag­netofont, mikrofont, lemezjátszót, néhi-iy zenei felvételt, magnót vet­tünk magunkhoz, autóba ültünk és a Szőllősi úti kis leadó épületéhez siettünk. Itt két lelkes fiatal segítő­társra, két technikusra akadtunk, akikkel hihetetlen rövid idő alatt sikerült egy ideiglenes adót teremte­nünk. Röviddel tíz óra után csatla­kozhattunk is a már működő orszá­gos „rádiós stafétához". Jelentkez­hettem, megszólalhattam, hogy va­gyunk, hogy leszünk, hallatni fogjuk hangunkat. Ez volt hát az indulás. Másnap pedig már megszólalhatott szabad rádiónk, a „Város a Duna mentén", rövidített formában a Du­naj I. és Dunaj II. Majd az ezt követő napon megszólalt a „Gabonaváros" is. Emlékezetünkben idővel elhalvá­nyulnak a tények és események. Az időbeli sorrendiség is összemosódik. Bensőnkben inkább azok a megélt események rögződnek, melyek első­sorban emberi magatartásokhoz kö­tődnek, mert hiába, az ember érdekli az embert. A 68-as esztendő e szakaszára és a rákövetkező időkre visszapillant­va, sokakra emlékszem és fogok is emlékezni. Tisztelettel és nagy sze­retettel azokra, akik bátran és becsü­letes helytállással siettek a sarjadó, tavaszt ígérő demokráciánk védel­mére és a kegyetlen üldöztetéseket is vállalva, kitartottak. Nem csekély fenntartással azokkal szemben, akik minden időben, jóban, rosszban jár­ták a maguk tojástáncát, jól éltek és tudatosan választották a hamis utat. Ne várjunk tőlük bűnbánatot, lelkiis­meretfurdalást. Éljenek békében, meghúzódva és f élre vonultán. Akti­vitásukra sosem volt és nem is lesz szükség! (Folytatjuk) ÚJ SZÚ 4 Ne m "ériin 1945, hanem Prága 1968 (Archív felvétel) 1990. VIII. 24.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom