Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-24 / 198. szám, péntek

Litvánia: délben megszóialtak a harangok... Háborús helyzet az örmény-azerbajdzsáni határon (ČSTK) - Maljuskin vezérőrnagy, az Örményországban állomásozó belügyi csapatok operatív csoportjának parancsnoka a szovjet televízió Vremja című esti hírműsorában kedden háborúnak minősítette az örmény fegyveres csoportok támadását a határ menti azerbajdzsán falvak és Kazah város ellen. Az örmények nehézfegyvereket, köztük aknavetőket is használtak. A tábornok hangsúlyozta, hogy a belügyi csapatok és más illetékes szervek tudtak az örmény fegyveresek szervezett akciójáról, de a támadás megelőzésére hozott intézkedések lassú megvalósítása áldozatokat követelt mind a polgári lakosság, mind a katonák soraiból, s kb. 100 lakóház is megsemmisült. Maljuskin szerint az örmény-azeri határon bekövetkezett legutóbbi események csak megerősítették, hogy az örmény Koszovóban ismét növekszik a feszültség (ČSTK) - Hat független politikai párt azzal fenyegetőzik, hogy bojkottálni fogja az első szabad választásokat Szerbiában, amennyiben a kormányzó kommunisták nem módosítják" a választási törvényt. A Belgrádban kiadott nyilatkozatban az ellenzéki pártok azzal vádolják a szerb kommunistákat, hogy mindenáron győzni akarnak a választásokon, amelyek megrendezését a jövő év elejére tervezik. Az említett pártok követelik a szabad hozzájárulást a hírközlő eszközökhöz, képviselőik részvételét a szavazatszámlálásnál, valamint a választási kampány meghosszabbítását. Koszovóban a relatív nyugalom után - úgy tűnik - ismét kiéleződik a helyzet, Hajrulah Gorani, az autonóm tartomány független szakszervezeteinek elnöke szerdán közölte: szeptember 3-án az összes koszovói albán általános sztrájkot kezd. Hangsúlyozta: a helyzet további alakulásától függ, hogy a munkabeszüntetés egy napig vagy egy hétig fog tartani. Kizárólag politikai jellege lesz a sztrájknak, amellyel a Koszovóban bevezetett rendkívüli intézkedések ellen kívánnak tiltakozni. vezetés képtelen saját erőből lefegyverezni az örmény harci csoportokat. A szovjet fegyveres erőknek azonban sikerült felszámolniuk az örmény fegyveresek néhány bázisát, amelyekről támadásokat indítottak az azerbajdzsán területek ellen. A legutóbbi fegyveres összecsapás térségébe a szovjet hadsereg újabb alakulatait irányították, harckocsikkal és páncélozott csapatszállítókkal együtt. Az örmény parlament tegnap függetlenségi nyilatkozatoľogadoU el, s a dokumentum megállapítja: Örményország szuverén állam, amely szerződéses alapon fog tartozni a szovjet föderációhoz. Azonnali hatállyal megváltoztatták a köztársaság nevét is, az örmény Szovjet Szocialista Köztársaságot ezentúl örmény Köztársaságnak hívják. Tegnap a türkmén parlament is jóváhagyta a nyilatkozatot a köztársaság állami szuverenitásáról. Eszerint ez a középázsiai köztársaság fenntartja magának a jogot a szabad kilépésre a Szovjetunióból és önállóan kíván dönteni politikai és gazdasági rendszeréről. A tádzsik parlament szintén a szuverenitásról tanácskozik. Ezenkívül további törvénytervezetek is szerepelnek a napirenden, többek között a tulajdonról, a bérletről és az önkormányzatról. Egész Litvánia területén megszólaltak tegnap délben a harangok, jelezték a köztársaságban megrendezett Európa Hét fő akciójának, a litván-lengyel határ tömeges átlépésének kezdetét. Nemcsak a szovjet köztársaságok lakosai vettek részt ezen az akción, hanem a keleteurópai országokból, így Csehszlovákiából érkezettek is. A szervezők szándéka az volt, hogy a határátlépéssel megnyíljon az út a szabad világ felé és felgyorsuljon a Szovjetunió nyugati határai feletti ellenőrzés átadása a litván kormány hatáskörébe. Vilniusi információk szerint nemcsak tegnap, a Molotov-Ribbentrop paktum aláírásának évfordulóján rendeztek határátlépést, hanem már egy nappal korábban is. A szovjet határőrök a szervezett akciót nem akadályozták, nem került sor komolyabb vitákra, bár - szerdai moszkvai hírek szerint - a KGB megerősítette erőit a határon, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az akciót megakadályozza. Gorkij ismét visszakapta eredeti nevét, újra Nyizsnyij Novgorodnak hívják ezt az ősi orosz várost. Szerdán döntött erről a területi tanács, s ezentúl a területnek is Nyizsnogorodszkij a neve. A bolgár parlament elfogadta a kormány lemondását Jósolni is nehéz Az, hogy Kubában relatíve rövid időn belül komoly politikai változásokat várnak, nem titok. Amerikai módon közelítette meg ezt a témát az Amerika-közi Biztonsági Bizottság (CIB), amely pályázatot írt ki a politikai mozgás kezdetének legpontosabb előrejelzésére. A The Miami Herald című napilap szerint a győztes két személyre szóló kubai luxusutat nyer. Az akció szervezői eddig állítólag több mint száz választ kaptak. Ezekből az derült ki, hogy a válaszadók túlnyomó többsége a jövő évben várja a változásokat. Az egyik jós március 22-ét jelölte meg. (ČSTK) (ČSTK) - A bolgár parlament képviselői szerdán elfogadták Andrej Lukanov miniszterelnök kormányának augusztus 7-én benyújtott lemondását. Egyben megbízták a minisztereket, hogy az új kabinet megalakításáig folytassák munkájukat. Ez a- lépés összhangban van az újonnan megválasztott parlament ülésének programjával. A döntést megelőzően hosszas vita folyt a kormány tevékenységéről. Lukanov elismerte az ellenzék egyes kifogásainak jogosságát, azonban nem értett egyet azzal az állítással, hogy a kabinet lassan dolgozott és hathónapos tevékenysége elfecsérelt idő volt. Bulgáriát lejáratná, ha Todor Zsivkovot, az ország egykori legfelsőbb vezetőjét meghallgatásra a parlamentbe hívnák. E lépés megvalósítása a törvény durva megsértését jelentené - áll a Bolgár Demokratikus Jogászok Szövetségének nyilatkozatában. Ez a szervezet hibásnak és laikusnak nevezte ezt a szándékot, mivel Zsivkov ellen még folyik a vizsgálat és a parlamentben olyan dolgokról kérdeznék őt, amelyekért a bíróság előtt kell felelnie. 'A bolgár belügyminisztérium szófiai városi főigazgatóságának tagjai szerdán tömegesen kiléptek a Bolgár Szocialista Pártból (a volt kommunista párt). Nyilatkozatukban, amelyet a BTA hírügynökség is közzé tett, támogatták azt a gondolatot, hogy a minisztérium a jövőbert legyen pártatlan. Gondok a magyar-NDK kereskedelemben A Magyar Hírlapnak adott tegnapi exkluzív nyilatkozatában Antall József, Magyarország kormányfője államtitkári szintű magyar-NDK-NSZK vegyesbizottság felállítását javasolta a magyar-NDK kereskedelem és gazdasági együttműködés problémáinak megoldására. Antall hangsúlyozta, hogy a német egység létrejötte Magyarország számára hosszú távon bizonyosan előnyös, mivel szoros gazdasági együttműködést tesz lehetővé. Rövid távon azonban úgy tűnik, hogy ebben az évben 500-800 millió márka veszteség éri az NDK-tól a magyar gazdaságot az elmaradó export és az NDK-igényekre szabott kooperációk felszámolása miatt. Meg kell oldani az esetleges nem teljesítésből fakadó helyzetet - mondotta továbbá a kormányfő. Magyarországnak többféle javaslata is van. Az egyik például az, hogy az egyesített Németország - illetve amíg létre nem jön, addig az NSZK és az NDK - még egyszer megvizsgálja, hogy a megkötött szerződések alapján a szállításokat hogyan lehetne mégis lebonyolítani. A másik lehetőség a kétoldalú vagy közöspiaci keretek között megvalósuló kompenzációs alap létesítése. M

égsem nyílt meg a múlt héten - még arra a pár napra sem - a két Koreát elválasztó határ. Igazuk volt azoknak, akik Phenjan kezdeményezése mögött azonnal puszta propagandát láttak. Ebből az esetből két tanulságot tudnék levonni: amint reális lehetőség nyílik arra, hogy alapvető fordulat következzen be a két Korea viszonyában, a KNDK azonnal visszatáncol. A másik: a propaganda kényes jószág, olykor bumerángként visszaüthet. Most tízezrek várták mindkét oldalon a sorompó felnyitását, s az emberek csalódottsága nem éppen Kim Ir Szen presztízsét növeli. Nézzük, miről volt szó. . Eredetileg a KNDK javasolta, hogy a japán uralom alóli felszabadulás 45. évfordulója alkalmából augusztus 13-tól öt napra nyissák meg a demilitarizált övezetet. Szöulban napokon belül több mint 60 ezren nyújtottak be kérvényt, hogy átmehessenek Északra. Ettől Phenjan megijedt, a kezdetben meghirdetett „eszméivel" ellentétben azonnal e/-~ fogadhatatlan, illetve az idő rövidsége miatt teljesíthetetlen feltételeket támasztott. Az elfogadhatatlan feltétel: Phenjan akarta kiválogatni azokat, akik átmehettek volna Délről a KNDK-ba. A teljesíthetetlen: Szöul törölje el azt a nemzetbiztonsági törvényt, amelyet Phenjan sérelmez, mert kommunistaellenes kitételeket tartalmaz. De ezt csak a parlament tehette volna meg, s a KNDK-ban pontosan tudták, hogy a dolog pár nap alatt nem bonyolítható le. Ez az egész ügy pedig azért nevezhető Phenjan visszatáncolásának, mert korábban, július 26-án Panmindzsonban a két fél 19 pontos megállapodást írt alá. Eszerint szeptember 4-e és 7-e között Szöulban találkozik a két miniszterelnök. Ilyen történelmi eseményre még nem volt példa a félsziget megosztottsága óta, ráadásul a második forduló időpontjáról is döntöttek: ez október 16-a és 19-e között lesz Phenjanban. Már a helyszínekre is érdemes odafigyelni, hiszen a KNDK eddig nagyon ügyelt arra, hogy mindenféle tárgyalást kizárólag a demilitarizált övezetben levő Panmindzsonban tartsanak, így is jelezve: nem ismeri el a dél-koreai rendszert. De most már a Nagy Vezér lehetőségeiből vezércselre nem futja, újra eljárta tehát sajátos tangóját: egy lépés előre, két lépés hátra. (Szó szerint értendő, nem akartam semmilyen szerző semmilyen művére utalni.) Vagyis: azért mégse legyen annyira jó a légkör a miniszterelnöki találkozó előtt... Miért volt szükség az egész színjátékra? Az észak-koreai rendszer lépéshátrányba került, lassan olyannyira elszigetelődik, hogy Kim Ir Szen erőnek erejével fel akar mutatni valami aktivitást. Csak éppen nem hajlandó észrevenni, hogy „kizökkent az idő", de az ő ideje, ezt pedig helyrehozni sem lehet. A látszatkezdeményezések módszere a jelenlegi nemzetközi helyzetben nemcsak túlhaladott, nevetségessé ÚJ SZÓ 1990. Vili: 24. KI. .ugalomra, józanságra van szükség, IMy mert baj van. Nagy baj. Megint az a veszely fenyeget - az utóbbi tíz-tizenöt évben, ki tudja, már hányadszor? -, hogy a KözelKeleten komolyabb háborúvá terebélyesedik egy helyinek indult konfliktus. Mivelhogy nemcsak regionális érdekek ütköznek itt egymással. Kezdetben volt az olaj - mint már oly sokszor. De néhány héten belül úgy elfajultak a dolgok, hogy az olaj már kezd másodrendű lenni. Most már elvekről van szó, egyetemes elvekről, meg ártatlan emberek ezreinek életéről - s nem kis mértékben a világ most alakuló, jobb, igazságosabb, tisztességesebb rendjéről. Két héttel Kuvait lerohanása után a Zbigniew Brzezinski, a tekintélyes amerikai politológus, Carter elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója még azt írta a The Washington Postban, hogy ami az USA érdekeit illeti, az első helyen a stabil olajforrások biztosítása áll, a nyugati világnak ésszerű áron kell hozzájutnia ehhez a fontos energiahordozóhoz. Irak kivonulása Kuvaitból csak a másik fő cél, s mivel gyakorlati szempontból ellentétben áll az első biztosításával. ezért másoHronHijj/ónt kszGÍGHCJŐ. Magyarul: ha Irak garantálja, hogy elfogadható áron szállít olajat a nyugati világnak akár a saját, akár a bekebelezett kuvaiti forrásokból, kompromiszszumot lehet vele kötni, nem kell nagyon forszía kis emirátus szuverenitásának helyreállítását Éppen * ~ ajánlotta Brzezinski - kerülni kell a hisztériakeltést, nJ.Tľ «abad túl nagy nyomást gyakorolni Bagdadra, mert akKu.'w^

3'

1 sem olaj, sem Kuvait nem lesz. Csakhogy már napok óta nem elsősorban az olajról van szó, így Brzezinski jó egy héttel ezelőtti, akkor elfogadhatónak tűnő okfejtése mára érvényét vesztette. Amit azonban változatlanul érdemes megszívlelni, az tanácsa, hogy itt és most józanságra, higgadtságra van szükség. Ugyanis a konfliktus kirobbanásakor csak a nyugati államokból 13 ezren éltek-dolgoztak Irakban és Kuvaitban. Rajtuk kívül pedig ezrek és ezrek más, jobbára arab államokból. Végeredményben ez utóbbiak biztonsága sem szavatolt, hiszen az Csak higgadtan! arab világ is szinte testületileg Irak ellen fordult. De elítélte a külföldiekkel szembeni barbár bánásmódot az óvatoskodó Jemen, Jordánia és Líbia is. Végeredményben csak a palesztinok álltak ki Szaddam Husszein mellett, ráharaptak az orruk előtt elhúzott mézesmadzagra, hogy Kuvait szuverenitásának helyreállítása összeköthető Izrael kivonulásával a megszállt palesztin területekről. Arafaték is ugyanarra az álláspontra helyezkedtek, mint a megdöntött kuvaiti vezetés, miszerint az államiság felújítása érdekében „akár az ördöggel is szövetségre lépnek", csakhogy ördőy ŠS Ö.^ÖQ, szövetség meg szövetség között nagy a különbség. Világméretű felhördülést váltott ki Szaddam Husszein döntése, hogy az iraki stratégiai objektumok védelmére élő pajzsként használja a nyugati, elsősorban amerikai és brit, de a francia állampolgárokat is, s még a többieket sem nagyon engedi ki az országból. Olyan lépés ez, amilyenre eddig nem nagyon volt példa. Az iraki e

iV£k mintha a korábban oly gyűlölt Irántól tanult volna, mirriiiS Teherántól lopta volna az ötletet. Bár - ezt feltétlenül le kell szögezni - ennyire az iszlám fanatikusok sem voltak embertelenek. Mivel az 52 amerikai túsz teheráni esete és a mai helyzet között azért van némi analógia, nem meglepő, hogy a nyugati szakértők már azt latolgatják, hogyan lehetne a mostani túszok százait kiszabadítani, hogyan lehetne Irakot úgy térdre kényszeríteni, hogy ezeknek az ártatlan embereknek ne essen bántódásuk. A számos terv és ötlet összevetése, előnyeinek és hátrányainak a mérlegelése után levonható következtetés: sehogy. 1980 áprilisában az amerikai túszokról tudták, hányan és hol vannak, mégis csúfos kudarcot vallott a kimentésükre indított akció, pedig az amerikaiak beszivárogtak Iránba, s a helyi disszidensek is segítettek nekik. Most egészen más a helyzet, nem tudni, hová hány túszt szállíttatott az őrült iraki diktátor. K

özben a stratégák azon vitáznak, hogy inkább a légierőt vagy a szárazföldi csapatokat volna-e ésszerűbb és hatékonyabb bevetni az irakiak ellen. Lényegében több terv is kész már az iraki repülőterek kiiktatására, de azért tovább folvjK 2 nyolc évig tartó iraki-iráni háború nagy csatáinak, egész lefolyásának elemzése, hogy világossá váljék: melyik harcmodor „ül", s meiy'm a

z irakiaknak. Lehet, katonai szempontból ezek a tervek valóban jurv, megalapozottak, de van egy óriási hibájuk, amit szerzőik nem is tagadnak: egyik sem képes garantálni a túszok megmentését, de még viszonylagos biztonságát sem. Tehát: csak higgadtan! Husszein barbár terve ugyanis paradox módon éppen arra épít, amit teljes mértékben nélkülöz - a humanizmusra. GÖRFÖL ZSUZSA illetően a nagy Vezér hamarosan mattot kaphat, s az egészre a belső helyzet még csak rátehet egy lapáttal. Mára már nyilvánvaló, hogy az ország gazdasági állapota katasztrofális, a befelé fordulás, az önerőre való támaszkodás kudarcot vallott. S itt belépnek a külső tényezők is. Kim Ir Szen legfőbb kül- és belpolitikai célként hirdette meg Korea egyesítését. De ezt úgy képzeli el, hogý az egész félszigeten a kommunista rendszer fog győzni. Csakhogy ez már komikus: Dél-Koreát az ázsiai „kis tigrisek" között tartják számon, gazdasági csodát hajtott végre, s nem túlzás azt mondani, gazdasági nagyhatalomnak számít. (Igaz, még nem Japán, de...) A volt kelet-európai szocialista rendszerek, Kim Ir Szen távolabbi szövetségesei, megszűntek létezni, az új kormányok pedig sorra felvették - hazánk is - a diplomáciai kapcsolatokat Szöullal. Maradt volna a két nagy szövetséges: a Szovjetunió és Kína. Moszkva folyamatosan átértékeli nemzetközi politikáját, s a Phenjanba irányuló szovjet szállítások a jövőben már nem lesznek olyanok, mint eddig. Ráadásul a már említett nagy nyitás eredményeként Ro Te Vu még az idén Moszkvába utazik, hogy hivatalosan is rendezzék a szovjet-dél-koreai viszonyt. Hiszen a két ország között erőteljesen felfelé ívelnek a gazdasági kapcsolatok, a Szovjetunió hitelek formájában vár gazdasági segítséget Szöultól. Ami a diplomáciai kapcsolatokat illeti, Kína még nem jutott el eddig Dél-Koreával, de hamarabb kezdte vele a gazdasági együttműködést, mint Moszkva. A kínai-KNDK kapcsolatok még mindig jók, viszont Kim Ir Szennek számítania kell arra, hogy Peking őmiatta nem fogja feladni külgazdasági és külpolitikai érdekeit. Tehát már mindenki elismeri, hogy a félszigeten két Korea van, csak a Nagy Vezér nem hajlandó erre. Ami még nem lenne baj, hiszen Szöul is hajlandó tárgyalni az egyesítésről, de az már teljesen nyilvánvaló: ez nem történhet meg a Kim Ir Szen-féle kommunizmus zászlaja alatt. Reális esélye itt is a német példának lehet. Azt talán mondani sem kell, mennyire abszurd ötlet lett volna például egy honeckeri recept szerinti német egyesítés, vagyis elvárni a nyugatnémetektől, hogy a keletnémet életszínvonal és demokrácia után áhítozzanak. KA q még az látszik valószínűIVId nek, hogy Koreában a falbontás sokkal hosszabb folyamat lesz, mint Berlinben volt. Ugyanakkor a Nagy Vezér az említett tényezők miatt rákényszerült arra, hogy nyisson Dél-Korea felé, ennek a kényszerhelyzetnek lesz az eredménye a kormányfők párbeszéde. A kérdés az, hogy az első lépések után nem gyorsulnak-e fel itt is az események olyan lavinaszerűen, mint például Kelet-Európában. Mert ez a lehetőség sem zárható ki. MALINÁK ISTVÁN Salvador Zsákutcában a tárgyalások (ČSTK) - A Costa Rica-i San Jóséban szerdán eredmény nélkül fejeződtek be a salvadori kormány és a Farabundo Marti Nemzeti Felszabaditási Front képviselői közötti tárgyalások a 10 éve tartó harcok befejezéséről. Al ľľľľ kéovis

e~ lője szerint, aki a két fél között közvetített, a megbeszélések zsákutcába kerültek. Oscar Santamaria, a kormányküldöttség vezetője kijelentette, azért nem értek el előrehaladást a tárgyalásokon, mert a partizánok elfogadhatatlan követeléseket támasztottak. T 3 n g ó is teszi a szerzőjét. Hasonlóan járt el a Vezér a közelmúltban, amikor Moszkva Ázsia-politikájának történelmi tetteként értékeltük Gorbacsov és Ro Te Vu elnök San Francisco-i találkozóját. Ezt Kim ír Szen súlyos csapásként élte át, hiszen e csúcstalálkozóval Moszkva lényegében hivatalosan is elismerte DélKoreát. Ezért közvetlenül San Francisco előtt tett Phenjan nagy sietve „új" leszerelési javaslatot, mondani sem kell, hogy semmi új nem volt benne. Lépéshátrányról volt szó az előbb, de talán pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy a külkapcsolatokat