Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-22 / 196. szám, szerda

Szerda, 1990. augusztus 22. * Ára 1 korona • XLIII. évfolyam, 196. szám DICSTELEN ÉVFORDULÓRA EMLÉKEZTEK PRÁGÁBAN Friss szeleknek kell fújniuk Mai számunkban: Itt a Gabonaváros! ... Ók egyre, akár valami hanglemez, hajtogatták: ellenfor­radalom van nálatok, ellenforradalom... (4. oldal) Pánikűzés a képernyőn ... valamennyi tartálykocsi egyenesen a gyárból viszi az üzemanyagot a benzinkutakhoz... (5. oldal) Agyonlőtték a játékvezetőt! ... Időközben a játékvezető, aki teljesen vétlen volt az esetben, félbeszakította a mérkőzést, s közelebb 'ment a verekedőkhöz, hogy a játékosok segítségével szétválassza őket. Ekkor az egyik golyó szíven találta... (7. oldal) Koszorúzás és nagygyűlés a Vencel téren (ČSTK) - Václav Havel köztársasági elnök tegnap a prágai Vencel téren, Szent Vencel lovasszobránál - amely Csehszlovákia legújabb-kori történetében szó szerint szimbolikus jelentóséget kapott - kegyelettel adózott az 1968-as katonai megszállás és az azt követő normalizáció áldozatai emlékének. A megemlékezésen jelen volt Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke, Andrej Szaharov akadé­mikus özvegye, Jelena Bonner, valamint az azon szov­jet állampolgárok egy csoportja, akik 22 évvel ezelőtt Moszkvában tiltakoztak Csehszlovákia megszállása el­len. A prágaiak s a főváros vendégei az államfővel együtt első ízben emlékezhettek meg szabadon a dicstelen évfordulóról, a Varsói Szerződés öt tagállama csapatai­nak csehszlovákiai megszállásáról, amely nemcsak a szocializmus politikai és gazdasági reformjára tett csehszlovák kísérlet végét, hanem országunk több mint 20 évig tartó gazdasági és szellemi hanyatlásának kezdetét is jelentette. Első alkalommal tiltakozhattak nyilvánosan a Csehszlovákia szuverenitását és függet­lenségét és a nemzetközi jogokat sértő terrorista akció ellen. 1968. augusztus 21 -e óta a Vencel tér és a környező utcák számos invázióellenes tüntetés színhelyévé vál­tak. A normalizációs rezsim szigorúan tiltotta és büntette az ezeken való részvételt. Több mint két évtizeden át „internacionalista segítségként" állította be a törvényte­len agressziót, s a csehországi és szlovákiai hazafiakat akik ez ellen tiltakoztak, „bűnöző elemeknek" nevezte. Tegnap, hasonlóan, mint a múlt óv novemberében, (Folytatás a 2. oldalon) Ülésezett az SZK kormánya Tornyosodnak a teendők 1968 augusztusának áldozataira emlékeztek • Segíteni kell a menekülteken • Nővérhiány az egészségügyben (Munkatársunktól) - Rendhagyó módon kezdődött tegnap a szlovák kormány ülése. Vladimír Mečiar miniszterelnök bevezetőjében megemlé­kezett a huszonkét évvel ezelőtti augusztusi napokban történtekről, hazánk megszállásáról, szóit a megszállás súlyos következményeiről, majd a jelenlevők egyperces néma csönddel tisztelegtek 1968 áldozatai előtt. Egy T 55-ös harckocsi felfordításával a prágai Ven­cel tér alsó részén tegnapra virradó éjszaka kezdőd­tek meg a Varsói Szerződés öt tagállama csapatai csehszlovákiai bevonulásának 22. évfordulója alkal­mából tartott megemlékezések. A Szövetségi Bel­ügyminisztérium fegyveres testületeinek tagjai egy daru segítségével billentették oldalára a 34 tonna súlyú acélkolosszust (Michal Krumphanzl felvétele - ČSTK) -HOLNAP: ­A mezőgazdasági privatizálás lehetőségeiről Napjainkban sokakat foglal­koztatnak a mezőgazdaság­ban meghirdetett privatizálás­sal összefüggő kérdések. Ezért holnapi számunkban is­mertetjük az SZK Mezőgazda­sági és Élelmezésügyi Minisz­tériumának az egyéni gazdál­kodás pillanatnyi feltételeivel és fejlődésének jövőbeli lehe­tőségeivel foglalkozó anyagát. Ebben a tulajdonjogi kérdése­ken, szervezési problémákon és az 1990-ben érvényes pénzügyi politikán kívül az ér­deklődők az egyéni gazdálko­dókat is érintő árkiegészíté­sekről is áttekintést nyer­hetnek. nál néhány szovjet állampolgár tár­saságában voltam, aki vette a bátor­ságot -, nem nézve a drasztikus következményekre, amelyek érhetik -, hogy 1968. "augusztus 25-én a Vörös téren tiltakozzék Csehszlo­vákia megszállása ellen. Ezeket az embereket részünkről köszönet illeti. Legalább szimbolikusan megvédték a Szovjetunió népeinek becsületét. Mi is történt valójában 22 évvel ezelőtt? A kommunista párt vezető­ségében - ahova a párt reformszár­nyának képviselői kerültek, és rész­leges reformokat kezdtek - végre­hajtott változtatások nyomán foko­zatosan egész társadalmunk fel­éledt. A reformokban az emberek reményt láttak arra, hogy a 20 éves kommunista totalitarizmus után de­mokratikusabb, szabadabb, igaz­sáaosabb társadalmi rendszert kezdünk építeni. A remények azon­ban az augusztus 20-áról 21-ére virradó éjszaka kegyetlenül szerte­foszlottak, amikor a Varsói Szerző­dés öt hadserege néhány itteni összeesküvővel szövetkezve meg­támadta országunkat, hogy kegyet­lenül elnyomja azt a folyamatot, amely akkor kezdődött, és amely a cseh és a szlovák nemzet ébrede­ző reményeinek megnyilvánulása volt. Az agressziónak köszönhetően a szovjet blokk egyik legkonzervatí­vabb kommunista rendszerét hozták létre, amely azután kérlelhetetlenül bosszút állt mindazokon, akik társa­dalmunk megújítására törekedtek, és amely olyan károkat okozott, amelyek nagyságát valójában csak most ismerjük meg teljesen. A Prágai Tavasz erőszakos elfoj­tása s az ezt követően létrehozott rendőri rezsim miatt arra sem volt (Folytatás a 2. oldalon) A továbbiakban a kormány töb­bek között tudomásul vette a szövet­ségi kormány azon határozatát, melynek értelmében ez év szeptem­ber végéig ki kell dolgozni a mene­kültek ügye jogi rendezésének kon­cepcióját, és addig is mindent meg kell tenni itt-tartózkodási körülmé­nyeik javítására. Erre a célra többek között a szovjet katonák által kiürí­tett objektumok is felhasználhatók, és ilyen értelemben kapott feladatot a védelmi miniszter. A tanácskozás napirendjén sze­repelt továbbá a foglalkoztatásról szóló törvénytervezetek megvitatá­sa, s ezzel kapcsolatban az SZK munka- és szociálisügyi minisztere kapta feladatul a törvénytervezet új változatának egy héten belüli kidol­gozását. A szóban forgó miniszter ugyancsak feladatul kapta, hogy két héten belül megfelelő intézkedése­ket foganatosítson a közép- és főis­kolát végzettek elhelyezésével kap­csolatban. A kormány több személyi kérdés­ben is döntött, egyebek között kine­vezte az 1995-ös világkiállítás elő­készületeinek koordinálását végző munkacsoportot, illetve annak veze­tőjét, Jozef Kučerákot, az SZK kor­mányának alelnökét. Különösen az idegenforgalmi feltételek javításával kapcsolatban, így a főváros szállo­dai kapacitásának bővítésében van elsősorban tennivaló. A kormányülést követő sajtótájé­koztató vendége ezúttal Alojz Ra­(Folytatás a 2. oldalon) Jön a brazil köztársasági elnök (ČSTK) - Václav Havel köztársa­sági elnök meghívására október 1-2-án látogatást tesz hazánkban Fernando Alffonso Collor de Mel­lo, a Brazil Szövetségi Köztársaság elnöke. Irak élö pajzsként használja az ártatlan embereket A BT szinte folyamatosan tanácskozik • Kadhafi ezredes módosította álláspontját • Külügyminiszteri konzultációk Párizsban (ČSTK) - Egésznapos két- és sokoldalú intenzív megbeszélések után hétfőn este a Biztonsági Ta­nács újabb zártkörű konzultációkat kezdett a Perzsa-öbölben kialakult helyzetről. A zártkörű konzultációkra az amerikai küldöttség hatalmas nyomására került sor. Washington ugyanis mielőbb el szeretné fogad­tatni azt a határozatot, amely feljo­gosítja az országókat, hogy az Irak ellen hozott szankciók betartása ér­dekében katonai eszközöket is al­kalmazhassanak. Több delegáció úgy nyilatkozott a tanácskozás előtt, kétséges, hogy egyetértés lesz az amerikaiak határozattervezetét ille­tően. Állítólag a BT két állandó tagja, a Szovjetunió és Kína is ellenzi, hogy elsiessék a katonai beavatko­zásról szóló határozat jóváhagyását. A tegnap hajnalig tartó tanácskozá­son végül is elnapolták a megbeszé­léseket, s a BT New York-i idő szerint a délutáni órákban ült ismét össze (ennek eredményeiről lapzár­táig nem kaptunk jelentést), s ismét (Folytatás a 2. oldalon) Föderációt - új alapokon Szovjet vendégek államfőnknél (ČSTK) - Václav Havel köztársa­sági elnök tegnap a prágai várban fogadta Jelena Bonnert, Larisza Bogorazovát, Pavel Litvinovot, valamint a többi szovjet polgárjogi harcost, aki 1968. augusztus 25-én a moszkvai Vörös téren tiltakozott Csehszlovákia megszállása ellen. A találkozón jelen volt Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés el­nöke. Rövid beszédében államfőnk nagyra értékelte bátor cselekedetü­ket, s mind saját, s mind pedig a cseh és a szlovák nemzet nevé­ben kifejezte köszönetét. A továb­biakban a Csehszlovákiában és a Szovjetunióban végbemenő de­mokratikus változásokról beszélge­tett velük. A trencsénteplici „csúcstalálkozóról" szárnyra kelt mendemondák a szó legjobb értelmében felrázták az ország népét a mindennapi anyagi gondok miatti politikai közönyből. Ez is mutatja, hogy az emberek mennyire tisztában vannak a köztársaság egységének értékével. Ugyanakkor megmutatkozott, mennyire igényli a lakosság a hiteles és folyamatos tájékoztatást. Elsősorban az információk hiányának köszönhetik a szepara­tisták, hogy ideig-óráig kormányválság-hangulat lett úrrá országszerte, és már-már a nemzeti eszme diadaláról zengedezhettek. Később tisztá­zódtak a dolgok, a Kereszténydemokrata Mozga­lom tiszta vizet öntött a pohárba, síkra szállt a kormánykoalíció mellett, elhatárolta magát a szeparatista törekvésektől, majd vasárnap alap­vető jelentőségű és mindenre kiterjedő sajtókon­ferenciát tartott Vladimír Mečiar, a kormány elnöke, aki - ahogy a tájékoztatás során tapasz­talhattuk - egyértelműen bebizonyította politikai előrelátását, amikor kezdeményezte, hogy a há­rom kormány képviselőinek hosszú értekezletén tisztázzák a föderáció továbbfejlesztésének a kér­déseit. Nyilván felismerte, hogy a megoldás halo­gatása a nemzeti színezetű és a szeparatizmust szorgalmazó erők malmára hajtja a vizet. A kér­dések megválaszolásának elodázása elmélyítette volna a válságot, így „elébe ment" a dolgoknak, kész koncepcióval érkezett Trencsénteplicre. Ma már tapasztalatból tudjuk, hogy a centralis­ta gazdaságpolitika olyan zsákutca, amelyből - ha megmarad régi formájában - földkerekség legzse­niálisabb közgazdasági szakemberei sem lenné­nek képesek virágzó gazdaságot teremteni. Tehát nem az egyes gazdasági vezetőket kell hibáztatni azért, hogy a termelésben, a forgalmazásban és az elosztásban szerény eredményeket érünk el, ha­nem a szisztémát, amely lomha, így nem tudnak egyes elemei reagálni a kihívásokra. Szlovákia kormánya e kezdeményezéssel most megváltoztatott egy négy évtizedig érvényesített gyakorlatot, és nem hajlandó továbbra is „uszály­politikát" folytatni, amelynek az a jellemző voná­sa, hogy megvárják a válság teljes elmélyülését, és csak azután lépnek. Átlátta ez a kormány, hogy a szélsőséges nacionalista erők a Szlovák Nemzeti Párt vezetésével a „minél rosszabb, annál jobb" politikáját követik. Lesipuskásként visszaélnek a gazdasági kérdések megoldatlansá­ga miatti feszültségekben rejlő lehetőségekkel, a csehek és a kisebbségek ellen uszítanak, eköz­ben kirándulásokat tesznek a politika mezejére ís, tömeggyűlések szervezésével ijesztgetnek, de programot nem tudnak a nép elé terjeszteni. Ilyen körülmények között mindenképpen lépnie kellett a Mečiar-kormánynak, és - jól lépett. A szlovákiai fürdőhelyen a kormányok repre­zentánsai kidolgozták a föderáció új alapokra helyezésénele, hatékonyabbá fejlesztésének a programját, amely most - jóváhagyás végett - a törvényhozó testületek elé kerül. A szövetségi rendszer új alapokra helyezésének az a lényege, hogy a gazdaság irányításában a célszerűség elvét érvényesítik. Tehát ami a nemzed köztársaságok szintjéről jobban, rugalmasabban irányítható, an­nak irányítását köztársasági szférába helyezik át, és a szövetségi központi hivatalok majd csak olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyek megol­dása ezen a szinten célszerűbb. A hatáskör ilyen módon történő decentralizálása semmiképpen nem jelentheti, hogy a prágai centralizmus he­lyett mostantól majd a pozsonyi centralizmus tartja kordában az országot. Tehát a gazdasági döntéseket majd a legilletékesebbek hozzák, azok, akik a termelésben és az értékesítésben a legjobban ismerik a helyzetet. Ilyen körülmé­nyek között nem fordulhat elő, hogy egy-egy jó elképzelést azért nem valósítanak meg, mert a minisztériumi bürokraták elsősorban arra össz­pontosítanak, hogy bebizonyítsák, a hatályos (ál­taluk kidolgozott) rendelkezések miatt miért nem lehet realizálni. Normális viszonyok között egy országban nincs szükség a gazdasági struktúra olyan nagya­rányú átalakítására, mint amilyenre most készü­lünk, mert a reagálás folyamatos, a vállalatok napokon belül tudnak igazodni a változó feltéte­lekhez. Hogy ez nálunk egyáltalán nem így van, az az évtizedekig kialakult, az állandó önigazo­lásra összpontosító rendszej hibája. Komoly nemzetiségi vonatkozásai is vannak a Mečiar-kormány állásfoglalásának, és ezeket mi, magyarok, nem szemlélhetjük közömbösen. Nem lehetünk ellendrukkerei a prágai centraliz­mus leépítésének. A föderáció tökéletesítése - ha a mostani kormánykoncepció győzedelmeskedik - jogaink megerősítéséhez és végre gyakorlati érvényesítéséhez vezethet, és így lehetővé válik számunkra a kulturális infrastruktúra megtartása és fejlesztése. Azt is tudjuk, mi vár ránk, ha a nacionalista pártok koncepciója valósulna ineg. Járjunk nyitott szemmel, legyünk képesek a búza és a konkoly különválasztására. TÓTH MIHÁLY Bevezetőjében köztársasági el­nökünk utalt arra, hogy közvetlenül beszéde elmondása előtt Szent Vencel lovasszobránál kegyelettel adózott az augusztusi katonai meg­szállás áldozatai emlékének. A to­vábbiakban így folytatta: - A szobor­Václav Havel beszéde

Next

/
Oldalképek
Tartalom