Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-21 / 195. szám, kedd

Az ENSZ főtitkára Chilében (ČSTK) - Javier Pérez de Cuel­lar, az ENSZ főtitkára vasárnap Chi­lébe érkezett, ahol találkozik Patri­cio Aylwin államfővel. A világszer­vezet főtitkára először tesz látoga­tást ebberi a latin-amerikai or­szágban. A santiagói repülőtéren megtar­tott rövid sajtóértekezletén Pérez de Cuellar nagyon feszültnek és robba­násveszélyesnek nevezte a Perzsa­öbölben kialakult helyzetet. Arra a kérdésre, hogy az ENSZ-nek szándékában áll-e soknemzetiségű katonai erőket küldeni a Közel-Ke­letre azt válaszolta: Nem feltételezi, hogy a közeljövőben ilyen döntés születne: Libériában nincs tűzszünet (ČSTK) - A jelek arra mutatnak, hogy Sámuel Doe libériai államfő már három nappal ezelőtt megegye­zett a tűzszünetben Prince John­sonnal, az egyik felkelő csoport ve­zetőjével. Ezt a Reuter hírügynök­ség közölte tegnap a Monroviából érkező menekültekre hivatkozva. Charles Taylor, a Libériai Nem­zeti Hazafias Front (NPFL) vezetője azonban elutasítja a tűzszüneti fel­hívásokat és egységei továbbra is támadásokat, hajtanak végre Doe elnök csapatai ellen, amelyek John­son katonái oldalán harcolnak. Poloskairtás - nagykövetségen (ČSTK) - Ausztria prágai nagykö­vetségén ,,poloskairtásba" kezde­nek - állapítja meg a bécsi Kurier. A napilap felhívta rá a figyelmet, hogy az osztrák külképviselet több épületében lehallgatókészülékekre •bukkantak, amelyeket még évekkel ezelőtt a csehszlovák titkosrendőr­ség szerelt fel. A nagykövetség épületéről, a nagykövet, a kereskedelmi és a katonai attasé, valamint a VOEST cég prágai képviselőjének lakásáról van szó. Egyébként csehszlovák kormánykörök segítségével találták meg a „poloskákat". Új szovjet köztársaság? (ČSTK) - A TASZSZ szovjet hír­ügynökség tegnapi közleménye szerint Gagauz Köztársaság elneve­zéssel új szövetségi köztársaságot akarnak kikiáltani. Erről egyoldalúan döntött a gagauz népi képviselők első kongresszusa. A gagauzok egyébként a Moldo­vai SZSZK nemzeti kisebbsége. A Szovjetunióban összesen mintegy 200 ezer törökül beszélő gagauz él. Ezek a középkori ortodox keresz­tény vallású törökök leszármazottjai, akik az elmúlt század elején a török invázió elől Északkelet-Bulgáriából Oroszországba menekültek. A gagauz képviselők kongresszu­sának szabadság- és függetlenségi nyilatkozata rámutat arra, hogy a moldovai köztársasági szervek né­pük és további nemzeti kisebbségek érdekeit nem tartják tiszteletben. A kongresszus döntést hozott, hogy a Gagauz Köztársaság Legfel­sőbb Tanácsába 1990. október 28­án ejtik meg a választásokat. Egyi­dejűleg levelet intéztek Mihail Gor­bacsovhoz, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsához s a többi szövet­ségi köztársaság legfelsőbb taná­csaihoz, hogy ismerjék el a Gagauz Köztársaságot. (ČSTK) - Tragikus vasúti szerencsétlenség történt tegnap reggel 6 órakor a lengyel főváros közelében. A Silesia nemzetközi gyorsvonat, amely Prágából tartott Varsóba, a célállomás előtt mintegy 10 kilométerrel, 90 kiloŕhéteres sebességgel haladva, hátulról beleütközött egy hozzávetőleg 20 kilométer sebességgel haladó személyvonatba. Ennek utolsó vagonja telje­sen megsemmisült. Az előzetes jelentések szerint valószínűleg a gyorsvonat vezetője a hibás, aki nem vette észre a piros jelzést s nem állt meg. A tegnap délutáni jelentések szerint tizenhármán haltak meg. A Csehszlovák Sajtó­iroda varsói tudósítója jelentette: Markéta Fialková, hazánk lengyelországi nagykövete azonnal a tragédia helyszínére utazott s közöltei hogy egyetlen csehszlovák állampolgár sem vesztette életét. A délutáni órákban a sebesül­tek számát 30-35-re becsülték, a mentési munkálatok még folytak. (A ČSTK­AP felvételén a személyvonat szétroncsolt utolsó vagonja.) Magyarország nemzeti ünnepe kat - a legújabb szokások szerint - nem egységesen szervezik. (ČSTK) - Magyarországon teg­nap ünnepelték először szabadon, mindenféle erőszakos címkék nélkül az ország nemzeti ünnepét. Az államalapító Szent István király ün­nepét a korábbi kommunista rend­szer az alkotmány napjaként tartotta számon. A mostani ünnepet össze­kapcsolták az új termés ünnepével is. Országszerte számtalan rendez­vényre került sor, az egyháziak mel­lett politikai akciókra is. Ez utóbbia­A kormánykoalíció pártjai Buda­pest központjában tartják rendezvé­nyeiket, az ellenzéki szocialisták, más baloldali pártokkal együtt a Margit-szigeten tartották nagygyű­léseiket, kulturális-politikai program­jaikat. A központi ünnepségeket Ópusztaszeren tartották Göncz Ár­pád államfő részvételével. Tirana közeledik a nagyhatalmakhoz is (ČSTK) - Amerikai kongresszusi küldöttség érkezett vasárnap Albá­niába. Az európai biztonsági és együttműködési bizottság élén Den­nis De Concini szenátor, a testület elnöke áll - közölte az ATA hírügy­nökség. Bizonyos bécsi diplomáciai forrá­sok szerint azóta, hogy a balkán köztársaság feladta szigorú elszige­teltségét, először jár ilyen jelentős amerikai küldöttség Albániában. Az ATA arról is tájékoztatott, hogy a megbeszéléseken szó lesz az együttműködés, a kétoldalú kapcso­laioK fejlesztésének, valamint az amerikai és az albán nép közötti barátság elmélyítésének lehetősé­geiről. Albánia elszigeteltségének foko­zatos megszüntetése után - a válto­zások 1987-ben kezdődtek, amikor Tirana megkezdte a diplomáciai kapcsolatok felújítását egyes orszá­gokkal, és Csehszlovákiával is nagy­követi szintre emelte azokat - Ra­miz Alia legfelsőbb vezető ez év áprilisában jelezte, kész normalizál­ni a viszonyt Albánia addigi „legfőbb ellenségeivel", a Szovjetunióval és az USA-val is. Berzenkedik a volt chilei diktátor (ČSTK) - Augusto Pinochet tá­bornok, volt chilei diktátor most elő­ször volt hajlandó interjút adni azóta, hogy távoznia kellett az államfői tisztségből. A 74 éves Pinochet, aki még mindig a chilei hadsereg élén áll, az El Mercurio napilap vasárnapi számába megjelent nyilatkozatban kijelentette, nem tartja saját magát és tisztségét veszélyesnek a chilei demokrácia fejlődésére. Sőt azt mondta, az a bizottság, amelyet Patricio Aylwin jelenlegi chilei el­nök állított fel annak kivizsgálására, hogy a Pinochet-rezsim 16 éve alatt milyen mértékben sértették meg az emberi jogokat, nem segíti a nemze­ti megbékélést, ugyanakkor - fűzte hozzá a volt diktátor - bosszúvágyat is kelt. Az említett bizottság jelenleg az emberi jogok megsértésének 2300 esetével foglalkozik és legkevesebb ezer ember halálának s mintegy nyolcszáz disszidens eltűnésének a körülményeit is vizsgálja. Pino­chetnek természetesen nemigen tetszik az a munka, amelyet ez a bi­zottság végez. Az egészhez tegyük hozzá, hogy 1980-as alkotmány ér­telmében Pinochet marad a hadse­reg főparancsnoka egészen 1998­ig, s Aylwin államfőnek nincs joga visszahívni őt e tisztségből. Kolera miatt határzár (ČSTK) - A román egészségügyi minisztérium vasárnapi közlésé sze­rint az országban hetvenre emelke­dett a koleramegbetegedések szá­ma. A járvány központja a Duna­delta, Tulcea és Galati városok tér­sége. A szomszédos Bulgária tartva a járvány elterjedésétől, betiltotta ál­lampolgárainak a magánutakat Ro­mániába és lezárta a bolgár-román határátkelőhelyeket. A román egészségügyi miniszté­rium már korábban, közelebbi ma­gyarázat nélkül annak a véleményé­nek adott hangot, hogy „importált koleráról" van szó. Osztrák aggodalmak ÚJ szú 1990. VIII. 21. (ČSTK) - Az Aeroflot szovjet légi­társaság repülőgépét, amely tegnap szállt le a pakisztáni Karacsiban, azok a foglyok rabolták el, akiket vasárnap légi úton szállítottak volna át a szibériai Nerjungri városból Ja­kutszkba. Ezt az Interfax szovjet hírügynökség közölte. A foglyok a TU 154-es gép fedél­zetén lefegyverezték a kísérő rendő­röket és arra kényszerítették a piló­tát, hogy térjen vissza Nerjungriba. Itt a 92 utas közül 41-et szabadon engedtek, és cserébe ezért további két géppisztolyt kaptak - tájékoztat­ta a TASZSZ-t Ivan Silov belügymi­niszter-helyettes. Ezután a repülőgép Taskentbe repült, ahol az éjszakai órákban a lé­gikalózok a hatóságokkal egyezked­tek, kikényszerítették a felszállási engedélyt és Pakisztánt jelölték meg következő állomásuknak. A pakisz­táni hatóságok először nem voltak hajlandók fogadni a gépet. Amikor azonban a pilóta közölte, hogy már csak néhány percre elegendő üzemanyaga van, engedélyt kapott a landolásra. Karacsi nemzetközi re­pülőterét katonák százai vették kö­rül. A géprablás végül is szerencsé­sen végződött, a légikalóz foglyok megadták magukat és ismeretlen helyre szállították őket. Az utasok­nak és a kilenctagú legénységnek nem esett bántódásuk. (ČSTK) - Az osztrákok 87 száza­léka úgy érzi, komoly veszélybe ke­rülne abban az esetben, ha baleset történne Csehszlovákia valamelyik atomerőművében. Sőt, a Der Stan­dard című bécsi napilap által közzé­tett közvéleménykutatás adatai sze­rint a lakosság kétötöde „nagyon veszélyeztetve" érzi magát, A megkérdezettek 28 százaléka úgy véli, nagyon valószínű, hogy a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű­ben hasonló katasztrófa történhet, mint Csernobilban. A válaszadók 57 százaléka ezt lehetségesnek tartja és csupán egy százaléka zárja ki a baleset lehetőségét. Dr. Václav Kural történész, az 1968-70-es eseményeket elemző kormánybizottság alelnöke nyilatkozik 1968 AUGUSZTUSÁNAK GYÖKEREI ÉS ÁGAI • Hol tart most munkájában a bizottság, doktor úr? - Még most is főképp a tények gyűjtésével foglalkozunk. Már körül­belül száz akkori kormány- és párt­tényezővel folytatunk beszélgetést, de igen sok olyan személyt is kihall­gattunk, aki akkor az állambizton­ságnál, a hadseregben, a rádióban, a tévében, a kultúrában dolgozott. A CSKP KB rengeteg levéltári anya­gát sikerült áttanulmányoznunk. Azonban még nem találtuk meg azt a szerencsétlen behívólevelet. Szá­mos értékes dokumentum jutott a kezünkbe a minisztériumok és a kormányelnökség, illetve más köz­ponti szervek archívumaiból. Sok fényképünk, filmúnk :väh, és megvan a rádióadások teljes hangfelvétele. Most az anyag rendezésével és ta­nulmányozásával vagyunk elfoglal­va. Egyelőre ennyit állapíthatunk meg: 1968 augusztusában azzal a céllal szálltak meg bennünket, hogy meggátolják az újsztálinista szocializmus modelljének reformját. Ugyanakkor katonai meggondolá­sok is közrejátszottak. A szovjet ve­zérkar már régóta szeretett volna két hadosztályt elhelyezni Csehszlová­kiában. így erre is alkalom nyílt, és a Kreml katonai szempontból is ki­aknázta a lehetőséget. Egyes elmé­letek szerint katonai megszállásunk­kal hídfőt akartak teremteni ahhoz, hogy egészen a La Manche-csator­náig lerohanják Európát, nem hi­szem, hogy ez így volt. Ezt a megál­lapításomat arra alapozom, hogy Brezsnyev - közvetett eszközökkel - tájékoztatta Johnsont, az USA el­nökét: csak a csehszlovák határokig vonul előre. Az amerikai elnök erről memoárjában is megemlékezik. Az USA erre úgy reagált, hogy seregei­nek egy részét visszavonta a határ­környéki érintkezési vonalról. Az érem másik oldala, hogy a szovjet szándékok megvalósításá­hoz kapóra jött a Vasil Biľak-csoport ismert akciója. Ennek az volt a lé­nyege, hogy Bil'akék - nyilván a szovjet héjákkal összehangolva - változásokat készített elő a CSKP vezetésében, majd ennek éredmé­nyeként megalakítja az ún. munkás­paraszt kormányt. A Magyarország­ról hozzánk került dokumentumok tanúsága szerint (ezek egy részét még csak ezután fordítják le) a cso­port információkkal látta el Moszk­vát, ami egyfajta együttműködési egyezményt is jelentett. Nemcsak augusztus 3-án küldtek tájékozta­tást Moszkvába, hanem még au­tusztus 16-án is. így érvekkel vér­tezték fel a szovjet pártelnökség hé­jáit a 17-ei, majd az „ötöket" a 18-ai üiésen. Tény, hogy e tájékoztatók után döntő túlsúlyba kerültek azok, akik úgy vélték: meg kell indítani az öt hadsereget. Ezen kívül egyre in­kább sikerül tisztáznunk egy harma­dik (egyelőre) „meghívó" dokumen­tum értelmét is. Ezt Hoffmann, a rá­dió akkori igazgatója, illetve Sulek, a ČTK igazgatója mindenáron közzé akarta tenni. A Bil'ak-csoport és Moszkva úgy egyeztette tevékeny­ségét, hogy a csapatok azt követően lépik át a határt, ahogy a rádióban és a ČTK-ban közzé teszik e doku­mentumot. Csak most látjuk teljes egészé­ben, hogy mekkora szolgálatot tett a hazának Lánský, Dienstbier és Kratochvil, a rádió három szerkesz­tője, illetve a technikusok kollektívá­ja azzal, hogy Hoffmannak lehetet­lenné tették a „segélykérési" nyilat­kozat éterbe juttatását. Ez az „apró­ság" stratégiai jelentőségűnek bizo­nyult; a seregek politikai fedezet nél­kül törtek rá az országra, majd a „segélykérők" a CSKP KB Elnök­ségében sem tudták megvalósítani szándékaikat. Ennek éppen az el-" lenkezője történt: nyilatkozatot tettek közzé az intervenció elítéléséről. A következményeket ismerjük. Az akció politikai rendezésében szaka­dék keletkezett, és ezt sokáig nem tudták betömni. A lakosság megtud­ta, miről van szó, kivonult az utcára, majd a parlamenttel és az elnökkel együttműködve meggátolta a mun­kás-paraszt kormány beiktatását. • A szovjet levéltárak még mindig hozzáférhetetlenek? - Ezekbe még mindig tilos a be­menet, pedig ez a szovjet félnek is kárt okoz. A továbbra is zárt archívu­mok . nehezítik a Brezsnyev-rend­szer leépítését, a súlyos örökség felszámolását. Mivel nem ismerjük a dokumentumokat, mi is különböző hibákat követhetünk el, helytelen kö­vetkeztetéseket fogalmazhatunk meg, és olyan személyeket is elma­rasztalhatunk, akik nagyobb mérték­ben nem is kapcsolódtak be a já­tékba. • És a belső disszidensek? -Az új csúcsgarnitúra - amely­nek már más a programja és amely fiatalabbakból áll - elszakadt 1968­tól. A Charta 77 igen sok olyan személyiséget fogadott be soraiba, akik szerepet játszottak a Prágai Ta­vasz politikájának formálásában. Ezek az emberek felismerték, hogy nem szabad magukat a konszolidá­toroknak megadni, és tovább kell lépni azon, amit 1968-ban akartak. • Mit állapítottak meg azoknak a politikusoknak a működéséről, akik szerepet játszottak 1968 au­gusztusában? - Mivel nem leltük meg a „segít­ségkérő" levelet, egyelőre nem tud­juk összeállítani azok névsorát, akik behívták a hadseregeket. De azért vannak támpontjaink, nagyjából is­merjük a neveket. Azonban úgy gondolom, hogy a „segítségkérő" levelet nem lenne helyes a kutatá­sok középpontjába helyezni. Mert sokkal bonyolultabb kérdésről van itt szó. Az egész megszállást Brezsnye­vék szervezték meg a Kremlben. A hazai „segélykérők" csak a kont­rások szerepét játszották a zenekar­ban. Ez azonban nem jelenti, hogy nem vétkesek a behívó levél megfo­galmazói. Lehet, hogy ők játszották a mérlegbillentő súly szerepét. Két­ségtelen, hogy létezésük nagy mér­tékben hatott a magyarokra és a többi csatlósra. Ez egyértelműen kitűnik Kádár vallomásaiból is. A magyar vezető, aki mérsékelt volt és nem lelkesedett a kalandban való részvételért, végül is a levél segítsé­gével győzte meg pártjának tagsá­gát a lépés helyességéről, illetve arról, hogy nem cselekedhetett más­képp. De a levél a megszállás más országokban való megítélését is be­folyásolta. Az ENSZ-ben a szovjet delegátus szintén erre a levélre hi­vatkozott. Sevardnadze, a Szovjet­unió külügyminisztere még tavaly is azokat emlegette, akik a seregeket behívták hazánkba. Tehát óriási tör­ténelmi felelősség terheli a „segély­kérőket". A bizottság azonban nem szorgalmazza, hogy politikai perek legyenek a vétkesek elmarasztalá­sára. Mi egyszerűen tudni akarjuk az igazságot, és hogy ki mindenki fele­lős. A többi már a politika dolga., • Hány személyt érint ez a kérdés? - Kádár tizennyolcról beszél, a ju­goszláv források huszonötről szól­nak. Majd meglátjuk. • Szükségszerű volt az in­vázió? - A történelemben talán semmiről sem mondható e', hogy elkerülhetet­len. Minden eseményt emberek irá­nyítanak, és számos hatás, iltetve véletlen érvényesül. De úgy gondo­lom, hogy ez az invázió nagyon valószínűsíthető volt. Kádár azt állít­ja, hogy csak egy kicsit vissza kellett volna fogni a reformmozgalmat, és - minden rendben ment volna. A mi esetünkben ez nem érvényes. Ami bevált Magyarországon és máshol, azt nálunk nem lehetett volna ered­ménynek tekinteni. Magv&'országon kegyetlen megtoriás /ot 1956 után, és ilyen helyzetben, .az apró enged­mények is nagynak tűntek. A mi mozgalmunk azonban előretörőben volt, radikálisan és önbizalommal cselekedtünk, így az emberek nem fogadták volna el a lassítást. Az intervenció rendezői éppen azzal számoltak, hogy bekövetkezik a fé­kezés, és a vezetés elveszíti a tá­mogatást, és talán maga kér segít­séget. Nem vált be Brezsnyevnek ez a számítása. Libuše Koubská (Lidové noviny) "SSSSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS, Géprablás - szerencsés kimenetellel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom