Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-20 / 194. szám, hétfő

István király Intelmei I. A KATOLIKUS HIT MEGŐRZÉSÉRŐL Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre. Ha a királyi koronát meg akarod becsülni, legelőször azt hagyom meg, tanácsolom, illetve javaslom és sugallom, kedves fiam, hogy a katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éberséggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt alattvalódnak példát mutass, s valamenynyi egyházi személy méltán nevezzen igaz keresztény hitvallású férfinak; enélkül bizony, tudd meg, sem kereszténynek, sem az egyház fiának nem mondanak. Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit cselekedetek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük. Ám ha a hitnek pajzsát tartod, rajtad az idvesség sisakja is. Mert e lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid ellen. Hiszen az apostol ezt mondja: „Nem koronáztatik meg, csak aki szabályszerűen küzd." A hit tehát, melyről beszélek, a következő: higgy erősen a mindenható Atyaistenben, minden létező létrehozójában, és az ő egyszülött fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, kit az angyal meghirdetett, ki Szűz Máriától született, az egész világ üdvösségéért a keresztfán szenvedett, és a Szentlélekben, ki a prófétákból s az apostolokból, valamint az evangélistákból szólott, mint egyetlen tökéletes, oszthatatlan, szeplőtelen istenségben, és kétely hozzád ne férjen. Ez a katolikus hit, melyben (miként Anthanasius mondja) ha akárki híven és erősen nem hisz, semmiképp sem üdvözül. Ha valamikor uralmad alatt akadnának olyanok - távol legyen! -, kik az így egységbe fűzött szentháromságot megosztani vagy kisebbíteni vagy nagyobbítani próbálják, tudd meg: az eretnekség fejének szolgái azok és nem a szentegyház fiai. Az ilyeneket pedig ne gyámolítsd, ne védelmezd; hogy magad is ellenségnek, és bosszulónak ne mutatkozz. Mert az efféle emberek a szentegyház népét nyomorultul megrontják és szétszórják. Hogy ez ne történjék meg, különös gondod legyen. V. AZ IGAZ ÍTÉLET ÉS A TÜRELEM GYAKORLÁSÁRÓL A türelem és az igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása. Uávid király és próféta mondja: „Isten, a te ítéletidet add a királynak." És ugyanő másutt: ,,A királynak tisztessége szereti az igaz ítéletet." A türelemről így beszél Pál apostol: „Türelmesek legyetek mindenki iránt." És az Ür az evangéliumban: „A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket." Ehhez tartsd magad, fiam: ha becsületet akarsz (Részletek) szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. Valahányszor, kedves fiam, ítéletet érdemlő ügy kerül eléd, vagy valamely főbenjáró bűn vádlottja, türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel se erősködjél, hogy megbünteted; bizony ez ingatag lenne és mulandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az ember; és ne is ítélkezz te magad, nehogy királyi méltóságodban a hitvány ügyben forgolódva folt essék, hanem az efféle ügyet inkább bírákhoz utasítsd, az ő megbízatásuk, hogy a törvény szerint döntsenek. Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes. VI. A VENDÉGEK BEFOGADÁSÁRÓL ÉS GYÁMOLÍTÁSÁRÓL A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bold. áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jötinek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, áz udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesébben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák. VII. A TANÁCS SÚLYÁRÓL A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igényt. A tanács állít királyokat, dönti el az ország sorsát, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék. Ezért, fiam, az ifjakkal és a kevésbé bölcsekkel ne tanácskozz, ne is kérj tőlük tanácsot, csak a gyűlés véneitől, kiknek koruk és bölcsességük miatt megfelel ez a feladat. Mert a királynak szóló tanács zárva legyen a bölcs szívbe, ne terjessze a bolondok szélessége. Ha ugyanis a bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha a bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk, szól a Szentlélek Salamon által: „Aki jár a bölcsekkel, bölcsek barátja lesz, nem a bolondokhoz lesz hasonlatos." És Dávid zengi: „A szenttel szent léssz, és az ártatlan férfiúval ártatlan léssz, és a választottal választott léssz, és az elfordulttal elfordulsz." Ezért hát ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének a tanácsban. Egyébként az ifjakat mégsem kell teljesen kiűzni a tanácsból; ámde ahányszor velük tanácskozol, még ha életrevaló is az a tanács, mindig terjeszd az öregek elé, hogy minden cselekedetedet a bölcsesség mértékével mérhesd. X. A KEGYESSÉGRŐL ÉS AZ IRGALMASSÁGRÓL, VALAMINT A TÖBBI ERÉNYRŐL Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és ä parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a királyok királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból. Kell hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szenynyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni. Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot." Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen., Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét. Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni. Ámen. ÉPÍTETTÉK GYORSAN ÉS JÓL Monumentális könyv az Országházról Értékes könyvet őriznek a Győri Megyei Könyvtárban. Sokáig a Hanság menti falu, Lébény egyik parasztházának padlásán porosodott. Pernesz Gyulának, a könyvtár egykori igazgatójának érdeme, hogy nem ment tönkre, s napjainkban is egyik dísze a gazdag anyagú könyvtárnak. A könyv az Országházról szól, annak építéséről, munkák előkészületeiről, a ház berendezéseiről, értékeiről. Az 57x35 centiméter méretű könyv súlya csaknem eléri a 10 kilogrammot. 60 oldalközi illusztrációt és 70 - jórészt színes - díszítést tartalmaz a parlament díszeiről, termeiről, szobrairól, festményeiről, berendezéseiről, homlokzatairól, erkélyeiről, tornyairól, belső udvarairól. A monumentális méretű könyvet, a magyar Országház felépítésének 10. jubileumára adták ki magyar, német és francia nyelven. A Stepphaneum Nyomda és Részvénytársaság budapesti nyomdájában készült nem sokkal a századforduló után. Döntés 1884-ben Izgalmas élmény az óriás könyvben lapozgatni. 1884-ben született meg a Ferenc József császár által hitelesített törvényerejű határozat az Országház megépítéséről. Sorban alakultak a különböző bizottságok, társaságok, amelyek a nagy építkezést előkészítették. Egyebek között építészeti tanács is alakult, amelynek a mindenkori miniszterelnökök, így például Tisza Kálmán, Szapáry Gyula, Wekerle Sándor és mások voltak a vezetői. Külön bizottság foglalkozott az építéssel kapcsolatos jogügyi kérdésekkel. A gondos előkészületek után a magyar főváros Duna parti panorámájának jellegzetes, soktornyú, hatalmas épületkomplexuma 11 év alatt épült fel. A munka 1885. október 12-én kezdődött meg, az avatásra pedig az ezeréves millennium évében 1896. június 8-án került sor nagy pompa és látványos külsőségek között. Az építésre 19 ezer 25 négyzetméternyi területet vettek igénybe. Ebből 15 ezer 327 négyzetmétert építettek be. A belső udvarok több mint 2400 négyzetmétert foglaltak el. Az épületkolosszus hossza 270, szélessége pedig 123 méter. A 96 méter magas kupolát 72,6 méter magasra nyúló oldaltornyok egészítették ki. A leírás kitér még azászlórudak magasságára is. Ismerteti a könyv a belső díszítés adatait, a képek és szobrok alkotóit, azok méretét és témáját. A miniszEurópa, merre vagy? Rohamléptekkel haladunk Európa felé, vonhatnánk le a következtetést a reánk zúduló információözönben szemelgetve, hiszen a tudósítások nagy része diplomáciai sikereinkről, a nyugat-európai gazdasági, iskola- és egészségügyi stb. modellek átvételéről, sajátos körülményeinkhez igazított bevezetéséről, illetve aktív tanulmányozásáról szól. Helyet követelünk az európai házban és Európa nem zárkózott el a kérésünk elől, még arra is hajlandónak mutatkozott, hogy néhány lépéssel elébünk jöjjön - aztán mintha megtorpant volna a lendülete, mintha léptei habozóbbá váltak volna; mintha azt fontolgatná, valóban felnőttünk-e már annyira, hogy minden szinten méltó partnerei legyünk. A kimondatlan kérdésre választ vár, és csalódik, aki úgy véli, hogy szóbelit, a puszta szavak ugyanis már réges rég könnyűnek találtattak, fajsúlyosításukra egyelőre nincs sok remény. Tettek kellene, melyek alátámasztanák a belénk vetett bizalmat, melyek nem rombolnák országunk hitelét, mint annak a bizonyos emléktáblának a felszentelése... Túl olcsó megoldás lenne azonban a hazánk felé irányuló érdeklődés lanyhulásáért csupán az emléktábla felavatóit okolni, míg az ország kátyúba ragadt szekerét kihúzni hivatott erők energiáinak jelentős részét meddő - és nemegyszer csupán,, csakazértis " alapon vívott - szócsaták kötik le, míg vannak pártok és mozgalmak, melyek szerint a kátyúból való kijutás legbiztosabb módja az, ha a két lovat a szekér ellentétes oldalaira fogjuk be... Ennek eredménye azonban sokak szerint több mint bizonytalan: ha az egyik fél sikerrel járna is, a másik annál biztosabban bennragadna, s hogy melyik lenné ez utóbbi, arra vonatkozóan már nem oszlanak meg annyira a vélemények. .. Azonkívül Európa többször is világosan az értésünkre adta, hogy együtt akar bennünket visszafogadni épülő házába. Ennek esélyei azonban - pillanatnyilag úgy tűnik - egyre távolabb kerülnek, a lehangoló valóság az, hogy a helybentopogásunktól, illetve a különböző irányokba tett óvatosan manőverező lépéseinktől a visszahúzó massza - melynek komponensei között a nacionalizmus és a sovinizmus dominálnak - egyre sűrűbb, egyre ragacsosabbá válik. Tisztáznunk kellene végre, hogy a bennünket a múlt szennyétől, a nemzeteinket és nemzetiségeinket egyaránt sújtó vélt vagy valós igazságtalanságoktól, törvénytelenségektől (is) végleg megtisztítani akaró erőktől vezetve kívánunk-e visszatérni a kontinens gazdasági és szellemi vérkeringésébe, vagy pedig azokkal - s ha ezt választjuk, ez lesz a rögösebb út, mely talán nem is oda vezet, ahová mi szeretnénk, ahová visszavárnak - melyek tetteikkel, nyilatkozataikkal, a múltból nem okulva, egyre mérgezik a nemzeteink és nemzetiségeink közti viszonyt, és melyek népszerűsége - sajnos - állandóan növekszik Rendkívül hálás feladat ugyanis manapság a rettenthetetlen és éber hazafit játszani, aki a szemét állandóan nyitva tartva ügyel, nehogy nemzetének vélt vagy valós érdekeit megkárosítsa, sértse valamilyen módon egy másik nemzetnemzetiség) tagja. Ó az, aki nap mint nap szót kér - és sajnos kap is-a sajtóban, a népgyűléseken, akinek mindig van egyegy leleplezni, illetve felfedni való témája e tárgyiján. (Ha nincs - istenem - csinál, hiszen - tudvalevő -, legjobb védekezés a támadás.) Az ilyennek bizalmas információi vannak arról, miszerint a másik államalkotó nemzet mezőgazdászai már tavasszal tudtak a marhahús árának várható emeléséről, így őket nem lepte meg, időben léphettek ez ügyben (is); az ilyen tisztán belügynek véli egy, népirtásban közvetlenül felelős történelmi személyiség rehabilitálási kísérletét (természetesen a nemzetiségi kérdést is belügynek veszi - ha az ó országa területén élő kisebbségekről van szó; ha nem, kötelességének érzi, hogy szót emeljen értük, beleszóljon a sorsukba); nemzete megsértéseként fogja fel, hogy egy másik hazai történelmi személyiség emléke előtt két vezető - ám más nemzetiségű, sót a régmúlt elnyomó nemzetének a fiai, és itt van a kutya elásva - politikus is nyilvánosan fejet merészel (!) hajtani; az ilyen - mert ó mindenben szaktekintélynek tartja magát - habozás nélkül jelenti ki, hogy alkotmányunk magasabb színvonalon kezeli a nemzeti kisebbségek ügyeit, mint a többi európai állam, ezért - aki azt várja, hogy úgy folytatja, legyünk büszkék rá, legalább valamilyen Európa előtt vagyunk (ami tulajdonképpen nem is fedi a valót), téved - az új alkotmányban a megfelelő szintre kell redukálni a kisebbségek jogait, de kiderül, hogy neki ebben az esetben Európát közvetlen szomszédaink jelentik, itt a kertek alatt, ahová a múltban sem jelentett különösebb gondot átugrani egy-egy „jó" példáért... Európa - földrajzilag - csak egy van, feléje vezető út lehet több is. Természetesen e másik út apostolai is azt hŕdetik, hogy Európába akarnak bennünket viszszavezetni. Legyen. A mi utunk végcélja is Európa - csakhogy nem a középkori, ahová az övék vezet. k LUKA JÓZSEF terelnöki szoba bútorzatának egyik legértékesebb darabja például az a könyvszekrény, amit majolika elemekkel díszítettek. Részletesen ismerteti a hansági lakóház padlásáról előkerült könyv a különböző termek berendezését, felszerelését. Az avatáskor a képviselői ülésteremben egy elnöknek, 10 miniszternek, négy jegyzőnek volt külön hely. Ezen kívül még 353 ülőhelyet alakítottak ki képviselőknek és vendégeknek. Ezt egészítette ki 390 karzati ülőhely. Az oldalt kiképzett oszlopok mögött 38 hírlapírónak létesítettek írópolccal felszerelt kényelmes ülőhelyet. A nagy csillárban 137 égő világított, amelyek egyenként 32 gyertyafénynek megfelelő fényt adtak. A falak mellett elhelyezett kisebb bronzcsillárokban 573 égő szolgáltatott világosságot. A terem teljes világítása 16 ezer 464 gyertya fényének felel meg. Igen díszesen képezték ki a főrendiek üléstermét, amelyben két elnöki, 10 miniszteri, 3 bíbornoki, 3 főhercegi hely, valamint 290 szék volt a ház tagjai számára. Érdekes adatok olvashatók az étteremről, a lépcsőkről, a műszaki berendezésekről. Az étterem konyhájának messze földön híre volt. Az ülések, tanácskozások szüneteiben a képviselők bőségesen étkezhettek és a legjobb italokkal olthatták szomjukat. Gőz- és légfűtés Kitűnően oldották meg a fűtést és a szellőzést. Gőz- és légfűtést alkalmaztak. A gőz a kazánokból 150 milliméter átmérőjű kovaföld anyaggal szigetelt csöveken jutott az alagsori fűtőközpontba, majd azon át az épületbe. Külön volt téli és nyári szellőztetőrendszer. Kiépítettek külön vízvezeték és csatornahálózatot is, amely független volt a városi hálózattól. A tűzvédelmet 77 tűzjelző készülék szolgálta. Háromféle telefonberendezést alkalmaztak. Egyet a helyi, egy másikat a központon át a helyi és városi, a harmadikat pedig a városi és városkörnyékbeli beszélgetések lebonyolítására. A pontos időt villamos vezérlésű órák jelezték. Csupán normálórákból 112-t szereltek fel, amiket 8 naponként kellett felhúzni. 28 millió korona Rendkívül izgalmasak a könyvnek azon oldalai, amelyek a költségeket tartalmazzák, összesen 28 tételt sorol fel. A teljes építési költség 28 millió 935 ezer koronára rúgott. Ebből az építési költség 21 millió 512 ezer koronát emésztett fel, a többit művészeti alkotásokra, berendezésekre költötték. A könyv felsorol 69 céget, vállalkozót, akik részt vettek az Országház építésében, díszítésében, felszerelésében, berendezéseinek gyártásában. Ugyancsak részletesen szól arról is, hogy a monumentális épületkomplexum hogyan illeszkedik be a Duna parti panorámába. A tervezéskor, az építés kezdetekor erről sokat vitatkoztak. A sok vihart átélt Országház a legnehezebb napokat a második világháború végén élte át. 250 akna, 20 nagyobb ágyúlövés és 300 kisebb méretű találat károsította. A helyreállítás 1945 elején azonnal megkezdődött. Az épületóriás állagának megőrzését folyamatosan végzik. Most éppen legnagyobb termét, ahol az Országgyűlés ülésezik, alakítják át. Az 1896-ban felavatott Országház változatlanul Budapest, az egész ország, sőt Európának is egyik legszebb középülete, a magyar államiság, a független, szabad Magyarország jelképe, minden magyar állampolgár és külföldön élő honfitársunk büszkesége. CSERESZNYÁK ISTVÁN ÚJ SZÚ 20 1990. VIII. 17.