Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-20 / 194. szám, hétfő

Szabad Európa - Prágából A Szabad Európa Rádió hivatalosan ez év májusában kezdte meg működését Csehszlovákiában, s az eseménnyel kapcsolatos ünnepségen személyesen részt vett Václav Havel köztársasági elnök is. Azóta a SZER cseh és szlovák adásában rendszeressé váltak a közvetlenül Csehszlovákiából küldött tudósítások és kommentárok. Átmenetileg a müncheni szerkesztőség tagjái, Milan Schulz és Lída Rakušanová töltötték be a tudósítói posztot. Őket követte Petr Brod, aki néhány héttel ezelőtt már a SZER cseh és szlovák szerkesztőségének állandó prágai tudósítójaként érkezett a fővárosba. ÚJ SZÚ 1990. VIII. 20. Petr Brod az 1968-as emigrációs hullámmal került Nyugatra. Tizenhét évesen élte át az akkori eseményeket. Münchenben érettségizett, s az ottani egyetemen végezte el politikatudományi tanulmányait, tanulmányozta Kelet-Európa történetét és intézményrendszerét. Közben egy-egy évet angliai és amerikai egyetemeken is eltöltött. Tanulmányai befejeztével hét évig a londoni BBC-nél, három éve pedig a SZER müncheni szerkesztőségében dolgozik. Innen 'érkezett prágai állomáshelyére. ,, A SZER cseh-szlovák szerkesztőségének állandó tudósítójával az intézmény V Jircháŕích utcai irodájában beszélgettünk. Szinte elállt a lélegzetünk... - A SZER cseh-szlovák szerkesztősége, összehasonlítva a Csehszlovák Rádió gigantikus szervezetével, kis létesítmény, alkalmazottainak száma együttvéve alig haladja meg a nyolcvanat, s ennek felel meg prágai irodánk is. Reméljük, idővel kibővíthetjük tevékenységünket. Elképzelésünk az, hogy müncheni kollégáink ezentúl is besegítenek, s riportútjaik során nemcsak Prágába, de az ország más pontjaira is eljutnak. A jövőben szeretnénk, ha Pozsonyban is kialakulna a SZER állandó képviselete, mert a mi munkánk szempontjából is •egyre tudatosítjuk az igazi föderáció, s a Szlovákiával való közvetlen kapcsolat jelentőségét. Addig is állandó külső munkatársaink számolnak be a pozsonyi, a kelet-szlovákiai vagy a brünni eseményekről. Ezenkívül müncheni szerkesztőségünk közvetlen telefoninterjúkat készít különböző személyiségekkel egész Csehszlovákiából - mondotta beszélgetésünk elején Petr Brod. - Augusztus elsejétől a SZER cseh és szlovák műsorát hazai állomások is sugározzák... - A SZER cseh és szlovák műsora sugárzásának története több fázison ment át. A legutóbbi évek fejlődésének üteme láttán szinte elállt a lélegzetünk. Hiszen csupán 1988 decemberében szüntették meg adásunk zavarását, addig évtizedeken át működtek a zavaróállomások. 1989 novembere fontos határkő számunkra; ekkor vetődött fel az önálló prágai iroda létesítésének ötlete, s az, hogy Csehszlovákia területéről is sugározhatnánk műsort, hiszen az elmúlt negyven évben elsősorban ide irányult adásunk! Nos, ez a lehetőség, a Csehszlovák Rádióval és a Távközlési Igazgatósággal folytatott tárgyalások után valósággá vált. Döntés született arról, hogy naponta két műsor-blokkot sugárzunk, mégpedig reggel 5 órától 7.45-ig, s délután 3-tól 0.10-ig. A rendelkezésünkre bocsátott középhullámú adókat az 1287-es kHzen, illetve a 720-as kHz-en arra használjuk fel, hogy adásunk az egész ország területén hallható legyen. Ugyanakkor tovább üzemeltetjük eddigi rövidhullámú adóinkat, ami elsősorban a világ minden táján, főként Ausztráliában és az Egyesült Államokban élő honfitársaink tájékoztatása szempontjából fontos. November után megnyíltak előttünk a kapuk... - Miként hatottak ki a változó körülmények a SZER cseh és szlovák műsorának tartalmára? - Már 1986-ban és 1987-ben tapasztalhattuk, hogy Csehszlovákiában az emberek kezdenek megszabadulni a félelem béklyóitól. Érezték, hogy a totalitárius rendszer már nem az, mint az előző években. Egyre több hallgatónk vállalta a SZER-rel való közvetlen kapcsolatot. Mivel a hazai független kezdeményezésektől és sok hallgatónktól számtalan - hazai kérdéseket taglaló - értékes beszámolót kaptunk, 1989 tavaszán létrehoztuk a Hangok és visszhangok című műsort, amelyben felhasználtuk ezeket az anyagokat. A novemberi események után Csehszlovákiában megnyíltak előttünk a kapuk. A SZER cseh és szlovák szerkesztői hosszú évek után ismét viszszatérhettek hazájukba. így az előző közvetett telefonkapcsolatok személyes, élő kapcsolatokká váltak. Számunkra nagy elégtétel, hogy a gyengéd forradalom következtében számos régi munkatársunk ma fontos kormány- vagy közéleti tisztségeket tölt be, például Miroslav Kusý, a Komenský Egyetem rektora, akinek a rádiónk számára írt értekezései könyvalakban is megjelentek. Az új feltételek szükségessé teszik műsoraink szerkezetének megújítását is. Miután megszűnt adásaink zavarása, nem tűnik például indokoltnak egyes műsorszámaink gyakori ismétlése. -A SZER egyre többet foglalkozik adásaiban a nyugati demokráciák tapasztalataival ... - Igen. Hasznosnak tartjuk tájékoztatni hallgatóinkat arról, hogyan működnek a nyugati demokráciák, a politikai és gazdasági intézmények. Példaként megemlítem Karel Kühnel heti gazdasági műsorát, vagy Rádióegyetemünk sorozatát a demokratikus rendszer kialakulásáról. Közülünk sokan már 40, vagy 20 éve élünk Nyugaton, jelentős tapasztalataink vannak a nyugati életmódról, s alkalmunk volt az ottani egyetemeken képezni magunkat. Sajátos nézőpontunk van tehát a csehszlovákiai fejlődésre, a nyugati eseményeket annak az embernek a szemével látjuk, aki tudja, körülbelül mi érdekli a csehszlovákiai hallgatót. Nem kellett megváltoztatni politikai irányvonalunkat - A SZER, akarva, nem. akarva, konkurense a Csehszlovák Rádiónak... - Mi nem kívánunk minden téren versenyezni a Csehszlovák Rádióval, hiszen, amint már említettem, kis létszámú szervezet vagyunk. Nem versenyezhetünk például az irodalmi, drámai, a zenei vagy a sportműsorok terén. Csakis ott vehetjük fel a versenyt, ahol úgymond, „erősebbek" vagyunk, például egyes politikai, gazdasági és kulturális műsorokban, vagy a nyugati világról szóló híradásban. Erős oldalunk a rendszeres, minden óra kezdetén sugárzott tízperces hírműsorunk. Híreink gazdag háttér- és forrásanyagokra épülnek. Híranyagunkat a központi szerkesztőségünktől angol nyelven kapjuk, ebből válogatunk, s ezt az anyagot egészítjük ki. A nyugati nagy • hírügynökségek mellett a volt szocialista országok hírügynökségeinek anyagaiból, illetve a volt szovjet tömb rádió- és tévéadásaiból, továbbá szakembereink elemzéseiből is merítünk munkánkhoz. Híranyagunk tehát megalapozott, s ezért állja a konkurenciát. Itt szólnék kommentárjainkról is. Hallgatóink hosszú éveken át kísérték figyelemmel kommentárjainkat. A mi előnyünk, hogy nem kellett megváltoztatnunk politikai irányvonalunkat. Kommentárjainkban mindig azt vallottuk, hogy a demokrácia, minden hiányossága ellenére, a legjobb politikai rendszer, s hasonlóképpen, a piacgazdaság, számos fogyatékossága ellenére, mindmáig a legjobb gazdasági rendszer, amelyet a civilizáció létrehozott. A Csehszlovák Rádió sajátos problémája, hogy sokan emlékeznek arra, mit hallottak adásaiból az elmúlt negyven vagy húsz év alatt, s ezért a hallgatók egy része bizalmatlan. Ennek az intézménynek nem sikerült még teljesen felújítani szerkesztői állományát. Ugyanakkor az emberek tudják, hogy a SZER mindig is az igazság kimondására törekedett - s ezért tiszta lelkiismerettel vesszük fel a versenyt a Csehszlovák Rádióval minden téren, ahol ez lehetséges... Nem öntünk olajat a tűzre... -Adásaikban a múltban időről időre foglalkoztak a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbséget foglalkoztató kérdésekkel is. Folytatni fogják ezt a gyakorlatot a jövőben is? -A nemzetiségi kérdést fontosnak tartjuk. Kollégáim közül ez a témakör Agneša Kalinovához áll a legközelebb, aki magyarul is jól beszél. Magam is nagyon jól emlékszem a Duray Miklós perével kapcsolatos beszámolóinkra. Úgy vélem, idővel hangsúlyozottabban kell foglalkoznunk ezzel a kérdéssel, mert a cseh-szlovák viszony, a föderáció kérdései mellett mintha megfeledkeznénk arról, hogy Csehszlovákia többnemzetiségű állam volt a múltban is, s a jövőben is az marad. Ez az ország nem kizárólagosan a csehek és a szlovákok állama. Ha ezt nem akarnánk tudomásul venni, erre rákényszerítene bennünket a fejlődés. Gondoljunk csak arra, miként vált egyszeriben országos problémává a roma-kérdés. Mi most és az előző időszakban is abból indultunk ki, hogy ezekben a kérdésekben a lehető legésszerűbb, a legkevésbé érzelmi álláspontot képviseljük. Tudatában vagyunk a nacionalizmus, vagy ha úgy tetszik, a nemzeti érzés robbanékony voltának. Különösen Csehszlovákiában és Magyarországon, ahol a kommunista rendszer az igazi nemzeti érzést hosszú éveken át elnyomta. A nemzetiségi kapcsolatokban a jó értelemben vett normalizálás folyamata hosszú és fájdalmas lesz, s mi, valamilyen megalapozatlan állásponttal nem szívesen öntenénk olajat a tűzre. S úgy vélem, ez a véleménye Münchenben a SZER magyar szerkesztőségének is. SOMOGYI MÁTYÁS Nem mi vagyunk az egyedüliek, akik három évvel ezelőtt bizonyos kétségekkel még, de lélekben megnyugodva vettük tudomásul a korábban évtizedekig elhúzódó döntést a borsi Rákóczi-kastély felújításáról, eredeti állapotának visszaállításáról. Elégtétel volt ez mindazok számára, akik a határokon belül és kívül meghátrálást, fáradságot nem ismerve küzdöttek a történelmi igazságtételért, Rákóczi szülőházának megmentéséért. Mindannyian tudjuk - és tudták ezt a nemzeti önérzet eltiprói is -, hogy itt nemcsak a puszta falakról van szó, hanem arról az újra és újra éledő világító fáklyáról, melyet II. Rákóczi Ferenc neve és szelleme jelent a szabadságától, akaratától, hazájától, nemzeti öntudatától, önbecsülésétől és történelmi hagyományaitól megfosztott emberek számára. Keményen kiharcolt, kiverejtékezett döntés volt ez. Mégis reményt keltett, annak ellenére, hogy a végrehajtást, a megvalósítást veszély fenyegette. A Járási Honismereti Múzeum vállalta a beruházó szerepét. A költségekről a kerületi nemzeti bizottság szakaszosan gondoskodott. A tervek elkészültek, az építkezés az elmúlt évben megkezdődött. Mostanra azonban az eleinte alaptalannak tűnő kétségek kezdenek keserű valósággá válni. A helyi nemzeti bizottság elnökétől kapott hivatalos és helytálló információk szerint az erre az évre tervezett pénzügyi keret kimerült és a területi átszervezés nyomán megszűnik a kerületi nemzeti bizottság, államhatalmi jogutódja pedig nem lesz képes biztosítani~ az építkezés folytatását. Ez annál felháborítóbb és tragikusabb, mivel a jelenlegi állapot a legkritikusabb az épület állagára nézve. Az építkezést a tetőzet lebontásával kezdték és a munkálatokat csak részben végezték el, helyesebben mondva, szakmai szempontból, a nehéz milliókért megkezdett bontási munkálatok veszélyessé tették az épületet, az időjárás viszontagságait tekintve. Ez az áldatlan helyzet és a kilátástalanság bátorított fel bennünket, hogy felhívással forduljunk mindazokhoz, akik eddig is sokat tettek a dicső Rákóczi-hagyományok megőrzéséért, de azokhoz is, akik ugyan konkrét formában nem cselekedtek, viszont szívükben őrizgetik, melengetik történelmünk e nagyszerű vezéralakját, új erőt adó szellemiségét, éljenek bárhol a világon. Mentsük meg Rákóczi szülőházát a jelennek és az utókornak! Mindazok, akik ezért felelősséget éreznek hivatalból és azon kívül, tegyenek meg mindent, hogy méltó folytatása legyen a harmincas évek sátoraljaújhelyi kezdeményezésének, amikor szinte egy maroknyi honpolgár önerőből állította meg az épület végső pusztulását. Csak emlékeztetőül említjük meg, hogy az akkori vármegyék adományai segítették elő a szülőház történelmi, tudatformáló szerepének megalapozását. Már annyi, nemes célt szolgáló alapítvány született. Talán erről sem szabadna elfeledkezni. Többről van itt szó, mint anyagi áldozatvállalásról. A hazafiúi becsületről és lelkiismeretről kell számot adnunk az utókornak. Sajnos, nem áll módunkban, hogy széles publicitást adjunk e nem éppen áldott állapotnak, de bízunk az önök megértésében, hozzáállásában és segíteni akarásában. Teljes hitünkkel valljuk, hogy Rákóczi méltán megérdemli ennek az emberarcűbb Európának a megbecsülését és tiszteletét legalább azzal, hogy szülőházát megőrzi, örök szimbólumaként a szabadságért, a hazáért vívott küzdelemnek. Dicső, de egyben tragikus sorsa most is egységre és összefogásra szólít magyarokat és nem magyarokat. Ha kérésünket megértették és tolmácsolják azoknak, akik közös szívügyünket konkrét tettekre válthatják, akkor fogadják a legőszintébb éš legtiszteletteljesebb köszönetünket. HAJDÚ JENŐ, a Rákóczi Emléktársaság elnöke a kétségek kezdenek keserű valósággá válni". A felvétel ez év július 30-án készült. (Archív felvétel) N

aplemente a Tiszán, valamikor hatvanegyben. Hetedikesek vagyunk, nagyon fiúk és nagyon lányok, de azért külön csoportban viháncolunk a gyors folyó meleg vizében, csak néha vegyülünk, amikor valaki közülünk, fiúk közül elkap egy-egy lányt, akinek aztán nyomban az egész nőnemű csapat visongva gázol a segítségére, formálódó mellecskékből tüzelve. Más érintkezési felületek nincsenek, legfeljebb a kamaszkor édes madarai röppennek fel némelyikünk képzeletében, titokban természetesen. Aztán vége, vacsorára kongatnak. Indulunk ki a vízből, a lányok valamivel hamarabb, szófogadóbbak lévén. Köztük titkos szerelmem, Éva, akit addig mindig csak ruhában láttam. Ahogy kezd partra emelkedni, fekete fürdőruhájában, kénytelen vagyok megállni. Fut körülöttem a víz, és én kővé dermedve bámulom'Évát a naplementében, ahogy lépdel a homokos parton törülközője felé, ahogy lehajlik érte, ahogy törülközik, ahogy hosszú vizes haját először előre, majd hátra veti, megrázza. De szép! A mindenit! Honnan lettek egyszerre ezek a büszke mellek, formás hosszú lábak, érett combok? Nem igaz. Igaz volt. Igaz volt még később is, néhány esztendeig, amikor már diákszerelmünk szertefoszolván, elfogultság nélkül néztem mint nőt. Aztán, messzire kerülvén a szülőföldtől, szűk negyedszázad alatt mindössze talán háromszor vagy négyszer találkoztunk, véletlenül, legutóbb a minap, egy strandon. Testére pillantva, kövé dermedtem. Élete a szokványos képlet szerint alakult, Hová lett gyönyörű tested, Éva? Még ma is bombajó nő lehetnél. Törvényszerű, hogy egy lány tökéletes alakja, negyvenkét éves korára, úgy elváltozzék, ahogy a tiéd? Vagy rosszul éltél? Bocsánat, ez hülye kérdés volt. Ki élhetett nőhöz méltó normális életet e fertályán EurópáA tested, Éva... a főiskola befejezése után férjhez ment, szült két gyerekeket, már nagyfiúk. Férje rendes ember, jól keres, de nem annyit, hogy elegendő lenne egy közepes életszínvonalhoz, így ő is, mármint Éva, kénytelen dolgozni. Nem mondhattam meg neki: Éva, tönkrementél. Pedig még csak negyvenkét éves. Pedig mennyi mindent ígértek neki is mint leendő nőnek, feleségnek, anyának a vöröslobogós emelvények első nagy esztendejében, negyvennyolcban, amikor született. Paradicsomi állapotokat, melyek hamarosan eljövendenek, és akkor boldog lesz itt minden nő, és természetesen minden férfi, minden boldog-boldogtalan, nem úgy, mint abban az embertelen Amerikában, ahol bizcny, elvtársak és elvtársnők, még a gyenge nőket és gyermekeket is kizsákmányolják. nak az elmúlt évtizedekben, aki dolgozó nő volt, anya? Kevesen, a szerencsések. A többség? Lakásra várni, kölcsönt felvenni, a kölcsönt visszafizetni, hűtőszekrényre spórolni, mosógépre spórolni, színes tévére spórolni, fizetéstől fizetésig élni, miközben múlnak az évek, és még egy nyomorult autóra sem telik, kora reggel, reggeli nélkül, rohanni bölcsődébe, óvodába, onnan egyenesen a munkahelyre, cipekedni, este a gyerekekkel (kellene) foglalkozni, de se idő, se türelem már hozzájuk, agyonhajszolt férjjel élni, részeges férjet elviselni, az ágyban is, az elválás gondolatával foglalkozni, elválni, tűrni a gyerekek durvaságait, akiknek végül is igazuk van, hisz se anyjuk, se apjuk nem volt, harmadosztályú konyakot vásárolni, hogy azért legyen valami otthon, ha vendég jön, holtfáradtan elaludni a tévé meliett. És másnap kezdődik minden elölről. Közben szépen elszürkül, eldurvul a legfinomabb női lélek is, deformálódik a test, áttűnnek a bőrön a hajszálerek, megjelennek az első visszerek, löttyed vagy éppen szárad a combokon a hús, az egykori üde arcot krémek, kenőcsök tartják egybe. Eltűntek, így tűntek el tájainkról a hölgyek, a szépjárású, büszke tartású nők. Eredeti és elsődleges funkcióikat lebecsülvén, nem gentlemanként viszonyult hozzájuk a szocializmus, sőt elvárta, hogy ők köszönjenek neki előre. Sajnos, bennünket, férfiakat is lezüllesztett. Az is megérne egy misét, hogy mi milyen alakok vagyunk, illetve milyen az alakunk. Hol van egy gentleman? A legkevesebbet mondom: a nők előtt is gátlástalanul ömlenek belőlünk a trágár szavak - és nemcsak, amikor vicceket mondunk, nem. Éváról, az elmúlt negyven esztendő Éváiról rohammunkával marta le a szépséget, lopta ki belőlük az ifjú- ' ságot az idő. Lányok, mai lányok, akik a vízben és vízparton vidám arccal, gyönyörű, ruganyos keblekkel, kemény combokkal jöttök szembe velem, vajon a ti testetek sorsa milyen lesz? BODNÁR GYULA Levél Rákóczi borsi szülőházának ügyében Tisztelt Szerkesztőség!