Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-17 / 192. szám, péntek

Litván-orosz megállapodás (ČSTK) - Václav Havel köztársasági elnök helyi idő szerint szerdán este fejezte be kétnapos hivatalos mexikói látogatását. Mexikóváros repülőterén Fernando Solana külügyminiszter búcsúztatta a vendéget. A köztársasági elnök szerdán magánvállalkozókkal találkozott annak a munkareggelinek a végén, amelyet a mexikói vállalkozók koordinációs bizottsága adott a csehszlovák küldöttség gazdasági szakértői számára. Václav Havel és Rolando Vega, a bizottság elnöke megállapította, a két országban történt változások következtében új lehetőségek nyílnak a gazdasági együttműködés bővítésére. Havel elnök többek között a privatizáció területén folytatott tapasztalatcsere hasznosságáról beszélt. A vállalkozók a Csehszlovákiába exportált termékek bővítésére tettek ajánlatokat. A mexikói fél érdeklődését bizonyítja az is, hogy a közelmúltban Prágában fiókirodát nyitott a Banco de Mexico. A csehszlovák felet most, miután a Szovjetunió korlátozta kőolajszállítását hazánkba, a mexikói olaj importálásának lehetőségei érdekelték. Richard Wagner elnöki tanácsadó szerint már ebben az évben fél vagy egymillió A mindennapi jegyre Szinte sokkolta a Kalugai kerületben levő Tarusza város lakosságát, hogy a kenyeret ezentúl csak jegyre lehet vásárolni. Egy lakos napi fejadagja fél kiló. Eddig ilyesmire nem volt példa, mert az átlagpolgár biztos lehetett abban, ha más élelmiszert nem is kap, de legalább kenyérből teleeheti magát. Tarusza közel van Moszkvához, s a főváros is bűnös abban, hogy a taruszai pékségek tátonganak az ürességtől. Ugyanis míg a moszkvai boltokban csak a főváros és a kerület lakosai vásárolhatnak (a személyi igazolvány felmutatása ellenében), addig a moszkvaiak „kieszik" a többi kerületet, ahová például üdülni járnak. További ok az, hogy az üzletekből eltűntek a tésztafélék, a rizs, úgyhogy a kenyérfogyasztás jelentősen megugrott. Harmadszor pedig: a földművesek az idén kevesebb takarmányt kaptak, így felvásárolták a kenyeret az állatok számára. (ČSTK) Carlos Salinas üdvözli Václav Havelt (Telefoto: ČSTK-Reuter) tonna mexikói kőolajra számíthatunk, erről azonban még folynak a tárgyalások. A jövő évtől hazánk szerződéses alapon évente egymillió tonna kőolajat hozna be Mexikóból. Csehszlovákia viszont a hagyományos gépipari termékeken kívül mezőgazdasági gépeket, villamosokat és trolibuszokat szeretne szállítani Mexikóba, és érdekelt egy további vízi erőmű megépítésében is. A vállalkozókkal megtartott találkozója után Václav Havel a főváros központjában levő Chapultepec parkban koszorút helyezett el a Haza Oltárához, az 1846-47-es mexikói függetlenségi háború emlékművéhez. Ezután az államfőt a városházán fogadták, ahol Camacho Solis polgármester átadta Václav Havelnek a város kulcsait. Hivatalos programját Václav Havel a repülőtéren megtartott sajtóértekezlettel zárta. (ČSTK) - Litvánia csütörtökre vir radó éjszaka szerződést írt alá a legnagyobb szovjet tagköztársasággal, az OSZSZSZK-val az 1991es évre szóló kereskedelmi és gazdasági együttműködésről. A Vilniusban aláírt dokumentumot az orosz kormányfő, Ivan Szilajev és litván kollégája, Kazimiera Prunskiene asszony látta el kézjegyével. A TASZSZ nem közölt részleteket a megbeszélésekről. Litvánia igyekszik bővíteni kapcsolatait az egyes szovjet tagköztársaságokkal még a függetlenségről szóló tárgyalások megkezdése előtt, hogy csökkentse gazdasági függőségét Moszkvától. Júliusban a litván parlament 100 napos moratóriumot hirdetett meg a márciusi függetlenségi nyilatkozattal kapcsolatban. Moszkva ezért cserébe feloldotta a kéthónapos gazdasági blokádot. Ligacsov nyugdíjas? (ČSTK) - Jegor Ligacsov szovjet konzervatív politikus és három kollégája a korábbi politikai bizottságból, Vitalij Vorotnyikov, Lev Zajkov és Nyikolaj Szljunykov nyugállományba vonult. Erről az Izvesztyija melléklete, a Glasznoszty című hetilap tájékoztatott. „Lehet, hogy valamelyikük a jövőben majd dolgozni akar" - jegyzi meg óvatosan a lap, majd hozzáfűzi: ez a kérdés a volt politikusok személyes ügye. Jegor Ligacsov, aki az utóbbi években a konzervativizmus szimbólumává vált a Szovjetunióban, az SZKP legutóbbi kongresszusán az egyik legkomolyabb jelölt volt a második legmagasabb párttisztségre. Azonban azt követően, hogy Vlagyimir Ivasko, az ukrán parlament egykori elnöke lett Gorbacsov helyettese, Ligacsov visszavonult a politikai színtérről. Sőt, a kongresszus végén kijelentette, vissza akar térni szibériai szülőfalujába, hogy megírja memoárját. Az örmény elnök bejelentette: A fegyvereseket a parlamentnek rendelik alá (ČSTK) - „Örményországban alapvetően megváltozott a helyzet, a nép került hatalomra" - jelentette ki Levon TerPetroszjan, az örmény parlament elnöke a Moszkovszkije Novosztyi című hetilapnak adott nyilatkozatában. „Ami a fegyveres csoportokat illeti, azok alapjában véve egészséges erők, amelyeket a közeljövőben bevonnak a jogvédelmi szervek struktúrájába. Hivatalosan megerősítették, hogy alávetik magukat a parlament akaratának". Ter-Petroszjan cáfolta a híreket a százezer fős fegyveres bandákról, amelyek terrorizálják a lakosságot és támadásokat hajtanak végre a szovjet hadsereg, a milícia ellen. Megállapította, hogy Örményországban a hasonló harci csoportoknak kb. 6 ezer tagja van. „Elismeri ezt a szovjet belügyminisztérium és a KGB is, de valamilyen okok miatt elferdítik a tájékoztatásokat." „A szövetségi központ mindent megtett annak érdekében, hogy kompromittálja mozgalmunkat és képviselőit megakadályozza a hatalomrajutásban. Ez azonban nem sikerült" - mondotta. Az illegális fegyveres csoportok tevékenységének betiltásáról szóló elnöki rendelet nyilvánosságra hozása után TerPetroszjan 12 perces megbeszélést folytatott Mihail Gorbacsovval, s ez „elég volt ahhoz, hogy enyhüljön a szélsőségesen kiéleződött feszültség Örményországban. Gorbacsov realista. Megállapodtunk abban, hogy a szovjet hadsereg és a belügyi csapatok nem fognak beavatkozni. A harckocsik már el is tűntek Jereván utcáiról". Az elnöki rendelet érvényességét két hónappal meghosszabbították. Parasztlázadás az Alexanderplatzon ÚJ szú 1990. VHI. 17. Dühödt parasztok rohamozták meg szerdán a berlini Alexanderplatzot. Az osztrák tévé híradójának beszámolójából feszült, robbanásveszélyes hangulat érződött. De nemcsak a téren forrtak az indulatok, ilyen hangulat uralkodik már hetek óta a keletnémet mezőgazdaságban. A parasztok úgy érzik, hogy Bonn, de főleg Berlin sorsukra hagyta őket a gazdasági és a pénzügyi unió bevezetése után, hiszen azóta tartanak lefelé a lejtőn. A bírálatok kereszttüzében Peter Pollack keletnémet mezőgazdasági miniszter áll, illetve állt volna az Alexanderplatzon is, ha nem „bombázták" volna le őt paradicsomokkal és tojásokkal az improvizált emelvényről. A miniszter nem tudta befejezni mondanivalóját, menekülnie kellett a felbőszült tömeg elől. Miért ez az elkeseredett düh? A belnémet határok megnyitásával megszűnt a keleti termékek iránti érdeklődés. A fogyasztók jobb minőségű, tisztább, szebb és csábítóbb csomagolású, s főleg olcsóbb nyugati gyümölcsöt, zöldséget, húst vásárolhatnak. A keletnémet termékek sem árban, sem minőségben nem tudják felvenni a versenyt a nyugati árucikkekkel. Ha pedig mindehhez hozzáadjuk a „szocialista" higiénia miatti exportkorlátokat, a káoszt a kínálat-kereset mechanizmusában, a földtulajdon tisztázatlan problémáját - és sorolhatnánk tovább -, akkor bizony van ok az elkeseredettségre. Mit tett a berlini kormány? Egy mentőövként sem használható hitelkeretet szavazott meg a mezőgazdasági szektor számára. A parasztok keveslik a beígért 5,3 milliárd márkát, mondván, legalább 9 milliárd kellene a mezőgazdasági üzemek fizető-, illetve versenyképességének biztosításához. Óriási a konkurenciaharc az egyes gazdaságok között s amelyik csak egy kicsit is lazít, vagy nem bírja az iramot, képtelen alkalmazkodni a piaci feltételekhez, az csak rövid ideig húzhatja. Fenyeget a munkanélküliség, a parasztok már most törhetik a fejüket, hogy mihez kezdenek a jövőben. A becslések szerint ugyanis a mintegy 800 ezer mezőgazdasági dolgozó felét szélnek eresztik. Valamit mégiscsak elértek az alexanderplatzi tüntetők: megmozgatták a szunnyadni látszó vezetést, falhoz állították Lothar de Maizére-t. A kormányfő a követeléseknek eleget téve, Bonn csendes beleegyezésével „hibás döntések sorozata miatt" menesztette Pollackot, aki politikai színtérről további három miniszter társaságában kényszerült távozni. Köztük van Walter Romberg pénzügyminiszter, aki bonni vélemények szerint inkább hátráltatta, semmint segítette az együttműködést. Gerhard Pohl, a keletnémet gazdaság irányítója számára is túl magasra tett lécnek bizonyult a miniszteri poszt, képtelen volt megtalálni a mélyülő válságból kivezető utat - vetették a szemére. És az már egyáltalán nem számított meglepetésnek, hogy Kurt Wünsche igazságügy-miniszter is lemondott. Ö még az NSZEP-rendszer pártfogoltja volt, s e súlyos politikai örökség miatt az utóbbi időben egyre gyakrabban érték támadások. De Maiziére-nek most talán sikerült némileg gyengíteni a kormányra gyakorolt nyomást, lélegzetvételnyi ideje azonban ezután sem lesz. A német egységhez és a piacgazdasághoz vezető úton ugyanis Bonn diktálja az iramot, amely túl gyorsnak bizonyul Berlin számára. URBÁN GABRIELLA Vége az apartheidnek...!?) Figyelemre méltó hír jelent meg a múlt hónap közepén a hazai sajtóban. Václav Havel köztársasági elnök levelet intézett Frederik de Klerk dél-afrikai államfőhöz: Csehszlovákia pozitívan értékeli, hogy Dél-Afrikában az erőszakos konfrontációt fokozatosan a politikai párbeszéd, a kompromisszumkészség, a közvetlen konstruktív tárgyalásokhoz szükséges légkör megteremtése váltja fel. E folyamat lehetővé teszi az országaink közötti gazdasági, kulturális, tudományos, oktatási és idegenforgalmi kapcsolatok megújítását. Pár hónappal ezelőtt egy ilyen levél még nemzetközi tiltakozást váltott ki. Ma még érvényben vannak a pretoriai fajüldöző rezsim elleni nemzetközi szankciók. De ma már nem veszik azokat komolyan. Igaz, hogy a Havel-levél keltezésekor Nelson Mandela hathetes, 14 európai, észak-amerikai és afrikai országban tett körútjának kellős közepén tartott, s mindenütt felszólított a szankciók fenntartására mindaddig, amíg végérvényesen meg nem szűnik az apartheid rendszere. De ennek a felhívásnak már csak taktikai szerepe volt. Hisžen a múlt kedden végre megszületett az a korszakos megállapodás, amelyet minden hírügynökség úgy harangozott be, hogy megszűnt az apartheid. Ez persze nem történt egyik napról a másikra, az idáig vezető út sem volt sima, s ezután sem lesz az. A nagy nyitás kétségtelenül Frederik de Klerk államfő nevéhez fűződik. Felismerte, hogy sem a belső erőkkel, a fekete többséggel, sem a nemzetközi tendenciákkal szemben nem tartható fenn tovább a fehér kisebbség kizárólagos uralma. Több mint 26 évi börtön után szabadon engedte Nelson Mandelát, s törvényesítette az Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC). Alapvető fordulatnak számított az államfő február eleji beszéde, amelyben az új elveket megfogalmazta. Frederik de Klerk reálpolitikus, a már említett nemzetközi szankciók és a fokozódó belső ellenállás mellett az új nemzetközi helyzetet is számításba vette. A két nagyhatalom javuló viszonyát, a válságok megoldásában tapasztalható együttműködésüket, s nem utolsósorban a kelet-európai fordulatot. Hiszen a kommunizmus kelet-európai kudarca Dél-Afrikában is elgondolkodtatta a szocialista ábrándokat kergetöket. Több kérdésben az ANC-ben is voltak ilyen „kommunisztikus" tendenciák, viszont ma már a Dél-afrikai Kommunista Párt is elismeri például a vegyesgazdaság, a többpártrendszer szükségességét. Mandela és az államfő május 4én fogadta el a belső rendezés alapelveit. Persze, a problémák tömkelegével, és odahaza mindkét részről ellenérzésekkel is szembe kellett nézniük. Majd következett a külföldi korteshadjárat: az államfő több nyugati fővárosban járt és e megállapodásra hivatkozva szerette volna elérni a szankciók feloldását. Ezt kontrázta meg Mandela hathetes körútja, amely bizonyította, hogy a fekete vezető micsoda népszerűségnek örvend a nagyvilágban. A nemzetközi sajtó Mandela-mániát emlegetett, például Párizsban a Mitterrand-házaspár sokkal fényesebb fogadtatásban részesítette, mint pár nappal korábban de Klerket. (Mitterrand asszony vezető szerepet játszott a Mandela szabadon bocsátásáért küzdő mozgalomban is). Mi a múlt heti megállapodás lényege? Az ANC lemond a kormány elleni fegyveres harcról. Ennek fejében a rezsim szabadon bocsát mintegy 3000 politikai foglyot és hazatérhet vagy 20 ezer menekült, akik korábban éppen a fajüldöző rezsimmel szembeni magatartásuk miatt voltak kénytelenek emigrálni. Ezek után a legfontosabb teendő egy olyan alkotmány kimunkálása, amelyben nyoma sem lesz a faji megkülönböztetésnek, deklarálni fogja a feketék jogait is. Az alaptörvénynek tehát valóban új alapokra kell helyeznie a dél-afrikai társadalmi rendszert. De van egy rendkívül érzékeny kérdés, amelyben egyelőre nem találtak közös nevezőt. Ez a választási törvény. A jelenlegi parlamentben a feketéknek (a lakosság háromnegyedét teszik ki) egyáltalán nincs képviseletük, eddig nem is szavazhattak. Most az a fő ütközőpont, hogy bevezetik-e az egy ember, egy szavazat elvét, hiszen akkor a fehér kisebbség a törvényhozásban is kisebbségbe kerülne, számarányának megfelelően. Ez lenne a normális, de a dél-afrikai fehérek nem tartják annak. Ha tehát mégsem sikerülne az egy ember, egy szavazat elvet keresztülvinni, akkor kérdés, hogy milyen megoldást lehetne alkalmazni. Mindkét vezető ez ügyben is konzultált, kért tanácsokat külföldi körútja során. Persze, amint elhangzott a bejelentés a megállapodásról, a szélsőségesek azonnal árulást emlegettek. A fehérek Frederik de Klerket, a feketék Mandelát vádolták ezzel, hozzátéve: nem teszik le a fegyvert. A fehérek többsége egyetért a változtatás szükségével, s azzal is, hogy ennek nem fegyveres úton, nem valamilyen forradalommal kell végbemennie. De ez az egyetértés most még inkább csak elvi síkon nyilvánul meg, mintsem a gyakorlatban. Senki nem tudja, hogy hol legyen a változások határa. A föld több mint 85 százaléka, a termelőeszközök majdnem 100 százaléka a fehérek tulajdonában van. Lemondanak-e egyszerűen a hatalommal járó jólétről, előnyökről, a gazdagságról? S egyáltalán kérdés, hogy hogyan emeljék fel a feketéket. Csináljanak vagyonelosztást, parcellázzák fel a nagybirtokokat stb., ahogy korábban a kommunisták akarták? A fehérek uralma Dél-Afrikában életmód, ideológia. Márpedig a gondolkodásmód változtatható a legnehezebben. Természetesen nemcsak a fehéreknél, a feketéknél is. Az eddigi uralkodó réteg elleni gyűlölet, az évtizedes szembenállás rendeletekkel nem szüntethető meg. A fehérek tartanak attól, hogy a túlfűtött érzelmek nem vezetnek-e majd bosszúálláshoz. Belátják-e a feketék, hogy a fehérek nem zárhatók ki a hatalomból, mert az kész gazdasági csőd lenne? Hiszen a tudás, a műveltség, az irányítás művészete is a fehéreké. Mandela és Frederik de Klerk ellen is terveztek merényletet. Például bombariadó miatt Mandela a nagy körútról is más repülőgépen tért haza. A megállapodás óta újult hevességgel lángoltak fel a zavargások az egyes fekete csoportok között. Az ANC legnagyobb ellenfele a zuluk főnöke, Buthelezi által vezetett Inkatha majd 2 millió tagot számlál. Buthelezi egyben Zulu-föld főminisztere, a hatalma nagy, saját rendőrsége és hadserege van, s nem riad vissza a terrorakcióktól sem. Ráadásul megsértődött, mert nem vonták be a kormány és az ANC közötti alkuba. Többé-kevésbé világos, merre indult el Dél-Afrika. Csak azt nem tudja senki, hogyan fogja ezt csinálni MALINÁK ISTVÁN Gorbacsov megszakítja szabadságát (ČSTK) - Mihail Gorbacsov szovjet államfő úgy döntött, megszakítja szabadságát és visszatér Moszkvába, hogy részt vegyen a piacgazdaságra való átállás koncepciójának kidolgozásában. A TASZSZ szerint az újságírókat erről Borisz Jelcin, az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsának elnöke tájékoztatta, aki ugyanebből az okból szerdán szakította meg körútját a köztársaságban. Václav Havel befejezte latin-amerikai útját Olajat is veszünk Mexikóban