Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-17 / 192. szám, péntek

Ha nem jött a Cenzor úr... Beszélgetés Jura] Jakubiskóval Építs házat, ültess fát! - buzdította 1979-ben készült filmjével a telektulajdonosokat, aztán ugyanezzel az alkotásával még az élettől is elvette a kedvüket. 1983-ban Ezeréves méhe csípett belénk, két évvel később Holle anyóról, majd Szeplős Maxról mésélt, tavaly pedig, az ötvenes éveken töprengve azt üzente: Ülök az ágon és jól érzem magam. Juraj Jakubisko munkáinak jegyzéke persze nem a hetvenkilences filmmel kezdődik, hanem az 1966ban forgatott Krisztusi évekkel, amely a mannheimí fesztiválon három díjat is nyert. Ezt követte a francia koprodukcióban készült Szökevények és zarándokok, majd a Madárkák, árvák és bolondok, valamint a Viszontlátásra a pokolban, barátaim! 1969-ben. A bemutatók azonban Számomra a művészet ajándék, a legszebb játék, amelytől semmi pénzért sem tudnék megválni. Ha nem csinálhatok játékfilmet, akkor csinálok máét, gondoltam. Es elfogadtam egy olyan lehetőséget, amelyet mindenki visszautasított: dokumentumfilmet kellett készíteni a század egyik legnagyobb vállalkozásáról, a Szovjetunióból induló tranzit gázvezeték építéséről. Rettenetesen élveztem a munkát, be is fejeztem időre, de annyira megleptem vele a megrendelőket, hogy sem bemutatni, sem elölhagyni nem merték a filmet. A legnehezebb időben aztán, amikor a legnagyobb sötétség uralkodott felettem, valaki kitalálta, hogy ezzel nevezzünk be a szocialista országok budapesti rövidfilmfesztiváljára. Paradox helyzet: Deana Horváthovával és Tarján Györgyivel a Karlovy Vary-i fesztiválon (Méry Gábor felvétele) sorra elmaradtak, Jakubisko tíz éven át csak reklám- és dokumentumfilmeket csinált. A novemberi forradalom óta, amelyet ó a lélek és az akarat forradalmának nevez, mind a három alkotása előkerült már a Koliba „sötétkamrájából", a Madárkák, árvák és bolondok pedig pár héttel ezelőtt nagydíjat kapott Karlovy Varyban. - Hatvankilencben, amikor elkezdtük a Madárkák forgatását, azt hittük, őrült éveket élünk, olyan időszakot, amelynél abszurdabb egyszerűen nem is jöhet már. És tessék, tévedtünk! 1989 a még ma is valószerűtlennek tűnő események éve lett. Micsoda változás! Mint a mesében, vagy egy szürrealista regényben. Filmem mégsem a hatvanas évek politikai valóságáról szól, hanem a legszebb emberi érzelmekről: a barátságról és a szerelemről, amelyeken a legcsúnyább politika, a legbarbárabb időszak sem tud változtatni. Az erőszak, a megszállás, az elnyomás csupán jelképszerűen van jelen a filmben, de a felső körökben ezt is „érzékenyen" fogadták, így a forgalmazás jogát azonnal bevonták. Dobozból vettem elő decemberben a Szökevényeket is, amely ugyanabban a fénysugárban született, mint a Madárkák: közvetlenül a hatvannyolc előtti és közvetlenül a hatvannyolc utáni fénysugárban. A filmet azonban, akár a kenyeret, frissen kell elfogyasztani, mert ha sokáig áll, a legtöbb esetben ehetetlenné válik. Ezért is bántott húsz éven át, hogy a Madárkákat és a Szökevényeket nem akkor mutatták be, amikor elkészültek, de úgy látszik, kár volt aggódnom. Ezek a filmek egy bizonyos korról, egy bizonyos nemzedékről szólnak, igaz, őszinte hangon, ezért a múló idő sem tudott kifogni rajtuk. A Madárkák után a Viszontlátásra a pokolban, barátaim! forgatását kezdtem el, majd ezután jött a tízéves kényszerpihenő, amikor szóba se álltak velem a játékfilmstúdiók vezetői, mert a szovjet tankok bevonulásakor fogtam a felvevőgépet, és öt napig szinte mást sem csináltam, csak a „testvéreinket" filmeztem. Ennél nagyobb bűnöm talán nem is lehetett volna az akkori „hatalmasok" szemében. - Tíz év nem kis idő, az alatt hátat is fordíthatott volna a rendezésnek. - A kényszerszünetet mindenki máshogy éli meg. Egyesek magukba zuhannak, összetörnek, mások inni kezdenek - én született optimista vagyok, aki mindig talpon marad. most már azért dugdosták a filmet, mert fődíjat kapott, és egyre több szakmabelit érdekelt. A mozikba természetesen el sem jutott, még a díjat sem akarták a kezembe adni azok, akik Budapesten helyettem vették át. Azzal akartak büntetni, hogy a dokumentumfilmektől is eltiltottak, így ezután már csak a reklámfilmek jöhettek. Mindegy volt, hogy ki hív, én minden lehetőséggel élni akartam. A csapágygyártól a vöröskeresztig a legváltozatosabb témákban mozogtam, és minden egyes munkámmal nyertem valahol. Ha egy gyár, egy vállalat vagy egy szervezet azt akarta, hogy felfigyeljenek rá, akkor biztos, hogy engem hívott, én meg sorban, egymás után hoztam a díjakat. A stúdiónak ez nagyon jól jött, mert a filmeket a vállalat fizette, s mivel nem társadalmi megrendelésre születtek, cenzúrázni sem kellett őket. - A politikai ellenörökkel, gondolom, később vívott nagy csatákat, amikor újra játékfilmeket forgatott. - Meg fog lepődni: semmiféle harcra nem emlékszem. S tudja, miért nem? Mert a cenzúrát egyetlenegy ember képviselte mindig, és ő sem volt olyan nagy úr, mint ahogy azt sokan képzelik. Eljött hozzánk, beült a vetítőbe, kávét főztünk neki, és az egész dramaturgia azon igyekezett, hogy meggyőzze ót: a film, amit látott, úgy jó, ahogy van. Mi persze már forgatás közben is jószívűek voltunk hozzá: minden filmbe tettünk egy-két olyan képsort, amelynek még csak véletlenül sem volt logikája az egészet illetően, így a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt, mert amit a cenzor kivágatott, az valóban kilógott a filmből. Ó azért volt boldog, mert teljesítette a kötelességét, mi pedig azért, mert semmit sem veszítettünk. Bajba tehát csak akkor kerültünk, ha elmaradt a Cenzor úr, s hiányzott a pecsét, amely zöld utat aaott a filmnek. Ilyenkor a Koliba igazgatója helyettesítette őt, aki sorrarendre azért kapott kitüntetést, mert felfedezni vélte azokat a rejtett gondolatokat, szimbólumokat, amelyek elkerülték a KB elvtársainak a figyelmét. A cenzúra így aztán öncenzúrába ment át, és vagy én ellenőriztem magamat, vagy a barátaim figyelmeztettek lépten-nyomon, hogy vigyázz, ezt jobb, ha kihagyjuk, mert ha rájönnek, bajba keveredünk és leállítanak bennünket. Tehát már a gondolat megfogalmazása közben félni kezdtünk, már a forgatókönyv írásakor konfliktusba kerültünk önmagunkkal, már akkor lehetetlenné vált mindenféle művészi vallomás - az igazmondásról nem is beszélve. Cenzúra hivatalosan nem is volt már egy idő után, csak éppen összevissza vágták, nyirbálták a filmet, ha az igazgatónak nem tetszett benne valami, és ha megkurtítani sem lehetett, akkor dobozba zárták. A Szökevények is megvágva került le a polcról, az Építs házat, ültess fát! végéről pedig kerek tízperces jelenetet vettek el annak idején, úgyhogy azt legfeljebb elmesélhetem, de meg nem mutathatom. -A Viszontlátásra a pokolban, barátaim! hogy készült el? Azzal is voltak nehézségei? -Azzal volt a legtöbb gondom. A Szökevényeket és a Madárkákat, ha nem is nyugodt körülmények között, de szabadon forgathattam, a Viszontlátásra ... kockáin viszont már ott a kétség, a kétely, hogy végére jutok-e vajon a munkának? Nem jutottam a végére, csak most, húsz év múltán, amikor a hatvanas évek bolondériáját a mai idők őrületével elegyítve forgattam le az utolsó jeleneteket. De hogy egészen pontos legyek: a film elkészülhetett, csak nem úgy, ahogy én akartam. A vágást ugyanis olasz koprodukciós partnereink végezték, s mivel kiutazási engedély néíkül nem lehettem mellettük, Pozsonyból irányíthattam csak őket, aminek az lett a vége, hogy teljesen elszúrták a filmet. Ezekután ők maguk kérték, hogy csináljuk meg újra, és az idén tavasszal le is forgattuk az azóta már beékelt jeleneteket. - Időközben elkészült legújabb filmje is, a Majdnem rózsaszín történet. Ilyen cím mögött csak mesét sejthet az ember. - Igen, ez egy mesemusical és ilyet én még nem rendeztem soha. A mesefilmmel egyébként úgy vagyok, mint király az udvari bolondjával: azért fontos neki, mert szórakoztatja, kikapcsolódást jelent számára. Egy olyan komoly politikai film után, mint amilyen az Ülök az ágon volt, nekem is „pihenésre" van szükségem, s mivel a krimi túlságosan kötött műfaj számomra, és én amúgy is a mágikus realizmus híve vagyok, egyedül a mese tud igazán felüdíteni. SZABÓ G. LÁSZLÓ Híre volt a világban Háromszázöt évvel ezelőtt szabadult fel Érsekújvár a török uralom alól „Akik nem emlékeznek a múltra, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt." E bölcs aforizmából kiindulva emlékezünk most arra, hogy háromszázöt évvel ezelőtt, 1685. augusztus 19-én szabadult fel Érsekújvár a huszonkét éven át tartó oszmán uralom alól. Az események megértéséhez szükséges ismerni az előzményeket és az összefüggéseket. Az esztergomi érsekprímások által 1580-ban épített és fenntartott Érsekújvár várának történelmi szerepéhez sok dicsőséges, de sok gyászos esemény emléke is fűződik. 1663. szeptember 24-e kétségkívül a vár történetének leggyászosabb napja, hiszen Forgách Ádám várkapitány hősies védekezése ellenére is kénytelen megfogyatkozott csapatával elhagyni a várat, melyet a török üdvrivalgással vett birtokba. Az idegen betolakodók hamar berendezkedtek a várban, a keresztény templomokat átalakították dzsámikká, az érsekújvári basa elfoglalta az érseki palotát a főtéren, onnan kormányozta a tartományt. 1664. augusztus 10-én Vasvárott a császár és a szultán megbízottai aláírták az ún. szégyenletes vasvári békét, amely jog szerint is a hódítók kezére adta Érsekújvárt. A török hódoltság 1663-től 1685-ig tartott. A huszonkét évig tartó török rabiga után 1685 nyarán jött el a felszabadulás órája. A győzelmes felszabadító hadjárat megszervezése és kitartó folytatása a halhatatlan XI. Ince pápának köszönhető, aki a szent ligát megteremtette és óriási pénzösszegekkel támogatta. Lipót császár Lotharingiai Károlyra bízta a felmentő sereg vezetését, mely 1685. július 7-én kezdte meg Érsekújvár ostromát. A vár 1685. augusztus 19-én szabadult fel az oszmán uralom alól. Hogy milyen nagy hatást váltott ki Érsekújvár diadalmas visszafoglalása világszerte, azt több írásos emlék is bizonyítja, amely az akkori időkben jelent meg. Hadd idézzek Matunák Mihály Érsekújvár a török uralom alatt című művéből egy részletet: „... Amily félelmet, levertséget, gyászt idézett elő 22 évvel ezelőtt Érsekújvár, Magyarország fővédbástyájának bukása nyugathoz való közelsége miatt az egész kereszténységben, ép oly határtalan örömet keltett felszabadulása egész Európában, mert Érsekújvár volt a nyugatot is fenyegető oszmánok legszélsőbb és Buda után legerősebb vára... Érsekújvár azon időben világtörténelmi szerepet játszván, sorsa egész Európát érdekelte. Azért is, amidőn a keresztény hadak a török kezéből visszavették, nemcsak Magyarországon, hanem Nápoly, Róma és Velencétől fel Boroszlóig, Hamburgig, Brüsszel és Párizsig, mindenütt tartottak fényes öröm istentiszteletet Te Deummal, s rendeztek nagyszerű kivilágítást és tűzijátékot. Érsekújvár visszafoglalásának oly kiváló fontosságot tulajdonítottak, hogy annak örök emlékére Európa-szerte emlékérmeket verettek". Érsekújvár török alóli felszabadulásának 250. évfordulója alkalmából nagyszabású jubileumi ünnepségeket rendezett a város, ennek keretén belül megnyitottak egy történeti kiállítást azokból az emlékekből, amelyek a török uralom idejéből maradtak ránk, és amelyeket részint Újvárban, részint más múzeumban őriztek. E jubileum kapcsán 1935-ben, tehát 55 évvel ezelőtt ünnepélyesen kimondották az érsekújvári városi múzeum megalapítását is. 1935. augusztus 18-án leplezték le a Czuczor téren a török emlékművet, melyet a város lakossága a töröktől való felszabadulás emlékére emelt. A történész feladata nemcsak az, hogy a múlt feltárásával lehetővé tegye dicső emlékeink megismerését, hanem az is, hogy tettéből származzék lelki motiváció ahhoz a felismeréshez, hogy a 305 évvel ezelőtti, töröktől megmentett, európai műveltséget, kultúrát hordozó népet ma újból meg kell menteni, fel kell rázni az egymás iránti becsülés, tisztelet és tolerancia nemes eszközeivel, meg kell óvni a széttagolódás, az önzés fenyegető veszedelmétől. Strba Sándor ORVOSI TANÁCSADÓ Nem mindig szép, ami sárga! A „sárgaság" - orvosi nevén a fertőző vírusos májgyulladás - a nyári és az őszi időszak egyik legalattomosabb betegsége. Az elnevezés a betegség fő tünetére, a szem fehérjéjének és a bór sárga színére utal. Az orvosi terminológia ezt a tünetet ikterusnak nevezi. Sárgaság akkor jelentkezik, ha a vér bilirubin koncentrációja eléri a 2-2 milligrammot 100 ml vérplazmában. A bilirubin a vörös vérsejtek festékanyagának, a hemoglobínnak a bomlásterméke. Rendes körülmények között a vérben levő bilirubínt a máj dolgozza fel és azonnal továbbítja az epeutakon keresztül a vékonybélbe. Ez a sárgafesték a vastagbélben tovább bomlik, majd a széklettel távozik a szervezetből. A kórosan magas bilirubín-koncentrációnak többféle oka lehet: 1. Sárgaság a vörösvérsejtek fokozott szétesése következtében. Ez a típusú sárgaság nálunk viszonylag ritka. Ilyen sárgaság figyelhető meg az újszülötteknél, de ez a méhen kívüli viszonyokhoz való alkalmazkodás egyik jele és nem kóros tünet. Súlyos sárgaságot okozhat az anya és az újszülött közötti vércsoportkülönbség (Rh inkompatibilitás). 2. Sárgaság az epeutak elzáródása következtében. Ha az epevezeték vagy az epehólyag elzáródik (epekő miatt), a bilirubin nem jut el a bélbe és a vérben halmozódik fel. Ez a fajta sárgaság rendszerint súlyos fájdalmakkal, epegörcsökkel együtt jelentkezik. 3, Sárgaság májgyulladás következtében. A máj szervezetünk biokémiai laboratóriuma és vitaminraktára. Minden májkárosodás súlyos veszélyt jelent a szervezet egészére és a sárgaság ennek a károsodásnak figyelmeztető jele. Májkárosodást különféle mérgek (alkohol, festékek, oldószerek, gombaméreg) fertőző betegségeket okozhatnak. Ez utóbbi közül nálunk a vírusos májgyulladás két formája gyakori. A vírusos májgyulladás. A betegséget két, egymással rokon vírus okozhatja. Az A vírus széklet, vizelet vér, pontosabban az ezekkel szenynyezett tárgyak útján terjed. Lappangási ideje 15-45 nap. A B vírus csak vér (fertőzött injekciós tű, fogászati és sebészeti eszközök) útján terjed, és a lappangási ideje 40-180 nap. A két vírus között immunológiai módszerrel különbséget lehet tenni, de a lappangási időtől eltekintve az okozott betegség klinikai megjelenése azonos. A betegség az óvodás- és iskoláskorú gyerekek között a leggyakoribb. Tipikus esetben bizonytalan tünetekkel kezdődik (étvágytalanság, rossz közérzet), amelyhez később láz, izületi és izomfájdalmak, hányás társulhat. Ezeket a tüneteket a szülő, de az orvos is egyszerűen nyári vírusos megbetegedésnek tulajdoníthatja. A sárgaság gyanúja akkor áll fenn, ha a környezetben már ilyen betegség előfordult. Ezután következik a „sárga" periódus, amely kedvező esetben két-három hétig tart. A fertőzöttek nagy részénél viszont nem jelentkezik a sárgaság. Ennek tudatosítása nagyon fontos, mert ezek a beteg további fertőzések forrásai lehetnek, ha betegségüket nem ismerik fel. Ha minden jól megy, a beteget 4-6 hét elteltével rendszerint elengedik a kórház fertőző osztályáról, de a betegség legkellemetlenebb szakasza csak ezután kezdődik. Annak ellenére, hogy a beteg már jól érzi magát és nem jelent veszélyt környezetére sem, mája még nem regenerálódott teljesen és kíméletet igényel. A kíméletet ez esetben a szigorú étrend és a fokozott fizikai megerőltetéstől való tartózkodás jelenti. Májgyulladás után legalább fél, de inkább egy teljes évre fel kell hagyni a versenyszerű sportolással, mindennemű nehéz munkával. Tilos alkoholt, fűszeres és zsíros ételeket fogyasztani. Az étrend alapját a könnyen emészthető fehérjedús ételek (túró, sovány tejtermékek) és a szénhidrátok képezik. A vírusos májgyulladás védőoltásával és gyógyszerével még adós az orvostudomány. E betegség megelőzéséhez viszont nincs szükség sok tudományra, mindössze az alapvető egészségügyi előírások betartására. Mert ugye nem nagy dolog minden étkezés előtt, minden WC használat után alaposan, rendesen kezet mosni, minden gyümölcsöt, zöldséget bő vízben megmosni, vigyázni, hogy ne szálljanak legyek az ételre! DR. RÁCZ OLIVÉR ÚJ SZÚ 4 1990. VIII. 11.