Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-15 / 190. szám, szerda

Azé lesz-e a föld aki megműveli? Egyesek már hordják haza a közöst Más üzemekhez hasonlóan, az elmúlt hetekben a Garamkálnai Földműves-szövetkezetben is újabbal bővült qz üzemi iratgyűjtők sora. Azokat a beadványokat tartalmazzák, melyekben a tulajdonosok a földjüket használó szövetkezettel szemben követeléssel léptek fel. Varsányi György mérnök, a szövetkezet elnöke a hozzájuk érkezett tízegynéhány levél tartalmát már részleteiben ismeri. Bele sem kell olvasnia, fejből sorolja, melyik levél írója hol lakik, hány éves, mit kér, illetve mi az, amit a kérvényező tulajdonképpen akar, de valódi szándékát elhallgatja. Mert a levelek között ilyenek is akadnak. Meggazdagodási szándékot rejtő igények, amelyeket a föld szeretetével álcáznak. KIELÉGÍTIK v A JOGOS IGÉNYEKET - Áz elmondottak ellenére minden beadványt a legnagyobb felelősséggel kezelünk - hangsúlyozza az elnök. - Aki földet igényel és tulajdonjogát bizonyítja is, annak a kérését teljesítjük. Szeptember elején az érdekelteket meghívjuk beszélgetésre, és a megegyezést követően 10-14 napon belül kimérjük a földjüket. Az erre hivatott szakemberrel már megkötöttük a szerződést. Eddig megközelítően tizenöt hektárra van igénylő, ami a szövetkezet 4500 hektárával szemben elenyésző terület. A kérelmezők többsége nyugdíjas, nagyobb részük nem a mezőgazdaságban dolgozik, sőt néhányan nem is helybeli lakosok. Aktív tagjaink közül eddig senki nem kért vissza földet. Jellegük szerint csoportosítva, sorra vesszük a beérkezett leveleket. Az elnök megjegyzései pontosan érzékeltetik, hogy a törvény adta lehetőségeket ki miként értelmezi, kívánja a saját érdekében kihasználni. - Több hetvenen innen és túl levő nyugdíjas kér egy-két hektárnyi területet abból, ami az övé vagy a szüleié volt. A saját vagy a gyermekeik anyagi helyzetén akarnak könnyíteni. Velük szerintem könnyen megegyezünk. Akárcsak azokkal, akik vizenyős, részben kihasználatlan területeket kérnek, hogy csigatenyésztéssel foglalkozhassanak. Hasonló esetekben - megfelelő bérleti díj ellenében - még azok kérelme elöl sem zárkózunk el, akiknek a szövetkezetben nincs földjük. KILÓG A LÓLÁB A Kategorikusan eddig csak egy igényt utasítottunk vissza: a szomszédos szövetkezet harminc év után visszaköveteli azt a 150 hektárnyi földet, amit átvettünk tőlük, mert nem tudták megművelni. A problematikus igények három csoportba oszthatók. Ezek azok, amelyekből „kilóg a lóláb". Az ősök tulajdonához való ragaszkodást tükröző szavak mögül kiérződik a munka nélküli gyors meggazdagodásra törekvés. Van, aki egykori szőlője helyett kér egy az egy arányban szőlőültetvényt. Figyelmen kívül hagyja, hogy időközben megváltozott a technológia, így ugyanakkora ültetvény ma többet ér, vagyis hogy ez a szőlő már nem az a szőlő. Vagy talán nagyon is jól tudja.. .? Előreláthatóan még az ilyen • igénylőknél is nehezebb lesz megegyezni a földet kérők egy további csoportjával. -Azok között, akik tudják, hogy földjük egy 100-150 hektáros tábla közepén, illetve beépített területen van, tehát minden valószínűség szerint csak pótterületet kaphatnak, A pozsonyi Szent Márton dóm 85 méter magas tornyának csúcsán látható királyi korona azt szimbolizálja, hogy a XIII-XIV. században épült gótikus templomban uralkodókat koronáztak. A Habsburg-dinasztia trónra kerülése óta, 1563 és 1830 között 11 királyt ós 17 királynőt koronáztak meg itt. (Drahotin Sulla felvételei - ČSTK) olyanok is akadnak, akik a pótterület helyét kategorikusan meghatározzák. Azt a tényt, hogy a kinézett terület az övékénél lényegesen jobb minőségű, természetesen figyelmen kívül hagyják. Ez az igénylő - mutatja az egyik beadványt - a Garamból öntözhető, tehát zöldségtermesztésre kitűnően alkalmas területet kér a földje helyett, amelyen a telepünk áll. Eszébe sem jut, hogy talán a telep szomszédságában is kérhetné a földet. Ilyen hozzáállással a megegyezést csak nehezíteni fogja. Még elgondolkodtatóbb, hogy sokan kategorikusan meghatározzák, mennyi bérleti díjat kérnek földjeik használatáért. Megfeledkeznek arról, hogy mi a bérleti díj fizetése helyett esetenként a földhasználatról fogunk lemondani. Ahány igény, annyi új feladat, és probléma a napi gondok közepette, az elnököt mégsem ez nyugtalanítja. Az igazi gondnak a privatizáció és a magánvállalkozások elterjedésével egyenes arányban terebélyesedő lopásokat tartja. INDULÁS - LOPOTT VETŐMAGGAL? - Miközben a vetőcsoport fordul egyet a parcellán, a tábla széléről eltűnik néhány zsák vetőmag. De lopják a boronákat, hengereket is, szétszedik a parkoló traktorokat, leszerelik az ekevasakat, dézsmálják a határban tárolt istállótrágyát. Aggasztó jelenség a nem szövetkezeti tagok egyre önkényesebb fellépése a szövetkezettel szemben. Egyesek a legnagyobb természetességgel követelik, hogy arassuk le a gabonájukat, még mielőtt a miénkkel végeztünk volna. Egyik volt tagunk jogot formál arra, hogy száznál is több birkáját a szövetkezet területén legeltethesse, mivel neki talpalatnyi földje sincs. Vagy egy gazdálkodó határozottan sértésnek vette, amikor nem hittük el, hogy a kertje, amit traktorosunk fél napon át szántott, valóban mindössze háromáras volna... - Megoldás? - Nem csupán rajtunk múlik. Reméljük, megerősödik annyira a közbiztonság, hogy a tolvajokat lefülelik és szigorúan megbüntetik. Ugyan= akkor a szövetkezeten belül is változtatnunk kell az alapálláson. Az egyéni vállalkozások elterjedésével várhatóan megnövekszik a szolgáltatásaink iránti igény. Erre felkészülünk, de a formát törvényes keretek közé kényszerítjük. Ha a tagok egyetértenek a javaslattal, akkor az új alapszabályzatunkban rögzítjük, hogy a rokonoknak, barátoknak csúszópénzért, pálinkáért a szövetkezet kárára szolgálatot tevő tagunkat azonnal kizárhassuk. Pontosan kidolgozzuk a nem szövetkezeti tagoknak nyújtható szolgáltatások módját, rendszerét és árjegyzékét, mert nem akarunk ráfizetni arra, hogy egyesek egyéni gazdaként szeretnének gyorsan féltörni. EGRI FERENC ÚJ SZÚ 1990. VIII. „1519. kolva meghatottságát. ,,Életemben elóször ott kerültem kijózanítóba. Budapesten keresztül vándoroltam ki a Szovjetunióból. Megérkeztem a repülőtérre, és azután már csak arra emlékszem, hogy kétfelől fölém hajolt két kedves és gyöngéd ápolónő, az egyik szőke volt, a másik barna..." Szergej Dovlatov hamarosan New Yorkban telepedett le. Érkezésekor már várta egy Amerikában megjelent könyve, amelyet azóta, alig több mint tíz év alatt tíz újabb követett, többnyire a „Russica" kiadónál. Főleg elbeszélések és kisregények a szovjet lágerekről, a bohém nagyvárosi művészéletről, amelyben a megbénított életű és művészetű írók egyetlen, őrült tiltakozása törhet csak felszínre, az önpusztítás. Furcsa, de ezeken az írásokon is kacagni kell. Viszont az „új amerikaiakról" szóló Dovlatov-elbeszélések megríkatják az érzékeny olvasót. Hogy is ne, amikor New York orosz negyedében, a 108. utca környékén még a gengszterek is oroszok, nem beszélve a prostituáltakról, a boltosokról és a vak muzsikusokról? A helyi amerikai őslakókat, akik többnyire német zsidók, ezért többnyire megkérik, hogy beszéljenek emberi nyelven, s azok, ha meg akarnak maradni a környéken, kénytelenek megtanulni oroszul, noha nem fér a fejükbe, hogy ha a megszállók tényleg orosz zsidók, ahogyan állítják, akkor miért nem tudnak egy szót se jiddisül? Ebben a „Kis Oroszországban" még a kínai vendéglős is töri az orosz nyelvet, ámbár neki azért szabad kínainak maradni, mert ugye egy rendes amerikai városrészben kell kínai vendéglősnek lennie... A jövevények csak a helybéli feketékkel elégedetlenek: „Miért nem mennek vissza a koszos Afrikájukba" - méltatlankodnak csípőre tett kézzel... D

ovlatov szabad és boldog ember. Úton-útfélen emlegeti a csodát: Mr. Dowley-t, vagyis már Amerikában született fiát. Viszonylag gyorsan befogadta őt az amerikai irodalom is. „... maga tönkretett engem", írta neki Kurt Vonnegut egyik levelében. „Én itt születtem, ebben az országban, bátran harcoltam érte a háborúban, s mégsem tudtam soha egyetlen elbeszélésemet eladni a New Yorkernek. Maga meg idejön, és zsupsz!, rögtön közlik, amit írt... Komolyra fordítva a szót, gratulálok a New Yorkernek is, hogy végre egy valóban mély és egyetemes művet publikált... Sokat várok magától és a munkájától. Maga nagyon tehetséges, és kész a tehetségét ennek az őrült országnak adni. Boldogok lehetünk, hogy itt van..." Az író Amerikában legnagyobb sikert aratott műve A mieink című kisregény, önéletrajzi, mint Dovlatov szinte minden műve, sőt, még inkább az, minthogy nem más, mint a családja négy nemzedékének története. Suzanne Ruta a New York Times egy 1989 áprilisi számában azon merengett, hogy ebből az alapanyagból, az író felerészben zsidó, felerészben örmény felmenőinek a szovjethatalom fél évszázada alatt megélt sorsából egy Solohov vagy egy Szolzsenyicin hömpölygő regényfolyamot teremtett volna. Dovlatov viszont százharminc oldalon adta újabb, fergeteges igazolását tehetségének. C-y a kisregény magyarul is XLL megjelenik az Európa Kiadónál; a Kis Oroszországról szóló Dovlatov-mű pedig még ezen a nyáron olvasható lesz a Téka Kiadó harminc írót bemutató orosz emigráns antológiájában. Gereben Ágnes Szükségből erény Csigakert olasz módra Manapság aligha lehet nagyobb erénye a földműves-szövetkezet elnökének, mint egy-egy, gyors hasznpt ígérő vállalkozás felismerése, minél előbbi megvalósítása. Máshol még csak fontolgatják, latolgatják, érdemes-e, vagy se az éticsiga nagybani tenyésztésével foglalkozni, Jókán már a kora tavaszkor létesített, egyhektáros csigakert jövőre várható bevételét mérlegelik: ahogy ígérték, legalább 15-20 tonna már szállítható lesz, amiért pedig valutával fizet majd az Eurohelix részvénytársaság. Mégsem dicsekszik a földművesszövetkezet új elnöke, Bognár József mérnök, hanem inkább magyarázkodik: - Szükségből lettünk mi ilyen ügyesek. Ugyanis, a mi területünkön találhatók az Aranyosmarótig megépített vízvezeték küfjai. Államilag védett kutakról van szó,.amelyek körzetében nem művelhetjük meg a földet műtrágyát, vegyszereket alkalmazva. Másféle módot, kellett kitalálnunk... ami érthető is, hiszen igazán jó tenyészetet legsikeresebben az itt honos faj egyedeiből lehet összeállítani. Az erdószélen szedett csigákat egyszerűen beraktuk ezekbe a hálóval körülkerített ágyásokba. A 2,5 méter széles, mintegy 30 méter hosszú ágyások közötti utacskák arra valók, hogy öntözhessenek, ha kell táplálékot hordhassanak a csigáknak. Később pedig, hogy a peterakás időszaka után könnyebben felszedhessék, elhordhassák Kiss Ignác zootechnikus a csigakertben A szerző felvétele Keresték a megoldást, az új, környezetkímélő, területhasznosítási lehetőséget, hát találtak is. A példát a magyarországi Fertőszentmiklóson látták, a többit Francesco Avanina professzortól tanulták, aki húsz éve foglalkozik az éti csigák tömeges tenyésztésének elméleti és gyakorlati kérdéseivel, és tanácsadója az Eurohelix részvénytársaságnak. - Tanítómesterünk - magyarázza Kiss Ignác zootechnikus - tapasztalt tenyésztő. Segítségével határoztuk meg a létesítendő csigakert helyét is. Tőle tanultuk meg a tenyésztés nagyon érdekes, de lényegében egyszerű technológiáját is. Kimegyünk hát a határba, a Fövenyek dűlőbe, megnézni a csigakertet. -Azt a betonoszlopos, magas kerítést - mutatja - nem a csigák, hanem a kéretlen gyűjtők miatt építettük. Közvetlenül a tövébe, mintegy félméteres mélységig pedig azért helyeztünk fémlemezeket, nehogy bejussanak kertünkbe a vakondokok. Az olasz professzor tanácsára építették így a kerítést, bár ők túlzott óvatosságnak minősítik az eljárást, mert az itteni, omladékos talajt nem kedveli a vakondok, a gyakori öntözés miatt pedig a jövőben még el is kerülik majd. - öntözni ugyanis-mondja-elég gyakran kell, fóleg ha nem esik az eső. Részben, mert a csigák kedvelik a nedvességet, részben pedig, mert az ágyásokba vetett, eleségként szolgáló növények is igénylik az öntözést. Furcsa növénycsoport zöldell az ágyásokban: cikória, marharépa, muhar, napraforgó, és más fűféleségek. Egyszerre, de keverten vetették el a magvakat, amelyeket a profeszszor válogatott össze. Tapasztalata szerint ezek a csigák táplálására leginkább megfelelő növények. - Az állatkákat viszont - folytatja tájékoztatását itt gyűjtötte velünk, a továbbtenyésztósre szánt egyedeket. - Jó erős ez a védőháló - mutatja. - Olasz gyártmány, húszéves garanciát kaptunk rá. Érdekes ez a kétszer befelé fodros szabása is. Ha fel is másznak rá a csigák, innen ki nem jutnak. Találni néhány szökni próbálkozót a hálón, de a többi mással tölti idejét. Itt kettő úgynevezett szerelmi nyilakkal döfködi egymást, ott egymáshoz tapasztják mászólábuk talpait, csillogó testük elülső végével átkulcsolják egymást, párosodnak. Amott pedig néhányan sekélyke gödör szélén csoportosulnak. A zootechnikus odanyúl, gyöngéd mozdulattal napvilágra emeli a gödörbe rejtett, már borsó nagyságú, csupafehér petéket. - Jövő őszre szállíthatók lesznek. Számolnánk, számolgatnánk... ha a szerződés értelmében a vásárláskor érvényes világiaci áron, tetszés szerinti valutában, lírában vagy márkában fizetnek majd érte, akkor... de mert ismerjük a róka bőrét emlegető szólásmondást, hát megegyezünk: számoljon más. A tenyésztési rendszer gazdája, a Felsőszemerédi Fsz, illetve dr. Gunda Mihály, az Eurohelix részvénytársaság pozsonyi képviselője. -Ami a védőhálót illeti - szól a zootechnikus hát az olasz professzor is észrevette, hogy mikor felszerelték a karókra, sok szöget elpocsékoltak. Mondta is: csavart kellett volna használni, takarékosan, egyet-egyet, mert olyan pazarlással, mint amihez ti hozzászoktatok, nem lehet meggazdagodni. Ez viszont meg is magyarázza a jókaiak jelenlegi szándékát: jövőre legyen még nagyobb a csigakert, de persze nem minden áron. Akik vele foglalkoznak, gondoljanak a mai kiadásokra is, necsak a holnapi haszonra. HAJDÚ ANDRÁS