Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-11 / 160. szám, szerda

Szerda, 1990. július 11. • Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 160. szám A Szövetségi Gyűlés kamaráinak 4. együttes ülése Bíráló hangnem a kormányprogramról Jelen voltak a kormány tagjai • Történelmi, politikai és gazdasági szempontok a vitában • Nemzetiségi kormánybizottság létrehozását indítványozzák Mai számunkban: Levélváltás Fábry Zoltán naplójának kiadásáról ... nekem már a múltban sem tetszett, hogy engedménye­ket teszünk a politikának, kihaqyogatunk műveket, amelyek érdeklődésre tarthatnak számot... ... Talán nem érdektelen említést tenni arról sem, hogy hónapok óta „házalok" a Fábry-napló érdekében... (4. oldal) Biciklizik a tolvaj...? ... egyidejűleg akarnak tatarozni, holott még az sem dőlt el, hogy mikor, honnan kerül rá pénz... (5. oldal) (Parlamenti tudósítónktól) - A Szövetségi Gyűlés kamaráinak 4. együttes ülésén, amely Milan šú­tovecnek, a parlament alelnökének, a Nemzetek Kamarája elnökének irányításával kezdte meg tanácsko­zását tegnap délelőtt 11 órakor, egyetlen napirendi pont szerepel: a szövetségi kormány programnyi­latkozatának vitája. A kormányprog­ramot Marián Čalfa miniszterelnök július 3-án terjesztette a parlament elé, így a képviselőknek elég idejük volt arra, hogy áttanulmányozzák. Azóta a parlamenti bizottságok is foglalkoztak a kormányprogrammal. A tanácskozás megnyitása után a két kamara tagjaiból bizottságot hoztak létre a kormány programnyi­latkozatával kapcsolatos határozati javaslat kidolgozására, illetve a kor­mány bizalmi kérelmének megítélé­sére. Az első felszólaló Ján Mlynárik (NYEE), az 1968 után emigrációba kényszerült neves szlovák történész felszólalásában méltatta az első csehszlovák köztársaság demokra­tikus rendszerét, amely a szlovák­ság számára a nemzeti újjászületést jelentette. Ugyancsak elismeréssel szólt arról a segítségről, amelyet Csehszlovákia szállította el elsőként az albán menekülteket (ČSTK) - Mint már arról tegnapi számunkban hírt adtunk, hétfőn dél­után hazánkból különgépet indítot­tak Albánia fővárosába, hogy Cseh­szlovákiába szállítsa a tiranai nagy­követségen tartózkodó 51 albán ál­lampolgárt, aki politikai menedékjo­got kért hazánktól. A TU-154-es repülőgép tegnapra virradó éjszaka 1 óra 15 perckor landolt a prágai repülőtéren. A menekültek megér­kezésénél jelen volt Jirí Dienstbier külügyminiszter is. Csehszlovákia az első ország, amelynek sikerült albán menekülte­ket elszállítani Tiranából. Mivel azok elutasították, hogy bárminemű kér­désre is válaszoljanak, a sajtó képvi­selői az „akció" hazai szervezőjétől, Vojtéch Wagner külügyminiszter­helyettestől kértek nyilatkozatot, aki egyebek között elmondta, hogy az 51 albán állampolgár közül csupán kettő kíván Csehszlovákiában ma­radni, a többi tovább szeretne utaz­ni. Addig is Prágában szállásolják el őket. A külügyi tárca helyettes veze­(Folytatás a 2. oldalon) a cseh értelmiség nyújtott a szlovák intelligenciának. Kifejtette továbbá, hogy a csehek nem „fizettek rá" a szlovákokra, a szlovákokat nem a csehek, a magyarokat és a többi nemzetiséget nem a szlovákok nyomták el. Az elnyomók a szovjet megszállók -voltak, akik rafináltan egymás ellen uszították nemzetein­ket és a nemzetiségeket. Felszólalá­sa végén indítványozta, hogy a kár­páti németek és a szudétanémetek háború utáni kiűzését, illetve a ma­gyarok ellen elkövetett erőszakot le­hetővé tevő elnöki dekrétumot nyil­vánítsák semmisnek. Európába nem mehetünk ilyen tehertétellel - mon­dotta. A továbbiakban Daniel Kroupa (PF) több javaslatot tett a kormány­program kiegészítésére. Jozef Bak­šay (NYEE), aki támogatta a kor­mány programját, a kormányt a „nemzeti áldozatok kormánya" megnevezésen kívül a „kamikazék (Folytatás a 2. oldalon) Aratók kényszerpihenőn Álljt parancsolt az eső (Munkatársunktól) - Dél-Szlová­kia sülevényes talajú körzeteiben az idén rendkívül korán kasza alá érett a gabona. Főleg a Csallóközben és Mátyusföldön néhány gazdaságban még Péter-Pál előtt útnak indították az első kombájnokat. Az utóbbi na­pokban további gazdaságokban is belekóstoltak az aratók a nyári mun-' kák legfontosabbikába. Néhol va­sárnap is zúgtak a gépek, s hétfőn már úgy tűnt, lassan teljes lesz a nagyüzem a földeken. Erre a teg­napi kiadós eső váratlanul álljt pa­rancsolt az aratóknak. Fedél alatt a borsó A csicsói Wilhelm Pieck Földmű­ves-szövetkezet kombájnosai már túl vannak a főpróbán, de ettől a hangulatuk nem éppen kedélyes. - A borsóval sajnos gyorsan vé­geztünk, mert a cséplés és magel­hordás ezúttal nem sok munkát adott - summázta Baráth Imre el­nök. - Gondoltuk, néhány nap múlva megkezdhetjük a búza aratását, hisz legutóbb már csak 17 százalékos nedvességtartalmat mutatott a labo­ratóriumi ellenőrzés. Úgy tűnik, az eső három-négy nappal megnyújtja a tervezett kényszerpihenőt. Csak az vigasztal, hogy ami a kaszások­Védettek a brit beruházások (ČSTK) - Václav Klaus pénzügymi­niszter, valamint Nicholas Ridley brit kereskedelmi és ipari miniszter tegnap Prágában aláírta a beruházások támoga­tásáról és védelméről szóló csehszlo­vák-brit kormányközi megállapodást, amely támogatja a másik ország beruhá­zóit, s kedvező feltételeket teremt a tőke­befektetéshez. Nagy-Britannia a második ország, amellyel hazánk ilyen jellegű kormányközi megállapodást kötött. Az első Belgium volt. Rövidesen hasonló megállapodást írunk alá Ausztriával, az NSZK-val, Svájc­cal, továbbá Franciaországgal, Olaszor­szággal, Svédországgal, Finnországgal és Norvégiával. nak rossz, az a kukoricának jót tesz. Most mindenképpen, hisz a növé­nyek igencsak csavargatták már a levelüket. - Mennyi lett a borsójuk? - Dicsekedni nem lehet vele. Hir­telenjében nem tudnám megmonda­ni, mikor volt utoljára ilyen rossz évünk. Három éve 70 hektáron há­(Folytatás a 2. oldalon) Pozsonyban teg­nap a Szlovák Nemzeti Galériá­ban Victor Vasarely munkáiból nyílt ki­állítás. A tárlat anyaga a budapesti Csepei Tibor ma­gángyűjteményé­nek egy része. A bemutatón nyolcvan alkotás szerepel, főleg sík­beli kompozíciók, de néhány térbeli alakzat is. Köztük nem egy olyan mú is helyet kapott a falakon, amelyet nálunk, Pozsony­ban állítanak ki először. A kollekciónak előreláthatóan augusztus 10-ig ad otthont a Szlovák Nemzeti Galéria. Lapunkban rövidesen bővebben is foglal­kozunk a tárlattal. Képünkön Zebrák clmú alkotása látható. -si­(Anna Mičúchová fotoreprodukciója) Gorbacsov lett ismét az SZKP KB főtitkára Kemény hangú vitazáró beszéd a szovjet pártkongresszuson (ČSTK) - Még mielőtt a szovjet pártkongresszus tegnapi, változatla­nul viharos tanácskozásáról tájékoztatnánk, visszatérünk a hétfői ülésre, amelynek több éles epizódja közül is kiemelkedik az úgyneve­zett Jakovlev-ügy. Arról már beszámoltunk, hogy Alekszandr Jakoviev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja hétfőn vizsgálatot kért a személyét durván rágalmazó, a kongresszusi küldöttek között terjesztett névtelen röplapok ügyében. A küldöttek este egy kü­lönbizottságot hoztak létre, amelyet megbíztak az eset kivizsgálásával. Tekintet nélkül a részletekre, ez az epizód világosan megmutatta, mi­lyen módszerekhez kezdenek folya­modni a párton belüli szélsőségesen konzervatív elemek, konkrétan a ta­nácskozáson. A delegátusok és a megfigyelők többségének ugyanis meggyőződése - mint azt a Cseh­szlovák Sajtóiroda tudósítójának el­T Tgy január végén, február elején üggyel­KJ bajjal még győzte a csehszlovákiai ma­gyar zsurnaliszta a létünket köntörfalazás nélkül támadó írások, televíziós kinyilatkoztatások, övön aluli újságíró-teljesítmények megválaszolá­sát. Később csak romlott a helyzet, és elkezdődött a számonkérés. Rajtam kérték számon, miért nem építettek elegendő iskolát a dél-szlovákiai kisebb­ség között számbeli kisebbségben élő szlovákok tekinthető, hogy Szlovákia egyes vidékein van­nak olyanok is, akikkel az ember nem tudja magát megértetni szlovákul?" Ebben az időszakban már oly szaporán láttak napvilágot ordas írások a szlovákiai sajtó úgy­szólván teljes politikai spektrumában, hogy a ma­gyarul író politikai publicisták úgyszólván egé­szen elveszítették az áttekintést, és reménytelen­nek látszott a kútmérgezők támadásainak megvá­Fohász — politikai bátorságért gyermekei számára. Nekünk címezve közöltek adatokat a Kanadában, az Egyesült Államokban vagy Ausztráliában élő szlovákok nemzettudata gondozásának elhanyagolásáról. Táblázatok je­lentek meg úgyszólván minden újságban arról is, hány iskola és színház, hány óvoda és népművé­szeti együttes járul hozzá a csehszlovákiai ma­gyarok, illetve a magyarországi szlovákok anya­nyelvi művelődésének elősegítéséhez. Történe­tek keltek szárnyra, amelyek mind azt voltak hivatva bizonyítani, milyen sanyarú sorban él Dél-Szlovákiában az ide került szlovák, hogy a magyarul nem tudó turistát nem szolgálják ki az önkiszolgálóban, az étteremben, a postán. És így tovább. Még bonyolultabb lett a helyzet a választási kampány heteiben. Néhány törpe politikai tömö­rülés nemzetire, sőt, szélsőségesen nemzetire vet­te a „figurát", ami nem is lett volna nagy baj. Nem lett volna, ha a többi párt is nem veszi észre napokon belül, hogy nemzeti színű agitáció segít­ségével szavazatok szerezhetők. Csak így történ­hetett meg, hogy a televízióban például - teljesen egyértelmű hangsúllyal, szónoki kérdésként - el­hangzott a következő mondat: „Normálisnak laszolása. Ez egyébként nem is ígért volna ered­ményt, mert tudjuk, a nacionalizmus olyan mé­tely, amelynek gyógyítása során elenyésző szere­pet játszik az érvelés. Lehetetlen az olyan embert meggyőzni, aki eleve úgy indul a véleménycseré­be, hogy a véleménye megmásíthatatlan. Az agitációnak ebben a fázisában már csak azt latolgathattuk, hogy melyik párt, politikai csopor­tosulás lapja milyen megfontolásból közöl ma­gyarellenes cikket. Mert azért különbséget kell tenni például a Szlovák Nemzeti Párt és a Szlo­vák Kereszténydemokrata Mozgalom között, más szóval: azok között, akiknek ideológiájában kitö­rölhetelenül ott az idegengyűlölet, illetve akik egyszerűen sodródtak az áramlattal, így sajtóor­gánumuk szerkesztőinek „nem volt szíve" ki­hagyni a nemzetiségek rovására kibontakozott hecckampány szavazatszerzési lehetőségeit. Az is szerepet játszott, hogy a politikai diffe­renciálódás nem klasszikus módon, tehát - ne féljünk kimondani - nem érdekek alapján történt. Teljesen egyformák voltak a pártprogramok, va­lamennyiben ott szerepelt a totalitarizmus leépí­tésének az igénye, a piacgazdaság megteremtésé­nek a szándéka, a sérelmek orvoslására irányuló általános törekvés, konkrétan azonban kevés szó esett az egyes társadalmi osztályok, rétegek érde­keit érintő kérdésekről. így azok is arcpirulás nélkül nacionalista húrokat pengettek a többség kegyei megszerzésének reményébea, akik egyéb­ként - mert őszintén igénylik az európai házba való bejutást - emberhez, keresztényhez, balol­dalihoz méltatlannak tekintenék egy nacionalista hecckampányban való részvételt. Tudjuk, mindennek meg kell adni az árát. A nyakló nélküli bűnbakkeresésnek, az ellenőriz­hetetlen hitelességű hírek szárnyrakeltésének, a homályos utalgatásoknak az lett az eredménye, hogy azok az emberek, akik évtizedek óta béké­sen éltek egymás mellett, gyanakodni kezdtek egymásra. Az ezerszer ismételt, eleinte kétségbe vont (mert a gyakorlat által cáfolt) mendemondák végül is megmérgezték az emberi kapcsolatokat. Most tehát lesz mit helyrehozni. Az egyszerű embereknek is, de a politikai vezetőknek mégin­kább. M ost már csak az a kérdés, a politikai vezetőknek a nemzetiségi alkotmány­törvény kidolgozása során lesz-e bátorsága szem­benézni a valósággal. Lesz-e politikai bátorságuk ahhoz, hogy kimondják: a magyar anyanyelvű közegben élő szlovákok nemzeti-fejlődési feltéte­leinek elhanyagolásáért nem a magyarajkúakat kell felelősségre vonni, mint ahogy a magyaror­szági szlovákok nem kielégítő viszonyaiért sem mi, csehszlovákiai magyarok tehetünk. De lássa be azt is mindenki, hogy idestova ötven évvel a második világháború után patikamérleggel mér­ni az anyanyelvhasználati jogot - hát ez méltat­lan lenne egy Európába készülő többségi nem­zethez. Reméljük, vannak még hazánkban közéleti emberek, akikből e vonatkozásban sem hiányzik a politikai bátorság. TÓTH MIHÁLY mondták -, hogy a Jakoviev elleni támadások mögött éppen a pártap­parátus ultrakonzervatív szárnya áll. Köztudott ugyanis, hogy Alekszandr Jakoviev az egyik legközelebbi ta­nácsadója Mihail Gorbacsovnak, s így az ellene irányuló támadások közvetett címzettje maga a pártfő­titkár. Ennek a véleményének adott hangot Vjacseszlav Kosztyikov, az APN szemleírója is, az üggyel kap­csolatos első kommentárban. Szó szerint ezt írta: ,,Egy dolog nyilván­való - az akciót a kongresszuson az ultrakonzervatív erők tervelték ki és valósították meg, s nyilvánvalóan jó­váhagyták a konzervatív tábor jelen­tós személyiségei, akik nevei ismer­tek. A legközelebbi jövő egyik talá­nya, kimondják-e hangosan ezeket a neveket. Gorbacsovtól függ, hatá­rozott harcot indít-e a provokátorok ellen, vagy igyekezik-e az egész ügyet eltussolni." Nos, a pártfőtitkár tegnapi vitazá­ró beszédében a konzervatívokkal szembeni kemény fellépést válasz­totta. A központi bizottság beszámo­lója feletti vitát összefoglaló beszé­dében Gorbacsov kijelentette: sem­milyen diktatúra semmit sem old meg. Az egyedüli helyes utat válasz­tottuk, és ezen határozottan kell vé­gigmenni, meg kell szabadulni a gyengeségektől. A kommunista pártot ebben senki sem helyettesít­heti és erejében áll ezt megtenni. Beszédében mindvégig egyértelmű­en szembehelyezkedett a kongresz­szuson jelen levő konzervatív erők­kel és így közvetve támogatta Ja­kovlevet és Eduard Sevardnadzét, akik a jobboldali kritika fő célpontjai voltak. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom