Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-11 / 160. szám, szerda

Szerda, 1990. július 11. • Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 160. szám A Szövetségi Gyűlés kamaráinak 4. együttes ülése Bíráló hangnem a kormányprogramról Jelen voltak a kormány tagjai • Történelmi, politikai és gazdasági szempontok a vitában • Nemzetiségi kormánybizottság létrehozását indítványozzák Mai számunkban: Levélváltás Fábry Zoltán naplójának kiadásáról ... nekem már a múltban sem tetszett, hogy engedményeket teszünk a politikának, kihaqyogatunk műveket, amelyek érdeklődésre tarthatnak számot... ... Talán nem érdektelen említést tenni arról sem, hogy hónapok óta „házalok" a Fábry-napló érdekében... (4. oldal) Biciklizik a tolvaj...? ... egyidejűleg akarnak tatarozni, holott még az sem dőlt el, hogy mikor, honnan kerül rá pénz... (5. oldal) (Parlamenti tudósítónktól) - A Szövetségi Gyűlés kamaráinak 4. együttes ülésén, amely Milan šútovecnek, a parlament alelnökének, a Nemzetek Kamarája elnökének irányításával kezdte meg tanácskozását tegnap délelőtt 11 órakor, egyetlen napirendi pont szerepel: a szövetségi kormány programnyilatkozatának vitája. A kormányprogramot Marián Čalfa miniszterelnök július 3-án terjesztette a parlament elé, így a képviselőknek elég idejük volt arra, hogy áttanulmányozzák. Azóta a parlamenti bizottságok is foglalkoztak a kormányprogrammal. A tanácskozás megnyitása után a két kamara tagjaiból bizottságot hoztak létre a kormány programnyilatkozatával kapcsolatos határozati javaslat kidolgozására, illetve a kormány bizalmi kérelmének megítélésére. Az első felszólaló Ján Mlynárik (NYEE), az 1968 után emigrációba kényszerült neves szlovák történész felszólalásában méltatta az első csehszlovák köztársaság demokratikus rendszerét, amely a szlovákság számára a nemzeti újjászületést jelentette. Ugyancsak elismeréssel szólt arról a segítségről, amelyet Csehszlovákia szállította el elsőként az albán menekülteket (ČSTK) - Mint már arról tegnapi számunkban hírt adtunk, hétfőn délután hazánkból különgépet indítottak Albánia fővárosába, hogy Csehszlovákiába szállítsa a tiranai nagykövetségen tartózkodó 51 albán állampolgárt, aki politikai menedékjogot kért hazánktól. A TU-154-es repülőgép tegnapra virradó éjszaka 1 óra 15 perckor landolt a prágai repülőtéren. A menekültek megérkezésénél jelen volt Jirí Dienstbier külügyminiszter is. Csehszlovákia az első ország, amelynek sikerült albán menekülteket elszállítani Tiranából. Mivel azok elutasították, hogy bárminemű kérdésre is válaszoljanak, a sajtó képviselői az „akció" hazai szervezőjétől, Vojtéch Wagner külügyminiszterhelyettestől kértek nyilatkozatot, aki egyebek között elmondta, hogy az 51 albán állampolgár közül csupán kettő kíván Csehszlovákiában maradni, a többi tovább szeretne utazni. Addig is Prágában szállásolják el őket. A külügyi tárca helyettes veze(Folytatás a 2. oldalon) a cseh értelmiség nyújtott a szlovák intelligenciának. Kifejtette továbbá, hogy a csehek nem „fizettek rá" a szlovákokra, a szlovákokat nem a csehek, a magyarokat és a többi nemzetiséget nem a szlovákok nyomták el. Az elnyomók a szovjet megszállók -voltak, akik rafináltan egymás ellen uszították nemzeteinket és a nemzetiségeket. Felszólalása végén indítványozta, hogy a kárpáti németek és a szudétanémetek háború utáni kiűzését, illetve a magyarok ellen elkövetett erőszakot lehetővé tevő elnöki dekrétumot nyilvánítsák semmisnek. Európába nem mehetünk ilyen tehertétellel - mondotta. A továbbiakban Daniel Kroupa (PF) több javaslatot tett a kormányprogram kiegészítésére. Jozef Bakšay (NYEE), aki támogatta a kormány programját, a kormányt a „nemzeti áldozatok kormánya" megnevezésen kívül a „kamikazék (Folytatás a 2. oldalon) Aratók kényszerpihenőn Álljt parancsolt az eső (Munkatársunktól) - Dél-Szlovákia sülevényes talajú körzeteiben az idén rendkívül korán kasza alá érett a gabona. Főleg a Csallóközben és Mátyusföldön néhány gazdaságban még Péter-Pál előtt útnak indították az első kombájnokat. Az utóbbi napokban további gazdaságokban is belekóstoltak az aratók a nyári mun-' kák legfontosabbikába. Néhol vasárnap is zúgtak a gépek, s hétfőn már úgy tűnt, lassan teljes lesz a nagyüzem a földeken. Erre a tegnapi kiadós eső váratlanul álljt parancsolt az aratóknak. Fedél alatt a borsó A csicsói Wilhelm Pieck Földműves-szövetkezet kombájnosai már túl vannak a főpróbán, de ettől a hangulatuk nem éppen kedélyes. - A borsóval sajnos gyorsan végeztünk, mert a cséplés és magelhordás ezúttal nem sok munkát adott - summázta Baráth Imre elnök. - Gondoltuk, néhány nap múlva megkezdhetjük a búza aratását, hisz legutóbb már csak 17 százalékos nedvességtartalmat mutatott a laboratóriumi ellenőrzés. Úgy tűnik, az eső három-négy nappal megnyújtja a tervezett kényszerpihenőt. Csak az vigasztal, hogy ami a kaszásokVédettek a brit beruházások (ČSTK) - Václav Klaus pénzügyminiszter, valamint Nicholas Ridley brit kereskedelmi és ipari miniszter tegnap Prágában aláírta a beruházások támogatásáról és védelméről szóló csehszlovák-brit kormányközi megállapodást, amely támogatja a másik ország beruházóit, s kedvező feltételeket teremt a tőkebefektetéshez. Nagy-Britannia a második ország, amellyel hazánk ilyen jellegű kormányközi megállapodást kötött. Az első Belgium volt. Rövidesen hasonló megállapodást írunk alá Ausztriával, az NSZK-val, Svájccal, továbbá Franciaországgal, Olaszországgal, Svédországgal, Finnországgal és Norvégiával. nak rossz, az a kukoricának jót tesz. Most mindenképpen, hisz a növények igencsak csavargatták már a levelüket. - Mennyi lett a borsójuk? - Dicsekedni nem lehet vele. Hirtelenjében nem tudnám megmondani, mikor volt utoljára ilyen rossz évünk. Három éve 70 hektáron há(Folytatás a 2. oldalon) Pozsonyban tegnap a Szlovák Nemzeti Galériában Victor Vasarely munkáiból nyílt kiállítás. A tárlat anyaga a budapesti Csepei Tibor magángyűjteményének egy része. A bemutatón nyolcvan alkotás szerepel, főleg síkbeli kompozíciók, de néhány térbeli alakzat is. Köztük nem egy olyan mú is helyet kapott a falakon, amelyet nálunk, Pozsonyban állítanak ki először. A kollekciónak előreláthatóan augusztus 10-ig ad otthont a Szlovák Nemzeti Galéria. Lapunkban rövidesen bővebben is foglalkozunk a tárlattal. Képünkön Zebrák clmú alkotása látható. -si(Anna Mičúchová fotoreprodukciója) Gorbacsov lett ismét az SZKP KB főtitkára Kemény hangú vitazáró beszéd a szovjet pártkongresszuson (ČSTK) - Még mielőtt a szovjet pártkongresszus tegnapi, változatlanul viharos tanácskozásáról tájékoztatnánk, visszatérünk a hétfői ülésre, amelynek több éles epizódja közül is kiemelkedik az úgynevezett Jakovlev-ügy. Arról már beszámoltunk, hogy Alekszandr Jakoviev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja hétfőn vizsgálatot kért a személyét durván rágalmazó, a kongresszusi küldöttek között terjesztett névtelen röplapok ügyében. A küldöttek este egy különbizottságot hoztak létre, amelyet megbíztak az eset kivizsgálásával. Tekintet nélkül a részletekre, ez az epizód világosan megmutatta, milyen módszerekhez kezdenek folyamodni a párton belüli szélsőségesen konzervatív elemek, konkrétan a tanácskozáson. A delegátusok és a megfigyelők többségének ugyanis meggyőződése - mint azt a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának elT Tgy január végén, február elején üggyelKJ bajjal még győzte a csehszlovákiai magyar zsurnaliszta a létünket köntörfalazás nélkül támadó írások, televíziós kinyilatkoztatások, övön aluli újságíró-teljesítmények megválaszolását. Később csak romlott a helyzet, és elkezdődött a számonkérés. Rajtam kérték számon, miért nem építettek elegendő iskolát a dél-szlovákiai kisebbség között számbeli kisebbségben élő szlovákok tekinthető, hogy Szlovákia egyes vidékein vannak olyanok is, akikkel az ember nem tudja magát megértetni szlovákul?" Ebben az időszakban már oly szaporán láttak napvilágot ordas írások a szlovákiai sajtó úgyszólván teljes politikai spektrumában, hogy a magyarul író politikai publicisták úgyszólván egészen elveszítették az áttekintést, és reménytelennek látszott a kútmérgezők támadásainak megváFohász — politikai bátorságért gyermekei számára. Nekünk címezve közöltek adatokat a Kanadában, az Egyesült Államokban vagy Ausztráliában élő szlovákok nemzettudata gondozásának elhanyagolásáról. Táblázatok jelentek meg úgyszólván minden újságban arról is, hány iskola és színház, hány óvoda és népművészeti együttes járul hozzá a csehszlovákiai magyarok, illetve a magyarországi szlovákok anyanyelvi művelődésének elősegítéséhez. Történetek keltek szárnyra, amelyek mind azt voltak hivatva bizonyítani, milyen sanyarú sorban él Dél-Szlovákiában az ide került szlovák, hogy a magyarul nem tudó turistát nem szolgálják ki az önkiszolgálóban, az étteremben, a postán. És így tovább. Még bonyolultabb lett a helyzet a választási kampány heteiben. Néhány törpe politikai tömörülés nemzetire, sőt, szélsőségesen nemzetire vette a „figurát", ami nem is lett volna nagy baj. Nem lett volna, ha a többi párt is nem veszi észre napokon belül, hogy nemzeti színű agitáció segítségével szavazatok szerezhetők. Csak így történhetett meg, hogy a televízióban például - teljesen egyértelmű hangsúllyal, szónoki kérdésként - elhangzott a következő mondat: „Normálisnak laszolása. Ez egyébként nem is ígért volna eredményt, mert tudjuk, a nacionalizmus olyan métely, amelynek gyógyítása során elenyésző szerepet játszik az érvelés. Lehetetlen az olyan embert meggyőzni, aki eleve úgy indul a véleménycserébe, hogy a véleménye megmásíthatatlan. Az agitációnak ebben a fázisában már csak azt latolgathattuk, hogy melyik párt, politikai csoportosulás lapja milyen megfontolásból közöl magyarellenes cikket. Mert azért különbséget kell tenni például a Szlovák Nemzeti Párt és a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom között, más szóval: azok között, akiknek ideológiájában kitörölhetelenül ott az idegengyűlölet, illetve akik egyszerűen sodródtak az áramlattal, így sajtóorgánumuk szerkesztőinek „nem volt szíve" kihagyni a nemzetiségek rovására kibontakozott hecckampány szavazatszerzési lehetőségeit. Az is szerepet játszott, hogy a politikai differenciálódás nem klasszikus módon, tehát - ne féljünk kimondani - nem érdekek alapján történt. Teljesen egyformák voltak a pártprogramok, valamennyiben ott szerepelt a totalitarizmus leépítésének az igénye, a piacgazdaság megteremtésének a szándéka, a sérelmek orvoslására irányuló általános törekvés, konkrétan azonban kevés szó esett az egyes társadalmi osztályok, rétegek érdekeit érintő kérdésekről. így azok is arcpirulás nélkül nacionalista húrokat pengettek a többség kegyei megszerzésének reményébea, akik egyébként - mert őszintén igénylik az európai házba való bejutást - emberhez, keresztényhez, baloldalihoz méltatlannak tekintenék egy nacionalista hecckampányban való részvételt. Tudjuk, mindennek meg kell adni az árát. A nyakló nélküli bűnbakkeresésnek, az ellenőrizhetetlen hitelességű hírek szárnyrakeltésének, a homályos utalgatásoknak az lett az eredménye, hogy azok az emberek, akik évtizedek óta békésen éltek egymás mellett, gyanakodni kezdtek egymásra. Az ezerszer ismételt, eleinte kétségbe vont (mert a gyakorlat által cáfolt) mendemondák végül is megmérgezték az emberi kapcsolatokat. Most tehát lesz mit helyrehozni. Az egyszerű embereknek is, de a politikai vezetőknek méginkább. M

ost már csak az a kérdés, a politikai vezetőknek a nemzetiségi alkotmánytörvény kidolgozása során lesz-e bátorsága szembenézni a valósággal. Lesz-e politikai bátorságuk ahhoz, hogy kimondják: a magyar anyanyelvű közegben élő szlovákok nemzeti-fejlődési feltételeinek elhanyagolásáért nem a magyarajkúakat kell felelősségre vonni, mint ahogy a magyarországi szlovákok nem kielégítő viszonyaiért sem mi, csehszlovákiai magyarok tehetünk. De lássa be azt is mindenki, hogy idestova ötven évvel a második világháború után patikamérleggel mérni az anyanyelvhasználati jogot - hát ez méltatlan lenne egy Európába készülő többségi nemzethez. Reméljük, vannak még hazánkban közéleti emberek, akikből e vonatkozásban sem hiányzik a politikai bátorság. TÓTH MIHÁLY mondták -, hogy a Jakoviev elleni támadások mögött éppen a pártapparátus ultrakonzervatív szárnya áll. Köztudott ugyanis, hogy Alekszandr Jakoviev az egyik legközelebbi tanácsadója Mihail Gorbacsovnak, s így az ellene irányuló támadások közvetett címzettje maga a pártfőtitkár. Ennek a véleményének adott hangot Vjacseszlav Kosztyikov, az APN szemleírója is, az üggyel kapcsolatos első kommentárban. Szó szerint ezt írta: ,,Egy dolog nyilvánvaló - az akciót a kongresszuson az ultrakonzervatív erők tervelték ki és valósították meg, s nyilvánvalóan jóváhagyták a konzervatív tábor jelentós személyiségei, akik nevei ismertek. A legközelebbi jövő egyik talánya, kimondják-e hangosan ezeket a neveket. Gorbacsovtól függ, határozott harcot indít-e a provokátorok ellen, vagy igyekezik-e az egész ügyet eltussolni." Nos, a pártfőtitkár tegnapi vitazáró beszédében a konzervatívokkal szembeni kemény fellépést választotta. A központi bizottság beszámolója feletti vitát összefoglaló beszédében Gorbacsov kijelentette: semmilyen diktatúra semmit sem old meg. Az egyedüli helyes utat választottuk, és ezen határozottan kell végigmenni, meg kell szabadulni a gyengeségektől. A kommunista pártot ebben senki sem helyettesítheti és erejében áll ezt megtenni. Beszédében mindvégig egyértelműen szembehelyezkedett a kongreszszuson jelen levő konzervatív erőkkel és így közvetve támogatta Jakovlevet és Eduard Sevardnadzét, akik a jobboldali kritika fő célpontjai voltak. (Folytatás a 3. oldalon)