Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-09 / 158. szám, hétfő

QUO VADIS, GIMNÁZIUM? Azaz: merre tartasz, gimnázium? Erre a kérdésre ad választ az Učiteľské noviny idei 24. számában megjelent cikk, amely a gimnáziumok új tantervével foglalkozik. Az alábbiakban szeretném megismertetni az olvasókat (elsősorban a pedagógusokat, a szülőket és a diákokat) az új tantervvel, valamint a vele kapcsolatos észrevételeimmel. Az illetékes oktatásügyi szervek jól látták, hogy az a gimnázium, amely nálunk a politikai rendszerváltás előtt működött, egyáltalán nem felel meg a követelményeknek, melyeket napjainkban támasztanak a korszerű általános műveltséget nyújtó, legelterjedtebb középiskolatípussal, a gimnáziummal szemben. Egyik legsúlyosabb hibája az volt, hogy felvállalta a választható szaktantárgyak csoportjainak tanítását, mégpedig úgy, hogy a legtöbb gimnáziumban nem voltak meg hozzá sem a személyi feltételek, sem az a háttér, mely a gyakorlati oktatást lehetővé tette volna. Megújult oktatásügyi szerveink tehát kidolgozták a gimnázium új modelljének alapelveit, valamint az új gimnáziumi tantervjavaslatot. E dokumentumokat széles körű vitára bocsájtották. A beérkezett hozzászólások elemzésekor bebizonyosodott, hogy a vélemények igen eltérőek, és hogy a közzétett javaslatok nem felelnek meg az elvárásoknak, melyeket a pedagógusok, a szülők és a kor támasztanak a gimnáziummal szemben. A minisztérium és a Pedagógiai Kutatóintézet szakemberei átdolgozták a javaslatot, s gyakorló pedagógusokkal véleményeztették, de nézetazonosságra ezúttal sem jutottak. Voltak, akik azt mondták, a gimnázium tantervének kidolgozásával várjanak még egy-két évig, hogy mindent a legapróbb részletekig ki lehessen dolgozni. Ez ellen az oktatásügyi szervek felhozták egyebek között azt az érvet, hogy a pedagógusok és a szülők nagy része nem értene egyet az új tanterv kidolgozásának elhalasztásával, már csak azért sem, hogy minél előbb váljék valóra a fakultatív oktatás a gimnázimokban, tehát, hogy ne kelljen minden diáknak azonos tantárgyakat tanulnia. Az új- tantervet összeállító, szakemberekből álló bizottság a tanterv kidolgozása során számos célt tűzött maga elé. Ezek egyike: a gimnázium elsőrendű szerepe, hogy az egyetemi vagy főiskolai tanulmányokra készítse fel diákjait, s csupán másodrendű feladat, hogy bizonyos foglalkozások ellátásához szakmai képesítést nyújtson. További cél a gimnáziumok belső differenciálódásának a megteremtése volt, ennek lényege, hogy bizonyos tantárgyakat a diákok fakultatív (tehát választható) formában tanulhatnak. A célok között szerepel még a pedagógusok egyéni oktatási koncepcióinak nagyobb érvényesítése, a pedagógusok és a diákok tehermentesítése az iskolával össze nem függő feladatok alól, a régi oktatáspolitika torzulásainak következetes felszámolása, a tanulmányok időigényességének és a diákok pszichikai megterhelésének a csökkentése. Dicséretre méltó célkitűzés: az idegen nyelvek oktatásához és tanulásához az optimális feltételek megteremtésének szándéka, valamint az iskola nevelési ráhatásának fokozása az erkölcsi és esztétikai nevelés, a testnevelés és a diákok környezet. védelemmel kapcsolatos pozitív gondolkodásmódjának kialakítása során. Természetesen eközben különféle problémák istfelmerültek. Elsősorban az iskolák belső differenciálódásával kapcsolatban. Milyen formákban valósuljon meg a differenciálódás? Hány differenciált óra legyen az egyes osztályokban, s hányadik osztálytól kezdve? Vita tárgyát képezte az is, mi legyen a szaktantárgyak sorsa? Maradjanak-e, mint választható tantárgyak, vagy töröljék teljesen a tantervből? Az esztétikai nevelés bevezetésével kapcsolatban is különféle aggályok léptek fel: vajon képes lesz-e az esztétikai nevelés valóban hatékony módon befolyásolni a diákok szépérzékét, s lesz-e reális hatékonysága pedagógiai szempontból? Továbbá: vane helye a honvédelmi nevelésnek a gimnáziumban, s ha igen, milyen formában? S ugyancsak sok vitára adott okot annak eldöntése, vajon helyes-e, ha egyes tantárgyakat nem osztályoznak? A belső differenciálódáson kívül különböznek majd az egyes gimnáziumok más szempontokból is. A hagyományos (?) négyévfolyamos gimnáziumokon kívül néhol nyolcévfolyamos gimnáziumok is lesznek. Az általános típusú (tehát nem szakosított) gimnáziumokon kívül lesznek szakosítottak. Egyes gimnáziumokban a szakosítás a tanulmányok egész idejére szól majd, máshol viszont csak a felsőbb osztályokban lesz szakosított oktatás. A célkitűzések és problémák figyelembevételével megszületett a gimnáziumok új tanterve, amely - természetesen - sok mindenben különbözik a régitől. A tanterv megállapítja, ismétlem, hogy a gimnázium elsősorban az egyetemi vagy főiskolai tanulmányokra készíti fel a diákokat. Ezért már nem kötelező a szaktantárgyak tanulása. Tekintettel a jelenlegi feltételekre azonban továbbra is fennmarad egyes szaktantárgyak tanulásának lehetősége, mégpedig választható tantárgyak formájában. Számukat azonban lényegesen csökkentették. Meg kell még jegyezni, hogy a szaktantárgyak tanulásának lehetősége az említett formában is csupán ideiglenes, néhány éven belül ezek a tantárgyak véglegesen eltűnnek a gimnáziumokból. A tanítási órák számát, köztük a választható tantárgyak heti óraszámát az egyes gimnáziumok igazgatóságai szabják meg, részben lehetőségeik, részben a diákok érdeklődése alapján. A választható tantárgyak bevezetéséről is az igazgatóság dönt, saját hatáskörében. A honvédelmi nevelés tanítása a gimnáziumokban megszűnik. Azonban továbbra is az iskolai oktatás szerves részét képezik mindazok a testnevelési gyakorlatok és tanfolyamok, melyek a diákok egészségvédelmét szolgálják. Megszűnik a polgári neveléstan, helyét-teljesen más tartalommal - a társadalmi nevelés elnevezésű új tantárgy foglalja el. Az esztétikai nevelés új tantárgyként szerepel a tantervben, mégpedig az első évfolyamban mint kötelező tantárgy, heti két órában, a többi évfolyamban pedig mint választható tantárgy. Bevezetésének célja a gimnáziumi oktatás humán jellegének erősítése. Hasonló formában szerepel a nem kötelező, illetve választható tantárgyak sorában, heti két tanítási órában, egy másik új tantárgy, az etikai (erkölcsi) nevelés is. Az alapiskolákban földrajz néven ismert tantárgy a gimnáziumi tantervben geográfia néven kap helyet, a negyedik évfolyam tananyagában alapvető ökológiai (környezetvédelmi) ismeretek is szerepelnek. Az idegen nyelvek oktatásában a legnagyobb változást az jelenti, hogy megszűnik az orosz nyelv kötelező oktatása, s valamennyi idegen nyelv - köztük az orosz is - kötelezően választható. Az új gimnáziumi tanterv tág lehetőséget teremt arra, hogy a diákok felkészülhessenek a műegyetemi tanulmányokra. Ezt szolgálja három új választható tantárgy: a fizika, a kémia és a biológia műszaki alkalmazása, valamint az elektronika, az audio- és videotechnika, az ábrázoló mértan, a műszaki grafika, valamint az a lehetőség, hogy a műszaki pályára készülő diákok bővített heti óraszámban tanulhatják a matematikát, a fizikát, az informatikát és a programozást. A műszaki képzést szolgáló választható tantárgyakon kívül természetesen szerepelnek a gimnáziumok új tantervében az oktatás humán jellegét erősítő tantárgyak is, többek közt a szlovák nyelvi gyakorlat, a történelmi gyakorlat, a szociológia, a pedagógia, a művészettörténet, valamint a kötelező tantárgyként tanult idegen nyelveken kívül további idegen nyelv stb. Nem elhanyagolható tény, hogy az új gimnáziumi tanterv a kötelező heti óraszámot 30 órában szabja meg. Ha ehhez hozzá is adunk 4 nem kötelező órát, akkor is könynyítést jelent a megállapított heti óraszám. A 4 nem kötelező óra csupán heti két alkalommal jelent délutáni tanítást. Figyelembe véve a diákok (különösen egyes korosztályok) nem mindig kielégítő testi fejlődését és egészségi állapotát, pozitív jellegű intézkedésnek tekinthető, hogy a testnevelés heti óraszámát kettőről háromra emelték. Az inkább nevelési jellegű kötelező tantárgyakat, a testnevelést, az esztétikai nevelést, valamint az összes választható és nem kötelező tantárgyat ezentúl nem fogják osztályozni. Ezzel az intézkedéssel a diákok pszichikai megterhelésének csökkenését akarják elérni, valamint azt, hogy az oktatási folyamatban ne a „teljesítmény elve" legyen a döntő. (Folytatjuk) SÁGI TÓTH TIBOR Nyílt levél Tisztelt Tankó Úr! Dr. Pukkai Lászlótól, a Galántai Járási Nemzeti Bizottság alelnökétói vettem át a magyar nyelv és irodalom, valamint a szlovák nyelv és irodalom tanítására elkészített tantervi javaslatot a magyar tanítási nyelvű alapiskola 9. osztálya számára, hogy véleményt mondjak róla. Őszinte leszek: nem vállaltam szívesen a munkát, mert, mint iskolánk tantárgybizottságának a vezetője, az elmúlt húsz évben, a kollégáim véleményét is figyelembe véve, sokszor mondtam, írtam már véleményt tantervi javaslatokról, tankönyvekről, s a tapasztalatom az, hogy a véleményünket még soha nem hallgatták meg, illetve nem vették figyelembe. Egyébként ön a rádió Pedagógusnapló című első műsorában (Pozsony, magyar adás) ország-világ füle hallatára azt állította, hogy a gyakorló pedagógusok véleményét az adott kérdésekkel kapcsolatban a Pedagógiai Kutatóintézet munkatársai meghallgatták és figyelembe vették. Akkor azonnal reagálni akartam közlésére, csupán időhiány miatt nem tettem. Ugyanis, szerintem az ön állítása nem igaz, mert ha az lenne, már évekkel ezelőtt is történtek volna módosítások a pillanatnyilag is még érvényben levő Tantervben, s nem kerülhetett volna sor olyan végzetes hibára, hogy Ady költészetét kénytelenek voltunk hosszú éveken át a 7. osztályban tanítani (ez csak egy példa a sok közül). Igaz, pár évvel ezelőtt sor került némi módosításra, sajnos, negatív értelemben. A kicsit hosszú nyújtott bevezető után közlöm a véleményem. (Tantervi javaslat - Magyar nyelv és irodalom a magyar tanítási nyelvű alapiskola 9. osztálya számára.) A szerzőnek, dr. Egriné Sz. Erzsébetnek felesleges volt 10 (tíz) oldalon felsorolni mindazt, amit az 5-8 osztályok számára érvényben levő Tanterv tartalmaz, mert azt a gyakorló pedagógusok ismerik. Elég lett volna közölnie ennyit: „Az alapiskola 9. osztályában a magyar nyelv és irodalom tanításának célja rendszeresíteni és pontosabbá tenni az 5-8 osztályban szerzett ismereteket, jártasságokat és a nyelvi kommunikációs készségeket. Hetente 3 óra, évente 99." - Návrh učebních osnov - Slovenský jazyk a literatúra v 9. ročníku základnej školy s vyučovacím jazykom maďarským) A szerző, Bernáth Erzsébet, átgondolt, hasznos tanácsokat tartalmazó tantervi javaslatot dolgozott ki, tehát a javaslat használható, elfogadható, de nincs rá szükség. Az állításom bizonyítására felsorakoztatott érveim a következők: 1. Személy szerint a nyolcéves alapiskola, illetve a nyolcéves gimnázium mellett teszem le a voksomat. 2. Teljesen egyetértek azzal a nézettel, amely a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének 1. országos közgyűlésén, Komáromban elhangzott: „A bevezetendő új iskolarendszer a legrosszabb terv. A kilencéves iskola csődje a képzésnek. Ez már egyszer bebizonyosodott. Nincs szükség a visszaállítására". Új, a modern követelményeknek megfelelő, európai szintű iskolarendszert kell kiépítenünk, nem pedig a tátongó űröket foltozgatni. 3. Elfogadtam a SZMPSZ programját. Idézek belőle: „A Szövetség fenntartja magának a jogot, hogy a nemzeti kisebbség oktatásügyi kérdéseiben az államigazgatási szervek a Szövetség jóváhagyása nélkül ne döntsenek". A 9. osztály visszaállításának a kérdésében az illetékesek a Szövetség véleményét nem kérték ki, sőt meg sem hallgatták a szóvivőinket, holott Kováč miniszter úr januárban a Szövetség alakuló közgyűlésén Nyitrán személyesen kijelentette, hogy a Szövetséget partnerének tekinti. 4. A 9 éves iskolának csak azt a változatát támogatom, amelynek tervezetét Varsányi Borbála, féli küldött terjesztette elő Nyitrán 4+1+4, vagyis átléphető 5. osztály, amely a gyengébb előmenetelő tanulók számára az 1-4 osztályok tananyagát lenne hivatott elmélyíteni. Tisztelt Tankó László! Azért választottam a nyílt levél formáját, hogy a véleményem ne kerüljön ezúttal is, esetleg elolvasatlanul, a szemétkosárba. Kubovics Erzsébet, a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola magyar-szlovák szakos pedagógusa, a SZMPSZ helyi alapszervezetének szóvivője Levélözön a parlament címére (Méry Gábor felvétele) A Szövetségi Gyűlés címére ez év januárjától havonta negyvennyolcszor több levél érkezett, mint a gyengéd forradalom előtti időkben. Akkor, havonta átlagosan 40 levelet kapott a parlament elnökének titkársága, s januártól kezdve a havi átlag már 1950 levél. A Szövetségi Gyűlés sajtóosztálya az újságírók rendelkezésére bocsátotta a május 23-ig érkezett levelek tartalmáról készített áttekintést. Az állampolgárok leveleiből kitűnik, a lakosság élénk érdeklődést tanúsít az országban folyó események iránt. A levelek túlnyomó többsége a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdésekre reagál. Sokan ragadtak tollat a képviselők visszahívásával, illetve jelölésével kapcsolatban. Számos hozzászólás és észrevétel érkezett a választási törvényhez. A szudétanémetek kitelepítésével kapcsolatos bocsánatkérés gondolatát a levélírók többsége elutasította. Az ország elnevezése, illetve az állami címer kérdésében a levélírók homlokegyenest ellenkező véleményeknek adtak kifejezést. Ezek az állásfoglalások a parlament sajtóosztályának áttekintése szerint „gyakran súrolták a cseh, a szlovák és a morva nacionalizmust, sőt, a sovinizmus határát." Levelek, táviratok és határozatok lavinája érkezett az oktatási törvényjavaslathoz, a politikai pártok és tömegszervezetek vagyonával kapcsolatos intézkedésekhez. A prágai Bulovka kórházban történt brutális gyermekgyilkosság után a tiltakozás hullámait váltotta ki a bűntetőtörvény a halálbüntetés eltörlésére vonatkozó részének módosítása. A parlament címére aláírásgyűjtő akciók listáit is elküldték, például Kelet-Szlovákiából, ahol mozgalom indult a görög katolikus egyház vagyonának visszaadása érdekében. A Szlovák Köztársaság déli részeiből az áttekintés szerint számos levél érkezett „a magyarok összeférhetetlenségével szemben". Mivel a televízió jóvoltából a lakosság élőben követhette a parlament üléseit, a levélírók bírálták a képviselőket a napirenden szereplő kérdések iránti érdektelenségük, vagy az ülésről való távollétük miatt. Sokan hiányolják a parlamentben a szavazatszámláló berendezést. A Szövetségi Gyűlés Elnöksége a lakosság észrevételeit és javaslatait továbbítja a kamaráknak vagy az állandó bizottságoknak, továbbá az illetékes központi szerveknek, kérve őket, ahol szükséges, vizsgálják ki a levelekben felvetett kérdést, s a kivizsgálás eredményéről értesítsék a parlamentet. Viszonylag alacsony a névtelen, vagy a feladó teljes címe nélküli levelek aránya. Ám ezek többségének tartalma megszívlelendő. Gyakran tartalmaznak nagyon bíráló észrevételeket, amelyeknek magva igaz is lehet, de íróik félnek feltüntetni nevüket. A sértő és agresszív hangvételű levelek aránya elenyésző. Érdekes, hogy a cseh országrészekből körülbelül ugyanannyi levél érkezik, mint Szlovákiából. A levélírók többsége az idősebb korosztályokhoz tartozik. Külföldről és belföldről egyaránt sokan kérnek Alexander Dubčektól autogramot, vagy aláírt fényképet. Januártól május 23-ig összesen 9 ezer 750 levél, távirat, határozat és nyílt levél érkezett a Szövetségi Gyűlés címére. Az utóbbi hetekben a törvényhozó testület címére érkező levelek írói főként a nyugdíjak rendezésével, valamint a szerzetesrendek és az egyházak vagyonjogi helyzete szabályozásával kapcsolatban fejtik ki véleményüket. (somogyi) ÚJ SZÚ 4 1990. VII. 10.