Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)
1990-07-02 / 153. szám, hétfő
T avaly októberben adta ki, az akkor még „illegális" emigráns kiadó (Csehszlovákiában még kiadványaik olvasása is büntetendő cselekedetnek számított), a torontói Sixty-Eight Publishers Karel Kaplan csaknem ötszáz oldalas politikai esszéjét, Erős emberek - erő nélkül (Mocní a bezmocní) címmel. Ma már Josef škvorecký kanadai kiadója a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban is kiállítást rendezett, ám mégsem érdektelen erre a könyvre felhívni a figyelmet, mert tanulságai messzire mutatók. A szerző, Karel Kaplan történész nevét nem akkor ismerte meg a világ és. saját hazája, amikor kétszer is, a sztálini-gottwaldi-novotnýi koncepciós perek áldozatainak rehabilitálását készítette elő, az akkor illetékes -, a CSKP által megbízott -, testület titkáraként. Akkor munkája titkosnak számított, viszont néki magának bejárása volt a titkos levéltárakba, s hivatalosan is felkereshette és őmága is kedveli a kor- és jellemfestő esetek megörökítését. Kaplan meg akarja érteni vezetőin keresztül a párt-állammechanizmusát. Mit akartak ezek az emberek, akiket a sors személye, vagy a történelem kényszere, netán saját elszánt karrierizmusuk annyira felelős helyre állított? A társadalom úgy hitte róluk: ók az „erős emberek". Kaplan mondandójának a lényege, hogy bármennyire erősnek hitték őket, akármennyire bíztak ők, maguk a saját erejükben ós hatalmukban, voltaképpen kiszolgáltatott, erő nélküli vezetők voltak. Ki voltak szolgáltatva mindenekelőtt Sztálinnak, Hruscsovnak és Brezsnyevnek. A moszkvai vezetés módszerei változhattak, de a lényeg maradt: ellenállásuk, mégha el is szánták olykor-olykor magukat erre a kockázatos lépésre, rendkívül korlátozott maradt a lényeget tekintve engedelmességre kényszerültek. És ki voltak szolgáltatva önnön Gottwaldtól - Husákig Karol Kaplan arcképcsarnoka 45 év cseh és szlovák vezetőiről az életben maradt áldozatokat, és a még akkor élő felelősöket is. Kaplan neve akkor vált ismertté, amikor 1968 után már munkáját nem folytathatta, sőt kutatásainak eredményeit idehaza közzé sem tehette. Ekkor kezdte publikálni Pavel Tigrid emigráns folyóirata, a Svédectví, első tanulmányait, s később sorra jelentek meg, természetesen Nyugaton, merthogy közben a szerző ugyancsak kénytelen volt emigrálni, elsősorban az 1948 utáni eseményekről írott fontos könyvei - például a Vértelen forradalom és a Tudósítás a szervezett erőszakról címűek - miatt. Legfontosabb, s legnépszerűbb munkája azonban az Erős emberek - erő nélkül. Voltaképpen 22 portrét tartalmaz a könyv. A félelem elnökeként jellemzi Klement Gottwaldot, az ellentétek elnöke - írja Antonín Zápotockýról. A legszorgalmasabb hivatalnok - ezt találja Novotný legjellemzőbb tulajdonságának, míg a tábornok-elnök című fejezet természetesen Ludvík Svobodáról szól, viszont a hatalom embere Gustáv Husák jelzője. Mosolynélküli politikus - ő Viliam Široký, míg a könnyedén alkalmazkodó politikus nem más, mint Zdenék Fierlinger, aki hosszú évekig volt csehszlovák követ Moszkvában, majd az első kormány elnöke 1945-ben, s mindenkit mindenkor kész volt elárulni - Beneštól egészen Novotnýig. Ez a 22 portré tartalmazza azt a 22 legfontosabb cseh és szlovák politikust, akiknek 1945 után döntő szerep jutott a kommunista párt, illetve az ország irányításában. Kaplan a többségüket személyesen ismerte a központi bizottságban betöltött állása folytán, de mindegyiknek látta az úgynevezett káderlapját is. Értésülései azért annyira izgalmasak, mert hitelesek. Kaplan nem leleplezni akar, noha rengeteg jellemző anekdótát tartalmaz a könyve apparátusuknak is! Ha netán Moszkvával szemben valami csoda folytán megtalálták volna a helyes taktikát, s főleg a jó stratégiát, s ha titokban arra gondoltak volna (mint ez Gottwald esetében bizonyítható), hogy Tito útjára lépnek - saját apparátusuk, saját jói felfogott érdekében, ezt bármikor meg tudta akadályozni. Mert az apparátus, szellemiségét, irányát és érdekeit tekintve egyszer sem változott meg. S az „erős emberek" - ha egyáltalán elszánták volna magukat bizonyos kockázatos lépésekre - azonnyomban éreztették volna velük, hogy mennyire kiszolgáltatottak. G ottwald életében, például, négy döntő olyan esemény volt, amely figyelmeztette erejének korlátozott voltára, s minden esetben árulásra kényszerítette őt. Először 1935-ben, amikor a náci hatalomátvétel után a CSKP-ben erősödni kezdett a népfront szükségszerűségének gondolata, Josef Guttmann - jóval a Komintern vonatkozó határozata előtt - ennek megfelelő stratégiát javasolt, s Gottwald egyetértett vele. Gottwaldot azonban Moszkvába rendelték, s visszatérése után elárulta Guttmannt, akit, mint árulót, kizáratott a pártból. 1942-43 fordulóján újra veszély fenyegette Gottwald első helyét. Az összeesküvést - a Komintern megbízásából - Václav Kopecký szervezte, akitől azután haláláig félt Gottwald. A vádak szerint Gottwald túlságosan sokat ivott (ez igaz volt), ós a Kominterntől eltérő nézeteket vallott a hazai partizánharc megszervezéséről, švermát szerették volna Gottwald helyére állítani, aki azonban nem vállalta a feladatot. Gottwald ugyan megőrizte első helyét, de Kopeckýhez nem mert nyúlni, viszont Jan švermát, a már súlyosan beteg embert a biztos halálba küldte. Elárulta Gottwald természetesen Jan Masarykotis, s minden koalíciós fegyvertársát az első komolyabb szovjet nyomásra, noha - s ez volt élete egyetlen sikeres ellenállása a sztálini akarattal szemben - megtagadta annak a szovjet kérésnek a'teljesítését, miszerint 1948 februárja előtt, kérje a csehszlovák-magyar határon már hadirendbe állított szovjet csapatok segítségét a belpolitikai hatalomátvételhez. Viszont ez lett az oka annak, hogy a Titoellenes határozat után, s főleg Georgi Dimitrov titokzatos halálát követően, Gottwald soha nem utazott a Szovjetunióba (majd csak Sztálin temetésére, de ezt sem élte túl), mert tudta: Sztálin nem felejti el, nem bocsátja meg a neki mondott ,,nem"-et, még abban az esetben sem, ha a feladatot, az 1948 februári hatalomváltást, egyébként, sikerrel teljesítette is. Mi, magyarok is szereplünk néhányszor Karel Kaplan könyvében. A szlovákiai magyarság tragédiájának némely okai is világosabbak lesznek. A kitelepítés gondolatának, mint meggyőződéses cseh nacionalista, Václav Kopecký lett a kommunista párton belül az első számú támogatója. Gottwald pedig, mint láttuk, ugyancsak tartott Kopeckýtôl, s mivel Kopecký nacionalizmusa találkozott dr. Beneš elnök elképzeléseivel - a kérdésben már jóval a tényleges rendeletek meghozatala előtt, megszületett az egyetértő döntés. S idetartozik az is, hogy - Kaplan szerint - Ludvík Svoboda nézeteit ugyancsak áthatotta a cseh nacionalizmus, s ezért a hadsereget nemcsak készségesen bocsátotta rendelkezésre a németekkel és a magyarokkal szembeni eljárásokhoz, hanem még kemény módszereket is javallott. Már egy másik korszakot idéz, az 1948 utáni időket, amikor Rákosi Mátyás levelet intézett Klement Gottwaldhoz. Ez a levél hatvan cseh, szlovák kommunista nevét tartalmazta - közöttük, például, dr. Husák, dr. Clementis nevét is -, akiket Rákosi azzal vádolt, hogy titoista hajlamaik vannak, együttműködnek a nyugati hírszerző szervekkel stb. Mindegyik vádpont külön-külön kötélszagú volt. Rákosi ezeket a „bizonyítékokat" a Rajk-per előkészítése során kikényszerített vallomásokra alapozta. Gottwald azonban tudta, hogy a nyomozást végső soron Beikin altábornagy, a szovjet államvédelem Baden Baden-ban székelő főnöke irányította, nem beszélve arról, hogy Rákosi maga is elküldte levele másolatát Sztálinnak, aki ekként két forrásból is értesülhetett erről a levélről. Gottwald, magától értetődően, meghátrált. I lyenek voltak tehát az „erős emberek". A hatalom gátlástalan megszállottjai, akik még azt sem vették észre, hogy árulásaikkal fokozatosan, de megállíthatatlanul készítik elő saját vesztüket. S bukásuk - ilyen vagy olyan formában - bekövetkezett. Ezért is tanulságos olvasmány Karel Kaplan tanúságtétele. E. FEHÉR PÁL Szamócaszüret a Tarca völgyében A részes szedés megoldotta a munkaerő-gondokat A rozgonyi földműves-szövetkezet beszteri szamócáskertjében szorgoskodó szüretelők közül a szélső sorok „tulajdonosai" Tatiana Kovaľová agronómushoz irányítottak. - Ó itt a főnök, nála jelentkezzen! - tanácsolták. A pirosnadrágos fiatal mérnöknő sajnálkozást kifejező tekintettel fogadott. Megkönnyebbülten sóhajtott, amikor megtudta, nem egy újabb alkalmi munkavállalóval van dolga. - Tudja, naponta sok-sok jelentkezőt vagyok kénytelen elszomorítani, elküldeni. Nem szívesen teszem, de mit csináljak, ha a korábbi jelentkezők már az egész ültetvényt felvállalták. -Engem az lepett meg, hogy ennyi is van. Ugyanis néhány évvel ezelőtt a szövetkezet akkori vezetői úgy nyilatkoztak, felszámolják az ültetvényt, mert a szamóca nagyüzemi termesztése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. - Második éve dolgozom a szövetkezetben, így a korábbi dolgokról nincs áttekintésem. Annyit azonban tudok, hogy ma jobban áll ez az ágazat, mint a múltban. Úgy tudom, régebben a termés begyűjtése, a szedés okozta a legtöbb gondot. Állítólag akadtak, akik a szezon elején vállalták a szedést, viszont a vége felé, amikor egyre gyérebb volt a termés, egyszerűen elmaradoztak. - És a fizetés? - A fizetését mindenki gyümölcsben kapja. A leszüretelt mennyiségnek a 15 százalékát viheti haza. Volt, aki a szezon elején naponta 10-12 kiló szamócát kapott. - Bevált ez a rendszer? - Mi elégedettek vagyunk, s úgy látom, a szedők is. A szedőnek is megéri Hogy a részes szüretelők valóban elégedettek-e, azt tőlük igyekeztem megtudni. A munkára, az elszámolásra egyikük sem panaszkodott. Ellenkezőleg, igen kedvezően nyilatkoztak. A kassai Klára Katušová például így fogalmazott: -Nyugdíjas vagyok, az időmből erre is telik. Természetesen jól jön az embernek, a családnak a gyümölcs, illetve a pénz, mert van aki eladja a részét. Arról nem is beszélve, hogy jobb itt a levegő, mint a városban, meg aztán a mozgás is hasznos. A vállalkozók egy csoportjával a szamócatermesztés, illetve a részes szedés gazdaságosságát elemezgettük. Azt, hogy megéri-e, vagy sem. Számolgattunk egy kicsit. Ha a válogatott, legszebb gyümölcs kilója 30 koronába kerül, a többi pedig 16, illetve 13 koronába, akkor az átlag mindenképpen 20 korona fölött alakul. Harminc, vagy huszonöt tonna áru kilónként húszegynéA részes szedők elégedettek a feltételekkel. Nem csoda, hisz az ügyesebbek naponta 70-80 kiló szamócát tudnak leszüretelni. (A szerző felvétele) Nos, az agrotechnikai műveleteket ma is a szövetkezet végzi, ám a szedést másképpen szervezzük. Nem az utolsó pillanatban toborozzuk a szedőket, hanem még áprilisban szerződést kötünk velük a részes szedésre. Azaz: az egyezség szerint ki-ki két-három, vagy több sor termésének a teljes begyűjtését vállalja. Ez azt jelenti, hogy érés idején hetente kétszer-háromszor részt kell vennie a szedésben. Sok függ a lelkiismeretességtől, mert aki rendszeresen szüretel, annak a jövedelme is nagyobb. Ha észrevesszük, hogy valaki felületes munkát végez, azzal azonnal felbontjuk a szerződést. Két újonc - egy márkanév Díj nincs, optimizmus van A pozsonyi székhelyű PALMA vállalaton belül végbement változások eredményeként két önálló állami vállalattá vált a főleg samponjairól és hajápolószereiről ismert lévai DM KOZMETIKA, valamint a fogkrém-, illetve testápolószerek, dezodorok, parfümök gyártásával foglalkozó pozsonyi AB KOZMETIKA. A két termelő tehát önálló gazdasági egységként első alkalommal mutatkozott be az Incheba nemzetközi vegyipari vásáron. Ez a legfőbb oka annak, hogy az „újoncok" nem jelentkeztek új cikkekkel a KGST-országok kozmetikai és háztartásvegyipari vállalatok termékszemléjén. Ám a részvételt a nemzetközi szemlén ennek ellenére hasznosnak és fontosnak tartják - tudtam meg Mikuláá Kováč mérnöktől, a lévai vállalat igazgatójától, illetve Marián Benkovský mérnöktől, a pozsonyi Kozmetika propagációs osztályának vezetőjétől. -Az önállósodás olyannyira sok gonddal, problémával járt, hogy új termékekre erőnkből az idén már nem futotta - mondotta Mikuláš Kováč, majd mégis figyelmembe ajánlotta a tubusos Junior sampont, amely minden bizonnyal a kedveltek közé tartozik majd. • A nemzetközi szemle alkalom arra, hogy a vállalatok gazdasági megbeszéléseket folytassanak, esetleg szerződések előkészítéséről is tárgyaljanak. Bár az Inchebának még koránt sincs vége, talán mégis értékelhető már e tekintetből az idei termékszemle... - A csehszlovák kozmetikusok esetében általában nem a minőséggel van a legnagyobb baj, hanem a kiszereléssel. Épp az utóbbi az oka annak, hogy a mi termékeink sem állnak helyt a nemzetközi versenyben. Ha konvertibilis valutát akarunk szerezni, márpedig a jelenlegi gazdasági feltételek között ez az egyetlen lehetőség a túlgondolt arra, hogy az önállósodással egyidőben esetleg márkanevet is változtatnak? Vagy legalábbis nyilvánvalóvá teszik, hogy az AB nem azonos a DMmel - tettem fel az első kérdést Marian Benkovský mérnöknek. - A lévai és a pozsonyi Kozmetika sok éven át e cégnévvel jelezte termékeit. Nem csoda tehát, hogy mindkét fél egyformán ragaszkodik a már megszokott és befutott márkához. Mivel termék kínálatunk nem azonos, ez különösebb gondot nem jelent majd. S minden bizonnyal a fogyasztók is megszokják majd, hogy két különálló cég termékeiről van szó. • Miközben beszélgettünk, több fogyasztó érdeklődött afelől, vajon miért nem lehet napozókrémet, mandulakrémet stb. a boltokban kapni illetve nem tervezik-e a saját üzlethálózat létrehozását? - Azt gyártunk, amire a kereskedelem igényt tart. Az elosztást se mi végezzük. Ami a saját üzleteket illeti. Prágában a Vencel téren van egy Kozmetika márkaboltunk. Újakat létrehozni egyelőre nem kívánunk. Szeretnénk viszont bővíteni azon üzletek számát, melyeket közvetlenül látjuk el termékeinkkel. • Egy ilyen rövid bemutatkozás felér a hirdetéssel is. Bár új termékkel nem jelentkeztek az idén, mint propaganda főnök mire szeretné felhívni a vásárlátogatók figyelmét? - Elsősorban a PALM INT fogkrémre, melyet műanyag tubusos kivitelezésben dobunk piacra. A termékből az év végéig mintegy 3 millió darabot szeretnénk legyártani. G. A. hány koronáért... Egyszóval a termelőnek megéri. De a részes szedőknek is, hiszen a napi kétszáz korona nem rossz kereset... még akkor sem, ha történetesen gyümölcsben fizetik. Ha a szedéskor a szövetkezet nem számíthatna a vállalkozók segítségére, valószínűleg meggyűlnének a gondjai. A részes szedés bevezetésével azonban ez a gond, úgy látszik, megoldódott. Erre utal, hogy a szövetkezet az ültetvény bővítését tervezi, fontolgatja. A szakember bizakodik Az elnök, Pavel Eftimov mérnök szerint - aki évekkel ezelőtt kertésze, majd főkertésze volt a szövetkezetnek az ország új gazdaságpolitikája az ő szempontjukból igen biztatóan alakul. Ugyanis a korábbinál nagyobb önállóságot ós több vállalkozási lehetőséget biztosít a termelőnek. - Én már évekkel ezelőtt állítottam, hogy a nagyüzemi szamócatermesztés is lehet nyereséges, csak ügyesen kell megszervezni. Nos, a szedés, már nem mumus. Szerintem a vállalkozási lehetőséget jó volna kiterjeszteni a részes művelésre, mondjuk a növényzet kapálására is. Ugyanakkor abban is reménykedek, hogy ezentúl az áru értékesítésének módját és helyét is mi dönthetjük el, ami további előnyt jelenthet a vállalkozóknak. Hétköznap délelőtt jártam a Tarca parti kertészetben. A 3,6 hektáros parcellán vagy százan hajlongtak, hordták a teli kosarakat az átvevőknek. A keresett gyümölcsöt a gépkocsik folyamatosan szállították a szövetkezet kassai boltjaiba, ahol - amint azt magam is tapasztaltam - tömegesen sorakoztak a vevők, fogyasztók. Persze jut a termésből az eperjesi konzervgyárnak is, így télen remélhetőleg szintén megtaláljuk majd a polcokon a közkedvelt szamócakompótot. GAZDAG JÓZSEF ÚJ SZÚ 4 1990. VII. 2. élésre, akkor be kell törnünk a keményvalutával fizető piacra. E témakörben már folynak bizonyos tárgyalások külföldiekkel. • Éspedig? - Tekintsünk el most a felsorolástól. Legyen elegendő annyi, hogy még az óv végéig új, versenyképes termékeket szeretnénk piacrabocsátani. • Az elmondottakban parányi pesszimizmust vélek felfedezni. Vagy netán tévedek? - Bizonyára, mi ugyanis bizakodóak vagyunk. Tárgyaltunk több külföldi céggel a licenciós és közös termékek előállításáról. Felsorolásba csak azért nem bocsátkozom, mert nem szeretnénk előre inni a medve bőrére. De arról nem szabad megfeledkeznie, hogy vállalatunk nem egész három hónapja működik. Meg vagyok győződve arról, hogy az idő majd minket igazol... • Két önálló vállalat, egy márkanév. Nem