Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-19 / 167. szám, csütörtök

Jövedelmünk réme Életre kelnek az adóhivatalok Bármennyire hihetetlen, anyagi jólétünk alapja bizonyos szemszögből nézve az államnak befizetett adó. Olyan pénz ez, amely nélkül az államkassza jóformán üresen kongana, de amelyet - valljuk be - nem szívesen adunk ki a kezünkből. Pedig adófizetés mindig volt, napjainkban is kötelesség, és sajnos a jövőben sem menekülünk meg tőle. Sőt ellenkezőleg! Jövő év februárjától Szlovákiában 143 adóhivatal figyeli majd árgus szemekkel, hogy milyen összegű adót kell fizetnünk, és kötelességünket teljesítjük-e a megszabott határidőben. Új adók - új hivatalok Az adóhivatalokat, amelyek a nemzeti bizottságok adóügyben illetékes szerveit helyettesítik majd, még ez év szeptember végéig létre* hozzák. Azonban ténylegesen csak jövő év februárjában kezdik meg a munkát. Tehát októbertől februárig két helyen, a nemzeti bizottságokon és az adóhivatalokban lehet majd adóügyben érdeklődni. Az 1990-es "évi jövedelmek után járó adót viszont már az új hivatalokban kell intézni. Addig azonban - a kettős üzemelés idején - félő, hogy óriási lesz a keveredés és minden becsületes adófizető állampolgár végigjárja a maga kálváriáját. Már csak azért is, mert a jelenlegi tapasztalatokból kiindulva a régi ügyintézők majd nem szívesen intézik ügyeinket, az újak meg részleges üzemelésüknél fogva nem tudják megoldani problémáinkat. Persze , az sem kizárt, hogy októbertől februárig helyenként egyáltalán nem lesz olyan hivatal, amely képes lenne az adózással érdemben foglalkozni. Ugyanis a pénzügyminisztérium elképzelése szerint az adóhivatalok dolgozói nagyrészt a nemzeti bizottságok adóügyekben illetékes alkalmazottaiból verbuváHódnak össze. A minisztérium ígérete szerint majd a legügyesebb, legszakavatottabb és legbecsületesebb embereket választják ki közülük. Szükség szerint átképzik vagy beiskolázzák őket. Tehát a nemzeti bizottságok majd azért nem foglalkoznak ügyeinkkel, mert már nem lesz megfelelő szakemberük, az adóhivatalokban pedig még nem lesznek ott az adószakértők. Nincs menekvés Bár nagy a valószínűsége, hogy hónapokig „adófelügyelet" nélkül leszünk, senki ne örüljön, hogy megmenekül az idei jövedelemadótól. Mint már említettük, a jövő év februárjában kell befizetnünk a megállapított összeget. Kibúvóra azoknak sincs esélyük, akik nagyon ravaszul engedély nélkül végeznek jövedelmet hozó munkát. Ugyanis, ha az adóhivatal erre rájön, az illetékes helyen azonnal jelenti a szabálysértést és késedelem nélkül kiveti az adót, amit esetleg némi büntető százalékkal is megtoldhat. Egyébként arra is hiába számítunk, hogy legalább a kezdeti időszakban gyakorlat és talán tudás híján kedvezőbb összegű adót számítanak ki az újdonsült szakemberek. Ha lesznek is az államkassza kárára tévedések, a hibamegállapítás után utólagosan kell majd tartozásunkat kiegyenlítenünk. Remélhetőleg ez fordítva is érvényes lesz. Ami viszont a majdani hivatalnokok szaktudását illeti, minden esély megvan arra, hogy jól képzett szakemberek álljanak az ügyfelek rendelkezésére. Ugyanis dán szakértők segítenek majd a kiképzésben, akik nemcsak országuk adóhivatalnokainak szakismereteit hozzák magukkal, hanem anyagilag is támogatják a csehszlovák adóreformot. A támogatás részben pénz, részben korszerű technika formájában érkezik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adóhivatalokban számítógép segítségével intézik majd ügyeinket, bizonyára a gépek teljesítményétől függően a perc, vagy másodperc tört része alatt?! Megvesztegetés után elbocsátás A számítástechnika nemcsak a gyors ügyintézésre lesz jó, hanem a fokozott ellenőrzésre is. A pénzügyminisztérium a számítógépek alkalmazásától várja a teljes terjedelmű adókivetést. Idáig ugyanis a nemzeti bizottságok illetékes hivatalai képtelenek voltak minden adófizetőtől behajtani az illetéket. Mivel sok volt a kiskapu, s talán még ennél is több az ügyeskedő ember, nagy összegű jövedelmek maradtak „adómentesek". Mára azonban a kassza alaposan kiürült, ezért az állam számítógépekkel is figyeli majd minden fillérét. De hiába a legjobb számítógép, a legügyesebb adószakértő, ha az adóbevallási adatokat ellenőrző hivatalnokok a helyszíni terepszemlén - mert hogy ezután az ilyesmi is gyakori lesz - egy kis juttatás ellenébe majd szemet hunynak a hamis adatok felett. Az illetékesek erre is gondoltak. Mivel a hivatalnokokat - a többi halandóhoz hasonlóan - nem tudják a munkájuk értékének megfelelően megfizetni, jobb híján más megoldást választottak. Az az adóhivatalnok, aki bármilyen módon hagyja magát az adófizető polgár vagy szervezet által befolyásolni, munkakönyvével felszerelve azonnal az utcán találja magát. E határozott intézkedéshez még a minisztérium egy olyan rózsaszín álma is társul, hogy a kialakuló versenyben az adófizetők kölcsönösen ügyelnek majd az illetékek igazságos befizetésére. Roppant sajnálom, de ezt még magának a pénzügyminiszternek sem hiszem el. Ugyanis látva azt, hogy a gombamód szaporodó magánvállalkozók a kölcsönös segítség helyett nagy titkolózások közepette és sokszor becstelen módszerekkel próbálnak egymás fölé kerekedni, az előbb említett elképzelést - mint egy öntisztító folyamatot - nem látom megvalósíthatónak. Persze, nagyon örülnék, ha nem lenne igazam. Egyébként az ellenőrzéssel összefüggésben arra is lehet példa, hogy az ellenőrt nem kívánatos személynek tartják, és akadályozzák munkájában. Az efféle „szórakozás" azonban nem lesz olcsó mulatság, az akadékoskodásért akár ötezer korona büntetést is fizethet az adóalany. A fentiekben sok mindenről szóltunk, csak épp az adók összegéről nem. Erről egyelőre nem is tudunk, beszámolni, mivel az új adórendszer, még nem született meg, bevezetését 1993. január 1 -jétől tervezik, de előfordulhat, hogy korábban elkészül. Jelenleg csak azt tudni, hogy az új adóhivatalok a szervezetek jövedelemadóját, a lakossági jövedelemadókat és a mezőgazdasági adókat intézik majd. KOVÁCS EDIT AZ IGAZI VESZÉLY ÚJ SZÚ 1990. VII. 20. így szakadt meg egy keresett termék A Szlovák Nemzeti Tanács nemzetgazdasági és költségvetési bizottságának legutóbbi ülésén Ján Ľupták képviselő megkérdezte a szlovák kormány alelnökeitől, mi a kormány agrárprogramjának célja? A kérdésből kiérzódött az aggodalom: netán a nagyüzemek mesterséges fölszámolása? A válasz a kérdezőt és képviselőtársait is meggyőzte, ilyesmiről szó sincs. Michal Džatko mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek a minapi sajtóértekezletén a fentihez hasonló kérdést ugyan nem tettek fel, a tárca vezetője mégis fontosnak tartotta elemezni a mezőgazdasági nagyüzemek helyzetét, kifejteni a jövőjükkel kapcsolatos minisztériumi álláspontot. Szavai egyértelműek és meggyőzőek voltak: mindennemű külső beavatkozás eleve kizárt. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol hatékonyan termelnek, a dolgozók jövője biztos, a félelem alaptalan. A miniszter hangsúlyozta, a legnagyobb rosszindulattal sem minősíthetjük egyértelműen negatívumnak mindazt, ami az utóbbi 40 évben a mezőgazdaságban történt. Voltak és vannak eredmények, de persze azt is látni kell, hogy az évtizedek alatt nem kívánt változásokra, deformációkra is sor került. Az új kormányprogram ezeket a deformációkaťakarja helyrehozni. Példaként említette a tulajdonreformot, a mezőgazdasági üzemek belső szerkezetének átépítését, s ezen' belül a földhöz való kötődés megerősítését. A földtulajdonosi érzetüktől megfosztott földművesek az egyesített szövetkezetekben szinte észrevétlenül bérmunkássá váltak. A szövetkezethez való kötődésük lazulásával együtt meglazult a munkafegyelem, növekedett a termelési költség és csökkent a hatékonyság. Miként az SZNT-bizottság ülésén, a mezőgazdasági miniszter sajtóértekezletén is kiérzódött a szavakból, a negatívumok összegezése jóindulatú figyelmeztetés a nagyüzemek felé: mérjék fel és elemezzék termelési költségeiket, és a túlméretezett „házon belüli" tételeket igyekezzenek lefaragni. Ha ezt nem teszik meg, mindennemű külső hatás nélkül önmagukat juttatják nehéz helyzetbe. Ugyanis ezentúl olyasmire, hogy az állam a jelentkező konkurenciával szemben adminisztratív intézkedésekkel valamiképpen a védelmükre kel, még véletlenül sem számíthatnak. Sőt! Az új törvényeknek és rendeleteknek éppen az a célja, hogy végre a mezőgazdasági alaptevékenységben is megjelenjenek a versenytársak, az egyéni gazdálkodók, farmerek, a földművesek társulásával kialakuló kisszövetkezetek stb. Az egyes tulajdon- és vállalkozási formák szabadpiaci versenye majd eldönti, melyik az életképesebb, kik tudnak a mindenkire egyformán érvényes gazdasági szabályozók mellett olcsóbban és hatékonyabban termelni. Aligha remélhetik bármelyik mezőgazdasági üzemben, hogy e megmérettetés elmarad, vagy ha mégis sor kerül rá, a mérleg végérvényesen az ó javukra billen, tekintve, hogy az új tulajdonformák bizonyos hátránnyal indulnak. Az egyéni gazdálkodáshoz egyelőre nincsenek gépek, berendezések, kiépített kapcsolátok, és persze a gyakorlati tapasztalatok is hiányoznak. Mindez valóban előnyt jelenthet a nagyüzemnek, de azért nem árt, ha mindezt összevetik az ellentábor előnyeivel. A tulajdonosi érzetnek és a gazdaszellemnek a munka termelékenységére és minőségére gyakorolt hatásával, a nem termelő munkaerők kisebb arányával, valamint az ugyancsak kisebb rezsiköltségekkel. Az egyéni gazdálkodóknál nem lesznek palotának is beillő székházak, fényűzően berendezett irodák, fölösleges szolgálati kocsik és jól fizetett téblábolók. Itt kezdődik az igazi veszély, amely ráadásul külső beavatkozás nélkül is megteszi a magáét. Persze csak ott, ahol a gazdasági vezetők elodázzák a hatás kivédését. Például a piacgazdasági feltételekre való áttérés sokadik hónapjában sem foglalkoznak komolyan a tulajdonosi kötődés megerősítésével. Alig akad egyesített szövetkezet, amely már átalakult volna a szövetkezetek szövetkezetévé. Fehér holló számba megy a bérbeadott termelőegység, a szövetkezetek vagyonközösséggé való átalakítására pedig az üzemek többségénél még az előkészületeket sem tették meg. Vajon mire várnak? EGRI FERENC Most készült el az első száz darabos nullszéria a Tesla Rožnov üzemben az új típusú színes képernyőből. Év végéig még 2000 darabot gyártanak le Japánból behozott részelemekből és a tömeggyártást a jövő évben kezdik meg. (Petr Berger felvétele - ČTK) Merre halad a szakszervezeti mozgalom Az egység tartós érték A szlovákiai szakszervezetek elnökének véleménye • Van-e értelme a különállásnak? • Nem koldulni, tanulni járunk külfödre Más kelet-európai országoktól eltérően a csehszlovákiai szakszervezeti mozgalomban bekövetkezett gyökeres változásoknak két alapvető sajátosságuk van: a szakszervezetek nem forgácsolódtak szét és nem szegényedtek el. A szakszervezeti tagság 80 százaléka a konföderációhoz tartozó szövetségekben tömörül. Jelentős ingó és még nagyobb ingatlan vagyona van a szakszervezeteknek, amelynek kezeléséről a nemzeti és szövetségi konföderációk közt méltányos megegyezés született, sőt, elérték, hogy a legfelsőbb parlamenti szervek kivonják a szakszervezeteket a 177/1990 számú, a politikai pártok vagyonáról szóló törvény hatálya alól. - Az egység tartós érték - jelentette ki dr. Roman Kováč, a Szlovák Köztársaság Szakszervezeti Szövetségei Konföderációjának elnöke, amikor a hétmilliós taglétszámú szervezet helyzetéről beszélgettem vele. Kétségtelen, hogy a szakszervezetek mindmáig lényegében megőrzött egysége nagy szerepet játszott az aránylag zökkenőmentes gyökeres átalakulásban. A java azonban még hátra van, idén ősszel fogadják el azokat a lényeges törvényeket, amelyek alapján a szakszervezetek a vállalatvezetőségekkel egyezkedni fognak, hogy megköthessék a merőben új viszonyokat teremtő kollektív szerződéseket az 1991. évre. Ebben az erőpróbában valóban nagy szükség lesz a szakszervezeti egységre. Mi a véleménye Roman Kováčnak azokról a próbálkozásokról, hogy a konföderációtól független, önálló szakszervezeteket hozzanak létre akár úgynevezett munkás szakszervezet, vagy keresztény, esetleg egyéb alternatív szakszervezet címén? -A konföderációhoz Szlovákiában a szakszervezeti tagság nyolcvan százaléka, tehát két és fél millió ember tartozik. Az alapszabályzat olyan feltételeket tartalmaz, hogy elvárható, miszerint gyakorlatilag az összes szlovákiai szakszervezeti szövetség a konföderációba tömörül. Naponta jelentkeznek további szövetségek, tegnap például a tűzoltók szakszervezete. Néhány szövetség országosan szerveződik, de ezekkel is megvan az együttműködés. Felajánlottuk az együttműködést a vegyészek, vasutasok és mások központilag szervezett szövetségei szlovákiai részének. A platform egységes ezekkel is, a konföderációban való tagság szervezési kérdés csupán. -Az alternatív szakszervezetek, mint a magát Munkás Fórumnak nevező szervezet, vagy a keresztény szakszervezeti szerveződés, és egyéb szervezetek címére azt szeretném elmondani, hogy jelenleg nem látom az ilyen szerveződés realitását és értelmét. Az „oszd meg és uralkodj" régi római mondás ma is érvényes. A megosztott mozgalmat könnyebb uralni. A Munkás Fórum néha azt veti szemünkre, hogy túlságosan kötődünk a nyugati szakszervezetekhez. Pedig éppen ezek a szakszervezetek értékelik a legjobban, hogy megőriztük egységünket, ezt csodálják a leginkább. Egységünk azonban nem parancson, utasításon alapul, egyértelműen önkéntes. Bármely szakszervezet bármikor kiléphet, a szakszervezetek anyagi hozzájárulása különböző, megállapodáson alapszik. Elemeznünk kell, miért is alakulnak egyáltalán alternatív mozgalmak. Többnyire arról van szó, hogy egyes vállalatoknál a szakszervezeti bizottság egyszerűen nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, gyengén dolgozik. Erre a reagálás rendszerint az, hogy új szakszervezetet igyekeznek alapítani. Pedig a valóságban elég lenne csupán a szakszervezeti bizottság tagjait leváltani, némely esetben elég lenne csak néhány tagját kicserélni. Az alternatív szervezetek taglétszáma összességében is olyan csekély, hogy lényegében nem képes befolyásolni a szakszervezeti egységet. - Különösen egyvalamire szeretnék figyelmeztetni: a szakszervezetek pluralizmusáról szóló törvényben a többi közt az áll, hogy a munkaadó is alapíthat saját szükségletei szerint olyan szakszervezetet, amellyel tárgyalni akar. Ezt különösen hangsúlyozni kell, mert valóban veszélyes lehet a munkások számára. -A szakszervezetek pluralizmusát ilyen veszélyek nélkül is ki lehetett alakítani. Az osztrák szakszervezetek például egységesek, pluralizmusuk pedig alapszervezeti szinten nyilvánul meg a tagság politikai hovatartozása alapján. Az alapképlet ott rendszerint a következő: a tagság többsége szocialista párti, másik része néppárti, a kommunisták pedig a mérleg nyelvének szerepét töltik be, s a döntéseknél azok oldalára állnak, akik számukra megfelelőbb álláspontot képviselnek. Ez a modell számukra kétségtelenül megfelelőbb, mint különféle szakszervezetek alapítása. - Külföldön nemcsak egységünket értékelik nagyra - mondja befejezésül a konföderáció elnöke -, hanem főleg azt, hogy nem kinyújtott marékkal, kéregetve fordulunk más szakszervezetekhez, hanem tanulni akarunk tőlük. Arra a nagy erőpróbára akarjuk felvértezni magunkat, amely a vállalatvezetőségekkel és a munkaadókkal az ősszel ránk vár. Nincs gyakorlatunk a kemény egyezkedésben, hiszen mindeddig úgy véltük, illetve vélték az FSZMbizottságok, hogy a vállalatokkal egy parton állnak. Megegyeztünk, hogy külföldről a kollektív egyezkedésben jártas oktatókat küldenek hozzánk. Ez igen sürgető, hiszen idén három hónap alatt kell nyélbe ütnünk olyan kollektív szerződéseket, amelyek elkészítése konszolidált viszonyok közt tíz hónapig is eüart. El akarjuk érni, hogy a vállalatok vállalják a szükséges átképzéseket, necsak az elbocsájtásokkal foglalkozzanak, hanem új munkahelyek létrehozásával is, jó munkáért jó bért fizessenek, a bérezés alapját ne előírások, hanem a garantált minimálbérek szintje határozza meg.- Mindez persze nemcsak a munkahelyi egyezkedéseken múlik, hanem a törvényhozáson, a kormány magatartásán is. A pártokkal megegyeztünk az együttműködésben, s gondosan - egy külön e célra létrehozott információs rendszer segítségével - fogjuk figyelemmel kísérni, hogyan állják szavukat a parlamentekben a pártok képviselői, amikor a dolgozók érdekeinek védelméről lesz szó. ÁDÁM PÉTER