Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-19 / 167. szám, csütörtök

Befejeződött a BT párizsi tanácskozása Az ENSZ szerepet vállal a kambodzsai probléma rendezésében A Bush-kormány párbeszédet kezd Vietnammal Egyiptom (ČSTK) - Tegnapra virradó éjszaka, röviddel éjfél előtt fejeződtek be Párizsban a Biztonsági Tanács öt állandó tagja képviselőinek kétnapos megbeszélései Kambodzsáról. Az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország képviselői tömör zárónyilatkozatukban egyetértettek abban, folytatják erőfeszítéseiket a konfliktus megoldásában. Véleményük szerint ehhez arra van szükség, hogy a phnompenhi kormány és a három felkelő csoport mielőbb egyetértésre jusson a közös Legfelsőbb Nemzeti Tanács létrehozásában. A BT-tagok hangsúlyozták; a kambodzsai frakciók segítsége nélkül - ezek nem vettek részt a párizsi tárgyalásokon Új elnöke van a bolgár parlamentnek (ČSTK) - A bolgár parlament elnökévé a 69 éves Nikolaj Todorov akadémikust, a Bolgár Szocialista Párt jelöltjét választották meg. A 400 tagú parlamentben - melyben 211 mandátumos többsége van a kormányzó BSZP-nek - 217 szavazatot kapott. Ellenfele Sztefan Szavov volt, a DESZ jelöltje. Az ellenzéki koalíciónak 144 mandátuma van. Kedden jórészt ügyrendi kérdésekkel foglalkozott a parlament, a tegnapi napirenden a testület további tisztségviselőinek megválasztása szerepelt. - nem lehetséges a megállapodás. Az „ötök" legközelebbi tárgyalásai Kambodzsáról augusztus 27-29-én lesznek New Yorkban. Az éppen befejeződött találkozó legnagyobb eredménye, hogy egyetértés született az ENSZ szerepéről a rendezési folyamatban, az átmeneti időszakban. A világszervezet a katonai rendezésben is szerepet vállal, de mindenekelőtt a szabad választások előkészítésére, az emberi jogok védelmére és a nemzetközi garanciákra fogja összpontosítani figyelmét. Közben ellentmondó jelentések érkeznek Kambodzsából a harcok eredményeiről. A kormány közölte, alakulatai visszafoglalták Stoung járást, amely kb. 160 kilométerre északnyugatra fekszik a fővárostól. Kompongthom tartomány része, amelyet az év elején foglaltak el Szihanuk hívei. Szihanuk frakciójának szóvivője azonban a thaiföldi fővárosban határozottan cáfolta ezt a hírt, bár megerősítette, péntektől vasárnapig heves harcok voltak a tartományban. A vörös khmerek pedig a napokban azt közölték, hogy alakulataik szombaton megtámadták Battambangot, a második legnagyobb kambodzsai várost és legkevesebb 15 vietnami katonát öltek meg. Ennek kapcsán ismét kiújultak a viták akörül, vannak-e még vietnami katonák Kambodzsában. James Baker amerikai külügyminiszter viszont tegnap Párizsban fontos bejelentést tett: a Bush-kormány nem fogja másodszor elismerni a kambodzsai ellenzék ENSZképviseletét és új párbeszédet kezd Vietnammal. Baker szerint az amerikai álláspont módosulását az tette lehetővé, hogy Vietnam kivonta katonáit Kambodzsából. Os: verekedés, tömeges terror Csak szeptemberre várhatók Moszkva és Vilniusz tárgyalásai Zsivkov beszélni fog? (ČSTK) - A bolgár újságíró-szövetség Pogled című hetilapjának nyilatkozott Todor Zsivkov unokája. Evgenija Zsivkova szerint nagyon sok ember tart attól, hogy a volt bolgár vezető beszélni fog, mivel sok mindent elmondhat. Úgy vélte, Zsivkovnak beszélnie kellene a nép előtt, el kellene mondania véleményét, az igazságnak ki kellene derülnie. Hétfő este a bolgár televízió közölt egy riportfilmet, amelyben látható volt a 79 éves Zsivkov is, amint unokájával sétál annak villája kertjében. Ebben a riportban Evgenija Zsivkova közölte, nagyapja nem akar beszélni az újságírókkal, nem bízik a tömegtájékoztató eszközökben. Tegnap a bolgár lapok viszont közölték annak az újságírónőnek a levelét, aki az említett riportot készítette. Közölte, a forgatás után Zsivkov nem hivatalosan találkozni akart vele, de a főügyészség írásos utasításban tiltotta meg neki a belépést a villába. A parlament keddi ülésén a képviselők többsége viszont egyetértett azzal, hogy valamelyik ülésén Todor Zsivkov mondjon beszédet. (ČSTK) - A kirgíziai Os városban az elmúlt éjszaka is folytatódtak a fegyveres összetűzések az üzbégek és a kirgizek között, házakat és gépkocsikat gyújtottak fel. A szövetségi belügyminisztérium szóvivőjének tájékoztatása szerint leváltották az osi kerületi tanács végrehajtó bizottságának vezetését, a testület új elnöke Iszanbajev, a kerületi pártbizottság eddigi titkára lett. Személycserék történtek a kerületi rendőrség és a belügyi erők vezetése élén is. A szóvivő arra azonban nem tudott válaszolni, mennyire felelnek meg ezek a személycserék az üzbég asszonyok követeléseinek, akik hétfőn elfoglalták a kerületi pártbizottságot és követelték a kirgiz nemzetiségű vezetők leváltását. Az osi kerületben ugyanis az üzbégek vannak többségben. Kedden este ismét felgyújtották az osi pedagógiai intézet könyvtárát és szállóját, a fegyveresek tamadast hajtottak végre a buszpályaudvar ellen. Juzsnij faluban kegyetlenül összevertek egy rendőrt, a Karaszujszki járásban kirgizek és üzbégek százai verekedtek össze, közülük többen kórházban végezték. A Komszomolszkaja Pravda tegnap azt írta, az osi kerületbe nagyon gyorsan újabb belügyi alakulatokat irányítottak, a határvidéken mégis folytatódik a tömeges terror, közel száz ember súlyosan megsebesült és jelentősek az anyagi károk, xxx Vytautas Landsbergis litván vezető kedden a szovjet televíziónak adott nyilatkozatában közölte, aligha kezdődnek meg szeptember előtt Moszkva és Vilniusz tárgyalásai Litvánia függetlenségéről, bár a litvánok abban bíztak, hogy már az SZKP-kongresszus után beindulnak. Antall József a NATO központjában (ČSTK) - Tegnap a NATO brüsszeli központjában tett látogatást Antall József magyar miniszterelnök, s találkozott Manfred Wörnerrel, a NATO főtitkárával, aki kedden fejezte be szovjetunióbeli látogatását. A Varsói Szerződés tagországainak miniszterelnökei közül Antall József az első, aki a kelet-európai változások után a NATO főhadiszállásán tett látogatást. A magyar miniszterelnök kedden Brüsszelben Jacques Delorsszal, a Közös Piac bizottságának elnökével tárgyalt a huszonnégyek programjával kapcsolatos lehetőségekről és a program továbbfejlesztéséről. Kijelentette, Magyarország már 1992. január 1.-től szeretne társulni az Európai Közösségekhez, s 1995-ig első teljes jogú kelet-európai tagjává akar válni. Beszámolt ezekről a magyar tervekről az Európai Parlamentben is. Közvetlen célunk - mondta Antall József - az, hogy a Közös Piaccal kialakítsunk egy kétoldali társulást. Másrészt, megvizsgáljuk annak lehetőségét, hogy más kelet-közép-európai országokkal együttesen is kapcsolatot keressünk, mivel van bizonyos értelmű ilyen érdeklődés is. Ez a közösség Csehszlovákiára és Lenyelországra vonatkozik. A Szovjetuniónak állandó diplomáciai képviselője lesz a NATO mellett a belgiumi nagykövet személyében - közölte tegnap Brüsszelben Manfred Wörner. Bejelentette, hogy hasonló kapcsolatot alakít ki a NATO Magyarországgal is. ÚJ SZÚ 3 1990. yi|. 19. Csak a zsebem tiltakozik Gondolatok a sokkterápiáról Ha nem is mondódott ki nyíltan, mindenki tudhatta, hogy' az ország gazdasági reformjának irányítói között Václav Klaus pénzügyminiszter a radikálisok, a „sokkoló módszer" hívei közé tartozik. Fényes bizonyítékát szolgáltatta ennek kedden, amikor az autóstársadalom kevésbé értesült részét sokkolta a benzinár emelésének hírével. Persze nem sok kifogás hozható fel az érv ellen, hogy a problémát a lehető legtermészetesebb módon, gazdasági eszközökkel oldják meg, tehát az ár módosításával. A képlet egyszerű, még közgazdasági műveltség sem kell hozzá, hogy megértsük: ha hiány van a piacon, és növekszik a kereslet, akkor emelkednek az árak, és miután majd kevesebben engedhetik meg maguknak a portékát, újra helyreáll a piaci egyensúly. Nos, ehhez a gazdasági libikókához kéznél van a piac, az ár és a kereslet-kínálat, kezdhető tehát a játék; csak éppen a küzdő felek nincsenek egy súlycsoportban, noha a játékszabályok ezt megkövetelnék. A leosztás ugyanis működő piacot feltételez, a piacunk azonban ugye még inkább csak monopolpiac. Az ár az, amely inkább közeledik a vágyott világszínvonalhoz, főleg ha azt a mutatót nézzük, hogy egy-egy termékért hány órát (napot, hetet, évet) dolgozunk mi és mennyit a világpiacon vásárló többiek. Leginkább azonban a játék harmadik kelléke, a kereslet csalóka, amelyet ugye a jövedelem - többségünknél bér - határoz meg. Nos ez a bér, a most még hibrid piac és a már világszínvonalú ár mellett, egyedül maradt meg szocialistának. Hogy mégis magas lehet a jövedelmünk hogyha ilyen nagy volt a kereslet a benzin iránt? Ha kicsit türelmesebb a kormány, biztosan csökkent volna, hiszen amikor mindenki felélte júniusban gyűjtögetett élelmiszer-tartalékait, és újra egy-két rendes hétvégi bevásárlásra kényszerül, mindjárt kevesebb marad majd benzinre. S hogy én akkor milyen megoldást szerettem volna? Bevallom - bár ezért sokan talán nem fognak eléggé korszerűnek és még kevésbé haladónak tartani - nekem inkább valamilyen adminisztratív (jaj, de rosszízű szó!) intézkedés felelt volna meg. Mivel nem vagyok nagyfogyasztó, és nem én ugrattam meg a keresletet, így a havi átlagban számított 20-30 liter benzinemet, (többre nem nagyon telik) a régi áron biztosíthatták volna, és ha ezen felül duhajkodni támadna kedvem, s meglátogatnám mondjuk távolban élő rokonaimat, isten neki, kérjék meg az árát! Persze tudom, hogy egy jegyrendszer (megint milyen csúnya kifejezés) bevezetése nem olcsó, nehézkes, és ellentmond még az én józan gondolkodásomnak is, de hát sajnos a józan eszem nem áll egy térfélen a pénztárcámmal. Végül is a legegyszerűbb megoldás született, de azt hiszem, ott, ahol egy országban - ha jól számolom - összesen 59 miniszter van, igazán találhattak volna talán kevésbé elegáns, de számomra kedvezőbb megoldást. Sebaj. Azt hiszem, csak a sokkos kezelés pillanatnyi hatása mondatja mindezt velem, hiszen ha elérkezik a szeptemberié-pénzügyminiszter jelezte, újabb árhullám, és a kőolajhiány következtében már a fűtőanyagok, esetleg a műanyagok vagy egyéb kőolajszármazékok ára mozdul majd előre, meg utolér bennünket a közlekedési díjszabások emelése is, már el is felejtettük ezt a kis júliusi benzinsokkot. így aztán már nem is annyira magam miatt aggódom. Inkább azért, mert a minisztert most láttam először nem mosolyogni. Ót magát is sokkolta volna a dolog? Megdöbbentem kicsit, mikor megláttam a képernyőn, hiszen bajusza alatt a mosoly már szinte közmondásossá vált, s a szépségverseny zsűritagjaként jobban hódított vele, minta főszereplők. S mit nekem világszínvonalú árak, szocializmusból visszamaradt fizetések, csak a pénzügyminiszter optimizmust és magabiztosságot sugárzó mosolya maradjon megI Amíg ezt látom, érzem, van remény. (szénási) Hányadik az egyenlők között? Mostanság, hogy ismét egyre határozottabb erőfeszítések történnek a közel-keleti rendezés beindítására, Egyiptom szerepe újra felértékelődött. Kairóra irányította a figyelmet a napokban lezajlott egyiptomi-szíriaí csúcstalálkozó is, amelyre - Camp David miatt - 13 évig kellett várni. Hoszni Mubarak és Hafez Asszad megbeszélései azonban nemcsak a kétoldalú közeledést jelezték, hanem egyrészt a kemény irányvonalhoz még mindig ragaszkodó damaszkuszi vezető igyekezetét, hogy kivezesse országát az önként vállalt elszigetelődésből, másrészt az egyiptomi elnök határozott eltökéltségét, hogy országa ismét vezető pozíciókra tegyen szert a Közel-Keleten. Az izraeli sajtó a napokban több ízben utalt arra, hogy Mubaraknak ezúttal is közvetítői feladatai voltak; mint az Izraellel hivatalos kapcsolatokat fenntartó egyetlen arab államot Samir felkérte Egyiptomot, próbálja meg rávenni Asszad elnököt, kezdjen tárgyalásokat Tel Avivval. Egyiptom, amely jó viszonyban van a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel, ugyanakkor most már az összes arab állammal is, ideális követ, jelentős szerepet játszhat Európa és az Egyesült Államok, valamint a térség országai közti különböző célú és rangú tárgyalások előmozdításában. Sőt, ez a szerepe még fel is értékelődhet, hiszen megszakadt a palesztin-amerikai közvetlen párbeszéd. Csakhogy Kairónak megvannak a maga sajátos, mindenekelőtt belső gondjai, s ezek esetleg komolyan akadályozhatják közvetítői szerepkörének betöltésében. Kairó minden gondja-bajának eredendő oka a katasztrofálisan rossz gazdasági helyzet. Pedig annak idején Anvar Szadat éppen azért ugrott fejest a szeparatista politikába, mert azt remélte, a cserébe beígért amerikai segély, a „nyitott ajtók" gazdaságpolitikáját kihasználva az országba özönlő külföldi tőke segít Egyiptomnak a gondok mocsarából a partra evickélni. A reményekkel szöges ellentétben áll a realitás: a gazdaság súlyosabb állapotban van, mint azelőtt, Mubarak egy egész csődtömeget örökölt elődjétől. Jött ugyanis a külföldi töke, de nem a termelő ágazatokba. Washington sem tartotta magát ígéreteihez: Egyiptomot nem részesítette Izraellel azonos elbánásban, bár a Camp David-i alkuért cserébe erre szavát adta. A 2,2 milliárd dollárt ugyan évente folyósítja, de beleszól, mire használhatják fel az összeget, míg Izraelt sosem számoltatta el. Már kenyérből sincs elég: először a kétpiaszteres lepénykenyér mellett megjelent az alig nagyobb ötpiaszteres, majd az olcsó kenyér teljesen eltűnt, s a drágából iš kevesebb lett. Az általános élelmiszerhiány egyre érezhetőbb, pedig az ország mind több élelmet importál. Csakhogy mára a lakosság száma elérte az 55 milliót, évente 2,5 milliós a szaporulat. Az Egyiptomi Központi Statisztikai Szolgálat szerint az ezredfordulóra már 75 milliós lesz az ország, s az évi szaporulat 4 millió. Meddig győzik ezt élelmiszerimporttal? Hiszen az ország adósságállománya megközelíti az 55 milliárd dollárt, az exportbevételek kb. 20 százalékát felemészti a hitelek és a kamatok törlesztése, de Egyiptom még így is rossz adós, még ez is kevés. A nemzetközi Valuta Alap és a többi hitelező követeli az élelmiszerárak állami dotálásának beszüntetését, meg az újabb és újabb áremeléseket. Az évi inflációs ráta 25 százalékos, s egyre több árucikk válik megfizethetetlenné a tömegek számára. Mubarak elnöknek nem könnyű a helyzete: ha enged a hitelezőknek, egy újabb éhséglázadás tör ki az országban, s ebbe alighanem belebukik. A Szadat meggyilkolásához vezető népharag is egy kenyérlázadással kezdődött. Ha viszont az elnök az alacsony élelmiszerárakhoz fog ragaszkodni, akkor nem kap további hiteleket és törlesztési kedvezményeket, nem tud élelmiszert importálni - s kitör az elégedetlenség. A megoldás talán az lenne, ha sikerülne fellendíteni az egyiptomi mezőgazdaságot, csakhogy az amerikai segélyekből nem engedélyezik a mezőgazdasági beruházásokat, mivel Egyiptom kiváló piac az amerikai farmerek számára. A kormánynak pedig más forrásból nem nagyon van pénze egy átfogó agrárprogramra. Pillanatnyilag viszont az a helyzet, hogy a parasztok menekülnek földjeikről, nem tudnak megélni népes családjaikkal, nem tudják felvenni a versenyt az olcsó amerikai gabonával, hiszen a Nílus völgye már távolról sem olyan termékeny, mint régebben volt. A gyakori szárazságok miatt csökkent a folyó szintje, sorra elmaradnak az áradások, amelyek mindig új, termékeny réteggel gazdagították a Nílus-völgy földjeit. Itt az asszuáni gát sem segít, itt a földeket nem elég öntözni, a termékeny iszapréteget pedig semmilyen műtrágya sem tudja pótolni, nem szólva arról, hogy megmérgezné az ivóvízkészletet. Hiszen az ország nagy kiterjedése ellenére (több mint egymillió négyzetkilométer) a lakosság ennek a területnek csak az 5-6 százalékán, a Nílus völgyében él. Talán változtat némiképpen a helyzeten, ha valóra válnak a merész sínai tervek: a szakemberek szerint az Izraeltől visszaszerzett félszigeten termékeny a föld, csak víz kell az öntözéshez, ami megoldható, ha a szudáni csatornarendszer befejezése után emelkedik a Nílus szintje. Mindebből jól látható, nem hiába nevezik Egyiptomot a Nílus ajándékának. Ha sikerül megoldani ezeket az évek óta húzódó gazdasági problémákat, tovább fog növekedni Egyiptom politikai tekintélye, amiből Nasszer után Szadat majdnem mindent elherdált, de Mubarak már sokat visszaszerzett. Kétségtelen, nagy siker volt Egyiptom visszatérése az Arab Ligába, de nem teljes, mivel az Arab Liga még mindig nem tért vissza Kairóba. Egyiptom pillanatnyilag - vélekedett az arab újságíró - úgy függ az Egyesült Államoktól, mint narkós a drogtól. Ha véget akar vetni ennek a függőségnek - márpedig a jelek szerint akar -, akkor a gazdaság rendberakásá- ' hoz csak arab segítségre számíthat. Kérdés azonban, hagyja-e az Egyesült Államok, hogy Egyiptom csendesen kicsússzon a markából? Ez nagyban attól függ, milyen lesz, s lesz-e rövidesen közel-keleti rendezés. Ennek előmozdításába igyekszik most Egyiptom olyan módon beleszólni, hogy a térség érdekei mellett a maga javát is szem előtt tartja. Közvetlenül függetlenné válása után Nasszer elnök azt a célt tűzte ki országa elé, hogy az arab közösségben „első legyen az egyenlők között". Mubarak egyelőbe még messze van a nasszeri céltól, de kétségkívül jó irányba araszolgat. GÖRFÖL ZSUZSA Jirí Dienstbier argentínai programja (ČSTK) - Carlos Saul Menem argentin államfő kedden Buenos Airesben fogadta Jirí Dienstbier szövetségi miniszterelnök-helyettest, külügyminisztert, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Argentínában. A szívélyes beszélgetés során az argentin államfő elismeréssel szólt a csehszlovákiai demokratizálási folyamatról, jónak és sokoldalúnak ítélte meg a kétoldalú kapcsolatokat és úgy vélekedett, ezek mindenekelőtt gazdasági téren tovább mélyülhetnek. Felajánlotta, kész bárminemű segítet nyújtani, amelyet a csehszlovák fél hasznosnak talál. Dienstbier beszámolt vendéglátójának a jelenlegi csehszlovákiai politikai helyzetről és szó volt a mindkét országban sürgető gazdasági átalakításról. Menemmel való találkozója előtt Jirí Dienstbier Salta tartományban tett látogatást, Guemes városban ünnepélyesen felavatta azt a hőerőművet, amelyet a Škoda Export csehszlovák vállalat épített. Találkozott a csehszlovák építőmunkásokkal is