Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-12 / 136. szám, kedd

Állást még ígérnek... TALPONMARADÁSI PRÓBÁLKOZÁSOK A RIMASZOMBATI JÁRÁS ÜZEMEIBEN Nem ígérkezik fájdalommentesnek a szerkezetváltás, a piacgazdálkodásra való áttérés a Rimaszombatijárás ipari és mezőgazdasági vállalatainál sem. Néhány kis és nagyüzemben máris jelét látni a korábban tervezett beruházások visszafogásának, a termelési és a kooperációs kapcsolatok módosulásának, sót bizonyos fokú értékesítési gondok is jelentkeznek. A munkaerő-gazdálkodásban szintén gyökeres változások várhatók. Füstbe ment terv A Besztercebányai Számítástechnikai Vállalat rimaszombati üzemében egy éwel ezelőtt például még nagyratörő célok megvalósításán fáadoztak. Már korábban elkészültek ugyanis egy 220 millió koronás beruházási tervei, s nagy erőfeszítéseket tettek az új munkaerőszerkezet kialakítására, a majdani termékek KGST-országokban történő értékesítésére. Időközben valamennyi terv és elképzelés füstbe ment. A történelmi változások után a politika és a gazdaság irányítói hivatalosan is kimondják, amit ugyan mindenki tudott, ám senki sem hangoztatott, nevezetesen, hogy elektronikánk fejlettsége messze-messze elmarad a világ élvonalától. Természetesen a korszerűnek kikiáltott, s a rimaszombati számítástechnikai üzemben összeállított PP06 típusú személyi számítógép paraméterei sem világszínvonalúak, következésképpen kereslet sem várható irántuk. Márpedig a 240 dolgozót foglalkoztató üzem éppen erre a termékre alapozta a jövőjét. -A világpiaci nyitás óriási kihívást jelent számunkra, s egyre nyilvánvalóbb előttünk, hogy ezzel a termékkel sehol a világon nem lehetünk versenyképesek - állapította meg tárgyilagosan Bartakovics László mérnök, az üzem vezetője. - Szerencsénkre korábban nem szüntettük meg a kevésbé nyereséges mikrokapcsolók, modemek és a teleszkópos autóantennák gyártását, így aztán dolgozóink nem kerülhetnek máról-holnapra az utcára. Persze a jövőnk azért eléggé bizonytalan, egyelőre nem tudjuk mivel is pótolhatnánk a személyi számítógép gyártását, illetve az értékesítésétől várt milliókat. A legnagyobb lehetőséget jelenleg a mikrokapcsolók gyártásának fokozásában látjuk. A számottevő hazai kereslet mellett ugyanis Indiában is vevőkre találtunk. Meggyőződésünk, hogy a termék további fejlesztésével hosszú távon is kedvezőek lesznek értékesítési lehetőségeink. A modemek gyártásának fejlesztésében szintén vannak tartalékaink, s a híradástechnika lehetőségeit sem merítettük még ki teljesen. Itt elsősorban a különböző antennák gyártására gondolok. Nem kizárt, hogy a jövőben önálló vállalatként működünk, sót az sem, hogy részvénytársaság formájában, de ekörül még sok a bizonytalanság. Ha részvénytársaság lennénk, számíthatnánk a külföldi tőkére, sőt talán még az együttműködésre is. Puhatolózó megbeszéléseket egyébként máris folytattunk egy-egy olasz és nyugatnémet céggel, s a jövőben francia együttműködés sem kizárt. Mindezzel együtt is bizonytalan a helyzetünk, s a piacgazdálkodás könyörtelen törvényei most inkább a leépítést diktálják számunkra, mint a fejlesztést. Éppen ezért az elmúlt napokban munkatársaink megbeszéléseket folytattak a Besztercebányán tanuló szakmunkásjelölteink szüleivel, szerződésük módosításáról. Nem lehet ugyanis garantálni, hogy a jövőben minden tanulót foglalkoztatni tudunk. Számunkra sem egyszerű ezt kimondani, hiszen az elmúlt években milliókat fordítottunk szakmunkásképzésre. Mindemellett meg szeretném nyugtatni dolgozóinkat, hogy a legközelebbi időszakban számottevő leépítésre nem kerül sor. Tartalékaink egyébként is vannak e téren, hiszen jelenleg is két földművesszövetkezet dolgozóit foglalkoztatjuk bérmunkában. Leépítés esetén természetesen először ők kerülnének sorra. A magántermesztöktől is Nem múltak el gondtalanul az elmúlt napok a rimaszombati dohánygyárban sem. A hazai alapanyag feldolgozására berendezkedett üzemben mindig is voltak időszakok, amikor dolgozóikat csak kiegészítő termeléssel tudták foglalkoztatni. A közelmúltban a gyár munkásközösségében az a nemvárt bejelentés okozott kisebbfajta riadalmat, hogy az NDK-beli parner környezetvédelmi okokra hivatkozva lemondta, illetve korlátozta a füstszűrők előállításához nélkülözhetetlen alapanyagok szállítását. Rimaszombatban évente korábban több mint 800 millió darab füstszűrő készült, az idén ennek a mennyiségnek immár csak a felét képesek előállítani. A hiány pótlására megpróbálták egy harmadik országból beszerezni a szükséges alapanyagot, ám a kínálat sem minőségben, sem árban nem bizonyult megfelelőnek, így végül is elálltak az üzletkötéstől. A dohányipar azonban a gömöri gyár dolgozóinak segítségére sietett, lehetővé tette, hogy a munka nélkül maradt dolgozók dohányt pácoljanak. Az új pácolóberendezést április harmadik hetében próbálták ki, s néhány napos próbaüzem után napjainkban már teljes kapacitással folyik a termelés. Amint azt Vitárius Lajos mérnök, a rimaszombati gyár igazgatója elmondotta, legfontosabb feladatuknak a dolgozók foglalkoztatását tekintik, emellett a tervezett közel nyolcmillió koronás évi nyereséggel is számolnak. Az esztendő biztatóan kezdődött, hiszen az első negyedévben 3 millió 418 ezer koronás tiszta hasznot értek el, a továbbiakban azonban minden a dohánytermésen múlik majd. A legnagyobb hozamokat változatlanul a Rimaszombati és Losonci járás termesztőitől várják, ugyanők garantálják a minőséget is. A két járásból összesen 977 tonna szárított dohány felvásárlását tervezik, míg a Tőketerebesi és a Nagymihályi járásokból 445 tonnára számítanak. Az idén első alkalommal magáhtermesztőktől is felvásárolják majd az alapanyagot, akiket tanácscsal és műszaki segítséggel is igyekeznek felkarolni. Házitészta és biohumusz? A mezőgazdasági vállalatokat is megérintette már az új idők szele. Mind több földműves-szövetkezetből és állami gazdaságból érkezik arról hír, hogy csökkentik az adminisztrációs munkát végzők számát, felszámolják a veszteséges tevékenységet, s új, haszonnal kecsegtető vállalkozásba fognak. A nemrég alakult hanvai földműves-szövetkezetben az irányítási és adminisztrációs teendőket mindössze tizennégy dolgozó látja majd el a jövőben, s a fő ágazatokban is korlátozzák az újabb munkaerő-felvételt. -Célunk, hogy valamennyi tagunk számára munkát és tisztes megélhetést biztosítsunk - mondotta Juhász István mérnök, a gazdaság elnöke. - Természetesen arra is ügyelnünk kell, hogy lehetőleg minden tevékenységünk nyereséges legyen. Az alaptevékenység hatékonyabbá tétele mellett ezért a jövőben nem mondhatunk le a jövedelmező melléküzemági termelésről sem. Kész terveink vannak már az építőanyaggyártásra. Tekintettel a falazóanyag iránti nagy keresletre mindenekelőtt az épületidomok készítését újítjuk fel. Lányainkat és asszonyainkat a házi tészta készítésével foglalkoztatjuk, s elképzelhető, hogy megpróbálkozunk a biohumusz előállításával is. Ez ügyben már folytattunk megbeszéléseket a tenyészgazda szerepét ellátó rozsnyói cég képviselőivel, s ha a gilisztákat szállító budapesti vállalat ajánlatát is megfelelőnek találjuk, még az idén nekivágunk ennek az érdekes vállalkozásnak. HACSI ATTILA Hazánk és a Nemzetközi Valuta Alap FC i o hi a r cl Erb a közép-kelet-európai országokról Washington a székhelye a világ egyik legerősebb pénzintézetének, a Nemzetközi Valuta Alapnak, amely 1945 decemberében jött létre. Alaptőkéje - 120 milliárd dollár - a 152 tagország kvótabefizetéséből tevődik össze. A kvóta nagyságát az egyes országok gazdasági teljesítőképessége alapján számolják ki, s ezt ötévenként felülvizsgálják. A Nemzetközi Valuta Alap szakértői az idén ismét elvégzik az esedékes elemzéseket, az eredményről az első félév végéig értesítik a tagokat. A tervek szerint kvótaemelésre kerül sor, amely 1991. december 1-jén lépne életbe. Az intézmény történetében immár kilencedik alkalommal emelik a kvótákat, s ha erre sor kerül, akkor a Nemzetközi Valuta Alap alaptőkéje 50 százalékkal 180 milliárd dollárra emelkedik. A Valuta Alap vezérigazgató helyettese Richard Erb. A Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának Washingtonban nyilatkozott az intézmény kelet-európai országokhoz fűződő kapcsolatairól. - Milyen politikát folytat a Nemzetközi Valuta Alap Közép- és Kelet-Európával, s főképp Csehszlovákiával szemben? - Mint tudja, Csehszlovákia kérte felvételét, remélem, a kérdés még az év folyamán megoldódik. Bulgária is jelentkezett, de úgy gondolom, őt kicsit később vesszük fel. Különösen aktívak vagyunk Lengyelországban, Magyarországon és Jugoszláviában. - Elmondaná részletesebben is, hogy mit tehet az IMF a közép-kelet-európai országokért? -Azonnali hatállyal több dolgot is megtehetünk. Együttműködhetünk a kormányokkal a gazdasági analízisek kimunkálásában, amelynek során jól kihasználhatjuk a más országokban szerzett tapasztalatokat. Továbbá folyósíthatunk kisebb összegű hiteleket. Ha ezt megteszszük, egyben jelzést adunk a többi intézménynek, s ók ezáltal szintén hajlandók lesznek hitelt nyújtani. Vagyis a Valuta Alap egyfajta katalizátor szerepét tölti be. Ezenkívül műszaki segítséget is nyújthatunk. Segítünk például a lengyel központi bank szakértői gárdájának kialakításában, s ezt majd Csehszlovákiában is megtesszük. - Miként lehet fejleszteni a bankokat országunkban, ahol nem kielégítő az infrastruktúra, nem megfelelő a távközlés, és a bankalkalmazottak nincsenek felkér szülve az új feltételekre? - A kérdés megoldása műszaki segítségünk része. Utána a magánvállalkozókkal foglalkozunk majd. Mi a központi bank dolgozóinak iskolázásáról gondoskodunk. Tudom, hogy a Világbank a kereskedelmi bankok szakembereit képzi, tehát versenyezni fogunk. Azonban az embereket nem becsülném alá. Gyorsan be lehet őket iskolázni, s a bankműveleteket rövid idő alatt megtanulhatják. -Csehszlovákia sokkal kevésbé eladósodott, mint Magyarország, vagy Lengyelország. A jövőben hogyan előzhetjük meg az olyan mértékű eladósodást, mint amilyen az említett országoké? -Tudatosítaniuk kell, hogy milyenek a lehetőségek. Elsősorban a termelékeny ágazatokba kell fektetni, hogy vissza lehessen fizetni a hiteleket. Komoly probléma ez. Minden kormány hajlamos arra, hogy a beruházásokkal szemben előnyben részesítse a fogyasztást, s arra költse a pénzt. - Bizonyára ismeri a csehszlovák gazdaság szerkezetét. Mit tegyen hazánk a nagy részarányú nehéziparral a gazdaságban? Miként szabadulhatnánk meg attól a jellemzéstől, mely szerint Csehszlovákia a kommunista Európa acélszíve? - Úgy vélem, a megoldás egyik kulcsa: nemcsak a hazai piac, hanem egyben a külföldi felé orientált gazdaságot kiépíteni. Találni kell piacokat a nagyvilágban és meg kell őrizni a műszaki tudást. Ehhez tökéletes piackutatásra van szükség. -Ma az emberek nem akarnak várni, és húzni a nadrágszíjon azért, hogy húsz vagy harminc év múlva jobb legyen az élet. Már ma jól akarnak élni. Véleménye szerint egy olyan ország számára, mint Csehszlovákia, meddig tarthat az átmeneti állapot? - Azt hiszem, Kelet-Európának, de főként Csehszlovákiának nagy az előnye. Művelt a lakossága és ennek hozzá kellene járulnia ahhoz, hogy az átmenet egyszerűbb és rövidebb legyen. (ČSTK) A Škoda Művek ágyúival már az első világháborúban öltek embereket. A Felső Garam vidéki egykoron Coburg hámorok oly fontosak voltak Ö császári és királyi felsége számára, hogy dolgozóit felmentette a hadkötelezettség alól. A fegyvergyártásnak hazánkban nemcsak hagyományai, de világszínvonalú eredményei is voltak mind a háború előtt, mind az azt követő időszakban. Kevesen tudják például, hogy Izrael állam megalakulás után az izraeli légierő első vadászgépei csehszlovák gyártmányúak voltak. Szlovákia iparosítása a háború után jelentős mértékben a fegyvergyártás felfutása jegyében zajlott, hiszen a hidegháború éveit éltük. A fegyvergyártás az országnak évente több milliárd dolláros nyereséget hozott, s a fegyverexportőrök között világviszonylatban az élvonalba kerültünk. A termelés 25-30 százaléka a hazai honvédelem szükségleteit elégítette ki, a többi főleg a Szovjetunióba irányult. Nagyrészt fegyverért vásárolt kőolajból készült a benzin, amellyel autóink futottak, s fegyverért kapott vasércből gyártottuk a húsdarálókat is. SZERKEZETVÁLTÁS GONDOKKAL Az ésszerű szerkezetváltás lényege, hogy hatékony termelés váltsa fel a ráfizetéseset. Csakhogy a fegyvergyártásra végképp nem lehet ráfogni, hogy ráfizetéses. Ez az iparág rendelkezik a legkorszerűbb felszereléssel, pontos, precíz gépekkel, s ügyes mérnökei és jól képzett szakmunkásai az ipar átlagánál jóval magasabb minőségi színvonalat képesek elérni. Eszerint a fegyvergyártás leépítése nem a hatékonyságot segíti elő, hanem ellenkezőleg, egy hatékony és nyereséges iparágat rombol le. Gazdaságunkban olyan ellentmondásos helyzet alakult ki, miszerint a hatalmas összegeket felemésztő struktúraváltást egy felettébb nyereséges iparág leépítésével kell kezdenünk. Igazságtalan lenne, ha a leépítés időzítését, vagy az erről szóló döntéseket egyértelműen a szövetségi kormánynak, vagy a tényt bejelentő Havel elnöknek a nyakába varrnánk. Régebbi folyamat ez, és évek óta érlelődik. Gyökereia szovjet-amerikai leszerelési megállapodásokhoz, s főleg az újszerű nemzetközi politikai gondolkodás térhódításához nyúlnak vissza. A fegyvergyártást a múltban igencsak jól meg lehetett „ideologizálni", hiszen a világbéke az erőegyensúlyon múlott, s hadiiparunk a mérleg egyik serpenyőjét segített feltölteni, hogy az ne billenjen a másik oldalra. Az új békefilozófia már nem a kölcsönös fenyegetettségtől való félelem, hanem a kölcsönös bizalmon alapul, s így az, ami egykor a fegyvergyártás hatékonyságát jelentette, már nem fő tényező többé. Az új helyzetben kell megoldanunk az ipar problémáit: a fegyverexport adta nyereségek nélkül. ELŐNYÖK ÉS HÁTRÁNYOK A fegyvergyártás leépítése Szlovákiában 111 vállalatot érint, köztük olyan nagyüzemeket, mint a Martini Nehézgépgyár, a Považská Bystrica-i Gördülócsapágy-gyár, a sninai Vihorlat, a Liptovský Hrádok-i Tesla, a Banská Bystrica-i Számítástechnikai Vállalat stb. Martinban például a fegyvergyártás a termelés 50 százalékát tette ki, s má 7-8 százalékra csökkent ez az arány. A polgári termelésre történő átállás drága dolog. Ehhez az érintett vállalatok 5 éves időszakra 12,4 milliárd koronát kérnek. A kormány már tavaly 600 millió koronát különített el a költségvetésből erre a célra; amelyre egyébként összesen kb. 2 milliárd koronát szán. Persze, ez korántsem elég. 98 vállalatnak saját erejéből kell kikászálódnia a nehézségekből. Az átmenet valószínűleg 2-3 évig tart. A polgári termelést külföldi együttműködéssel igyekeznek felfuttatni, ebben részt vesznek olyan cégek, mint a nyugatnémet Sauer, vagy az angol Lamberton. Hadd tegyük hozzá: ezek a cégek nem csinálnak rossz üzletet. A konverziónak - ahogy leggyakrabban a teljes átállást nevezik - vannak előnyei is. Elsősorban a vásárló szempontjából fontos, hogy a közszükségleti cikkek gyártására kapacitások szabadulnak fel. Némileg segíti az áthidaló megoldásokat, hogy úgyszólván nincs kizárólag hadianyagot gyártó üzemünk. Ez a termelés mindenütt csupán a program egy részét alkotja. A kormány a fegyvergyártás leépítését a nagyüzemek kisebb egységekre történő felosztására is kihasználja. A kisebb egységek önállóbb, rugalmasabb gazdaságpolitikát folytathatnak és nagyobb teret kapnak a kereskedelmi bankok, hogy rugalmas hitelpolitikával segítsék az átállást. A FOLYAMAT MEGINDULT A Szövetségi Kohászati, Gépipari és Elektrotechnikai Minisztérium májusban értékelte a konverzió eddigi eredményeit. Slavomír Stračár miniszter elégedetlen az átállás ütemével, a vállalatok kivárnak, dotációkért tartják a markukat, s kevés figyelmet fordítanak a kezdeményezésre, vállalkozásra. Pedig minél gyorsabb az átmenet, annál kisebb megrázkódtatások érik a dolgozókat. Példaként szolgálhat a Detvai Nehézgépgyár, ahol már készülnek az UNC 040 típusú kis rakodógépek és az emelő rakodók. Ez utóbbiakat a Hanomag-céggel együttműködve gyártják. A martini üzem megkezdte a D 600 D buldózer, és az L 600 rakodó gyártását. Martin, Detva és Dubnica is az építőipari gépek választékát bővíti s több hiánycikk termelését növeli. A valós, világpiaci árak kialakulása a nyereséges és veszteséges árufajták arányait jócskán megváltoztatja. Akkor majd a fegyvergyárak is másként kalkulálnak, s feltehetően kezdeményezőbbek lesznek. Vladimír Dlouhý szövetségi miniszterelnök-helyettes a Rudé právo-nak adott interjújában elmondta, hogy idén még a tavaly meghatározott, késóbb némileg módosított központi terv szerint folytatódik a termelés iparunkban. Az első jelentős lépések a valós piacgazdaság felé őszre várhatók. A lényeg szerinte az, hogy a központi tervezés megszűnjön, ámbár őszig fenn kell tartani, nehogy olyan vállalatok dőljenek ki idő előtt, amelyek a gazdaság menetét teszik lehetővé. A nemzetközi piac... Pozsony legnagyobb maszek árudája a központi nagypiac épületében található. Bőséges a választék primőr zöldségből és gyümölcsből, nem különben üvegházi vágott virágból. Árulnak itt különféle csecsebecséket, festményreprodukciókat, szomorú krisztusképeket, bőgő szarvasokat. Nagy a tolongás, a nap bármely szakaszában ajánlatos vigyázni a táskánkra, benne a pénztárcára. Az épületből kilépve újabb gyülekezet fogadja a távozót. Hazai és külföldi árusok kínálják portékáikat, a „márkás karóráktól" a kozmetikai cikkekig széles az áruskála itt is. - Mennyiért adja ezt a szemfesték-kolekciót? - kérdezik a lépcsőre kirakodott asszonyságtól. - Nyolcvanöt koronáért - jön a válasz lengyelül, s a biztonság kedvéért még papírra is firkantja az összeget. -Ha-ha! - neveti el magát a kérdező. Ugyanilyet vettem a Priorban 55-ért. - Mikor? - fordulok hozzá. - Még karáncsony elótt. Igaz, azóta sem láttam ilyet, sem ott, sem máshol. Biztosan ezek vásárolták fel - bök a fejével az árus felé. - Nézze, - érinti meg a vállam egy fiatalasszony - sehol nem kapható lila ajakrúzs, ennél még választék is van. - Mennyiért? - fordulok az árus felé. -Harmincöt - mutatja papíron. Ezen vajon mennyit keres? A körülöttem állók közül mindenesetre négyen vásároltak ebből a piperecikkből. Húsz méterrel arréb pedig ott az illatszerbolt. Félig üresen. (szitás) ÚJ SZÚ 4 1990. VI. 12. Segít-e vagy árt a gazdaságnak? Drága búcsú a fegyverektől A fegyvergyártás leépítése kétségtelenül komoly beavatkozás gazdaságunk menetébe, de egyben határozott lépés az évtizedek óta szorgalmazott, ám tapodtat sem előrehaladó szerkezetváltás felé. A konverzió következményeként néhány vállalat a csőd szélére kerül, több munkahely megszűnik, és sokak számára esetleg csak az átképzés hozhatja meg a boldogulást. A másik oldalon viszont pozitív irányú elmozdulásra készteti a vállalatokat. De végül is: integrált áramkörök, órák és precíziós műszerek gyártásával is lehet gyarapítani a gazdaságot, nemcsak halálthozó szerkezetekkel. ÁDÁM PÉTER