Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-12 / 136. szám, kedd

Vállalkozom, vállalkoznék... Tanácsra, segítségre van szükségük a kezdőknek -ötvenöt éves vagyok, két szakérettségim van, s a vállalattól, melynél harminc évig dolgoztam, megkaptam a felmondást: csökkentik a dolgozók számát. Mondja, hova vesznek fel engem, pár évvel a nyugdíj előtt? Arra gondoltam, megpróbálok a magam lábán megállni. A munkától nem félek. Kis műhelyem van, meg néhány szerszámom is. Fával és fémmel egyaránt tudok bánni. Akár külföldi katalógusokban látható virágtartókat, kisebb lakberendezési tárgyakat is készítenék. Hogyan kezdjek bele?- tette fel a kérdést, majd helyet foglalt a rögtönzött irodában és figyelmesen várt a válaszra. - Szerintem, ha az elhatározása szilárd, semmi akadálya, hogy a nemzeti bizottságon regisztrálják. Szüksége lesz még a büntetlenségét igazoló iratra, a képesítését pedig az iskolai bizonyítványokkal tanúsíthatja. Sok sikert! Véra Malá alig fejezte be a választ, máris megjelent a következő érdeklődő. -Árusítani szeretnénk a feleségemmel. Vennénk egy mozgóboltot és külföldi kozmetikával kereskednénk. Lehetséges ez? - Először is a felesége nem lehet az ön beosztottja. A mozgóbolt üzemeltetéséhez az illetékes nemzeti bizottság jóváhagyása szükséges, illetve az árusítás helyéért bérleti díjat kell fizetni. Ami a külföldi árut illeti, azzal bonyolultabb a helyzet. A behozatalhoz a külkereskedelmi minisztérium engedélye kell. - De nekem külföldi partner szállítaná az árut. -És ön koronával fizetne neki? Vagy valamilyen árut adna ellenértékként? A válasz elmaradt, mert az érdeklődő még bizonyára nem tisztázta, hogyan is megy majd az üzlet. A következő vállalkozónak már hazai tapasztalatai voltak, de ő is a határokon túlra gondolt. - Nutriát tenyésztek, szállíthatnák külföldre is? - tette fel a kérdést. -Ha a külkereskedelmi minisztérium engedélyezi, semmi akadálya, - hangzott a tömör válasz. -Én csak érdeklődni szeretnék, nem tudnak-e valamilyen hasznos tanácsot adni. Két éve automata mosógépet javítok. -És van érdeklődés a munkája iránt? - Igen, de a pótalkatrészek hiánya sok gondot okoz. - Ebben az ügyben sajnos, nem tudunk segíteni. - Dalibor, kérlek gyere ide egy kis időre, mert még szót sem tudunk váltani- hívta Véra asszony munkatársát, pontosabban Slávik urat, a brünni vállalkozók szövetségének elnökét, majd hozzám fordult. - Meglepően nagy az érdeklődés a vállalkozás iránt és úgy látszik, nem volt hiábavaló a kezdeményezésünk. A brünni kiállítások és vásárok rendezőivel közösen a fogyasztási cikkek vására idején tanácsadó központot nyitottunk. Látja, szinte megszakítás nélkül jönnek útbaigazítást kérni. - Mi felől érdeklődnek a legtöbben? - Elsősorban az adó kérdése foglalkoztatja az embereket, de ezzel kapcsolatban nem tudunk információt adni, ugyanis még nem jelent meg az adótörvény. Pedig erre nagy szükség volna, hisz tulajdonképpen annak alapján dönthetnének a vállalkozók, érdemes-e belekezdeni. Sokan csak mérlegelik a lehetőségeket, bizonytalanok saját erejüket, képességeiket illetően. Nem könnyű a vállalkozók helyzete, ezt az is igazolja, hogy többen tőlünk várnak segítséget a kapcsolatok felvételéhez, az együttműködés megteremtéséhez. De ezen a téren is megtettük már az első lépéseket. Ezekről viszont szakavatottan Milan Kareš, a brünni Általános GépA Szövetségi Statisztikai Hivatal székházában helyezték el azokat a számítástechnikai berendezéseket, amelyek a választási eredmények feldolgozására szolgáltak. A péntek-szombati választások során az ott elhelyezett számítógépekbe táplálták be a Központi Választási Bizottsághoz eljuttatott szavazatokat. Képünkön, amely a számítógépesrendszer múlt keddi próbaüzemeltetése közben készült, Petr Lebeda látható. (Michal Krumphanzl felvétele - ČSTK) Nem csalás, piacgazdasági feltételek adhatjuk kilóját. Nincs többé hetekre, hónapokra előre megszabott ár. Vagy ha van, mert valamelyik szervezet történetesen kiad egy jegyzéket, az a másik számára nem kötelező. Az idén a Jednota képviselői már nem vesznek részt a Zelenina árbizottságának ülésein, hisz a felvásárlási árakat maguk állapítják meg. - Rugalmasan, szigorúan a kereslet-kínálat szerint - mondta Dora István, a galántai Jednota főosztályvezetője. - Minisztériumi rendelet határozza meg a zöldség és a gyümölcs maximális kiskereskedelmi árát, s mi ezen belül mozgunk. Anynyira rugalmasan, hogy a nagyraktárunk vezetője szükség szerint még a saját, érvényben lévő felvásárlási árainkat is megváltoztathatja. Például délelőtt jelentkezik egy partner, aki X áron Y mennyiséget hajlandó megvenni valamelyik zöldségféléből. Amennyiben a raktár vezetője az ajánlatot elfogadhatónak tartja, akkor erre a célra egyedi áron felvásárol megfelelő mennyiségű zöldséget. A kamiont este megrakjuk és reggelre az áru már a partner üzletében van. A raktárost és a kamionost egyaránt a forgalom után fizetjük, így gyorsaságra, rugalmasságra egyiket sem kell nógatnunk. Anna Drozdová, a Zelenina galántai üzemének áruellátásért felelős előadója a rugalmas árképzés megértéséhez további részletekkel szolgált. - Nemcsak a Jednota, de a Kertészeti Szolgáltatások kereskedelmi vállalat sem tagja már az árbizottságnak. Persze figyelik a felvásárlási árainkat, de azok számukra nem kötelezőek. A kereslet-kínálat szerint minden felvásárló szervezet maga határozza meg az árakat. Erre lehetősége van, mivel minisztériumi rendelettel megszüntették a kötelező felvásárlási árakat. így aztán ahány felvásárló, annyiféle az ár. Ettől fél Juhász Gizella vízkeleti átvevő. Ök a Kertészeti Szolgáltatások kassai fiókvállalatának és a slušovicei Agrokombinátnak szállítanak, mégpedig közvetlenül és megegyezés szerinti árakon. - Partnereink elégedettek, eddig a felkínált árut mind megvették. Nálunk még a saláta sem maradt a termelők nyakán. - És az árak? - Eddig partnereink elfogadták az általunk javasolt árakat, melyeket a pozsonyi Zelenina állapított meg. -Mi lesz, ha a kassaiak vagy a slušoviceiek esetleg más-más áron akarnak vásárolni? - Az problémákat, nézeteltéréseket okozna. Amelyik termelő kevesebbet kapna az árujáért, elégedetlen lenne. Remélem, ha ilyen helyzetbe kerülünk, a kertbarát-szervezet vezetősége megtalálja a megfelelő, mindenki számára elfogadható megoldást. EGRI FERENC ÚJ SZÚ A

Václav Havel köztársasági elnök nyugat-szlovákiai körútját követő napon régi cseh barátommal futottam össze, aki zavartan, lehorgasztott fővel keresett magyarázó szavakat a Komáromban és Pozsonyban lezajlott provokatív eseményekre, ily formában: „To nebyli Slováci, to byli sičáci", azaz magyarul: „Ezek nem szlovákok, hanem csirkefogók voltak". El tudod képzelni - kérdeztem vissza - mi lett volna, micsoda országos, sőt a határokat is túllépő botrány, ha ezt a felháborító „vendégfogadást" a Pozsonyba és Komáromba közköltségen szállított békétlenkedő, zavarosban halászó csallóközi magyar legények követték volna el? Hogy harsogott volna a Tátrától a Dunáig a közismert provokatív jelszó: „Maďari za Dunaj"? A minap egy hivatalinak mondható helyiségbe lépve, a főfalon a keresztre feszített Názáreti oldalán Jozef Tiso fényképét pillantottam meg. Az utóbbi időben sokfelől hallhatjuk, egyes, nem is mellékrendű csoportosulások szájából Jozef Tiso szentté avatásának mind határozottabb követelését. Napjaink ciceróinak „Quo usque tandem"-je meddig nem lesz hallható a hazai Catilinák és hangoskodó társai ellen? Vagy talán avassuk szentté Szálasit, Sztálint és Hitlert is? De hisz az ország túlnyomó többsége, megveti és elveti a Szlovákiában harsogó effajta jelszavakat! Két, e témába vágó levélből szeretnék idézni (persze, sok tucatnyi van). Az elsőt Komáromból a pozsonyi rádió szlovák hírszerkesztőjéhez küldte a feladó. Másolatát elküldte nekem is. íme egy-két sor belőle: „Arról igyekezett bennünket, DélSzlovákiában élő szlovákokat meggyőzni, ha a magyarok Komáromban egyetemi szintű felsőoktatást sürgetnek, úgy ezen az alapon a szlovákok megkívánhatnák, hogy az USAban, Kanadában, Argentínában és más országokban élő szlovákok szlovák nyelvű egyetemi képzésben részesüljenek, ön azonban abban téved - írja a komáromi levél szlovák nemzetiségű feladója -, hogy a szlovákiai magyarok esetében nem idegenbe kivándoroltakról van szó, hanem oly személyekről, akik Európa felosztását követően Magyarország határain kívül rekedtek. Bennünket, a délen élő szlovákokat egyenesen sérti az önök hangja. Vannak közöttünk is túlzó nacionalizmussal áldott buzgólkodók, ám ez nem jogosít fel bennünket, szlovákokat arra, hogy az itt élő magyarokat bevándorlóknak bélyegezzük. Ez a vidék az ő szülőhazájuk, ezért kívánságaikat is ítéljük meg reálisan". A másik levél egy olomouci polgár levele, aki sorait a Csehszlovák Megértés Mozgalomhoz intézte - az ő bulletinjükből vettem az idézetet: „Nem értek egyet a cseh közvéleKözbeszólás mény egy részének a szlovák problémához való viszonyulásával. Ám úgy gondolom, ezt a kérdést könnyebb lenne békés úton megoldani, mintsem leállítani azokat a támadásokat, melyek szerint - minden rossz, ami nem szlovák. Manapság, még itt, Morvaországban is, ahol az emberek mindig több megértéssel voltak a felmerült szlovák problémák iránt, ma effajta kijelentések kapnak lábra: »... képtelenek összeférni a csehekkel, a magyarokkal! Akkor pedig, végül is, tegyenek, amit akarnak!« Sajnos az effajta megállapítások mögött valamiféle igazság mégiscsak van: ha a szlovákok létrehozzák önálló államukat és megszabadulnak a gyűlölt csehektől, hátramaradnak a gyűlölt magyarok. Ezeket meg majd, talán, ki lehet költöztetni - magyarhonba. Ezt követően a szlovákok végre megszabadulhatnak mindazoktól, akik számukra bármi oknál fogva nem konveniálnak. Végül akár szögesdróttal is körülkeríthetik magukat. A mai nacionalista politikának ez lenne a végkövetkezménye" - írja levelében a morvaországi polgár, majd így summázza írását: „Véleményem szerint a szlovák nép nagy többsége nem ilyen célokat követ. Márpedig, ha együtt kívánunk élni, úgy a kompromisszumok tudományát ís el kell sajátítanunk". Visszatérve a köztársasági elnök nyugat-szlovákiai útja során tapasztalt gusztustalan megnyilatkozásokra, szabadjon megjegyeznem: tudomásom szerint vannak érvényes, törvényes rendelkezések. A demokrácia nem jelent mindenre piacetet, nem jelent mindenre fejbólintást! A demokráciában is érvényes az állam egységét és biztonságát sértő aktőrök törvényes felelősségre vonása. Vajon hol maradt az erre hivatott szervek határozott közbelépése? Vagy a BTK idevágó törvényes rendelkezései csak egyesekre voltak vonatkoztathatók - másokra nem? Vagy átmenetileg még az alkotmánytörvény legfőbb rendelkezései sem érvényesek? Čarnogurský miniszterelnök-helyettes úr nemrég elhangzott szavaira szeretnék utalni, aki nyilatkozatában arról is szólt, kicsit szőnyeg alá söpörő módon, ám csak a botfülű érthette másként: a versailles-i és trianoni szerződés az egységes és oszthatatlan Csehszlovák Köztársaságról, nem pedig egymástól egyre távolodó nacionalista államalakulatról szólt. Befejezésül feltenném a kérdést, a szuperérzékeny szlovák nacionalista lelkek - Uram, bocsáss meg! - hogyan hangoskodnának, ha mi magyarok tagadnánk, mint ők teszik a cseh és a szlovák viszonylatban, a területi egységet és annak megbonthatatlanságát. Ha - bár ez távol áll tőlünk - kétségbe vonnánk a szlovákiai határok jogosságát? Nagyon jó lenne, ha ezek a történelmi, földrajzi és emberi szempontból analfabéta tudósok, kik mostanában oly nagy elragadtatással készültek az ország felrobbantására, végre leszállnának a „magas lóról" és a földön járva, emberi módon próbálnának asztalhoz ülni. Spectator 1990. VI. 11. Telefonon, levélben kérték kertészkedő olvasóink, közöljük rendszeresen az érvényes zöldségfelvásárlási árakat, mert a felvásárló szervezetek becsapják őket. Arra hivatkoztak, hogy ugyanazon a napon az egyik faluban többet, a másikban kevesebbet fizetnek az áruért. Sőt arra is van példa, hogy a faluban a felvégi átvevő az alvéginéi olcsóbbra taksálja a termésüket, s akinek az előbbivel van szerződésük, azok rosszabbul járnak. Ettől már csak az elképesztóbb, ha egyazon átvevő helyen egyszerre kétféle érvényes felvásárlási árat is feltüntetnek. Ilyesmi eddig nem volt. - Bizony, nem, de persze piacgazdaságra való törekvés sem volt - értett egyet Bartalos László, a nádszegi kertbarát-szervezet elnöke. - Az idén megközelítőleg félezer szerződéses termelőtől 8 millió korona értékben szeretnénk felvásárolni zöldséget, gyümölcsöt. A Zelenina és a Jednota járási üzemével, valamint egy csehországi agrokombináttal van szerződésünk. Miután a Zelenina és a Jednota egymástól függetlenül határozza meg a felvásárlási árakat, egyszerre két érvényes árjegyzékünk van. -És a csehországi partner? - Eddig elfogadta az egyik vagy másik árat, viszont a szerződésben kikötötte, hogy megegyezés szerint árat is meghatározhat. így megtörténhet, hogy egy-egy napon ugyanazt a zöldséget háromféle áron vesszük át, illetve adjuk tovább. - Kiét mennyiért? - Hát épp ez a probléma - szólt közbe Cserkó Margit, az átvevő központ vezetője. - Megegyeztünk a termelőkkel, hogy átlagárat fizetünk. Ennél jobb megoldás nincs. Próbaképpen megtettük, hogy a kevesebbet fizető partnernek nem adtunk árut, de mi húztuk a rövidebbet, mivel a zöldséget és gyümölcsöt megvette máshol, nekünk meg a nyakunkon maradt a termés. Persze a rugalmas árképzésnek előnye is van. A kínálat-kereslet szerint esetenként mi, vagy maga a felvásárló emeli az árat, ha áruhoz akar jutni. Előnyt és hátrányt egyaránt lát a rugalmas árakban Szabó Dezső, a felsószeli kertbarát-szervezet alelnöke is. -Az egyik felvásárló 10,50-et adott az uborkáért, és ezt az árat a kilencet ígérőtől is megkértük. Egy másik esetben mi engedtünk. Olyan is volt, hogy az egyik felvásárlónk ragaszkodott a sárgarépa 3,80-as kötegenként!' árához, mi mégis 4 koronán felül adtuk el egy másiknak. Ezt akartuk, vagy nem? Üzletet, piacot. A pillanatnyi kereslet-kínálat szerinti áralakulást természetesnek kell venni. Például a szomszéd járásban tönkrement az uborka nagy része, és máris 2,50-nel drágábban ipari Művek munkatársa tájékoztatott: - Számítóközpontunkból mintegy négyszáz vállalathoz küldtünk levelet, melyben felajánljuk: kihasználatlan gépeikről, berendezéseikről készítsenek jegyzéket és mi ezeket összesítve az állami vállalatok, szervezetek és természetesen a magánvállalkozók rendelkezésére bocsátjuk a listát. Szerintünk sok elfekvő készletként nyiívántatott munkaeszközt tudnánk felhasználni. Eddig kb. 30 vállalattól kaptunk választ, illetve kínálatot. Azt tervezzük, hogy az eladásra szánt munkaeszközökből, gépekből kiállítást, illetve börzét rendezünk. Véleményem szerint ez mindkét fél számára hasznos volna. - S ha már a segítségnyújtásról beszélünk, meg kell említenem a készülő katalógust is - folytatta Véra Malá, a brünni Vállalkozók Szövetségének elnökhelyettese. - Egy olyan kiadvány megjelentetésén dolgozunk, melyben valamennyi hazai vállalat, szervezet és magánvállalkozó szerepelne gyártási programjával, illetve ajánlatának feltüntetésével. Ez tájékoztatás és reklámcélból egyaránt hasznos lenne. Már külföldről is érdeklődtek iránta, hisz a leendő partnerek ebből áttekinthető, pontos képet alkothatnának az itteni helyzetről. Közben Dalibor. Slávik sem unatkozott. Egymást váltották az érdeklődők. Többen örömmel vették meg tőle a morvaországi vállalkozók lapját, melyben a magánvállalkozókról szóló törvény is megjelent és számtalan gyakorlati kérdésre találnak benne választ az olvasók. Az egyik helybeli vállalkozó pedig azért jött be a tájékoztató központba, hogy eldicsekedjen vele, milyen sikere van kerti házikóinak. Úgy gondolta, öt-tíz darabot elad, de már az első napon száz megrendelést kapott. Sőt, osztrák és magyar érdeklődők is vennének tőle. Tehát egész évben lesz mit csinálnia. -Mérnök vagyok és ingatlanok eladását közvetítem. Nem tudom szabályosan járok-e el, ha előzetes szerződést kötök a megbízómmal, majd az ügy elintézése után elszámolom a költségeket, de egyelőre semmiféle árjegyzékem nincs - mondotta a következő látogató. - Sajnos, ebben pontosabb útbaigazítást nem tudunk adni, de azt tanácsoljuk, beszéljen jogásszal. Ahányan betérnek a tájékoztató központba, annyi különböző ügy, annyi elképzelés, terv, felmerülő probléma. Egy viszont bizonyos: a vállalkozói kedv óriási. Az eddig hatályba lépett törvényekkel, előírásokkal sok vállalkozó nincs megelégedve. Úgy érzik, a tulajdonviszony sokat hangoztatott egyenrangúsága, az esélyegyenlőség a gyakorlatban nem nyilvánul meg. Kár volna, ha a különböző megkötések miatt már a kezdetben alábbhagyna a tenni akarás. DEÁK TERÉZ