Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-11 / 135. szám, hétfő

Hogyan tovább a kereskedelemben? Privatizálni - milyen mértékben? • A konkurenciára szükség van • Előkészületek a nyári turistaidényre Az ellátás, a kereskedelem helyzete szinte mindennapos témáink közé tartozik. Munkatársunk, Deák Teréz a legilletékesebbhez, MATEJ ROĽKQ mérnökhöz, a Szlovák Köztársaság kereskedelmi és idegenfor­galmi miniszteréhez fordult, hogy válaszoljon néhány időszerű, sokakat érintő kérdésre. ^^^^^^^^ ^ a piacgazdaságról - Miniszter úr, a tárca akcióprog­ramja hangsúlyozza, hogy a piacgaz­daságra való áttérés folyamán első­sorban a demonopolizációt, vala­mennyi tulajdonforma egyenrangúsl­tását, a világ előtti nyitottságot, vala­mint a piac és a fogyasztók védelmé­nek elveit fogják figyelembe venni. Kérem, vázolja, milyen lépéseket tett a tárca e célok elérése érdekében? - Úgy gondolom, a népgazdasági ágazatok közül az elsők között kell a kereskedelemben a monopolt fel­számolni. Ezért már néhány héttel ezelőtt bizottságot hoztunk létre, melynek feladata, hogy kereskedel­münkben céltudatosan, koordináltan leépítsük a monopolt úgy, hogy az összhangban legyen a belkereske­delem szükségleteivel. Ennek a bi­zottságnak a minisztérium vezető dolgozóin kívül tagjai a vállalatok vezetői és elméleti szakemberek is. Ez biztosítja, hogy szakmailag át­gondolt és haladó legyen e folyamat. Híve vagyok valamennyi tulajdon­forma egyenrangúsításának. Ezért az említett bizottságban a Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek Szövet­ségének és a Szabad Vállalkozók Egyesületének képviselői is helyet kaptak. Ezáltal a szövetkezeti és a magántulajdon érdekvédelmét is megfelelőképpen figyelembe veszik. A külkereskedelem egyeduralmá­nak meggyöngítését javasoltam a kormány törvényalkotó bizottságá­ban, az új törvény véleményezése­kor. Azért szállok síkra, hogy vala­mennyi belkereskedelmi szubjektum nagyobb lehetőséget kapjon a kül­kereskedelmi tevékenységre, a be­hozatal és a kivitel terén egyaránt. Gazdaságunk nyitottsága érdeké­ben fontos, hogy bővítsük a vállala­tok lehetőségeit, elsősorban az áru­cserét és a kishatármenti forgalmat illetően. A külkereskedelem vonat­kozásában egyértelműen a nemzeti köztársaságok jogkörének kiszélesí­tését szorgalmazom. A gazdasági nyitással szorosan összefügg a belpiac és a fogyasztók érdekvédelme. Az elmúlt hónapok­ban, de még jelenleg is, azokra a problémákra kerestük, keressük a megoldást, melyeket az idegenfor­galom dinamikus fejlődése idézett elő. A piac védelme érdekében java­soljuk a szövetségi kormánynak, hogy a fő turistaidény előtt hozzon intézkedéseket a turista és a keres­kedelmi árfolyam egységesítésére. A javaslat szerint már nem lesz előryös a külföldieknek nálunk fo­gyasztási cikkeket vásárolni. Továb­bá javasoljuk, hogy a konvertibilis valutával rendelkező országokból árkező látogatók számára legyen kötelező az egyszeri pénzbeváltás. Készítjük azon cikkek jegyzékének módosítását, melyek kivitele tilos, illetve amelyek kiviteléhez engedély szükséges. További, az eddigieknél szigorúbb intézkedéseket is fogana­tosítunk. Az egészséges gazdasági légkör megköveteli az árrés, átalakítását. A kereskedelmi szervezetek kiadá­saikat ebből fedezik, illetve ebből képezhető a kívánt nyereség. Az átalakítást a Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségével közö­sen készítjük elő és 1991. január 1­jével lépne hatályba. Az előzetes számítások szerint a jelenlegi 18 százalékról 24 százalékra emelked­ne az árrés. Ez lehetővé tenné a ke­reskedelemben a foglalkoztatottság és a fizetések növelését, az ellátás kulturáltságának emelését, valamint az anyagi-műszaki alap fejlesztését is. - Gyakran találkozunk azzal a nézettel, hogy a reális gazdasági viszonyok kialakításának legna­gyobb akadálya az egyes termelők monopolhelyzete. Tehát hiányzik az egészséges konkurencia. így van ez a belkereskedelemben is? - A termelés monopolrendszere az egyik rossz örökségünk. A fo­gyasztási cikkek gyártóinak szako­sodása egészségtelen méreteket öl­tött. Egész sor olyan cikkünk van, melyet egyetlen cég gyárt, illetve szállít a piacra. Elég megemlíteni a rádiókat, a televíziókat, a hűtőszek­rényeket, a mélyhűtőket, a mosógé­peket, a villamos háztartási cikkeket, a kerékpárokat. Az iparcikkeken kí­vül a textil- és a ruházati cikkek terén is hasonló a helyzet. Az utóbbi évtizedekben mamutvállalatok jöttek létre, melyek képtelenek rugalma­san alkalmazkodni a fogyasztók vál­tozó igényeihez. Érdemes összeha­sonlítani a hazai és az osztrák válla­latokat. Amíg nálunk a konfekcióipar vállalataiban átlagosan 4 ezren dol­goznak, náluk hatvanhárman. A ci­pőiparban az arány 2400:161. A tex­tiliparban átlagosan több mint háro­mezer dolgozót alkalmaz egy-egy vállalat, szomszédainknál csupán nyolcvanegyet. Az ilyen feltételek közepette valóban hiánycikk a kon­kurencia a gyártók között. Hasonló a helyzet a kereskede­lemben is, bár az utóbbi években bizonyos versenyszellem már érez­hető volt. Ez elsősorban a Prior áruházlánc dinamikus fejlődésének köszönhető. Kisebb mértékben a fo­gyasztási szövetkezetek áruházai, illetve az ipari szövetkezetek, a helyi gazdálkodási vállalatok üzletei, va­lamint az állami vállalatok mintabolt­jai is versenyre serkentettek. Min­dennek ellenére az igazi konkuren­cia nem alakult ki. Azon igyekszünk, hogy ez a közeljövőben létrejöjjön. - Az állami és a szövetkezeti ke­reskedelem mellett a magánvállal­kozóknak is helyük van az ellátás­ban, a vendéglátóiparban. Ehhez először fel kell számolnia'monopolt, illetve privatizálni kell a kereskedel­met. Mi az ön véleménye erről? -A demonopolizáció fontos ré­szét alkotja majd a kereskedelem és az idegenforgalom privatizálása, pontosabban a boltok és a vendég­lők magánkézbe adása. Egy bizott­ság dolgozza ki a privatizálás elveit, ezeket az állami vállalatok útmutató­ként kapják meg. Természetesen magát a privatizálást a vállalatok saját feltételeinek megfelelően hajt­ják majd végre. A kereskedelmi egységek privatizálását folyamatnak tartom, először gazdasági bérbe­adás formájában valósul meg, ké­sőbb pedig magánszemélyek vásá­rolják meg a boltokat. Ezzel egyide­jűleg számolni kell új magánvállala­tok létrehozásával. - Gyakori vélemény, hogy az egész kereskedelmet magánkézbe kell adni. - Úgy gondolom, hogy ezt a kér­dést a kereskedelem és az idegen­forgalom eddig kiépített anyagi-mű­szaki alapjának figyelembe vételével kell megítélni. Az utóbbi évtizedek­ben sok korszerű egység épült. Áru­házak, nagýkereskedelmi raktárak, szállodák és önkiszolgálók. Ezen egységek magánkézbe adása a leg­közelebbi években valószínűleg nem lesz lehetséges. Ez viszont egyáltalán nem jelenti, hogy nem támogatjuk; az ilyen egységek dol­gozói legyenek anyagilag érdekeltek az eredményességben. Részvény­társaságokká alakulhatnak vagy egyéb vállalkozási formát érvénye­síthetnek. - A kereskedelem, az ellátás a la­kosság figyelmének homlokterében áll. Jelenleg milyen időszerű problé­mák foglalkoztatják a minisztéri­umot? - Két alapvető feladatunk van: az ellátás stabilitásának megőrzése és az egészséges piac fejlesztése. El kell oszlatnunk azt a tévhitet, hogy a piacgazdaság ellentétben áll a sta­bilitás követelményével. Olyan meg­oldást keresünk, hogy a piaci rend­szerre való éttérés folyamán a köz­ponti szabályozás szilárdítsa a piac eddigi előnyeit. Ennek szellemében dolgoztuk ki a belkereskedelem fej­lesztésének koncepcióját. A magánvállalkozók szerződéses felelősségbiztosítása A magánvállalkozók gazdasági tevékenysége gazdasági és jogi követ­kezményekkel, valamint jelentős kockázattal jár. Az egyes munkák véletlen, váratlan formában nagy mértékű vagyoni kárt illetve személyi sérülést okozhatnak. A munkafeladatok végzése során a magánvállal­kozó kárt idézhet elő nemcsak saját vagyonában, hanem nagy a valószí­nűsége, hogy más személyek vagyonában, valamint egészségében és életében is kárt tehet. A kártérítési kötelezettség esetenként többszörö­sen meghaladhatja nemcsak a vállalkozói munkadíjat, hanem a magán­vállalkozó egész jövedelmét is. A magánvállalkozó vagyonában keletke­zett károkat az egyes szerződéses vagyonbiztosítási módozatok fedezik. Az alkalmazottak esetében munkaköri kötelességük teljesítésekor vagy azzal közvetlen összefüggésben keletkező károkat a Szlovák Köztársa­ság Pénzügyminisztériumának közleménye értelmében a Szlovák Állami Biztosító a kötelező felelősségbiztosításból fedezi. Azonban ennek a biztosításnak az érvénye nem terjed ki a magánvállalkozási tevékeny­ségből adódó, a harmadik személlyel szembeni károkra. Ezt a célt a Szlovák Állami Biztosító szerződéses felelősségbiztosítása szolgálja. A szerződéses felelősségbiztosítás érvénye kiterjed a vállalkozónak a harmadik személlyel szemben fennálló törvényes felelősségből követ­kező kárigényre. Megjegyzem, hogy ez a biztosítás nem fedezi a vadá­szat során keletkezett felelősségi kárigényeket, s ugyanúgy a repülőgé­pek, motoros repülők üzemeltetéséből eredő felelősségi kárigényeket sem. Ezekre a tevékenységekre a jogszabályokban meghatározott kötelező szerződéses biztosítást kell kötni. A felelősségbiztosítás esetében általában azt az eseményt nevezzük káreseménynek, melynek során a magánvállalkozó és alkalmazottai a biztosított vállalkozási tevékenység idején kárt okoztak egy harmadik személy életében vagy egészségében, valamint vagyonában. A biztosító olyan mértékben tériti a kárt, amilyen mértékben a biztosított (magánvál­lalkozó) a kárért felelős. Ez a biztosítás tehát a vállalkozási tevékenység­ből származó tárgyrongálási és személysérülési károk megtérítését szolgálja. Például egy csarnok építése vagy javítása során lezuhan egy fémlemez az éppen arra járó gyalogos fejére. A sérült gyalogos ennek következtében kártérítést igényel a magánvállalkozótól, egyrészt a ruhá­zatán keletkezett károkért, másrészt a sérülésért. A bebiztosított magán­vállalkozó haladéktalanul továbbítja a Szlovák Állami Biztosító címére a sérült gyalogos kárigényeit. A biztosító a törvényes kártérítési igényeket közvetlenül a károsultnak tériti meg a szerződéses felelősségbiztosí­tásból. Ezenkívül a magánvállalkozási tevékenységből adódó olyan felelős­ségi károk esetében is lehet biztosítását kötni, amelyek nem tárgyrongá­lásként, esetleg személysértésként, hanem más kárként kerülnek fel­színre. Ezek a károk főleg olyan vállalkozási tevékenységek során keletkezhetnek, mint a szakértői bírálat, tanácsadói szolgálat stb. A biztosítási kötvényben (szerződésben) meg kell határozni azt a tevékenységet, amelyből kifolyólag a biztosítottnak felelősségi kára keletkezhet. A pénzintézet a felelősségbiztosításból nem térít olyan kárt, amely tudatosan volt előidézve, vagy amelyért a magánvállalkozó a jogszabályokban megszabott kereten felül vállal felelősséget. Ugyanígy jár el a környezetvédelmi jogszabályok és előírások megsértése követ­keztében keletkező károk esetében, valamint akkor, ha a réteken, fákon, kerti, mezei és erdei kultúrákon keletkezett kár (például ha a magánvállal­kozó állatokat tenyészt és azok kárt okoznak). A biztosítási díjat az egyes tevékenységek alapján szabják meg, figyelembe véve a biztosított különböző tevékenységeinek kockázati mértékét. Minél nagyobb a valószínűsége, hogy a magánvállalkozó tevékenységéből kifolyólag kárt idéz elő egy harmadik személynek, annál nagyobb a biztosítási járulék. A magánvállalkozó a díjat koronában fizeti, így a kártérítés is koronában történik. Tehát a felelősségbiztosítás általában csak Csehszlovákia területére terjed ki. Bizonyos esetekben azonban a hazánk területén kívül keletkező károkra is (például fuvarozói árukár felelősségbiztosítás) köthető felelősségbiztosítás. A szerződést jelenleg csakis a külföldi biztosításokkal foglalkozó pozsonyi üzemünk kötheti meg. Egyébként a magánvállalkozók lehetőleg a biztosító azon fiókjaiban kössenek szerződéses felelősségbiztosítást, amelyek a magánvállalkozás helye szerint területileg illetékesek. Ezért a legcél­szerűbb, ha a harmadik személy felelősségi kártérítési igényeit haladék­talanul annak a fióknak továbbítják, amelynél a biztosítást megkötötték. BORZA KATALIN mérnök, a Szlovák Állami Biztosító szakelőadója Az Együttélés Politikai Moz­galom alapvető céljainak (a ki­sebbségi jogok biztosítása) elérése érdekében több ha­sonló célkitűzésű külföldi szervezettel is felvette a kap­csolatot, hogy tanulhasson ezek tapasztalataiból és merít­hessen tudásukból. így ez év áprilisában felvételét kérte a FUEV (Föderalistische Union Europaischer Volksgruppen) tagjainak sorába. A FUEV meghívására Münchenben járt az Unió 33. kongresszusán az Együttélés küldötteként fíena­ta Korpák, aki a kongresszus­ról az alábbi beszámolót küldte: A németül FUEV-nek rövidített Únió kongresszusát szinte évente megtartja 1949 óta, amikor Versailles-ban megalakult. Tavalytól az Únió az Európa Tanács melletti nem kormányszervezet statútumát élvezi, ami jelentősen erősítette be­folyását. Jelenleg 31 rendes tagja van, több mint 30 milliós létszámmal Európa és Amerika 14 országából. A kongresszus első napján, má­jus 24-én három új tagot vettek fel: az NDK-beli szorbok „Domovina" szervezetét, a Magyarországi Né­metek Egyesületét és az Aromunok Egyesületét (ez utóbbiak Bulgária, Szerbia, Görögország és Albánia te­rületén élnek.) A FUEV további tag­„A nemzetiségek: partnerek az Európába vezető úton" Az Európai Népcsoportok Föderációs Úníójának 33. kongresszusa Münchenben, május 24-26-án jai közül említést érdemel még a Burgenlandi Magyar Kultúregye­sület, a Német Szintik és Romák Központi Tanácsa, a finnországi Lappok Egyesülete és talán az olyan kisebbségi egyesületek, mint az olaszországi friulik és valdensek. Előadást tartott többek közt Pierre Le moine úr (Bretón), a FUEV eddigi elnöke és Stauffenberg grófja, az Európa Parlament képviselője, aki egyik harcos terjesztője annak a gondolatnak, hogy 1992-ben az egyesített Európával egyidőben lép­jen érvénybe a Kisebbségi Jogok Chartája is. Az eszmecserén el­hangzott felszólalások és kuloárbe­szélgetések a témák oly széles ská­láját érintették, mint amilyen változa­tos volt az egyes nemzetiségek ér­deklődése. így pl. az Észtországi Németek Szervezete még csak szü­letőfélben van s keresi arculatát; a görögországi törökök képviselője arról számolt be, hány példája volt a nehéz testi sértésnek köreikben csak azért, mert nyilvánosan olvas­tak nem görög újságot; az erdélyi németek egy csoportja azt pana­szolta, tétlenül kell nézni honfitársaik tömeges kivándorlását Romániából; az ausztriai horvátok vesztesek ma­radnak a helyi bürokráciával vívott harcukban gyermekeik óvodai be­iratkozásakor; ezzel szemben a né­metországi dánokat és dániai néme­teket annyira elkényeztetik a kétol­dalú kormánynyilatkozatok és -ado­mányok, hogy több az anyagi alap­juk és lehetőségük, mint amennyi az érdeklődő ezeknek a felhasználá­sára. Az idei kongresszusnak különle­ges színezetet adott a hely, ahol tartották: a müncheni Szudétanémet Ház. Az Együttélés Politikai Mozga­lom alulírott, lengyel nemzetiségű küldöttének le kellett küzdenie bizo­nyos félelmeket és aggódást, mikor átlépte e ház küszöbét. A félelmet és aggódást azonban csakhamar fel­váltotta a kíváncsiság és a kellemes érzés, hogy a többiek érdeklődéssel figyelik a Csehszlovákiából szárma­zó információkat. A mai Cseh-, Mor­vaország és Szilézia területén szü­letett németek szervezeteinek kép­viselői nem titkolták érzelmeiket származásuk helye iránt, érdeklőd­tek afelől, hogy néz ki szülőföldjük most, mi történik ott, és szívesen beszéltek többnemzetiségű, magyar és lengyel gyökereikről is. A Szudé­tanémet Ház rendszeresen vendé­gül lát híres egyéniségeket Cseh­szlovákiából - nemrég pl. Ludvík vá lett, jövőre lehetősége lesz belép­ni a rendes tagok sorába. E sorok szerzője felszólalásában röviden bemutatta a kisebbségek helyzetét országunkban. Más orszá­gokkal összehasonlítva itt nem ke­rülnek előtérbe brutális konfliktusok, inkább a garanciák teljes hiánya je­lent gondot, pl. a parlamenti képvi­selet (még Romániában is kapott minden nemzetiség automatikusan egy-egy helyet), vagy kétnyelvűség helyi biztosításának ügyében. A FUEV igazgatási székhelye Flensburg a német-dán határon, az Únió tanácskozási nyelve a francia, a német és az angol. Általában ne­gyedévente jelenik meg az „Infor­mátor", a FUEV kiadványa, melynek utolsó számában pl. a magyarorszá­gi német kisebbségről olvashatunk. J övőre a kongresszust Buda­pestre tervezik. A magyar kormány képviseletében Tabajdi Csaba - aki vendégként vett részt a kongresszuson „A közép-európai nemzeti és etnikai kisebbségek né­hány aktuális kérdéséről" című elő­adásával - azt javasolta, a jövőben szűkítsék le egy kicsit a kongresz­szus témáját, pl. a nemzeti kisebb­ségek helyzete Kelet-Európában vagy a kisebbségek kapcsolatai az anyaországgal címmel. RENATA KORPÁK és az Együttélés Központi Irodája ÚJ SZÚ 4 1990. VI. 11 Vaculík és egy prágai diákcsoport járt itt. A szláv szudéta'vidék iránti kapcsolat vágya nyilvánvaló, és úgy látszik, nincs más megoldás, mint mindjobban megismerni egymást és odafigyelni egymásra. Ami a revan­sizmust illeti, amellyel rendszeresen táplált minket a kommunista sajtó, az csak azon extrémista egyének ügye, akik nem képviselik az idén Münchenben jelenlevő szervezetek nézeteit és hivatalos álláspontját. Az Együttélés Politikai Mozga­lomnak a FUEV-ben Dr. Eva Maria Bárki, bécsi jogtanácsos a „bábá­ja". Bárki asszony nemzetközi meg­figyelőként ismerkedett meg Duray Miklóssal, szervezetünk elnökével, Duray úr ügyének bírósági tárgyalá­sán. Érdeklődésének középpontjá­ban a szlovákiai, ausztriai, romániai magyarok élete áll, valamint a ki­sebbségi jogok (többek közt az ed­dig elhanyagolt szülőföldhöz való jog) törvényszintű biztosítása. Ami az Együttélés mozgalmat illeti, an­nak legnagyobb előnyét Dr. Bárki abban látja, hogy a jövőben egyesí­teni kívánja az egy országban élő összes kisebbséget. Ez az Únió ke­retében precedenst jelentene. Dr. Barkinak is közönhetően az Együtt­élés az idén a FUEV levelező tagjá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom