Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-11 / 135. szám, hétfő

Drámajáték egyetemi szinten? Beszélgetés Gabnai Katalin drámatanárral ÚJ SZÚ 5 1990. VI, 11. Pedagógusaink közül - sajnos , - személyesen csak azok találkoztak vele vagy olvasták könyveit, akik a gyermekszínjátszással foglalkoznak. Vendége, résztvevője, tanfolyamok előadója és zsűritagja is volt a Duna Menti Tavasz és a Jókai Napok egy-egy évfolyamának. A magyarországi drámapedagógia azon úttörői közé tartozik, akik cseh és szlovák drámatanárok hatvahasévekbeli kísérleti jellegű próbálkozásainak tapasztalatai megismerve találkoztak az angol, az ír, a svéd szakemberek kimunkált módszereivel. 1987-ben a budapesti Tankönyvkiadónál jelent meg Drámajátékok gyermekeknek, fiataloknak, felnőtteknek című monográfiája, amely a téma első magyar nyelvű elméleti és gyakorlati összefoglalójának tekinthető. Nemrég a Magyar Drámapedagógiai Társaság és a Gödöllői Művelődési Központ közös kiadványaként megjelenő Drámapedagógiai Füzetek 1. számú darabjaként látott napvilágot Drámajátéktár című gyűjteménye. Az idei Jókai Napok kísérőműsorai közül kiemelkedett Gabnai Katalin gyakorlati bemutatókkal gazdagított előadása a drámajátékról. Ebből az alkalomból beszélgettem vele. - Egy esztendeje még azt gondoltuk, hogy a magyar felsőoktatás és néhány év múlva az alap- és középiskolai tanítás is felzárkózik Európához. Egyetemi szinten kezdték el tanítani a drámapedagógiát, a drámajátékot, hogy ezzel is segítsék a majdani tanárok munkáját. Mi történt azóta? - Magyarországra az egykori Népművelési Intézeten keresztül ke• rült be a drámapedagógia. Azt hittem, hogy ennek a felsőoktatásban van helye. A pécsi egyetem két évvel ezelőtt csábított, s a rábeszélésnek engedve ugyanannyi fizetésért elmentem Pécsre. Az elgondolásom jó volt, csak azt nem vettem figyelembe, hogy rendkívül szerencsés ember vagyok. Negyvenéves koromig nem találkoztam az ártássál, a rosszal. A világ nagyon egyszerű: ott két-három embernek nem állt érdekében, hogy ezt csináljam. Volt egy egyetemi színpad, amely félhivatásosként működött, s nekem hat hét alatt össze, kellett hoznom egy-egy produkciót. Értelmiségieket akartam nevelni a színház számára, s kezdetben ennek érdekében megtettem, amit akartak. Gondoltam, ebbe nem sántulok bele, együttmarad a társaság. Nem így lett. Azt reméltem, hogy a következő ősszel beindítjuk a drámaszakot, de megint emberi hanyagságon csúszott el. Adminisztratív úton elmismásolták. - Mi lenne ennek a lényege? - A drámaszaknak, ellentétben minden színházelméleti képzéssel, az a lényege, hogy hasonlóan az angolszász és a lengyel teatrológia szakhoz, a bölcsész szakokon kemény, többéves gyakorlatban alapuló, magasszintü elméleti ismereteket biztosít, s komplex színházi emberek felkészítését szolgálja. - Beindításához mi szükséges egy főiskolán vagy egyetemen? - Nem olyan nagyon sok. Pécsett speciálkollégium formában indult volna be. Más tanszékeken be is indultak drámapedagógiai speciálkollégiumok, erős hangsúllyal a tanárképzésre. A jövőre nézve, ez több tanulságot kínál. Sikerült a magyarországi köztudatba bekerülni, mert a tanfolyamoknak meg volt az a bizonyító erejük és hatásuk, hogy a már végzett pedagógusok mindenfelé elmondhatják: ez az a módszer, amivel tanítani meg kell tanítani az embereket. Ez az út és mód, hogy a térrel, az idővel és a személyes hatóerővel való gazdálkodást be tudjuk mutatni a jövő tanárainak. A budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanárképző karán ősztől már a magyar szakos tanárok képzésébe beépül. Ennek kész a tanterve, amelyben a hét félévből az első kettő minden tanárjelölt számára kötelező lesz. Akár matematikus, akár történész az illető, a kapcsolatteremtés minimális biztonságával a környezetével szemben rendelkeznie kellene. - Ha adott esetben egy új főiskola vagy egyetem tanárképző kara jönne létre (mondjuk a csehszlovákiai magyarok esetében), hogy lehetne ezt a drámapedagógiát az egész rendszerébe elhelyezni úgy, hogy áthassa az ott folyó képzést? - Például át lehetne venni a nyugati egyetemektől, hogy van egy szak és van egy szakma. Ott például földrajzot és történelmet tanuló embereknek tudniuk kell Norvégia csipkézett partjait, de a szakmájuk már az, hogy miként kell megtanítani: milyen is Norvégia. Náli^nk eddig úgy szabadultunk ki az egyetemről, hogy tanítani nem tanítottak meg. A drámapedagógiai eljárások segítségével, ha valaki tanárnak jelentkezik, miközben tanulja gí szakmát, már lehetősége lesz minél előbb, mert a második félévben keresztfélévvel indulna, a drámapedagógiai alapozásra. Az első évben van a drámapedagógia, és az első félév drámajáték. Végzi a tanárjelölt ezeket a gyakorlatokat, amit kommunikációs készség fejlesztéseként könyvelhetünk el. A második félévben már csinálja a társaival; játékot vezet, amit matematikusnak is tudnia kell, mert közben megtanul instrukciókat adni, teret szervezni, olyan helyzeteket teremteni, amelyben az intenzív közlés és befogadás lehetővé válik. Elfogad egy embert, megtart tekintetet és helyzetet. Ez kötelező minden pedagógusjelölt számára. Jön a második év, amely néptanítói szintet céloz meg, ennek első félévében a minimális rendezői ismereteket tanulják, ahol a rendezés és a szerkesztés alapelemeit átveszik. Megismerkednek az ünnep rituáléjával és dramaturgiai funkcióival, annak rendezési tudnivalóival. -Sokszor félreértik a drámapedagógiát, így gyakran valamifajta színházi rendezésre, színházi szakemberek képzésére gondolnak... - Az elején még nem, de például az ötödik félév - ami a képzésbe beépülő négy félév után következik - már a magyar szakosok továbbképzésébe épülhet. Addigra a majdan alsó tagozaton tanítóknak is tudniuk kell a dramatizálást úgy, mint bárkinek. Tehát négy félévig ezt a magyar tanárok is csinálnák, csak ők az ötödik félévben már a klasszikus drámákkal és drámatörténettel is foglalkoznak majd. A drámapedagógusi képzés tehát egy főiskolán % három szinten képzelhető el. Mit tud megcélozni? Először is azt, hogy olyan pedagógust nevel, aki a dráma és a színház eszközeivel nevelni, tanítani képes. Ehhez nem kell művésznek lennie. Ez a minimális követelményAz átlagos követelmény a magyar szakosok iránt: a dráma és a színház kifejezőeszközeit is képes tanítani. A beszédet, a metakommunikáció elemeit, a színház alapszintű ismereteit. A harmadik, vagy optimális szinten, már önálló alkotómunkára készítik a kifejezetten tehetséges embereket; megtanítja a technikát és mindazt, ami a művészetben megtanítható. Hiszem, hogy amennyiben ez főiskolai, egyetemi szintre kerül, a művészképzést is szolgálja. Az utolsó évben már eldől, hogy valakiből filosz, tanár, rendező, dramaturg vagy drámatanár, esetleg kritikus lesz. Van ennek az egésznek egy olyan része is, amire a Jókai Napok produkcióinak vitáján gondolkodtam. Tehetséges ember riktán születik, de egy mozgalomnak gondoskodnia kell az emberei továbbképzéséről. Van egy gyönyörű Thomas Mann gondolat: A tehetség kegyelet kérdése, de a mesterséget tudni kell. A többi vagy van, vagy nincs. A mesterséghez pedig a térszervezéstől, a beszédtechnikán keresztül a darabelemzésig minden hozzátartozik. Ez tanítható, ezért meg tudom mondani azt is, milyen hibákat követnek el. - Hol jön létre a visszacsatolás? Hol és miként segítheti a drámapedagógia a gyermekszínjátszást? - A kölyökszínháznak ugyanazok az ismérvei, mint a nagyszínháznak: a hazugság minél teljesebb kiküszöbölése. Ehhez pedig ép és nyitott személyiségű emberek kellenek. A gyerekszínjátszásban nem produkciókat csinálunk. A produkció része ennek az eljárásnak, de nem tehető kötelezővé. Ha ez a készségfejlesztésben, a gyógyító-nevelésben a napközi-otthonos foglalkozásokban jelentkezik, akkor annak lesz olyan ünnepi szakasza, amely a produkcióban jelenik meg. De akkor új gondok állnak elő. Úgy tűnik, legjobb szakembereinknek tudathasadásuk van, mert megtanulnak egy csomó eljárást, amellyel kiválóan fejlesztik a készségeket, de amikor produkcióra készül fel, úgy tűnik, mindent elfelejtett, vagy csak nyomokban látszik a felkészülés. A mi „harci feladatunk" pontosan olyan műhelyek szervezése lenne, ahol természetessé válik, hogy a hétköznapok dramaturgiája és az, amit a gyereknél készségfejlesztő eljárásként alkalmaztunk, az egy művészi kifejezésnek is a szolgálatába állítható. - Ha jól látom, ebben a rendszerben van egy rejtett cél: megválasztatni a tanár eddigi képét, egyéniségét. - Hajaj! Nem is rejtett, mert egyre kevésbé titkolható. Ez egy pedagógiai forradalom, amelyben a személyiség a döntő. Személyiség nélküli ember ne menjen tanárnak! Aki nem hajlandó arra, hogy menetközben átlagosan jó önismeretre, emberismeretre tegyen szert, az ne tanítson! Traumatikus hatásként szokott jelentkezni - akár főiskolán, akár egyetemen -, amikor a drámapedagógiai eljárások során ismeretlen énjével találkozik a tanár. Ezért az, aki tanárnak jelentkezik, minél előbb ismerkedjen meg ezzel a helyzettel! így még időben azt mondhatja: én inkább kötök, vagy mérnök leszek, és kerülöm azokat a konfliktusokat, ahol emberhez kell nyúlnom. Egy tanári magatartásról, egy értelmiségi ember magatartásáról van szó. Aki ezt nem vállalja, annak nem kell csinálnia. Viszont hogyha rákap, nem akar majd szabadulni tőle. A tanár a vivő, a hordozó emberek közé tartozik. Ha ennek az örömével nem sikerül megismertetni a pedagógusjöleltet, akkor hiába lesz minden. Hiába a rajzolt diploma, akkor nem válik fényt hordozó emberré, olyanná, aki a világ átadására képes. DUSZA ISTVÁN Elhelyezéséről 1908-ban döntöttek (Gazdag József felvétele) Vállalni a történelmet Kassán megnyitják a Rodostói házat Lehet-e itt Közép-Kelet-Európában egy-egy nemzet történelmét csak önmagában szemlélni, a kölcsönhatások figyelembe vétele nélkül felmagasztalni, a másikét ugyanakkor elferdíteni vagy agyonhallgatni? Lehet, persze, hogy lehet - csak semmi értelme nincs, hiszen az efféle gyakorlat abszurd helyzeteket teremt, kisiklasztjá, megmételyezi a gondolkodást, ellenségképet alakít ki a szomszédos népek között, s a látásukból arra sem futja, hogy észre vegyék, az övéiknél milyen nagyobb hatalmi érdek szorította a múltban és szoríthatja még ma is mindnyájukat kalodába. A történelmi tények megismerésére, a történelmi kútforrások tisztántartására van tehát szükség. Hogy miért hangsúlyozzuk ezt? Például, mert tájainkon immár nemzedékek nőttek fel, melyek sok más egyéb mellett a kuruc szabadságharcról is vajmi keveset hallottak, s azt sem tudják, hogy ki volt II. Rákóczi Ferenc, mi köze van Kassához, miért jönnek Magyarországról megkoszorúzni sírját a kassai dómban, s egyáltalán miért itt van eltemetve. Talán-talán megváltozik a helyzet ezután. A Kelet-Szlovákiai Múzeum illetékesei maguk kezdeményezték, hogy Kassa építészeti szempontból is értékes épületét, az úgynevezett Rodostói házat megnyitják a közönség előtt, és gyűjteményeiből itt állítják ki a Rákóczi-hagyatékból fennmaradt tárgyakat. Úgy tervezik, e ház arra is alkalmas lesz, hogy megfelelő dokumentumokkal II. Rákóczi Ferenc figyelmet érdemlő élettörténetét is bemutassák a látogatóknak. Mondjuk el itt, hogy az ígéretesen induló kuruc szabadságharcban a kedvezőtlen fordulat az-1708. augusztus 3-i szerencsétlen kimenetelű trencsényi csata után következett be. Ekkor a franciáktól is cserben hagyott, a harcokban kimerült ország adózóképessége ugyancsak lecsökkent, a katonákat pedig még a pestis is megtizedelte, ráadásul a lengyel zsoldosok hazamenekültek. Mivel Rákóczi az 1711. május -1 -jén megkötött szatmári béke feltételeit nem fogadta el, az önkéntes száműzetést választotta. Lengyelország után előbb Angliában, majd Franciaországban tartózkodott, Brünnben a világ plakátművészete A maga nemében a leghoszszabb múltra - visszatekintő, a legnagyobb és a legjelentősebb idehaza és világviszonylatban is - így jellemezték az illetékesek sajtótájékoztatójukon a Brünni Alkalmazott Grafikai Biennálét. Az állítást megerősíti, hogy Brünnt külföldi újságok - a rendezvényről szóló írásokban - az alkalmazott grafika fővárosának nevezik. Sőt az is, hogy az idei, sorrendben a tizennegyedik biennáléra negyvennégy ország több mint ezer művészétől hétezer alkotás érkezett. Közülük háromezret választottak ki bemutatásra. Na és persze megmérettetésre, lévén e nagyméretű nemzetközi mustra egyben verseny is. A kiírt díjakról kilenctagú, ugyancsak nemzetközi zsűri dönt majd. Több pontban fogalmazták meg a rendezők az idei kiállítás célját: informáljon a reklámgrafika különféle kortárs irányzatairól, lehetőséget teremtsen e képzőművészeti ágban elért eredmények konfrontál ására, valamint hogy ösztönzést, ötleteket adjon a jövőbeli kísérletekhez. A házigazdák mindemellett természetesen azt is fontosnak tartják, hogy a képzőművészet, a mindenki számára érthető nyelven megszólaló vizuális kultúra lehetőleg tovább mélyítse a nemzetek közti barátságot. Új invenciókat a művészeknek, megrendelőknek egyaránt nem kizárólag a falakra akasztott művek adhatnak majd. Az a szimpózium is, amelyet a reklámgrafika, a desing az iparban és a kereskedelemben tárgykörrel rendeznek meg. Ezen hazai és külhoni tervezőművészek, elméleti szakemberek, valamint a reklámszakma legjelesebbjei tartanak előadásokat. Valószínű, nemcsak a Morva Képtárban megrendezett nemzetközi mustra vonzza majd a hazai és külföldi látogatókat. A város más kiállítótermeiben installált hasonló jellegű időszakos tárlatok is népszerűek lesznek - az előző évek tapasztalata legalábbis ezt sugallja. A kortárs reklámgrafika és a plakátművészet legfrisebb terméséből minden bizonnyal átfogó panorámát adó Brünni Alkalmazott Grafikai Biennále június 20-án nyitja kapuit és szeptember 23-ig látogatható. -sia szultán meghívására 1717-ben Törökországba ment, ahol Konstantinápolyban, azután Jenikőiben (1718) s végül Rodostóban (1720) lakott, ahol 1735. április 8-án halt meg. Szívét, saját kívánságára, a franciaországi Grobois kamelduli kolostorának templomában helyezték el, bebalzsamozott tetemét pedig Mikes Kelemen a szultán engedelmével Konstantinápolyba vitte, a jezsuiták galatai templomában édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették. Itt pihentek hamvai 171 éven át, mígnem 1906. október 29-én nemzeti ereklyeként a kassai dóm kriptájába helyezték el. Tudni kell továbbá, hogy Thaly Kálmán tervei alapján 1905-ben Törökországból 29 hatalmas ládát szállítottak Kassára, melyekbe a rodostói ház belső berendezését, az ebédlő lebontott faburkolatát rakták. A cél az volt, hogy a rodostói ház pontos hasonmását építik fel Kassán, s az eredeti bútorokkal rendezik be. A kassai Rodostói ház elhelyezéséről 1908-ban döntöttek véglegesen. Az az elképzelés győzött, hogy a régi városfalból megmaradt Hóhér-bástya melletti udvaron álljon, ugyanis Rákóczi annak idején francia mérnökökkel úgy megerősítette a várost védő falakat, hogy Kassa szinte bevehetetlenné vált. Még a híres császári hadvezérnek, Rabutinnak sem sikerült bevennie, pedig 1706. szeptember 9-től teljes kilenc napon át minden fortéllyal megpróbálkozott. Erről a jászói prépostság levéltárában őrzött'egykorú vers így emlékezik: A híres Rabutin Kassa városát Sűrűn löveti Forgách bástyáját Uram segélj! És külde az úr szolgáját Esze Tamást, nem mást. S megtartá Kassát. Rabutin ostroma után maga Rákóczi is bevonult Kassára, ahol nagy ovációval, harangzúgással, díszlövésekkel fogadták. Sajtótörténeti szempontból fontos, hogy a fejedelem kassai tartózkodása idejében, 1705-ben indult meg a MERCURIUS VERI DICUS EX HUNGARIA (Magyarországi Igazmondó Mercur) című kuruc újság, mely haditudósításokat közölt. Az időszaki sajtónak ezen egyik nevezetes őse Esterházy Antal gróf tábornagy kiadásában később Lőcsén, majd Bártfán jelent meg 1711-ig. Talán még arra is érdemes emlékeztetni, hogy II. Rákóczi Ferenc Kassán többször is kegyelettel kereste fel a nagyanyja, Báthori Zsófia által a jezsuiták számára emeltetett templomot, melynek sírboltjában 1677. augusztus }9-én a fejedelem édesatyját, 1681. március 16-án pedig a nagyanyját temették el. A Rodostói ház felépítéséről Kassán kevés dokumentum és híranyag maradt fenn, annyi azonban csaknem bizonyos, hogy az I. világháborúig csupán a ház földszinti része készült el, s azokat a bizonyos ládákat a Fő utcán Róth Sámuel házának pincéjében rejtették el, amiről aztán teljesen megfeiedkeztek. Csak 1937-ben, egy átépítés munkálatai közben, véletlenül bukkantak rájuk. A Rodostói ház építését végül is 1943-ban Lux Kálmánnak, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség vezetőjének megbízásából a Kladek-fivérek fejezték be, de a nyilvánosság számára mindeddig zárva volt. Az idén, reméljük, megnyílik. SZASZÁK GYÖRGY