Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-11 / 135. szám, hétfő

VÁLASZTOTT ÉS VIZSGÁZOTT AZ ORSZÁG ÚJ SZÚ 3 1990. VI. 11. Éspedig jól vizsgázott. Ezt tükrözik az alábbi kisriportok, tudósítások is, melyek szerzői Szlovákia más-más vidékén keresték fel a szavazóhe­lyiségeket, kérdezték meg a választópolgárokat; milyen érzés szabadon választani... , Negyven szűk esztendő után... Választási pillanatképek az Érsekújvári és a Galántai járásból Bármily gondosan is készítették elő a negyven év utáni első szabad válasz­tást, egy dologról megfeledkeztek a szer­vezők: a naptárról. így aztán Medárdhoz illó, borongós időben, szemerkélő és el­eleredó esőben járulhattak az urnákhoz Érsekújvár lakói is, akiken egyébként nem igen látszott a megilletődés, izgalom, vagy bármiféle bizonytalanság. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a totális állampárt szorító béklyóiból szabadulva, minden kényszer nélkül, azokra a pártokra és jelöltekre voksolhat az ember, akikben igazán bízik. Mintha Castrum Novum lakói legalábbis mindig így szavaztak volna. Pedig akadt izgalom is: az egykori zsidó iskola épületét péntek délelőtt ti­zenegykor ki kellett üríteni, mert egy is­meretlen telefonáló bejelentette, bomba van a házban. A riadalom szerencsére fölöslegesnek bizonyult, ám, miután a rendőrség átkutatta az egész épületét, s feltört két ajtót (a zöldek pártjának majdani helyiségeit), a szavazóhelyiséget csak két óra után tíz perccel nyithatták meg a szavazók előtt. Egyébként a héten ez volt a második bombariadó, előzőleg a kommunista párt volt székházát „pé­cézte ki" valaki, nyilván tréfás kedvében, vagy valamilyen sötét szándéktól vezé­relve. Nem minden jelkép nélkül való, hogy először a 16. választókörzet szavazóhe­lyiségébe nézünk be: a mai szaktaninté­• zet épületében koptatta a padot annak idején Kassák Lajos, mint kisdiák. A választási bizottság vezetője elmondta, talán a gyerekek a legkedvesebbek, akik a szüleikkel érkeznek, s már szavazni szeretnének. Egyik-másik szülő oda is adja a kis kezekbe a borítékot, s fölemeli az apróságot. M. F. akivel a bejárat előtt találkozunk, nagyon is a földön jár: csak úgy, munka­ruhában ugrott el szavazni, s nem is titkolja, a kommunista pártra voksolt. Mint mondja, a vasúton dolgozik, s nincs elra­gadtatva a város közbiztonságától az utóbbi időben. A kommunista párt, bár, mint mondják, totális hatalom volt, leg­alább „rendet tartott". Szerinte a kommu­nista párt nem érdemelte meg azt a lené­zést, ami kijutott neki az utóbbi hónapok­ban, s szerencsére „át tudott rendeződ­ni". Hogy negyven évig nem igen igyeke­zett demokratizálódni, arról nem ő, az egyszerű párttag tehet. V. K. gyermekorvos éjszakai szolgálat után érkezik, s a kérdésre, mit érez, hogy először választhat szabadon, kissé bi­zonytalanul válaszol, hisz nem tudni az eredményt. Személy szerint azonban bí­zik benne, hogy a Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgal­mak nyerik a választásokat. Mint mondja, bennük látja a gyökeres változások lehe­tőségét, s különben is, ók voltak azok, akik ledöntötték a bálványokat. Nem is kérdem a nemzetiségi kérdésről, maga kezd a témába, s mint mondja, a válasz­tások előtt érezni lehetett a súrlódásokat, de reméli, mindez a múlté. Hisz ó maga is beszél magyarul, szlovák és magyar kol­légái vannak, akikkel szót kell értenie. Anyuka érkezik a lányával. Kissé szo­katlan érzés, mondják vidáman, hogy végre szabadon választhatnak. Mindket­ten az NYEE-re adják a szavazatukat, s talán nem is a párt kedvéért, illetve a mozgalom iránti bizalomból; ók Dubček­re szavaznak. Kérdem, kire még? Nem is tudják. Egyszerűen Dubčekre. A bácsi viszont, aki utánuk biciklizik be a kapun, sokadszor szavaz. 1922-ben született, s szavazott már „a magyarok alatt" is, most azonban sehogyan sem akar színt vallani. Babrál a kerékpáron, lelakatolja, újra kinyitja, láthatóan zavarban van. Nem kínozzuk tovább. Az őt követő házaspár viszont készségesen nyilatkozik. Szerin­tük a Kereszténydemokrata Mozgalom a jövő záloga, s ahhoz, hogy elérjük a fejlett nyugati országok gazdasági szint­jét, s hogy megbékélés legyen a nemze­tek között, feltétlenül a KDM kezében a megoldás kulcsa. Szinte az édenben érzi magát az em­ber, míg az újvári választókkal cseveg. Türelem, megértés, egymás iránti biza­lom - mintha sosem lett volna surányi deklaráció, s a bilincsek lazulását követő­en nem lettek volna türelmetlen megnyil­vánulások, sem itt, sem a környéken. Bárcsak így dolgoznának az emberi lel­kek legmélyén is az ösztönök, kordában tartva, a józan ész súgására fülelve... Á Galántai járásban Vágsellyén a leg­alkalmasabb pillanatban toppanunk be a művelődési ház szavazóhelyiségébe: még lencsevégre kapjuk Tóth Károlyt, a Független Magyar Kezdeményezés el­nökét és Sándor Eleonórát, az NYEE és az FMK közös jelöltjét. Mosolyognak, lát­hatóan pillanatnyi kétségeik sincsenek a választások kimenetelét illetően. Sán­dor Eleonóra azonban „türelmetlen" ma­gyarokról is beszél, s az újvári békés, idilli kép egy pillanat alatt homályosulni kezd. Jönnek a névtelen levelek, mondja. Úgy, látszik, érzik, hogy mi vagyunk a nyerők. A legutóbbi levélben például, mondja, amely Szepsiból érkezett az ügyvivői tes­tület tagjainak, akár fenyegetésnek is be­illő kitételek vannak, miszerint „Aki visz­szatér, annak megbocsátunk.". S aki nem tér vissza, annak nyilván nem bocsátanak meg... Vágsellyén kapjuk egyébként a legfur­csább választ egy hölgytől, aki gyönyörű magyarsággal közli, hogy egy szavazatot a tizenhatos pártra, tehát a Szlovák Nem­zeti Pártra ad le, kettőt pedig a tizenhe­tesre, vagyis a Kereszténydemokrata Mozgalomra. Akkora mosollyal mondja, hogy még a nap is kikukucskál, lásson csudát. Fotós kollégám megjégyzi, nem kell félni, már csak harminckilenc napig fog esni, mert Medárd után, ugye, negyven napig szokott. Negyven szűk esztendő után: bagatell. Addigra új kormányunk lesz. KOVESDI KÁROLY Más (volt) ez a választás... Szabad választásokat akarunk ­visszhangzik bennem a novemberi hang­orkán, mialatt a pozsonypüspöki kórház geriátriai osztályán együtt a betegekkel, nem kis kíváncsisággal vártam arra, ho­gyan bonyolítják le a szabad választá­sokat. - Már június elsején leadtam betegeink névsorát, hogy az illetékesek elkészíthes­sék a választói névjegyzéket. Azóta itt is központi témává vált a politika, s mondha­tom, betegeink koruk, egészségi állapo­tuk ellenére nagy érdeklődéssel figyelik az eseményeket. Amikor kiosztottuk a szavazólapokat, szinte azonnal kivá­lasztották a nekik megfelelő pártot, a há­rom szavazólapot - mondta az osztály főnővére és helyettese, Hollósy Gabriella és Világi Erzsébet. - De a biztonság kedvéért azért többször elmagyaráztuk a választás menetét, s felsoroltuk az egyes pártokat is. A becsületes munkára voksolt Mielőtt a nem mindennapi eseményre feleségével együtt ünneplőbe öltözött vol­na, ismét felbaktatott a hegyoldalra ka­paszkodó háztáji kertbe - mint ahogy na­ponta annyiszor megteszi -, meglocsol­ta a fóliasátor alatt szépen fejlődő papri­kát és paradicsomot; utána a virágzó krumplit nézte meg, hogy felmérje, este­felé újból esedékes-e a rendszeres bo­gárirtás, majd visszafelé jövet tekintetével ellenőrizte a jószágot, és közben a szérű bejáratánál álló öreg munkapadjáról a sa­rokba állította a félig kész kaszanyeleket és „csörgős" gereblyéket. -Ha megjövök a szavazásról, majd folytatom - mondja félhangosan az ud­varon. Munka, munka, munka. Az 1912-ben született áji Rácz Ferencet addigi életében is mindenekelőtt ez éltette. A munkában látta boldogulását, s csakúgy mint a múlt­ban, most is arra szavazott. -Megéltem már néhány választási kampányt, szavazást és társadalmi rend­szert, de nekem valahogy mindig idegen­nek, furcsának tűnt az embereknek, pár­toknak az esetleges munkanélküliségtől való félelme. Manapság is fel-felmerül ilyen vonatkozásban a létbiztonság kér­dése. Nos, én azt mondom, rengeteg munkalehetőség van és lesz, mint ahogy volt a múltban is éppen elegendő, csak akarni és tudni kell megtalálni. Nézzünk csak körül, mennyi lehetőséget kínál mi­felénk is a mező, a termőföld, a hegy, az erdő... A voksát most is a becsületes munká­ra adta és egyben arra is, hogy a fiatalok­ban erősödjön az egészséges tenniaka­rás. - Mert mi tagadás, lehetne köz­ségünk, vidékünk, na meg az ország gazdagabb is, ha jobban kihasználnánk a lehetőségeinket - mérlegel magában ismét. S közben számol is: - Tény, hogy évtizedekkel ezelőtt a falusi ember hivata­los havi átlagkeresete nem volt olyan, mint jelenleg, ám ha azt is figyelembe vesszük, hogy akkoriban a háztáji gazda­ság többet hozott a konyhájára, nem is olyan nagy a fejlődés. (gazdag) Hogy jó munkát végeztek, arról, ma­gam is meggyőződhettem. Sajnos az örö­möm (-mük) nem volt teljes, mert megtud­tuk: csak azok választhatnak, akik igazo­lólappal rendelkeznek, illetve akiknek személyazonossági igazolványukban püspöki lakhely szerepel. -Akkor pedig én hazamegyek, mert választani akarok - közölte Nagy Rozália Mihályfáról. - Eljön értem a férjem, s majd visszahoz. Élvégre nem hagyhatom ki azt a lehetőséget, hogy életemben először magyar mozgalomra szavazzak. A Bezruč utcai szülészetre az urnát Prónay Katalin és dr. Alena Ondrejkovičo­vá vitte. Az osztályon fekvő kismamák is minden gond nélkül igazolólap híján sze­mélyazonossági igazolványuk bemutatá­sával választhattak. Éltek is a jogukkal, egymás után léptek be a társalkodóból átalakított szavazóhelyiségbe. - Beöltözhetnek, s mehetünk a szülő­szobába - invitált mosolyogva az egész­ségügyi nővér, miután megkérdezte a 20 perccel ezelőtt szülő anyukát, akar-e vá­lasztani. Ľubica Füzeková fáradtan, de boldog mosollyal tette a borítékba szavazólapjait, miközben - a titkosságra ügyelve - hátat fordítottunk neki. - Ez a nap örökre emlé­kezetes marad számomra. Kislányom es­te fél hétkor született, és én húsz percre rá, abban bizva, hogy szebb jövő vár valamennyiünkre, szabadon választhat­tam. Június 8-a kettős ünnep lesz csalá­dunkban, örök időkre. Hát nem csodá­latos? Igen, az. (péterfi) A zöld asztaltól az urnához Látom, a szokatlan élmény felszaba­dult mosolyt varázsolt a szimpatikus, a felnőttkor küszöbét taposó óvónőjelölt­re. Amikor ezelőtt négy évvel kirepült a Tornaiján vérbeli pedagóguscsaládnak számító Bódi család fészkéből, még nem gondolta, nem is sejthette, mi minden vár rá négy év elteltével. Szilvia nemcsak édesapjának - aki egyébként műszaki pályára szánta leánygyermekét -, hanem szorgos munkájával önmagának is bizo­nyítani akarta, hogy a Losonci Pedagógiai Középiskola nemcsak szakmaszeretetre, hanem az életre is nevel. Mindig is gyer­mekkora kedvenc óvónőjének képe lebe­gett előtte, majd mikor kitört a gyöngéd forradalom, s részletéiben is megismerte a honi magyar pedagógusképzés szegé­nyes bizonyítványát, úgy döntött, meg­próbál a szülők nyomdokaiba lépni. A gyöngéd forradalom hullámverésében egyszeriben három nagy eseményre kel­lett koncentrálnia. Az érettségi vizsgákon azért is becsülettel helyt kellett állnia, mert közben a Nyitrai Pedagógiai Főisko­lára is benyújtotta felvételi kérvényét. Közben áprilisban teljes jogú választó­polgárrá vált. Örült, hogy immár szabad, demokratikus választásokon járulhat ur­nához. A tanulás közepette vajmi kevés ideje maradt a választási kampány nyo­mon követésére, azt viszont mély sajná­lattal szűrte ki az események folyamából, hogy - számára érthetetlen okok miatt - nem lesz Komáromban magyar egyetem. Amikor a szavazóhelyiség előcsarno­kában derűs jókedve felől érdeklődtem, cseppet sem jött zavarba. Boldogan újsá­golta, hogy örül a szabadság ilyetén meg­nyilvánulásának, a demokrácia győzel­mének. Az érettségi után ez is jól sikerült, s reméli, a főiskolai próbatétel is hasonló kimenetelű lesz. (polgári) Ez a fiatal házaspár Dunaszerdahelyen szavazott (Méry Gábor felvétele) A szabadabb holnapra A közel 1700 lakosú Hidaskürtön a választási bizottság tagjainak szombaton már kevesebb volt a munkája. A választásra jogosult 1165 állampolgár több mint kéthar­mada még pénteken leadta szava­zatát. - Ünnepélyes, nyugodt hangulat és derűlátás - összegezte észrevé­teleit Ondrej Francisci, a helyi vá­lasztási bizottság elnöke. -S tegyük hozzá, hogy felelős­ségteljes viszonyulás az állampol­gári feladathoz - folytatta Rózsár Tibor alelnök. - A választóknak több mint a fele már az otthon kiválasztott szavazólapokat hozza csak magá­val. Határozottak az emberek, mert tudják, hogy miért és kire sza­vaznak. Perceken belül Simkó Béla és neje, Mária is megerősítette az alel­nök szavait. -Ahogy teltek a napok, hetek, figyeltük a pártok választási kampá­nyát, megismertük programjukat, úgy erősödött felismerésünk, hogy szabadabb jövőnk jegyében kikre voksoljunk. Kiss Dániel 1913-ban született. Szavaival élve a szabad választás légkörébe már a Masaryk-korban belekóstolt, és most hasonlóan érez. Sok év után ismét választott, nem­csak szavazott. Akárcsak többen kortársai közül, akiket a választási bizottság három tagja otthonukban keresett fel a hor­dozható urnával. A 84 éves Lovas Gizella már az előkészített szavazólapokkal várta a látogatókat. - Mindent értek, hallgatom a rá­diót, olvasok újságot, tudom, hogyan kell szavazni - felelte határozottan, miközben átvette a borítékot. Amíg belehelyezte a cédulákat és a borí­tékot az urnába csúsztatta, a bizott­ság tagjai elfordultak, hogy a titkos valóban titkos legyen. - Négy nevet is kiemeltem - mondta Kovás József.- Ismerem a jelölteket, nyugodt szívvel szava­zok rájuk. Remélem, ők is gondol­nak majd ránk, a magamfajta nyolc­vanéves öregekre. A szavazóhelyiségben közben egymást érték a választók, így há­rom órával a zárás előtt már alig volt, akit még várni lehetett. Szabó Tibor szerint ez is sokat bizonyít. Az em­berek tudják, senkinek sem lenne bántódása, ha távol maradna, és mégis eljönnek. Mert úgy érzik, hogy saját nézetük, akaratuk érvényesül. Horváth Gabriella harmadéves főiskolai hallgató ugyanezt így fogal­mazta meg. - Először szavazok, és az a leg­fontosabb, hogy szabadon, a de­mokráciára. Ilyen helyzetben az em­ber nem lehet passzív. Álmos és fáradt, mert a válasz­tással kapcsolatos tennivalókból még éjszakára is jutott. Mégis vállal­ta az utazást, hazajött, hogy leadja szavazatát. Mert hajtja, kényszeríti egy belső erő, hogy megkérdezték, s neki saját meggyőződése szerint válaszolnia kell. -ef­All right A Christopher J. Dodd szenátor vezet­te hatvantagú amerikai megfigyelőcsoport néhány tagja Kelet-Szlovákiában járt. Juan Sosa és az egyik nagyanyai ágról Kassa mellől származó Cary Blankenship pénteken este kilenc óra után - az aznapi körút végén - a kassai százötvenes szá­mú választóhelyiségbe látogatott. A sza­vazás menete és tisztasága érdekelte őket. Kérdezősködtek - s közben elisme­réssel nyugtázták, hogy az első napon a 150-es körzet szavazásra jogosult lako­sainak a 70 százaléka járult az urnához. Beszéltek néhány választóval, majd né­hány perccel 10 óra előtt helyett foglaltak a teremben, hogy szemmel kövessék az urna nyílásának leragasztását, lepecséte­lését, majd a helyiség bezárását. -All right - azaz minden rendben, értékelt röviden Blankenship úr a terem ajtajának lepecsételését követően. Mielőtt jó éjszakát és jó pihenést kívántunk volna egymásnak, megkérdeztem tőle, milyen kép alakult ki benne választásunk első napjáról. -Az iménti „minden rendben" tulaj­donképpen az egész napra szólt. 16 vá­lasztókörzetben fordultunk meg, s nem­csak Kassán, hanem több községben, például Buzitán is, és sehol sem találkoz­tunk rendellenességgel. Úgy látom, való­ban demokratikus a mostani választás. Ezt egyébként az emberek arckifejezése és a szavazáson való magas részvételi arányok is megerősítik. - Esetleges kifogásai? - Nem kifogásként említem, de nálunk a szavazás menete pergőbb, folyamato­sabb, ugyanis a számítástechnikát na­gyobb mértékben használjuk mint itt. Per­sze választáskor nem ez a legfonto­sabb. (gazdag) A „régi jó ismerős"... Štefan Danáš, az állambizton­sági szervek őrnagya a pozsonyi 39. választási körzet szavazóhe­lyiségében (a Csemadok KB üléstermében) felügyelt a vá­lasztások tisztaságára. Immár nyugdíjasként. Most már szaba­don el lehet meditálni rajta: vajon születő demokráciánk jövője fö­lött szándékozott bábáskodni, avagy kutyából nem lesz szalon­na? Mindenesetre sokatmondó tény, hogy Danáš úr szereti a cseresznyét, hisz a kommunis­ta párt nevében foglalt helyet a választási bizottságban. Rossznyelvek szerint Duray Mik­lós elsápadt, amikor arra járva meglátta „ régi jó ismerősét". (kövi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom