Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-11 / 135. szám, hétfő

VÁLASZTOTT ÉS VIZSGÁZOTT AZ ORSZÁG ÚJ SZÚ 3 1990. VI. 11. Éspedig jól vizsgázott. Ezt tükrözik az alábbi kisriportok, tudósítások is, melyek szerzői Szlovákia más-más vidékén keresték fel a szavazóhelyiségeket, kérdezték meg a választópolgárokat; milyen érzés szabadon választani... , Negyven szűk esztendő után... Választási pillanatképek az Érsekújvári és a Galántai járásból Bármily gondosan is készítették elő a negyven év utáni első szabad választást, egy dologról megfeledkeztek a szervezők: a naptárról. így aztán Medárdhoz illó, borongós időben, szemerkélő és eleleredó esőben járulhattak az urnákhoz Érsekújvár lakói is, akiken egyébként nem igen látszott a megilletődés, izgalom, vagy bármiféle bizonytalanság. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a totális állampárt szorító béklyóiból szabadulva, minden kényszer nélkül, azokra a pártokra és jelöltekre voksolhat az ember, akikben igazán bízik. Mintha Castrum Novum lakói legalábbis mindig így szavaztak volna. Pedig akadt izgalom is: az egykori zsidó iskola épületét péntek délelőtt tizenegykor ki kellett üríteni, mert egy ismeretlen telefonáló bejelentette, bomba van a házban. A riadalom szerencsére fölöslegesnek bizonyult, ám, miután a rendőrség átkutatta az egész épületét, s feltört két ajtót (a zöldek pártjának majdani helyiségeit), a szavazóhelyiséget csak két óra után tíz perccel nyithatták meg a szavazók előtt. Egyébként a héten ez volt a második bombariadó, előzőleg a kommunista párt volt székházát „pécézte ki" valaki, nyilván tréfás kedvében, vagy valamilyen sötét szándéktól vezérelve. Nem minden jelkép nélkül való, hogy először a 16. választókörzet szavazóhelyiségébe nézünk be: a mai szaktaninté• zet épületében koptatta a padot annak idején Kassák Lajos, mint kisdiák. A választási bizottság vezetője elmondta, talán a gyerekek a legkedvesebbek, akik a szüleikkel érkeznek, s már szavazni szeretnének. Egyik-másik szülő oda is adja a kis kezekbe a borítékot, s fölemeli az apróságot. M. F. akivel a bejárat előtt találkozunk, nagyon is a földön jár: csak úgy, munkaruhában ugrott el szavazni, s nem is titkolja, a kommunista pártra voksolt. Mint mondja, a vasúton dolgozik, s nincs elragadtatva a város közbiztonságától az utóbbi időben. A kommunista párt, bár, mint mondják, totális hatalom volt, legalább „rendet tartott". Szerinte a kommunista párt nem érdemelte meg azt a lenézést, ami kijutott neki az utóbbi hónapokban, s szerencsére „át tudott rendeződni". Hogy negyven évig nem igen igyekezett demokratizálódni, arról nem ő, az egyszerű párttag tehet. V. K. gyermekorvos éjszakai szolgálat után érkezik, s a kérdésre, mit érez, hogy először választhat szabadon, kissé bizonytalanul válaszol, hisz nem tudni az eredményt. Személy szerint azonban bízik benne, hogy a Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalmak nyerik a választásokat. Mint mondja, bennük látja a gyökeres változások lehetőségét, s különben is, ók voltak azok, akik ledöntötték a bálványokat. Nem is kérdem a nemzetiségi kérdésről, maga kezd a témába, s mint mondja, a választások előtt érezni lehetett a súrlódásokat, de reméli, mindez a múlté. Hisz ó maga is beszél magyarul, szlovák és magyar kollégái vannak, akikkel szót kell értenie. Anyuka érkezik a lányával. Kissé szokatlan érzés, mondják vidáman, hogy végre szabadon választhatnak. Mindketten az NYEE-re adják a szavazatukat, s talán nem is a párt kedvéért, illetve a mozgalom iránti bizalomból; ók Dubčekre szavaznak. Kérdem, kire még? Nem is tudják. Egyszerűen Dubčekre. A bácsi viszont, aki utánuk biciklizik be a kapun, sokadszor szavaz. 1922-ben született, s szavazott már „a magyarok alatt" is, most azonban sehogyan sem akar színt vallani. Babrál a kerékpáron, lelakatolja, újra kinyitja, láthatóan zavarban van. Nem kínozzuk tovább. Az őt követő házaspár viszont készségesen nyilatkozik. Szerintük a Kereszténydemokrata Mozgalom a jövő záloga, s ahhoz, hogy elérjük a fejlett nyugati országok gazdasági szintjét, s hogy megbékélés legyen a nemzetek között, feltétlenül a KDM kezében a megoldás kulcsa. Szinte az édenben érzi magát az ember, míg az újvári választókkal cseveg. Türelem, megértés, egymás iránti bizalom - mintha sosem lett volna surányi deklaráció, s a bilincsek lazulását követően nem lettek volna türelmetlen megnyilvánulások, sem itt, sem a környéken. Bárcsak így dolgoznának az emberi lelkek legmélyén is az ösztönök, kordában tartva, a józan ész súgására fülelve... Á Galántai járásban Vágsellyén a legalkalmasabb pillanatban toppanunk be a művelődési ház szavazóhelyiségébe: még lencsevégre kapjuk Tóth Károlyt, a Független Magyar Kezdeményezés elnökét és Sándor Eleonórát, az NYEE és az FMK közös jelöltjét. Mosolyognak, láthatóan pillanatnyi kétségeik sincsenek a választások kimenetelét illetően. Sándor Eleonóra azonban „türelmetlen" magyarokról is beszél, s az újvári békés, idilli kép egy pillanat alatt homályosulni kezd. Jönnek a névtelen levelek, mondja. Úgy, látszik, érzik, hogy mi vagyunk a nyerők. A legutóbbi levélben például, mondja, amely Szepsiból érkezett az ügyvivői testület tagjainak, akár fenyegetésnek is beillő kitételek vannak, miszerint „Aki viszszatér, annak megbocsátunk.". S aki nem tér vissza, annak nyilván nem bocsátanak meg... Vágsellyén kapjuk egyébként a legfurcsább választ egy hölgytől, aki gyönyörű magyarsággal közli, hogy egy szavazatot a tizenhatos pártra, tehát a Szlovák Nemzeti Pártra ad le, kettőt pedig a tizenhetesre, vagyis a Kereszténydemokrata Mozgalomra. Akkora mosollyal mondja, hogy még a nap is kikukucskál, lásson csudát. Fotós kollégám megjégyzi, nem kell félni, már csak harminckilenc napig fog esni, mert Medárd után, ugye, negyven napig szokott. Negyven szűk esztendő után: bagatell. Addigra új kormányunk lesz. KOVESDI KÁROLY Más (volt) ez a választás... Szabad választásokat akarunk visszhangzik bennem a novemberi hangorkán, mialatt a pozsonypüspöki kórház geriátriai osztályán együtt a betegekkel, nem kis kíváncsisággal vártam arra, hogyan bonyolítják le a szabad választásokat. - Már június elsején leadtam betegeink névsorát, hogy az illetékesek elkészíthessék a választói névjegyzéket. Azóta itt is központi témává vált a politika, s mondhatom, betegeink koruk, egészségi állapotuk ellenére nagy érdeklődéssel figyelik az eseményeket. Amikor kiosztottuk a szavazólapokat, szinte azonnal kiválasztották a nekik megfelelő pártot, a három szavazólapot - mondta az osztály főnővére és helyettese, Hollósy Gabriella és Világi Erzsébet. - De a biztonság kedvéért azért többször elmagyaráztuk a választás menetét, s felsoroltuk az egyes pártokat is. A becsületes munkára voksolt Mielőtt a nem mindennapi eseményre feleségével együtt ünneplőbe öltözött volna, ismét felbaktatott a hegyoldalra kapaszkodó háztáji kertbe - mint ahogy naponta annyiszor megteszi -, meglocsolta a fóliasátor alatt szépen fejlődő paprikát és paradicsomot; utána a virágzó krumplit nézte meg, hogy felmérje, estefelé újból esedékes-e a rendszeres bogárirtás, majd visszafelé jövet tekintetével ellenőrizte a jószágot, és közben a szérű bejáratánál álló öreg munkapadjáról a sarokba állította a félig kész kaszanyeleket és „csörgős" gereblyéket. -Ha megjövök a szavazásról, majd folytatom - mondja félhangosan az udvaron. Munka, munka, munka. Az 1912-ben született áji Rácz Ferencet addigi életében is mindenekelőtt ez éltette. A munkában látta boldogulását, s csakúgy mint a múltban, most is arra szavazott. -Megéltem már néhány választási kampányt, szavazást és társadalmi rendszert, de nekem valahogy mindig idegennek, furcsának tűnt az embereknek, pártoknak az esetleges munkanélküliségtől való félelme. Manapság is fel-felmerül ilyen vonatkozásban a létbiztonság kérdése. Nos, én azt mondom, rengeteg munkalehetőség van és lesz, mint ahogy volt a múltban is éppen elegendő, csak akarni és tudni kell megtalálni. Nézzünk csak körül, mennyi lehetőséget kínál mifelénk is a mező, a termőföld, a hegy, az erdő... A voksát most is a becsületes munkára adta és egyben arra is, hogy a fiatalokban erősödjön az egészséges tenniakarás. - Mert mi tagadás, lehetne községünk, vidékünk, na meg az ország gazdagabb is, ha jobban kihasználnánk a lehetőségeinket - mérlegel magában ismét. S közben számol is: - Tény, hogy évtizedekkel ezelőtt a falusi ember hivatalos havi átlagkeresete nem volt olyan, mint jelenleg, ám ha azt is figyelembe vesszük, hogy akkoriban a háztáji gazdaság többet hozott a konyhájára, nem is olyan nagy a fejlődés. (gazdag) Hogy jó munkát végeztek, arról, magam is meggyőződhettem. Sajnos az örömöm (-mük) nem volt teljes, mert megtudtuk: csak azok választhatnak, akik igazolólappal rendelkeznek, illetve akiknek személyazonossági igazolványukban püspöki lakhely szerepel. -Akkor pedig én hazamegyek, mert választani akarok - közölte Nagy Rozália Mihályfáról. - Eljön értem a férjem, s majd visszahoz. Élvégre nem hagyhatom ki azt a lehetőséget, hogy életemben először magyar mozgalomra szavazzak. A Bezruč utcai szülészetre az urnát Prónay Katalin és dr. Alena Ondrejkovičová vitte. Az osztályon fekvő kismamák is minden gond nélkül igazolólap híján személyazonossági igazolványuk bemutatásával választhattak. Éltek is a jogukkal, egymás után léptek be a társalkodóból átalakított szavazóhelyiségbe. - Beöltözhetnek, s mehetünk a szülőszobába - invitált mosolyogva az egészségügyi nővér, miután megkérdezte a 20 perccel ezelőtt szülő anyukát, akar-e választani. Ľubica Füzeková fáradtan, de boldog mosollyal tette a borítékba szavazólapjait, miközben - a titkosságra ügyelve - hátat fordítottunk neki. - Ez a nap örökre emlékezetes marad számomra. Kislányom este fél hétkor született, és én húsz percre rá, abban bizva, hogy szebb jövő vár valamennyiünkre, szabadon választhattam. Június 8-a kettős ünnep lesz családunkban, örök időkre. Hát nem csodálatos? Igen, az. (péterfi) A zöld asztaltól az urnához Látom, a szokatlan élmény felszabadult mosolyt varázsolt a szimpatikus, a felnőttkor küszöbét taposó óvónőjelöltre. Amikor ezelőtt négy évvel kirepült a Tornaiján vérbeli pedagóguscsaládnak számító Bódi család fészkéből, még nem gondolta, nem is sejthette, mi minden vár rá négy év elteltével. Szilvia nemcsak édesapjának - aki egyébként műszaki pályára szánta leánygyermekét -, hanem szorgos munkájával önmagának is bizonyítani akarta, hogy a Losonci Pedagógiai Középiskola nemcsak szakmaszeretetre, hanem az életre is nevel. Mindig is gyermekkora kedvenc óvónőjének képe lebegett előtte, majd mikor kitört a gyöngéd forradalom, s részletéiben is megismerte a honi magyar pedagógusképzés szegényes bizonyítványát, úgy döntött, megpróbál a szülők nyomdokaiba lépni. A gyöngéd forradalom hullámverésében egyszeriben három nagy eseményre kellett koncentrálnia. Az érettségi vizsgákon azért is becsülettel helyt kellett állnia, mert közben a Nyitrai Pedagógiai Főiskolára is benyújtotta felvételi kérvényét. Közben áprilisban teljes jogú választópolgárrá vált. Örült, hogy immár szabad, demokratikus választásokon járulhat urnához. A tanulás közepette vajmi kevés ideje maradt a választási kampány nyomon követésére, azt viszont mély sajnálattal szűrte ki az események folyamából, hogy - számára érthetetlen okok miatt - nem lesz Komáromban magyar egyetem. Amikor a szavazóhelyiség előcsarnokában derűs jókedve felől érdeklődtem, cseppet sem jött zavarba. Boldogan újságolta, hogy örül a szabadság ilyetén megnyilvánulásának, a demokrácia győzelmének. Az érettségi után ez is jól sikerült, s reméli, a főiskolai próbatétel is hasonló kimenetelű lesz. (polgári) Ez a fiatal házaspár Dunaszerdahelyen szavazott (Méry Gábor felvétele) A szabadabb holnapra A közel 1700 lakosú Hidaskürtön a választási bizottság tagjainak szombaton már kevesebb volt a munkája. A választásra jogosult 1165 állampolgár több mint kétharmada még pénteken leadta szavazatát. - Ünnepélyes, nyugodt hangulat és derűlátás - összegezte észrevételeit Ondrej Francisci, a helyi választási bizottság elnöke. -S tegyük hozzá, hogy felelősségteljes viszonyulás az állampolgári feladathoz - folytatta Rózsár Tibor alelnök. - A választóknak több mint a fele már az otthon kiválasztott szavazólapokat hozza csak magával. Határozottak az emberek, mert tudják, hogy miért és kire szavaznak. Perceken belül Simkó Béla és neje, Mária is megerősítette az alelnök szavait. -Ahogy teltek a napok, hetek, figyeltük a pártok választási kampányát, megismertük programjukat, úgy erősödött felismerésünk, hogy szabadabb jövőnk jegyében kikre voksoljunk. Kiss Dániel 1913-ban született. Szavaival élve a szabad választás légkörébe már a Masaryk-korban belekóstolt, és most hasonlóan érez. Sok év után ismét választott, nemcsak szavazott. Akárcsak többen kortársai közül, akiket a választási bizottság három tagja otthonukban keresett fel a hordozható urnával. A 84 éves Lovas Gizella már az előkészített szavazólapokkal várta a látogatókat. - Mindent értek, hallgatom a rádiót, olvasok újságot, tudom, hogyan kell szavazni - felelte határozottan, miközben átvette a borítékot. Amíg belehelyezte a cédulákat és a borítékot az urnába csúsztatta, a bizottság tagjai elfordultak, hogy a titkos valóban titkos legyen. - Négy nevet is kiemeltem - mondta Kovás József.- Ismerem a jelölteket, nyugodt szívvel szavazok rájuk. Remélem, ők is gondolnak majd ránk, a magamfajta nyolcvanéves öregekre. A szavazóhelyiségben közben egymást érték a választók, így három órával a zárás előtt már alig volt, akit még várni lehetett. Szabó Tibor szerint ez is sokat bizonyít. Az emberek tudják, senkinek sem lenne bántódása, ha távol maradna, és mégis eljönnek. Mert úgy érzik, hogy saját nézetük, akaratuk érvényesül. Horváth Gabriella harmadéves főiskolai hallgató ugyanezt így fogalmazta meg. - Először szavazok, és az a legfontosabb, hogy szabadon, a demokráciára. Ilyen helyzetben az ember nem lehet passzív. Álmos és fáradt, mert a választással kapcsolatos tennivalókból még éjszakára is jutott. Mégis vállalta az utazást, hazajött, hogy leadja szavazatát. Mert hajtja, kényszeríti egy belső erő, hogy megkérdezték, s neki saját meggyőződése szerint válaszolnia kell. -efAll right A Christopher J. Dodd szenátor vezette hatvantagú amerikai megfigyelőcsoport néhány tagja Kelet-Szlovákiában járt. Juan Sosa és az egyik nagyanyai ágról Kassa mellől származó Cary Blankenship pénteken este kilenc óra után - az aznapi körút végén - a kassai százötvenes számú választóhelyiségbe látogatott. A szavazás menete és tisztasága érdekelte őket. Kérdezősködtek - s közben elismeréssel nyugtázták, hogy az első napon a 150-es körzet szavazásra jogosult lakosainak a 70 százaléka járult az urnához. Beszéltek néhány választóval, majd néhány perccel 10 óra előtt helyett foglaltak a teremben, hogy szemmel kövessék az urna nyílásának leragasztását, lepecsételését, majd a helyiség bezárását. -All right - azaz minden rendben, értékelt röviden Blankenship úr a terem ajtajának lepecsételését követően. Mielőtt jó éjszakát és jó pihenést kívántunk volna egymásnak, megkérdeztem tőle, milyen kép alakult ki benne választásunk első napjáról. -Az iménti „minden rendben" tulajdonképpen az egész napra szólt. 16 választókörzetben fordultunk meg, s nemcsak Kassán, hanem több községben, például Buzitán is, és sehol sem találkoztunk rendellenességgel. Úgy látom, valóban demokratikus a mostani választás. Ezt egyébként az emberek arckifejezése és a szavazáson való magas részvételi arányok is megerősítik. - Esetleges kifogásai? - Nem kifogásként említem, de nálunk a szavazás menete pergőbb, folyamatosabb, ugyanis a számítástechnikát nagyobb mértékben használjuk mint itt. Persze választáskor nem ez a legfontosabb. (gazdag) A „régi jó ismerős"... Štefan Danáš, az állambiztonsági szervek őrnagya a pozsonyi 39. választási körzet szavazóhelyiségében (a Csemadok KB üléstermében) felügyelt a választások tisztaságára. Immár nyugdíjasként. Most már szabadon el lehet meditálni rajta: vajon születő demokráciánk jövője fölött szándékozott bábáskodni, avagy kutyából nem lesz szalonna? Mindenesetre sokatmondó tény, hogy Danáš úr szereti a cseresznyét, hisz a kommunista párt nevében foglalt helyet a választási bizottságban. Rossznyelvek szerint Duray Miklós elsápadt, amikor arra járva meglátta „ régi jó ismerősét". (kövi)