Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-07 / 132. szám, csütörtök

Jó bornak is kell cégér ... állítja az ismert közmondással ellentétben Kiss Péterné, a budapesti Skála reklámstúdió kereskedelmi igazgatóhelyet­tese. Meg is magyarázza: azért, mert létezhet egy másik jó bor is és a fogyasztónak útmutatást kell adni, hogy a miénk mégis mitől jobb. Tulajdonképpen ezt az elméletet (leegyszerűsítve) a reklám alapjának is tekinthetnénk. A konkurencia versenyt eredményez Amíg Magyarországon a Centrum kereskedelmi vállalat monopolhely­zetben volt a piacon, tulajdonképpen nem volt különösebben szükség a reklámra. Egyszerűen adott volt a kínálat, olyan volt az üzletpolitikai helyzet, hogy a kedves vevő vagy viszi ami van, vagy másutt más nincs. Aztán jött a robbanás, megje­lent a Skála, pontosabban először a Skála Budapest Nagyáruház, s Demján Sándor, a ,,skála-papa" úgy érezte (és jól ráérzett), reklám nélkül nem fog menni a bolt. Ahhoz, hogy versenyhelyzetet alakítsanak ki, szükség van rá. Viszont a konku­rencia is „megérezte a veszélyt", s ez a kényszer indította el az egészséges reklámversenyt. - Kezdetben a Budapest Nagy­áruházban reklámosztály működött, majd ahogyan bővült a Skála-háló­zat - jelenleg 69 áruház és több mint száz szaküzlet alkotja a láncot - a részleg is terebélyesedett - mondotta Kiss Péterné. - Legfon­tosabb elvünk az egységes megjele­nés, az áruházak közös akcióinak szervezése. A Skálához váló tartozás viszont nem zárja ki, hogy a stúdióban egyéb cégeknek is készítsenek rek­lámot. 1987 márciusától a Magyar Hitel Bank részvénytársasággal kö­zös vállalatként működnek, tehát többek között az ő reklámjaik is itt készülnek. Lehetőség a megrendelőknek és a munkatársaknak - Nem zárkózunk el más érdeklő­dők, megrendelők elől sem - folytat­ta az igazgatóhelyettes. - A hozzánk fordulóknak igyekszünk komplex szolgátatást nyújtani, az ötlettől a megvalósításig. S hogy ez a gya­korlatban mit jelent? Partnerünk el­mondja szándékát, esetleges elkép­zeléseit, s mi aztán, ennek alapján, felajánljuk neki a szóba jöhető meg­oldásokat. Megbeszéljük, milyen formák és módszerek volnának a leghatásosabbak. Filmgyártással, sajtóhirdetés előkészítésével, rádió­és televíziós reklámmal, nyomdai tevékenységgel egyaránt foglalko­zunk, de különböző rendezvények szervezését is vállaljuk. Amióta kül­kereskedelmi tevékenységre is jo­gosultak vagyunk, bel- és külföldi kiállítások megszervezésére, kivite­lezésére is elfogadunk megrendelé­seket. Az, hogy állandóan bővül a stúdió partnereinek köre, ez elsősorban azzal magyarázható, hogy nálunk a minőség az elsődleges, más szó­val, a megbízókkal olyan kapcsola­tot alakítanak ki, olyan színvonalas együttműködést teremtenek, hogy aki a stúdióhoz fordul, az ne kény­szerüljön, sőt ne is akarjon más cég után nézni. Mindezt viszont csak úgy tudják elérni, hogy valamennyi mun­katársnak azonos a célja. -Az egyén ebben a szakmában nem sokat ér el, összehangolt csa­patmunkára van szükség a jó ötletek megvalósításához. Ez viszont egyáltalán nem zárja ki, hogy az érdekes reklámfeladatok megoldá­sakor ne nyilvánuljanak meg az am­biciózus, kreativitással rendelkező munkatársak. És a sikerélmény le­hetősége is adott: a sajtóban, a tele­vízióban megjelenő reklámok szer­zőire, a szóróajándékok tervezőire, készítőire ,, vissza-visszapillanta­nak" alkotásaik. ' A kópé még mindig él Ha azt mondjuk Skála, az ismert piros-kék emblémán kívül a kópé is megjelenik előttünk - az a kópé, akinek a szíve mindig a vásárlóké. - A kópé Décsi Gyula „ szülemé­nye" - árulta el Kiss Péterné. - A fi­gura megalkotása után következett a ,,többi", ami közismertté, közked­veltté tette felnőttek, gyerekek köré­ben egyaránt. A fülbemászó zene is hozzásegített ahhoz, hogy a nagy­közönség befogadja, szívébe zárja. Később beszélni és énekelni is „megtanítottuk" és különböző fel­adatokkal bíztuk meg. Ó köti össze a reklámfilmeket, de például külön karácsonyi száma is van. A kópé évek óta él, s hogy még meddig? Ki tudja. Felmerült már, hogy „leépítik" a skálások, de a fo­gyasztók tiltakoztak, leveleket írtak, kiálltak kedvencük mellett. Végül is a reklámszakemberek úgy döntöt­tek, amíg a kópénál nincs jobb, von­zóbb, ő lesz a vevőcsalogató. S hogy milyen sikere volt, arra az is bizonyíték, bár kezdetben nem is gondoltak rá, hogy gyártani, illetve forgalmazni fogják, végül erre is Sor került. Mert a gyerekeknek kópé kel­lett... Megtérül a ráfordítás -A reklám hatékonyságát nem egyszerű lemérni - magyarázta az igazgatóhelyettes. - Az árureklám­nál ugyan könnyebb a helyzetünk, mint amikor gyártót vagy valamilyen céget reklámozunk. A termék forgal­mazásából ugyanis könnyebben megállapíthatjuk, mennyire volt si­keres az ötlet és annak megvalósí­tása. Például, amikor a színes tele­víziók megjelentek a piacon, a feke­te-fehér készülékek iránt alaposan megcsappant az érdeklődés. Az áruházak raktáraiban viszont bőven volt belőlük. Megbeszéltük a keres­kedőkkel, először azt kell megszer­veznünk, hogy a Skála-áruházak­ban mindenütt kaphatók legyenek, megegyeztünk a koncepcióban és beindítottuk az egy hónapra terve­zett kampányt. Úgy félidőnél tartot­tunk, amikor egymás után jelezték: azonnal hagyjuk abba, nincs több készülék. Hát ez nevezhető siker­nek. Persze nem is várjuk, hogy mindig ilyen kirobbanó legyen rek­lámjaink hatása. Tulajdonképpen a kereskedők kí­sérhetik figyelemmel a legjobban, mit hoz nekik egy-egy termék jól sikerült reklámja. Számukra az a fontos, hogy minél több fogyjon el, nagyobb legyen a forgalom és így már nem érzik felesleges kiadásnak a reklámra fordított összeget. Per­sze nem lehet ennyire leegyszerűsí­teni a hatékonysági mércét. Azt nem lehet megállapítani, hogy milyen plusz forgalmat hozott a cégnek az a fogyasztó, aki például a reklámo­zott termék miatt ment az áruházba, de egyúttal az élelmiszer-részlegen is bevásárolt, nem ment a konkuren­cia boltjába, esetleg számos más cikket is megvett, amit csak úgy véletlenül meglátott. Egy bizonyos: a fogyasztóknak szükségük van az eligazításra, hogy tájékozódni tudjanak az árukínálat­ban, hogy a jó termékek közül a le­hető legjobbat, legmegfelelőbbet válasszák. Ezt próbálják szolgálni a Skála reklámstúdió munkatár­sai. DEÁK TERÉZ a piacgazdaságról Hogyan lehetünk részvényesek a Tatra Bankban? Több olvasónk jelezte, hogy pénzét a pozsonyi székhelyű Tatra Bank részvényeibe szeretné fektetni, de nem tudja miként teheti ezt. Néhány nappal ezelőtt már tájékoztattunk erről, de a sajtóiroda jóvoltából híreinknek a fele sem volt igaz. Mielőtt a Tatra Bank részvényei­nek megszerzésével kapcsolatos részletekbe bocsátkoznánk, mintegy eligazítóul tudnunk kell, hogy a rész­vényvásárlás hosszú távú befekte­tés. Célja a tőkéhez, illetve a na­gyobb tőkéhez való jutás. Az elmúlt néhány évtized alatt nem volt lehe­tőség az ilyen jellegű befektetésre, pénzünk értékét ház-, telek vagy egyéb ingatlan vásárlásával őrizhet­tük meg, illetve így növelhettük va­gyonunkat. A nemrég megalakult Tatra Bank részvénytársaság alaptökéje az el­képzelések szerint 400 millió korona lesz. Ebből az összegből körülbelül 70 millió koronát magánszemélyek jegyezhetnek majd. A részvények jegyzése június 8-án kezdődik és július 20-ig tart. A pénzintézet ma­gánszemélyek részére névre szóló részvényeket bocsát ki, névértékük egyenként 10 ezer korona. Egy sze­mély maximálisan tíz darab rész­vényt vehet meg, tehát összesen 100 ezer koronát fektethet be. Ez a megkötés illetve lehetőség minden családtagra életkortól függetlenül vonatkozik. Tehát például egy négy­tagú családban minden tag nevére lehet részvényt vásárolni az előbb említett szabályok alapján. A befektetni szándékozók szemé­lyesen vagy levélben a következő címen érdeklődhetnek: Tatra Banka, Vajanského nábr. 5., 811 02 Brati­slava, 116. számú iroda. Telefon­szám: 07331-351, 234-es és 229­es mellék. A részvényvásárláshoz ki kell tölteni egy nyomtatványt (a tele­fonon vagy írásban érdeklődők pos­tán kapják meg a szükséges irato­kat), s a mellékelt utalványon a rész­vény jegyzésétől számított öt napon belül be kell fizetni a jegyzett tőke legkevesebb harminc százalékát. A hátralékot egy év leforgása alatt kell befizetni. A pénzt egy ösz­szegben, vagy az eredetileg megha­tározottól eltérően nagyobb részle­tekben is be lehet fizetni. Ha valaki betétkönyvön vagy zsírószámlán helyezte el pénzét, akkor a takarék­pénztár a meghatározott összeget átutalja a Tatra Bank 937 012 szá­mú számlájára, amelyet az Általá­nos Hitel Bank vezet. A pénzintézet részvényeit nem­csak koronában, hanem átváltható valutában is lehet jegyezni. Valutá­ért történő vásárlás esetén a keres­kedelmi bank napi árfolyamon szá­mítja át a pénzt, tehát 10 ezer koro­nának megfelelő összegű valutát utal át a Tatra Bank devizaszámlájá­ra (száma: 34833-59754042). Mit ígér a pénzintézet a részvény­vásárlás ellenében? Terveik szerint egy-egy 1 0 ezer koronás részvény után 8-10 százalékos lesz az oszta­lék, amelyet első alkalommal a bank működésének harmadik évében fi­zetnek ki. Egyébként a kérdésben a közgyűlés dönt majd, várhatóan szeptember első felében hívják össze. A közgyűlésre minden rész­vényest meghívnak, s mindenkinek - bármilyen értékű részvénnyel ren­delkezik - van szavazati joga. A ké­sőbbiek folyamán ugyancsak az évi közgyűlés dönt arról, hogy a gazda­sági eredmények függvényében mi­lyen összegű osztalékot oszthatnak szét a részvényesek között. Most mindenkit az érdekel, hogy miként fektetheti be pénzét az ala­kuló részvénytársaságokba, adott esetben a Tatra Bankba. Később azonban lesznek részvényesek, akik értékpapírjaikat nem kívánják megtartani. Ez esetben részvényei­ket eladhatják. Az eladás egyik felté­tele, hogy a részvényes találjon va­lakit, aki értékpapírját vagy névérté­ken (tehát egyenként 10 ezer koro­náért) vagy az érvényes árfolyamon (amely a pénzintézet jó gazdálkodá­sa esetén a névértéknél magasabb), megveszi. Ha a részvény tulajdo­nost cserél, akkor az új tulajdonfos az értékpapír hátuljára ráírja nevét és címét. Az eredeti tulajdonos pe­dig írásban közli a bankkal, hogy részvényét eladta. Mélyponton a hazai mezőgazdasági gépgyártás? A hírnév emléke Csehszlovákiát a két világháború között textil- és cipőipara mellett fejlett gépiparáról ismerték. Egyformán jó híre volt az országban gyártott fegyvereknek, fémmegmunkáló és mezőgazdasági gépeknek. Négy évtizeddel a világháború után - a napjainkra terhessé vált hadiipartól eltekintve - a hírnévnek már csak az emléke maradt. A gépgyártás színvonalának visszaesése érzékenyen érintette a mező­gazdaságot is. Több agrárszakember szerint ez az egyik oka annak, hogy az ágazat drágán termel. Paradox árpolitika Az elmúlt évtizedekben a mező­gazdasági gépek, illetve a termé­nyek árai nagyon ellentmondásosan alakultak. A Szlovák Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztériumának adatai szerint ugyanis míg 1979-ben egy 100 kilo­watt teljesítményű traktor ára 49 ton­na gabona árának felelt meg, 1984­ben már csak 94 tonna ellenértéké­ből lehet megvásárolni. Ahhoz, hogy egy cukorrépa-betakarító gép­sort vásárolhassanak, 1979-ben 1117 tonna, 1984-ben viszont már 1950 tonna cukorrépát kellett érté­kesíteni. A vetőgépek is jelentősen megdrágultak: 1979-ben 12, 1984­ben pedig 42 tonna gabonáért lehe­tett egyet megvásárolni. A 8. ötéves tervidőszak folyamán az árak továb­bi 40-70 százalékkal emelkedtek. A gépek minősége pedig egyre rom­lott, élettartamuk csökkent. A külön­féle - elsősorban az önjáró - gépek, berendezések alacsony hatásfoka és egyéb hibái negatívan hatottak az ágazat gazdasági helyzetére is. Pél­dául a Made in Czechoslovakia jel­zésű önjáró gépek úgynevezett ké­szenléti együtthatója nem haladja meg a 0,86-ot. A fejlett agrárgép­gyártással rendelkező országokban ez a mutató több éves használat után sem csökken 0,95 alá. Emberi tényező Szomorú az is, hogy lépten-nyo­mon tapasztalható a nagyüzemi me­zőgazdasági munka, a szakma be­csületének csökkenése. Ez sokak­ból - más ágazatokban is - szinte már kiveszett. Bizonyára komoly hi­ányosságok vannak a szakem­berképzésben is. Több mezőgazda­sági vállalatnál nem fordítanak kellő figyelmet az igényes gépek, beren­dezések kezelésének elsajátítására. Elhanyagolják a rendszeres karban­tartást is. A kezelőszemélyzet pedig - a nagyobb kereset érdekében - magas napi és idényteljesítmé­nyek elérésére törekszik. Nem cso­da tehát, ha a mezőgazdasági idénymunkák alatt az alkatrészhi­ány, a karbantartások és a javítások következtében - leszámítva a mun­kaszüneti napokat - a kényszerű állásidő jelentősen megnőtt. Például k traktoroknál ez 31, a gabonakom­bájnoknál 40, a tehergépkocsiknál 30, a cukorrépa-betakarító gépso­roknál és az önjáró kaszálóknál 53-57 százalék volt. Az oly sokat hangoztatott új gaz­dasági feltételek közepette ezért olyan ösztönzőket kellene bevezet­ni, amelyek ezeket a hiányosságo­kat megszüntetnék, és az összkölt­ségek 24 százalékát kitevő karban­tartási, javítási költségeket 14-15 százalékra csökkentenék. A kifogásolható minőség és a be­szerzési gondok a mezőgazdasági üzemeket arra kényszerítik, hogy nagy mennyiségű pótalkatrészt rak­tározzanak, s a szükségesnél egy­egy költséges géppel többet vásá­roljanak. Ez természetesen jelentős pénzeszközöket köt le. Ellentétben az eddigi hazai gyakorlattal, a fejlett agráriparral rendelkező országok­ban a szükséges technika beszerzé­se és a műszaki haladás üteme között megfelelő összhang tapasz­talható. Környezetvédelmi igények Gépiparunk a világszínvonalhoz jobbára tehát csak áraiban - minő­ségében viszont nem - zárkózott fel. Nem csoda tehát, ha az évek folya­mán a nyitrai Agrokomplex kiállítá­son a melléküzemági termelés be­mutatása egyre nagyobb teret ka­pott. A jövőben a minőségi mutatók­nak az elektronika, az automatizáció adta lehetőségek hasznosítására is ki kellene terjedniük. A gyakorlat a szokványostól eltérő technológiájú talajművelésre alkalmas, a munka­folyamatok minimalizálását lehetővé tevő berendezéseket, univerzális vontatókat, betakarítógépeket köve­tel. Szintén több kistraktorra, szállí­tógépre, raktári technikára lesz szükség. A jövőben pedig még a magángazdálkodók speciális igé­nyeinek kielégítésére is gondolni kell. Napjainkban az agráripari tevé­kenység minden területén környe­zetvédelmi igényeknek is eleget kel­lene tenni. Csökkenteni kellene a gépek talajra gyakorolt nyomóere­jét, a kipufogógázoktól a környezet­be kerülő veszélyes anyagok meny­nyiségét. Mondanunk sem kell, hogy a használatban lévő szállító-, beta­karító- és egyéb eszközök ezeknek a követelményeknek sem felelnek meg. Nem kívánt mértékben nyom­ják, tömörítik a talajt, szennyezik a levegőt. Kifogásolható műszaki ál­lapotuk következtében kenő- és üzemanyagokkal mérgezik a talajt. Licencek megvásárlására, koo­peráció és külföldi tőke bevonása nélkül az elmúlt negyven év hiá­nyosságait aligha lehet felszámol­ni. P. R. Biogázmeghajtás - ösztönzéssel Környezetkímélő és olcsó A világban már régen felismerték, hogy a nem hagyományos üzemanyagé, ener­giahordozóé a jövő. Számos országban évekkel ezelőtt megkezdték a gázhajtású gépkocsik kifejlesztését. Olaszországban már négy évvel ezelőtt mintegy négyezer, Izlandban pedig kétezer gépjármű közle­kedett gázzal, de Argentínában, az Egye­sült Államokban és Uj-Zélandban is figye­lemre méltó eredményt értek már el. Ha­zánkban is történtek sokat ígérő próbál­kozások, de mint más területen sajnos, a világranglistán ezúttal is kedvezőtlen helyet foglalunk el. A legtöbb ésszerű javaslat, tervek és elképzelések az asz­talfiókba kerültek. Az észak-csehországi víz- és csatornagazdálkodási vállalat tep­licei üzemében értek el figyelemre méltó eredményeket, mégpedig a biogáz fel­használása terén, amelyet a szennyvíz bomlasztásával nyernek. Megépült az öt töltőállomás, így ma már itt 200 gépkocsi közlekedik biogázra. Szlovákiában a Közép-szlovákiai Víz­és Csatomagazdálkodási Vállalat számít első fecskének. A töltőállomás megépíté­sében a tepliceiek, a gépjárművek átépí­tésében a litvínovi kollégáik jöttek segít­ségükre. Ma már tizenhét S 1203, ARO 210-es és AVIA 30-as típusú autó közle­kedik ezzel az olcsó üzemanyaggal, amelyből egy köbméter 3-4 koronába kerül, vagyis a speciál benzin literenkénti árának a fele. Az ARO terepjáró jármű egy töltéssel 180 kilométert tesz meg. Ha kifogy a biogáz sem történik katasztrófa. Elég egy gombnyomás és az autó a ha­gyományos üzemanyaggal folytatja az út­ját. ösztönzésként a vállalat vezetői min­den biogázzal megtett 1500 kilométerért 250 korona jutalmat fizetnek gépjárműve­zetőiknek. A besztercebányaiak számítása sze­rint a beruházás hét év alatt térül meg, de ha a teljes kapacitást kihasználnák -150 autót tudnának kiszolgálni -, akkor két év is elég volna a költségek megtérüléséhez. A városi szennyvíztisztító bővítése után, 1992-ben már annyi magas metántartal­mú biogázt állítanak majd elő, amellyel 1,2 millió liter benzint lehetne megtakarí­tani. A biogáz előnye, hogy teljesen elég, a gépkocsi kipufogócsövét csupán vízpá­ra hagyja el. Példa tehát már van, csak követőkre volna szükség. A jövőben a megépülő víztisztítóállomás berendezéseknél már e szempontokat is figyelembe kellene venni, de nem ártana, ha azok a szakem­berek, akik az autók tervezésével és fej­lesztésével foglalkoznak, nagyobb figyel­met fordítanának olyan gépjárművek elő­állítására, amelyek benzinnel és biogáz­zal egyaránt közlekedni tudnak. Csökken­ne az üzemeltetési költség, de annál is fontosabb, hogy szénmonoxiddal és ólommal nem szennyeznénk a környeze­tünket. (németh) ÚJ SZÚ 2 1990. VI. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom