Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-07 / 132. szám, csütörtök

Egyszeregy a váláshoz Indulatok és lokálpatriotizmus helyett — ésszerűség A nyugodt, békés (vagy ilyennek tűnő) vidéki élet már a múlté. „Földbirtokos" fsz-tagok kutatnak a szülők, nagyszülők tulajdonjogát igazoló okiratok után, földnélküli társaik pedig azt latolgatják, az egy személyre jutó vagyonrész megállapításakor ugyan mennyire taksálják majd évtizedes munkájuk értékét. Másokat a szövetkezetből való kilépés gondolata foglalkoztat, hogy a nagyszülők módján dolgozhassanak látástól vakulásig - a sajátjukon. Mindez azonban szellőcske ahhoz a viharhoz képest, mellyel sok helyen az egyesített szövetkezet különválása jár együtt. A 15-20 évig egy szövetkezet védőszárnyai alatt békésen (?) egymás mellett élő falvak „kapnak hajba" s osztozkodnak országra szóló csinnadrattával a közösen létrehozott vagyonon, mellőzve megértést és ésszerűséget. Persze pozitív példák is akadnak. Vannak egyesített szövetkezetek, ahol a különváló egységek (általában falvak) a közös vagyon elosztásában és az ezzel járó jogi, formai kérdésekben mindenki megelégedésére, a legnagyobb egyetértésben egyeznek meg. Nemrég arról értesültünk, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Közgazdasági Kutatóintézet öt munkatársa létrehozott egy, a gazdaságok különválását megkönnyítő tanácsadó szakcsoportot. Tagjai szigorúan az ésszerűség alapján adnak tanácsot az egyesített szövetkezetek különválasztásához, illetve fenntartásához. Felkérésre a helyi feltételek alapján minden gazdaság részére kidolgozzák a szigorúan „testreszabott" válási egyszeregyet. - Kollektívánk korábban a szarvasmarha-tenyésztés, az utóbbi években pedig a nagyüzemi termelés ésszerűsítésének kérdéseivel foglalkozott. Az adott telep vagy szövetkezet feltételeire kidolgoztunk egy komplex programot, hogy milyen feltételek mellett termelhetnek nyereségesen. Ahol betartották az általunk javasolt munkaszervezési formát, nem lépték túl az ajánlott termelő és nem termelő munkaerők számát, s átalakították a termelés szerkezetét, ott az eredmény sem maradt el - mondta František Fortuník mérnök, a szakcsoport egyik tagja. A különváláshoz az említett segítség persze kevés volna, ezért szolgáltatásukat kibővítették. - Mindig kidolgozzuk, hogy a különváló egységek milyen feltételek mellett lehetnek nyereségesek, de természetesen a válni készülők együttmaradásának előnyeire is rámutatunk. Ugyanis bizonyított tény, hogy négyezer, sőt megfelelő tagoltság esetén még ötezer hektárig is nyereséges lehet a szövetkezet. Feltéve, hogy átalakítják a belső érdekeltségi rendszert és az üzemen belül kisebb-nagyobb önelszámoló-önfinanszírozó egységeket hoznak létre. Tanácsunk és ésszerűsítési programunk alapján a tervezett különválás helyett a szövetkezetek szövetkezetévé alakul át például a Dunajská Lužná-i Fsz. Az egyesített szövetkezet leszűkített vezetősége ezentúl amolyan integráló szerepet fog betölteni. Szolgáltatási és érdekképviseleti szerv lesz. Ellátja a jogvédelmet, kiépíti a belés külkereskedelmi kapcsolatokat, vállalja az anyagbeszerzést. Mindezt önellátó egységként, vagyis megkeresi önmagára a pénzt. - Ez valóban ésszerű megoldás, de vajon mindenütt megfogadják a jótanácsot? - Nem, de a nézeteinket nem is akarjuk rákényszeríteni senkire. Ha Ami a hírekből kimaradt ÚJ szú 1990. VI. 13. OZORAI KATALIN Mindennapos dolog a szerkesztőségünkben, hogy lehetőségeinknek határt szab a terjedelem. Zajos és mozgalmas munkánkban állandó, visszatérő gondunk az anyagtorlódás. A számtalan kimaradt hír közül legtöbbje másnapra időszerűségét veszti. S bár ez alkalommal is napi eseményről volt szó, a téma talán megérdemli, hogy visszatérjünk rá. Václav Havel Nyugat-Szlovákiában tett látogatását és a pozsonyi SZNF téren tartott nagygyűlését követően Michael Žantovský, a köztársasági elnök sajtótitkára a Mozartházban fogadta az újságírókat. A nap egyes mozzanatai azóta már ismertek, mi csak néhány kérdéshez térünk vissza. A Prágában történt vasárnapi robbantással kapcsolatban megtudhattuk, a nyomozás eredményei biztatóak, s néhány napon belül várhatóan fény derül a tettesekre. A Polgári Fórum egyik tagjának kijelentését, miszerint az akció mögött a titkosrendőrség állna, Žantovský úr nem kommentálta. Cáfolta azt is, hogy Havel elnöknek a Komáromi Hajógyárban tett rövid látogatása kortesjellegű lett volna. Lapunk munkatársának kérdésére, mennyiben befolyásolta a köztársasági elnök véleményét a bősi erőmű megtekintése, a sajótitkár megjegyezte: a látvány, sajnos, lesújtó volt. Bős élő példája az előző rendszer gigantomániájának. Az általa okozott károk valójában helyrehozhatatlanok, gyakorlatilag csak csökkentésükről, minimalizálásukról lehet immár szó. A választásokat követően ismét tárgyalóasztalhoz ülnek az európai országok szakemberei. Megoldást csupán ezt követően várhatunk, hiszen európai formátumú monstrumról lévén szó, a gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szakemberek véleményére van szükség. Ésszerű végeredmény a két érintett fél között csupán ily módon születhet. Ismeretes, hogy Komáromban és a pozsonyi SZNF téren egyaránt szlovák nacionalisták^ próbálkoztak a hangulatkeltéssel. Žantovský ezzel kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, miszerint egy igazi demokratikus államban mindenkinek jogadta lehetősége a véleménynyilvánítás. Pozsonyban - megítélése szerint - 100 ezer lehetett a nagygyűlésen résztvevők száma, míg e csoport nem haladta meg az 500 főt. A közvélemény álláspontját ez mindenképp tükrözi - mutatott rá a sajtótitkár. Igaz, nem kell túlbecsülni, de lebecsülni sem szabad ezeket az erőket. Képviselőik nem szabad, hanem független Szlovákiát kívánnak. A függetlenség viszont az ő értelmezésükben nem garantálja a szabadságot. Minimális programjuknál többet kíván a mi programunk. Elvégre szabad, szövetségi állam a cél - hangsúlyozta végezetül Michael Žantovský. (fónod m.) tanácsunk ellenére válni akarnak, akkor ennek megfelelően dolgozzuk ki az ésszerűsítési programot. - Akár egy 200-500 hektáros kisüzem feltételeire is? - Ha kérik, igen, de egy ekkora vállalkozásban már etetésre, fejésre a zootechnikusnak is „beosztunk" teheneket, a gépesítőnek, agronómusnak pedig szántani, vetni kell. Ezt inkább csak a példa kedvéért említem, mivel a nyugati gyakorlat azt sejteti, hogy az ilyen kisüzemek rövidesen újra egyesülni fognak. Az életképes nagyságú egységekre vonatkozó tanácsunkat általában elfogadják a gazdaságok. Például a dunamocsi szövetkezet programunk alapján a tervezett három rész helyett valószínűleg csak két részre tagolódik. - Különválási és ésszerűsítési programjukban melyek a legkevésbé népszerű elemek? - Az eloszthatatlan, ám a különválást követően kialakuló egységek számára túlméretezett beruházások, központi gépműhelyek, szakosított farmok, takarmányszárítók stb. hasznosításának további módjával, valamint a munkaerők számának szabályozásával kapcsolatos javaslatainkat említeném. Általában két lehetőséget javasolunk: az ingatlan a különváló egységek közös tulajdonában maradjon, vagy egyiküké legyen, de szolgáltatás formájában a különválók mindegyikét szolgálja. A csoport munkaerő-szakértője Eva Baumgartnerová mérnök. - Alapelvünk, hogy a közös gazdaságok minden aktív tagjára minimum háromszázezer korona kitermelt értéknek kell jutni, de még jobb, ha ez az érték megközelíti, esetleg meghaladja a négyszázezer koronát. Ezt a normát a termelő, de különösen a nem termelő munkaerők száma szinte kivétel nélkül meghaladja. Van üzem, ahol az általunk kidolgozott program szerint a technikai és adminisztratív dolgozók számát a harmadával kellene csökkenteni, hogy valamennyi részleg önfinanszírozó legyen. - Konkrétan milyen elképzeléseik vannak az ideális taglétszámot illetően? - Általános érvényű adatokról nem beszélhetünk, hisz a földterület nagyságán kívül a termelés intenzitása és szerkezete szintén kihat a foglalkoztatható munkaerők számára és a nyereségre. Általában azt tapasztaljuk, hogy kétezer hektár termőföld 20 technikai-gazdasági munkaerőnél többet nem bír el. Sőt, esetenként már ez a létszám is túlzottnak bizonyulhat. EGRI FERENC .Amikor befejeződik a választás..., Szavazattovábbítás futárral, autóval és telefonon Holnap választunk, de mi lesz utána? Kik és hogyan gyűjtik össze a szavazatokat? Mikorra várhatók a végleges eredmények? Megannyi kérdés, amelyekre inkább a választás utáni órákban, napokban keresik majd a választ az emberek... PAPÍRTONNÁK SZAVAZÓLAPOKRA. Műszaki téren a statisztikai hivatalok a választás adatfeldolgozásának egyedüli végrehajtói. Erre a munkára mintegy 25-30 ezer embert készítettek fel, különös szervezési utasításokat adtak ki - Szlovákiában magyarul és ukránul is. Ugyancsak nekik kell valamenynyi szükséges nyomtatványt előteremteniük. Egyébként eléggé papírfaló a szabad választás. Csupán Szlovákiában a szavazólapokra 450 tonna papír fogy el, s ráadásul még 15 millió boríték érkezett Kanadából. A szlovákiai központban IBM, a kerületekben EC 1027-es számítógépek működnek közre a szavazatszámlálásban. Ml TÖRTÉNIK A SZAVAZÓKÖRÖKBEN? Amikor befejeződik a szavazás, a szavazókörök bizottságai előbb kézzel osztályozzák, majd összegzik az eredményeket. Erről aztán külön nyomtatványokon feljegyzés készül, amit futár visz a járási választási bizottsághoz. Feltételezések szerint a szavazókörökben június 9-én 21 óráig tarthat a szavazatok összegzése. JÁRÁSI SZINTEN MÁR SZÁMÍTÓGÉPPEL. A járási bizottságokban a statisztikai hivatal szakcsoportjai folytatják az adatok feldolgozását. Két szakaszban: külön-külön összegzik a politikai pártok és mozgalmak, illetve az elsőbbségi szavazás szerint leadott voksokat. S minderre Szlovákiában 252 személyi számítógép áll majd rendelkezésre. Járási eredményekre legkorábban június 10-én délelőtt lehet számítani. Ám akkor is csupán a politikai pártok, mozgalmak eredményessége válik ismertté. Sokkal munkaigényesebb lesz az elsőbbségi szavazás választókerületenkénti alakulásának számítógépbe táplálása. Ez a munka akár június 12-ig keddig is eltarthat. A járási bizottságok a szükséges védőőrizet kíséretében és meghatározott szállítási terv szerint autóval juttatják el a választási jegyzőkönyveket és az adathordozó mágneses lemezeket az illetékes kerületi bizottsághoz. Hogy miért nem telefonon? Mert a távközlési hálózat műszaki állapota nem alkalmas az információk megbízható és gyors továbbítására ... EREDMÉNYVÁRÁS - KÉT ESTE. Kerületi szinten járásonkénti áttekintés készül, majd összegzik az eredményeket. Ezeket telefonvonalakon továbbítják a Szlovákiai és a Központi Választási Bizottsághoz. A jegyzőkönyvet futár szállítja majd. Mindkét bizottságban több szempontból dolgozzák fel az eredményeket. Áttekintés készül arról, miként végeztek a választásokon az egyes politikai pártok és mozgalmak, véglegesen hány mandátumhoz jutnak a nemzeti tanácsban, valamint a Szövetségi Gyűlés két kamarájában, mely képviselőket választották meg az első szavazatszámlálás alapján. Előzetes számítások szerint két este várhatunk a választások végeredményére. Ha minden jól megy, vasárnap, június 10-én a politikai pártok és mozgalmak eredményességéről kapunk jelentést. Három nappal később, szerdán számolnak az elsőbbségi szavazás összegzésének befejezésével. A szavazatszámlálást kézzel is elvégzik, ám az lényegesen tovább tart majd, mint a javarészt számítógépes adatfeldolgozás és ennek inkább csak ellenőrző szerepe lesz. (Jmk) Környezetkímélő trolibuszok Tömegközlekedés Besztercebányán Az elmúlt négy évtizedben a nem minden szempontból átgondolt iparfejlesztés következtében a nagy kiterjedésű erdőségekkel övezett Besztercebánya egyike lett Közép-Szlovákia legszennyezettebb városainak. A kerületi székhely „tiszta" levegőjéről mindenekelőtt az ország egyik legnagyobb cementgyára gondoskodik, s közvetlen környékén is számos gyár, ipartelep szennyezi a környezetet. A városi tömegközlekedés, a gázolaj-üzemeltetésű autóbuszok tovább mérgezik az egyébként is erőltetett ütemben fejlesztett város levegőjét. Néhány évvel ezelőtt - a kialakult kritikus helyzetben - a városatyák úgy döntöttek, hogy legfelsőbb beleegyezéssel és támogatással radikálisan átalakítják a városi tömegközlekedést. A fő útvonalak kiépítését és villamosítását már az elmúlt év nyarán befejezték. A munkálatok azóta is folynak, s máig sem készült még el az irányítóközpont, az adminisztratív épület és a járműdepó. A Stavoindustria és a Mototrans ígéri, hogy e hónapban minden rendben lesz, s öt vonalon megindulhat a trolibuszközlekedés. A járművek többsége már a helyszínen van. -h. a.Hitelesen hangozzék a szó Versmondók a XV. Duna Menti Tavaszon A gyermek versmondó teljesítményének színvonala a gyermek egyéniségén és adottságain kívül lényegében három művelet színvonalától függ. Ezek: a szövegválasztás, a szövegértelmezés, valamint a felkészítés, azaz, hogy a pedagógus vagy a szülő mennyire képes kibontani és mozgósítani a gyermek előadói tehetségét, hajlamait és lélektani szempontból is „felfegyverezni", ha úgy tetszik, felszabadítani őt a pódiumi szereplésre (magabiztos, talpraesett őstehetségek esetében erre általában nincs szükség, sőt a külső, rossz értelemben vett pedagógusi, sémába kényszerítő beavatkozások inkább árthatnak, mint használnak). Nos, ha innen indulva vizsgáljuk az idei Duna Menti Tavaszon szereplő harminckét versmondó teljesítményét, megállapíthatjuk, kategóriánként változott a helyzet, illetve a színvonal, és hol az egyik, hol a másik művelet végrehajtásakor elkövetett mulasztások miatt. Az első kategóriában a szakmai és lélektani felkészítés hiányosságaira utaló jegyek voltak többségben, vagyis azok következményeit tapasztalhattuk: elnyújtott mondatok, „felénekelt" sorvégek, holott a történeteket tartalmazó, gyakran párbeszédekből épülő versek, verses mesék más ritmust, játékosabb és dinamikusabb előadásmódot követeltek volna meg; két-három kivételtől eltekintve, a pódiumon kívüli világban oly eleven gyermekek arca és tekintete is inkább érdektelenséget tükrözött, mint azt, hogy élik a verset. Persze, nem mai keletű hibák ezek, a csöppségekre általában jellemző, ha verset mondanak, akár közönség előtt, akár családi körben. Viszont kiküszöbölhetők. És akkor felszabadul, árad az előadásból a legtöbb gyermekvers sava-borsa, a humor is. Eltekintve egy-két teljesítménytől, amely megint éppen a választott szöveg humorát nem hozta, vagy ahol a vers bizonyult túl súlyosnak az előadó életkorához - mindenféle szempontból kiegyensúlyozottabb volt a második kategória. Annál több kérdést vetett fel a harmadik. Gyökereik mindjárt az első műveletben, á szövegválasztásban keresendők, amely egyébiránt régi gond ebben a kategóriában: mit adni a hetedikesek, nyolcadikosok kezébe, milyen verset, amely nekik is tetszik, amely az ő világuk, amellyel ki akarják és ki tudják fejezni érzéseiket, gondolataikat (ez különben elsődleges feltétele a jó, a közönséghez is szóló előadásnak - a versmondás akarása; másként nincs sok értelme). Az ő korosztályuk az, amely már kifelé tart a gyermekkorból és kezdi magát felnőttnek érezni, de még nem felnőtt, sőt, bizonyos tapasztalatok híján, még ifjúnak is éretlen. Könnyebbik oldaláról közelítenénk a problémához, ha azt mondanánk, hogy nincs számukra vers. Van, hogyne lenne. Csak gondosabban és megfontoltabban kell válogatni, választani, a gyermek életkorához, jelleméhez, ismeret- és tapasztalatvilágához igazodva. Úgy, hogy hitelesen hangozzék szájából minden szó. Mert lehet drámai az arc, drámai a hanghordozás, szomorú vagy metsző a tekintet, külsődleges eszköznek tetszenek csupán, ha nincs mögöttük az átélő lélek. Ismétlem, vers van, kínál bőven a magyar és a világirodalom egyaránt. Hogy melyiket mondja tanítványunk, abban a végső szót mindenesetre ő mondja ki. Ezt meg azért hangsúlyoznám, mert nem a gyermek elképzeléseinek érvényesülését látom olyan vers kiválasztásában, amely például súlyos sorskérdésekről szól, hanem a pedagógusi szándék erőltetett megvalósulását. A világirodalmat egyébiránt mindössze két vers képviselte a harminckét tagú mezőnyben. Ugyanakkor a magyar irodalomból felbukkant egy olyan szerző, aki tudomásom szerint még a felnőttek versmondóversenyein sem szerepelt soha, Mécs László, egykori katolikus papköltőnk. Az elmondottaktól függetlenül, meg attól is, hogy jómagam nem vagyok az ilyen jellegű központi kiadványok híve (mert eltereli a figyelmet a felfedező munkáról, sorozatos ismétlődéseket idézhet elő, uniformizál): jó lenne - magyarországi és hazai szakemberek közreműködésével - összeállítani és kiadni egy olyan versés prózagyújteményt, mely segíthetne a pedagógusoknak és gyerekeknek a szövegválasztásban. A „beszéddel" már nincs különösebb baj, tiszta, szép, legalábbis a pódiumon; nagyobb figyelmet annak ezután, miként érhető el, hogy hitelesen is hangozzék a szó. • BODNÁR GYULA