Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-15 / 139. szám, péntek

összeférhet-e a piacgazdaság a szocializmus felépítésével? Majdnem fantasztikus feladat Fellininek ezeket a szavait: „Alkotni - annyi, mint feltalálni, nem pedig másolni", amelyeket a nemrég véget ért cannesi filmfesztiválon mondott, bátran választhatnánk Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterel­nök május 24-én a Kremlben elhangzott beszéde címéül. Ebben a Szovjetuniónak a piacgazdasági modellre történő áttérésével foglal­kozott. A művészet azonban lényege révén egyáltalán nem azonos a gazdasággal... Elfogadhatatlan sokkterápia - Mi választottunk: a piac felé kell haladni - jelentette ki Nyikolaj Rizs­kov. A kormány elég pontosan meg­állapította, hogy a piaccal szemben nincs más alternatíva. A reform leg­fontosabb kérdése azonban az, mi­lyen módon kell megvalósítani, mi­lyen áldozatokat kell hozni a szabad vállalkozás és az új árképzési me­chanizmus oltárán, s hajlandó-e ezekre a társadalom, konkrétan, mi­lyen úton vezeti el hozzá a kor­mány? Mivel a Szovjetunió az európai KGST-országok közül utolsónak ha­tározta el végre azt, hogy véget vet a régi utasításos-bürokratikus gaz­dálkodási módszereknek, ésszerű volna azt feltételezni, hogy a szövet­ségesek tapasztalataiból egyet­mást figyelembe veszünk. Hiszen gazdasági modelljeink sok tekintet­ben hasonlóak. Mindazonáltal, mint Jurij Maszlju­kov, első miniszterelnök-helyettes kijelentette, a lengyel sokkterápia változatát a szovjet kormány elfo­gadhatatlannak tartja. Ennek megin­doklása során megjegyezte, hogy a hirtelen áremelések a jelenlegi pénzügyi helyzetben és a lakosság mostáni életszínvonala mellett bizo­nyára a termelés csökkentéséhez, Ma este: Olasz szalmakalap Az évad utolsó bemutatója Komáromban A gáláns Párizsban, a múlt szá­zad vége felé, egy ló felfal egy pipacsokkai díszített szalmakalapot, mialatt a fejfedő tulajdonosa - egy kikapós birtokosnő - kedvesével az erdőben légyottra készül. Kalap nél­kül a gyanakvó férj elé kerülni lehe­tetlen. Az olasz kalapcsodát, amely­ből csak egy van Párizsban, meg kel! szerezni. Hogy kinek? Termé­szetesen a ló tulajdonosának, aki éppen ezen a napon akar háza­sodni ... így kezdődik a történet, amelyet a múlt században élt Eugéne La­biche, a nevettetés nagy mestere, a vérbeli francia színpadi szerző írt. Darabjaiban a múlt század közepé­nek gazdag francia polgári világa tükröződik, az a világ, amelyben ma­ga is felnőtt. Az Olasz szalmakalap, melyet a Komáromi Jókai Színház társulata műsorára tűzött, nem ismeretlen a rendszeres színházlátogatók köré­ben. Húsz évvel ezelőtt már bemu­tatta a Matesz, akkor a nagy cseh színész és drámaíró Jan Werich átdolgozásában,. V. Hála zenéjével, Szalmakalap címmel, óriási sikert aratva. A most színpadra kerülő változat az eredeti Labiche-darab, melynek zenéjét Darvas Ferenc szerezte. A rendezést a budapesti Nemzeti Színház rendezője, Szőke István vállalta, s a díszletterveket vendég­ként Kerényi József Ybl-díjas épí­tészmérnök készítette. A jelmezter­vek a team harmadik tagjának, Fe­kete Máriának munkái, aki a Miskolci Nemzeti Színház tervezőművésze. A főbb szerepekben Holocsy Ist­vánt (Fadinard), Dráfi Mátyást (No­nancourt), Ropog Józsefet (Beau­perthuis), Cs. Tóth Erzsébet (Anais), Varsányi Máriát (Heléne) láthatjuk. A bemutató ma 19 órakor kezdődik Komáromban. A premier előtt fél órával Fodor Katalin Grafika című tárlata nyílik meg, melyet a Csehszlovákiai Ma­gyar Képzőművészek Társasága és a színház közösen rendez. SZÉNÁSSY EDIT elsősorban a nem rentábilis üzemek tömeges bezárásához és a munka­nélküliek számának óriásira növeke­déséhez vezetnek, ez a 40 milliót is elérheti... Maszljukov véleménye szerint ez szociális és ipari csőddel egyaránt fenyeget. Ezért, tette hoz­zá, a kormány a „fokozatos, de energikus" változat híve. Szociális robbanás nélkül Úgy látszik, a jelenlegi időpont­ban a szociális szempont a legko­molyabb probléma a piacgazdasági reform megvalósításának útján. A rubel elértéktelenedése és követ­kezésképpen vásárlóképességének csökkenése, a pénzforgalom egész rendszerének siralmas állapota az országban, a magas termelési költ­ségek, amelyek elkerülhetetlenül hatással lesznek az új árak szintjére i - mindez nem a legjobb alap az átalakuláshoz. Annál kevésbé, mert a lakosság többségében ez elsősor­ban az áremeléssel asszociálódik. - Az egyetértésnek kell a reform előfeltételévé válnia - véli Leonyid Abalkin miniszterelnök-helyettes - és olyan tényezővé, amely nem vezet szociális robbanáshoz. Döntés még nem született. Min­denekelőtt, mint bejelentették, a piacra való áttérés a jelenlegi kor­mány terve szerint csak az össznépi referendum után kezdődik. Ha tekin­tetbe vesszük azt, hogy a Szovjet­unióban a világűrről többet tudnak, mint a piacról, hogy többek között a kenyér és a péksütemény árát már 1990. július 1-jén fel akarják emelni, és az országban csak kevesen tud­ják elképzelni a referendum lénye­gét és mechanizmusát - akkor nor­mális lebonyolításának esélyei való­színűtlenek. Ezenkívül felvetődik a kérdés: mi lesz, ha a társadalom ellene szavaz? Akkor, Jurij Maszlju­kov véleménye szerint, a kormány­nak le kell mondania. Ez így logikus. De ennek során nem hoznak halálos ítéletet általában a piaci rendszerre is? Koncepciójában a kormány gon­doskodott arról, hogy a lehetséges referendum eredményei ne járjanak számára kudarccal. Garantálják a rokkantak, nyugdíjasok, a sok­gyermekes családok, a tanulóifjúság és más szegény lakossági rétegek jövedelmét - elsősorban ezek síny­lenék meg a készülőfélben levő re­formok hatását. Mindent összevet­ve, nem tervezik a munkabér emelé­sének közvetlen korlátozását, ami például Jugoszláviában történt. Bár közvetve - a nemrég hozott adótör­vényben - ez a tendencia is észre­vehető. Programcél; a szocializmus felépítése A kormány nemcsak a piacban és a lehetőség szerinti szabad árkép­zésben reménykedik. A termelés növekedésének mintegy 60 száza­lékát a veszteségek csökkentése és a feldolgozás fokának növelése ré­vén szándékoznak elérni... -A szocializmust nem építettük fel - mondta Leonyid Abalkin. - Szo­cialista társadalom egyelőre nincs nálunk. Programcélunk azonban az, hogy felépítjük. Ez nemes feladat. Jelenleg majdnem fantasztikus. Dicséretre méltó az a törekvés, hogy a saját utunkon haladunk. De vajon reális (és ésszerű?!) úgy alkotni újat, hogy teljesen lemondunk arról, amit már megalkottunk? A másolat persze nem jobb az eredetinél, de ez is kétségtelenül hasznos. Elismerjük a nemzeti egyetértés szükségessé­gét, a piaci viszonyok lényegének és távlatainak tisztázása helyett azonban (ezzel elsősorban talán a szakszervezeteknek kellene foglal­kozniuk, a lengyel Szolidaritáshoz hasonlóan, amely nagyszerűen előkészítette a talajt a nép azon eltökélt szándékához, hogy elviseli az átmeneti Időszak nélkülözéseit) mi arra összpontosítjuk erőfeszítésein­ket, hogy megnyugtassuk a tömegeket az áremeléssel kapcsolatban. A piac felé történő, határozott fordulatról beszélünk és ugyanakkor kikötéssel élünk: ez a fordulat fokozatos lesz. Mit jelent ez: nem mindenki fog azonnal piaci viszonyok között dolgozni, hogy ezek a lépések óvatosak lesznek? És vajon a sarkallatos reform nem változik felemássá, amely egy olyan országban, mint a Szovjetunió, kudarcra van ítélve? Végül pedig akad-e nálunk egy közgazdász Fellini? VALERIJ MARTYJANOV (APN - a kommentátor véleménye rövidítve) Drágul a pénz Bankszakember a módosított kamatokról Tapasztalatból tudjuk, ritka eset, hogy az árrendezés a javunkra dől el. Rendszerint emelkednek az árak - s a jövőben még inkább ez lesz a gyakorlat -, fizetésünk pedig egyre alacsonyabbnak tűnik. A Csehszlo­vák Állami Bank, valamint a pénz­ügyminisztériumok legutóbbi intéz­kedése is ezt látszik igazolni. Né­hány nappal ezelőtt már beszámol­tunk arról, hogy a központi bank és. a Szövetségi Pénzügyminisztérium módosította a hitelek és takarékbe­tétek árát, vagyis a kamatokat. Ezu­tán készpénzhitelt maximálisan 12 százalékos, nem készpénzhitelt pe­dig legfeljebb 10 százalékos kama­tért kaphatunk. A betétek kamatai a lekötési határidő szerint változnak. A nem határidős betétekért legfel­jebb 2, a 12 hónapra lekötöttekért maximálisan négy, a 24 és 36 hó­napra lekötöttekért pedig legtöbb 4,5 és 5 százalékos kamatot kaphatunk. Ha azonban még ennél is hosszabb időre adjuk kölcsön pénzünket a pénzintézetnek, akkor maximáli­san 5,5 százalékos kamatra számít­hatunk. Megvallom, az említett változáso­kat illetően meglehetősen borúlátó vagyok. Attól tartok, a hitelek eseté­ben a pénzintézetek igyekeznek majd a lehető legnagyobb kamato­kat érvényesíteni, a betétek eseté­ben meg éppen fordított lesz a hely­zet. Vajon miért változott meg a hite­lek és betétek ára? Pénzünk elérték­telenedéséről van szó, vagy más okból fakadó intézkedésről? A kér­désekkel egy bankszakembert, Danko András mérnököt, a Cseh­szlovák Állami Bank Pozsonyi Főin­tézetének munkatársát kerestem fel. - Azt hiszem, mindenki számára ismert, hogy gazdaságunk nincs egyensúlyban. A kereslet túllépi a kínálatot, nincs összhangban a termelői és a személyi fogyasztás és a jövedelmek gyorsabban növe­kednek mint a termelékenység. Ah­hoz, hogy a mérleget valamelyest helyrebillentsük, csökkenteni kell a gazdaságba jutó pénz mennyisé­gét. így visszafoghatjuk a nagymér­tékű felhalmozást, mert megdrágít­juk a beruházást. Egyben elejét ve­hetjük annak, hogy az állami költ­ségvetésben csökkentett dotációkat a vállalatok bankhitelekkel pótolják. Ežzel tulajdonképpen az infláció el­len is védekezünk. Azonban nem egy általános, adminisztratív jellegű visszaszorító pénzpolitikáról van szó. A vállalkozást, a korszerű dol­gokat valamennyi tulajdonforma esetében támogatjuk, viszont min­denképpen meg szeretnénk előzni, hogy növekedjen a vásárlóerő, s a pénzt kevésbé hatékony módon fektessék be. A bank a hitelek ka­matainak nöyelésével - a vállalatok és a lakosság esetében egyaránt ORVOSI TANÁCSADÓ Az öröklött betegségek és rendellenességek elleni harc - 4. A cukorbetegség genetikája A cukorbetegség (diabetesz) nem egy betegség, hanem gyűjtőfoga­lom. Nálunk két típusa gyakori. Az egyik rendszerint fiatal korban je­lentkezik és az érintettek teljes mér­tékben rá vannak szorulva az inzulin injekciókra. Ebben az esetben nem a betegség ós nem is közvetlenül a hajlam öröklődik, hanem a szerve­zet védekezőrendszerének, az im­munitásnak egy apró eltérése. Ez az eltérés kedvezőtlen esetben oda ve­zet, hogy egy jelentéktelen vírusfer­tőzés során a szervezet immunrend­szere téves célpont, az inzulint ter­melő sejtek ellen (a Langerhans szi­getek B sejtjei) támad. Ha majd sikerül e folyamat minden részletét tisztázni, nem lesz nehéz megtalálni a fiatalkori diabetesz megelőzésé-, nek módját sem. A másik típusú cukorbetegség (és ebből van több) a kövér felnőtt em­berekre jellemző. Sajnos, ennek a formának az öröklődéséről nem sokat tudunk azon kívül, hogy minél nagyobb a túlsúly, annál valószí­nűbb a betegség megjelenése. Re­mélhetőleg a kutatások itt is hama­rosan eredményesek lesznek, mert ebben a betegségben hazánk lakos­ságának 3—4 százaléka szenved. Hogyan harcolhatunk az örökletes betegségek ellen? A mezőgazdászoknak és az állat­tenyésztőknek elvben könnyű a dol­guk, mert a fajták keresztezéssel és a megfelelő tulajdonságú utódok ki­választásával nemesíthetők. Ezt az eljárást az embereknél is megkísé­relték alkalmazni. A koncepciót Francis Galton (1822-1911), Darwin unokaöccse dolgozta ki és eugenika néven vált ismertté, majd a fasizmus éveiben hírhedtté. Az emberi érté­kek ugyanis nem azonosak a növé­nyek és állatok gazdasági vagy bio­lógiai értékével. Ki legyen az ideál? A száz métert kilenc másodpercen belül futó fekete atléta (aki mellesleg tele van tömve hormonokkal és kép­telen egy értelmes mondatot mon­dani)? Vagy pedig a világot megvál­tó tudós (aki kopasz és pókhasú és a fára sem tud felmászni)? Az eugenikából mára egyetlen, de nagyon fontos részlet maradt meg és ez a genetikai tanácsadás. Ez szigorúan az egyes egyénekre korlátozódik és pontos adatokra tá­maszkodva mond véleményt az utó­dokban várható genetikai károso­dásról. Ha a károsodás valószínűsé­ge nagy, vagy egyenesen bizonyí­tott, csak akkor szabad az orvosnak a szülők beleegyezése alapján be­avatkozni. A szükséges információ­kat a szakember három különböző területről szerzi be. Az első a klasszi­kus tapasztalati genetika. Ha ismert egy betegség öröklődésmenete, gondos családfaelemzés alapján fel lehet becsülni az utódok megbetege­désének a valószínűségét, de bizto­sat ritkán lehet mondani. A második területet a biokémiai vizsgálatok je­lentik. A hiányzó enzimeket, kóros anyagcseretermékeket pontosan ki lehet mutatni a látszólag egészséges egyénekben. A legújabb módszerek lehetővé teszik ezeknek a vizsgála­toknak az elvégzését magzatvízből is, a terhesség korai szakaszában, a születendő gyerek veszélyeztetése nélkül. Sajnos sok az olyan vizsgálat, amelyet csak speciális laboratórium­ban lehet elvégezni (mint például a magasvérnyomás Flux génjének a vizsgálata vörösvértestek segítsé­gével) és ezért egyelőre szélesebb körben nem alkalmazhatóak. A har­madik szint a genetikai információ közvetlen analízise. Ez tévedhetet­len, pontos információt nyújt és a jö­vőben minden bizonnyal ez lesz az öröklődő betegségek megelőzésé­nek fő támasza. A hibás géneket még nem tudjuk - megdrágítja a pénzt, vagyis csök­kenti a keresletet. A betétek kamata­inak növelésével viszont takarékos­kodásra ösztönöz. -Az állami bank a korábbi gya­korlattól eltérően a kamatok alsó és felső határát szabta meg. Vajon miért? - A központi bank a pénzintéze­teknek nyújtott hitelek kamatát az eddig érvényes 4 százalékról 5 szá­zalékra emelte, s ennek alapján meghatározta az általuk kiszabható kamatok alsó és felső határát. Ezál­tal a kereskedelmi bankoknak és a takarékpénztáraknak lehetőséget adott saját hitel- és kamatpolitikájuk érvényesítéséhez. Hangsúlyozni szeretném, hogy a központi bank részéről ez az intézkedéá nem admi­nisztratív beavatkozás, hanem gaz­dasági szabályozó érvényesítéséről van szó. A kamatok valamennyi eset­ben az adott helyzet függvényében a megadott határok között mozognak majd. - Napjainkban sokakat foglalkoz­tat a kérdés, mit tegyenek pénzük­kel? Költsék el, hogy legalább rész­ben megelőzzék az áremelkedést, vagy inkább takarékoskodjanak, esetleg befektessenek? ön szerint miként őrizhető meg a legnagyobb mértékben pénzünk értéke? - Ez valóban nagyon komoly kér­dés. A közeljövőben - a piacgazdál­kodás bevezetésének függvénye­ként - biztosan sor kerül az árak rendezésére. Várható a fogyasztói árak emelkedése, de egyelőre nem tudni, milyen mértékben. Viszont tudnunk kell azt is, hogy az árrende­zéssel egyidejűleg a juttatások is módosulnak, az áremelkedés ellen­súlyozása céljából. Ebből kiindulva nem kellene csökkennie az életszín­vonalnak. Egyébként ha bekövetke­zik az áremelés, akkor majd a kama­tok is emelkedhetnek. Nyilvánvaló tehát, ha pénzintézetben helyezzük el pénzünket, akkor az csak részben értékelődik le, mert a kamatokkal bizonyos mértékig fedezni tudjuk az inflációt. Viszont ha beindul az ér­tékpapírpiac, ez új befektetési lehe­tőséget jelent. És egy jó befektetés­sel az infláció esetleg megelőzhető. Gondoljunk csak arra, hogy az ér­tékpapírpiac még nem működik, de az osztalékok máris 8-10 százalék körül mozognak. Persze az a legbiz­tosabb, ha valaki földet vagy házat vesz. Tehát a kérdésére válaszolva: szerintem a meggondolatlan, nagy mértékű pénzköltésnek nincs értel­me. Ezzel nem tartható nieg a pénz értéke. KOVÁCS EDIT gyógyítani. A betegségek korai felis­merése azonban lehetővé teszi, hogy hatásukat csökkentsük. A fe­nilketonúriás gyerekek normálisan fejlődnek, ha táplálékukból kihagy­juk azt az aminosavat, amelyet nem tudnak lebontani és viszonylag könnyű a galaktozémia elleni véde­kezés is. A beteg gyerekek tápláléká­ból el kell távolítani a tejcukrot. Az eugenikát Joshua Lederberg amerikai Nobel-díjas kutató most új elmélettel akarja helyettesíteni és ezt eufenikának nevezte el. (A szó a fenotípus = külső megjelenés és az eu = jó kifejezések kombináció­jából született.) Elméletének az az alapja, hogy elsősorban a környeze­tet kell úgy megváltoztatni, hogy az emberek biológiai tulajdonságai (az erek állapota, a szívműködés, az anyagcsere) az esetleges rossz génkombinációk ellenére se változ­zanak, romoljanak le idő előtt. Az elmélet tulajdonképpen az életmód­ról, táplálkozásról, környezeti hatá­sokról eddig is ismert adatokat ötvö­zi egységes egésszé. Az eufenika gyakorlati térnyeréséhez nagyon sok kutatómunkára, felvilágosításra, az ekológiai szempontok figyelem­bevételére lesz szükség. A cél és az alapelvek ismertek, mindehhez azonban megfelelő ekonómiai háttér (magyarul sok pénz) is kell. Dr. RÁCZ OLIVÉR ÚJ SZÚ 4 1990. VI. 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom