Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-15 / 139. szám, péntek

Ötéves terv nincs, mégis jól gazdálkodnak... Paraszti élet egy burgenlandi faluban Z

urndorf, magyarul Zurány 2 ezer lakosú kis település, a Budapestről Bécsbe vezető nemzetközi főútvonal mentén. Amikor a szlovákiai és a magyarországi bevásárlóturisták oda és vissza való utazása eléri a tetőpontot, akkor bizony a faluban nehezen lehet átkelni az utca egyik oldaláról a másikra. Mi azonban ezúttal más téma nyomába eredtünk. A polgármester Rudolf Suchy és a helyettes, Szigethy László szívélyes vendéglátó, s mindenben partner az újságírónak. Mindketten társadalmi funkcióban látják el feladatukat, de annál tötjbet tesznek e városias jellegű északburgenlandi falu jelenéért, jövőjéért. Talán az is mond már valamit, hogy a község főutcáján 20 üzlet van. A vezetékes ivóvizet évtizedekkel ezelőtt vezették be, ugyanúgy a szervezett szeméteiszállítást is. A polgármesteri hivatal udvarán van egy kis helyiség, ahol az edényekbe zárt veszélyes hulladékokat is átveszik bárkitől, s ingyen elvégzik elszállításukat, megsemmisítésüket: Mert a környezetre, annak megóvására egy emberként ügyel az egész település. 65 olyan család él a faluban, akiknek fő hivatása a mezőgazdaság, a növénytermesztés és az állattenyésztés. Az ő portáik is ragyogóan tiszták. A polgármester és a többi tisztségviselő büszke arra, hogy aki építkezni akar, annak olyan telket tudnak kínálni, ami csaknem a teljes infrastruktúrával rendelkezik; tehát víz, villany, műholdas tv-vétel és természetesen telefon. Most dolgoznak a biológiai szennyvíztisztításon. Napsütéses időben ide látszik a Scheeberg hófödte csúcsa, a Lajta-hegység és a Dévényi-Szoros alacsonyabb vonulatai még közelebb esnek. Ha a nemzetközi főútvonal forgalmát leszámítanám, napközben is csendes, idillikus lenne az élet. Igen, miután mindenki szorgalmasan dolgozik a földből élők és az ingázók is. A polgármester és a helyettese visszazökkentenek a hétköznapokba: - Nem tartjuk magunkat gazdagnak, de szegénynek sem. Évente a saját bevételeink elérik a 14 millió schillinget. Ehhez jön még mintegy 4-5 millió állami támogatás. Ebből nagyon sokat költünk a környezetvédelemre, intézményeink fejlesztésére. A legtöbbet az iskolára, ami a büszkeségünk. Nézze meg, ha van rá ideje. Közben betoppan a vezetőség, vagy úgy is mondhatnám, az elöljáróság, a képviselőtestület egyik oszlopos tagja, Martin Pamer gazdálkodó. A jó humorú, szikár termetű zöld kalapos és posztóruhás férfiú nem tagadja paraszti mivoltát: - Őseink - a feleségeméi is - évszázadok óta ezen a vidéken élnek. Gazdálkodásunk az évtizedek alatt úgy változott, ahogyan maga az élet, az osztrák gazdaság. Valamikor sokan dolgoztunk a földeken. Ma már azonban a munka zömét a gépek végzik. A mi családi birtokunk 75 hektár. Ez a faluban közepes birtoknak számít. A legnagyobb gazdaság 150 hektáros. Akinek 50 hektár alatt van a földje, az már teljes egészében nem tud belőle megélni családjával, s valami kiegészítő munkát kell vállalnia. - Mit termel a 75 hektáron? - Búzát, árpát, kukoricát, repcét, takarmányt. Erősen szakosodtunk. Búzát például 20 hektáron termesztek. Nem nagyobb és nem is kisebb területen. így éri meg. Ha többet termelnék, alacsonyabb áron tudnám értékesíteni. Amiben megállapodunk, azért a búzamennyiségért mázsánként 430 schillinget kapok, ha többet, azért már jóval kevesebbet. Teheneket már nem tartok, mert azok az alpesi hegyi legelőkön több tejet adnak. Van ellenben 20 hízott bikám. Hát persze azért tojásért, csirkéért, nem megy a feleségem az üzletbe, és saját magunknak évente két-három disznót is meghízlalunk. - Időnként szidjuk a kormányt, a műtrágyák és a tápszerek árának emelkedését, de azért megvagyunk. A föld nagy érték Ausztriában. - Mennyit ér egy hektár? - Egy jó talajú föld hektáronkénti ára eléri a 250 ezer schillinget. Mégsem adjuk el nyakra-főre. A lányom Bécsben él, a fiam pedig velünk van. 24 éves. Ö a társam. Vele műveljük meg a 75 hektárt. A feleségem odahaza vezeti a háztartást. Csak aratáskor bérlek kombájnokat, a többit mi magunk végezzük el. Van két traktorom és számos hozzá tartozó munkaeszköz. Reggel fél hétkor kelek. A nap az állatok etetésével kezdődik, majd reggelivel, újságolvasással folytatódik. Napközben tavasztól őszig a földeken vagyunk. Télen több a szabadidő. Jut azonban mindenre, társadalmi munkára ugyanúgy, mint baráti beszélgetésre. Mindig elutazunk valahova egykét hétre pihenni is. Például Budapestre, a Balatonra, vagy akár Norvégiába. Mi nem bevásárló turisták vagyunk Magyarországon. Arra nincs időnk. - Már tervezem a nyugdíjaséletet. Ugyanis fizetem a nyugdíjalapot. Most 56 éves vagyok és 60 éves koromban nyugdíjba megyek. A gazdaságot átadom a fiamnak. Ő vezeti tovább. Majd megegyezik az örökségben a lánytestvérével. Biztosan egyben marad a birtok. S ha a gyerek jól viszonyul hozzám, akkor még segítek is neki. Spanyolországba készül az Ifjú Szívek ÚJ szú 1990. VI. 11. Lassan megkezdődik a turistaidény. Az egyszerű halandó számára a nyár elsősorban a szabadságolás, a vakáció idejét jelenti, az együttesek esetében viszont épp ekkor kezdődik a nagyobb körutak, turnék időszaka. Az Ifjú Szívek Dal- és Táncegyüttes tánckara nagy út előtt áll, hétfőn indul Spanyolországba. Varga Ervint, a tánckar koreográfusát kérdeztük a részletekről. - Múlt év novemberében kaptuk a meghívót az Extremadurai Nemzetközi Folklórfesztiválra. Ez valójában két fesztiválon való részvételt jelent, mégpedig egy-egy hetet Jean, illetve Badajoz városokban. A meghívó személy szerint a fesztivál igazgatójától, Rafael Maldonaldotól érkezett, külön az Ifjú Szívek címére. Említést érdemel, hogy a kulturális minisztériumban 1985-ig sajnos szóba sem jöhetett egy ilyen, vagy ehhez hasonló lehetőség. 1985-ben Varga Ervin - még a Szőttes élén - Goriziában járt. Az ottani sikeres szereplésnek köszönhető valójában a mostani meghívás is. • Támasztottak-e a spanyol rendezők bizonyos követelményeket, vagy saját elgondolás szerint összeállított műsorral mutatkozhat be az együttes? -A fesztiválbizottság részéről már másfél hónappal ezelőtt megkaptuk a pontos követelményeket. A rendezvény jellege természetesen meghatározza azt, hogy milyen műsorral szerepelhetünk. A fesztiválon 10-15, illetve 20 perces blokkokkal veszünk részt. Természetesen elsősorban hazai anyagból állítjuk össze a műsorunkat. Továbbá több fellépésünk lesz a környező városokban, s itt már lehetőség nyílik a hosszabb, akár egyórás műsorra is. Ezekben szeretnénk ízelítőt adni a magyarországi, illetve erdélyi tájegységek táncairól is. Igaz, hogy a fesztivál nem lesz versenyjellegű, azonban befejeztével nemzetközi szakembergárda értékeli majd a részt vevő együttesek szerepését. • Mennyiben jelent pozitívumot a tánckar számára ez az út? -Az első s talán a leglényegesebb szempont, hogy csehszlovákiai magyar együttesnek ritkán van lehetősége együtt szerepelni a világ jelentős együtteseivel, felmérni, hol is vagyunk a világban, a nemzetközi ranglistán. A második, ugyancsak nem elhanyagolható szempont a kapcsolatfelvétel lehetősége s természetesen a tapasztalatszezés és a tapasztalatcsere. • A táncosoknak még nincs összehasonlítási alapjuk. Te viszont már számos ilyen rendezvényt megjártál. Mennyiben különböznek véleményed szerint hazai fesztiváljaink a külföldiektől? - Mindenekelőtt a belső felszabadultságot említeném. Lényeges, hogy nem kötődnek csupán egy színpadhoz, az egész város fesztiválhangulatban él, s a hazaiaktól eltérően (nem véletlenül) nem két napba sűrítik a műsort, hanem egy egész hétig tartanak. Végezetül pedig hadd említsük meg: a tánckar háromhetes spanyolországi útját követően július 20-21 -én Ausztriában, augusztus 17-e és 26-a között Görögországban vendégszerepel. (fa) Takaros Martin gazda otthona. A régi házra emeletet húztak. így a lakás összterülete 160 négyzetméter. Bevezették a központifűtést. A kazánban pedig nem szén, nem is fa, de még csak olaj sem, hanem szalma ég. Saját szalma. Ami nem kell alomnak a házibikákhoz, azt fűtésre használják. Már a Fő utcai vendéglőben és kávéházban sörözünk, amikor a jövedelemre terelem a szót. - Nem titok ez sem - mondja vidáman a gazda, miközben újabb kört rendel a pincértől. A rezsi évente - ebben az adó, az üzemanyag, a bérelt kombájnok költsége, a tápokért, növényvédőszerekért kifizetett pénz is benne van - úgy a fél millió schilling körül áll meg. Ehhez hasonló a tiszta jövedelem is, amit az egész család hoz össze. És végül búcsúzóul nézzünk be az iskolába, amely egy kicsit a jövőt is jelzi. Húsz éve készült, de még a padok is vadonatújnak tűnnek. Gondozott park övezi, legalább tucatnyi szolgálati lakással. Az egyemeletes épület alapterülete meghaladja a 4 ezer négyzetmétert. A tantermek tágasak. Az első osztályos tantermekben például játszósarok és pihenőágy is van. A folyosók szélesek. Mindenütt vannak kézmosók, s nem hiányzik a törülköző, a kézszárító sem. Van természetesen korszerű barkácsműhely, sőt számítógépes kis központ is a nagyoknak. Az utóbbit a legújabb nyugatnémet számítógépekkel szerelték fel éppen mostanában. Sokba kerültek ezek a gépek, de ebben a kis burgenlandi faluban azt tartják, ez a pénz nem egyszer, hanem sokszor megtérül a következő években. Aki eljut a felsőbb osztályokba, az már speciális nyelvi és egyéb szakmai képzést is kap. Egyebek között a tíz éven felüli lányok, fiúk főzni, háztartást vezetni is megtanulnak. Ők vásárolnak be és kiváló szakácsnők irányításával mindennap főznek ebédet a mikrohullámú sütőkkél felszerelt konyhában. Az ételeket jóízűen elfogyasztják és máris megoldott az iskolai közétkeztetés. Érdemes egy pillantást vetni a minden igényt kielégítő tűzoltószertárba is, amely egyúttal kis múzeum. A múlt emlékei mellett azonban ott áll három korszerű kocsi. A teljesen önkéntes gárda számos sikeres bevetésen vett részt az utóbbi időben is. A többi között hasznosan működtek közre a közeli nemzetközi főútvonalon bekövetkezett balesetek sérültjeinek mielőbbi kórházba szállításánál. Ebben a takaros Lajta-parti faluban is működnek pártok. A vezetés többsége a két legnagyobb párt, az SPÖ (szociáldemokrata) és a Néppárt soraiból kerül ki, néhányan azonban más pártok tagjai. Vitatkoznak, érvelnek, de abban teljes az egyetértés: a legfőbb érdek az, ami a falunak és Ausztriának jót hoz. Ebben nincs vita közöttük. CSERESZNYÁK ISTVÁN Ügynökök országa? Nehéz lenne pontos számot mondani, hány jelölt lépett vissza, illetve hány képviselőjelöltet hívott vissza pártja, s még nehezebb lenne felbecsülni azt, hányan léptek vissza azért, mert az államvédelmi hatóság munkatársainak listáján szerepeltek. Közülük valójában hányan voltak „tevékeny munkatársak"? Egyáltalán, ki lehet ma biztos abban, hogy nem szerepel az államvédelmisek listáján? Az ember ma nemcsak saját rokonaiért, legközelebbi hozzátartozóiért, barátaiért, hanem még önmagáért sem merné tűzbe tenni a kezét. Mindenki gyanús, sőt minél többet gondolkodom saját múltamról, annál gyanúsabb vagyok önmagam előtt is. Oly sokszor kerültem kapcsolatba kétes hírű emberekkel. Sőt, otthonomba rendszeresen látogató barátaim között is akadt egy, akit csak a múlt év végéig támogattak rendszeres bőkezűséggel „szülei". Azóta kisebb-nagyobb kölcsönöket kér, s változatlanul rendkívül jól tájékozott. És lám, máris beleestem az időzített csapdába, bár nem egyedül. Sztálin győzelmi táncot rophat tágas kriptájában. Kezdünk ugyanolyan pszichopatává válni, mint a nagy bajuszú diktátor, aki mindenkiben ellenséget, árulót, ügynököt látott. S milyen jól szórakozhatott a konstruált vádakon és pereken Visinszkij, aki valóban a cári rendőrség munkatársából lett Sztálin legfőbb ügyészévé, fővádlójává. 1948 után a keleti blokk államai is átvették a sztálini módszereket. „A saját sorainkban is keresnünk kell az ellenséget", állították, és sorra bizonyították be még a túlontúl is párthű, sztálinista elvbarátaikról is, hogy a polgári demokratikus rendszer titkosrendőrségének ügynökei voltak. Sajnálkozni aligha lenne érdemes fölöttük, hiszen ha nem is voltak beszervezett ügynökök, sorsukat kiérdemelték a demokratikus ellenzék likvidálásában alkalmazott módszereikkel. A jelenség hasonlósága az, ami nyugtalanító. Mert abban a pillanatban, amikor valamilyen politikai erők felvetik „a saját sorainkban megbúvó ellenség" képét, búcsút mondhatunk a demokráciának. Az ellenség egységre kényszerít minket. A „sorainkban megbúvó ellenség egyfajta szükségállapot bevezetését kényszeríti ránk, s üldözési mániában szenvedő pszichopatává változtat minket. Az ember saját hozzátartozóiban, munkatársaiban sem bízhat meg? Az ellenség köztünk van! Az éberség lesz a jelszó (ismét!), zárni kell a fiókokat, elrejteni minden iratot, mert az éberség csak gyakorlással válik megszokássá. Hogy ez történt a múltban is? Istenem, annyi baj legyen, hiszen a múltat sohasem lehet teljes egészében elvetni. Minden múltban akad valami pozitívum. így léphet ismét működésbe az ötvenes évek hatalmi mechanizmusa, éledhet fel a félelem légköre. De nemcsak a félelem légköre! Sztálin a maga módján zseniális pszichopata volt. Tökélyre vitte hatalma biztosításának módszereit. Az áldozatai a cinkosai voltak, s a cinkosai közül kerültek ki áldozatai. A nemrégiben rehabilitált Buharin készségesen szövetkezett Sztálinnal Kamenyev kivégzésére, holott tudta, ártatlan. Aztán ő is sorra került. Nálunk sem volt ez másként. A hatalmi maffiát, összefonódást sokan csupán a kommunista párt csúcsára, esetleg a párttagok körére szeretnék leegyszerűsíteni. Igaz, az ötvenes évek kommunistáival elítéltették a polgári demokráciát, Slártskyt és társait, a szerzeteseket... Az ítélőbírákból később elítéltek lettek. No, de nem az államhatalom ítélte el őket! A saját elvtársaikkal hagyatták jóvá az előre megfogalmazott ítéleteket, kizárásokat. És a nem párttagok? ötévenként szavaztunk bizalmat a CSKP-nak, s bíztuk meg a további uralkodással. Hogy féltünk szavazni? De hát éppen ez volt a „választások" lényege. Nem a szavazatunkra tartottak számot, hanem a részvételünkre, mert a 99 százalékos győzelmet deklaráló eredménnyel minden résztvevő cinkossá vált, s legalább bokáig sárossá. S ugyan mi célja volt a hatalmasra duzzasztott államvédelmi apparátusnak? Miért kellett beszervezni 16 éves gyerekeket? Hány ügynöke és munkatársa volt egyáltalán az államvédelemnek? Százezrek vagy tán milliók? Minek? Hogy még az ügynökök is féljenek? Az információgyűjtést sokkal olcsóbb, egyszerűbb, objektívabb eszközökkel is megoldhatták volna. Nem, ennek a nagy szennyes játéknak nemcsak a félelemkeltés, a mindenre kiterjedő ellenőrzés volt a célja, de mindezek mellett elsősorban talán az, hogy minél több ember váljon zsarolhatóvá, fonódjon össze a létező hatalmi struktúrával, egyszerű kiszolgálóként, potenciális besúgóként, minél több ember létérdeke legyen a status quo megőrzése... S ha egyesek megfeledkeztek arról, hogy egykor pocsolyába léptek, magukra vessenek! Nem merném azt állítani, hogy az elmúlt három évtizedben sose léptem pocsolyába, sose mondtam olyan dolgokat valakinek, ami méltóvá tehetett egy „bizalmi" bejegyzésre. Magamért sem merném tűzbe tenni a kezemet. Fejet kell hajtanom Sztálin zsenialitása előtt. Amikor az ország lakosságának jelentős része nap mint nap, újabb és újabb összesítetten hamisított kimutatások, statisztikák készítésével foglalkozott, létezett egy kimutatás, melyet sosem fogalmaztak újra, soha sem dolgoztak át a napi igények szerint, s melynek első lapjai elsárgultak már az elmúlt évtizedek alatt. Kíváncsi lennék a benne szereplő nevekre, ha tudomásom szerint soha nem is ártott nekem egyikük (egyikünk?) sem. De nem tudom, valóban ismerni akarom-e a teljes listát. FEKETE MARIAN Úton-útszélen S

uhan velünk az autó Pozsony felé, mégis, szinte vánszorgásnak tűnik a sebesség. Ezen az autópályán Mercedesek, Fiatok, BMW-k falják mohón a kilométereket; a minap egy Porsche húzott el mellettünk akkora sebességgel, hogy a sofőrünk megijedt. Mintha a semmiből tűnt volna elő, egy villanás, s már el is tűnt az erdő kanyarulatában, legalább kétszázzal, Amatőr politikusok Rázkódik, imbolyog, hintáztat a Škoda, alig bírja az iramot. Pedig sietni kell, most mindig rohanni kell, mindenütt ott kéne lenni, ahol történik valami. Mellettem Sz. L. ül, rettenetes macskakaparással jegyezget valamit, majd magnóba mondja, mert írását el nem olvasom. Elöl J. L. alszik, feje fáradtan lóg oldalra, csapzott haja után ítélve inkább hobónak tetszik, mint a parlament alelnökének. Félóra múlva felébred, beleolvas az újságba, kisvártatva újból szunyái. Sz. L. ledobja az ingét, hülye kérdéseid vannak, mondja, nézd ezt az ingnyakat, tegnap úgy mentem el Pestre, hogy estére otthon leszek, ehelyett éjjel Prágába, már nem bírom elviselni magamon. Egybefolynak a napok, a képek összemosódnak. Hétfő van, vagy szombat? Ma hajszoltam az amerikai milliomost Prága-szerte, vagy tegnap? Nem, tegnap zsűriztem, tegnapelőtt író-olvasó találkozó a gyerekekkel, azelőtt... Szétszakad az ember agya. Pedig mi ez ahhoz képest, amit ezek a srácok vállaltak magukra! Mint eső után a gomba, úgy nőttek bele napok alatt a politikába. Tegnap Budapesten, ma Prágában, holnap talán Varsóban. Nyúzottak, karikás a szemük. Éjszakai ingmosások, hajnali kelések, csak a választásokig kibírni... Amatőr politikusok. Hónapokkal ezelőtt vidéki városkában éltek, szerkesztők voltak és diákok, gyereket neveltek és könyvet olvastak, a belügyesek elől bujkáltak és konspiráltak. Ma úgy csörtetnek végig a várudvaron, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. Pedig pár hét, hónap, múlva, úgylehet, ismét szerkesztők lesznek, egyetemi tanárok, családapák és írók. Ők ,,viszik el a balhét", s utánuk jöhetnek a profik, az előkészített terepen a Góliátok, a nagymellényűek, a hidegfejűek, a pártvezérek és képviselő urak. J. B., akit leültettek, szekáltak, végül nem bírta idegekkel: aláírt egy papírt, hogy leléphessen. Visszajött, tovább gyepálták, ő lett a csendes forradalom hőse, s azért a vacak aláírásért ráhúzták a vizes lepedőt. A mór mehet. Ez mára cápák világa, fiúk, mondanám, ez még a cápák világa, túl zavaros még errefelé a víz. De hisz ők ugyanolyan jól tudják. H

irtelen bevillan egy kép: őzike legelészik a vetésben, közvetlenül a magasfeszültségű vezeték vasoszlopa mellett. Sejti-e vajon a halálos erő közelségét? Majdnem elrikkantom magam: oda nézzetek! De mire szólnék, rég messze járunk, különben is, oly fáradtak, mire odapillantanának, se óz, se vetés, se idilli kép. Csak a túlfeszített idegek, akár a hegedühúr, csak a rohanás, és ez az imbolygó, ütött-kopott Škoda az országút elegáns, nagy hajói között. KÖVESÓI KÁROLY