Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-15 / 112. szám, kedd

A BERLINER ZEITUNG című keletnémet napilap tegnap Václav Havelt nevezte a cseh-szlovákiai elnökválasztások egyértelmű esélyesének. A lap hangsúlyozta, hogy a jelenlegi államfőt a heterogén Polgári Fórum jelöli erre a tisztségre. Havel csupán egy rövid átmeneti időszakra akart államfő lenni, legfőbb feladatát abban látta, hogy előkészítse a szabad választásokat. Politikája és tevékenysége azonban arra késztetett számos állampolgárt, hogy feltegye a kérdést, miért ne pályázhatna az államfői tisztségre a rendes kétéves időszakra. Havelnek, mint integrációs személyiségnek nagy tekintélye van - állapítja meg a napilap. A lakosság széles rétegei Havelt tartják a remények megvalósítójának, s a Berliner Zeitung épp ezért benne látja az egyértelmű esélyest. Mazowiecki nem akar vitába szállni Walesával Előkészületek a helyhatósági választásokra (ČSTK) - Tadeusz Mazowiecki lengyel kormányfő vasárnapi sajtóértekezletén nem volt hajlandó állást foglalni Lech Walesa legutóbbi kormányellenes kirohanásaival kapcsolatban. Walesa vasárnap egyebek között azzal vádolta meg a kabinetet, hogy manipulálja a demokráciát. Az újságírók megkérdezték a kormányfőtől, mi a véleménye Walesának arról a kijelentéséről, miszerint a legteljesebb harcot kell folytatni annak érdekében, hogy megakadályozzák a zavargásokat és biztosítsák a politikai pluralizmust. Minderről a kormányfő csak annyit mondott, hogy nem kívánja Walesa szavait kommentálni. Anélkül, hogy pontosította volna, mire is gondol, Lomonoszov Egyetem Befejeződött a diákok éhségsztrájkja (ČSTK) - A moszkvai Lomonoszov Egyetem hallgatói vasárnap befejezték kétnapos éhségsztrájkjukat, amellyel a demokráciáért harcoló kínai diákok iránti szolidaritásukat kívánták kifejezésre juttatni. Ezt az éhségsztrájkot néhány álarcos diák Lenin egyes műveinek az elégetésére használta ki. Szemtanúk szerint ezek a fiatalok élesen bírálták a szovjet rendszert, párhuzamot vontak a jelenlegi szovjet helyzet és aközött, hogy Kínában hiánycikknek számít a demokrácia. A Lomonoszov Egyetem tiltakozó akcióját az országban ötven más főiskola is támogatta. xxx Az AP amerikai hírügynökség közzétette a pekingi főiskolások körében végzett közvéleménykutatás eredményeit. A főiskolásoknak kevesebb mint húsz százaléka ellenzi csak az újabb kormányellenes tüntetések megszervezését, s több mint egyharmaduk nagyon kiábrándítónak tartja az ismételten bevezetett politikai nevelést az egyetemeken. Harminc százalék teljes támogatásáról biztosította egy esetleges újabb demokráciát követelő mozgalom elindítását. A mongol vezetés Moszkvában tárgyal (ČSTK) - Mihail Gorbacsov szovjet államfő és pártfőtitkár tegnap a Kremlben tárgyalt Punszalmagijn Ocsirbattal, a mongol Nagy Népi Hurál Elnökségének elnökével és Gombodzsavin Ocsirbattal, az MNFP KB főtitkárával. A felek egyetértettek abban, tökéletesíteni kell az együttműködés formáit, s főleg a kereskedelemben és a gazdaságban kell átalakítani a kölcsönös viszonyt. Áttekintették a két országban zajló mélyreható reformokat, az időszerű nemzetközi problémák közül az ázsiai és csendes-óceáni térségnek szentelték a legnagyobb figyelmet. A legfelsőbb mongol vezetőd Anatolij Lukjanovval, Eduard Sevardnadzéval és Alekszandr Jakovlevvel is tárgyalnak. Hogyan halt meg a diktátor? Francia sajtóértesülés szerint Nicolae Ceausescu nem a kivégzőosztag előtt halt meg, hanem az ítélet kihirdetése után a katonák kínozták halálra. A Journal du Dimanche című hetilap legfrissebb száma egy bukaresti belügyi tisztviselőt idéz, aki szerint a katonák a kínzásokkal azt akarták elérni, hogy a néhai diktátor árulja el külföldi bankbetétjeinek számát és kódjait. A meg nem nevezett belügyi forrás szerint Nicolae Ceausescu a kínzások közben, mielőtt felfedte volna a követelt adatokat, szívrohamot kapott és meghalt. Elena Ceausescut nem vetették alá kínzásoknak - tette hozzá az illetékes, akinek állításait ugyanebben a riportban egyébként már cáfolja is Gelu Voican miniszterelnök-helyettes, aki jelen volt a titkos statáriális eljárásnál. A most feltárt részletek tovább bonyolítják azt a máris zűrzavaros képet, amely Ceausescuék haláláról a kivégzés óta kialakult. A kivégzést bemutató videofelvételek nyilvánosságra kerülése után francia orvosszakértők szinte azonnal kétségbe vonták azok hitelességét. Azzal érveltek, hogy a felvétel idején a szakemberek számára árulkodó jelek szerint a házaspár már órák óta halott volt. Felfigyeltek arra is, hogy mindkét tetemen csupán egy-egy igazán jól látható seb volt, az is a fejükön, ami azt sugallja, hogy Elena és Nicolae Ceausescut már korábban, egyetlen pisztolylövéssel közelről főbe lőtték. (AP) kijelentette, vannak különbségek, amelyeket nem lehet a nyilvánosság előtt demonstrálni, hanem le kell küzdeni azokat. Országszerte teljes ütemben folynak az előkészületek az első szabad helyhatósági választásokra, amelyekben összesen 52 028 képviselőt választanak be a vajdasági, városi és helyi nemzeti tanácsokba. A jelöltek száma megközelíti a 72 ezret. A Szolidaritás állampolgári bizottságai képviselik a legjelentősebb politikai erőt, a mandátumok 71,3 százalékáért szálltak versenybe. Utánuk a független jelöltek következnek, harmadik helyen a Néppárt áll, majd pedig a szociáldemokrácia következik. A Gazeta Wyborcza szerint a Szolidaritás állampolgári bizottságai amerikai pénzügyi támogatást is kapnak. Rizskov megy? Eduard Sevardnadze jelenlegi külügyminiszter lehetne a Szovjetunió következő kormányfője - írta vasárnapi számában a Newsweek című hetilap, amely meg nem nevezett nyugati diplomatára hivatkozott. E forrás szerint Mihail Gorbacsovnak, a Szovjetunió elnökének szándékában áll a közeljövőben felmenteni miniszterelnöki tisztségéből Nyikolaj Rizskovot, mivel a kormányfő, állítólag, nem képes megoldani a szovjet gazdasági problémákat. A Newsweek egyben megjegyezte, magas rangú szovjet politikusok megerősítették, hogy Rizskovnak nehézségei vannak, de elutasították azokat a találgatásokát, melyek szerint Sevardnadze léphetne helyébe. (ČSTK) Albániai útja után Az ENSZ-főtitkár elégedett (ČSTK) - Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára kétnapos albániai látogatása után vasárnap Tiranából Rómába utazott. Albániai látogatása végén megelégedéssel szólt az országban végbemenő változásokról. Ismeretes, hogy Pérez de Cuellar útja előtt a tiranai vezetés olyan lépésekről döntött, amelyek a belpolitika liberalizálását jelentik. A világszervezet főtitkára sajtóértekezletén közölte: az albán vezetők biztosították őt, hogy folytatják a most megkezdett reformokat, s hangsúlyozta a tiranai kormány „rugalmasságot tanúsított az emberi jogokkal kapcsolatos kérdésekben is"." Tarik Aziz iraki külügyminiszter vasárnap este váratlanul Rómába érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson Pérez de Cuellarral az iraki-iráni konfliktus rendezésének lehetőségeiről. Az olasz külügyminisztérium cáfolta azokat a híreket, melyek szerint Aziz az olasz kormány képviselőivel is találkozik. Tömbök és törésvonalak Szinte nincs valamirevaló politikus, katonai szakértő, aki ne mondott volna véleményt napjaink egyik legidőszerűbb kérdéséről, a tömbök sorsáról. Az egészben - éppen a kelet-európai változások miatt - az az érdekes, hogy a legnagyobb nézeteltérések nem a Varsói Szerződés, hanem a NATO jövőjének a megítélése körül vannak. Az ugyanis mindenki számára világos, hogy a VSZ, mint katonai szervezet lényegében megszűnt működni, bár senki sem döntött a felszámolásáról. Megszűnt ugyanis az az ideológia, amely eddig összetartotta, a gyökeres változások térfelünkön pontot tettek a ,,teljes nézetazonosság" korszaka után. Egyedül Moszkva hangsúlyozza makacsul a szervezet fennmaradásának szükségességét, nem mintha nem látná, hogy eddigi szövetségesei számos fontos kérdésben más álláspontra helyezkedtekhelyezkednek. A német egyesítés (például, a márciusi külügyminiszteri találkozó), Németország NATO-tagsága mellett több leszerelési és biztonságpolitikai problémát is lehetne még említeni. Múlt heti strasbourgi beszédében Václav Havel is megjósolta a VSZ fokozatos megszűnését, mondván, hogy a NATO, mint demokratikusabban és jobban működő struktúra inkább válhat az új nagy északi biztonsági övezet alapjává. Ha mindez igaz, akkor miért nem lépünk ki mi vagy szomszédaink a VSZ-ből, miért nevezték például magyar vezetők időszerűtlennek az SZDSZnek azt a javaslatát, hogy Budapest hagyja ott a szervezetet? Sok összetevője van e kérdéskörnek, a legfontosabb szempont talán az, tekintettel kell lenni Moszkva biztonsági érdekeire - ez politikai és földrajzi realitás. Talán nem a legmegfelelőbb kifejezés, de „honorálni" kell azt is, hogy Moszkva kezében a VSZ már nem a diktátum eszköze, hanem tárgyalási alap. Elég nehezen nyelték le a szovjet tábornokok azt is, hogy ki kell vonulniuk Közép-Európából, s ezért nem szabadna még jobban elmérgesíteni a helyzetet. Hiszen most még senki sem tudhatja, mi az igazság az állítólagos Gorbacsov elleni katonai összeesküvés körül, hogy milyen szerepet fog játszani a jövőben a Szovjetunióban a hadsereg, tekintve hogy a szovjet birodalom széthullása megállíthatatlannak tűnik (legalábbis békés eszközökkel). Kelet-Európának és a Nyugatnak sem érdeke, hogy - amint a The New York Times írta - odahaza azzal vádolhassák Gorbacsovot: ,,Sztálin megnyerte a háborút, ô viszont elvesztette a békét". Meggyőződésem: Gorbacsov tudja, hogy a tagköztársaságok függetlenedése nem akadályozható meg, csakúgy, mint a VSZ elhalása. S e kettőt azért említettem így együtt, mert a Varsói Szerződés szerepmódosulására, felbomlására nagyon nagy hatással van a szovjet belpolitikai helyzet. Más az ábra a NATOval. Katonai szempontból már ma is ez az egyedüli egységes szervezet Európában. Véleményem szerint a volt szocialista tömb országainak visszatérése Európába ,,hosszú menetelés" lesz, -IRAKÚJ SZÚ 1990, V, 15. A Tigris parti metropolisban nemzetközi politikai nagyhét eseményei zajlottak az elmúlt napokban. Csütörtökön tartották meg az iraki „Béke, barátság és szolidaritás" széles körű konferenciáját, amelyen a világ mintegy félszáz országából érkeztek küldöttek: társadalmi-politikai szervezetek képviselői, újságírók, tudósok. Három nappal korábban az „Arab népek szolidaritási konferenciáját" nyitották meg. Ezen Szaddam Husszein elnök egyik helyettese, Izzat Ibrahim ostorozta kemény szavakkal azt a hazája ellen kibontakozó nemzetközi propagandakampányt, amely szerinte Irak lejáratására irányul, s célja aligha lehet kevesebb, mint hogy hozzászoktassa a világot: fogadja el, vegye természetesnek, az Irak elleni esetleges fegyveres fellépést. Az úgymond megelőző és megtorló támadásra az adna okot, hogy Irak viszontfenyegette Izraelt: vegyi arzenáljának bevetését helyezte kilátásba egy esetleges izraeli légicsapás vagy rakétatámadás ellensúlyozására. Az ilyesmire pedig - a jeruzsálemi logika szerint - akkor lehetne okot adni, ha Irak továbbra is folytatná fegyverkezését. A Bagdad és Teherán között létrejött fegyverszünet óta nem került sor érdemi leszerelésre, és az sem titok, hogy a Közép-Keleten továbbra is folynak a lázas erőfeszítések a fegyverbeszerzésekre, a hadifejlesztésre. Irak ezúttal az atomfegyverkezés gyanújába keveredett, főként azóta, hogy kipattant a kérészéletű szenzáció. Az tudniillik, hogy Bagdad - állítólag - atomfegyverek működtetésére is alkalmas gyutacsokat vásárolt. Az Irak-ellenes nyugati kampány hatására ugyan az üzlet meghiúsult, de a vesem lenne, hiszen az ország újonnan kifejlesztett rakétáit, minden fegyvert, minden pusztító eszközt képesek eljuttatni oda, ahonnan potenciális veszély, provokáció vagy viszontválasz fenyeget. Aztán itt van a legzavarosabb ügy, a kémkedés vádjával kivégzett angol újságíró esete. Bagdadban tévékenykedő nyugati diplomaták sem titkolják véleményüket, miszerint bizonyos londoni következetlenségek is hozzájárultak ahhoz, Tervek és talányok szélyesen felforrósodott propagandahadjárat heve nem lohadt. Ebben a helyzetben politikai bombaként hatott Szaddam Husszein elnök bejelentése, hogy Irak - mintegy jelezve, mennyire nevetséges ez a nemzetközi bojkott, a névreszóló COCOM-lista - saját erőből, saját lehetőségeit felhasználva előállította az inkriminált eszközöket. Ezekből egyet be is mutatott a tévénézőknek. A híres-hírhedt vaskereskedelmi talány, az óriáscsövek botránya is Irak nemzetközi tekintélyének aláásását szolgálná. Ágyúcső vagy olajcső? - ez itt a kérdés, és semmi közük sincs egy óriáságyú lázálmához. Ilyesmire szükség hogy a bizonyítottnak ítélt kémkedést itt - Irakban - végrehajtott halálos ítélettel torolják meg. Veszélyszagú most az évszakhoz képest meteorológiai értelemben is felforrósodott bagdadi levegő. Az esélylatolgatás - háború? béke? győzelem? belső megrázkódtatást okozó vagy lezáró robbanás? - szenvedélyessége mutatja: ezt a felerősödő politikai fenyegetettséget nem lehet félvállról venni. A beígért társadalmi-politikai reformprogramokról most kevesebb szó esik. A jobbszeműek azt is tudni vélik, a katonai felkészültséget országszerte érzékelik. A fővárosban pedig folyamatosan észlelhető jelei immár inkább a potenciális támadók sorában első helyre feltételezett Izraelnek szólnak, mintsem a makacs, de meggyengült, veszélyes, ám elfáradt, gondjai iszapjában elzsibbadó Iránnak. Az egymás sarkát taposó szolidaritási konferenciák egyik célja, hogy az iraki veszélyérzetet pánarab lelkiállapottá tegyék, megalapozva ezzel a cselekvő szolidaritást. Másrészt arra kívánnak rámutatni, hogy Irak veszélyeztetettsége nem hagyhatja közömbösen a nagyvilágot sem, hiszen a béke oszthatatlanságába Irak biztonsága is beletartozik. Ez pedig nem lehet sem szuperhatalmi praktikák kockára bízható tétje, sem regionális politikai végjátékok utolsó vagy utolsóelőtti aduja. De ezzel az új, újonnan erősödő buzogású veszélyforrással - a szándékoktól függetlenül - messzire terelődik a figyelem a következő arab csúcs már rég beprogramozott témájáról, a palesztin kérdésről. Talán ez is oka annak, hogy az általánosságokban mozgó helyeslés és támogatás dacára még mindig nincs végleges, végérvényesen megállapított helyszíne és dátuma az arab csúcsnak. KRAJCZÁR IMRE, Bagdad főleg gazdasági okok miatt. Lényegében senki nem ért egyet azzal H^szovjet állásponttal, hogy az egyesült Németország semleges legyen e hosszú menetelés, vagyis az átmenet időszakában. Nem vitatom az új és minden szempontból erős nagy Németország miatti aggodalmak létjogosultságát. Egy ilyen európai nagyhatalom semlegessége csak a bizonytalansági tényezőket erősítené, míg a NATO-tagság bizonyos ellenőrzést jelentene felette. Hozzá kell tenni, azok véleménye tűnik elfogadhatónak, akik szerint az új szerephez a NATO-nak is gyökeresen meg kell változnia. Ez lesz a július első hetére meghirdetett NATO-csúcsnak a fő küldetése, vagyis az új stratégia kimunkálása, a nukleáris doktrína felülvizsgálata. Bush nemrégiben kijelentette, hogy lemondanak az atomtüzérség és a szárazföldi, 120 kilométer hatótávolságú Lance-rakéták korszerűsítéséről (ez a hatótávolság megnégyszerezését jelentette volna). Ugyanakkor egyelőre ellenzi Európa teljes atomfegyver-mentesítését: „Az USA nem engedi meg, hogy Európa egy hagyományos háború számára váljon biztonságossá. A történelmi tanulságok közül kevés dolog annyira egyértelmű, mint az, hogy az európai békét csak a hagyományos és a nukleáris erők kombinációja szavatolhatja." A NATO nukleáris tervezőcsoportja pedig a múlt héten az atomtüzérség felszámolása mellett döntött. Nem határoztak viszont arról, hogy azt egyoldalúan tegyék-e vagy a Szovjetunióval való tárgyalások eredményeként, továbbá az elavultnak számító jelenlegi Lance-rakéták sorsáról is júliusra napolták a döntést, mivel London hangsúlyozta, ellenzi a teljes felszámolásukat, azaz a harmadik nulla megoldást. Aggodalmakat kelt viszont: N ATOberkekben mind több szó . esik a fejlesztés alatt álló, repülőgépekről indítható új taktikai atomrakéták majdani elhelyezéséről Európában. Ez ellentmondani látszik azoknak, akik a nukleáris tervezőcsoport ülését úgy jellemezték,„hogy azok megtették az első lépést az atomstratégia módosítása felé. E korszerűsítési tervekre hivatkozhat Moszkva, amikor azt állítja, hogy számára a NATO még fenyegetést jelent, nem alakult át politikai klubbá (Sevardnadze) és hogy még fennáll a háborús veszély (Jazov honvédelmi miniszter). Persze, senki sem hiszi, hogy a NATO az atomfegyverek bevetésére készül, ezek a taktikai eszközök a jelenlegi NDK-t, Csehszlovákiát, Lengyelországot érhetik csak el. Ilyen szempontból tehát nincs sok értelmük. Éppen ezért kérdés, hogy a rugalmas nukleáris válaszadás doktrínájának megőrzéséről szóló mostani nyilatkozatok mögött menynyi a valós szándék és mennyi a taktikázás a hónap végén kezdődő szovjet-amerikai csúcs előtt. Nagyon is elképzelhető: ezeket a fegyvereket sok nyugati politikus is csak alku tárgyának tekinti. Felszámolásuk ugyanis nagymértékben csökkenthetné a Németország NATOtagsága miatti szovjet aggodalmakat. S különösen így lesz az akkor, ha a bécsi hagyományos leszerelési fórumon sikerül aláírni a megállapodást. Korábban ugyanis biztosra vettük, hogy ez az idén tető alá kerül, de most ismét indokolt a feltételes mód, mert a leszerelési tárgyalásokon az utóbbi hónapokban keményedett a szovjet magatartás, csökkent Moszkva kompromisszumkészsége. Ami szintén az előbb elmondottakat erősíti meg, azt, hogy oda kell figyelni arra, mit mondanak és tesznek a szovjet főtisztek. MALINÁK ISTVÁN MADAGASZKÁR Támogatás híján meghiúsult a puccs (ČSTK) - Az Indiai-óceánban fekvő Madagaszkár szigetén vasárnapra virradó éjszaka lázadók egy csoportja államcsínyt próbált végrehajtani. Tizenhárom puccsista elfoglalta az állami rádió épületét, hogy felszólítsa a lakosságot Didier Ratsiraka elnök diktatúrájának megdöntésére. A lázadók felhívása azonban csekély visszhangra talált,