Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-15 / 112. szám, kedd

Megmérettetés és önbizalom A kassai Thália Színpad társulata Budapesten Egy színházi előadásnak legalább annyi „nézete" van, mint nézője. Ehhez természetesen társulnak maguknak az alkotóknak, a létrehozóknak a perspektívái. Évtizedekig főhet saját levében egy színházi társulat, ha nincs módja a megmérettetésre. Persze, ennek a „nyitásnak" mindig meg kell teremteni az előfeltételeit. Beke Sándor, a Thália Színpad alapítója tizenöt év után mintha ott folytatta volna munkáját, ahol abbahagyatták vele. Richard Nash Az esőcsináló című drámájában a ,,rógi" társulati tagokkal és az általa annak előtte nem ismert fiatalokkal célozta meg azt a minőséget, amelyre ez a társulat az ó kényszerű távozása óta vágyott. Ezzel a produkcióval lépett szélesebb szakmai közönség elé a kassai Thália Színpad. Kollár Pétervezetésével elsősorban az önbizalom erősítése és a megmérettetés folyamatos szándéka motiválja őket. A folyamat az első mérföldköve volt a május 3-4-i budapesti és a május 5-ei miskolci vendégszereplés. Ennek kapcsán nyilatkoztak néhányan a vendégjáték jelentőségéről. Beke Sándor, Az esőcsináló rendezője, a Magyar Területi Színház igazgatója: - Egy színháznak jó, ha a híre azonosul önmagával. Nagyon jó, ha ott van a köztudatban, s az sem árt, ha kicsit jobban minősítik, mint azt a nézők általában tudják. Mire gondolok? Meggyőződésem, hogy a Thália Színpad budapesti vendégszereplésével nem revelációra törekedett,, nem azt akarta megmutatni a többi színháznak, hogy lám, lám miként kell színházat csinálni. Arról van szó, hogy ez a társulat a köztudatban nincs annyira jelen, mint a kolozsvári vagy az újvidéki színházak. A publicitás, a televízió, a rádió, a sajtó figyelme hozzásegít ahhoz, hogy a közönség tudatosítsa: létezik Kassán egy magyar színház, amely nem egészen önálló, ezért szeretne önállósulni. Nem kevésbé fontos az, hogy a mindennapi létezés gondjairól is tudomást szerez a szakma. Másik fontos ok, hogy a kisebbségi magyar színházzal szembeni előfeltételeket is rombolja. Márpedig az előítéleteket egyszerűen csak jelenléttel lehet leküzdeni. Ezek legtöbbször negatív előítéletek. Egy-egy fővárosi színház előítélettel viseltetik minden vidéki színházzal szemben, kivéve a kaposvári és itt-ott a szolnoki színházakat. A többit nagy nehezen ismeri el. Ezt a csatát minden színháznak meg kell vívnia, s amilyen csatát nyer, olyan rangsort kap. Természetes, hogy nem szeretnénk a rangsor végén kullogni. - Miként értelmezhető, hogy a cseh-szlovák színházi kultúrát az egyik magyar társulat képviseli a nem akármilyen hímévnek örvendő Pesti Színházban? - Úgy vélem, annak a kultúrának tartozéka a kisebbségi, ebben az esetben a magyar kultúra. Ha kötődünk a magyar kultúrához, ugyanakkor nem tagadhatjuk meg a jó értelemben vett együttélési kapocs szerepét, amelyet egy kisebbségi kultúra tölt be a többségi kultúrák viszonyrendszerében. A kulturális vezetés jól döntött, hogy ebben a közeledési folyamatban helyt adott egy ismét lélegzethez jutó magyar színháznak. Demonstrálva életképességét, amely alapján nagyobb odafigyelést, támogatást igényelne. - Hol látod a kassai Thália Színpad helyét? - Ennek megállapítása a kritikusok dolga. Az azért tény, hogy mind Az esőcsináló, mind a legutóbbi bemutató, a Miro Procházka rendezte A pillangók szabadok című produkció megállja a helyét a magyarországi vidéki színházakkal való összehasonlításban. Kivéve természetesen a kaposvári produkciókat. Egy színháznak a híre csupán attól, hogy Debrecenben van, lehet egészen jó; bár, Kassa sem elvetendő helyszín, ha a színháztörténetre gondolok. Sajnos a „kisebbségi" jelző leminősít. - Ennek megszűnése hosszú folyamat? - Hosszú, s rendszeres megmérettetésre van szükség. Mégis sok kollégámnak azt tanácsolnám, hogy a jelenléttel vigyázni kell, csak akkor szabad másutt mutatkozni, ha értéket tudunk felmutatni. Most különösebb értéket nem tudunk felmutatni, de jó produkciót hoztunk el. Nem kisebbségi drámaíró művét, nem eredeti darabot, ami önmagában is fontos lehetne. Ezért más ez a megmérettetés. xxx Más lehet a színészeknek is, akik életpályájuk zenitjén jutnak el Budapestre, akik eddig mindenkor és minden körülmény között önmaguk lelkéből szakítva ki egy darabot, álltak a színpadokon. A Pesti Színház deszkáin régen is, ma is a nagyok játszottak - a legnagyobbak. - Milyen érzéseket, gondolatokat indukál bennetek ez a lehetőség? - kérdeztem Boráros Imrét, aki az elődás egyik főszereplője. - Egy színésznek nagy önbizalmat ad egy ilyen vendégjáték. A mai színházunk számára ritkán adódik lehetőség, hogy Budapesten játszszon. Egy hónappal ezelőtt a komáromi együttessel voltunk itt. Az az előadás a Csehszlovák Kultúra Házában volt, és nem a Váci utcában. A vendégszereplés helye, a múlt történései, a Vígszínház nagyjainak a lábnyoma, kezenyoma észrevétlenül hat. Ruttkay, Latinovits vagy a régi nagyok, Bilicsy, Bulla, Sulyok, Páger, Várkonyi szelleme lengi be a Pesti Színházat. Ez energiákat gerjeszt. Az előadást is meghatározakárcsak benyomásokként is rögzíteni... Pályája kiteljesedett. Szerepei - Illyés Lélekbúvárjában, meg Az esőcsinálóban - az utóbbi időben egyformán adtak szakmai és közönségsikert. - Ezért is örülök ennek a pesti vendégjátéknak. Mi - a Thália Színpad - egyszer már benne voltunk a köztudatban. Akkoriban olyan, ma már meghatározó rendezőegyéniségek is rendeztek nálunk, mint Zsámbéki Gábor. Azóta elfelejtettek minket, ami nem a mi hibánk, hanem a ránk kényszerített áldatlan, átkos helyzet következménye volt. Azt hiszem, a legjobb időben és az utolsó pillanatban került erre sor. Ha ez így ment volna tovább, elfeledkeznek rólunk, és mi is elfeledkeztünk vóioa a létezés, az alkotás öröméről. Számomra ez nagy elégtétel, hiszen mostanában leszek nyugdíjas, ebben a hónapban búcsúzom, s mint egy fináléban: jó Budapesten játszani. Itt talán más megvilágításba kerülnek dolgaink, s innen visszanézve még értelme is van annak a sokszor heroikus kitartásnak, amely a négy évtizedes pályafutásomat meghatározta. Ahogy a közönség reagált, az ritka sikerélményt adott a színésznek. - Mire készül ezután? - Bár nyugdíjas leszek, mégis számítanak rám, csak nem szeretnék benne lenni a nagysorozatú mesejátékokban, az utazások is fárasztóak. Azért egy-két szerepet évadonként még vállalok. A színésznek az élete a játék. Meg aztán kertet túrni akkor is tudok, ha bottal kell majd járkálnom. Amíg az erőm engedi, továbbra is játszom. - Hol látja a pályáján ennek a szerepnek a helyét? - Különös helyzet a színészé. - ' x fli ..W&feíHsí Az előadás egyik jelenete (Bodnár Gábor felvétele) za ez a vendégjáték; Talán nem mindig jó értelemben, de a színész - biztos vagyok benne - felvillanyozva játszik. - Milyennek láttad az első bemutatkozás közönségét, és milyennek érezted magát az előadást? - Nagyon jó érzésekkel távoztam az előadás után. Csodálatos vastaps volt, amely mindent pótol, és mindent megmagyaráz. Ha nem is teljes egészében, de voltak az elődásnak jó pillanatai. Az ember a saját bőrén érezhette, hogy hullámként oda-vissza működött az áramkör, s a végén a vastaps mindent igazolni látszott. xxx Más érzelmekkel, meghatározásokkal élte át az első budapesti előadást Lengyel Ferenc érdemes művész, aki beszélgetésünk elején nekem tett fel kérdést: - Ehhez a beszélgetéshez nem lenne közelebb Kassa? - Földrajzi értelemben semmiképpen sincs közelebb, az meg egy másik szempont, hogy a közvetlen élményt csak a helyszínen lehet, Sokkal több energiámba tellett az előző produkció kimunkálása, a Lélekbúvár szerepe. Ez az Apa remekül meg van írva, nem is kell sokat hozzátenni, csak eljátszani. Itt nincs olyan dolog, amit ki kellene találni. Ezzel szemben Illyés hőse sokkal összetettebb figura, mégsincs ilyen visszhangja a munkámnak. Az ember elgondolkodik ezen, hogy is van ez, de aztán belenyugszik a fogadtatás sikerébe... Keresve sem találhatnék jobb befejezést az élménybeszámolóhoz, mint Nánai István budapesti színikritikus gondolatait, amelyeket a Magyar Napló május 3-ai számában adott közre a kassai bemutatóról: „...az előadás nem csupán egy nó életének megszépítését példázó történet, hanem a sorsunk megváltoztathatóságába vetett hitet szuggerálja. A produkció tehát többről, fontosabbról szól, mint a darab. S az elmúlt hetek ottani történései azt igazolják, hogy nagy szükség van erre a hit-kisugárzásra." DUSZA ISTVÁN PAfTOK, POIlľlKiU MOZSMMM FÄÄ EGYÜTTÉLÉS POLITIKAI MOZGALOM A falu, a mezőgazdaság jövője Az Együttélés Politikai Mozgalom gazdaságpolitikai programtervezete kifejti: célunk elősegíteni, hogy Csehszlovákiában mielőbb hatékony, versenyképes, a világ felé nyitott, környezetkímélő szociális piacgazdaság jöjjön létre, amelyben érvényesíthetők lesznek a csehszlovákiai kisebbségek gazdasági érdekei is. Mindezzel kapcsolatban felvetődik hát a kérdés, miként lesz újjászületés a falun? Mozgalmunk a tenni akaró, a cselekvő együvétartozás, az együttélés mozgalma; a kisebbségek, a függőségben levők demokratikus jogvédelmének mozgalma, amely az önszerveződés alapján elítél és tagad mindennemű kizárólagosságot - ide értve az „elit" mindenhatóságát és a civilizált életforma egyedüli, világmegváltó küldetését. Célunk az értelem, az érzelem és a hit oszthatatlan hármas egysége alapján a természetes élet gyakorlati megvalósítása. Tagadhatatlan, hogy hazánkban jelentős fejlődést hozott a nagyüzemi mezőgazdasági termelés. Ez a struktúra azonban a gátlások olyan rendszerének kialakításához vezetett, amelyek feloldása nélkül nincs fejlődés, lehetetlen a továbblépés. Eközben - többek között: - megszakadt az ember és a föld közvetlen viszonya; - felmorzsolódott - a tisztességes értelemben vett paraszti-földműves életforma; - a falvak és a települések fokozatosan elnéptelenedtek; - szétzilálódtak a kisközösségek: a vidék, a falvak, a család és ezáltal a nemzeti kisebbségek léte is kockán forog; -a birtokviszonyok kaotikus áttekinthetetlensége és a mindenható állam erőszakos beavatkozásai folytán az érdektelenség eddig nem tapasztalt foka jött létre; - a vidék erőszakos urbanizálása révén megjelent a vidéki bérmunkások tömege; - nem alakult ki a tagok és a szövetkezetek tényleges együttélése és az új helyi öntudat sem. Mégis, miben rejlik a falu újjászületésének lehetősége? Nézetünk szerint vissza kell adni a vidék, a falu becsületét, meg kell szüntetni a mindenkori központ bábáskodását, a rendeletek és utasítgatások minden formáját, az „ejtőernyősök" kizárólagos hatalmát. A falu legyen végre a falué. Az állam a szabályozások áradata helyett csak a lényeges jogi és gazdasági feltételek, a piaci viszonyok esélyegyenlőségének alapján határozza meg. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk: -a birtok és tulajdonviszonyok méltányos rendezését, a használati jog indokolatlan elsőbbségének megszüntetését, illetve törlését a tulajdonjog előtt; -mindazon diszkriminációs törvény - és az ezekből eredő valamennyi közigazgatási intézkedés - felülvizsgálatát s érvénytelenítését, amelyek az emberi jogokkal ellentétben valós indokok nélkül, különösképpen a kisebbségi sorsban levő polgárokat fosztották meg a föld tulajdonjogától; - az állami szervek beavatkozási lehetőségének alkotmányos korlátozását a földtulajdon és a mezőgazdasági termelés jogviszonyaiba. Az említetteken kívül miben látja mozgalmunk az újjászületés garanciáit? Az útkeresést, az elvi alapokon nyugvó elképzeléseket mindenütt a helyi adottságokhoz és feltételekhez mérten szükséges alkalmazni. Az újjárendeződés, a létbiztonság megteremtése nem máról holnapra, hanem megfontoltan - az érvek és ellenérvek nyílt szembeállításával - csak fokozatosan lehetséges. A feltételek nélküli, erőszakos különválás, a széthúzás nem járható út, mert megbosszulja magát! Épp úgy, mint a minden áron történt, feltételek nélküli egyesítések. Elképzeléseinket tehát a következőkben foglalhatnám össze: Fontos 1) az önszerveződés és az önigazgatás elveit gyakorló vidéki városok, falvak és települések területi egybehangolása, az erőszakos átszervezések megszüntetése, a települések fokozatos gazdasági egységének létrehozása. A mezőgazdasági alaptermelésen kívüli feldolgozó ipar megteremtése és működtetése. Ez jó alapja lehet a területi egységek önállóságának, ami az ott élő emberek tényleges hazaszeretetét is erősítheti; 2) a földtulajdon alapelvei és a földdel való rendelkezés jogának tiszteletben tartása, ide értve a szabadforgalmazást is, továbbá a meglevő és eredményesen működő szövetkezetek fennmaradása s fejlesztése. A megváltozott szövetkezések legyenek a magántulajdont nem sértő gazdasági tömörülések, amelyeknek gazdái, tagjai bérmunkásokká degradált tömegek helyett hadd legyenek a szabad vállalkozók, a földjükhöz kötődő, a földjüket szerető és gyarapítani akaró, külső beavatkozásoktól mentesített szabad gazdálkodók. E szövetkezések tagjainak mindenkori és elidegeníthetetlen joga a szövetkezetből való távozás lehetősége is; 3) a jelenlegi tisztességes, földtulajdonnal nem rendelkező szövetkezeti tagok számára elfogadhatónak tartjuk a földbérlós és -vásárlás lehetőségének létrehozását. Teret nyitva ezzel a föld iránti vágy kielégítéséhez mindazoknak, akik a mezőgazdasági termelésben a vidéki, falusi életben látják jövőjük biztosítását. Ezzel szorosan kapcsolatos a 0,5-1 hektáros vidéki háztáji birtokok indokolt fennmaradása; 4) a kor követelményeinek megfelelően a mezőgazdasági termelést az esélyegyenlőség megteremtésével és sokrétű termelési vállalkozásokkal képzeljük el. Ezek alapját képezhetik az egészséges versengésnek, sikerélményt hozhatnak és mozgató erővel bírnak a jobb eredmények eléréséhez. Úgy látjuk, hogy reális és indokolt a háztáji kisbirtokok (0,5-1 ha), a családi magánbirtokok (10-15 ha), a farmergazdaságok (30-100 ha) és a magán-, illetve a 600 hektáron felüli szövetkezeti vagy állami mintagazdaságok sokrétűsége; 5) az állami szektorban elkerülhetetlen az eddig létező felvásárló, közvetítő és feldolgozó ipar központilag irányított monopolrendszerének felszámolása. Ehelyett a mezőgazdasági termelési egységek tulajdonjoghoz kötődő értékesítési, fogyasztási és feldolgozó létesítményeié a jövő; 6) a földtulajdon rendezése kapcsán felvetődik a földnélküli vidéki lakosság további sorsának kérdése, akár a várható munkanélküliséggel összefüggésben is. Látni kell, hogy a városok és az ipari központok munkáskezeket elszívó szerepe a jövőben csökken, esetleg megszűnik. A megoldás e téren is az egyetemes emberi jogok érvényesítése felé mutat. Az emberi sorsokat alapvetően befolyásoló út - az önálló kezdeményezés a vállalkozások útja. E jog elválaszthatatlan függvénye a felelősség, a lehetőségek sokszínűsége - többek között a szolgáltatások kiszélesítésével, társulások és részvénytársaságok révén, a használati jog alapján művelt földek újraelosztásával stb. Az Együttélés Politikai Mozgalom a birtokrendszer sokszínűségében, a tulajdonjogok rendezésében, a termelési formák esélyegyenlőségében, a kisközösségek gyors alkalmazkodóképességében látja a mezőgazdasági termelés és a falu újjászületését. Valljuk, hogy a falu: a parasztság, a földművesek és a mezőgazdaság problémáinak megoldása nélkül nem lehet országot építeni. Tevékenységünkkel ezt a célt akarjuk segíteni, mert Csehszlovákia legnagyobb nemzeti kisebbségét jelentő magyarságnak túlnyomó hányada éppen a mezőgazdaságban dolgozik. A 12-es sorszámot kapott mozgalmunk pedig épp a kisebbségek demokratikus jogvédelmét vállalta. Határozottan és vidéki lakosság számára figyelemre méltó programot kínálva. Várom hát észrevételeiket, kérdéseiket: Címem: Rózsa Ernő, 924 00 Galánta, Priečna 522. ÚJ SZÚ 892 1990. V. 12.