Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-11 / 110. szám, péntek

Új tananyagunk a politika? Beszélgetés SOMOGYI SZILÁRDDAL, a Magyar Diákszövetség szóvivőjével - Neved politikai körökben ismerősen cseng. Egyike vagya Magyar Diákszövetség alapító tagjainak, aktívan politizálsz. Jelentősen hozzájárulsz az MDSZ arculatának formálásához is. Megalakuláskor milyen távlatokkal számoltatok, s melyek azok az összetevők, melyeket vállalnotok kell ma is? - Két meghatározó sürgette az MDSZ létrehozását. Az egyik nyilvánvaló ok a diákokat sújtó novemberi, brutális rendőri beavatkozás volt. A második pedig egyfajta taktikai megfontolás. Egyetértek azzal, hogy a jelenlegi helyzetben értelmetlen nemzetiségi alapon politizálni, viszont a magyar diákság szempontjából ez elkerülhetetlennek játszott, mivel a szlovákiai és a magyar nemzetiségi iskolaügy közti hiányosságok kiküszöbölésére irányult. S hogy miben rejlett az említett taktikázás? Egyedül abban, hogy vállalnunk kellett a megalakulással járó esetleges retorziókat egy olyan helyzetben, mikor senki sem lehetett biztos abban, nem rónak-e ki rá 3-8 évig terjedő börtönbüntetést a szervezkedésért. így aztán a szlovák és a cseh diákszövetséghez hasonlóan november 21 -én mi is bejelentettük a megalakulásunkat. - Az eufórikus forradalmi állapotot törvényszerűen egy problematikus időszak váltotta fel. Mi a helyzet ma az MDSZben? - Főként a szervezeti profil kialakításával vannak nehézségeink. Nagyszámú középiskolás tagságunk van. Egy részük - talán a régi beidegződések miatt - helyettük döntő, róluk gondoskodó szervezetet igényel, amelynek tevékenysége kimerülne a különböző akciók, táborok szervezésében. Más részük viszont egy politikusán gondolkodó és tevékenykedő diákszervezetre tart igényt, melytől azt várják, hogy felkészítse őket a közvetett, vagy közvetlen politizálásra. Május 12-i közgyűlésünkön le szeretnénk zárni ezt a vitát, ugyanakkor meghatározni az utat is, melyet a diákszövetség járni fog. -Napjainkban sajnos tanúi lehetünk a nemzetiségi ellentétek kiéleződésének. Mennyire érint ez benneteket? - Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Szlovákiai Főiskolások Uniója és a Szlovákiai Középiskolások Uniója még mindig abból a hiteléből ól, melyet a forradalom alatt kivívott magának. Irántunk pedig szinte baráti a viszonyuk. Persze, nyilván az ó köreikben is akadnak nacionalista megnyilvánulások. Szerencsénkre az SZFU vezetőségét nagyon liberális, európai gondolkodású fiatalok alkotják, akik azon vannak, hogy megőrizzék a köztünk lévő jó viszonyt. -Az MDSZ független, önálló szervezetként kíván működni, elhatárolja magát az egyes pártokkal, mozgalmakkal való szorosabb együttműködéstől. De vajon megtartható-e hosszú távon ez a semlegesség? - Szó voltmár a diákszövetség profilját illető nézeteltérésekről. Nos, vezetőségünkben a második jelentős gondolati konfliktust éppen a pártatlanság értelmezése jelenti. A Magyar Diákszövetség Akcióbizottságának egy része a szó legtisztább értelmében fogja fel a függetlenséget, mindenfajta együttműködést elkötelezettségnek tekint. A másik fele már politikusabban gondolkodik. Szerintük a cél érdekében igenis együtt kell működni azokkal a pártokkal és mozgalmakkal, amelyek elképzelései hasonlatosak a miénkhez. - Elvi nyilatkozatotokban az áll, hogy esetenként a politikai döntésekbe is bele kívántok szólni, főként az oktatáspolitika és szociálpolitika terén. Adottak erre a lehetőségek? -Egyedüli lehetőség erre a politikai mozgalmakkal és pártokkal való együttműködés. Csak általuk biztosíthatjuk kellő mértékben a szlovákiai magyar diákság érdekeinek a védelmét. További lehetőségek rejlenek még az erős, középszintű alapszervezeti hálózat kiépítésében, amely rákényszeríthetné az államigazgatás helyi és regionális szerveit, hogy a diákokat is érintő döntéshozataloknál kikérjék a véleményüket. Végül nagyon fontosnak tartom a tömegtájékoztató eszközökkel való szoros együttműködést, hogy az ellenünk irányuló visszásságok és következetlenségek a legszélesebb nyilvánosság elé kerüljenek. - Berényi József a választásokon független jelöltként indul a VPN (FMK) listáján. Tudjuk róla, hogy diák, hogy szimpatizál az FMK programjával. Esetleg győzelme milyen esélyekhez juttatna benneteket? -Berényi Józsefről mindenekelőtt el kell mondanom, hogy az MDSZ egyik legkiválóbb egyénisége. Hiszem, ha bekerül a parlamentbe, az általános politikai teendők végzése mellett képviselni fogja a diákság érdekeit is. - Mivel Berényi József az FMK jelöltje, sokan úgy vélhetik, hogy ez többet takar, mint általános rokonszenvet az MDSZ és az FMK között. - Természetesen léteznek köztünk párhuzamok,"hiszen az MDSZ és az FMK kezdettől fogva tevékenyen részt vett a forradalmi átalakításban. Később az FMK programja elnyerte akcióbizottságunk, így Berényi József tetszését is. Természetesen ez mindeddig csupán a magánügyünk. A májusi közgyűlés fogja végérvényesen eldönteni, hogy a Magyar Diákszövetség melyik párt, vagy mozgalom oktatásügyi és ifjúságpolitikái programját fogja támogatni. - Rendelkezik szerinted az ifjúságunk kellő politikai felkészültséggel ahhoz, hogy reálisan lássa és értékelje a választásokon induló pártok és mozgalmak érdekeit és céljait? -Többségük sajnos nem rendelkezik politikai felkészültséggel. Nem is rendelkezhetnek, hiszen mindeddig kizárták őket a politikai életből. Érdekeik, sorsuk felől napjainkig megkérdezésük nélkül döntöttek. Most hirtelen megadatott nekik a döntéshozatal lehetősége, s lám, nem tudnak mit kezdeni vele. Véleményem szerint azonban rövid időn belül behozható ez a hátrány. Kérdésed viszont úgy szólt, képesek-e objektívan dönteni a közeljövőben? Csak részben. Ezért a választáson induló politikai erőknek külön számolniuk kellene ezzel a 16-25 évig terjedő korosztállyal, politikai előadásokat, beszélgetéseket szervezni számukra az iskolákon, ifjúsági klubokban, kultúrközpontokban. Végre már ne manipulációval, hanem észéa'ekkel próbáljanak bennünket meggyőzni. -Ám a politikai csatározásban a tisztesség általában másodrangú tényező, a legtöbbször épp a manipuláció kerül előtérbe. -Alapvetően etikai kérdés, hogy az ún. felsőbb cél érdekében félrevezethetó-e politikailag tapasztalatlan embertömeg, tehát hogy potencionális szavazóként felhasználhatók-e a választásokon? Ezt mindenképpen a politikát csinálók erkölcsi hozzáállása dönti el. Ha viszont nálunk valóban megvalósul a többpártrendszer, a tisztességtelenségre hamar fény derül majd, és akik egyszer félrevezették a fiatalságot, másodszor már hiába próbálkoznának vele. Remélem! HORVÁTH GABRIELLA Visszatérni Európába T

izennégy éves voltam, amikor elhitették velem, hogy felszabadultam, és ötvenéves koromban már a kommunizmusban fogok élni. Az idén novemberben leszek hatvanéves, s e hatvan évnek nagyobbik részét meg-megújuló remények, nyomasztóbbnál nyomasztóbb kételyek és aggódások között éltem le. A lélekemelő ígéretekből semmi sem valósult meg - s ez nem az én hitemen múlott. Eddig számos katartikus fordulatot megéltem, s korunk feszítő nagy kérdéseire megnyugtató, autonóm választ nem kaptam. Többek között arra: miért nem tudta a szocializmusnak elkeresztelt társadalom integrálni a civilizáció eddig elért legnemesebb vívmányait; miért nem volt képes radikálisan szakítani hetvenéves múltjának antihumánus, olykor szinte a fasizmusba torkolló módszereivel, tartományainak tradíciójával? Vagy itt van a nemzetiségi kérdés, amelyet már a kezdet kezdetén sötét felhők árnyékoltak be. Ha egyszer majd egy lélekbúvár a kisebbségben élő nemzetiségek lelki érzelmeinek mélyére fog hatolni, minden bizonnyal választ ad arra is: hogyan lett 1945 tavasza után a kisebbség tudatában a felszabadulás fogalma azonos a kitelepítésekkel, a repressziókkal, az elnyomással. Elnyomás. Micsoda keményen és komoran koppanó szól Mélységét, valós értelmét csak az tudja igazán átérezni és felfogni, aki szenvedő alanya volt e korszaknak. Mi tagadás, 1944 őszén és 1945 tavaszán az ország déli peremén élő magyar kisebbségnek a felszabadulás nem nyugalmat, békességet, hanem újabb megpróbáltatásokat, félelmet, rettegést, gyászt és elnyomást hozott. Szűkebb hazámból, a Bodrogközből és az Ung vidékéről például 1944 decemberében a frontharcok befejeztével több mint ötezer ártatlan embert hurcoltak el háborús bűnösként a hírhedt sztálini lágerekbe. Aztán jött az 1946-os kitelepítés. A magát demokratikusnak kikiáltó hatalom géppisztolyos katonái közreműködésével tizen- és huszonéves lányokat, fiúkat parancsolt tél közepén fűtetlen marha vagonokba negyvenkilós csomaggal, s deportált idegen tájakra. „Rég volt, talán igaz sem volt" - hullik át sokak emlékezetrostáján újkori történelmünk második holocaustja. S annak, hogy ma újra hangsúlyosan beszélünk e kérdésről, nem csak a múló évekkel homályosuló emlékezet az oka, hanem sok mai gond, feszültség is. Óhatatlanul vetődik fel sokunkban a kérdés: vajon az ideológiai diktatúra helyébe nem lép-e nemzeti diktatúra?! Ezért is kell emlékezni és emlékeztetni: a demokrácia kinyilatkoztatása csak kinyilatkoztatás, s még nem demokrácia, miként a szocializmus deklarálása sem volt szocializmus, s a háború vége sem jelentett mindenki számára békét és felszabadulást. A felszabaduláshoz való kötődésünk, emóciónk meglehetősen Janus-arcú volt. Csoda-e, hogy társadalmunk azóta is tolerancia- és szeretethiányban szenved! Zavar engem az is e kérdéssel kapcsolatban, hogy évtizedeken át egész kapcsolatrendszerünket átszőtték a feudális maradványok, a merev hierarchikus viszonyok, a vazallusi hűség az úgynevezett proletár nemzetköziség szellemében. Törvényszerű tehát, hogy a sztálinista-bolsevista ideológia nem állhatta ki semmilyen formájában az idő próbáját. Devalválódott és hitelét vesztette, mivel nem volt s nem is lehetett követendő és követhető példa. A bolsevista típusú párt elérkezett az önmagával való le- és elszámolás küszöbére. Az emberi történelem legnagyobb szabású - kétmilliárdnyi emberen folytatott - kísérlete kudarcba fulladt. Ám azt is világosan látni kell, ha az a mozgás, változás, amely a Szovjetunióban elkezdődött, nem diadalmaskodik, ismét fenyeget az újra visszazuhanás esetleges katasztrófája. Ne feledjük: ott nemcsak a totalitárius rendszer reformjáról, majd felszámolásáról van szó, hanem egy roppant és félelmetes birodalom sorsáról is. Mi pedig már Machiavelli óta tudjuk, hogy: ,,

regióne dello

t stato, az államérdek nem törődhet erkölcsi meggondolásokkal..." Mégis ezzel a helyzettel, lehetőséggel következetesen és illúziómentesen szembenézve vallom, hogy kínok, tragédiák, megpróbáltatások árán is: van jövő! De ezt a jövőt, amit negyven, illetve hetven éven át annyiszor oly közelinek ígértek, nem a bolsevik típusú diktatúra fogja megvalósítani. Van rá remény, hogy újra teret nyerjen a jóság és magasabb rendű erkölcsiség a politikában. Hiszen a fejlődés, a létezés minőségi változása örök és sohasem érhet véget. M

' előre akarunk haladni, újra gombolni a mellényt, s visszatérni a civilizált Európába. Csak ez hozhat minőségi változást e térség népeinek életében. Csak az igazi demokráciára, humanizmusra épülő jogállam lehet elfogadható társadalma a XXI. századnak, ahol mindenki otthon érezheti majd magát szülőföldjén. TÖRÖK ELEMÉR A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom programja 2. V. A keresztény gazdaság pillérei 13. A munka lehetőség és eszköz arra, hogy az ember gondolkodó voltának megfelelő képességeit kiteljesítse. A vallásos emberek meggyőződése szerint a munka isteni parancs. Az embernek tehát a munka joga és egyben erkölcsi - sót Isten által megszabott - kötelessége. 14. A munkának mint erkölcsi kategóriának elsőbbsége van a tőkévei szemben. Ez az elv mind a magántulajdonon, mind a közösségi tulajdonon alapuló rendszerekre nézve érvényes. 15. A munka személyes jellegének, természetének a tulajdonviszonyokban is kifejezésre kell jutnia. A dolgozó számára nagyobb hajtóerő, ha sajátjában dolgozik, munkája eredményét tulajdonának gyarapodásában is közvetlenül érzi. 16. A föld legfontosabb és legértékesebb kincsünk, olyan természeti adottság, melyre jólétünk biztonságosan építhető. Olyan szervezeti és tulajdoni rendszerek bevezetését kell szorgalmazni, amelyek gazdasági felemelkedésünknek alapjai lehetnek. Programunk a jelenlegi tulajdon és gazdasági szervezeti viszonyokból indul ki. Olyan, a piacgazdaság követelményeinek megfelelő mezőgazdasági struktúra létrehozása a célunk, amely tág teret enged az egyéni kezdeményezésnek, biztosítja a hatékony és versenyképes termelést, ugyanakkor kiegyensúlyozottan figyelembe veszi a vidéki közösségek igényeit és fejlődésük szükségleteit. 17. A parasztság jogos sérelmeinek orvoslását meg kell oldani. Tekintettel az ország gazdasági helyzetére ez csak fokozatosan történhet. A tulajdoni és kártalanítási problémák rendezését az általános törvények szabályozására kell bízni. 18. Az eredményesen gazdálkodó termelőszövetkezetek működési feltételeit a jövőben is meg kell teremteni az önkéntesség elvének szigorú betartásával. Az új feltételeknek megfelelően új szövetkezeti törvényt kell alkotni, amely a szövetkezeti társulások új és változatos formáit hozza létre. VI. A világ Isten ajándékai! 19. A világ az ökológiai válság állapotában van. A világméretű gazdasági növekedés, a fegyverkezési verseny, a növekvő energiafogyasztás juttatta ide. A keresztény környezetetika abból indul ki, hogy az ember és a természet egyaránt Istennek köszönheti létét, ezért az ember természetátaiakító hatalmának korlátot szab Isten előtti felelőssége, amely őt a természet megőrzéséért és fenntartásáért terheli. A jelen és a jövő nemzedékek érdeke megkívánja, hogy hathatósan védjük környezetünket. A természet leigázása helyett valljuk a természetet is szolgáló elrendezés keresésének a szükségességét, mert minden élőlénynek joga van az egészséges környezethez, a biztonságos létéhez. 20. Kötelességünk védekezni a szennyezés és a zajártalom ellen, védenünk kell mind az élő, mind az élettelen természetet, állandóan ügyelnünk kell a talaj, a víz, a levegő minél jobb állapotára. 21. Állandó ellenőrzés alatt kell tartani az atomerőműveket, s a veszélylehetőség egyéb gócait, minél több nemzeti parkot és más természeti rezervátumot kell létrehozni. 22. Célunk az egyénnek önmagával, a társadalommal és a természeti környezetével való harmóniája. VII. Kultúra és közoktatás 23. A kultúra mindazt jelenti, aminek segítségével az ember kibontakoztathatja testi-lelki képességeit, a földet megismerés és munka révén uralma alá hajthatja, az erkölcsi és intézmények tökéletesítésével a társadalmi életet emberibbé alakíthatja, szellemi tapasztalatait, vágyait, érzéseit alkotásaiban az emberiség közkincsévé teheti. Személyiségének kiteljesítése az embernek nemcsak joga, hanem kötelessége is. A keresztény ember kötelessége, hogy kivegye részét a tanulásból, az oktatásból, a ^természet-, humán- és társadalomtudományokból, az irodalomból és a művészetekből. A magyar kulturális értékek terjesztésének elsőbbséget kívánunk biztosítani. Azonkívül tiszteletben tartjuk és ápoljuk más népek és nemzetek kultúráját, mint az emberiség egyetemes kultúráját. Mindamellett előnyt kell biztosítani a keresztény értékek bemutatásának és a keresztény kulturális hatások érvényesülésének. 24. A közoktatás, és ebben az anyanyelven folyó közoktatás, fejlesztésének mozgalmunk különleges jelentőséget tulajdonít. Az ország jövője ifjúságunk erkölcs- és jellemfejlődésétől, szellemi, lelki erőinek széles körű kiteljesedésétől függ. 25. Az oktatási intézményekben haladéktalanul meg kell szüntetni a marxista, ateista ideológia befolyását. A tanárok meggyőződésük szerint foglalhatnak állást világnézeti kérdésekben, de állásfoglalásukat nem kényszeríthetik a tanulókra. A keresztény eszmeiség megismertetését a tananyag részévé kell tenni, az igényeknek megfelelően minden iskolában meg kell teremteni az anyanyelvű vallásoktatás lehetőségét. 26. Nagy hangsúlyt helyezünk az anyanyelvű oktatásra. Alkotmányosan kell szavatolni az anyanyelven való tanulás jogát és ezt semmilyen szinten korlátozni nem szabad. Gondoskodni kell a nemzetiségi iskolahálózat bővítéséről. 27. Meg kell teremteni a felekezeti állami iskolák és keresztény kollégiumok létesítésének lehetőségét is. Emellett emelni kel az oktatás színvonalát és hatékonyságát. Az oktatási intézményekben szigorúbb követelményeket kell támasztani. 28. Támogatjuk az ország oktatási rendszerének az egységes európai rendszerhez való közelítését, a nemzeti és nemzetiségi értékek és hagyományok fenntartása mellett. 29. Ha a felsőfokú oktatást gazdasági okok miatt nem lehet az anyanyelven megoldani, biztosítani kell ezt más országok felsőoktatási intézményeiben. VIII. Szociálpolitikánk 30. Népünk átlagéletkora az európai átlagnál hat-hét évvel alacsonyabb. Nő az abortuszok száma, szaporodnak az öngyilkossági kísérletek. A megdöbbentő helyzet megoldására meg kell reformálni az egészségügyi és szociális ellátás rendszerét. „Haladéktalanul gátat kell vetni a megfogant, de meg nem született életek szervezett kioltásának. A terhességmegszakítást kizárólag az anya egészségvédelmének orvosilag indokolt eseteire kell korlátozni. 31. Az egészségügyi ellátás új rendszerének a betegségek megelőzése, a leggyakoribb népbetegségek visszaszorítása, a járványok gyors leküzdése is feladata lesz. Megfontolandó a bevált háziorvosi rendszer visszaállítása, valamint az állam, az egyházak és magánszemélyek tulajdonában lévő kórházak létrehozásának a lehetősége. 32. Külön figyelemmel kísérjük az öregek és elhagyottak sorsát. Az esetleges infláció mértékét át kell vetíteni a nyugdíjakra és a szociális juttatásokra úgy, hogy ezek megőrizzék reálértéküket. 33. Ki kell építeni elsősorban az ifjúság és az öregek szociális védőhálóját, valamint ez ügyben szorosan együttműködve az egyházakkal bevonni a keresztény társadalom önkénteseit és az állam erre a célra létrehozott gazdasági eszközeit: 34. A várható munkanélküliség enyhítésére létre kell hozni az átképző intézményeket, valamint pénzbeli juttatást kell bevezetni, azoknak, akik hajlandók új szakmát, új foglalkozást tanulni. ÚJ SZÚ 4 1990. V. 11,