Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1990-05-22 / 118. szám, kedd
Korlátozott sztrájkok a balti köztársaságokban (Folytatás az 1. oldalról) találkozója. A résztvevők felhívást fogadtak el a helsinki folyamatban részt vevő államok parlamentjeihez és kormányaihoz. A dokumentumban támogatják a balti köztársaságok függetlenségi törekvéseit és hangsúlyozzák: a helsinki 2 konferencia sikere jelentős mértékben függ attól, hogyan fogják helyreállítani a Baltikumban a történelmi igazságosságot. A kétnapos nemzetközi fórumon Litvánia, Lettország, Észtország és Lengyelország parlamentjei és társadalmi mozgalmai képviseltették magukat, jelen voltak továbbá a CSSZSZK képviselői is: Ján Lángoš, a Szövetségi Gyűlés Elnökségének tagja, Világi Oszkár parlamenti képviselő, valamint a Polgári Fórum részéről Petr Pospichal, Jirí Némec és Václav Trojan. Magyarországot a moszkvai nagykövetség tanácsosa képviselte, mivel az SZDSZ delegációját nem engedték Tallinnba, a küldöttséget Moszkvából visszaküldték Budapestre. A következő konzultatív tanácskozás az idén augusztusban Pozsonyban lesz. A hét végén Lengyelországban járt a litván külügyminiszter. Lengyel kollégájával a kétoldalú kapcsolatok néhány gyakorlati kérdéséről tárgyalt, így arról, hogy Lengyelországon keresztül szállítanák Litvániába a külföldi humanitárius segélyt. Mihail Gorbacsov elnök az elfogadás pillanatától érvénytelennek nyilvánította az észt parlament május 16-i törvényét, a köztársaság ideiglenes közigazgatásának alapjairól. Az elnöki rendelet szerint a törvény azért érvénytelen, mert azt a szovjet államhatalmi szervekkel való előzetes konzultációk nélkül fogadták el, Közel-keleti hírek: s nem vették figyelembe a köztársaság és az egész unió érdekeit. Várhatóan ugyanilyen kedvezőtlen reagálást vált ki Moszkvában az észt önvédelmi alakulatok létrehozása. Az első 3 ezer önkéntes vasárnap tett Tallinnban ünnepélyes fogadalmat. Feladatuk, hogy a rendőrséggel együtt védelmezzék a középületeket, mindenekelőtt a parlamentet. Ez az első ilyen jellegű fegyveres testület a Szovjetunióban. A Szovjetunió főügyészsége utasította Lettország és Észtország főügyészét a szovjet alkotmány és a szovjet törvények megtartásának szigorú ellenőrzésére, a köztársaságok területén az állampolgárok és a dolgozó kollektívák jogainak védelmére. A főügyészség utasította a két köztársasági ügyészt, haladéktalanul tegyenek panaszt a lett és észt állami szervek vagy képviselők olyan döntései ellen, melyeket a függetlenségi nyilatkozat alapján fogadtak el. A szovjet főügyészség lépése - a központi sajtó szerint - Gorbacsov elnök múlt hétfői rendeletének végrehajtását jelenti. Emlékezetes, ez a rendelet érvénytelennek nyilvánítja Lettország és Észtország függetlenségének kinyilvánítását. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tegnap törvényt hagyott jóvá az államfő fizetéséről és védelméről. A szovjet államfő havi fizetése 4 ezer rubel lesz, az adó levonása után azonban ez az összeg csak kb. 2300 rubel. Eredetileg 2500 rubelt javasoltak az elnöknek, adó levonása nélkül, de a képviselők ellenezték az elnök adómentességét. A törvény értelmében az elnök egy rezidenciával rendelkezik Moszkva közelében, egy másikkal a Krímben, szolgálati lakással Moszkvában, továbbá speciálisan átalakított repülőgépekkel, helikopterekkel és gépkocsikkal. Az államfő, felesége és családtagjai biztonságáért a KGB felelős. Az államfői tisztségből való távozás után a volt elnök nyugdíja havi 1500 rubel lesz. Mihail Gorbacsov rendeletben utasította a kormányt, egy komplex program kidolgozására, amely legalizálná az építkezési telkek magántulajdonát. A Szovjetunióban ugyanis minden föld az állam tulajdonában van, így a háztelkek is. Ez problémákat okoz a magánépítkezésben, ami akadályozza a súlyos lakásprobléma megoldását. A szovjet elnök Alekszandr Besszmertnih első külügyminiszter-helyettest nevezte ki' a Szovjetunió washingtoni nagykövetévé. Jurij Dubinyint váltja fel, aki négy éven át képviselte a Szovjetuniót az Egyesült Államokban. Szombaton fejeződött be Kisinyovban Moldávia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusa. A várakozásokkal ellentétben nem történt szakadás, a párton belüli áramlatok sem határolódtak el egymástól túl élesen. A tanácskozás befejeztével két határozatot fogadtak el: a nemzetiségek közti viszonyról és az állampolgári egyetértésről, valamint Moldávia szuverenitásáról és a szövetségi szerződésről. Moszkvában megalakult a Vatan (Haza) társaság, a meszhet törökök érdekvédelmi szervezete. A meszhet törököket 1944-ben telepítették ki Grúziából KözépÁzsiába és Kazahsztánba. Egyesül a két Jemen összecsapások a megszállt területeken • Izraeli üzenet Kairóba ÚJ SZÚ 1990. V. 23. (ČSTK) - A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság tegnap ratifikálta a Jemeni Arab Köztársasággal való egyesülésről rendelkező dokumentumot. Az új állam formális kikiáltása ezáltal csak órák kérdésévé vált. Az ünnepi aktusra Adenban kerül sor, az ünnepségen részt vesz Ali Abdallah Szaleh észak-jemeni államfő. Az arab országok vasárnap kérték az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását a Tel Aviv közelében szombaton történt tragédia miatt. Mint ismeretes, egy katonai egyenruhába öltözött izraeli fiatalember lelőtt nyolc palesztint és 16-ot súlyosan megsebesített. A merénylet után zavargások törtek ki Gázában és Ciszjordániában, az izraeli katonák felléptek a tüntetőkkel szemben és hét palesztint megöltek. Orvosok és az ENSZ munkatársai szerint további 350 személy megsebesült. Az izraeli hatóságok meghatározatlan A budapesti kvartett vasárnap óta bécsi kvintettként működik - állapította meg tegnapi számában a Borba jugoszláv napilap, az öt külügyminiszter bécsi és pozsonyi tárgyalásait kommentálva. Politikai, gazdasági és szociális szempontból nézve is valóban „színes társaságról" van szó. Az egyik ország a NATO tagja, kettő formálisan a Varsói Szerződésnek, egy ország el nem kötelezett, egy pedig semleges. Egyik az Európai Közösségekhez, a másik az ESVO-hoz, a harmadik és a negyedik a KGSThez tartozik, az ötödik pedig sehová. > Az ilyen különbségek csupán kifejezik és bizonyítják Európa háború utáni megosztottságát. A Közép-Európának nevezett kis térségben az utóbbi négy évtizedben rengeteg ellentét halmozódott fel, amelyek mind tükrözték a „nem lehetséges béke és a valószínűtlen háború" második világháború utáni rendjét. A korábbi négyek tehát ötökké bővültek, s a résztvevők abból indulnak ki, hogy a Kelet és a Nyugat integrációjának elsősorban KözépEurópa integrálódásán keresztül kell megvalósulnia. Az Adria-Duna Közösség célja: a dezintegrálódás és a konfrontáció egykori tűzfészke a gazdasági, politikai, szociális és kulturális összefonódás térségévé váljon. A Politika című napilap emlékeztet arra, az öt külügyminiszter elfogadta azt a jugoszláv javaslatot, hogy a bécsi utótalálkozó Koppenhágában sorra kerülő, emberi jogokkal foglalkozó értekezlete konkrétabb megoldásokra törekedjen az európai nemzeti kisebbségek ügyében. (ČSTK) időre kijárási tilalmat rendeltek el a megszállt területeken. Az intézkedés több mint egymillió palesztint érint, s célja a vasárnap kirobbant zavargások megfékezése. Az izraeli vezetők elítélték a merényletet mint egy szellemileg sérült egyén tragikus tettét. A palesztin vezetők ezzel szemben úgy értékelik az esetet, mint a palesztin néppel szembeni terrorista politika példáját. Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke tüntetésekre és felvonulásokra, a népi felkelés egyesített vezetése pedig háromnapos általános sztrájkra szólította fel a palesztinokat. Tegnapra gyásznapot hirdettek az áldozatok emlékére, a megszállt területeken minden üzlet és intézmény zárva volt. Az izraeli vezetők nyugalomra szólították fel az izraeli lakosságot, Dan Somron, a hadsereg főparancsnoka pedig figyelmeztette a palesztinokat: a hadsereg nem engedi meg, hogy újra az utcára vonuljanak a tömegek. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma is nyilatkozatban ítélte el a vasárnapi incidenst, s a palesztin lakossággal szembeni maximális tartózkodásra szólította fel Izraelt. Az intézkedések ellenére a megszállt területeken tegnap összecsapások törtek ki. Názáretben a rendőrök - szemtanúk szerint - könnyfakasztó gránátokkal próbálták szétzavarni a palesztin fiatalok tüntetését, majd lőfegyvert is használtak. Nyilván a vasárnapi tragédiával függ össze az a merénylet is, amelyet egy ismeretlen személy követett el a jordán főváros, Amman külvárosában. Tüzet nyitott egy francia turistákat szállító autóbuszra, s az első hírek szerint legkevesebb 9 személy megsebesült. Izrael üzenetet juttatott el Kairóba, s e szerint elsőként nem indít támadást egyetlen arab állam ellen sem. A MENA hírügynökség szerint az üzenet az Egyiptommal kezdett békefolyamat folytatását és más arab országokkal kötendő béke elérését hivatott szolgálni. Izraeli források szerint Egyiptom kérte ezt a biztosítékot, hogy megakadályozhassa az iraki javaslat megvalósítását, amely arab védelmi szövetség létrehozását sürgeti. B ush azt mondta, külügyminisztere négynapos moszkvai látogatásának eredményei alapján bízik abban, hogy a nyolc nap múlva kezdődő csúcs sikeres lesz. Az amerikai elnök mindenáron optimizmust akart sugallni, s ez különösen a külügyminiszteri tárgyalásokat megelőző pesszimista nyilatkozatok után volt feltűnő számomra. Nem tudom eldönteni, tényleg olyan nagyok-e az eredmények, mint ahogyan hangoztatta. Nem tudom, mert ezúttal hiányoznak a máskor kiszivárogtatott részletek. Eredmény már az is, hogy a tervekkel ellentétben most még nem írják alá (bár már 1988-ban is azt hittük, hogy Reagan és Gorbacsov tető alá hozza) a hadászati fegyverek csökkentéséről szóló megállapodást, csak egy nyilatkozatot arról, hogy a kulcskérdésekben egyetértés van. Persze, kompromisszumok nélkül ez sem ment. De ki tette a több engedményt? Feltehetően az, akinek nagyobb szüksége van arra, hogy odahaza és a külföld előtt is sikert tudjon felmutatni. Márpedig nem a koráibbi moszkvai állásponthoz áll közelebb az, ahogyan megegyeztek az egész START-tárgyalások legvitatottabbnak számító kérdésében, a légi és tengeri telepítésű robotrepülőgépek ügyében. Baker azt mondta, a tengeralattjárókra telepített robotrepülőgépeket kiemelik a START-csomágból, s tőle független megállapodást kötnek róluk. Bár nem célom az ünneprontás, utalni kell arra, hogy egy fegyverzetellenőrzéssel foglalkozó amerikai szervezet tanulmánya szerint a START-szerzódés csak kis mértékben befolyásolja a két nagyhatalom fegyverkezési versenyét. Az eredeti cél a hadászati eszközök 50 százalékos csökkentése volt, de most már a megállapodás olyan sok fegyverfajtára nem terjedne ki, hogy a csökkentés összességében csak 30 százalékos lenne. Egy másik megállapítás: a felszámolandó fegyverek gyakorlatilag már elavultak, s ezért mindenképpen kivonnák őket az arzenálokból. Ez az érem egyik oldala. A másik: mindezek tudatában is óriási dolog, hogy 30 százalékkal kevesebb atomfegyver lesz a földön. Még valamit az engedményekhez: nem lehet véletlen, hogy Gorbacsov, aki korábban semmibe vette a litván vezetést, éppen most, Baker ott-tartózkodása idején fogadta a nyugati körútról éppen csak hazatért Kazimiera Prunskiene litván miniszterelnök-asszonyt. Amiért Baker sem maradt hálátlan, szombati sajtóértekezletén dicsérte is a Kreml lépését. Vannak, akik szerint az embereket a korábban vezető témának számító leszerelési kérdések már nem érdeklik úgy igazán, inkább arra figyelnek, hogy mi hangzik el az európai ügyekről vagy a regionális problémákról. Ebben sok az igazság. Mert eredmény - kétségkívül fontos -, hogy a csúcson megállapodást írnak alá a vegyi fegyverekről. E szerint a felek leállítják a gyártást, s készleteiket, állítólag, nyolcvan százalékban megsemmisítik. Csakhogy ez sem jelent váratlan győzelmet, hiszen a genfi leszerelési konferencia kapcsán három-négy éve ismételgetjük, hogy a vegyi fegyverekről szóló nemzetközi konvenció megkötése már csak karnyújtásnyira van. Az atomrobbantásokat korlátozó 1974-es és 1976-os szerződésekhez csatolandó jegyzőkönyvek ugyancsak aláírásra készek. Ami szintén senkit sem lepett meg, az Haladás és szkepticizmus lett volna a váratlan, ha nem így történik. Mert a közvélemény már belefáradt a hosszú huzavonába, a pár évvel ezelőtti egyoldalú szovjet moratórium idején erőltetett - mellékzöngéktől sem mentes - propagandakampányba. A megcsappant érdeklődés fő oka: az átlagember ma már sem Keleten, sem Nyugaton nem hiszi el azt, hogy bárki is háborút akarna kirobbantani. Sokkal inkább figyeltünk arra, hogy Moszkva most is elutasította Németország NATO-tagságát, s háborús győztesként továbbra is ragaszkodik jogaihoz a német kérdésben. Lassan olyan szélmalomharc lesz ez, mint a szovjet tagköztársaságok függetlenedésének a megakadályozása. Az biztos, hogy a Kreml itt is meghátrálásra kényszerül, a kérdés csupán az, hogy mit akar majd cserébe. Sevardnadze azt is mondta, elkészült egy sor kormányközi megállapodás, ezeket a két vezető Washingtonban elláthatja kézjegyével. Elsősorban az új kereskedelmi szerződést kell említeni, mert volt egy rövid periódus, amikor a litvánellenes szovjet blokád miatt Washington nagyóvatosan kilátásba helyezte e szerződés elmaradását. Majd gyorsan letett róla, nehogy megnehezítse Gorbacsov helyzetét. Ezért óhatatlanul arra gondol az ember, a Gorbacsov-Prunskiene találkozóra Bush elnöknek volt nagy szüksége, hogy ki tudja védeni azok támadásait, akik azt szeretnék, a litván ügy miatt az USA bánjon keményebben Moszkvával. Ö sszegzésül: most csak annyit tudunk, hogy haladás történt Moszkvában. De azt csak a csúcs után, a részletek ismeretében lehet majd felmérni, hogy ez a haladás mekkora. Remélem a vezetők nyilatkozatai akkor is ilyen optimisták lesznek. MALINÁK ISTVÁN N apjainkban mozgalmas a politikai élet, s talán csínján kellene bánni a történelmi szóval, most mégis ismét ezt a jelzőt kell használni: történelmi esemény, hogy az NSZK és az NDK pénzügyminisztere aláírta a valuta-, gazdasági és szociális unióról szóló államszerződést, melynek ratifikálása a német egyesítési folyamat egyik legfontosabb szakaszát zárja le. Július 1 -tői - ekkor lép érvénybe a szerződés - az NDK-ban is bevezetik a nyugatnémet márkát, s ez a lépés lényegében megnyitja az utat a (még) két ország gazdaságának összenövéséhez - a központi irányítású, tervutasításos, csődbe jutott „keleti" rendszert átvezetik a működő „nyugati" piacgazdaság rendszerébe. Persze távolról sem ilyen egyszerű a dolog. A DM nem varázsvessző, amellyel egyik napról a másikra jólétet lehet teremteni az NDK-ban. Csupán jó kiindulási alap, vitathatatlanul egyedülálló lehetőség, amely egyetlen, az NDK-hoz hasonló cipőben járó országnak sem adatott meg. A kemény márkáért, a nagyvonalú gesztusokért (kedvező nyugdíjszámítások és átváltási arány, munkanélküli segély stb.), a milliárdos juttatásokért cserébe azonban a keletnémeteknek is fizetniük kell, legalábbis egy ideig. Számítaniuk kell a negatívumokra: a piaci realitással járó kíméletlen konkurenciára, a növekvő munkanélküliségre, a reáljövedelem csökkenésére, a magas, nyugati árakra. Itt van hát a bökkenő: a szerződés gyenge pontja a szociális unió, az a védőháló, amelyet Lothar de Maiziére keletnémet kormányfő sűrűbbre szövötten képzelt el. A Bundestag és a Volkskammer jóváhagyására váró pénteken aláírt dokumentummal kapcsolatban felvetődik egy fontos, az utóbbi napokban sokat vitatott kérdés: az össznémet választások, amelyek az államszerződés politikai keretét képeznék. A bonni kormánykoalíció gyors egyesítést, mielőbbi közös voksolást akar. Reálisnak tartja a decemberi (eredetileg a Bundestag-választások időpontja) vagy a január eleji dátumot. Kohl „csapata" a pro és kontra érveléseknél több tényezőt vesz figyelembe. A külső vonatkozásokat, a jelenlegi nemzetközi helyzetet, amelyet az egyesítés szempontjából kedvezően ítél meg. Kohl kancellárt mindenekelőtt,,Mihail Gorbacsov bizonytalan pozíciója, a kiszámíthatatlan szovjet belpolitika" ösztönzi gyors cselekvésre. HansDietrich Genscher külügyminiszter is bizonyára erre gondolt, amikor ezt mondta: ,,A történelem nem kínálja fel kétszer ugyanazt a lehetőséget." Nem tűri a késleltetést az NDK helyzete sem, véti a szövetségi kormány. Az állami és gazdasági struktúrák széthullóban vannak, az egyesítés halogatása újabb sokkot okozhatna a zilált orMegkeverték a paklit szágnak, egy következő menekültáradatot zúdíthatna a Nyugatra, nem beszélve arról, hogy a már megállíthatatlan folyamat a lassítással további milliókat szippantana ki a bonni kasszából. Az sem titok, Helmut Kohlnak kétségei vannak afelől, hogy július 1-e után, nyugati márkával a zsebében az NDK nem fogja-e maga is lassítani az egyesítést. Kelet-Berlin esetleg attraktívabbnak találhatja azt a megoldást, hogy csupán pénzügyileg és gazdaságilag kötődjön Bonnhoz, de önálló politikát folytasson. A kancellár és hívei aggodalommal figyelik az NDK-állampolgárok növekvő félelmét, bizonytalanságát, az ellenzék tiltakozását a „kapituláció" miatt, s a keletnémet politika ingó talaját, amelyen a CDU és az SPD mozog. Bonn tudatosítja, hogy az államszerződéssel kiengedte kezéből a legfőbb adut, a nyugatnémet márkát. Keresi a biztosítékot, ezért sürgeti, hogy de Maiziére kormánya az uniószerződés érvénybelépésével párhuzamosan jelölje meg az össznémet választások időpontját, valamint azt a dátumot, amelytől kezdve az NDK-ban is hatályba lépne az NSZK alkotmánya. Komoly érvek, semmi kétség. Csakhogy az éremnek két oldala van. Az egyesítéssel kapcsolatban eddig jóformán csak az egyik oldal, jobban mondva az egyik fél, a keletnémet polgárok érdekeiről, aggodalmairól, félelmeiről volt szó. Az erős szomszéd mindent kibír érveléssel valahogy csak a figyelem határvonalán maradt az NSZK lakossága. Pedig a nyugtalanság ott is igencsak fokozódik. A nyugatnémeteknek hovatovább elegük lesz a jótékonykodásból, attól tartanak, nekik kell megfizetni a nemzeti egységet, s hogy az ő zsebükből állítják majd talpra a keleti országrészt. Ezek az aggodalmak törtek a felszínre a közelmúltban megtartott tartományi választásokon. Észak-Rajna-Vesztfáliában és Alsó-Szászországban fájdalmas vereséget szenvedett a bonni kormányzó koalíció (CDU/CSU), mindkét tartományban az ellenzéki SPD, illetve e párt megfontolt, minden területet figyelembe vevő, a Kohl-féle gyorsítást elutasító egyesítési stratégia győzött. A tartományi vokscsata után kemény harcra lehet számítani a parlamentben is. Ugyanis a Bundesratban (a tartományi képviselők tanácsa, a Bundestag felsőháza) a szociáldemokraták jutottak többséghez, s beleegyezésük nélkül törvény nem hozható. És ugyebár, minden egyesítéssel kapcsolatos egyezmény törvényerejű rendeletnek számít. Viszont az sem mondható el, hogy az SPD egységes erőként lép fel. Alig száradt meg a tinta az államszerződésen, máris éles vitákra került sor a párt soraiban. Oskar Lafontaine, a szociáldemokraták kancellárjelöltje arra szólította fel a párttagokat, hogy se a parlamentben, se a Szövetségi Tanácsban ne támogassák az unióról szóló szerződést. HansJochen Vogel, az SPD elnöke viszont ebben a kérdésben inkább a bonni kormánykoalíció véleménye felé hajlik. Amint látni, jól megkeverték a kártyapaklit. Most már csak az a kérdés, melyik fél kerül ki győztesen a nagy tétre menő végső egyesítési játszmából URBÁN GABRIELLA