Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-11 / 86. szám, szerda

SZLOVÁKIA LEGELMARADOTTABB JÁRÁSAI KÖZÖTT Hangos hangok Gömörből Az elmúlt hetekben több országos szintű tanácskozásán Is elhangzott a Rimaszombati Járás neve. A fejlődésben visszamaradt, fokozott odafigyelést és segítséget igénylő területként emlegették. A beavatatlanok talán hitetlenkedve rázzák fejüket, a tamáskodók taktikázást, spekulációt látnak a helyzet Ilyen tálalása mögött, s tán arra gondolnak: így akarnak pénzt kicsikarni a kormánytól. Hogy mennyire nem vaklárma keltéséről van szó és mennyire Indokolt az Itteni vezetők, képviselők „hangoskodása", azt a Járás helyzetéről, gazdasági és szociális fejlődéséről nemrég közzétett tényanyag Is bizonyítja. A kétségek eloszlatása s a Jobb informáltság kedvéért most röviden és kivonatosan ebből idéznék néhány gondolatot. ÚJ SZÚ 1990. IV. 11. Leépülés után visszafogott iparfejlesztés A járás egykor Gömör-Kishont vármegye virágzó vidékei közé tartozott. Fejlett kohó- és bányaiparral rendelkezett, melyet kedvező fekvése, ásványkincsekben, erdőkben gazdag területe biztosított. A múlt század hatvanas éveiben a nyersvas- és szürkeöntvénygyártás volumene elérte az összmagyarországi termelés háromötödét. A járás délvidéke már akkor a mezőgazdasági termelésre rendezkedett be, s ez a jellege napjainkig megmaradt. * A történelmi átalakulás után a járás jelentősége fokozatosan csökkent. Az ipar leépült, s ennek a lakosság is kárát látta. Az újraiparosítás csak 1948 után kezdődött, de csak visszafogottan és főleg az északi területeken. Ma ott tartunk, hogy a kerület ipari termelésének mindössze 3,6 (!) százalékát adja a Rimaszombati járás. Főleg az élelmiszeripar dominál (az ipari termelés 37 százaléka), mely a mezőgazdaság által kitermelt termékek feldolgozását végzi. Sajnos az agrárüzemek helyzete sem kecsegtető, rtfivel a géppark és az állóeszközök elöregedtek, fizikailag ós erkölcsileg is elhasználódtak. A mezőgazdasági termelés intenzifikációs programjának kidolgozása a 214/87-es kormányhatározat értelmében már másfél évet késik. A járásban található többi iparág szintén problémák egész sorával néz farkasszemet. A gépiparnak - mely állandó nyersanyagellátási gondokkal és szakemberhiánnyal küzd - sem Rimaszombatban, sem Tornaiján és Tiszolcon nincs állandó gyártási programja, az elektronikai ipar - ezt a rimaszombati számítástechnikai üzem képviseli - sem megfelelő épületekkel, sem megfelelő technológiai berendezésekkel nem rendelkezik, a Nyústyai Vegyimüvek pedig azért nem nyereséges, mert a mai napig nem rendelkezik kiforrott és jövedelmező gyártásprofillal, nem beszélve káros hatásáról, a nagyméretű levegőszennyezésről. Demográfiai sajátosságok Területileg az egyik legnagyobb közép-szlovákiai járásban mindöszsze 99 373 ember él, többségük 122 községben, mondhatnánk szétszórtan. A területnek mindössze három városi rangra emelkedett települése van. A lakosság számának alakulása - bizonyára a szociális és gazdasági helyzetnek s a vidéki gyér munkalehetőségeknek köszönhetően - csökkenő tendenciát mutat. Az 1985-1990-es időszakban a tervezett 614 fős növekedés helyett lélekszámcsökkenés (372) várható. A születések száma elmarad a kerületi átlagtól, az elhalálozásoké viszont meghaladja azt. Mindezek fejébe a lakosság elvándorlása is egyre nagyobb méreteket ölt. Például 1988ban közel 650 személy érkezett, míg ezerszáznál több távozott a járásból. A lakosság összetétele is elgondolkodtató. Nem produktív korban közel 21 százaléka a nyugdíjkorhatáron túl van és 25 százaléka fiatalkorú. A járás specifikus vonása - ami e téren országos elsőséget is jelent - a romalakosság magas részaránya. Jelenleg 18 562 roma él a járásban, ami nem kevesebb mint 18,7 százalékot jelent. Az említett időszakban az összlakosság létszámának csökkentése mellett a romák 1727 fővel gyarapodtak. Mit mutat a nemzetiségi összetétel? A lakosság 48,5 százaléka magyar nemzetiségű. Ők főleg a járási székhelyen, valamint Tornaiján és a déli határmenti részeken élnek. Mivel a délvidéken jószerivel nincs ipari üzem, a mezőgazdaságban dolgoznak. Többnyire apró üzemekben, gazdasági egységekben folyik a termelés, a keresetek nem érik el a kerületi és az országos átlagot. Errefelé havonta a szlovákiai átlagnál 191 koronával kevesebbet keresnek az emberek. Hiányzik a pénz Az elöregedett lakosság és a romák egészségtelen életvitele nagy terhet ró az egészségügyre. Mindössze két kórház és három központi orvosi rendelőintézet biztosítja az orvosi ellátást. Az épületek elavultsága, a helyhiány és a szegényes műszerellátottság mellett a szakemberek is hiányoznak. Orvosból sincs elég, egyes elképzelések szerint akár hetvenre is szükség lenne. Az új járási kórháznak már kétszer is letették az alapkövét, de az építkezés még mindig várat magára. Talán már az idén elkezdik egy új orvosi rendelőintézet építését a járási székhelyen. Az idős polgárokról öt szociális otthonban gondoskodnak. A 214/87-es kormányhatározat egy újabb cigánygyermekotthon felépítésének gondolatával is számolt, de ez erős tiltakozást váltott ki. Az ipartelepítés főleg az északi területeken károsította a természetet, ezzel szemben a délvidék ivóvízhiányban szenved. A járás két jelentősebb folyója, a Rima és a Sajó nagymértékben szennyezett, ugyanis sem Nyústyának, sem Rimaszombatnak és Tornaijának nincs megfelelő szennyvíztisztító állomása. A levegőszennyezés kritikus helyzetbe hozta Nyústyát és környékét. A 290/85-ös kormányhatározat szerint bioterv készült a természet regenerálására. Ennek megvalósítása 1987 óta pénzeszközökre vár. A lakosság szívfájdalmait csak nagyvonalakban, ä teljesség igénye nélkül vázoltam. Kimaradtak például olyan ominózus területek, mint az üzlethálózat, szolgáltatások, közlekedés vagy éppen az iskolaügy. Mivel a gondok nem újkeletűek, és sajnos napjainkig időszerűek, felmerül a jogos kérdés: mit tettek és tesznek az illetékesek az önerőből el nem érhető jobbulás, helyzetváltozás érdekében? Erre mondhatnánk azt, hogy valami volt, van, de...! Segítőszándék - papíro

n. Volt egyszer az SZNT Elnökségének egy 147/67-es határozata, amely szerint - felismerve az áldatlan állapotokat - először nyújtottak volna segítőkezet. A papírravetett feladatok teljesítését tíz év múlva az SZSZK kormányelnöke minden ko.molyabb helyzetelemzés nélkül kipipálta. Aztán 1986-ban ismét terítékre került a járással kapcsolatos problémák halmaza. Mivel az 5/86os határozat ismét csak a jószándék szintjén maradt, rá egy évre már egy új összetételű kormány foglalkozott a képviselők által felvetett panaszokkal, kérésekkel. Ekkor már hivatalosan is kimondták: gond van a járással, megoldása több odafigyelést, anyagi támogatást igényel. A 214/87-es kormányhatározat kezdetben reménykeltóen orvosolta a bajokat, de 1989-ben újra „lazult a gyeplő". A totalitárius rendszer leköszöntével újra változott a kormány, de megint csak a lakosság elégedetlensége adott okot a Szövetségi Gyűlés gömöri képviselőinek egy interpelláció benyújtására. Erre a szlovák kormányelnök szóban és írásban is válaszolt, s az állami szervek nevében támogatásáról biztosította a gömörieket. Elsősorban a termelésből eredő s az állami kasszába vándorló nyereségelvonás elhalasztását, esetleg leállítását helyezte kilátásba. Újabb fejlemény: Vladimír Ondruš, a szlovák kormány elnökhelyettese a járásba látogatott, s a helyszínen tárgyalt a felzárkózás lehetőségeiről. A gömöriek újra reménykedhetnek, de vannak, akik óvatosabbak s így fogalmaznak: várjuk ki a végét! POLGÁRI LÁSZLÓ A szinnai Vihorlat állami vállalatnál a múlt év végén fejezték be a CNA-10.23.2 típusjelű manipulátor (a CNA-10.23.1-es korszerűsített változata) kifejlesztését. Alkalmazásával megszűnik a megterhelő, egészségtelen munka az öntvénygyártásban. Az elsó ilyen berendezést a garamszentkereszti alumíniumgyárban szerelték fel. A képen Jozef Harakal a beállítása közben látható. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK) Demokratikus alapon politizálnak Mi újság az FMK kassai csoportjának háza táján? -A mozgalom elvi nyilatkozata már az első olvasásra szimpatikusnak tűnt nekem. Úgy éreztem, egybevág a demokratikus gondolkodásommal, s a keresztény szemléletemmel. Tulajdonképpen azért írtam alá a nyilatkozatot és vállaltam, vállalom a munkát ebben a mozgalomban, mert hiszem, hogy a közös dolgaink rendezésének legfontosabb feltétele a kölcsönös tisztelet és bizalom - mondja Csala Andrásné, a Független Magyar Kezdeményezés kassai csoportja ügyvivői testületének tagja. Vele, valamint az ügyvivői testület másik tagjával, Kovács Tiborral, a mozgalom šrobár utcai székházában beszélgetek. Nem folyamatosan, mert szerda délután van, fogadónap, többször is ránk nyitják az ajtót. Ki csak érdeklődni jön, ki a belépési nyilatkozatát hozza... - Sokan betérnek ide? - kérdezem dr. Kovács Tibortól, a radióökológiai intézet munkatársától. - Nem vezetünk kimutatást, nem tudom hát pontosan, mennyien jártak itt eddig, de biztos, hogy nem kevesen. Akadnak, akik rendszeresen megfordulnak nálunk, hogy megosszák velünk véleményüket a* társadalomban zajló eseményekről, változásokról, vagy a Szabad Kapacitás folyóirat újabb számát keresik... Mostanában például igen sokan azért jönnek, hogy aláírásukkal igazolják: szeretnék, ha a közelgő parlamenti választásokon az FMK is induljon, állítson képviselőjelölteket. Volt már olyan vendégünk is, aki azért keresett fel minket, hogy elmondja: igen megörült a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Magyar Kezdeményezés közös nyilatkozatának, meg a Východ kerületi napilapban közzétett kassai közös' nyilatkozatunknak. Persze, nemcsak szerdán van itt ilyen nyüzsgés, hanem hétfő és péntek délután is. - Nehéz volt az indulás? Ismét dr. Kovács válaszol: - Ahogy vesszük. Vitathatatlan, hogy november 17-e óta a tömegek hangulata megváltozott, tehát ilyen szempontból mozgalmunk ,,jó talajA választás lezajlott - felejtsük el! KIRAGADOTT MONDATOK EGY TANÁCSÜLÉS UTÁNI BESZÉLGETÉSBŐL Nem akármilyen hónapokat élt át az 1400 lakosú, Dunaszerdahely melletti község, Hodos. A békés forradalom szele itt nemhogy vihart, hanem orkánt kavart. - Méghogy újságíró?! Te atyaúristen! Azokból - már megbocsásson - elegünk van. Úgy dobra verték a mi falunk „dolgait", hogy alig igazodtunk el az írásaikon. -Azért csak mondd el a hölgynek, hogy mi zajlott le nálunk, Hodosban! - Én!? Soha! Hátha az Új Szó-ba is valami badarság kerül! - Már függetlenek. Minek hazudnának...! Aztán mégis leültünk (pontosabban leálltunk), és kört alkotva beszéltük meg az eseményeket. A múltról csak annyit, hogy a falu a legutóbbi hónapokban hnb-elnök és tanácstagok nélkül éldegélt. Ez az utóbbi kifejezés ugyan nem fedi pontosan a valóságot, mert az itteni élet ugyancsak mozgalmas volt. Annyi viszály, veszekedés, gyűlölködés évtizedek alatt nem folt a faluban, mint ezalatt a pár hónap alatt. Hiába, a negyven év indulatai mint szellem a palackból törtek a felszínre. - Akkor válasszunk új elnököt, képviselőket - hangzott el a talán legviharosabb falugyűlésen a javaslat. Az elkövetkezőkben a 33 jelöltből 25 képviselőt választottak a Nemzeti Front, a NYEE és az utcák javaslata alapján. És most ragadjunk ki néhány mondatot beszélgetésünkből a helyzet, a hangulat érzékeltetésére. - Valamelyik ügybuzgó, > néhai képviselőnk a választások napjára még a CSKP lapjától is kihívott egy újságírót, így került aztán olyan színbe a falusi NYEE, mintha vesztesen került volna ki a küzdelemből. - Akkor pontosítsuk, hogy miről is volt szó. A Pravda szerint a NYEE két jelöltje nem jutott be a képviselők közé. Csak azt „felejtették el" megírni a cikkben, hogy hatnak viszont bizalmat szavazott a lakosság. Kívülük két CSKP-tag, a Nemzeti Front által és az utcákból javasoltak alkotják a 25 tagú elöljáróságunkat. -... akik közül csak ketten a régi gárda tagjai. - A képviselők aztán körükből négy személyt jelöltek a hnb elnökének tisztségébe. Közülük ismét a lakosság választotta ki Tóth István munkást, aki pártonkívüli és a képviselőválasztásba is az utca javasolta. - Meglepett a bizalom, minek titkoljam, jólesett a falu, a lakosság támogatása. Vállalom, persze hogy vállalom. Hogy a novemberi választások után is? Hát... igyekszem úgy dolgozni ebben a tisztségben, hogy megtartsam a lakosság bizalmát. -Azt írta a Pravda, hogy nehéz dolgunk lesz nekünk, képviselőknek, mert úgymond a két megmaradt régi tagon kívül nincsenek tapasztalataink. - Kérdem én, hol van, vagy volt a negyven év alatt képviselő vagy tanácsképző iskola Csehszlovákiában? Vagy ha volt, mit tanultak ott? - Kézfelemelést. Mi mást? - Annyi szakképzettségünk azért nekünk is van, hogy a falut képviselni tudjuk. - Becsületesebben. - Na, azért előre ne kiabáljuk el. - Miért? Hisz a falusi választások demokratikusabbak már nem is lehettek volna! - Na, jól van. Ez is lezajlott. Most már mindent bele, a bizalmat meg kell szolgálni. - Igaz. Felejtsük el a múltat. Végre nyugalom kell ebben a faluban. SZITÁS GABRIELLA ból táplálkozik". Igaz, az „építkezés" eleinte vontatottan indult, legalábbis nálunk, mert egy bizonyos időbe telt, amíg az információk hozzánk is eljutottak. Kezdetben például egyesek előtt nem volt világos a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Magyar Kezdeményezés kapcsolata, s nem tudták, hogy a két testvérmozgalom között lényegében csak annyi a különbség, hogy mi magyarul politizálunk, s felvállaljuk a magyar kisebbség ügyét is. - Milyen az együttműködésük a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom városi koordinációs bizottságával? -Egyértelműen jó. S ezt nemcsak a már említett közös nyilatkozatunkkal igazolhatom, hanem egyebek között azzal is, hogy a mozgalom székházában mi is kaptunk egy helyiséget. Egyébként eddig parányi jele sincs, s remélem, nem is lesz, az ország egyes területein tapasztalható nemzetiségi ellentéteknek. Ugyanis mi nem csupán nemzeti alapon politizálunk, hanem elsősorban demokratikus alapon. Szerintünk az alepvetó emberi jogokat kell mindenekelőtt biztosítani, s azt követően kellő türelemmel, a többi közös kérdést már könnyebb megoldani. Csörög a telefon. Valaltf azért hív, hogy bejelentse: olvasta a marosvásárhelyi események kapcsán Románia prágai nagykövetéhez intézett tiltakozó levelet, s azzal teljesen egyetért. Csala Andrásné szerint az FMK-t Kassán elsősorban a tagok lelkesedése, valamint a hozzájuk hasonlóan gondolkodó sok-sok támogató jóakarata élteti. - A későbbiekben mindehhez szeretnénk előteremteni a szükséges anyagiakat is - teszi hozzá. -Milyennek ítélik meg önök az FMK politikai súlyát, pozícióját a város közéletében? - Úgy érzem - mondja Kovács Tibor egyenrangú félként vettünk részt a városkerületi nemzeti bizottságok választott testületeinek átalakításával foglalkozó kerekasztalmegbeszéléseken. Ott mi is előterjesztettük javaslatainkat, s ennek köszönhetően a jelöltjeink közül is bekerültek néhányan a helyi képviseleti szervekbe. - Pontosabban... -Eddig három városkerületben van képviselőnk, a Furcsa lakótelepen egyelőre még nincs. Ugyanúgy a városi és a kerületi nemzeti bizottságba sem kerültünk be, mert, őszintén megvallom, egy kicsit felkészületlenül ért minket ez a gyors feladat. Akkor még nem volt elegendő rátermett szakemberünk. Mostanában már azon fáradozunk, hogy a közelgő választások után a jelenleginél nagyobb mértékben, több képviselővel vehessünk részt a város és az ország irányításában. -Van az FMK-nak helyi programja? A választ Csala Andrásnétól kapom: - Készítjük, dolgozunk rajta, s ígérjük, hogy a helyhatósági választásokat megelőzően közzé teszszük. Persze, addig sem csupán a programtervezeten akarunk dolgozni. A választásokra való felkészülést már részben említettem. Ugyanakkor a közeli falvakba is eleimegyünk és segítünk az ottaniaknak az FMK-csoportok megalakításában. A Magyar Diákszövetséggel közösen vállaltuk, hogy még a tavasz folyamán felmérjük az új lakóhelyeinken a magyar óvoda iránti igényt. GAZDAG JÓZSEF