Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-10 / 85. szám, kedd

-Magyar parlamenti választások Biztonságot sugalló „földcsuszamlás" (Kiküldött munkatársunk telex­jelentése) - A közvéleménykutatás eredményére támaszkodó külföldi megfigyelők szoros MDF-SZDSZ párharcra számítottak az egyéni vá­lasztókerületekben a mandátumo­kért folyó csatározások során. Nos, a második fordulóban minden más­képpen alakult, mint ahogy arra az első fordulóból bárki is következtet­hetett volna - a kívülállók részéről. Ehhez a tényhez a későbbiekben még visszatérek. Most azonban ott kezdem, ahol a tegnapi tudósításo­mat befejeztem. Minden tudósító, akit a korai lapzárta arra kényszerí­ted, hogy nem sokkal a szavazóhe­lyiségek bezárása után adja le tudó­sítását, csak feltételezésekről szá­molhatott be. Erre kényszerültem én is. Ugyanis mindenki arra számított, hogy sokkal lassabban érkeznek az eredmények, mint ahogy az - sze­rencsére - történt. Az idő múlásával egyre nyilvánvalóbbá vált az MDF fölénye, amely végül is az összesí­tésben 164 parlamenti mandátumot, az összes képviselői hely 42,75 szá­zalékát jelentette a demokrata fó­rumnak. így az első fordulóbeli szo­ros MDF-SZDSZ versenyfutás vé­gül is valóságos „földcsuszamlást", MDF-tarolást hozott. A csalódott SZDSZ 92 parlamenti mandutumot kapott, a Független Kisgazda Párt 44 képviselővel sze­repel az új magyar parlamentben, 33 hely jutott az MSZP-nek, míg a Fi­desznek, illetve a Keresztényde­mokrata Néppártnak egyaránt 21 -21 képviselője ülhet a honatyák között. „Befutott" még egy agrár­szövetségi jelölt, 6 független képvi­selő és 4 közös jelölt. Ez már vég­eredménynek tekinthető, bár a hiva­talos végeredmény és ezen belül a területi, illetve az országos listákon szerzett mandátumok névlegesítése csak ma történik meg az országos választási bizottság ülésén. Amíg vasárnapig a szakértőket, újságírókat és a politikai megfigyelő­ket elsősorban az a kérdés foglal­koztatta, hogy vajon nem egy MDF-SZDSZ nagykoalíció lenne-e hasznos Magyarország számára, addig a választások végeredményé­ből következően az MDF egy esetle­ges koalícióban a Független Kisgaz­dákkal és a Kereszténydemokrata Néppárttal lett a stabil kormányzás biztos záloga. Legalábbis így nyilat­kozott Antall József, az MDF elnöke, Magyarország potenciális miniszter­elnök-jelöltje. Programjában az MDF a nemzeti és keresztény értékeket, a liberális jogállamiságot és a piacgazdaságot tekinti politikája sarkalatos pontjai­Szomorú évforduló Tbilisziben (ČSTK) - Tegnapra virradó éjszaka mintegy százezer ember gyűlt össze Tbi­liszi központi terén és a környező utcá­kon, hogy megemlékezzenek az-egy év­vel ezelőtti eseményekről, amikor a szov­jet hadsereg mérgező harci gázokat, gyalogsági ásókat vetett be a békés politi­kai tüntetések résztvevői ellen. A közbe­lépés következtében több tucat személy vesztette életét. A nagygyűlésen a grúz Új Fórum tag­jai, az úgynevezett megbékíthetetlenek Szlovénia Még nincs elnök (ČSTK) - A nem hivatalos eredmé­nyek szerint a vasárnapi szlovéniai elnök­választásból, Milan Kucsan, a kommu­nisták és a Szocialista Szövetség jelöltje került ki győztesen. A szavazatok 99 százalékának összeszámlálása után Ku­csan a voksok 44,3 százalékát szerezte meg Jozse Pucsnik, az ellenzéki koalíció jelöltje 26,3 százalékot kapott. Egyik je­löltnek sem sikerült azonban megszerez­nie az abszolút többséget, ezért április 22-én újabb választási fordulót tartanak, xxx Az év eleje óta 21 500-an léptek ki a kommunisták szövetségének koszovói tartományi szervezetéből, s ezzel a párt elvesztette tagjainak mintegy egyötödét - tájékoztatott a Politika című belgrádi napilap. A lap ennek legfőbb okát a JKSZ legutóbbi kongresszusának sikertelensé­gében látja. Mint ismeretes, januárban a tanácskozást félbeszakították, s gya­korlatilag nincs rá remény, hogy a kong­resszust felújítják. A Politika szerint a tö­meges kilépés másik oka a fokozódó albán nacionalizmusban rejlik. ~ követelték mindennemű kapcsolat felszá­molását a szovjet hatalommal. Tegnap ismét összegyűlt a tömeg a Rusztaveli téren, ahonnan a tiltakozók a Kaukázuson túli katonai körzet vezérkarának székháza elé vonultak. Vasárnap, több mint 70 év után, ismét több ezres nagygyűlést tartottak Lenin­grádban a Palota téren. A résztvevők az egykori Téli Palota (a mostani Ermitázs) épülete előtt gyűltek össze és szintén megemlékeztek a múlt év áprilisában Tbi­lisziben történt tragikus eseményekről. Határozottan elítélték a békés tüntetés elfojtása során alkalmazott erőszakot. nak. A párt elnöke úgy nyilatkozott, hogy nem pártja, hanem a magyar nép az igazi győztese a választá­soknak. A párt következetesen ha­lad eszméi megvalósításának útján, és a néhány hónap múlva sorra kerülő helyhatósági választásokon hasonló sikerre számít. A leendő ellenzékhez kapcsolódó viszonyára a párt úgy tekint, hogy nem ellensé­geknek, hanem vetélytársaknak kel­lene lenniük, minden elfogultság nélkül kellene viszonyulniuk egy­máshoz. Ebben segítheti a feleket, hogy a nagy pártoknak lényegében azonos a véleményük az egyik leg­fontosabb kérdésben, az európai egységet illetően. Az MDF ebbe az irányba gyors lépésekkel szándéko­zik haladni, az európai egységet azonban nem állítja szembe az at­lanti gondolattal. Európa és Észak­Amerika szerves összetartozását, a tágabb értelemben vett atlanti in­tegrációt tekinti a politizálás cél­jának. Antall József elmondotta, amikor pártja a nemzeti értékek tiszteletéről beszél, nem más népek ellen szö­vetkezik, hanem a magyarság nem­zeti öntudatát akarja erősíteni, érté­keit megőrizni. A határokon túli ma­gyarságról lényegében valamennyi párttal azonos véleményt vallanak, egységes magyar nemzetben gon­dolkodnak, függetlenül attól, hogy a magyarság melyik részéről van szó. Az egységes magyar nemzetbe tartozónak tekintik azokat, akik lakó­helyük megváltoztatása nélkül vál­tak más országok állampolgáraivá, vagy politikai okokból kényszerültek emigrációba. Az új parlament körülbelül egy hó­napon belül ül össze, és megvá­lasztja elnökét, aki a Magyar Köztár­saság ideiglenes elnöke is lesz. Ő nevezi ki majd a miniszterelnököt, aki megalakítja a Németh-kabinetet felváltó új magyar kormányt. MÉSZÁROS JÁNOS Keletnémet koalíciós tárgyalások Talán már ma... (ČSTK) - Berlinben vasárnap is folytatódtak a koalíciós tárgyalások az új keletnémet kormány megalakí­tásáról. A legutóbbi információk sze­rint már ma összeállítják az új kabi­netet. A konzervatívok, a szociáldemok­raták és a liberálisok már lényegé­ben megegyeztek a tevékenységük­kel kapcsolatos kérdésekben, de to­vábbra sem világos, hogy melyik politikai párt képviselője milyen mi­niszteri posztot foglal el. A CDU a kormányfőn kívül további 10 képvi­selőt kíván küldeni a kabinetbe. A Német Szociális Unió (DSU) és a liberálisok 3-3 miniszteri tisztséget kapnának, a szociáldemokraták (SPD) hetet követelnek. A Német Demokratikus Köztársa­ság demokratikus, szociális jogál­lam, amely szövetség: tartományok­ra van felosztva - tartalmazza az NDK új alkotmányának tervezete, amelyet a kerekasztal-megbeszélé­seken részt vevő politikai pártok és szervezetek képviselőiből álló kü­lönleges munkabizottság dolgozott ki. A dokumentum tehát már nem számol az NDK eddigi területi - 15 kerület - felosztásával, vissza kíván térni a tartományi struktúrára. Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter szorgal­mazza, hogy a két német állam egyesítéséről szóló négy plusz kettő külügyminiszteri tárgyalásokat ápri­lis 26-án és 27-én Bonnban tartsák meg. Ezért Genscher rögtön a hús^ véti ünnepek után találkozni akar új NDK-beli partnerével. peru : író kontra szamuráj (ČSTK) - Peruban vasárnap el­nök- és parlamenti választások vol­tak. A nem hivatalos eredmények szerint Mario Vargas Llosa, a De­mokratikus Front (Fredemo) jelöltje a szavazatok 31,7 százalékát sze­rezte meg, míg legnagyobb riválisa Alberto Fujimori, aki független je­löltként indult, 24,4 százalékot ka­pott. Luis Alva Castro, a kormány­zó APRA párt képviselője a voksok 16,8 százalékát tudhatja a magáé­nak. Mivel egyik jelölt sem szerezte meg a szavazatok túlnyomó többsé­gét, május végén vagy június elején újabb választási fordulót tartanak. A hírügynökségek tájékoztattak róla: a Demokratikus Frontnak esé­lye van arra, hogy 23 szenátori és 72 képviselői helyet foglaljon el. A Fuji­mori vezette Cambio '90 14, illetve 31, az APRA 13, illetve 42 helyre számíthat. Athén Jön a taxikormány? A vasárnapi görög választások ~ után kormányozhatóvá lett az or­szág. A kisléptékű jobbratolódás a konzervatív Nea Dimokratia párt­jának juttatta a mandátumok felét, •s Konsztantin Micotakisz pártvezető máris miniszterelnöknek tekinti ma­gát. Nem habozik koalíciós együtt­működésre kérni a pártjából kivált minitömörülés egyetlen parlamenti képviselőjét és a görögországi törö­kök megbízottját. így elmaradnak a jobb- és a baloldal közti idegesítő és reménytelen koalíciós tárgyalá­sok, s Görögország megspórolja az - újabb választásokat. Ráfér: az utolsó tíz hónapban ez volt a harma­dik erőpróba, s a nép kezd belefá­radni az erőlködésbe, a kampá­nyokba. Ha Micotakisz terve beválik, ak­kor a parlamentben a jobboldalnak csekély, 152:148 arányú fölénye lesz. így Athén „taxikormányt" kap: ha egy forgalmi dugónál netán ela­kad néhány honatyát szállító taxi, akkor a kormányt könnyen lesza­vazzák. És ismét megindulhat a vá­lasztási malom... A választási eredményeket ki-ki kedve és érdekei szerint magyaráz­za. Ám az nehezen cáfolható, hogy Micotakisz értékelése áll a legköze­lebb az igazsághoz. Ő arra mutatott rá, hogy ha szerény mértékben is, de választásról választásra fokozó­dik a bizalom pártja iránt. Amikor Papandreu megbukott, a konzerva­tívok a szavazatok 44,29 százaléká­val szerezték meg az első helyet. Most 46,18 százalékot kaptak s ez­zel - a jelenlegi érvényes többségi választási rendszernek köszönhető­en - a mandátumok felére tettek szert. ÚJ SZÚ 1990. |V. 10. A Vasárnap 1990/14. számában az Új Szó főszerkesztőjének (névtelen) kollégája megkérdezte a főszerkesztőt, „foglalkoztál-e az esetleges névváltoztatás kérdésével (...) is?". A válasz: „Igen, s a név megmaradása mellett voksoltam." Utána jön az indoklás. Ezzel lenne vitám. 1948. december 15-én jelenik meg az Új Szó első száma, tehát a kommunista diktatúra totális győzelme után. Ekkor a lap még a csehszlovákiai magyar dolgozóké, később Csehszlovákia Kom­munista Pártjáé, még később Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságáé - s jel­szava mindvégig: Világ proletárjai, egyesüljetek! Új Szó. Mit sugalmaz nekem (s nekünk) ez a név? Természetesen új szót: napról napra egy új szellem, egy új világnézet terjesztését tíz és tízezrek számára. Mi volt negyven éven át ez az új szó, ez az új szellem? A diktatúra, a totalitariz­mus, a sztálinizmus, a neosztálinizmus, az ateiz­mus szava és szelleme. (A kivételektől tekintsünk most el - azok csak a Szabályt erősítik.) Eljött 1967-1968: az új szó, az új szellem megszólalhatóságának pillanata. Az Új Szó ter­mészetesen élt vele - a következményei közis­mertek. Aztán jött a megszállás - s az Új Szó címében továbbra is az új szó, az új szellem (ezúttal a konszolidáció) hirdetője maradt. Aztán eljött 1989. november 17-e. Krízis. Mélypont. Kétségbeesés. Eltűnik az Új Szó fejlécéről a „Vi­lág proletárjai, egyesüljetek!", aztán baloldali magyar napilappá válik, később a semmit sem jelentő csehszlovákiai magyar napilappá. A CSKP leveszi örök-súlyos kezét a lapról, de az Új Szó - Új Szó marad. Ha cinikus lennék, azt mondanám: igaza van, ez egy zseniális cím, mert történjék bármilyen politikai földrengés, az Új Szó mindig hű marad címe sugallta szelleméhez: mindig az új szót hirdeti - a pillanatnyi farba szerint. De nem lehetünk cinikusak! S az élet nem csak játék! Ellenvélemény 1989. november 17-e - ez már végérvényesen eldőlt - történelmi határkő: egy népidegen totali­tarizmus teljes csődje és bukása. Kérdezem: hát: Új Szó? Igen, bizonyára új szó. De csak az, aki nem érti és érzi azt a határtalan cinizmust, ami e mögött a cím mögött felgyülemlett és voltakép­pen megalázó, csak az mondhatja kételkedés és borzongás nélkül: igen, Új Szó. Mert aki azt mondja: Új Szó továbbra is, akaratlanul is azt sugallja, hogy nincsen, nem volt történelmi fordu­lat: mi, csehszlovákiai magyarok lubickoljunk csak tovább az állóvízben. Holott az Új Szó már majdnem jó lap, az új idők új szavát igyekszik sugallni és szolgálni: a két tény között tehát óriási és feloldhatatlan ellentmondás feszül. Rudé právo, Pravda, Új Szó: megmaradt cí­mek: Az első kettő továbbra is a kommunista párt lapja - de az Új Szó? Meg kell kérdeznem: valakik a szabad választásokig akarják kitolni az időt? (A romániai kommunisták magyar nyelvű lapja, az Előre a fordulat után azonnal megváltoztatta a nevét - mert tudta, hogy ez történelmi szükség­szerűség!) Az Új Szó főszerkesztője az említett interjúban azt mondja: „Nem vagyok érzelgős, meghatott Gerő János véleménye... Nem merem hinni, hogy meghatódás kérdése lenne a névváltozta­tás; s ezt a lap mai főszerkesztője is tudja: ,,... tudom, a névváltoztatás egyáltalán nem for­mális kérdés...". Hát akkor? Minek a kérdése? Kompromisszum nélküli, logikus történelmi elem­zésé! És bátorságé! (Le kell szögeznem, teljes mértékben tisztelet­ben tartom Gerő János és mások véleményét, ebből eredően elvárható, hogy mások ellenvéle­ménye is tiszteletben tartassék és közvélemény elé tárassék.) „Tudjuk, független lapként nem számíthatunk semmilyen dotációra..." - mondja a főszerkesz­tő, vagyis kimondja azt, amit mi is szeretnénk a lap új neve alatt látni: a függetlent! (A Csehszlo­vákiai magyar napilap nem mond semmit; ez számomra olyan, mintha a Magyar Nemzet, illet­ve a Times alatt ez állna: magyar, illetve angol napilap. De hát ez abszurd - épp ezért nem is áll ott!) fégső szóként tehát: sem erkölcsi, sem etikai, sem szellemi szempontból nem fogadhatom el, hogy az a lap, amely a totalitariz­mus negyvenegy évén át az Új Szóként új szót hirdetett, az most, a totalitarizmus bukása után ismét Új Szóként hirdesse az új szót. KULCSÁR FERENC V Ezzel szemben a PASZOK-ra adott szavazatok mennyisége majd­nem két és fél százalékkal visszae­sett. Pedig a pánhellének mindent megtettek a győzelemért és a helyt­állásért. Az ország öt legkisebb vá­lasztókerületében koalícióra léptek a kommunistákkal, és megállapod­tak abban, hogy együttesen támo­gatják a konzervatívok ellen fellépő közös független jelöltet. Mint athéni barátomtól hétfőn délután telefonon megtudtam, az egyébként komor hangulatba esett görög baloldal en­nek a megoldásnak tulajdonítja, hogy sikerült megakadályozni az Új Demokrácia abszolút győzelmét. S egyúttal elérni azt, hogy a parla­mentben továbbra is számolni kell­jen a baloldallal, főként a Görög KP­val és a PASZOK-kal. A- jobboldal sikerét Athénban többféleképpen kommentálják. Az Új Demokrácia térfelén a belpolitikai okok mellett fontosnak tartják a nemzetközi környezet megválto­zását. A hosszúra nyúlt - tízhóna­pos - görög választási főszezon ide­jén zajlottak le Kelet-Európa forra­dalmai, és jónéhány országban elő­retörtek a polgári, konzervatív erök. A változások mindenütt megtépáz­ták a baloldal sorait, s eközben álta­lánosan felértékelődtek a modellé vált nyugati viszonyok. A baloldal által tűz alatt tartott Amerika és a NATO tekintélye növekedett, a Kö­zös Piacé ugyancsak. Brüsszel különben a szó szoros értelmében beavatkozott a választá­si erőpróbába. Jacques Delors nem­rég levelet írt Athénba, sürgetve, hogy állítsák helyre az ország sza­vahihetőségét, különben megkoc­káztatják a közöspiaci dotációk el­vesztését. Konsztantin Karamaniisz volt miniszterelnök és köztársasági elnök, a jelenlegi kormánypárt alapí­tója a választási kampány legforróbb napjaiban hozta nyilvánosságra a levelet, azt sugalmazva, hogy a PASZOK ezután sem lesz képes eleget tenni a közöspiaci elvárá­soknak. A győztes párt vezetője magabiz­tos, a hét közepére már megígérte az új kormány bemutatását. KRAJCZÁR IMRE Nepál A demokrácia visszatérése (ČSTK) - Birendra nepáli király vasár­nap a tüntetők nyomása alatt visszavonta a politikai pártok tevékenységét tiltó ren­deletet, amely 30 évig volt érvényben. Ezt a nepáli televízió közölte. A kathmandui kormány tegnap felol­dotta a kijárási tilalmat, amelyet a tömeg­tüntetésekkel összefüggésben szomba­ton hirdetett ki. Erre röviddel azután került sor, hogy a király engedélyezte a politikai pártok működését. A lépést óriási lelkese­déssel fogadta a nép, a főváros lakossá­ga az utcákra vonult, hogy megünnepelje a demokrácia visszatérését. HÍRMAGYARÁZATUNK: Mario Vargas Llosa nem tudta megszerezni az abszolút többséget, mégis neki van nagyobb esélye arra, hogy júniusban átvegye az államirányítást Alan Garcíától. De most nem a világhírű író-elnökjelölt áll a rivaldafényben, hanem a politikusként eddig szinte ismeretlen Alberto Fujimori - a perui szamuráj. Limai rossz nyelvek szerint a japán származású egykori egyetemi rektort García államfő küldte a választási kampányba, amikor világossá vált, hogy szociáldemokrata pártja semmiképp sem tud nyerni. Ki is szavazott volna még García politikájára? Az APRA minden vonalon megbukott. Soha nem látott szegénységbe sodorta népét, lezüllesztette a gazdaságot, az országot a szélsőbaloldali gerillák, a jobboldali halálbrigá­dok fegyveresei, a kormánykatonák, a rendőrök, a kokainmaffiózók és a közöttük őrlődő lakosság állandó csataterévé változtatta. A terrorra ellenterror volt a válasz. A nyomorból kiutat kereső emberek ezreit vezette el ez a politika a maoista, polpotista Fényes ösvényhez. A meglevő államstruk­túrák ellen harcoló, a világforradalmat hirdető szervezet ma már Peru területének egyharmadát tartja ellenőrzése alatt. Tagjai válogatás nélkül gyilkolják a politikusokat, parasztokat, mindazokat, akik keresztezni próbálják céljaikat. Harmonikus szimbiózusban élnek viszont a kokaincsempészekkel, egyedüli anyagi támogatóikkal. Furcsa hatalmi káosz alakult ki Peruban, egy totalitárius állam az elszegényedett államban - súlyos örökség az új elnck számára. (urbán)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom