Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-06 / 82. szám, péntek

Vilnius hajlandó engedményeket tenni Moszkvának (Folytatás az 1. oldalról) hajlandó őket kinyomtatni. Annak a remé­nyének adott hangot, hogy hamarosan találnak maguknak más nyomdát. Az amerikai Kongresszus képviselő­háza szerdán arra szólította fel George Bush elnököt, hogy amint lehetséges, azonnal ismerje el a független Litvániát. A 416:3 arányban jóváhagyott határozat nem az azonnali elismerést követeli, vi­szont felszólítja az elnököt, olyan lépése­ket tervezzen, amelyek elősegítik a diplo­máciai kapcsolatok helyreállítását Vilni­usszal. Mint ismeretes, hasonló határoza­tot két héttel ezelőtt fogadott el a szenátus is. A szenátorok korábban elutasították Jesse Helmesnek azt a javaslatát, hogy az USA azonnal vegye fel a diplomáciai kapcsolatot a balti köztársasággal. Nyil­vánvaló tehát, hogy az amerikai törvény­hozás mindkét háza óvatos, visszafogott álláspontra helyezkedik, s nem enged a keményebb vonal híveinek. Párizsban Roland Dumas francia külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy a balti köztársasá­gok függetlensége elkerülhetetlen, vi­szont ezt békés úton kell elérni. Horn Gyula magyar külügyminiszter a Népsza­badságnak adott interjújában hangsú­lyozta: Litvániának joga van a független­ségre, de senkinek sem érdeke, hogy a Szovjetunió szétessen. Mihail Gorbacsov szerdán élesen bírál­ta Észtország függetlenségi törekvéseit is. Arndold Rüjtel, az észt legfelsőbb tanács elnöke a tallinni televízióban el­mondta, telefonbeszélgetést folytatott Nemcsak a palesztinok ügye (ČSTK) - Jasszer Arafatot, a Palesztinai Felszabadítási Szerve­zet vezetőjét és James Carter egy­kori amerikai elnököt szerdán az Elysée-palotában fogadta Francois Mitterrand francia államfő. Carter magánkezdeményezésében, ame­lyet George Bush elnök is támogat, továbbra is az izraeli-arab konfliktus békés megoldására törekszik. A ta­nácskozás után kijelentette, több iz­raeli, de palesztin, szíriai, jordániai és libanoni vezető is nem veszi kel­lőképpen figyelembe népeik békeó­haját. Az egykori elnök hangsúlyoz­ta, a békefolyamatot az Európai Kö­zösségeknek, az Egyesült Államok­nak és az összes érdekelt félnek állandóan ösztönöznie kell. Jasszer Arafat azt mondta: a ta­lálkozó is bizonyítja, nemcsak a pa­lesztinok ügye a békekezdeménye­zés, hanem nemzetközi vonatkozá­sa is van. Gorbacsovval, aki erős kifejezéseket használt és nagyon mérges volt. Észtor­szág ugyanis a múlt héten jelentette be, hogy bizonyos átmeneti időszak után füg­getlenségének felújítására fog törekedni. Marju Lauristin, az Észt Népfront ve­zetőségének tagja az említett telefonbe­szélgetést így kommentálta: „Igaz, hogy a reagálás negatív volt, de mégis csak bizonyos kontaktust jelent, s a tárgyalá­sokhoz minden kapcsolatra szükség van". Egyébként Gorbacsov azt követően telefonált az észt vezetővel, miután a tallinni parlament nyilatkozatában teljes mértékben támogatja a litván független­séget. Észtországnak jelenleg 1,6 millió lako­sa van, 60 százalékuk észt nemzetisé­gű. Edgar Savisaar, az észt kormány új elnöke, aki a Népfrontnak is a vezetője, kedden ígéretet tett arra, hogy együtt fog működni minden Észtországban élő nem­zetiségi csoporttal. Megfigyelők szerint azonban nem valószínű, hogy kormányá­ban más nemzetiségű politikus helyet kapjon. , , * Vitautas Landsbergis litván elnök ta­nácsadója, Algis Cekuolis Londonban arról tájékoztatta az újságírókat, hogy a litván vezetés kész bizonyos engedmé­nyeket tenni a függetlenség kikiáltásával kapcsolatban. Ezek az engedmények a következők: • A szovjet érdekek - de nem a jo­gok - elismerése a balti államokban, „esetleg a katonai jelenlétet is bele­értve". • Lehetővé tenni, hogy a Szovjet­unió hozzáférhessen Kalinyingrádhoz. • A Szovjetunió használhatná a balti kikötőket. • A Litvánia és a Szovjetunió közötti jelenlegi gazdasági kapcsolatok meg­őrzése. • Népszavazás megrendezése, amelyen a következő kérdést lehetne feltenni: Egyetért-e ön a március 11-i határozattal? Németország egyesítése és a Szovjetunió Gorbacsov: „Ha megengedik, először a Szovjetunió újraegyesí­tésével foglalkozom." A Lurie rajza Az utolsó szalmaszál? Ma kezdődik a Lett KP kongresszusa (ČSTK) - Mára hívták össze a Lett KP XXV. kongresszusát. Lényegében ez az utolsó kísérlet arra, hogy valami módon megőrizzék a párt egységét, hiszen április 14-re tervezik a függet­len Lett KP alakuló kongresszusát is. Jan Vagris, a párt első titkára, a köz­ponti bizottság keddi plénumülésén el­mondta, a tanácskozás elé kerülő doku­mentumok tükrözik a pártban kialakult válságos' helyzetet, s 'nagymértékben ÚJ SZÚ 1990. IV. ,6. Magyarországi választások Esélylatolgatás a második forduló előtt A magyar parlamenti választások vasárnapi második fordulója előtt a napilapok központi témája a koalíciós lehetőségek és az esélyek latolgatása. A Népszabadság tegnapi száma beszámol arról a sajtótájékoztatóról, amelyet a jelenleg vezető helyen álló Magyar Demokrata Fórum vezetője, Antall József és Alfred Dregger, a nyugat­német parlament CDU/CSU szekciójának elnöke tartott. Az MDF-hez felkérés érkezett az euró­pai konzervatív, polgári és keresztény pártoktól, hogy lépjen be internacionálé­jukba, az EDU-ba. A végleges döntést e szervezet szeptemberi helsinki konfe­renciáján hozzák majd meg. Antall József szerint ez újabb bizonyíték arra, hogy az MDF európai elkötelezettségű, s nem na­cionalista, nem provinciális párt. A továbbiakban megelégedéssel nyugtázta a kisgazdákkal és keresztény­demokratákkal kötött választási koalíció elfogadtatását, de leszögezte: a megálla­podás nem érinti a helyi szinten más pártokkal (így az SZDSZ-szel és a Fi­desz-szel) korábban megkötött egyezsé­geket. Az MDF elnöke szerint a három párt összefogása választási szövetség, de nem tartotta kizártnak, hogy a megfe­lelő többség megszerzése esetén kor­mánykoalícióra lépjenek. Ebben az eset­ben az MDF beleegyezne, hogy az FKgP kapja meg a mezőgazdasági és élelme­zésügyi tárcát. Ez a kisgazdák természe­tes, történelmileg megalapozott igénye. Antall József ismét hangsúlyozta, hogy „kényszerházasságnak" tekintené a Szabad Demokraták Szövetségével kö­tendő nagykoalíciót. Az MDF április 12-én tartja harmadik országos gyűlését. Ez a fórum hivatott a koalíció kérdésében is dönteni. Magyarországon az utóbbi időben nagy port vert fel az úgynevezett Sprin­ger-botrány. Az MDF szakértői ezzel kap­csolatban kifejtették álláspontjukat: a Springer jó egy éve van jelen a magyar kulturális piacon, s ami a fejlett nyugati kompromisszumos jellegűek. Korábban a helyi sajtó is ismertette a tervezeteket, amelyek rengeteg bírálatot kaptak, s ezért nehezen feltételezhető, hogy a lett párton belüli minden frakciót ki tudnak elégíteni, A két egymással szemben álló legerő­sebb frakciót - lett szóhasználattal élve - a fundamentalisták illetve a nacionalis­ták alkotják. A fundamentalisták a jelenle­gi állapotok megőrzése mellett vannak, a nacionalisták viszont az SZKP-tól való elszakadást követelik. Ez a párton belüli ellentét tükrözi a lett társadalmon belüli ellentéteket is. Az eddigi értesülések szerint a kong­resszusi küldöttek több mint 50 százalé­kát a fundamentalisták alkotják, ezért vár­ható, hogy ők fogják megadni a tanácsko­zás hangnemét is. Az SZKP-hez hű plat­formot elsősorban az orosz nemzetiségű kommunisták alkotják. Tegyük hozzá, Lettország lakosainak száma 2,7 millió, ebből az orosz nemzetiségűek 33 száza­lékot képviselnek. Új típusú biztonság Rövid idő alatt szinte frázissá koptat­tuk azt a megállapítást, hogy a csehszlo­vák külpolitika még sosem volt ilyen aktív. Eredményesen tárjuk szélesre az ajtót a nyugati partnerek előtt, hiszen az érdek­lődés kölcsönös, ráadásul néhány hónap alatt nem keveset sikerült behozni az évtizedes lemaradásból. Ennek legújabb bizonyítéka: alig két héttel Václav Havel londoni látogatása után Jirí Dienstbier is háromnapos tárgyalásokat folytatott a szi­getországban. E látogatás eredménye­ként konkrét formái öltöttek azok a megál­lapodások, amelyek a márciusi csúcsta­lálkozón elvi szinten fogalmazódtak meg. A két külügyminiszter által aláírt kulturális egyezményre gondolok, ilyenre nem volt példa a háború utáni évtizedekben orszá­gaink között. Dienstbier londoni útja másik leglénye­gesebb mozzanatának azt a javaslatot tartom, amelyet a csehszlovák kormány nevében ismertetett az európai bizton­sággal összefüggésben. Miről van szó? Javasolta az Európai Biztonság Bizottsá­gának a felállítását, ez lenne a kollektív biztonságról szóló összeurópai szerződés végrehajtó szerve. Ha összeurópaiként emlegetjük, akkor természetesen a hel­sinki folyamat 35 tagországának képvise­lői dolgoznák ki és fogadnák el. A bizott­ságnak két kamarája lenne, a katonait a politikainak rendelnék alá. S távlatilag ez a bizottság váltaná fel a két katonai töm­böt - a NATO-t és a Varsói Szerződést. Hangsúlyozni kell, hogy távlatilag, mert enélkül most még kissé utópisztikus­nak tűnhet az egész. Az elképzelés sze­rint a két tömb továbbra is egymás mellett létezne, s fokozatosan, a természetes fejlődés által - ennek irányát a földré­szünkön végbemenő változások, az egy­séges Európa kialakítása adja meg - ve­szítenék el jelentőségüket. Az olyan szer­vezetek tapasztalataira építve, mint az Európa Tanács, az európai parlament, kerülhetne sor Dienstbier fogalmazása szerint „az európai egyesült államok" kialakítására, s a harmadik, az igazán csak távlati fokozat lehetne az európai államok konföderációjának a létrehozása. Ábránd lenne ez? Nem. Először is azért, mert az európai változások üteme rendkívül gyors, hiszen már ma is sok olyan dolog valóság lett, ami pár éve még elképzelhetetlennek tűnt. Másodszor: sok közös vonás van a csehszlovák tervezet • és Francois Mitterrand elképzelése kö­zött. Az európai konföderáció fogalmát a francia államfő néhány hónappal ez­előtt, újévi beszédében vetette fel. Mitter­randról pedig igazán nem mondhatja sen­ki, hogy a fellegekben jár. Hiszen ő a je­lenkor egyik kiemelkedő reálpolitikusa. Csupán zárójelben jegyzem meg, Mitter­rand szerint az európai konföderáció magvát a közöspiaci országok alkotnák, a többiek csak bizonyos idő után, bizo­nyos feltételek teljesítése esetén csatla­koznának hozzá. Harmadszor: míndenkképpen tekintet­tel kell lenni a most zajló európai folyama­tokra, konkrétan a német egyesítéssel kapcsolatos problémákra, aggodalmakra. A német kérdés legvitatottabb pontja az egyesült Németország NATO-tagsága. E téren a legnagyobbak a véleménykü­lönbségek a Szovjetunió és a Nyugat között, s itt utalni lehet például Sevardna­dze szovjet külügyminiszter mostani wa­shingtoni megbeszéléseire. Kíváncsian várhatjuk, hogy a szovjet-amerikai tár­gyalásoknak lesznek-e olyan elemei, amelyek összecsengenek azzal, amit Dienstbier Londonban előterjesztett. Nincs ellentmondás az új csehszlovák javaslat és aközött, amit például Havel elnök az Egyesült Államokban mondott, amikor elismerte, hogy a NATO jelenleg bizonyos stabilizáló szerepet tölt be Euró­pában. Azért nincs ellentmondás, mivel egy folyamatról van szó, s ha így tekin­tünk rá, akkor az új tervezetként fogható fel a hétfőn kezdődő pozsonyi közép­európai csúcs a térség államai közötti koordinációról. Ennek ötletét Václav Ha­vel januárban Varsóban vetette fel. Ma­gyarország, Lengyelország és Csehszlo­vákia új típusú kapcsolatrendszerének a kiépítése a cél, de meghívót kapott a tanácskozásra Olaszország és Ausztria is. Tudjuk, az államfők és külügyminiszte­rek részvételével megrendezésre kerülő fórumon a legkényesebb témákat is meg kell vitatni, hiszen Horn Gyula magyar külügyminiszter szerint ha nem kerül szó­ba a nemzeti kisebbségek helyzete, akkor nincs értelme a pozsonyi találkozónak. A magyar elképzelés: e témáról akár kétoldalú, csehszlovák-magyar megálla­podás is, születhet. Pár nappal ezelőtt éppen e problémák kapcsán hangzottak el olyan vélemények, hogy a pozsonyi csúcs megtartása is veszélybe került. Re­méljük, hogy ez nem így van, hogy nem jön közbe semmi az utolsó pillanatban. S végezetül: az sem baj, hogy most még nem mindenki ért egyet az új cseh­szlovák javaslattal. Például Václav Havel és Margaret Thatcher sem ítélte meg azonosan az európai biztonság távlatait. Thatcher a NATO fennmaradásának a fontosságát hangsúlyozta, Havel pedig a katonai tömböket fölöslegessé tevő új európai biztonsági struktúrák kiépítését helyezte előtérbe. MALINÁK ISTVÁN (ČSTK) - Horn Gyula külügyminiszter szerdán este a budapesti televíziónak adott nyilatkozatában a hétfőn nyíló pozsonyi fórummal foglalkozott. Kijelentette: Szűrös Mátyás ideiglenes államfővel és Németh Miklós kormányfővel együtt úgy döntöttek, részt vesznek a tanácskozáson, nehogy olyan benyomás keletkezzen, hogy nem akarják a párbeszédet. A fórumon az európai integrációs folyamatokkal és a regionális együttműködéssel összefüggő kérdéseket vitatják meg. A magyar vezetés ezzel a programmal egyetért, bár a nyugat-európai tömörülésekkel folytatott együttműködés­ben Magyarország előbbre van mint a tanácskozás másik két résztvevője. Horn Gyula ismételten hangsúlyozta, meg kell vitatni a nemzeti kisebbségek dolgát, elsősorban azért, mert Szlovákiában erősödőben van a nacionalizmus hulláma, s nyugtalanító magyarellenes megnyilvánulások is tapasztalhatók. Ezekről a kérdésekről tárgyalni kell a csehszlovák féllel, úgy tűnik, hogy ezzel a csehszlovák vezetők is egyetértenek. Magyarország ezért szeretné, ha ezt a megállapodást a közös dokumentum is rögzítené. Mától hetente : Remény Nagy örömmel tölti el a csehszlovákiai magyar katolikusokat, hogy a II. világháború befejeződése után ezentúl minden héten kezükbe vehetik az első egységes magyar hetilapot, a Reményt, amely e hét végén, a legtöbb helyen virágvasárnap kerül az olvasó kezébe. A lapról első száma kapcsán be­szélgettünk Ďurdík László főszer­kesztő-helyettessel. • A címe is sokat jelent a hívők számára: a remény szó - több puszta újságcímnél. - Valóban, és erről részletesen szól a lap vezércikkében Koller Gyu­la, a boldogfai esperes-plébános, a lap főszerkesztője. Tehát remény­nyel indulunk, azzal a reménnyel, amely az isteni erények sorában a hit és a szeretet között áll. A hitből fakad és a szeretetben tökéletesedik ki. • Ismerkedjünk meg közelebb­ről a lappal, kiadásával. -A Glória, a Szlovákiai Magyar Katolikus Papok Társulata adja ki, amely most, február végén alakult. A lap egyébként az Apollopress nyomdájában készül, és templomi­plébániai terjesztés útján kerül az olvasó kezébe. Ezért van az, hogy bár már a hét közepén elkészül, de a legtöbb helyen csak vasárnap jut­hatnak hozzá a hívők. • A szerkesztőségről szólhat­na néhány szót. - Ahogy említettem, Koller Gyula esperes a főszerkesztő, én vagyok a helyettese. Két szerkesztőnk van: Bertha Éva és Gyepes Aranka, a tördelőszerkesztő Ordódy Dénes. A szerkesztőségben két adminiszt­ratív munkaerő dolgozik és Bíróczi István tallósi plébános szintén részt vesz a szerkesztőség munkájában. • A Remény nyolc oldalon jel e­nik meg... - Az első oldalon az első számot a „remény jegyében" Ján Sokol nagyszombati érsek, metropolita in­dítja útjára, és Koller Gyula vezér­cikke mellett Nagy József Krisztus­fejgrafikája van. Belül, a második oldalon állandó rovatunk lesz, az egyházi naptár, a harmadikat pedig ezúttal a virágvasárnapnak szentel­jük. A negyedik oldalon virágvasár­naptól a feltámadásig főcímmel el­mélkedések olvashatók a nagyhét­ről. A további oldalakon található interjú, ismeretterjesztő írás, van if­júsági oldal gyermekrovattal, benne rejiveny is. A neteűik oldalon állandó rovatokat indítunk: János atya vála­szol az olvasók hittel összefüggő kér­déseire, s további rovat az Igaz-e? és a Múltunkból. Az utolsó olda­lon egyházi hírek, tudósítások talál­hatók. Ezúttal például arról, hogy Nagykürtösön újra van magyar mise vasárnap esténként. • Amikor elindították a lapot, milyen szándékok vezérelték a szerkesztőséget? - Tudtuk, hogy ürességtől konga­nak a templomok, a hitüket megval­lók és templomba járók többségét inkább az idősebbek teszik ki, s ala­posan megcsappant számú papja­ink nagyobb része nyugdíjaskorú. Bizonytalan, fordított értékrend, vi­szonylagos erkölcs, kettős magatar­tás vált környezetünk elfogadott nor­májává. Azonban reményre is van okunk, hiszen látjuk kirajzolódni a jö­vő egyházának biztató jeleit. Mind­ezek tudatában a lap szerkesztői egyházunk megújulásának szeret­nének szolgálatába állni. A megvál­tozott körülmények között végre meginduló szlovákiai magyar katoli­kus sajtó véleményünk szerint az olvasók és szerkesztők közös mun­kája nyomán válhat igazán a magyar katolikusok sajátjává. Ehhez ezúttal is kérjük olvasóink megértését és támogatását. -méj­technikát illeti, pozitívak a tapasztalatai. A kiadói tevékenység tartalmi oldalát te­kintve viszont nem bocsátkoztak értéke­lésbe. A lapeladásokkal kapcsolatban az ügy politikai hátterére mutattak rá. Azt hangsúlyozták, hogy nézetük szerint az MSZP nem számolt el vagyonával, ezért a szóban forgó ügyletek a korábbi vagyon­átmentési kísérletek sorába illeszthetők. Egyébként a megyei lapok helyzetét (lé­nyegében ezeket akarja az MSZP eladni a Springernek) egy tényfeltáró csoport is vizsgálja. (kpr) Csehszlovák felszólalás az IPU ülésén (ČSTK) - Nicosiában, az Interparla­mentáris Unió 83. konferenciájának szer­dai ülésén többek között a foglalkoztatott­sággal és a hivatásra való felkészítéssel kapcsolatos problémák szerepeltek a na­pirenden. Felszólalt Bohuslav Kučera, a Szövetségi Gyűlés alelnöke, csehszlo­vák küldöttségvezető. Beszédében a csehszlovák piacgazdaság megterem­tésével összefüggő kérdésekkel foglalko­zott. Rámutatott ázonban a mélyen gyöke­rező negatív jelenségekre a káderképzés terén. Mint mondotta, nagy figyelmet kell fordítani a tehetségekre, fel kell számolni a középszerűséget. Szükség van a folyto­nos képzésre, ehhez meg kell teremteni a kellő feltételeket és meg kell győzni az embereket ennek fontosságáról, hangsú­lyozta Bohuslpv Kučera.

Next

/
Oldalképek
Tartalom