Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-05 / 81. szám, csütörtök

Kemény kilépési feltételek (Folytatás az 1. oldalról) Megfigyelők szerint kifejezetten Litvániára alkalmazták azt a rendelkezést, amely szerint külön kell taglalni azon területek kérdését, amelyen nem az illető köztársaság nemzetiségéhez tartozók élnek többségben. Emiatt Litvánia például elveszítheti Klaipeda környékét, ahol az orosz nemzetiségű lakosság van többségben, valamint a Vilniusi kerületet, ahol sok lengyel él. Az átmeneti időszak utolsó évében a kilépő köztársaság parlamentjének, vagy pedig a lakosság egytizedének kezdeményezésére megismételhetik a népszavazást abból a célból, hogy megerősítsék az elszakadásról hozott döntést. Az átmeneti időszak lejárta után az utolsó szót ismét csak a népi képviselők kongresszusa mondja ki, megvizsgálja az egész folyamat törvényességét, feltérképezi, hogy a Szovjetuniónak vagy más köztársaságoknak nincsenek-e követeléseik az elszakadó köztársaságokkal szemben. S csak ezt követően dönt a köztársaság kilépése mellett, amely attól a pillanattól fogva függetlenné válik a Szovjetuniótól. Ugyancsak" kedden hagyta jóvá a törvényhozás a rendkívüli állapotról szóló törvényt. Ennek értelmében rendkívüli állapotot a lakosság biztonságának a szavatolása érdekében lehet hozni, természeti katasztrófák, járványok, súlyos zavargások, nagy balesetek idején. A szövetségi vagy az autonóm köztársaság területén az illetékes legfelsőbb tanács vagy pedig a Szovjetunió elnöke rendelhet el rendkívüli állapotot. Az észt parlament szerdán határozatot hagyott jóvá, amely felszólította a Kremlt Is, hogy azonnal szüntesse be a Litvánia elleni politikai és katonai nyomást, s hivatalosan ismerje el Vilnius függetlenségét. A köztársasági parlamentek közül az észt törvényhozás volt az első, amely Litvánia támogatásáról szavazott. A parlament kinevezte Észtország új kormányfőjét is, Edgar Savisaarnak, a Népfront egyik vezetőjének a személyében. Indrek Toomet váltotta fel ebben a tisztségben, aki a múlt csütörtökön nyújtotta be lemondását. A varsói külügyminisztérium utasította a moszkvai lengyel nagykövetséget, kérjen hivatalos magyarázatot arra, hogy a szovjet vezetés kedden miért zárta le a litván-lengyel határt. A lengyel álláspont szerint a szabad határforgalmat nemzetközi szerződések biztosítják, ezért ezeket tiszteletben kellene tartani. Varsó hajlandó az ügyről tárgyalásokat kezdeni. A BKP-ból BSZP lett (ČSTK) - A Bolgár Kommunista Párt nevét Bolgár Szocialista Pártra változtatták meg. Erről a párttagok döntöttek szavazás útján. A BKPnak 984 ezer tagja van, 74 százalékuk szavazott, a túlnyomó többség (87 százalék) támogatta a névváltoztatást. Alekszandr Lilov, a pártfőtanács elnöke kedden beszédet mondott azon a szófiai nagygyűlésen, amelyen hozzávetőleg 200 ezren vettek részt. Hangsúlyozta, a pártot nem a hatalomvágy vezérli, hanem a nép bizalmát akarja elnyerni. Küzdeni fog az infláció és a munkanélküliség ellen, s arra törekszik, hogy békés legyen az átmenet a demokratikus társadalom, a humánus szocializmus felé. Ezzel a nagygyűléssel lényegében meg is kezdődött a Bolgár Szocialista Párt választási kampánya. Egyébként Lengyelország az egyetlen olyan ország, amely Litvániával határos. Hivatalos lengyel körök támogatták Litvánia jogát az önrendelkezésre. Stasis Lozoraitis, Litvánia különleges ügyvivője kedden sajtóértekezletet rendezett Washingtonban, éppen akkor, amikor az amerikai fővárosba érkezett Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter. A diplomata visszafogottan fogalmazott, mondván: Vilnius tárgyalni akar Moszkvával, de nem függetlenségének feladásáról, hanem esetleg az elhalasztásáról. „Ha Moszkvának időre van szüksége, akkor üljünk le és konzultáljunk. Nem szakadhatunk el egy-két napon vagy hónapon belül." Ugyanakkor hozzáfűzte, hogy Litvánia sosem mond le a függetlenségéről. A továbbiakban felszólította George Bush amerikai elnököt, ismerje el Litvánia függetlenségét. A Vilnius elleni akció kapcsán megjegyezte, nem hiszi, hogy Gorbacsov teljes mértékben ellenőrzi a hadsereget, amely harci alakulatokat küldött Litvániába. Kedd óta litván képviselők egy csoportja tartózkodik Moszkvában, fogadta őket Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB PB tagja, a központi bizottság titkára. Erről Egidius Vicsauskas, a Litván Köztársaság moszkvai képviselője elmondta, hogy nem hivatalos tárgyalásokról volt szó, hanem csupán konzultációról. Beszámolt arról, hogy személyesen felkereste Gorbacsov fogadóirodáját, hogy ezen keresztül értesítsék az államfőt a litván képviselők megérkezéséről. „Szeretnénk találkozni egy olyan tisztségviselővel, akit Gorbacsov jelöl ki, de eddig még nem kaptunk választ" - mondotta. Vicsauskas telefonon felhívta Dmitrij Jazov honvédelmi minisztert is, akitől kérte, hogy fogadja a küldöttséget. Jazov állítólag ezt válaszolta: „önök független állammá nyilvánították magukat, s nincs felhatalmazásom arra, hogy egy idegen országgal tárgyaljak." xxx Az Oroszországi Föderáció pártszervezetének értekezlete június 19-én kezdődik Moszkvában. Erről az SZKP KB oroszországi irodájának ülése döntött kedden. A tanácskozáson Mihail Gorbacsov is részt vett. Berlin Kormányalakítási megállapodás (ČSTK) - A keletnémet politikai pártok tegnap megállapodtak az NDK első nem kommunista kormányának a megalakításában. A kabinet élén a megállapodás szerint a kereszténydemokrata Lothar de Maiziere állna. Martin Kirchner, a CDU főtitkára tegnap közölte Berlinben, de Maiziere-t ma választja meg a parlament a minisztertanács elnökévé, s ezzel megbízatást kap a kormányalakításhoz. A népi kamara ugyancsak ma választja meg saját elnökét. A jelöltek: Sabine Bergmann-Pohl, a CDU, Hans Modrow, a DSZP és Günther Maleud, a DBD (parasztpárt) képviseletében. Márkus Meckel, az SPD ügyvivő elnöke kedden a koalíciós tárgyalások megkezdése után kijelentette, a szociáldemokraták részvétele a kormányban a koalíciós megállapodásoktól függ, illetve attól, hogy mennyire fogják figyelembe venni a párt céljait. Ezekről a célokról tájékoztatta az újságírókat Richard Schroder, az SPD parlamenti csoportjának újonnan megválasztott elnöke. Mint mondotta, a párt magának szeretné a külügyi, a munka- és a szociális ügyi tárcát. Nem kívánja, hogy a belügyminiszteri tisztséget a DSU képviselője lássa el. Ján Čarnogurský washingtoni tárgyalásairól Amerikai segítség a csehszlovák diplomaták képzésében (ČSTK) - Ján Čarnogurský, a szövetségi kormány első alelnöke, aki magánlátogatáson tartózkodik az Egyesült Államokban kedden az amerikai külügyminisztérium egyik vezető személyiségével, Lawrenc Eagleburger külügyminiszter-helyettessel tárgyalt. A magánlátogatás így munkajelleget öltött. A csaknem egyórás megbeszélés során az amerikai diplomata nagy érdeklődést tanúsított az iránt, hogy milyen a helyzet nálunk a választások előtt, s mire lehet számítani a választásokon. Az európai jelentőségű kérdésekkel kapcsolatos csehszlovák álláspontok is érdekelték őt, főleg a középeurópai államokkal való kooperáció, valamint a német egyesítés kérdése. Szóba került, milyen módon segíthetné az USA a hazánkban kibontakozó demokratizálódási folyamatot. Ide tartozik, hogy az idén nyáron Pozsonyban megnyílik az amerikai konzulátus. A két politikus megvitatta, hogy ez a képviselet, milyen szerepet tölt majd be, tudja-e majd teljesíteni azokat a feladatokat, amelyek egy konzulátusra hárulnák. Arról is tárgyaltak, hogy az amerikai fél segítséget nyújthat Csehszlovákiának a diplomaták képzésében. Ján Čarnogurský, aki kedden elutazott Washingtonból, interjút adott a lengyel kormány lapjának, a Rzeczpospolitának is. Kijelentette: „Nem vagyok biztos abban, hogy beszélhetünk-e a demokrácia felé vezető sajátos csehszlovák útról. Hiszen átvesszük az általánosan érvényes demokratikus elveket, s létrehozzuk az európai demokratikus társadalmakéhoz hasonló intézményeket. Bizonyos specifikumról csak abból a szempontból beszélhetünk, hogy békésen bontottuk le a kommunista rendszert. Ezt követően arról beszélt, hogy Csehszlovákiában az embereknek bizonyos illúzióik vannak a demokratikus rendszerrel és a piacgazdasággal kapcsolatban. Az illúziók elvesztésére minden bizonnyal sor kerül, s ez csalódottságot válthat ki. A valóságban azonban nem is lesz ez csalódottság, hanem csupán visszatérés a helyzet józan értékeléséhez. NDK A Stasi szelleme Schnur, Böhme... Vajon ki lesz a következő áldozat? Az NDK hírhedt állambiztonsági hivatalának feloszlatásánál kiengedték a palackból a rossz szellemet, s most ott kísért a politikusok felett, veszélybe sodorva a fiatal demokráciát. Elsőként Wolfgang Schnurra, a Szövetség Németországért választási koalíció egyik vezetőjére csapott le a Stasi szelleme, s lesöpörte őt a politikai színtérről. De jöttek sorba a többiek is: jócskán ráijesztett Ibrahim Böhmére, az SPD elnökére, kerülgette Lothar de Maiziere-t, a CDU elnökét, a kormányfői poszt várományosát, Gregor Gysit, a DSZP elnökét. Róluk olyan hírek terjedtek el, hogy évekig a Stasi spiclijei voltak. A Spiegel című nyugatnémet hetilap két egykori ügynököt szólaltatott meg, akik azt állították, hogy Böhme állandó informátor, Gysi besúgó volt, de Maiziere pedig Czerny fedőnév alatt dolgozott a titkosszolgálatnak. Időközben némileg tisztázódott múltjuk: pénteken az egykori állambiztonsági hivatal berlini központjában egy független bizottság jelenlétében a gyanúsítottak betekinthettek az őket érintő aktákba. S mivel terhelő bizonyítékokat nem találtak,. így a három pártelnök tiszta lelkiismerettel politizálhat (politizálhatna) tovább. Úgy látszik de Maiziere egyáltalán nem fél a szellemtől, igaz nincs is ideje rá, hogy kísértetekkel foglalkozzon, hiszen fontosabb dolgokra, a kormányalakítási tárgyalások előkészítésére kellett összpontosítania. Böhme viszont nem bírta az idegölő játékot. Az aktavizsgálatok után még ugyan azt mondta, ismét átveszi pártelnöki, illetve parlamenti frakcióvezetői tisztségeit, amelyeket ideiglenesen helyettesére, Márkus Mekkeire ruházott át. Szombaton azonban Böhmét idegösszeroppanással szállították kórházba. Lehetséges, valóban egészségi állapota késztette arra, hogy mégis végleg lemondjon tisztségeiről. Bejelentése mindenesetre újabb találgatásokra adott okot. Megfigyelők arra következtetnek, hogy talán mégsem tiszta a politikus múltja. Mások szerint pártja sem kötötte az ebet a karóhoz, nem marasztalta Böhmét. Ó volt ugyanis az, aki határozottan ellenezte, hogy az SPD részt vegyen egy olyan kormányban, amelyben a választásokból győztesen kikerült szövetség konzervatív pártja, a Német Szociális Unió (DSU) is helyet kap. Lényegében ó késleltette a koalíciós tárgyalások megkezdését. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy Böhme távozása után a szociáldemokraták azonnal igent mondtak a CDU/DA/DSU tárgyalási ajánlatára. A Stasi-üggyel kapcsolatban némileg lecsillapodtak a kedélyek (valószínűleg azért is, mert jelenleg egészen más jellegű, a valutaunióval kapcsolatos bonni tervek teszik próbára az NDK-állampolgárok idegeit), de általános az a vélemény, hogy korántsem lehet pontot tenni a botrányok után. A Neues Deutschland karikatúrája Wolfgang Fischer, a titkosszolgálat feloszlatásával megbízott kormányképviselő szerint nemcsak a vezető politikusokat kísérti sötét múltjuk. Állítólag az újonnan megválasztott parlament 400 tagjának 10 százaléka korábban szintén együttműködött az állambiztonsággal. Vannak, akik önszántukból, s vannak olyanok, akiket rákényszerítettek arra, hogy besú' gókká váljanak. Kohl bonni kancellár és Schäuble nyugatnémet belügyminiszter támogatja a nagyvonalú közkegyelemmel kapcsolatos elképzelést, de a totalitarizmust megdöntő keletnémet polgári mozgalmak követelik a képviselők múltjának tisztázását. Érvelésük, meggyőző: mégsem lehet eltűrni, hogy spiclik foglaljanak helyet a parlamentben. A nagy kérdés viszont az, miképp lehet átvizsgálni 400 képviselő múltját? Ez rengeteg időbe telne, s hátráltatná az ország egyéb, jelenleg sokkal fontosabb problémáinak megoldását. És a Stasi-ügyet nem lehet lezárni a parlamenti képviselőknél. Az is szóba került, hogy tisztázni kellene a május 8-i helyhatósági választások több ezer jelöltjének a múltját. Megoldható ez egyáltalán? URBÁN GABRIELLA Nem voltak kivégzések Afganisztánban Újabb puccs a láthatáron? ÚJ SZÚ 1990. IV. 5. (ČSTK) - Mohammed Jar afgán állambiztonsági miniszter cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy a március eleji sikertelen puccskísérlettel összefüggésben több ezer embert tartóztattak volna le. A kabuli televíziónak adott nyilatkozatában elmondta, hogy összeesküvés vádjával eddig 623 személyt vettek őrizetbe. Jelenleg 117-en várnak a bírósági eljárás megindítására, 58 embert szabadon engedtek, a többiek ügyét tovább vizsgálják. Elmondta még, hogy 30 személy szökött át Pakisztánba, beleértve Tanai volt hadügyminisztert is. A letartóztatottak közül senkit sem végeztek ki. A kabuli kormány szóvivője tegnap arról tájékoztatott, hogy a kormánycsapatok a főváros környékén átfogó tisztogató hadműveletet hajtottak végre a múlt hét végén. Az ellenség 82 fegyveresét megölték, 65-öt megsebesítettek, nagy menynyiségű fegyvert és lőszert foglaltak le (rakétákat is). S bár a szóvivő nem említette, tény az, hogy a hadműveletet az IL 62-es szovjet repülőgép lezuhanását követő napon indították. A megnövekedett katonai aktivitás számos találgatásra adott okot, olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy egy újabb államcsíny van készülőben. A Csehszlovák Sajtóiroda kabuli tudósítójának az általában jól informált nem hivatalos körök azt mondták, hogy egész Afganisztán területén hadgyakorlatok lesznek az úgynevezett áprilisi forradalom évfordulójáig. Pakisztánból pedig olyan hírek érkeztek, hogy nemcsak a mudzsahidek készítenek elő újabb katonai akciókat a kormány ellen, hanem Tanainak a hívei is. Hát mégis igaz a hír: Petőfi emlékműve romokban hever Erdődön, a vár alatti tó partján, ahol a világszabadság költője oly szívesen sétálgatott Szendrey Júliával. A leomlott hatalmas kőtömbök ott feküsznek szanaszét, mintha egy detonáció végzett volna velük. Vannak erre utaló jelek, elsősorban a 20-30 méterre szórt kisebb kődarabok. Katonai szakértőknek kellett ezt megállapítaniuk, s az erdődiek szerint már járt is egy ilyen csoport a helyszínen. Traktoros elhúzatásról is beszélnek, de erről semmi nyom sem árulkodik a környéken. A krónikás másokkal együtt inkább azt tartja valószínűnek, hogy éles vasrudakkal feszítették szét a betonba ágyazott gránitdarabokat. Nem nyeszlett, kákabélű suhancok vagy fröccsel megvásárolható kocsmatöltelékek, haMerénylet - nem csak Petőfi ellen nem izmos és vállas férfiak, dühös nacionalista bikái*, akiknek azt is be lehetett adni, hogy Petőfi horthysta volt. Igen, horthysta! Miért is ne, ha az egyik magyarellenes szónok, ama március közepi zavargások ürügyén, Kossuth horthystáiról beszélt Szatmárnémetiben egy gyűlésen. Ebből is könnyű elképzelni, milyen zavar van azok fejében, akik olyan görcsösen féltik tőlünk, erdélyi magyaroktól ezt a tönkretett országot, akik oly hamar elfelejtik, hogy a decemberi forradalomban az erdélyi magyarok is ott küzdöttek az első vonalban, s akik, az úgynevezett történelmi jogoktól elvakítva nem akarják észrevenni, hogy az efféle rombolásokkal és zavarkeltéssel az egész romániai demokráciát ássák alá. Két nappal előbb még csak arról Csehszlovák-szovjet kereskedelem Tervek az új elszámolásról Andrej Barčák csehszlovák küfc kereskedelmi miniszter kedden fejezte be kétnapos moszkvai látogatását, melynek végén Konsztantyin Katusewel, a külgazdasági kapcsolatok miniszterével jegyzőkönyvet írt alá. A téma: a csehszlovák -szovjet kereskedelemben a keményvalutában történő elszámolás. A miniszterek úgy döntöttek, négy munkacsoportot hoznak létre, amelyek kidolgozzák a keményvalutában történő elszámolásra való áttérés feltételeit. Andrej Barčák elmondta, azzal számolnak, hogy a csehszlovák termelővállalatok azonnal tárgyalásokat kezdenek az áruszállítás feltételeiről és az új árakról. A nyugati valutákban történő elszámolás a jövő év január 1-től lépne életbe. Az említett négy munkacsoportnak ez év május 15-ig kellene elkészítenie a megállapodás tervezetét. tájékoztattak Erdődről, hogy az emlékmű tábláját verték le. De lám, a tábla nem repedt szét, s az erőszak sem tudta letörölni Petőfi sorait, mert Petőfi egyetemes üzenetének semmiféle erőszak nem árthat, még az oly dühös nacionalistáké sem. Az egyetemes kultúra, így tehát a román kultúra ellen elkövetett merényletnek minden bizonnyal voltak szem- vagy akár fültanúi, hisz a testes obeliszk forgalmas országút közelében állt, alig 50-60 méterre az első lakóházaktól, s ledöntéséhez nem volt elég néhány másodperc. Ám az újságírónak nem mertek nyilatkozni, még azok sem, akik talán akár meg is nevezhették volna a gazfickókat. Félnek, hogy leütik őket, netán egy éjszaka lángra kap házuk, kamarájuk, istállójuk. Merthát a közrend nem erőssége törékeny demokráciánknak, különösen most, a kibontakozó választási kampány idején. Ardeleanu törzsőrmester, a helyi őrsparancsnok meg nem tud semmit, mert-miként-a krónikásnak elmondta - éppen távol volt, amit gondolhattunk volna, ugye. De bíztatott, hogy a rendőrség megkezdte a nyomozást. Addig lesz időnk elgondolkozni rajta, miféle elfajzott indulatok, ordas eszmék törtek ránk a demokrácia leple alatt, hogy gátlástalanul ledöntik azt a Petőfi-emlékművet, amelynek két világháború robbantásai és uszításai nem tudtak ártani. (Romániai Magyar Szó)