Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-24 / 96. szám, kedd

Nyílt levél Václav Havelhez (ČSTK) - A Magyar Nemzet tegnapi számában Václav Ha­velhez intézett nyílt levél jelent meg, melynek szerzője, Kará­tson Gábor arra emlékezteti a csehszlovák államfőt, hogy még mindig nem oldódott meg a Bős-Nagymarosi Vízlépcső ügye. A Duna sorsa jelentős ag­godalmakat keltett a magyar tár­sadalomban, s ezek a Föld napja alkalmából ismét felerősödtek. Magyarországon a környezetvé­dőknek rendkívüli erőfeszítések árán sikerült megakadályozniuk a vízlépcső nagymarosi részé­nek a felépítését. „Amikor önt elnökké választották, azt hittük, hogy minden jóra fordul" - áll a levélben. Ezt követően a szer­ző így folytatta: „S éppen ezért ért úgy bennünket a hír, mint pörölycsapás, először el sem akarta hinni az ember, azt mond­ta a rádió, ön azt nyilatkozta volna, féltréfásan talán: ma­gánemberként a bős-nagymaro­si tervet a tébolyok tébolyának tartotta, de most, hogy elnök, már másként látja a dolgot. Azó­ta hónapok teltek el, Bős pedig épül tovább változatlanul..." LENGYELORSZÁG Folytatódott a Szolidaritás II. kongresszusa Ismét Walesa a szakszervezet elnöke • Növelni kell a polgárok szociális védelmét (ČSTK) - Gdanskban tegnap folytató­dott a Lengyel Szolidaritás szakszervezet II. kongresszusa. Néhány mondat erejéig még térjünk vissza a múlt hét végi esemé­nyekre. Szombaton ismét Lech Walesát választották meg a szakszervezet elnöké­vé. 362-en voksoltak reá, két ellenjelöltjé­nek szinte semmi esélye sem volt. Andr­zej Slowik 52-t, Tomasz Wojcik pedig 25 szavazatot kapott. Vladyslaw Frasy­niuk, akit korábban Walesa legnagyobb ellenfelének tartottak, végül is nem jelöl­tette magát. A vasárnap elfogadott határozat meg­állapítja, a tavaly júniusban megválasztott lengyel parlament összetétele már nem felel meg a társadalmi és politikai erök valós megoszlásának. Ezért a Szolidari­tás kongresszusa követeli, hogy a jövő év tavaszán rendezzék meg a teljesen sza­bad és demokratikus parlamenti választá­sokat, valamint a közvetlen elnökválasz­tást. Vasárnap folytatódott a vita a szerve­zet programjáról, majd pedig megválasz­tották az országos végrehajtó bizottság 100 tagját. Ez utóbbi kapcsán úgy döntőt­A litván küldöttség tárgyalni szeretne Moszkvában ÚJ szú 1990. IV. 24. (Folytatás az 1. oldalról) A balti köztársaságban egyébként teg­nap megkezdődött a szovjet olajat feldol­gozó Mezejkiai finomító bezárása. A fino­mító szóvivője szerint öt nappal a blokád elrendelése után kimerülőben vannak az olajtartalékok. A kormánynak döntenie kell arról, mi lesz a kőolajfinomító 3 ezer dolgozójának sorsa. Rigában vasárnap több mint 300 kép­viselő - akik különböző szintű tanácsok­ban tevékenykednek - létrehozta a Szo­juz képviselőcsoportot. Az orosz nyelvű lett lakosságot képviselik, s-a TASZSZ szerint - az össztársadalmi érdekeket a nemzeti érdekek fölé helyezik. Ellenzik Lettország azonnali kiválását a Szovjet­unióból, mivel ez szerintük az életszínvo­nal drasztikus csökkenéséhez és a nem­zetiségi konfliktusok kiéleződéséhez ve­zetne. xxx Nemcsak a Baltikumban, hanem az unió fővárosában is meglehetősen moz­galmas volt a hétvége. Kétnapos rendkí­vüli tanácskozást tartott az SZKP-n belüli Demokratikus Platform koordinációs ta­nácsa. A résztvevők bírálták az SZKP KB közelmúltban elfogadott nyílt levelét a kommunistákhoz, és döntöttek a plat­form tevékenységének programjáról a legközelebbi időszakban. Arról is dön­töttek, hogy június 16-17-én tartják meg a platform második országos konferenci­áját. Mozgolódnak a monarchisták is. Ugyan még tavaly novemberben alakult meg a Pravoszláv Alkotmányos Monar­chista Párt, de hivatalos alakuló kong­resszusa csak május 19-én lesz, II. Mik­lós cár születésnapján. Már 60 városból jelezték részvételi szándékukat az új jobboldali párt hívei. A szovjet gazdaság sikereit bemutató Meghiúsult puccskísérletek (ČSTK) - A Lagosból érkezett legfris­sebb hírek szerint sikerült meghiúsítani a vasárnapi katonai puccskísérletet. San­ni Abacha, a nigériai fegyveres erők vezérkari főnöke a rádióban bejelentette, az államcsíny-kísérlet résztvevőinek többségét letartóztatták, s az államfő, Ib­rahim Babangida vezérőrnagy bizton­ságban van. A hírek arról is szólnak, hogy az összetűzés során sok ember vesztette életét. A vezérkari főnök közölte, a hadse­reg vezetői megerősítették hűségüket az államfőhöz. Ugyanakkor felszólította a még szabadlábon levő puccsistákat, hogy önként tegyék le a fegyvert. Megfi­gyelők szerint Lagosban áttekinthetetlen a helyzet, a fővárosban nagy a feszültség, harcoktól viszont nem érkeztek jelen­tések. A MENA egyiptomi hírügynökség teg­nap reggel arról számolt be, a szudáni katonai kormány közölte, hogy elnyomta a puccskísérletet. A tájékoztatás szerint a hadsereg letartóztatott sok aktív szolgá­latban levő és tartalékos katonát is, akik az államcsíny-kísérletben részt vettek. állami kiállítás területén Moszkvában va­sárnap nagygyűlést tartottak Lenin emlé­kének védelmére. A résztvevőket telefo­non Mihail Gorbacsov is köszöntötte. Az akció befejeztével felhívást fogadtak el a XXVIII. pártkongresszus jövőbeni kül­dötteihez, amelyben felszólítják őket Le­nin nevének és műveinek védelmére, a szocialista építés lenini elveinek védel­mezésére - közölte a Pravda napilap. Leningrádra is jutott egy jelentős ak­ció: kétnapos, úgynevezett kezdeménye­ző kongresszust tartottak az Orosz Kom­munista Párt alapító kongresszusának előkészítésére. Ezt június 19-re hívták össze, bár már vasárnap kihirdették az Orosz KP tényleges létezését. Az alakuló kongresszus előtt még egy „kezdemé­nyező" tanácskozást tartanak június 9-én és 10-én ismét Leningrádban. Megfigye­lők egyébként úgy értékelik ezt a pártala­pítást, mint az SZKP-n belüli konzervatív erők törekvését arra, hogy magukhoz ra­gadják a kezdeményezést. Egy e heti tragikus évfordulóra emlé­keztek az ukrán fővárosban: sokezren vettek részt Kijev központjában azon a nagygyűléssel záruló felvonuláson, amelyet a csernobili nukleáris katasztrófa áldozatai emlékére rendeztek. tek, hogy a parlamenti tisztségek és a Szolidaritásban vállalt funkciók nem egyeztethetők össze. A rendkívül heves vitában beszédet mondott Jacek Kuron munka- és szociálisügyi miniszter is. Mi­vel a Szolidaritás részéről is egyre erősö­dő bírálatok érik a kormány jelenlegi, úgynevezett stabilizációs gazdasági programját, a gyorsan növekvő munka­nélküliséget, a miniszter azt fejtegette, hogy sürgősen növelni kell azon állampol­gárok szociális védelmét, akiknek folya­matosan csökken az életszínvonaluk. A másik szakszervezeti szövetség, az OPZZ szerint már a lengyel családok 60 százaléka él a szociális minimum alatt. A tegnapi vitában szólalt fel Leszek Balcerowicz miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter, ô a stabilizációs gaz­dasági program egyik szerzője. Ellenzékbe vonul az SZDSZ és az MSZP (ČSTK) - Vasárnap ért véget Budapes­ten a Szabad Demokraták Szövetségé­nek országos kongresszusa. Az SZDSZ a választások után az ország második legerősebb pártja lett s az új parlament­ben a legnagyobb ellenzéki párt szerepét fogja betölteni. Elnökké ismét Kis Jánost választották, aki eddig is - megbízottként - betöltötte ezt a tisztséget. Zárszavában a pártelnök leszögezte: az új kormányt legálisnak tekintik, mivel az MDF vezette koalíció szabad választásokon szerezte meg a szavazatok többségét. Az eddig kormányzó MSZP csak most készül arra, hogy ellenzékbe vonuljon, a hírek szerint Nyers Rezső, a párt elnö­ke a május végi pártkonferencián bejelen­ti nyugdíjba vonulását. Lehetséges utód­jelöltje Horn Gyula eddigi külügyminisz­ter. Németh Miklós kormányfő nem haj­landó párttisztséget vállalni, lehetséges, hogy jelölteti magát az államfői tisztségre. Feloszlatják a Finn KP-t (ČSTK) - A Finn Kommunista Párt Központi Bizottsága a hét végén meg­kezdte a gyakorlati lépéseket a párt fel­oszlatásáról. A főtitkár és két adminisztra­tív erő kivételével a KP valamennyi alkal­mazottjának felmondtak. Az intézkedést az indokolta, hogy Finnországban új baloldali blokk van ala­kulóban, amelyhez a jövő hét végén csat­lakozni akar a Finn Kommunista Párt és a Finn Népi Demokratikus Szövetség is. „Nyitott égbolt" Budapesten (ČSTK) - A magyar fővárosban tegnap megnyílt a Varsói Szerződés és a NATO tagországainak részvé­telével megrendezett Nyitott égbolt konferencia második szakasza. A ta­nácskozás első részét februárban tartották a kanadai Ottawában. Az ottani megegyezés értelmében most a huszonhárom ország szakértőinek fő feladata egy olyan nemzetközi szerződés kidolgozása, amely lehe­tővé teszi a fegyvertelen, ellenőrző átrepülések végrehajtását egymás légterében. Az eredeti menetrend szerint a tanácskozás három hétig tartana, s a záródokumentumot má­jus 12-én kellene külügyminiszteri szinten aláírni. A budapesti fórumon részt vevő csehszlovák küldöttséget Jozef Šesták nagykövet vezeti. A nyugatnémet külügyminisztéri­um tegnapi hivatalos nyilatkozatá­ban hangsúlyozza, Bonn azt várja, hogy fontos lépések történjenek a megállapodás érdekében. A nyu­gatnémet kormány szerint olyan szerződésre van szükség, amely egyértelműen hozzájárul az orszá­gok közötti bizalom további erősíté­séhez. Hírmagyarázatunk ———^_— Bár ilyenkor illik derűlátónak lenni, mégsem biztos, hogy május 12-ig sikerül kidolgozni a szerződést. Inkább az óvatos optimizmus ajánlatos, ezt a konferencia első szakaszának zárónapjai indokolják. Pedig micsoda külügyminiszteri nyitánya volt február 12-én a Nyitott égboltnak! Ott született megállapodás arról, hogy a német egyesítés ügyében megrendezik a négy plusz kettő tárgyalásokat, ott fogadta el a Szovjetunió a közép-európai leszerelésre vonatkozó Bush-tervet, s akkor még felhőtlennek tűnt az égbolt is. Hiszen Sevardnadze nagyszabású elképzeléseket vázolt, felvetette a koncepció kibővítését, a „nyitott tengerek", a „nyitott v/7ágűr"gondolatátis. Ezek után a huszonhárom külügyminiszter hazautazott, maradtak viszont a szakértők, hogy három hét alatt tisztázzák a részleteket. De mint már annyiszor, most is beigazólodótt: az ördög a részletekben bújik meg. Február utolsó napján elfogadták ugyan az ottawai záródokumen­tumot, de rengeteg nyitott kérdés maradt. Ezért a szakértők jellemzése szerint beborult az égbolt, sok cikkíró már akkor kétségbe vonta, hogy most Budapesten meg tudnak majd egyezni a felek. Melyek a tisztázatlan problémák? Nem jutottak dűlőre abban, hogy kinek a repülőgépével végezhessék el az ellenőrzést. Minden ország a sajátjával, netán szövetségeseiével vagy a fogadó országéval? Moszkva a Nyugat által javasolt évi átrepülések számát is túlzottnak tartotta. Bonyolult a műszerhasználat kérdésköre is.' A lényeg: Moszkva csak a „nappal látó", tehát a fototechnikai eszközökre szűkítené a kört, a Nyugat pedig a legfejlettebb az ,,éjjel-nappal látó" eszközök mellett kardoskodik, beleértve a legkülönfélébb optikai eszközöket, infravörös megfigyelőket, radarokat, a levegő összetételét elemző berendezéseket stb. E vita mögött nyilvánvalóan a technikai színvonal közötti különbségek, illetve a COCOM­listás korlátozások húzódnak meg. A csúcstechnika ugyanis nem áll minden ország rendelkezésére. Vita van az információk megosztásáról is. A szovjet álláspont: mindenki tegye minden fél számára hozzáférhetővé az adatokat. Az amerikai: min­denki a saját adataira támaszkodjon. Moszkva szerint az európai semleges és el nem kötelezett (N+N) országok elől sem lehet elzárni az információkat. Ezek az államok hivatalosan is kérték, hogy figyelemmel kísérhessék a budapesti'fórum munkáját, s ezt - értesüléseink szerint - a rendező ország is támogatja. Területi korlátozások is szóba kerültek. A Nyugat csak a repülés biztonsá­gát szolgáló minimális korlátozásokat akar, a Szovjetunió viszont ki szeretett volna vonni bizonyos katonai területeket a megfigyelés alól. Ezenkívül Moszkva felvetette, hogy a rendszert ki kellene terjeszteni a résztvevők harmadik országbeli támaszpontjaira is. Az ötlet természetesen nem rossz, de csak fokozatosan lenne megvalósítható, hiszen bonyolult tárgyalássoro­zatokat tenne szükségessé egy sor további (más földrészeken levő) állam­mal is, ami május 12-ig nemigen képzelhető el. Sok dologban módosulhatnak az eredeti elképzelések, tekintettel az azóta bekövetkezett változásokra az európai helyzetben: a német egyesítés ütemére, a katonai tömbök módosuló szerepére stb. Befolyással lehet a fórum munkájára, hogy május közepén újabb szovjet-amerikai külügymi­niszteri találkozó, két héttel később pedig csúcstalálkozó is lesz. MALINÁK ISTVÁN H avel elnöknek nem lesz könnyű dolga Izra­elben. A tervek szerint holnap kezdődő látogatására gazdag és látványos programot ké­szítettek vendéglátói: Haim Herzog államfő és Teddy Kolek jeruzsálemi polgármester kíséreté­ben részt vesz a Csehszlovákiából származó zsidók világkongresszusának megnyitásán, a je­ruzsálemi Héber Egyetem díszdoktorává avatják, ellátogat a Haifa közelében fekvő, főleg Cseh­szlovákiából kivándorolt zsidók által lakott Kfar Masaryk kibucba. Látogatására időzítették Tel Avivban, a Diaszpóra Múzeumában a volt szlová­kiai fasiszta rezsim antiszemita tetteit és a zsidók iránti mai viszonyt bemutató kiállítást, valamint a Csehországi és szlovákiai zsidók című könyv kiadását. A könyvet a hadügyminisztérium adta ki héber nyelven - Václav Havel előszavával. Ha csak ezt a gazdag programot nézzük, bátran mondhatjuk: a megbékélés missziója lesz az elnöki látogatás. Csakhogy az előzményeket is látni kell! A diplomáciai kapcsolatok februári ismételt felvétele egyáltalán nem jelenti a múlt automatikus törlését: csak a hosszú évek alatt felgyülemlett problémák éléből vett el valamit. Semmit, vagy alig valamit oldott meg, inkább csak esélyt teremtett a megoldásra. November abban is segített, hogy ki merjük mondani: komoly hibát követtek el 1967-ben az akkori szocialista tábor országai, amikor engedve a moszkvai nyomásnak, ezúttal is megőrizve a (hamis) szolidaritás látszatát, kollektíve meg­szakították diplomáciai kapcsolataikat Izraellel, s ezzel megfosztották magukat attól a lehetőség­től, hogy beleszólhassanak a közel-keleti fejle­ményekbe. Miután egyértelműen és demonstra­tív módon kizárólag Izraelt tették felelőssé mind­azért, ami a térségben történt, lemondtak erköl­csijogukról is a felek közti közvetítésre. Ezt pedig csak tetőzték azzal, hogy kemény propaganda­hadjáratot indítottak Tel Aviv ellen, minden közel­keleti eseményt feketén-fehéren tálaltak. Ilyen módon a közvélemény számára lehetetlenné tet­ték, hogy reális fényben lássa a tényekét, eliga­zodjon az eseményekben. Amikor pedig mindez már számunkra is nyilvánvalóvá vált (meggyőző­désem, hogy így volt), már nem tudtak visszatán­colni, féltek az elkerülhetetlen láncreakciótól. Ilyen előzmények után érthető, hogy mind nálunk, mind Izraelben nagy érdeklődés előzi meg ezt a vizitet, amely kétségkívül sokkal több lesz, mint a megbékélés gesztusa, a megválto­zott viszony demonstrálása. Érthető az is, hogy Izraelben (s nemcsak ott) a különböző erők eltérően értékelik a csehszlovák-izraeli-palesz­tin viszonyt, ennek szembetűnő módosulását. Ha misszió - milyen? Eltérően tekintenek arra, hogy két héttel izraeli útja előtt a legfelsőbb csehszlovák vezetés fo­gadta Jasszer Arafatot, Palesztina elnökét, a fel­szabadítási szervezet vezetőjét. Vannak csopor­tok, amelyek ezt úgy látják, mint Havel elnök közvetítési készségének és szándékának jelzé­sét, vannak, amelyek szerint ez bizonyíték arra: nem változott Csehszlovákia közel-keleti politi­kája. V éleményem szerint ez utóbbiaknak nincs igazuk. Arafat ezúttal nem kapott ígéretet arra (sem nyilvánosan, sem bizalmasan), hogy a PFSZ minden lépését fenntartások nélkül, szin­te kritikátlanul támogatni fogjuk. De a PFSZ-t, mint tárgyalópartnert - ugyancsak kritikátlanul - elutasító izraeli jobboldalnak tudomásul kell vennie, hogy amikor 1946-ban az ENSZ-ben Csehszlovákia Izrael Állam létrehozása mellett szavazott, akkor a Palesztin Állam független léte mellett is letette voksát. S máig vállalja ezt a döntését. Közvetlenül a látogatás előtt több izraeli lap­ban olyan cikkek jelentek meg, amelyek utalnak a palesztinok és a szudétanérnetek sorsa közti tagadhatatlan hasonlóságra. Az első azonban még február végén jelent meg, közvetlenül a Ha­vel-látogatás bejelentése után. Ez az első a leg­jellemzőbb és legélesebb, szerzője is neves személyiség, a lap is tekintélyes, így ebből idéz­nék. Rafael Ejtan tábornok, volt vezérkari főnök, a jobboldali Tehija párt parlamenti képviselője írta a The Jerusalem Post című lapba. Ejtan felhány­torgatja Havelnek, hogy „kegyeskedett" hozzá­járulni a nagykövetség megnyitásához Tel Aviv­ban, ugyanakkor a palesztinoknak is van nagykö­vetségük Prágában, s támogatja a palesztinok önrendelkezési jogát és a „területért békét" ren­dezési elvet. Csakhogy - így Ejtan - anno Csehszlovákia számára a szudétanémetek ese­tében nem ez volt az elfogadható elv, s Prága ne is csodálkozzon, hogy elfogadhatatlan Izrael szá­mára. Márpedig Prága csodálkozik - tetszik ez Ejtan úrnak, vagy sem. Mert vállalja az ENSZ-beli szavazás következményeit, vállalja azt, hogy az első arab-izraeli háborúban éppen a korszerű csehszlovák kézifegyverekkel harcoltak a zsidó kommandók, vállalja, hogy a későbbi háborúk során már arab kezekben voltak ugyanilyen'fegy­verek, hogy ezekkel védték a palesztin menekült­táborokat, hogy - sajnos - az arab terrorista csoportok kezébe is kerültek ilyenek. Igaz, ami­kor Ejtan úr dühös nyílt levelét írta, még nem történt meg a kassai kormányprogram hivatalos elutasítása, de már megtörtént az elnöki bocsá­natkérés a szudétanémetektől. Lehet, hogy egy katona keveset ad a bontonra, de ez több volt illedelmes gesztusnál, amit azért nem lett volna szabad figyelmen kívül hagynia. Q.—erencsére, nemcsak ilyen vélemények OZ. vannak Izraelben. Egyre többen isme­rik el: a „területet békéért" elv nagyonis reális, elfogadható, sőt - tisztességes. Megvalósulása - ezt, sajnos, látni-kell - nem várható a közeljövő­re. De növeli az esélyeket, hogy mi is látjuk és láttatjuk: nemcsak Izraelben vannak olyan körök, amelyek késleltetik, akadályozzák elfogadását, hanem a palesztinok, s általában az arabok között is. Ennek az immár árnya/tan látó, megúju­ló Európának a követeként utazik Izraelbe Václav Havel. GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom