Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-19 / 92. szám, csütörtök

Mi „csak" demokráciát akarunk A problémák nem oldhatók meg egy nap alatt Kicsind aprócska falu az Érsekúj­vári járásban. Mindössze 470 lakos él ezen az eldugott településen, 54 kilométerre a járási székhelytől. A faluban nagyon kevés a munkale­hetőség, az itt élők Párkányban, Új­várban, Pozsonyban (!) és a környe­ző földműves-szövetkezetekben dolgpznak. A hetvenes évek köze­pén az iskolát felszámolták, azóta a gyerekek naponta Kéméndre jár­nak. Az elárvult tantermekben most a falusi könyvtár működik. Van a fa­lunak egy félnapos óvodája is, de azt csak nyolc apróság látogatja. Sok kicsindit fogadtak be a városok, a szomszédos községek, mert itt építkezni évekig nem lehetett. Tíz év alatt százzal csökkent a lakosok száma. A faluban - ahol 96 százalékban magyar nemzetiségűek élnek - no­vember 17-ig csöndesen teltek a hétköznapok. Igaz, a Nemzeti Front szervezetei megpróbáltak te­vékenykedni, ám igyekezetüket a la­kosság közönye jócskán fékezte. Többen a hnb vezetőit, az elnöknőt és a titkárt, valamint a tanácstagokat teszik felelőssé a falu elmaradottsá­gáért. - Hozzánk még nem érkezett el a demokrácia. Itt még a régi rend­szer képviselői tartják kezükben a hatalmat. A hnb elnöknője és titká­ra a kommunista párt tagjai, s nem is akarnak tudomást venni arról, hogy az ô idejük lejárt, és az irányítást a demokrácia elvei alapján meg kell osztaniuk. Velünk, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom képvi­selőivel még mindig „magas lóról beszélnek". Pár mondatban így lehetne összefoglalni beszélgetőtársaim fő érveit, melyek alapján szerkesztősé­günkhöz fordultak. ölvedi Tibor, Zsákovics István, Tóth Ferenc mérnök és Zsákovics Károly dokumentumokat készítettek elő, melyekkel igazolni kívánják az itt élők vélt, vagy valós sérelmeit. -Január 13-án alakult meg fa­lunkban a NYEE - kezdenek bele a közelmúlt történéseinek felidézé­sébe. - A hivatalos bejegyzés óta már négy falugyűlést tartottunk, me­lyekre Párkányból is meghívtuk a mozgalom egy-egy képviselőjét. Az összejöveteleken követeltük, hogy vagy a hnb elnöknője vagy a titkára távozzon a funkcióból. Az pedig természetes, hogy a tanácsta­gok közé a NYEE képviselőit is ko­optáltatni szerettük volna. így megy ez most mindenhol - tárja szét a ne­héz fizikai munkáról árulkodó kezeit Zsákovics István. - Csakhát az az igazság, hogy ók most rettenetesen meg vannak sértődve. - Szóval, nem mondanak le - szól közbe a mellettem ülő Zsáko­vics Károly -, mivelhogy ők feddhe­tetleneknek érzik magukat. De kér­dem én, - emeli fel nyomatékkal a hangját - mit tettek ők ezért a fa­luért? - Úgy van, - bólogatnak a többiek is. - Nézzen csak körül a faluban. Ilyen elhanyagolt, rendezetlen, min­den szolgáltatást hiányoló települést nem talál többet a járásban - teszi hozzá Tóth Ferenc. -Nyáron állandó vízhiánnyal küszködünk. Olyankor csak késő este kezd folyni a csapból a víz, akkor tudunk fürödni, megöntözni a kertet, vagy a fólia alatti vete­ményt. Majd mindenkinek van a há­za mögött fóliasátor - mosolyodik el ölvedi Tibor, s így folytatja. - Elle­nünk hangolják a lakosokat. Mert­hogy mi állítólag kommunistaellene­sek vagyunk, le akarunk számolni velük. Pedig ez nem igaz. Mi csak be akarjuk juttatni képviselőinket a falu vezetésébe. Attól tartunk, ha továbbra is a régi összetételben ma­rad a testület, akkor a demokratikus választásokból nem lesz semmi. Közben egy-egy percre leáll a be­szélgetés, csönd ül a falusi konyhá­ra. Ilyenkor olvasok bele az elém tett dokumentumokba. Kirajzolódnak bennem a vádolt szereplők, az évti­zedek alatt összefonódott sógor-ko­ma kapcsolatok, a távoli járási nem­zeti bizottság illetékesei, akik állító­lag még mindig „falaznak" a régi elvtársaknak. -Mi nem személyeskedni aka­runk - töri meg ölvedi Tibor a csön­det. - Mi a jogainkat szeretnénk érvényesíteni. A változások adta le­hetőségek szellemében. „Csak" demokráciát akarunk. Itt. Ebben a faluban. -Méghogy ók nem személyes­kednek?! - néz farkasszemet velem Szalay János a hnb titkára. - Kor­rupt és kompromittálódott vezetők­nek tituláltak bennünket Már az első falugyűlésen úgy léptek föl, mintha ők lennének a megváltók. Azonnal az iroda kulcsait akarták, mondván, hogy a bútorok, meg minden beren­dezés maradhat, de mi mehetünk. - Lemondtam volna magamtól is, ha emberségesen beszéltek volna a NYEE képviselői - szólal meg a szemben ülő törékeny, barna fia­talasszony, aki mellékállásban a hnb elnöke, főállásban pedig a földmű­vesszövetkezet borozójának köny­velője. - Csakhogy én azt vallom - folytatja határozottan -, hogy aki megvádol, az bizonyítson is. Ostoba ember, aki hagyja magát befolyásol­ni, s a háttérből vagdalódzik. Ez már egyfajta becsületsértés. Úgy érzem, hogy ha most lemondanák, akkor mintegy elismerném a fejemre szórt vádakat. Márton Istvánnét szemmel látha­tóan megviselték az elmúlt hónapok eseményei. Nem kell attól félniük a NYEE-tagoknak, hogy ó esetleg indul a választásokon. Épp elege volt már ebből a hercehurcából, de mivel nem érzi korrumpálódottnak magát, a választásokig nem távozik ebből a funkcióból. - Én is pontosan azt vallom, mint az elnöknő - mondja Szalay János. - Személyeskedni nem akarok, de azért, kérem, nézze meg, hogy kik azok a NYEE-tagok! Különben a lel­kiismeretem tiszta, úgy érzem, hogy mindent megtettem ezért a faluért az elmúlt tizenhat évben. Hogy elvitték az iskolát? Sajnos máshonnan is. Vissza sem lehetne állítani, mert csak tizenvalahány gyerek jönne össze a négy osztályba. Most aztán döntsük el, hogy kinek van igaza! A NYEE képviselői szerint a titkár még mindig a járási nemzeti bizottság támoga­tását élvezi, mivel 1974­ben történt megválasztása eiótt ott dolgozott, mint előadó. A hnb titkára pedig éppen a felettes szerv tá­mogatását hiányolja, s megkérdőjelezi a mozga­lom egyik-másik tagjának múltbeli magatartását. A kicsindi gondok, saj­nos, általánosak. Az olyan falvakban, ahol az évtize­dek alatt felgyülemlett problémákat egy nap alatt akarják megoldani, vihart kavar a beköszöntött de­mokrácia. Türelem és tole­rancia. E kettő kellene mindkét részről, SZITÁS GABRIELLA ÚJ TÖRVÉNY A személyiségi jogok védelmében Hírt adtunk már arrói, hogy a Szövetségi Gyűlés módosította a Pol­gári Törvénykönyv személyiségvédelmi rendelkezéseit. Mi a jelentő­sége a módosításnak, tettük fel a kérdést dr. Ján Ciráknak, a Komenský Egyetem jogi kara oktatójának. A Polgári Törvénykönyv a szemé­lyiségvédelem polgári jogi eszközei között említette a „megfelelő elégté­telt" is. A bíróság ennek alapján bocsánatkérésre kötelezhette azt, aki megsértette más személyiségi jogait, így például a becsülethez, a névhez vagy éppen a jó hírhez való jogot. A módosítás lényege ab­ban áll, hogy eddig a bíróságok csak morális elégtételre kötelezték a jog­sértőt, most azonban lehetőség nyí­lik vagyoni, pénzbeli elégtétel köve­telésére is. • A „megfelelő elégtétel" kifeje­zés úgy érzem eddig is lehetővé tette a vagyoni elégtétel megítélé­sét, hiszen ha a törvényhozó csak bocsánatkérésre akarta volna korlá­tozni az elégtételt, úgy a tön/ény szövege „bocsánatkérést" vagy „nem vagyoni, erkölcsi elégtétel­nyújtást" említett volna. - A Polgári Törvénykönyv 13. pa­ragrafusa valóban nem határozta meg, hogy az elégtétel milyen jelle­gű legyen. Nem zárta ki tehát a pénzbeli elégtételnyújtást sem. Er­ről a kérdésről 1964-től, a Polgári Törvénykönyv elfogadása óta foly­tak a viták. A bírósági gyakorlat azonban azt az alapelvet fogadta el, hogy a személyiségi jogok megsér­téséért csak erkölcsi elégtétel álla­pítható meg, gyakorlatilag tehát csak bocsánatkérésre, illetve hely­reigazításra kötelezhették a jog­sértőt. • Ettől a bocsánatkéréstől vagy helyreigazítástól azonban sokan annyira tartottak, hogy inkább bele­törődtek az alaptalan vádaskodá­sokba, sértegetésekbe. A morális elégtétel ugyanis ismételten rossz fényt vetett rájuk, gyakorlati szem­pontból inkább egy újabb jogsértést jelentett, hiszen az emberek néhány nap vagy néhány hét elteltével már csak arra emlékeztek, hogy X. Y.­nak valamilyen,,zavaros ügye" volt. - Ez nyilván igaz. Közvetve bizo­nyítja ezt a bírósági statisztika is, mely szerint kivételszámba ment, hogy valaki a bírósághoz folyamod­jon személyiségi jogai védelmében, így aztán az egész jogi szabályozás inkább csak deklarálta a személyi­ségi jogok védelmét, de nem nyújtott igazán hatékony védelmet az embe­reknek. Persze, ezeket a statisztikai adatokat korábban azzal magyaráz­ták, hogy az államhatalom hatékony megelőző és nevelő tevékenységet fejt ki ezen a téren, és ezért oly ritka, hogy a bíróságok a rágalmazással, álaptalan bírálattal, sértegetéssel foglalkoznak. • Ugyanakkor viszont éppen az államhatalom szervezett rágalmazó levél- és sajtókampányokat bizo­nyos személyiségek, „nem legális" struktúrák stb. ellen. Az emberi sze­mélyiség preventív védelme puszta fikció volt. Az emberben önkéntele­nül is felmerül, hogy a félremagya­rázható jogi szabályozásnak, a bíró­sági gyakorlatnak félremagyarázha­tatlan politikai és ideológiai indokai voltak. - A jogi szabályozás inkább egy kompromisszum eredménye volt 1964-ben. Látni kell ugyanis, hogy az 1950. évi Polgári Törvénykönyv még ennyi jogot sem adott az em­bernek, csak a nevet védte: 1964 után pedig a bírósági gyakorlat a pártállam politikájához igazodott. A jelenlegi rehabilitációs bizottságok ismeretei már kellő bizonyítékokkal szolgálnak annak megállapítására, hogy korábban az ember még „mo­rális elégtételt" sem követelhetett, nemhogy számításba jöhetett volna az anyagi elégtétel, holott tömeges méretű jogsértésekről volt szó. Úgy érzem, el kell mondanom még azt is, hogy a korábbi szabályozás azért két esetben mégis lehetővé tette az anyagi, pénzbeli elégtételnyújtást. Ez volt a fájdalomdíj, illetve a társa­dalmi életben való részvétel megne­hezüléséért járó térítés. • Ez a szabályozás viszont bizo­nyos értelemben hírhedtté vált az­zal, hogy szinte fillérnyi pontosság­gal meghatározta, hány koronát ér az ember orra, szeme, bármely vég­tagja, sőt nemi élete. - Ennek ellenére is pozitív szere­pet játszott ez a szabályozás, mert lehetővé tette a „nem anyagi károk" pénzbeli kártalanítását már akkor, amikor ez a szocialista országok többségében még fel sem merült. Ugyanakkor persze mihamarább meg kell szüntetni az emberek egyes testrészeire, képességeire aggatott árcímkét,' s teljes mérték­ben a független bíróságokra kell bíz­ni, hogy az egyes konkrét esetekben milyen kártalanítást ítélnek meg. FEKETE MARIAN D l 1 I II I s U íl !' I ii < | -i U i ilii M y : I mi t y t i iiľ s in n I in i A in 111 in i in iii n 111 n in i i in Vigyázó szemetek a jövőre vessétek... A november 17-i prágai diáktün­tetések másnapján Vágsellyén létre­jött a Független Magyar Kezdemé­nyezés. A Tóth Lajos születésnapja alkalmából összegyűlt csehszlová­kiai magyar értelmiségi találkozó résztvevőinek egy része úgy gon­dolta, választ kell adni a történelem kihívásának. Az alapító tagok döntő­többsége egyénenként már koráb­ban is bekapcsolódott a cseh és a szlovák ellenzéki mozgalomba, azonban csak ekkor döntöttek egy­séges, szervezett fellépés mellett. A véletlen hozta úgy, hogy hosszú, reménytelen földalatti mozgalom he­lyett forradalmat segítettek győze­lemre vinni. Forradalmi hévben Az FMK, megalakulása után azonnal csatlakozott a Polgári Fó­rumhoz és egyik alapító tagja lett a Nyilvánosság az Erőszak Ellen politikai mozgalomnak. Tagjai részt vettek a forradalom első heteinek lázas szervező munkájában, nagy­gyűlésekre jártak, szervezték a sztrájkokat, magyarországi és kül­földi propagandamunkát fejtettek ki, igyekezve ismertté tenni a NYEE munkáját. A koordinációs bizottság­ba azonnal helyet biztosítottak dr. Duray Miklósnak, mint a cseh­szlovákiai magyarság akkor leghite­lesebb és legforradalmibb személyi­ségének. Úgy vélték, a forradalom hírére azonnal hazajön Budapestről és részt vesz a pártállam szétveré­sében. Stratéfjjia és taktika Az FMK alapító tagjai és a később hozzájuk csatlakozó értelmiségiek többsége elméletben jól ismerte a polgári demokráciák játékszabá­lyait, a rendszerváltás magyarorszá­gi és lengyelországi tapasztalatait. Mindezt jól tudták hasznosítani a NYEE általuk is befolyásolt tevé­kenységi köreiben, nagymértékben hozzájárulva a politikai irányvonal kialakításához. A NYEE elismerte ko­moly és tekintélyes politikai erőként az FMK-t, ami rendkívül jó kiindulási pontot jelentett az új képviselők kooptálásának ügyében, a szlová­kiai magyar miniszterelnök-helyet­tesi poszt létrehozásában és a jelen­legi, előnyös választási koalícióban. Hatékony érdekképviselet Az FMK szóvivő testülete ismerve a polgári demokratikus érdekérvé­nyesítési módszereket, látva, hogy ezek a leghatékonyabbak, úgy dön­tött, hogy célszerű tovább használni a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságában alkalmazott módszereket - ugyanis tagjai egy része részt vett a bizottság munká­jában. A petíciók és követelések ugyan fontos szerepet játszhatnak egy diktatórikus rendszerben, a de­mokráciában azonban nem válhat­nak a politikai harc fő eszközévé. Sokkal hatékonyabb a parlamenti munka, a demokratikus erőkkel való tárgyalásos rendezés a demokrati­kus intézményrendszer kialakításá­nak elősegítése. Az eddigi eredmé­nyek bizonyítják az elgondolás he­lyességét. Magyar egységet Az FMK szóvivő testületének egyik fontos célkitűzése volt a forra­dalmi magyar egység megteremté­se. Nézetük szerint a magyarságnak egységesen a forradalmi erők mellé kellett volna állnia. Ez sajnos nem történt meg. A szervezet Duray Mik­lóst jelölte a szövetségi kormány miniszteri székébe, vezető helyet biztosított számára a NYEE és az FMK vezetőségében, őt jelölte első­nek a Szövetségi Gyűlés parlamenti székébe. Ezek után meglepetéssel értesültek arról, hogy megalakította az Együttélés' politikai mozgalmat. A helyzetet azonban tudomásul kel­lett venni. Eredmények Az FMK politikai befolyásának kö­szönhetően a parlamenti rekonst­rukciók során visszahívott magyar képviselők helyébe ismét magyarok kerülhettek. A Szövetségi Gyűlés El­nöksége mellett az FMK javaslatára létrejön egy állandó jellegű nemzeti­ségi bizottság, amely a választások eredményétől függetlenül biztosítja a kisebbségi érdekképviseletet. Új­jáalakul az SZNT-ben működő nem­zetiségi bizottság. Václav Havellal való tárgyalásaik eredményeképpen a közeljövőben érvénytelenítik a magyar kisebbség háborús bűnös­sé nyilvánítását (Kassai Kormány­program). Tárgyalások folynak az iskolaügyi és a kulturális autonómia érvényesítéséről. Reális lehetőség­gé vált a nyitrai magyar tanulmányi kar fokozatos lehelyezése Komá­romiba, a színvonal megtartása, sőt emelése mellett. Az FMK elősegítet­te a NAP létrejöttét. Ebbe, sajnos, más politikai mozgalmak képviselői nem nagyon küldenek írásokat, a lap ennek ellenére életképes. Megfogalmazódott az FMK és a NYEE Közös Nyilatkozata a nemze­tek és nemzeti kisebbségek egymás mellett éléséről, mely Csehszlovákia létrejötte óta az első európai jellegű közös szlovák-magyar állásfogla­lás. Elkezdődött a Nyilatkozat foko­zatos érvényre juttatása. Az FMK képviselői tevékenyen vesznek részt a sarkallatos törvények kidolgozásá­ban, jelentős politikai tőkére szert téve ezáltal. Koalícióban Az FMK híven elvi álláspontjához, támogatva a szlovákiai demokrati­kus erőket és állandóan szem előtt tartva a magyar nemzetiség érdekeit a NYEE politikai mozgalommal való választási koalíció mellett döntött. Ez a szövetség biztosítja számára a 11 százalékos részvételi arányt, politikai szövetségest a parlamen­tekben és a hatékony érdekérvénye­sítés garanciáit. v Célkitűzések Eredményes szereplés a válasz­tásokon, a szabadelvűség szellemé­ben való további tevékenység, haté­kony és európai szintű érdekképvi­selet, mpdern politizálás, felkészü­lés az őszi helyhatósági választá­sokra. Az FMK folytatni kívánja a nemzeti kisebbségek egyenjogú­sítását célzó tevékenységét, kultu­rális, gazdasági és politikai téren egyaránt. Az eddigi eredmények és a felhalmozott politikai tőke erre nézve biztosítékot jelentene. AZ FMK SAJTÓSZOLGÁLATA ÚJ SZÚ 4 (Méry Gábor felvétele) 1990. IV. 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom