Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-10 / 59. szám, szombat

Sok-sok kerdojellel IDÉNYKEZDET BRÜNNBEN Autoprogress Welding Robot - kétévenként ezzel a kiállításhár­massal kezdődik az idény a brünni kiállítási területen. Nagyjából tudhat­ták is előre mit látnak majd, akik már hosszabb idő óta, koratavasszal el­látogatnak ide. Tudni lehetett, hogy mérsékelt, esetleg a robotoknál jól kivehető előrelépésre számíthatunk. Néha-néha visszaköszön egy-egy már korábban is látott darab, de hát érthető, hogy nem megy ki a divatból két év alatt egy-egy gép, főleg olyan országban, ahol 30-40 évesnél öre­gebbek is akadnak még a gyárak csarnokaiban. Az ez évi kiállításra azonban az eddigieknél nagyobb várakozással utaztam. Negyedévvel a forradalom után országunk nagyjából már tisz­tázódó gazdasági problémáit és ter­veit ismerve vajon másképp készül­tek-e fel erre a nemzetközi műszaki bemutatóra. Persze a kiállítások elő­készítésének hosszadalmasságáról tudva, nagy reményekre semmi sem jogosított fel, de azért valahogy mégis más volt ez a bemutató, mint a korábbiak. Észrevehető volt példá­ul néhány apróság. Az, hogy egy­egy bemutatott termék mellett meg­jelent az árcédula is (dollárban, már­kában,; rubelben, koronában, attól függően, ki, milyen vevőkört pályá­zott meg), és ahol ezt nem írták ki, ott is szívesen adtak információt ter­mékük árfekvéséről, bármelyik ér­deklődőnek. Vagy például arról is többet tudhattunk meg az idén, hogy miből, mikor, mennyit kezdenek majd gyártani, s mikor jelennek meg vele a piacon. A kiállító cégek képvi­selőivel beszélgetve az ember kész­ségesen adott pontos információk­hoz juthatott. Az is megtörtént, hogy amikor jegyzetfüzettel álltam egy gumiipari termékeket bemutató kira­kat előtt, a szakember maga jött oda elmondani, hogy az újdonságnak számító csúszásgátló gumipántnak, amely a hóláncot helyettesítheti, mi­lyen előnyei vannak, hol lehet meg­rendelni és mennyibe kerül. Mi ez, ha nem szemléletváltás? Mi ez, ha nem üzleti szellem? Mert eladni ed­dig is akart a kiállító - hiszen azért volt itt - de a nagy üzletekre, a gaz­dag külföldi megrendelőre várt. A hazai újságíró, aki esetleg írna róluk egy-két mondatot, nem na­gyon számított. Leginkább azért mégis a bizony­talanság volt tapasztalható ezen a kiállításon, mégpedig mindkét részről, a kiállítók (eladók) és a láto­gatók (a potenciális vevők) oldaláról is. Áprilistól ugyanis szabad a ma­gánvállalkozás. A vállalkozni szán­dékozók nagy része éppen az autó­javításban lenne érdekelt, hiszen itt van kereslet, gyorsan és viszonylag kis befektetéssel lehet eladni a tu­dást, a szakértelmet. Szerszámra és alkatrészre van szükség, s az Au­toprogress pontosan ezt kínálja. Ugyanígy megfontolandó, nem ér­demes-e mondjuk egy kisebb he­gesztőberendezésbe invesztálni. Ezzel akár főmun­kaidőn kívül is le­het vállalkozni, bérmunkát végez­ni, mert biztosan akad megrendelő, akinek megéri a kis rezsiköltség­gel dolgozó ma­gánvállalkozó. Itt a Welding kiállítá­son akadt is eh­hez eszköz elég, csak éppen a sza­bályok nem tisztá­zódtak még. Sok beszélgetés, ér­deklődés végző-, dött azzal, hogy majd áprilisban, ha világosak lesznek a szabályok, hogy mit hogyan tehetünk, akkor majd meglátjuk. Sok kiállító vélemé­nye; talán jobb lett volna két-három hónap múlva megtartani ezt a be­mutatót. így lehetett ez a nagyobb üzletek­nél, a több milliós tételeknél is. A ha­zai vállalatok számára sürgető a szerkezetváltás, kellenek az új gépek, a robotok, kínálat is volt bő­ven, de bizonytalanság is. A nagy­vállalatok sincsenek még teljesen tisztában azzal, merrefelé, milyen korlátok között indulhatnak el. Az egyik jónevű hazai robotgyártó cég képviselője mondta, hogy azonnal elvinnék a bemutatott komplex mun­kahelyet) ha az érdeklődő tudná, ki ad rá pénzt, mert nekik njncs. Egyvalami azonban biztos volt ebben a nagy bizonytalanságban is. A dolgok elmozdultak az eddigi ke­rékvágásból. Hogy jó irányba, azt abból sejtem, amit a náchodi Rube­na vállalat képviselője mondott kér­désemre, hogy az örökké hiánycikk­nek számító különböző gumigyűrűk és tömítések kínálatát győzik-e majd, ha szeptembertől megrende­zásban. A teplicei Obnova vállalat például arra volt büszke, hogy a ná­luk felújított gumiabroncs 45 ezer kilométert futott le probléma mélkül. S ha valaki úgy gondolná, hogy Skodája, Ladája nem eléggé sikkes, könnyen segít az a rimaszombati szövetkezet, amely néhány műa­nyag kiegészítővel olyanra „pofoz­za" át a kocsit, mintha határainktól nyugatra gyártották volna. S még egy jó hír: mégiscsak lesz csehszlo­vák gyártmányú autómosó. A minap lésre postán is elküldi szaküzletük. Azt válaszolta, hogy bizonyára, mert úgy hiszi, akkorra már a javítóműhe­lyek sem móndják a kuncsaftnak, hogy „szerezze meg, majd mi be­szereljük". Ha meg akarnak élni, majd maguk néznek utána a pótal­katrészeknek. Bár csak igaza lenne. Bízhatunk benne, mert a kényszer - amely új gazdasági törvények nyo­mán megjelenő konkurencia képé­ben megjelenik - nagy úr. Ám az egésznapos séta után nemcsak a gazdasági eszmefuttatá­sok maradtak meg bennem. Végül néhány általam érdekesnek tartott - műszaki újdonságról is érdemes­szót ejteni. Leginkább az autóipari bemutatón szemlélődtem, mégis a hegesztőkkel kezdeném. Láttam egy benzinnel működő lángvágó ké­szüléket (2800 svájci frank az ára), amely három és fél centiméter vas­tag lemezt vág akár rétegezettet is, vagy olyan két réteget, amely között légrés van. Előnye még, hogy a ben­zin csak gáz halmazállapotban ég, tehát kisebb a robbanásveszély, ol­csóbb, könnyebb is szállítani mint az acelitérit. Bizonyára sok mesterem­ber vágya, egy táskánál nem na­gyobb méretű hegesztő, amely váll­ra akasztva hordható, s bárhol lehet vele kisebb javításokat végezni. Ilyen is volt. Az autójavítás eszközei körül több kis apróság is felkelthette a szemlélődő figyelmét. Két fiatal mérnök a fagyásálló folyadék vizs­gálatára kínált műszert,' amely a fénytörés elvén működik. Elég két­három cseppnyi folyadék és az elemzés pillanatok alatt kész. (A gazdasági helyzetet jellemzi, hogy a fiatal feltalálók az érdeklődőknek elmagyarázták, most még nem tud­nak refraktométert beszerezni, amit átalakíthatnak a megrendelő szá­mára, aki így ezt a Labora vállalatnál kell hogy beszerezze. Ők azonban csak öt-hat hónapos határidővel szállítanak, tehát mire megérkezne, addigra a két vállalkozó fiatalember­nek is lesz talán külkereskedelmi joga, tehát mégiscsak előnyösebb 1 lenne náluk feladni a megrendelést, de ez még bizonytalan... Világos és egyszerű, nem?!) Nagyon sokan kí­nálták szolgáltatásaikat az újrafutó­láttam a tévében, hogy a beszterce­bányai Mototrans és a finn Finmatik cég együttműködéséből nem lesz semmi, mert az északi vállalkozó tönkrement és nem szállítja a meg­rendelt irányító rendszereket a már kész autómosóhoz. A kiállításon je­lenlevő besztercei szakember azon­ban megnyugtatott, hogy már gyor­sított ütemben fejlesztik a rendszert és rövidesen elkészül az első hazai gyártmányú autómosó. Ez újabb le­hetőségeket kínál a vállalkozóknak. S végül néhány szót még a robo­tokról is, igaz, ebben az évben ezek­re nem nagyon figyeltem oda, hi­szen még a legvállalkozóbb szelle­mű kezdő iparos sem fekteti pénzét mindjárt robotba. Az előrelépés itt is tapasztalható, főleg abban, hogy kezdenek szétválni a robotok gyár­tására és felhasználásuk lehetősé­geinek kidolgozására szakosodott vállalatok. A robotok megbízhatósá­ga azonban még mindig nem meg­felelő. Ami leginkább megmaradt bennem - pihenés közben vettem észre - az egyik ipari robot tánca. Harmonikus, gyors és minden irány­ban folyamatos mozgás, pörgés, ke­ringés. Igazi balett volt. Talán az első lépés a robotművészet felé. SZÉNÁSI GYÖRGY A robottechnika is érvényesülni akar Az anyagmozgató, hegesztő, szerszámgépeket kiszolgáló és sze­relő robotok, valamint a különböző munkadarabokat, egységcsomago­kat rakosgató manipulátorok az ed­digi Robot kiállításokhoz hasonlóan az idén is látványos munkát végez­tek, mintha élveznék a látogatók érdeklődését. Az ügyesen és ponto­san, emellett fáradhatatlanul dolgo­zó gépcsodák sokáig lekötötték a szemlélődő szakemberek, vala­mint a műszaki újdonságok iránt általában érdeklődő személyek fi­gyelmét, egyesek még jegyzeteket, rajzokat is készítettek a szerkezeti felépítésükben, működtetésükben tapasztalt új megoldásokról. A robotok idei ügyességi és szép­ségversenyének volt azonban egy aggodalmakat ébresztő, nyugtalaní­tó összefüggése is, mégpedig az a kérdés, hogy miként találják meg a helyüket ezek a hasznos, nagy munkatermelékenységet biztosító gépcsodák a piaci mechanizmus ki­alakításának hazai viszonyai között. Mert eddig ugye az volt a helyzet, hogy amelyik vállalat a felettes szer­vek előtt demonstrálni akarta a mű­szaki haladás iránti fogékonyságát, az tekintet nélkül a beszerzési és az üzemeltetési költségekre - ezek többnyire egyébként is központi for­rásokból származtak - vásárolt egy­két robotot, s valamilyen bemutató­teremben üzembe is helyezte azo­kat. Amikor a párt és az állam külön­böző rendű és rangú képviselői az üzembe látogattak, megmutatták nekik ezeket az egyhangú munkára fogott, inkább csak reprezentáció céljából tartott robotokat, s jöhettek az elismerő szavak, a vállveregetés, valamint a tudományos-műszaki ha­ladásban elért sikerek ünneplése. Többnyire így töltötték be a robotok a régi rendszerben sajátos küldeté­süket. Azóta azonban nagyot változott a világ. Ma már senki sem vásárol reprezentációs célokból robotokat, számítástechnikai berendezéseket, s ha a felső szervek képviselői a vál­lalatba látogatnak, nem a külsősé­gekre lesznek figyelmesek, hanem inkább a gazdasági helyzet tényle­ges alakulása iránt érdeklődnek. Ami a robotokat illeti, nálunk ezek nehezen tudnak versenyezni az ol­csó élő munkaerővel. Ez a helyzet rövid távon aligha fog megváltozni, mert ennek egyelőre ellentmond mind a restriktív bérpolitika, mind pedig a munkaerőpiac várhatóan növekvő kínálata. Különösen az egyedi robotok vannak nehéz hely­zetben, amelyek legfeljebb 3-4 munkaerőt helyettesítenek, s beru­házási költségeik megtérülése rend­kívül hosszú időt vesz igénybe. Ter­mészetesen más elbírálás alá kerül­nek az egészségre ártalmas környe­Szakszervezeti konföderáció alakult Az elmúlt hétvége belpolitikai eseményeinek sorában kétségkívül fontos hely illeti meg a prágai szak­szervezeti tanácskozást, amely megszüntette az egyeduralkodó párt érdekeit képviselő Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalmat, s létre hozta a Csehszlovák Szakszervezeti Szö­vetség Konföderációját. A kétna­pos országos szakszervezeti ta­nácskozás ezen kívül megalakította a vagyonkezelési és elosztási szer­vezetet, amely megoldja az FSZM jogutódlásával összefüggő vitás tu­lajdonjogi kérdéseket. Az új, független és szabad szak­szervezeti szövetségek többsége az eddigi szövetségek tagsági bázisára épül, s fő céljuk a dolgozók érdekei­nek és igényeinek jobb kielégítése. Az új szakszervezeti szövetségek, mint az előző szakszervezeti struk­túrák jogutódjai, felelősek a többmil­liós tagság pénzéből az elmúlt idő­szakban létrehozott közel tizenhat milliárd korona értéket képező va­gyon kezeléséért. A vita során sok szó esett a közös vagyon igazságos, s elsősorban a tagság érdekeinek megfelelő elosztásáról. Jóllehet, a tanácskozás helyen­ként ellentétes megközelítésekről, a termékeny dialógus hiányáról, részletkérdések előtérbe helyezésé­ről tanúskodott, végül is meghozta az eredményt: a küldöttek többsége jóváhagyta a Csehszlovák Szak­szervezeti Szövetségek Konföderá­ciójának alapító okmányát, illetve ideiglenes statútumát. Közvetlenül a kongresszuson mintegy negyven föderális, illetve köztársasági szak­szervezeti szövetség csatlakozott a konföderációhoz. Aki a szakszervezeti küldöttek ta­nácskozását a televízió, illetve a rá­dió élő adásából követhette, annak úgy tűnhetett, hogy ez a fórum alig foglalkozott a szakszervezetek alap­vető küldetésével, azaz a dolgozók, a bérből élők jogos szociális követe­léseivel. Ez csak a látszat, hiszen a kongresszus egyik fontos eredmé­nye, az alapító okmány szerves ré­sze a határozatnak, s ez a doku­mentum egyebek közt leszögezi, hogy a konföderáció célja a szak­szervezeti mozgalom cselekvési egységének megteremtése, a szak­szervezeti együvétartozás és szoli­daritás a szakszervezeti szövetsé­gek közös érdekei alapján, a szerve­zett dolgozók jogainak és érdekei­nek védelme, valamint a csehszlo­vákiai szakszervezetek képviselete nemzetközi szervezetekben. A hatá­rozat a továbbiakban javasolja, hogy a gazdasági önellátás alapján a szakszervezetek alapítsanak gaz­dasági műszaki szolgáltató szerve­zeteket. Ezekhez tartozna például a könyv-, folyóirat- és lapkiadás, valamint az üdültetés, a szakszerve­zeti ifjúsági táborok, a munkajogi zetben, például a kohászati üze­mekben vagy a festőműhelyekben alkalmazott robotok, amelyek üze­meltetésénél a különleges munka­védelmi szempontok kerülnek elő­térbe. A munkatermelékenység és a versenyképesség szempontjából azonban a robottechnika fejleszté­sében új utakon kell járni. Ma már nemcsak az egyes robottípusok egyedi képességeire kell helyezni a súlyt, hanem főleg arra, hogy mi­ként illeszthetők be az automatizált gyártóegységekbe, gépsorokba, au­tomatikusan irányított technológiai üzemegységekbe. Ilyen értelemben az a gondolát is felmerült, hogy az önálló Robot kiállítás ma már idejét múlta, bizonyos értelemben anakro­nizmusnak számít, inkább automati­zált gyártástechnológiai kiállításokat kellene rendezni helyette. Ennek megfelelően célszerű lenne kiemelni az őszi gépipari vásárból a szer­számgépek bemutatóját, s azt a ro­bottechnikai szakkiállításhoz társíta­ni. Ennek különösen akkor lenne értelme, ha a szóban forgó automa­tizált gyártástechnológiai kiállítás az ilyen jellegű nemzetközi kiállítások összefüggő rendszerébe kerülne, vagyis a nemzetközi gépipari szak­kiállítások koordinált rendszerének szerves részét képezné. Az ilyen jellegű fejlődés első jelei már az idei Robot kiállításon is ta­pasztalhatók voltak, különösen a Martini Nehézgépipari Művek kiál­lítási részlegein. A Detvai Nehéz­gépgyár által bemutatott, három 0j-10-es robotból, valamint auto­matikus helyzetbeállító berendezé­sekből álló automatizált gyártóegy­ség közvetlenül szemléltette ezt a fejlesztési irányzatot. Ebben a vo­natkozásban számos más példát is említhetnénk. A KOVOSVIT Sezi­movo Ústí vállalat például olyan ro­bottechnikai technológiai munkahe­lyet mutatott be, amely az SPT 16 NC félautomata esztergagépből, a moszkvai Vörös Proletár Gépgyár­ban előállított M 10P ipari robotból, valamint az ugyancsak szovjet gyártmányú ST 220-as készlettáro­lóból állt. Gazdasági, kereskedelmi szem­pontból különösen figyelmet érdem­lő a Detvai Nehézgépgyár kezdemé­nyezése, amely multiszerviz rend­szerben, havi 20-40 ezer koronás törlesztések mellett vállalja a robot­technikai munkahelyek kivitelezését, üzembe állítását és szervizelését. Ez a példa is azt mutatja, hogy a vállalati gazdálkodás új körülmé­nyei között bizonyára kialakulnak majd azok a módszerek és kapcso­latok, amelyek a tudományos-mű­szaki fejlesztés fokozatos fellendíté­séhez és meggyorsításához vezet­ne k MAKRAI MIKLÓS jogsegélyszolgálat, a beruházások stb. Időhiány miatt a kongresszus nem vitatta meg a konföderáció programtervezetét, amely magába foglalja a lét-, a munka- és szociális biztonsággal összefüggő kérdése­ket. A program nem feledkezett meg a munkanélküliség elleni védeke­zésről, az igazságos javadalmazás, a megfelelő munkafeltételek megte­remtéséről, a dolgozó nők, az ifjúság és a nyugdíjasok sajátos problé­máiról sem. Amint az alapító ok­mány is tanúsítja, ezek a célok to­vábbra is időszerűek. A konkrét ten­nivalók meghatározása ezen a téren a kongresszuson megválasztott fő­tanács feladata. A Csehszlovák Szakszervezeti Szövetségek Konföderációja az előbb létrejött konföderációkkal - a független szlovák szakszerveze­tekkel és a művészeti és kulturális dolgozók konföderációjával - együtt méltó partnere és igényes opponen­se lehet a kormánynak. A múlt heti szakszervezeti kongresszus nem­csak ehhez, hanem az emberek ér­dekei védelméhez szükséges szer­vezeti feltételeket is megteremtette. Elérkezett a szabad szakszerveze­tek emberközpontú tevékenységé­nek az ideje. A kérdésre, elégedet­tek lesznek-e a dolgozók az új szak­szervezetekkel, a választ a jövő, a gazdasági reform realitásai adják m e9- SOMOGYI MÁTYÁS ÚJ SZÚ 4 1990. III. 10. PARTNER és OPPONENS Praktikus a csúszásgátló gumipánt, amelyet egyelőre csak rózsahegyi gyártójánál lehet megrendelni (Méry Gábor felvételei) A Tatra gyár egyik hegesztőrobotja

Next

/
Oldalképek
Tartalom