Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-10 / 59. szám, szombat

Csendesen élnek, csendesen válnak Pelsőcön két iskola lesz A számok, az eredmények és a fejlődés arrafelé is „lélegzetelállí­tóak" voltak. Vasúti csomópont, központi község, amolyan igazi „is­kolafalu" volt mindig. Több környék­beli ipari üzembe utazva, kora reg­gel és délután ott szállnak át más buszra vagy vonatra az ingázók. Naponta iskolajáratok tucatjaira vár­nak 15 falu tanulói, akiknek a feje fölött nincs tisztességes tető a váró­helyeken; így marad a cukrászda, s mellette tiltott vonzásával a hírhedt Korona vendéglő. Ebben a minden­napos rendezetlenségben az alapis­kola szinte biztos pontnak tetszik. Pár éve két iskolaépülete van a vá­rosnyi vonzáskörzetű falunak. Az egyik az ötvenes években épült, a másik, több mint egy évtizedig, a hetvenes-nyolcvanas években. Esztendők óta nagyobb gond nélkül, szinte a megszokások foglyaiként éltek és dolgoztak a pelsőci pedagó­gusok. Szlovákok, magyarok ugyan­azt a direktív, önálló gondolkodást és kezdeményezést nyomorító tan­ügyi irányítást szenvedték el, mint mindenütt az országban. Közös igazgatású szlovák és magyar isko­lában összesen 53 pedagógus kísé­relte meg naponta a lehető legjobbat nyújtani a gyerekeknek. A magyar tagozat osztályaiba 280, a szlováké­ba 460 gyerek jár. Ez a számarány korántsem fejezi ki a 16 faluban lakók nemzetiségi megoszlását, hi­szen több olyan falu is van Pelsőc környékén, ahol szinte csak magya­rok élnek. Lehet ezt firtatni, de felte­hetőleg az oktatásügyben lappangó kényszerítések megszűnésével ez a tendencia bizonyára itt is megvál­tozik majd. Nagyban hozzájárulhat ehhez az is, hogy az alapiskola pedagógusai az igazgatóválasztás után eldöntöt­ték, hogy szeptember elsejétől a szlovák és a magyar tagozat két önálló iskolaként kezdi meg mun­káját.... • • • Igazgatóválasztás után az utód nem szívesen beszél a múltról. Nem akar fölösleges ellentéteket szítani, mert a megteremtett nyugalmat fon­tosnak tartja. Drahomír Janda e nnél talán azt tekinti fontosabbnak, hogy a gyerekek számára csak jót hozzon az oktatásügyet átható változás: - Volt ebben a választásban emocionális elem is, hiszen mégis­csak személyekhez kötött mindaz, amitől szabadulni akarunk. Nem­csak a deformált irányítás, a diktató­rikus felügyelet és az ideológiai kizá­rólagosság szorított bennünket. Egy ideológiai vezérlés nyomán a múlt­ban el kellett vetnünk a tudomá­nyosság józanságát. Ennek ered­ményeképpen iskolánkban is elfer­dült az értékrend, másod- és har­madrendű dolgokat forszíroztunk. Amikor szembenézünk a jövőnkkel, meg kell állapítanunk, hogy nincse­nek nyelvtanáraink, akik angol nyel­vet tanítanának. Francia és német szakosaink még akadnak, ami jó, csakhát minden gyereket nem kény­szeríthető nk ezeknek a nyelvek­nek a tanulására... Természetesen az iskolák önállósodása után is szá­mítunk egymásra. Ha eddig nem ellenségeskedtünk, akkor később sem fogunk. Az meg mindkét iskolá­nak a javát szolgálhatja, hogy egész­séges verseny is kialakíthat a taná­ri karokban egészséges emberi tar­tást. Erre mindannyiunknak szüksé­günk van. Magyar pedagógusaink­nak a régi vágya teljesül szeptem­berben. Bár megtehettük volna akár •azonnal is, úgy véltük, nyugodtan megvárjuk a tanév végét. Elvégre az iskola nem üzem, hogy a gépeket átköltöztetjük, és minden mehet a maga útján. Gyerekeink érdeké­ben kötöttük a válást az 1990-91 -es tanév kezdetéhez. Olyan körülmé­nyeink vannak, amelyek ezt lehető­vé teszik. A régebbi épületben 14 osztály, az újban 18 osztály van. Mivel számos átfedés van a magyar és a szlovák tagozat között, úgy tervezzük, hogy ezt óraadó tanárok­kal a jövőben is fenntartjuk. Bár az elmúlt hatalmi rendszer az internaci­onalizmus nevében dicsekedett a közös igazgatású iskolákkal, ez valójában nem jelentett semmit. Ná­lunk nem voltak ellenségeskedések, de nem azért. Úgy vélem, hogy az önállósodás mindkét iskolát kitelje­sítheti, oktató-nevelő munkáját ha­tékonyabbá teheti. Igazgatási szem­pontokból is rugalmasabban lehet egy kisebb létszámú iskolát vezetni, mint a mi több mint hétszáz gyereket befogadó monstrumunkat. Szerin­tem az effajta iskolai „nagyüzemek" nem képesek a gyerekeket sokolda­lúan felkészíteni. Ráadásul az ilyen gigantikus szervezettségű iskolák­ban a gyerek elveszíti önmagát. Drahomír Janda szavainak em­beri hitelét az adja, hogy a vegyesen lakott, faluban megtanult magyarul, bár. ő maga Martinból származik. Elmondása szerint, számára az em­beri minőség és nem a nemzetiség a mérvadó. Feladatának érzi, hogy a magyar gyerekeket a lehető legtö­kéletesebb szlovák nyelvtudáshoz segítse, de a nyelvi gyökértelensé­get, az identitászavart nem akarja fokozni. • • • Az igazgatóválasztás során az egyik helyettesként Václav Žák ka­pott bizalmat. Nem véletlenül, hi­szen a járási nyílt fórum után egyik alapítója volt a járási pedagógusfó­rumnak. - Kötelességünk, hogy a változá­sokat az itt élő magyarok és szlová­kok érdekeinek megfelelően érvé­nyesítsük iskolánkban is. Nincs szó manipulálásról, hiszen a választá­sok során három legtöbb szavazatot kapott pedagógus képezi most a ve­zetői gárdát. Máté László kollégám velem együtt kapta meg a bizalmat a helyettesi beosztáshoz, bár mind­kettőnket az újonnan megválasztott igazgató is javasolt. Máté László a választások előtt is a magyar tagozatért felelős igazga­tóhelyettes volt. Amikor arról faggat­tam, vajon az önállósodás után megválasztják-e majd igazgatónak, nevetve válaszolt: - Akkor az már mellékes kérdés lesz, hiszen több mint harminc év elteltével lesz önálló a pelsőci ma­gyar iskola. Készülünk rá, de ez a készülődés inkább a megfontolt munkát jelenti. Nem kapkodhatunk, hiszen mindannyiunk érdeke a foko­zatos átmenet. Ugyanezt nem vállal­hattuk fel az iskola mindennapjainak lényegét adó tanításban. Számunk­ra is fontos volt, hogy munkánkat kivonjuk az ideológiai megkötöttsé­gek alól. Kinek-kinek a lelkiismere­tére hagytuk, hogy az iskolán kívül milyen politikai pártban vagy mozga­lomban tevékenykedik, de ezeknek nem szabad megjelenniük az iskolá­ban. Azt hiszem, pedagógus ideáli­sabb esélyeket nem képzelhet el ÚJ SZÚ 5 1990. III. 10. magának. Ugyanakkor ismét fontos szerepet kap az egyéni erőfeszítés, a szakmai felkészültség és a neve­lés sokoldalúsága. Ez a magyar is­kolákban párosul azzal a felelősség­gel, amely gyerekeink érvényesülési lehetőségeinek megteremtését adja. Nem kapkodunk el semmit, ami előny is számunkra, hiszen higgadt, nyugodt légkörben elsősorban a munkánkra figyelünk. Olykor értet­lenül állunk meg a híreket hallva, amelyek arról szólnak, hogy itt vagy ott milyen konfliktusokkal, civakodá­sokkal kezdődnek az ilyen válások. Szeretnénk, ha az éveken át építge­tett bizalom és megértés elkísérne bennünket az önálló iskolába is. Nincs itt semmilyen vita, nézetelté­rés. Kölcsönös toleranciával a meg­lévő szinte ideális helyzetet használ­juk ki. Számunkra mindenképpen nagy-nagy önbizalmat ad már maga az önállósodás gondolata is. Nem hiszem, hogy lenne szlovák kolléga, aki rossz néven venné, esetleg vala­mifajta titkolt ellenszenv megnyilvá­nulásának gondolná. Mi, szeptem­ber elseje után is együttműködünk. Azütán is naponta találkozunk majd az utcán. Szeretnénk akkor is kezet­fogni, beszélgetni. Szlovákul vagy magyarul, ahogy ezt eddig is kétsé­gek nélkül tettük. Az effajta tisztelet meghatározója ennek a döntésnek is. • • • Pelsőcön csendes békességben önállósodik a magyar iskola. Ott nem használják fel eszköznek a gyerekeket, a szülőket. A pedagó­gusközösségek nem egymás ellen játsszák ki a kollégákat, nem a san­daság, nem a rosszindulatú hántá­sok motiválják a döntést. Van ennek a természetesnek tetsző önállóso­dásnak egy igencsak messzire utaló tanulsága. Két teljesértékű iskolaépületük van. Közösen döntöttek arról, hogy kikből álljon az iskola új vezetése. Együtt határozták el az önállósodást is. Mindehhez legfontosabb volt a realitásérzék. Ismerték önmagu­kat, lehetőségeiket és felismerték azt is, hogy mindebből mi és hogyan hasznosítható a megváltozott társa­dalmi helyzetben. Viszont a leglé­nyegesebb az egészséges légkör, amely nélkül nem lehet teljes értékű munkát végezni. Most már csak arra kell vigyázniuk, hogy ezt a viszonyt ne mérgezzék meg olyanok, akiknek érdekük a tiszta vizek szennyezé­se. DUSZA ISTVÁN KIS NYELVŐR Mikor keresztény, mikor keresztyén? A közelmúltban egyik lapunk „a Szlovákiai Református Keresztény Egyház" vezetőinek tanácskozásáról adott hírt. A tájékozottabb olvasók vagy mosolyogtak ezen, vagy rosszallóan csóválták a fejüket. Miért? Azért, mert a református egyház keresztyén egyháznak mondja magát, nem kereszténynek. A keresztény és a keresztyén szavak között ugyanis használati különbség van: a protestáns egyhá­zak a keresztyén, a katolikusok a keresztény szót használják minősí­tésül magukra nézve. Vizsgáljuk meg a kérdésnek a nyelvi oldalát is! Mint ősforrásból a görög Khrisztosz-ból ered a Krisztus név is, a kereszt szavunk is. A kereszt szóalak valószínűleg szláv hatásra keletkezett; bizonyos szláv nyelvekben a krst, krszty stb. alakok fordultak elő; általában szintén .Krisztus' és .kereszt' jelentésben. A .Krisztushoz tartozó', , Krisztust követő jelentésű magyar szavak - tehát a keresztyén és a keresztény - szintén szláv eredetre vezethetők vissza. A szláv nyelvekben krsztiján, krisztján, kresztyan és más hasonló hangzású alakokat találunk. A magyarban először a keresztyén változat alakult ki. „A keresztény változat közbülső keresztyény vagy keresztén fokozaton át jött létre az eredetibb keresztyén-bői, de számolhatunk a kereszt népetimológiás beleérté­sével is" - olvashatjuk A magyar nyelv történeti-etimológiai szótá­rában. Később, a 18. század végétől kezdve felekezeti szempontból megoszlott a két szó használata: a protestáns felekezetek a keresz­tyén, a katolikusok a keresztény alakot kezdték használni. Még nagyobb a zűrzavar a lelkészek címének, tisztségének megnevezésében, így megszólításuk tekintetében is. Nehéz kérdés ez, mert ebben maguk közt a lelkészek közt sincs egyöntetű vélemény, de azért azt már megmosolyogtatónak éreztem, hogy a Magyar Televízióban a burgenlandi református püspök neve alatt éz a felirat jelent meg: tiszteletes. Megkísérlem megmagyarázni ezt a bonyolult kérdést. A tiszteletes cím a református teológusok és segédlelkészek címe, megszólítása, de néhány lelkipásztor is így hívatja magát szerénységből. Egyébként az önálló gyülekezeti vagy ezzel egyenrangú hivatali munkakört betöltő protestáns lelkipásztor címe ez: nagytiszteletű. Ugyanez jár az esperesnek is. A püspök azonban fótiszteletü. A katolikus papok és apácák megszólításában a tisztelendő cím szerepel, de sok faluban tisztelendő úr-nak szólítják a hívei a refor­mátus lelkipásztort is. Bonyolítja a kérdést, hogy gyakran a főtiszte­lendő címmel is illetik a római és görög katolikus papokat, sőt a görögkeleti és az izraelita lelkészeket is, de ez a cím jár az evangélikus és unitárius püspököknek is. Legjobb, ha az újságíró, rádió- vagy televízióriporter megkérdezi az illető lelkészt, hogyan szólíthatja, milyen titulus illeti meg. Pap - lelkész - lelkipásztor - rabbi. Ezeknek a szavaknak a használatában is van különbség. Lelkész minden felekezet lelki gondozásra képesített személye lehet, rabbi csak az izraelita hitköz­ségé, lelkipásztor elsősorban a protestáns gyülekezeté, ritkábban a katolikusé, pap meg általában a katolikus egyházé, de a buddhis­tákkal, a mohamedánokkal, izraelitákkal, sót a reformátusokkal kap­csolatban is használatos ez a szó. Egyház - egyházközség - gyülekezet - hitközség. Az egyház általában a keresztény vagy keresztyén híveket magába tömörítő közösség neve. Az egyházközség szintén használatos mind a katoli­kus, mind a protestáns egyházakkal kapcsolatban a legkisebb szervezeti egység megnevezésére. A gyülekezet a református egy­házközség tagjainak vagy az istentiszteletre összegyűlt híveknek az összességét jelöli. A hitközség az izraelita és a baptista felekezet legkisebb igazgatási egységének a neve. JAKAB ISTVÁN Alacsonyabb nyugdíjkorhatárt akarnak Beszélgetés Ondrejcsák Nándor tűzoltószázadossal Februárban tartotta alakuló közgyűlését a Csehszlovákiai Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete, amely elnökségének ön tagja. Tudomá­som szerint az előkészítő bizottságban is aktív szerepet vállalt. Mi hívta életre a tűzoltók független szakszervezetét? - Nem akarjuk magunkat sajnál­tatni, de úgy éreztük, a régi szak­szervezeti struktúrákban nem kap­tuk meg azt, ami megilletett volna. A hivatásos tűzoltók évente 80-90 nappal dolgoznak többet mint az átlagmunkások, de ezért sem anya­gi, sem erkölcsi elismerésben nem volt részünk az eltelt évtizedekben. Az állami alkalmazottak, a pénzügyi­és külkereskedelmi dolgozók közös szakszervezetébe tartoztunk, ahol nem volt meg a kellő érdekképvise­letünk. Ez abból is fakadt, hogy mi csak 8-9 ezren voltunk, ami eltörpült a 160 ezer mellett, másrészt hivatá­sunk improduktív jellegénél fogva or­szágosan nem volt kellően elismer­ve. Függetlenedésre már régebben gondoltunk, de konkrét lépésekre csak a november 17-e után bekö­vetkezett demokratikus változások bátorítottak fel. Prágai anyák a tisztább levegő­ért - ez volt a központi jelszava a Prága-Műsteken már harmad­szor megrendezett összejövetel­nek. Az akciót ismét a Függet­len ökológiai Kezdeményezés, a Föld Gyermeke, az ökológiai Társaság, a Prágai Anyák, a Zöl­dek Klubja és a Cseh Gyerekek kezdeményezés tagjai szervez­ték. A felvételen propagációs anyagot osztogatnak a stilizált koponya előtt. (Petr Matička felvétele - ČSTK) • Az alakuló közgyűlésen több olyan dokumentumot is elfogadtak, amelynek kidolgozásában ön is részt vett. A programnyilatkozat és az alapszabályzat gondosan megfo­galmazott kitételei merőben új jog­körrel ruházzák majd fel a tűzoltókat. A nagyobb társadalmi megbecsülés érdekében több kérésük és követe­lésük is van. Megemlítené ezek kö­zül a leglényegesebbeket? -A hivatásos tűzoltók gyorsan öregednek. Ennek több oka is van: egyrészt a stressz, a gyakori fizikai igénybevétel és a tűznél keletkezett karciogén anyagok belélegzése, másrészt a 24 órás szolgálat. Ezért kérjük az 55 éves nyugdíjkorhatár bevezetését. Ez azokra vonatkozna, akik legalább húsz évet szolgálat­ban töltöttek. Ezzel összefüggésben a szociális és orvosi ellátáson is javítani akarunk - kérjük egy rehabi­litációs központ létrehozását. Azt is el akarjuk érni, hogy az egészségi okokból távozni kényszerült kollégák is megfelelő anyagi és szociális ellá­tásban, gondoskodásban részesül­jenek. További hiányosság, hogy semmilyen munkahelyi biztosítá­sunk eddig nem volt. Azt akarjuk, hogy a jövőben úgy az egyén, mint családja is biztosítva legyen, a tűzol­tót önhibáján kívül elszenvedett be­tegsége, balesete stb. esetén ne lehessen csak úgy egyszerűen szél­nek ereszteni. Nyomatékosan leszö­geztük, hogy a jövőben nem enged­jük olyan törvény érvényesítését, amely a tűzoltókat népellenes csele­kedetekre kényszeríthetné. Sajnos a múltban létezett ilyen törvény! • Ha jól értelmezem, akkor mind­ez és gondolom sok egyéb is, csak az óhajok, kérések szintjén fogalma­zódott meg. Mikor emelkedhet mind­ez törvényerőre? - Kéréseinkhez, javaslatainkhoz, állásfoglalásunkhoz már az orszá­gos közgyűlés előtt is hozzászólhat­tak az országban műkbdő tűzoltó­testületek. Ezt a közgyűlés vitája is kiegészítette, de az alapanyagokon még jelenleg is dolgozunk. A hivatá­sos tűzoltókról szóló új törvényja­vaslatot előreláthatólag áprilisban terjesztjük elő a Cseh, illetve Szlovák Nemzeti Tanács elé. • Az alakuló közgyűlésen a köz­ponti bizottság, ezen belül pedig a Közép-szlovákiai kerület képvise­letében a tizenegy tagú elnökség tagjává is megválasztották. Úgy tu­dom ebből kifolyólag gyakran jár Prágába, hisz köztársasági szervek nincsenek, ezért minden tanácsko­zás ott zajlik. Mi az, ami napjainkban a leginkább foglalkoztatja a hivatá­sos tűzoltók független szervezeté­nek választmányát? - A tűzvédelmi hónap hangzatos, olykor fellengzős felhívásai, jelmon­datai minket kevésbé érintenek, ne­künk ez is olyan hónap mint a többi. A március inkább az önkéntes tűzol­tókat ösztönzi fokozott éberségre. Ami viszont a szakszervezeteket il­leti, ott bőven van tennivaló. Mint említettem, a törvényjavaslat kidol­gozásán munkálkodunk, de minda­mellett a szervezési kérdések meg­tárgyalása, a strukturális átalakítás részletei mindenkori napirendi pont­ként szerepelnek. POLGÁRI LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom