Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-10 / 59. szám, szombat

Litvánia A Szajudisz szavazni akar a függetlenségről (ČSTK) - Az új litván parlament a hét végén meg akarja ^rősíteni a köztársaság függetlenségét - kö­zölte Rita Dapkus, a parlament szó­vivője. A Szajudisz, az átalakítás támogatására alakult független mozgalom képviselői, akik kéthar­mados többséggel rendelkeznek a parlamentben, szavazni akarnak az 1918-as függetlenségi nyilatko­zat ismételt megerősítéséről. A lit­ván független állam ismételt meg­erősítése legális alapul fog szolgálni a tárgyalások megkezdéséhez Moszkvában. Aszóvivő figyelmezte­tett rá, nem a függetlenség formális kikiáltásáról van szó, csak Litvánia előző független státuszának meg­erősítéséről. Nincs szükség arra, hogy kétszer kiáltsuk ki a független­séget - jegyezte meg Dapkus asz­szony. Egyébként a litván parlamenti vá­lasztások gyakorlatilag még mindig nem zárultak le, a 141 tagú testület 90 tagját választották csak meg az első fordulóban, újabb szavazások voltak március 4-én, 7-én és 8-án. Egyes körzetekben ma szavaznak, másokban csak április 7-én. Vegyi fegyverek Előrelépés a szovjet - amerikai tárgyalási fordulón (ČSTK) - Genfben tegnap befejeződött a vegyi fegyverek betiltásáról szóló kétol­dalú szovjet-amerikai tárgyalások 14. for­dulója. Jelentős előrelépés született an­nak a kétoldalú megállapodásnak az elő­készítésében, amely a Szovjetunió és az USA kötelezettségvállalásait rögzíti mind­addig, amíg érvénybe nem lép a vegyi fegyvereket betiltó nemzetközi konvenció. Kivel beszélt Bush? A CBS amerikai televíziós társa­ság egy szokatlan amerikai-iráni tit­kos tárgyalás nyomára bukkant. Mar­iin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője csütörtökön megerősítette, hogy úgy egy hónappal ezelőtt George Bush elnök bizalmas. telefonbeszélgetést folytatot Ali Akbar Rafszandzsani iráni államfővel a Libanonban fogva tartott amerikai túszokról. Végül kide­rült, hogy a vonal másik végén a titok­zatos hang nem az iráni elnöké, ha­nem egy ismeretlen telefonbetyáré. Továbbra is homály fedi, hogyan si­került kijátszania a szigorú fehérházi biztonsági intézkedéseket és ellenőr­zéseket. Fitzwater azzal próbálta ma­gyarázni a kellemetlen esetet, hogy Bush már korábban kijelentette, kész bárkivel tárgyalni, aki segít lezárni a túszügyet. (ČSTK) E kötelezettségvállalások egyebek között tartalmazzák a vegyi arzenálok lényeges részének a megsemmisítését is. A szov­jet-amerikai megállapodást Gorbacsov és Bush júniusra tervezett találkozóján írják majd alá. xxx Az amerikai vegyi fegyverek kivonása az NSZK-ból - amit Gerhard Stolten­berg hadügyminiszter olyan nagy garral jelentett be - amerikai szakértők szerint korántsem lesz olyan biztonságos és egy­szerű, ahogyan azt a bonni kormány tálal­ja. Egy amerikai szakértő az ADN-nek nyilatkozva arra mutatott rá, hogy az USA-ban a vegyi fegyvereket elvből nem szállítják egyik helyről a másikra. Az ame­rikai hadsereg is kockázatosnak tartja azt, amire most az NSZK-ban kerül sor, hi­szen az NSZK a világ egyik legsűrűbben lakott országa. Azokat a vegyi arzenálo­kat, amelyeket a Pentagon Amerikában tárol, a raktározás helyén fogják meg­semmisíteni, ott fogják felépíteni a szük­séges berendezéseket. Szlovénia Gazdasági függetlenség (ČSTK) - A szlovén parlament csütörtökön döntést hozott a köztár­saság gazdasági függetlenségéről. A jóváhagyott nyilatkozat szerint Szlovénia a jövőben önállóan fog dönteni arról, mely kötelezettségei­nek tesz eleget a szövetséggel, illet­ve az egyes köztársaságokkal szemben. Továbbá abban az eset­ben, ha ellentmondás mutatkozik a szövetségi és a köztársasági tör­vények között, a szlovén képviselők kötelesek lesznek a köztársaság parlamentje és kormánya döntésé­hez tartani magukat. A meghirdetett gazdasági függet­lenség újabb reagálás arra a gazda­sági blokádra, amelyet az elmúlt év végén hirdetett meg a köztársaság ellen Szerbia. Albánia érdeklődik a Helsinki 2 iránt (ČSTK) - Az egyesült államokbeli láto­gatáson tartózkodó Giulio Andreotti olasz miniszterelnök New Yorkban csü­törtökön tájékoztatta az ENSZ főtitkárát: Albánia jelezte Olaszországnak, hogy szeretne részt venni a Helsinki 2 konfe­rencián. Javier Pérez de Cuellar kelet-európai körútja keretében valószínűleg május 11-12-én ellátogat Albániába. ENSZ-for­rások szerint Magyarországon és Cseh­szlovákiában is szeretne látogatást tenni, xxx A görög származású albánok védelmé­re alakult bizottság Athénban közölte, az albán titkosrendőrség ügynökei kedden megpróbáltak behatolni Görögország tira­nai nagykövetségére, ahol egy görög származású albán állampolgár keresett menedéket. Őt akarták erőszakkal elhur­colni. Az incidensről semmilyen más for­rásból nem érkezett hír. Az albán külügyminiszter januárban járt Görögországban azzal a küldetéssel, hogy megnyugtassa Athént: Albániában jól bánnak a görög kisebbséggel. Előkészületek a négy plusz kettő konferenciára Havannai incidens (ČSTK) - Gustavo Arcosnak, az em­beri jogok kubai bizottsága főtitkárának havannai háza előtt kb. 100 főnyi tömeg megtámadta az emberi jogok három vé­delmezőjét. Egy egyenruhás rendőr meg­próbálta biztonságba helyezni az aktivis­tákat, de ez nem sikerült neki. A tömeg sértegette a három férfit és az ország elhagyására szólította fel őket. Egy hét leforgása alatt ez volt a máso­dik ilyen jellegű incidens. Nyilvánvalóan az váltotta ki, hogy az ENSZ emberi jogi bizottsága Genfben olyan határozatot ha­gyott jóvá, amely az emberi jogok megtar­tására szólítja fel Kubát. Egyébként a szi­getországban egyetlen emberjogi csoport sem működik legálisan. (Folytatás az 1. oldalról) déssel kapcsolatos határozatát nem nevezte kielégítőnek. Rámutatott, a nyilatkozat következetesen a Len­gyelország és az egyesült Németor­szág közötti határ garantálásáról be­szél, s szándékosan elkerüli az Odera-Neisse határ megjelölést. Mazowiecki a Le Monde-nak adott nyilatkozatában ismét azt hangsú­lyozta, hogy Varsó részt kíván venni a négy plusz kettő konferencián. A lengyel püspöki kar csütörtökön véget ért kétnapos értekezletének résztvevői támogatták a kormány­nak azt az álláspontját, amely köve­teli a háború utáni lengyel határok sérthetetlenségének a garantálását. Helmut Haussmann nyugatné­met gazdasági miniszter és Leszek Balcerowicz lengyel miniszterel­nök-helyettes Gdanskban jegyző­könyvet írt alá a kis- és közepes vállalatok fejlesztésében való együttműködésről, lengyel szakem­berek NSZK-ban történő képzéséről és arról, hogy Bonn támogatja Len­gyelországot az ún. párizsi klub tag­jaival (a hitelezőkkel) folytatott tár­gyalásokon. A jövő vasárnapi NDK-beli parla­menti választásokon 24 politikai párt és politikai szervezet indul - közölte tegnap Berlinben a központi válasz­tási bizottság. Új felméréseket is végeztek, eddig a keletnémet szoci­áldemokraták magabiztos fölényre számítottak, de egy ankét szerint nem fognak többet kapni 34 száza­léknál. (HÁ)BORÚRA (HÁ)BORÚ Van egy nagy, évtizede dúló pol­gárháború, amelynek eddig katonai és politikai szempontból egyaránt egy vesztese van: Moszkva. Még sokáig nem fogja kiheverni az Afga­nisztán-szindrómát. A katonai veze­tést sokkolta, hogy a Szovjetunió Afganisztánban veszített el először háborút, akárcsak az USA Vietnam­ban. Fölösleges lenne most tovább taglalni a rendezés külső, alaposan összegubancolt feltételeit. Igaz, a belső vonatkozások sem egysze­rűek - ha lehet, még kuszábbak. Eddig sosem felejtettük el megje­gyezni: a politikai rendezést bonyo­lítja, hogy az egyes lázadó csopor­tok, pártok között sincs egyetértés, az egymás közötti torzsalkodások gyakran torkolltak fegyveres össze­csapásokba. A képlet tehát ez volt: van egy nagy háború, és sok kicsi az egyik oldalon. S milyen a képlet a keddi puccskísérlet után? Van egy nagy polgárháború és ezen belül szintén egy (nagy?) polgárháború a másik oldalon. A sok pici marako­dás pedig talán már el is hanyagol­ható? Egyelőre csak az biztos, hogy minden bizonytalan, mindenki csak találgat. A lényeges kérdések nyi­tottak. Hol van Sah Navaz Tanai volt védelmi miniszter, a puccsisták ve­zetője? Eddig úgy tudtuk, Pakisztán­ba menekült a családja és néhány tábornok kíséretében. Szerdán és csütörtökön azt jelentették, a harcok enyhültek. Tegnap viszont Pakisz­tánban azt közölték, súlyos össze­csapások folynak Bagklan, Zabul, Parván és Nimrút tartományokban, s Tanai a Kabul környéki lázadók élére állt, fegyveresei pedig fokoza­tosan felülkerekednek (?). Mi áll az események hátterében? Nadzsibullahék szerint Tanai hazaá­ruló, aki összefogott a pakisztáni ellenséggel és az egyik legszélsősé­gesebb mudzsahid csoporttal, Gul­buddin Hekmatjar Iszlám Pártjával. Van ebben ellentmondás jócskán, mert Tanairól azt tartják, az ANDP keményvonalas szárnyához tartozik, ellenezte Nadzsibullah megbékélési politikáját (akkor hogyan paktál le HekmatjarraP), viszont állítólag a szovjet katonai jelenlétet is eluta­sította. Nadzsibullah érvelésének kétségkívül a régi kommunista típu­sú propagandára jellemző demagó­gia-íze van, hiszen azt is tagadja, amit mindenki tud: az ANDP két korábbi vetélkedő szárnyának ellen­tétei is nagy szerepet játszanak. Ta­nai a Khalk, Nadzsibullah pedig a Pancsam szárny vezéralakja. S fő­leg Tanai híveit - magas rangú kato­natiszteket - vádolták azzal, hogy részt vettek a tavaly decemberben leleplezett kormányellenes összees­küvésben. Az összesküvőket ugyancsak azzal vádolják, hogy együttműködtek Hekmatjarral. Nad­zsibullah hivatalosan csak 127 em­bert vétetett őrizetbe, más fórrások szerint több százat. Az ő perük kez­CHILE A demokrácia csapdái ÚJ szú 1990. 10. Vasárnaptól új lakója lesz a santi­agói Moneda-palotának - Patricio Aylwin, Chile decemberben megvá­lasztott elnöke. Eszelős elődje, Au­gusto Pinochet tábornok, a hadse­reg mostani és jövőbeni főparancs­noka nem költözik messzire, épp csak a palotával szemben levő had­ügyminisztérium épületébe. Innen fi­gyeli majd, hogy milyen lépéseket tesz az „újonc", netán beleesik-e a katonai junta által felállított csap­dák egyikébe. Ezekből bizony akad elég, a diktátor ugyanis gondosan előkészítette a talajt az esetleges visszatéréshez. Nem marad más hátra Aylwinnek, a 71 éves kereszténydemokrata jo­gász-politikusnak, minthogy óvato­san, lassan haladjon a demokrácia felé vezető úton. Nyilvánvalóan ő is tudatosítja, hogy nehéz lesz az át­menet, hiszen egy erős katonai dik­tatúrát, amely 16 évig volt hatalmon, nem lehet csak úgy, egyik napról a másikra lesöpörni. Az államfő kénytelen lesz a kormánytól függet­len, továbbra is nagy hatalommal rendelkező katonáknak és a régi rezsimet támogató jobboldali befo­lyásos politikusoknak a kedvében járni. Egyelőre ők szabják meg a de­mokrácia határait. Erről a diktátor gondoskodott. Az 1988-as népszavazás után (a chilei­ek többsége nemet mondott Pino­chetnek) egy sor olyan intézkedést foganatosított, amelyekkel szinte megkötötte az új polgári kormány kezét. Az agyafúrt választási törvény biztosította a szélsőjobboldalnak a szenátusi többséget, ami azt jelen­ti, hogy a parlament egyetlen tör­vényjavaslatot sem hagyhat jóvá, amennyiben azzal nem értenek egyet a tábornokot szolgáló szená­torok. Arra is maradt még ideje Pino­chetnek, hogy kicserélje az állami apparátusban kulcsszerepet betöltő „labilis" személyeket. Ilyen csere­berét csinált a legfelsőbb bíróságon is, úgyhogy egyelőre felelősségre­vonásról szó sem lehet. Pedig iga­zán lenne kit és miért felelősségre vonni. Az El Pais című spanyol lap adatai szerint 1973, vagyis Allende elnök megbuktatása óta 1,5 millió chileit börtönöztek be, mintegy 3000 személyt meggyilkoltak, ezreket kí­noztak meg. Az eltűntek számát 750-re becsülik. (Aylwin egyébként, tartva a kommunista diktatúrától, tá­mogatta az 1973-as puccsot, egy totalitárius rendszer hatalomra jutá­sát persze így sem tudta megakadá­lyozni.) Bajok lesznek a gazdasággal is. A tábornok az elmúlt hónapokban A La Moneda új lakója magánkézbe adta az összes fontos állami vállalatot, függetlenítette a központi bankot, amely a különbö­ző pénzügyi machinációk és tranz­akciók után csupán egy kisebb összeget „tud" majd az új kormány rendelkezésére bocsátani. És kilenc hónap múlva esedékes a mintegy 13 millió dolláros külföldi hitel törleszté­se. A kérdés az, hogy miből? Je­gyezzük meg: gazdasági téren La­tin-Amerika többi állama messze el­marad Chile mögött. A gazdasági fellendülésnek ára volt: a lakosság­nak körülbelül a fele szegénységben él, kiszorulva a nagyvárosokat öve­Nem mondott még végső búcsút ző szegénytelepekre. Az új polgári vezetés célul tűzte ki a szociális biztonság megteremtését, s emellett a gazdaság további fejlesztését, ami számos problémába ütköző feladat lesz. A politológusok szerint Pino­chet számít ezekre a problémákra, és a gazdaság hanyatlásához fűzi a visszatérés reményét. Mi pedig térjünk vissza a vasár­napi eseményekhez, amelyek köz­vetve hazánkat is érintik. A polgári demokráciát képviselő elnök ünne­pélyes beiktatása alkalmából ugyan­is Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Jugoszlávia és a Szovjetunió képviselői a chilei partnerekkel aláír­ják a diplomáciai kapcsolatok felvé­teléről szóló szerződést. URBÁN GABRIELLA dődött meg hétfőn, s ez volt lénye­gében a keddi puccs közvetlen előz­ménye. Nadzsibullahék szerint a pakisz­táni titkosszolgálat is belekeveredett az államcsíny-kísérletbe. Mivel a szovjet csapatok kivonása óta el­telt bő egy év alatt a mudzsahidek nem tudták kormányát megdönteni, az ellenség - így Nadzsibullah - be­lülről akarja az ANDP-t szétverni. Megérdemel egy külön fejezetet az államfő személye is. Nadzsibul­lah reálpolitikusként irányítja az ügyeket. Katonailag eresebbnek bi­zonyult annái, mint az USA, Pakisz­tán és az afgán ellenzék hitte volna. Ezért aránylag stabilak a pozíciói és bátran szorgalmazhatja a nemzeti megbékélést, az átfogó párbeszé­det. De Tanai állítólag népszerűbb nála. Nadzsibullah kemény ember, de sok koloncot hordoz magával. Mielőtt eltávolította volna Babrak Karmait (hat éve), a titkosrendőrség főnökeként habozás nélkül leszá­molt ellenfeleivel. Ezért nem fogad­ják őt el a lázadók „békealkotó­ként", bár kétségtelen: sokkal rugal­masabb, haladóbb politikát folytat Karmainál. Akinek a híveit azonnal kizsuppolta a hatalomból. Mi vár rá? Képességeit - s ezt ismét hangsúlyozni kell - bizonyítja, hogy tavaly februárban a Nyugat szinte semmi esélyt nem adott neki a túlélésre. Figyelmet érdemel az a határozottság is, ahogyan most kézbe vette az irányítást, s már a lázadás éjszakáján bejelenthette, hogy a puccskísérletet meghiúsítot­ták. Ha most is sikerül felülkereked­nie, akkor Tanai akciója kétségkívül Nadzsibullah presztízsét fogja nö­velni politikai és katonai téren egy­aránt. Az államfő csütörtökön már megkezdte az újabb tisztogatást is, a párt politikai bizottságából és a Védelmi Tanácsból kizártak hét magas rangú vezetőt, akiknek szin­tén közük volt az államcsínyhez. Köztük Gulabzaj volt belügyminisz­tert és Tanai elődjét a honvédelmi tárca élén: Mohammed Nazart. Mind a heten a Khalk szárnyhoz tar­toznak! Ezzel párhuzamosan szaporod­nak Nadzsibullah ellenfelei is, a ré­gebbi keletű ellentétek még jobban elmérgesednek. Ráadásul ez az újabb háború még nem ért véget, még minden megtörténhet. A pa­kisztáni hétpárti ellenzéki tömörülés vezetői azt mondták, Tanait sem fogadják el, vagyis az ANDP egyik szárnyával sem hajlandók együtt­működni. De azt üzenték az afgán területen mozgó mudzsahid fegyve­reseknek, használják ki a lehetősé­get, s indítsanak offenzívát Kabul ellen. Befejezésül még valamit meg kell említeni. Felfigyeltető, hogy a hiva­talos Moszkva és Washington mennyire szűkszavú és visszafo­gott. Volt ugyan egy hivatalos TASZSZ-közlemény, amely bírálta a puccskísérletet, mondván: hátrál­tatja a Nadzsibullah kezdte megbé­kélési politika megvalósítását. De nem ítélte el egyértelműen Tanait, s amint egy indiai lapkommentár megjegyezte: Geraszimov külügyi szóvivő még arra sem volt hajlandó válaszolni, hogy mit csinálna a Szovjetunió, ha Nadzsibullah megbukna. A szovjet hírügynökség is inkább csak tényszerűen tudósít az eseményekről, nem kommentál. Úgy tűnik, Moszkva és Washing­ton várakozik - a vérontás pedig folytatódik. Bár..a háttérben már megkezdődött a diplomáciai moz­gás. Állítólag szovjet lőszerszállít­mány is érkezett Kabulba. MALINÁK ISTVÁN Új fejezet (ČSTK) - A Szovjetunió rádióte­leszkópot kíván Föld körüli pályára állítani, s ebben a programban Wa­shington js részt vesz - közölték csütörtökön az amerikai fővárosban. Jurij Dubinyin, a Szovjetunió egye­sült államokbeli nagykövete ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy az új, szovjet-amerikai űrprogrammal új fejezet kezdődik az emberiség történelmében. Dan Quayle ameri­kai alelnök véleménye: „A világűr az a terület, ahol korábban versenyez­tünk a Szovjetunióval. A feszültség csökkenése lehetővé tette, hogy át­térjünk az együttműködésre."

Next

/
Oldalképek
Tartalom