Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-09 / 58. szám, péntek

Egyezkedés, csatabárddal OSZTOZKODÁSI GONDOKRÓL - VÁLÁS ELŐTT ÁLLÓKNAK Ha anyuka és apuka veszekszik, arról előbb utóbb a szomszédok is tudomást szereznek. így van ez az egyesült szövetkezetek esetében is, ha tizenöt évi kényszerházasságot képtelenek békésen felbontani. Eny­nyit annak, aki a hodosi központtal működő, dunaszerdahelyi Dukla Efsz nagyabonyi cérnaorsó üzemé­ben gyanakvóan megkérdezte, ugyan melyik falu lakosainak a hívá­sára érkeztem, s feleletemet, hogy a „harci zaj" már messzebbre is eljutott, kétkedve fogadta. Enyém, tiéd... Látogatásomat előre megbeszél­tük, Hájos László szövetkezeti elnök mégsem tudott fogadni. Előbb az orsóüzem hodosi dolgozóival, majd a nagyabonyiak képviselőivel tár­gyalt, soron kívül. Az utóbbi tanács­kozáson én is részt vehettem. Sok örömöm nem telt benne, mert a rendszertelen eszmecseréből ke­veset értettem. Mire sejteni kezd­tem, miről is van szó, új téma került terítékre. Előbb egy Kyrovechez tar­tozó eke hollétéről vitatkoztak. Mire felfogtam az alapproblémát, hogy az osztozkodók egyike a traktort, a má­sik meg az ekét vitte el, már a rend­felszedő kocsikról folyt a szó. Sárgá­ról meg pirosról, azután egy teher­gépkocsiról, amelyből valakik vala­mit (a másik kárára) kiszereltek. A vetőmagraktár és a vegyszerrak­tár következett, ahová (állítólag) az egyik fél nem engedi be a másikat, mert megint más valaki akadályozza a pótalkatrészek elosztását. Ahány hozzászólás (és beleszó­lás), annyi sérelem. Az egyik fél szándékosan betört ablaküvegeket és kitépett villanyvezetékeket, a má­sik erőszakkal visszatartott konté­nert emlegetett. Végül szóba került az új Favorit személygépkocsi. Az egyik követelte, a másik nem adta a kulcsot. Már több mint egy órája tartott az eredménytelen hodosi-nagyabonyi eszmecsere, amikor valaki javasol­ta, menjenek ki a hodosi géptelepre, mert az íróasztal mellett aligha jut­nak végére a vitának. Mit jelent az utoljára? Az eszmecsere a műszaki szol­gáltatási részleg irodájában folytató­dott, ugyancsak a „labdázás" je­gyében. Helyenként csak sejtettem a lényeget, de ezt az vesse sze­memre, aki hosszabb ideje veszeke­dő ei nborok <;7ópárbajábán a soka­dik napon képes kívülállóként eliga­zodni. Először itt is az ekék kerültek napirendre. Nagynehezen meg­egyeztek, hogy melyik hol van és hová kell visszavinni. Már nehezeb­ben ment a dolog a nyolc rendfel­szedővel, a rotavátorról nem is szól­va. Az egyik fél többször szóba hoz­ta, valahol kell lennie egy újnak is, de ezt a másik nem akarta meghal­lani. Majd élénk eszmecsere kezdő­dött arról, hogy két gépből mennyi a harminc százalék, vagyis az a rész, ami a vagyonból a nagyabo­nyiakat a földterület nagyságának és aktív tagjaik számának megfelelően megilleti. Továbbra is megoldatlan maradt, kié legyen a Favorit. * Az esztergapad kapcsán az „utoljára" szó jelentése felett folyt majdhogy­nem nevetséges vita. Az egyik fél szerint az utoljára azt jelenti, hogy amikor már mindent elvittek, az esz­tergát is vihetik, míg a másik fél úgy gondolta, majd csak akkor, ha meg­kapják az új gépet. Felvetődött, hogy átmenetileg mindkét fél használhatja az esztergapadot, de hogy kié le­gyen és ki járjon a másikhoz, ha éppen esztergáltatni valója akad, abban nem tudtak megegyezni. Vezeték - szigetelés nél­kül, áram alatt A hallottak után Németh Pál kísé­retében körülnéztem a nagyabonyi gazdasági udvaron. A fémmegmun­káló műhely ablakainak vagy har­madát valóban újraüvegezték. Csö­mör István, a részleg volt dolgozója felhívta a figyelmet az udvart megvi­lágító lámpára, melynek vezetékét kitépték a falból és leszerelték a kapcsolóját. A műhelyben megmu­tatták az elvitt lámpák helyét, amit pedig Novák József villanyszerelő mondott, egyenesen hátborzongató. -Az üres műhelyben az egyik szabadon hagyott vezeték áram alatt volt. Akkor vettük észre, amikor hozzáért a vaskapuhoz. Ha történe­tesen megfogja valaki... Hogy mindezt ki tette, nem kér­deztem, nem is kutattam, viszont a véleményemet (szigorúan a sem­legesség jegyében) elmondom. A tények azok tények. Hiányzik a kapcsoló és hiányoznak a lámpák is. Valakik kihasználták a zűrzavart és egyszerűen elvitték azokat. Vagy a nagyabonyiak uszítottak a hodosi­ak ellen, vagy a hodosiak törtek borsot a nagyabonyiak orra alá. A ki­szakított vezetékekkel és betört ab­lakokkal kapcsolatban ugyanez mondható el. Mindezt tették, tehet­ték a rosszat, a zűrzavart akarók, mert az ügyben illetékesek nem tud­ták (nem akarták?) megfelelő irányí­tás és felügyelet mellett megszer­vezni az osztozkodást és a hurcol­kodást, s hagyták, hogy elszabadul­janak az emberi érzelmek. Bárkiről van szó, két véleményt a figyelmük­be ajánlok. Az egyiket Edmár Sán­dor hegesztő mondta a nagyabonyi, a másikat Miroslav Varša mérnök a hodosi telepen. - Hodosi vagyok, Nagyabonyban lakom. Békésen kellene elválnunk, a többit döntsék el az eredmények. -A szövetkezet „mínuszban" van, s minél több a huzavona, annál szegényebben kezdjük az önálló gazdálkodást. „Tegyétek szebbé a világot" Exkluzív interjú Bodnár Gáborral, a Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnökével Ha „állambácsi" nem előlegez Az utóbbi nyilatkozat meglepett, azért Antal István üzemgazdászhoz is bekopogtattam. - Igaz, hogy kölcsönpénzből élnek? - A folyószámlánkon egyetlen ko­rona sincs, viszont van tízmilló koro­na hitelünk. -Tehát ha „állambácsi" többet nem előlegez, holnap nincs fizetés? - így igaz. Az eszmecserét az elnök irodájá­ban folytattuk. - Idegfeszítő állapot, a termelés­re nincs is időm odafigyelni. S a helyzet egyre rosszabb. Az új mezsgyét már meghúztuk, de a kü­lönválásig még legalább két hónap mindenképpen kell. A 300 millió ko­rona értékű vagyonnak eddig vagy nyolcvanöt százalékát osztottuk el. - A Favorit-ügy mögött mi van? - Kölcsönöztem, hogy a nagya­bonyiak a szárítóval kapcsolatban intézhessék a gáz bevezetését. Ha az idén ezt nem tudják megvalósíta­ni, esetleg mindkét falu hosszabb időre elbúcsúzhat a földgáztól. -És? - Hát intézkedtek, de az autót elfelejtették visszaadni. -Az orsóüzemben dolgozókkal sikerült megállapodni? - Azt ajánlottuk, legalább hat hó­napig bírják ki válás nélkül. Ha be­zárjuk az üzemet, a partner valószí­nűleg elviteti a gépeket, s akkor a dolgozók munka nélkül maradnak. Elgondolkodtató, elriasztó dolgok ezek azok számára, akik szintén az egyesített szövetkezet felosztásán gondolkodnak. Ha látni akarják, mi­ként nem szabad válni, a Csallóköz e két falujába feltétlenül látogassa­nak el egy kis tapasztalatcserére. EGRI FERENC Ä pénzt is dolgoztatni kell Tudnivalók a vállalati kötvények kibocsátásáról és forgalmazásáról A szövetségi kormány február 8-án keltezett 74. számú határozatával jóvá­hagyta az olyan kötvények kihasználásá­ra vonatkozó alapelveket, amelyek a szervezetek fejlesztési szükségleteinek pénzügyi alátámasztását szolgálják. E határozat értelmében a gazdálkodó szervezetek, bankok és takarékpénztárak kötvényeket adhatnak ki azzal a céllal, hogy vállalkozói tevékenységükhöz hitel­forrásokhoz jussanak. A kötvényeket ki­bocsátó szervezetek kötelezettséget vál­lalnak a kötvények után járó meghatáro­zott kamatok kifizetésére, valamint a köt­vények nominális értékének meghatáro­zott időpontban történő visszatérítésére. A szervezetek a szövetségi pénzügymi­nisztérium és a Csehszlovák Állami Bank engedélye alapján adhatnak ki kötvénye­ket. Az erre vonatkozó kérvényben fel kell tüntetni: -a kibocsátás gazdasági indoklását és az így szerzett pénzforrások felhasz­nálási módját, -a szervezet jelenlegi és várható pénzügyi helyzetét, különös tekintettel a megtérítés garantálására; a kérvényhez csatolni kell az utolsó évi könyvelési mér­leget, megfelelő kommentárral kiegé­szítve, -fel kell tüntetni az összefüggést a vállalat, esetleg az egész szakágazat vagy ágazat távlati fejlődésével, - ki kell mutatni a kötvénykibocsátás egész terjedelmét és annak nominális értékpapírokra való megoszlását, a kibo­csátás időpontját és a lejárati időt, a tör­lesztés módját, a kamatláb magasságát, esetleg a járadékok egyes formáit. A szövetségi pénzügyminisztérium a Csehszlovák Állami Bankkal, esetleg a nemzeti pénzügyminisztériumokkal tör­ténő tanácskozás után a kérvény beadá­sát követő két hónapon belül adja ki az engedélyt. Á kérvény esetleges elutasítá­sának különböző okai lehetnek, amelyek az alapelvekben szintén szerepelnek - az igénylés indoklásának elégtelensége vagy pontatlansága, az ország pénzügyi helyzete, amely esetleg megköveteli a bankon kívüli hitelek folyósításának kor­látozását, továbbá az olyan felhasználás, amely nincs összhangban a népgazdasá­gi érdekekkel. Az is fel van tüntetve, hogy az állam a gazdálkodó szervezetek, ban­kok és takarékpénztárak által kibocsátott kötvényekért.nem vállal kezességet. A járadék kifizetésének három formája lehet: 1. a kötvények nominális értékéből százalékarányban előre meghatározott fix kamatozás; 2. a vállalat gazdálkodási eredményei­től függő változó járadék; 3. az első kettő kombinációja, melynél a fix kamat nem haladhatja meg a 4 %-ot. Vállalati kötvényeket csehszlovák szervezetek és állampolgárok vásárolhat­nak. A kötvények forgalmazhatók, elad­hatók, örökölhetők, ajándékozhatok, s ke­zességi célokra is felhasználhatók. A ki­bocsátó szervezet azonban korlátozhatja kötvényeinek forgalmazását, például csak a vállalat saját dolgozóinak a körében. Az alapelvek azonban kifejezetten tiltják azt, hogy a kötvények vásárlása valamilyen árubeszerzési vagy szolgáltatásokban való részesedési előnyökkel járjon. A kibocsátó a kötvények esetleges idő előtti visszavásárlásának a feltételeit is meghatározhatja. A kibocsátó a kötvé­nyeket közvetlenül, vagy pénzintézetek útján értékesítheti. A kötvények tulajdo­nosa természetesen nem követelheti, hogy a kibocsátó a lejárati idő előtt visz­szavásárolja a kötvényeket, habár a kibo­csátás konkrét feltételei ezt esetleg lehe­tővé tehetik. A kötvények forgalmazása egyezmé­nyes áron történhet. Amennyiben a kötvé­nyek másodlagos forgalmazását pénzin­tézetek végzik, akkor ezek ára (pontosab­ban árfolyama) a keresleti-kínálati viszo­nyokhoz igazodik. Az alapelvek olyan fontos kitételt is tartalmaznak, hogy a kötvényeket kibo­csátó szervezetnek megfelelő módon nyilvánosságra kell hoznia évi könyvelési mérlegeit, beleértve a pénzügyi helyzet elemzését, hogy a kötvények tulajdonosai kellő tájékoztatásban részesülhessenek. Az előzetes elképzelések szerint az ér­tékpapírok forgalmazása elsősorban a Beruházási Bank hatáskörébe fog tar­tozni. A szövetségi kormány által jóváha­gyott alapeh/ek teljes szövegét a Pénz­ügyi Közlöny (Finančný spravodaj) fogja közölni. A lakosság számára szintén le­hetővé válik, hogy megtakarításaik egy részét ne a takarékpénztárakban helyez­zék el, hanem nagyobb járadékot biztosí­tó vállalati kötvényeket vásároljanak. A kötvények tulajdonosai ugyanakkor ab­ban is érdekeltek, hogy értékpapírjaikat1 szükség esetén már a lejárati idő előtt eladhassák, amihez az értékpapírokat forgalmazó tőzsde intézményét is ki kell még fejleszteni. (H. N.) - A Csehszlovákiai Magyar Cser­készszövetség alakuló gyűlése előtt hadd kérdezzem meg, ön szerint mit adhat ma a cserkészet az egyénnek, és mi,,haszna" van belőle a társa­dalomnak? - Az alapító Baden Powell, angol katonatiszt elképzeléseihez hűen a cserkészet a jobb ember nevelé­sére törekszik. Régen ezt úgy fogal­mazták meg, hogy a cserkész a mo­solygó és mindig udvarias fiú. A mozgalom lényege a jobb, a kü­lönb, a másokért áldozatot hozni tudó és szívesen áldozatot hozó, segítőkész ember, aki szebbé akarja tenni a világot. Baden Powell ezzel búcsúzott 1941-ben, az afrikai Ke­nyában bekövetkezett halálakor: „tegyétek szebbé a világot, mint amilyen akkor volt, amikor beleszü­lettetek". - Kik alkotják a külföldi magyar cserkészmozgalmat? Milyen a tag­ság összetétele, s mik azok a leg­fontosabb feladatok, amelyeket ez a mozgalom ellát? - Én most a magyar cserkészet­ről fogok beszélni, a magyarországi kivételével. Európában van egy nagy csoportunk, ez hat országból áll: Belgium, Svédország, Franciaor­szág, Németország, Svájc és Auszt­ria. Valamennyi felsorolt országban élnek magyarok, s az ifjúság köré­ben terrnészetesen működnek cser­készcsapatok. Kanadában és az Egyesült Államokban is bőven van­nak magyar cserkészek, ám ezek tevékenysége némileg eltér az euró­paiakétól. Hisz az utóbbiak az elmúlt 40-50 év során letelepedett magya­rok köréből kerülnek ki, Amerikában viszont a magyarságnak 100 évre visszatekintő gyökerei vannak. Két magyar újság is most lesz 100 éves, s abban a kisvárosban, ahol élnek - New Jersey a neve - még 1902­ben építették a magyarok a temp­lomjukat. Ezek a régebbi magyar bevándorlók főként Ung, Bereg és Zemplén környékéről származó sze­gényemberek voltak, akik meg­alapították ugyan az egyházközös­ségeiket Amerikában, de azért ben­nük élt a vágy, hogy majd egyszer hazamennek, vesznek egy kis földet a szülőfalujukban, s ott élnek majd tovább már nem földnélküli Szegény Jánosként. Ám az első világháború keresztülhúzta a terveket, s így ezek • az emberek végképp Amerikában maradtak. A II. világháború és az ötvenhat utáni odaérkezettek vi­szont jórészt értelmiségiek voltak, akik a korábbi szegény emberek világát megpróbálták több öntudat­tal, a magyar kultúra iránti szeretet­tel megtölteni. Ugyanez volt a hely­zet Argentínában és Brazíliában is. Itt a magyar kivándoroltak első nem­zedékének tagjai kávéültetvényesek voltak, ami borzasztó nehéz munka, és a másik generáció már nem vál­lalkozott erre. Tagjai inkább beköl­töztek a városokba. Tehát ezek is más életkörülmények. De mindenütt van cserkészcsapat. Ismerem őket, mert háromévenként rendszeresen körbejárok minden magyar kolóniát. Vagy Ausztrália, az még érdeke­sebb, mert ott egészen friss a be­vándorlás. 1949-ig nem volt ott szá­mottevő magyarság. Az 1940-es utolsó statisztika szerint ezen a ha­talmas területen 400 magyar élt, ma 50 ezer, de a valóságban ennél jóval több mert a bevándorlási statisztikát alkotók nem azt kérdezték a beván­dorlóktól, milyen az anyanyelvük, hanem azt, hogy honnan jöttek, mi­lyen volt az eredeti állampolgársá­guk. Ezek az emberek is nagyon érdekesen élnek, már magából a trópusi és szubtrópusi növény- és állatvilágból adódóan is - bár az emberek Ausztráliában elsősorban a nagyvárosokban koncentrálódnak. - Az eddig elmondottakból az de­rül ki, hogy a magyar cserkészmoz­galomnak specifikumai az adott or­szágban az ott élő magyarság életkö­rülményeiből vezethetők le. Bodnár úr, mit gondol, az Európában most alakuló magyar cserkészcsapatok miben lesznek jellegzetesek? - Erre nekem nehéz válaszolni, mert valóban a helyi körülmények a meghatározók. Egy kívülálló nem érzi, nem ismeri igazán ezeket a kö­rülményeket, ezért nem avatkozhat bele a helyi csoportok munkájába. Tehát a cserkészetet egy bizonyos országban csakis az ott élők formál­hatják helyi viszonyaiknak megfele­lően, külföldről ebbe nem szabad beleszólni, s mi nem is akarunk. - Igen, de már az, hogy ön itt jelen van, azt bizonyítja, hogy van­nak tapasztalatai, amiket valamilyen formában szeretne átadni. Gondo­lom, ez volt az elsődleges célja an­nak, hogy önt meghívták... - Jó, akkor mondok egy párhuza­mot. Amikor megalakult a magyaror­szági cserkészmozgalom, elmond­tuk, hogy a függetlenség megtartá­sa, tehát a magyarországi cserkészet különállása és függetlensége, vala­mint a külföldi magyar cserkészet különállása és függetlensége meg­tartása mellett két dolgot tudunk ajánlani: irodalmat adunk és segí­tünk a vezetőképzésben. Az iroda­lom nagyon lényeges az induló moz­galmaknál, ezért cserkészkönyvein­ket szívesen a rendelkezésükre bo­csátjuk. A vezetőképzés pedig azért fontos, mert azok a hölgyek és urak, akik valamikor cserkészek voltak, ma már idősek. Persze nem ez a baj, hisz a cserkészerkölcsöt meg­őrizték, hanem a világ más, mint negyven-ötven évvel ezelőtt. Mások a gyerekek is. Nekem szerencsém van, mert ezt az időszakot is meg­szakítások nélkül végigcsinálhat­tam, mint cserkész, s így tudom, hogy nem a gyerekek jönnek el énutánam, nekem kell utánuk men­nem, nekem kell megértenem, mi áll a gondolkodásuk középpontjában. Tehát nekünk a Baden Powell szel­lemi erkölcsi hagyományaiból kiin­dulva egy olyan,, mának megfelelő programot kell nyújtanunk, ami tet­szik a mai gyerekeknek. - Amikor a hazai sajtóban megje­lent a megalakítandó cserkész-moz­galomról szóló felhívás, ennek egyik kitétele volt a hitéletre való nevelés. Az ön válaszából megtudtuk azt is, hogy a cserkész egy jó ember. Most ez a jó ember csak hívő lehet? Vagy másképpen fogalmazva a kérdést, beléphet a cserkészmozgalomba a nemvallásos fiatal is? - Ezt a kérdést egyenesen kö­szönöm, mert ez az esszenciája, sőt a kvintesszenciája az egész mozga­lomnak. A cserkész első fogadalmát Istenre teszi. Könyveinkben is első­sorban a jellemnevelésre törek­szünk, minden egyes cserkészosz­tály számára írott könyvben az első fejezet Isten szolgálatáról szól. Az lényegtelen, az illető milyen vallású, ám egyháza törvényei, előírásai szerint kell viselkednie, és komoly lelki életet kell, hogy folytasson. Vannak persze határesetek. Mit csináljon az a gyerek, akit nem ne­veltek vallásosan, hisz már a Szüleit sem nevelték így. S ne higgye, hogy ez speciális közép-európai jelenség. Amerikában sem kap mindenki val­lásos nevelést, s gyakori, hogy a gyerekek a legminimálisabb dol­gokat sem ismerik a vallást illetően. Azért még föl lehet őket venni cser­késznek. A gyereknek van rá ideje, hogy megszokja, ilyen is létezik, s a próbaanyagon is át kell rágnia magát. A tíz törvény lényegében véve olyan, mint a tízparancsolat. S ha már jól átgondolta a dolgokat, s elhiszi Isten létezését, leteszi a cserkészfogadalmat. Ha pedig to­vábbra sem hisz, nem tesz fogadal­mat, s nyugodtan kiléphet a mozga­lomból. - Köszönöm a beszélgetést. ÚJ SZÚ 4 LAMPL ZSUZSANNA 1990. III. 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom