Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-31 / 77. szám, szombat

Bonyolult és kényes a litvániai helyzet (Folytatás az 1. oldalról) jen tárgyalásokat Litvániával. Hozzáfűzte, Litvánia joga a függetlenségre elvitathatatlan. Észtországban is egyre nyomatékosabban követelik a függetlenséget. Csütörtökön százak tüntettek az észt parlament előtt, követelve képviselőiktől, hogy támogassák Észtország függetlenségének kinyilvánítását és a szomszédos Litvánia ilyen döntését. Titkos szavazással Arnold Riujkelt választották meg az észt legfelsőbb tanács elnökévé. Az észt nemzetiségű politikus 61 éves, a kommunista párt tagja, eddig a legfelsőbb tanács elnökségének alelnöke volt. Az Észt Népfrontot képviselő csoport javaslatára a parlament foglalkozik Észtország ideiglenes közigazgatásáról szóló törvény tervezetével, a köztársaság szimbólumaival és Észtország állami státusa nyilatkozatának tervezetével. A Kaukázuson túl is fokozódik a feszültség. Az Azerbajdzsánhoz tartozó Nahicsevani Autonóm Köztársaságban az önkéntes alakulatok tagjai megölték a nahicsevani kerületi pártbizottság dolgozóját, akinek az volt a feladata, hogy a biztonsági szervekkel együtt garantálja a helyi lakosság biztonságát. Anatolij Kaplijev vezérőrnagy, Baku január óta harmadik katonai parancsnoka közölte, Nahicsevanban, valamint az örmény-azerbajdzsán határon jelenleg kb. 1400 belügyi katona állomásozik. A tábornok elmondta, bár Bakuban fokozatosan normalizálódik a helyzet, a két köztársaság határán éppen ellenkezőleg, egyre bonyolultabbá válik. Éppen emiatt az Azerbajdzsán KP KB és a köztársasági minisztertanács csütörtöki rendkívüli ülése után kérte, a térségben mielőbb vezessék be az elnöki rezsimet. xxx Az Ukrán KP KB pártellenőrzési bizottsága három személyt kizárt a párt soraiból szeparatista törekvésekért, az SZKP rágalmazásáért és új, alternatív politikai párt létrehozására irányuló tevékenységéért, ami az állásfoglalás szerint összeegyeztethetetlen a párttagsággal. A kizártak mindhárman tudósok, március 8-án egy lapban tették közzé nyílt levelüket, amelyben kezdeményezték egy új politikai párt létrehozását a Ruh nevű Ukrán Népfront alapszabálya és programja alapján. xxx / A Kremlben tegnap kezdődött az északi népek kétnapos kongresszusa. Mihail Gorbacsov államfő üzenetben üdvözölte a 26 nemzetiséget képviselő 337 delegátus tanácskozását. A napirenden nemzetiségi és szociális kérdések szerepelnek, xxx Mihail Gorbacsov államfő csütörtökön felmentette tisztségéből Alekszandr Volkov polgári repülésügyi minisztert és Jevgenyij Csazov egészségügyi minisztert. Mindkét miniszter - a TASZSZ szerint - saját kérésére vált meg tisztségétől. Manipulálták a kormányt Qui prodest, kinek az érdeke a nemzetiségi feszültségek szítása, tette fel a kérdést még a komáromi kormányülésen Bauer Edit. Akkor és ott azonban senki sem próbált választ találni erre a kérdésre, amely a résztvevők többségét nyilván felkészületlenül érte. Komáromban fontosabbnak tűnt az együttélés bizonyos alapelveinek megfogalmazása, az esetleges súrlódások forrásainak feltárása, esetleg néhány felszólaló számára az, hogy vádjait, memorandumát kormánysziten mondhassák el, olvashassa fel. Alig három héttel a komáromi ülés után a kormány kénytelen volt újabb kibővített ülést tartani, mert a kormányhoz érkező levelek, petíciók fokozódó nemzetiségi feszültségről tanúskodtak. A kormány elnökének drámai hangnemű bevezetője után, amelyben röviden kitért a börtönlázadásra is, a vegyeslakosságú járásokból érkezett felszólalók szinte kivétel nélkül azzal lepték meg a kormányt, hogy járásukban nem tapasztalnak soviniszta hangulatot, ellenségeskedést. Fel sem merült már a nemzetiségek jogainak korlátozására irányuló memorandumok felolvasása. Sőt, a Dunaszerdahelyi járásból érkezett Ľuboš Navrátil egészen félreérthetetlen módon ellenezte a surányi memorandumot, azt, hogy három ember (dr. Imrich Kádek, dr. Eva Garajová, ing. František Tököly) valamennyi délszlovákiai szlovák nevében jegyezzen egy ilyen, feszültségeket szító nyilatkozatot. Sajnálatos ugyan, de dr. Imrich Kádek későbbi felszólalásában egyáltalán nem válaszolt erre a bíráló megjegyzésre, arról beszélt csupán, hogy az extrémizmus mindig is elszigetelt, kis csoportok törekvéseit tükrözte, és - az Érsekújvári Jnb új elnökeként - egyúttal biztosította a jelenlévőket arról, hogy a járásban már van olyan politikai erő, amely képes az extrémizmus megfékezésére. Előbb vagy utóbb mindenkinek észre kellett vennie, a kormányt manipulálták - olyan levelekkel, amelyek nem tükrözik a vegyeslakosságú területek életének valódi állapotát; olyan információkkal, amelyek a valóságos helyzetnek ellentmondó felfogás kialakítására törekednek. A valóság torzított ábrázolásának vádja merült fel a magyarországi sajtóval és tévével szemben is. Milyen célt, kit szolgálnak a valóságtorzító információk? A válasz kézenfekvő volt, akadályozni akarják a kormány munkáját, a magyarországi sajtó pedig a több, mint három milliónyi szegény okozta felszültségeket exportálná Szlovákiába, s a kormánynak küldött levelek írói mögött szervezett erők, közeli szomszédok állnak. Volt azonban ebben a magyarázatban némi logikai bukfenc. Eleve abból a feltételezésből indult ki, hogy a leveleket főként a szlovákiai magyarok írják, méghozzá saját jól felfogott érdekeik ellenében. Mert azt talán mondani sem kell, hogy a leginkább nekünk áll érdekünkben a kormány normális működése, mivel csak egy alkotmányosan működő kormány, államigazgatás nyújthat védelmet a kisebbségeknek a szélsőséges elemekkel szemben. ÚJ SZÚ 611 1990. III. 30. Állásfoglalás a komáromi Jókai Egyetem ügyében Tegnap dr. Milan Pišút egyetemi tanárnak, a Szlovák Köztársaság oktatás-, ifjúság és testnevelésügyi miniszterhelyettesének kezdeményezésére tanácskozást tartottak, amelyen részt vettek a komáromi Jókai Egyetem létrehozását szorgalmazó parlamenti képviselők: dr. Duray Miklós, dr. Popély Gyula és Sidó Zoltán, továbbá a minisztérium munkatársai, valamint a Nyitrai Pedagógiai Főiskola, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, a Független Magyar Kezdeményezés és az Együttélés politikai mozgalom képviselői s más meghívottak. A tanácskozáson nem született közös állásfoglalás, ezért az ülést vezető miniszterhelyettes javaslatára valamennyi érdekelt fél önálló értékelést vagy közleményt készít. Az egyetem létrehozását kezdeményező három képviselő az alábbi állásfoglalást adja közre: 1. Elismeréssel nyugtázzuk a tanácskozás résztvevőinek szándékát, hogy megoldják a szlovákiai magyar pedagógusképzés kérdését. Különösen nagyra értékeljük Jozef Pastier docensnek, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola dékánjának igyekezetét, aki a Ciril és Metód Egyetem létrehozását célzó javaslat keretében javasolja megoldani a magyar pedagógusképzést. Az általa előterjesztett javaslat ugyan a jelenlegi helyzethez képest - amely évtizedek óta tart - kétségtelen előrelépést jelentene, ám nem szavatolná a problémakör megnyugtató rendezését, mivel nem biztosítja évente legalább 150 szlovákiai magyar pedagógus képzését. 2. Éppen ezért szükségesnek tartjuk rendezni ezt a kérdést nemcsak szakmai szempontból, hanem jogilag is, hogy már a következő tanévtől fokoztosan meginduljon a magyar pedagógusképzés az önálló komáromi karon. 3. Javasoljuk, hogy teljes mértékben használják ki a meglevő komáromi lehetőségeket, akadályozzák meg, hogy a járási pártbizottság és a politikai nevelés házának egykori épületeit más célokra használják föl. További kivárás helyett haladéktalanul meg kell kezdeni a Nyitrai pedagógiai Főiskola azon részlegeinek az áthelyezését, amelyek erre szakmai és pedagógiai szempontból leginkább lehetőséget nyújtanak. 4. Javasoljuk továbbá, hogy a minisztérium haladéktalanul hozzon létre olyan szakbizottságot, amely felméri a szlovákiai magyar pedagógusképzés távlatos igényeit. Hasonló célból mérlegelni kell egyetemi szintű intézmény létrehozásának lehetőségét is. A javasolt szakbizottság tagjai elsősorban a nemzetiségi pedagógusképzés területén dolgozó egyetemi oktatók, továbbá közgazdászok, jogászok, valamint az oktatási intézmények építésében jártas szakemberek köréből kerülnének ki. Véleményünk szerint a javasolt intézkedések eredményeképpen az említett kérdés lekerülne a politikai síkról. Pozsony, március 30. dr. DURAY MIKLÓS dr. POPÉLY GYULA SIDÓ ZOLTÁN A közelebbről meg nem határozott tartalmú levelek immár másodszor kerültek szóba. Komáromban nem sikerült megtudnunk, kik írják ezeket. Ezen a kormányülésen választ kaptunk erre a kérdésre is. A levelek többsége bizonyos szlovák állampolgári kezdeményezésektől érkezett, tiltakozásként, főként az FMK részletesebb oktatásügyi programja ellen. Ez a bejelentés nyilvánvalóan meghökkentette a kormányülés résztvevőit, hiszen közismert, hogy az FMK egyáltalán nem képvisel szélsőségesnek minősíthető, feszültségeket szító nézeteket. A továbbiakban A. Nagy László mondhatni leleplező információval szolgált. Felolvasta azt a körlevelet, amelyet az ülésen többször is emlegetett memorandumot aláíró dr. Eva Garayová és František Tököly mérnök nevében küldtek szét, felszólítva" minden címzettet akadályozza meg az FMK követeléseinek teljesítését, tiltakozzon levélben a kormánynál s további szerveknél. A jelenlévőket nyilvánvalóan sokkolta, hogy a levélírók által kifogásolt dokumentum az oktatásügyi minisztertől került azok kezébe, akiktől az ülésen többen elhatárolták magukat. Csupán ezzel magyarázható, hogy Ladislav Kováč miniszter úr sem adott magyarázatot arra, miért nem tájékoztatta a kormányt a körlevéllel kapcsolatos akcióról, , miért hagyta a kormányt abban a hitben, hogy a levelek spontán véleménynyilvánításról tanúskodnak, abban a hitben, hogy Komárom óta is éleződik a nemzetiségi ellentét. Bebizonyosodott tehát, hogy valóban szervezett erők állnak a feszültség szítása mögött, de az is, hogy ezeket az erőket talán nem is külföldön kell keresni. Ámbár ki tudja. A magyarországi és a szlovákiai sajtó kizárólag olvasóközönsége szempontjából értékeli egy információ hírértékét. Ha a szlovák kormány csak a szlovák sajtóból merítette volna információit a nemzetiségi kérdésről, feltehetőleg hasonló feszültségeket észlelt volna, hasonló következtetésre jut. A hírek megválogatása megszokott és elfogadott, amennyire összhangban áll az újságírás etikájával. Elfogadhatatlan azonban a sztálinizmus által alkalmazott sajtó- és levélkampány. Végül is, demokratikus viszonyok között egészen más mechanizmusa van a nemzeti, nemzetiségi és csoportérdekek érvényesítésének. FEKETE MARIAN Sri Lanka Kivonultak az indiai katonák... Egy héttel a Delhi által beígért március 31-i dátum előtt kivonultak Sri Lankáról az indiai katonák. Őket még 1987-ben, a korábbi colombói vezetés hívta be békefenntartóknak a polgárháború mocsarában fuldokló országba. Nem tudott véget vetni az 58 ezer fős indiai katonai kontingens a buddhista szingalézek és az Északi, valamint a Keleti tartományokban élő hindu tamilok közötti viszálynak, három év alatt sem sikerült lecsillapítania a lázadó gerillákat és megtörni az ország kettészakításáért bombákkal, terrorista módszerekkel harcoló szeparatista szervezetet, a tamil Tigriseket (LTTE). Sőt a szigetország lakossága által gyűlölt megszállók, betolakodók jelenléte okot adoft a további öldöklésre, hozzájárult a véres konfliktus kiéleződéséhez. Radzsiv Gandhi volt indiai miniszterelnöknek a szemére vetették: nem a rendcsinálás és a rokoni tamilok érdekeinek megvédése volt a célja, hanem csupán saját tekintélyét próbálta növelni, India nagyhatalmi pozícióját akarta megerősíteni a térségben. Az egykori Ceylon, a virágzó, trópusi turistaközpont valóságos forrongó pokollá változott. Az országból érkező hírek évekig újabb és újabb harcokról, feldúlt tengerparti üdülőközpontokról, felperzselt falvakról, az őserdőkben megbúvó tamil és szingaléz fegyveresek öldökléseiről adtak hírt. Elkeseredetten kereste a megoldást a colombói kormány. Az 1988-ban megválasztott Ranaszinghe Premadasza elnök tárgyalásokat kezdett a Tigrisekkel, de „megszelídítenie" őket nem sikerült neki. A megbékélés legfőbb fékező tényezőjét az indiai jelenlétben látta, s ezért ultimátumban követelte az idegen hatalomtól, rendelje haza katonáit. A csapatkivonás körüli majd egy évig tartó huzavona igencsak kiélezte a két ország közötti kapcsolatokat, még inkább bonyolította az etnikai konfliktus rendezésének lehetőségeit. Az új delhi kormánnyal már könnyebb volt megegyezni. A The Illustrated Weekly of India című lapnak adott nyilatkozatában maga Visvanath Pratap Szingh miniszterelnök is beismerte: hiba volt indiai csapatokat küldeni a szomszédos szigetországba. A beavatkozás hasznot nem hozott, csupán veszteséget: napi 3 millió rúpiába és 1100 katona életébe került a Sri Lanka-i kaland. Mo§t talán véget ér a Colombo és Delhi közötti viszály. De a csapatkivonással közelebb kerül-e Sri Lanka a nemzeti megbékéléshez? Vajon India „védőhatalma" nélkül megkapják-e a kisebbségben levő, az egymással is gyakran torzsalkodó tamilok a kormány által beígért autonómiájukat? És még két fontos kérdés: feladják-e a Tigrisek álmukat a Tamil Eelam - független államuk megalakításáról? Milyen álláspontra helyezkedik ezek után a Népi Felszabad ítási Front (jVP), a rövid idő alatt óriási hatalomra szert tevő illegális szingaléz szervezet, amely nemcsak India- és tamilellenes gyűlöletet szít, hanem kíméletlenül leszámol a kormány híveivel, az „engedetlen" katonákkal, rendőrökkel, papokkal, parasztokkal is? Tárgyalásos úton, kompromiszszumon alapuló megegyezéssel kívánja megteremteni a békét Premadasza elnök. De Sri Lankán mindegyik szervezet, mozgalom, népcsoport mást akar, s ami rosszabb, céljukat fegyverekkel próbálják elérni, kikényszeríteni. Ebben a zűrzavaros helyzetben oly távolinak tűnik a megbékélés. URBÁN GABRIELLA Marián Calfa befejezte olaszországi latogatasat (ČSTK) - Marián Čalfa, a szövetségi kormány elnöke a tegnapra virradó éjszaka fejezte be egynapos hivatalos olaszországi látogatását. Csütörtök esti programjának része volt az a munkavacsora, amelyet Gianni De Michelis külügyminiszter adott a tiszteletére. Az olasz diplomácia vezetője beszédében kijelentette, 1968-tól nemcsak Csehszlovákia, hanem Olaszország is szenvedett, mert nem tarthatott fenn hazánkkal olyan kapcsolatokat, amilyeneket szeretett volna. Az elmúlt hónapok eseményei azonban lehetővé teszik az elvesztegetett idő behozását. Nemcsak a politikai, hanem a gazdasági, kulturális és az emberek közötti kontaktusok terén is. S nemcsak a kétoldalú viszonyt illetően nyílnak új lehetőségek, hanem az egységes Európa megteremtésével is. E folyamat része lesz Csehszlovákia belépése az Alpesi-Dunai Unióba, amelynek tagjai - Olaszország, Magyarország, Ausztria és Jugoszlávia - április 9-én találkoznak a csehszlovák féllel Pozsonyban. De Michelis elégedetten szólt Marián Čalfa olaszországi látogatásának egyik legfontosabb eredményéről, a vízumkényszer eltörléséről. Magyarország Választási végeredmények (ČSTK) - Budapesten csütörtökön végre közzétették a vasárnapi parlamenti választások végeredményeit. A területi listákon a politikai pártokra több mint 5 millióan adták le voksukat. A legtöbb szavazatot, 24,73 százalékot, az MDF kapta. A további sorrend: Szabad Demokraták Szövetsége (21,39 százalék), Független Kisgazda Párt (11,73), Magyar Szocialista Párt (10,89), Fiatal Demokraták Szövetsége (8,95), Kereszténydemokrata Néppárt (6,46). Ez a hat párt került be a parlamentbe, mivel a többiek nem kapták meg az alsó határnak számító négy százalékot. K

oszovóban március elején feloldották a kijárási tilalmat, amelyet az állandó tüntetések és rendzavarások miatt februárban vezettek be. Viszonylagos nyugalom volt március 28-án is, a szerb alkotmány elfogadásának első évfordulóján. (Mint ismeretes, a módosított alkotmány nagyobb beleszólást biztosít Szerbiának a két autonóm tartomány, a Vajdaság és Koszovo ügyeibe. A koszovói albánok nagy többsége szerint ez erősen megnyirbálta jogaikat). Mindebből úgy tűnhet, Szerb terv hogy enyhül a feszültség Szerbiának e jobbára albánok lakta tartományában. De milyen is valójában a helyzet? Az autonóm terület gondjainak orvoslására a szerb kormány néhány nappal ezelőtt egy újabb programot dolgozott ki, amely nem hogy elsimította volna a nemzetiségi ellentéteket, hanem még jobban felkorbácsolta az indulatokat. Ha a parlament is jóváhagyja, hamarosan elkészül azon albán menekültek névsora, akiket kiutasítanak az országból, mert - állítólag - visszaéltek a jugoszláv vendégszeretettel. Magyarán: államellenes tevékenységet folytattak. Elsősorban azokról van szó, akik a háború után kerültek Jugoszláviába. Még nem kapták meg az állampolgárságot és menekültként tartják őket számon. Hivatalos adatok szerint számuk alig haladja meg a 700-at. Ezzel szemben a tervezet 100 ezer nem albán nemzetiségű betelepítésével számol. A toborzás már meg is kezdődött. Valószínűleg nem okoz majd nagyobb gondot, hiszen jó munkalehetőséget, lakást és egyéb előnyöket kínálnak azoknak, akik hajlandók Koszovóba költözni. Egyáltalán nem csoda, hogy az albánok ebben a tervben az erőszakos beolvasztás egy újabb durva eszközét látják. De nem csak ők. Jugoszlávián belül is tiltakozásokat váltott ki a terv. Szlovénia, például, újkori gyarmatosítási törekvésekkel vádolta meg Szerbiát, amely azzal próbálja igazolni elképzelését, hogy az albán nacionalisták etnikailag tiszta Koszovóra, esetleg önálló köztársaságra törekszenek, ami súlyosan veszélyezteti Jugoszlávia integritását. Szerinte az is indokolja a betelepítést, hogy a lakosságnak csupán 10 százalékát képező más nemzetiségűek tömegesen hagyják el a tartományt a nemzetiségi súrlódások miatt. Nem titkolja, hogy ha kell, a legkeményebb hatalmi eszközökkel is hajlandó tervét megvalósítani. A mesterségesen szított és feltüzelt indulat nem éppen a legjobb tanácsadó hogy egyik vagy másik népcsoport érvényt szerezzen jogos érdekeinek. Nem használt a helyzet rendezésének az a nemrég szárnyra kapott hír sem, hogy Koszovóban 1000 albán középiskolás diák kórházba került, mert állítólag megmérgezték őket. Mint később kiderült, albán nacionalisták nyilvánvaló hangulatkeltési kísérletéről volt szó. J

óindulattal sem mondható, hogy a legújabb program Koszovo helyzetének megnyugtató, mindkét fél számára elfogadható, az alapvető nemzetiségi jogokat tiszteletben tartó rendezését vázolja fel. Márpedig az időhúzás e kérdésben sem a legjobb taktika. Nem túl biztató: ahelyett, hogy Jugoszlávia egyre súlyosbodó gazdasági bajait orvosolná, belső viszályok csillapítására, tűzoltásra kényszerül. (ki)