Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-01 / 51. szám, csütörtök

Képviselőink a választási törvényről A Szövetségi Gyűlés két kamarájának 24. együttes ülésén több magyar képviselő is felszólalt. Beszédüket röviden már ismertettük. Az alábbiakban három felszólalást teljes terjedelmében közlünk. ÚJ SZÚ 1990. III. 1. Popély Gyula: Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársak! Első ízben van alkalmam felszólalni a csehszlovák törvényhozásban. A Szövetségi Gyűlés új, kooptált képviselője vagyok; pártonkívüli és magyar nemzetiségű. Ennyit bevezetőül. Tisztelt képviselőtársak! Valamennyien egyetértünk azzal, hogy államunk ma reményekkel és aggodalmakkal teli korszakot él át. Reményeink a múlt hibáinak elvátolítása érdekében folytatott küzdelemmel kapcsolatosak, s azzal az igyekezettel, hogy sikerül eltakarítani az elmúlt negyven év totalitárius politikai rendszere által felhalmozott politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális csődtömeget; egyszóval bízunk az általános felemelkedésben. Közben azonban nem kis aggodalommal latolgatjuk ezeknek az egyáltalán nem könnyű, sőt igencsak összetett, még csak beindulóban levő folyamatoknak a reális kilátásait. Ezalatt olyan új törvények sora van születőben, amelyek elengedhetetlenek a jogállamiság kiépítése szempontjából, mivel énélkül elképzelhetetlen társadalmunk bármilyen pozitív megújulása. A ma általános vitára bocsátott választási törvénytervezet egyike a leglényegesebb új sarkalatos törvényeknek. Én személyesen ezt a törvényt rendkívülien fontosnak tartom, elvégre a demokratikus jogállamiság kiépítésének elengedhetelen feltétele egy olyan sza"bad választási rendszer kialakítása, amely teljes mértékbérn a politikai esélyegyenlőségen alapszik. A választási törvénytervezetet figyelemre méltó kísérletnek tartom e cél megvalósítása érdekében. Jelentős lépést jelent a működésképtelenné vált totalitárius rendszer végleges lebontása és hordalékának eltakarítása terén, illetve a többpártrendszerű parlamentáris demokrácia irányában. Tisztelt képviselőtársak! Bár elismeréssel nyugtázom a választójogi törvénytervezet pozitívumait, nem tehetem meg, hogy ne mutassak rá annak egyes komoly hiányosságaira. Mert bizony van ennek a szép törvénytervezétnek néhány olyan eleme, amelyek megítélésem szerint hátrányosak a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek szempontjából. Engedjék meg, hogy ezek közül legalább egy - általam leginkább nehezményezett - tényre hívjam fel a figyelmüket. Amint tudjuk, a választási törvénytervezet 42. paragrafusa úgy rendelkezik, hogy azok a politikai pártok, amelyek az egyes nemzeti köztársaságok viszonylatában nem szerezték meg legalább az érvényesen leadott szavazatok 5 százalékát, nem juthatnak mandátumhoz. Ez az elv már önmagában véve is antidemokratikus, de még inkább elítélendő annak negatív nemzetiségpolitikai aspektusa. Ez a korlátozó intézkedés ugyanis a nemzeti kisebbségek politikai pártjait vagy mozgalmait már eleve esélytelenné teszi a képviselői mandátumok megszerzésére, mivel nagyon kicsi a valószínűsége, hogy azok köztársaságonként elérjék a megkívánt 5 százalékos szavazatarányt. Javaslom ezért az 5 százalékos klauzula eltörlését, illetve az arányosság szigorú betartását. Amennyiben ezt mégsem tartanák megengedettnek, legalább azt a lehetőséget vegyék fontolóra a tisztelt képviselőtársak, hogy a 42. paragrafus szóban forgó megszorítása ne vonatkozzék a nemzeti kisebbségek politikai pártjaira és mozgalmaira. Tisztelt képviselőtársak! Ezzel a javaslattal a Szövetségi Gyűlés Kulturális Bizottságában is felléptem, de minden eredmény nélkül. A nemzetiségi, kisebbségi alapon szerveződő politikai tömörülések tudatos hátrányba szorításáról kifejtett észrevételeimre a törvényjavaslat ott jelenlevő egyik beterjesztőjétől azt a választ kaptam, hogy a nemzeti kisebbségek ne szerveződjenek külön saját nemzetiségi, kisebbségi politikai pártjaikban, hanem politizáljanak közös pártokban a többségi nemzetekkel; elvégre nem célunk különböző nemzetiségi, kisebbségi politikai pártok „működtetése", mivel azokkal a csehszlovák politikának a múltból negatív tapasztalatai vannak. ' Tisztelt Szövetségi Gyűlés! így festenek tehát a demokráciánk „tánclépései"! A politikai pártokról ez év január 23-án elfogadott törvény nem zárja ki ugyan politikai pártok vagy mozgalmak létrehozását nemzetiségi, kisebbségi alapon, ezzel szemben azonban egy másik törvény - az itt vitára bocsátott választási törvénytervezet - már „gondoskodik" róla, hogy ezen pártok képviselői ne juthassanak be a legfelsőbb törvényhozásba. Amit tehát az egyik kezemmel adtam, azt a másikkal ravaszul visszaveszem, persze úgy, hogy a „demokrácián" látszatra ne essék csorba, elvégre az az ominózus 5 százalékos klauzula formálisan egyaránt vonatkozik mind a többségi nemzetek, mind a nemzeti kisebbségek politikai pártjaira. Tisztelt képviselőtársak! Az igazi demokráciáról nekem mások az elképzeléseim, elvégre az megadja az esélyegyenlőséget az alacsony számarányuk következtében hátrányos helyzetben levő nemzeti kisebbségek politikai pártjainak is, és nem fosztja meg őket annak a lehetőségétől, hogy saját képviselőikkel képviseltethessék magukat a Szövetségi Gyűlésben. Köszönöm a figyelmüket. Duray Miklós: Tisztelt képviselők! Itt van előttünk a választási törvény tervezete. Valamennyien tudatosítjuk e dokumentum fontosságát, amely ha elfogadjuk, néhány évre befolyásolja majd a politikai, a társadalmi és a gazdasági élet fejlődését. Rendkívül nagy tehát a felelősségünk. Ezért engedjék meg, hogy néhány kérdést tegyek fel önöknek és önmagamnak is. Meg vannak győződve arról, hogy elegendő időnk volt a tervezet kidolgozására? Meg vannak győződve arról, hogy tudatosítottuk a javasolt választási rendszer következményeit? Meg vannak győződve arról, hogy a tervezet szerint végrehajtott választások megteremtik a feltételeket társadalmunk demokratikus fejlődéséhez? Engedjék meg, hogy saját magam nevében válaszoljak: én nem vagyok erről meggyőződve, mert az alkotmányjogi bizottságon kívül a többi bízottságban csak egy ízben vitattuk meg ennek a fontos törvénynek a tervezetét. Ismerjük ugyan képviselőtársaink egyes észrevételeit, de nem tudjuk, hogy ezeket milyen mértékben vették figyelembe a tervezet kidolgozói. A törvénytervezetben eszközölt javításokat ugyanis csak néhány perccel ezelőtt kaptuk meg. Véleményem szerint a törvény gyors előkészítése nincs összhangban a dokumentum fontosságával. Ugyanígy nem állíthatnám, hogy lehetőségünk nyílt annak alapos átgondolására, vajon ez a törvénytervezet valóban figyelembe veszi-e a csehszlovák társadalom bonyolultságát, vagy pedig csak automatikusan átveszi egyes olyan európai országok választási rendszerét, amelyekben mások a viszonyok, mások a politikai hagyományok és más a társadalomstruktúra is. En nem látom úgy, hogy a törvénytervezet figyelembe venné Csehszlovákia sajátosságait, ha csak abban nem, hogy úgy mint hagyományosan, most is csökken a politikai erők demokratikus küzdelmének, vagyis az egészséges társadalom megteremtésének, a társadalmi pluralitás respektálásának lehetősége. Véleményem szerint nem teremtünk megfelelő alapokat a demokratikus társadalom építéséhez. A törvénytervezet néhány olyan elemet tartalmaz, amely, ha nem törlik a tervezetből, lehetővé teszi, hogy egy nem demokratikus rendszer alakuljon ki. Ez a rendszer a szó szoros értelmében ugyan pluralistának minősíthető, mivel nem alkotja majd egy politikai párt, de mégis a totalitárius rendszer egyik fajtája lesz, éspedig állami totalitarizmus, mivel a választókerületekben a javasolt törvény alapján megválasztott képviselők nem reprezentálnák választóik érdekeit, hanem a politikai pártokét; a legerősebb párt esetében végeredményben elsősorban a hatalom érdekéről lenne szó. A törvénytervezet néhány további eleme megerősít^ hogy a közeledő választások nem lesznek demokratikusak. Azok a politikai pártok és mozgalmak, amelyeknek nincs tízezer tagjuk vagy támogatójuk, kiesnek a játékból. Nem lesz módjuk arra, hogy jelölteket állítsanak, pedig meglehet, hogy programjuk tökéletesebb lesz, mint a nagyobb pártoké. Tudjuk, állampolgárainkat évtizedeken keresztül szinte rákényszerítették, hogy a különböző szervézetek tagjai legyenek, és ezért ellenszenvvel viseltetnek a szervezettség iránt, vajon milyen ellenállást válthat ki bennük, ha ismét különböző pártokba és mozgalmakba agitálják majd őket? Az emberekért folytatott küzdelemben elsősorban azok a pártok lehetnek eredményesek, amelyek megnyerik valamelyik már létező, erős szervezet vagy intézmény, például az epyház támogatását, vagy pedig azok, amelyeknek a múltban már elegendő tagjuk volt, vagy pedig a régi politikai hatalom kiépítette apparátusukat, ilyen például a kommunista párt. Vagy pedig azok, amelyek megnyerik a tömegtájékoztató eszközök támogatását. Tudatosítanunk kell: csaknem valamennyi pártnak és csaknem valamennyi mozgalomnak érdeke, hogy részt vegyen a választásokban. El tudjuk képzelni, milyen versengés indul a tagokért, az aláírásokért? Ezzel éppen azt érhetjük el, amit nem akartunk: vagy formális tagságot mint a neosztálinizmus idejében, vagy pedig azt, hogy az állampolgárok általánosságban nem szívesen vesznek részt a választásokban. További probléma, hogy a mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatok számának alsó határát 5 százalékban határozzák meg. Ez a meghatározás az adott, kevésbé fejlett politikai struktúrában és az alacsony színtű politikai kultúra mellett nem demokratikus, mivel a választásokban mindenekelőtt azoknak a konjunkturális erőknek ad esélyt, amelyek a választások után félre is állíthatják önöket. Ez a klauzula fékezi a politikai struktúra és a politikai pluralizmus fejlődését. Az elmondottakon kívül a törvénytervezet ellentétben áll az alkotmánnyal is. Nem veszi figyelembe a 144/68 számú alkotmánytörvény 3. cikkelyét, mivel nem alakít ki semmilyen demokratikus mechanizmust az alkotmány megsértésének megakadályozására, nem szavatolja, hogy a nemzeti kisebbségeknek számarányuknak megfelelően egyenjogú képviselőik legyenek a Szövetségi Gyűlésben, A törvénytervezet tehát kimondottan a kisebbségek ellen irányul. Ennek megakadályozására azt javaslom, hogy a törvénytervezet 42. cikkelyének már említett 5 százalékos meghatározása ne vonatkozzon a nemzeti kisebbségek pártjaira és mozgalmaira. Ezáltal a tervezet összhangba kerülne az Emberi Jogok Nemzetközi Föderációjának dokumentumával, amelyet éppen itt Prágában, 1990. január 20-án fogadtak el és amellyel a szövetség csehszlovákiai tagjai is egyetértettek. Tisztelt képviselők, az említettek miatt azt javaslom, hogy a választási törvény tervezetét csak a fogyatékosságok kiküszöbölése után hagyjuk jóvá. Köszönöm a figyelmet. Vitéz Erika: Tisztelt Szövetségi Gyűlés! Hölgyeim és uraim! Kassa-vidéki járásból, Szepsiből vagyok. Amennyiben most önöket megkérdeznék, bevallásuk szerint milyen származásúak, akkor sok esetben már a nagyszülők esetében is elég változatos kép alakulna ki. Ezen nem kell csodálkozni, mert Európának ez afele a kereskedelmi és hadi utak kereszteződésében feküdt évszázadokon keresztül. Csehszlovákia megalakulásakor is a cseh és szlovák nemzet mellett az ország egyharmad részét a többi nemzetiségi kisebbség alkotta. Jelenleg viszont csupán egyhuszadot tesznek ki. Ezért természetesnek kell tekintenünk ebben a kérdésben a maximális toleranciát, bár vannak visszahúzó, fundamentalista erők, amelyek ellentéteket szeretnének szítani, kihasználva az eddigi megoldatlan problémákból eredő feszültségeket. A nemzeti kisebbségek helyzetének igazságos rendezése a demokrácia alapköve. Aki még nem élt ilyen helyzetben, az nehezen értheti meg ezt a problémát, de nézze meg, hogy hová vezetett a sztálinista diktatúra hamis internacionalizmusa a Szovjetunióban. Elegendő visszapillantani a történelembe, elődeink küzdelmeire. Mit kívántak a cseh hazafiak az első prágai petícióban 1848. március 11-én, avagy mit kívánt a szlovák nemzet 1848. május 10-én: a nemzetek egyenjogúságát, nemzeti parlamentet, az anyanyelv hivatalossá tételét a nemzetiségek által lakott területeken, a közigazgatásban is, anyanyelvi iskolákat az alapfoktól az egyetemig, a nemzeti szimbólumok szabad használatát, és önálló döntésjogot a nemzet saját ügyeiben stb. Jogosak voltak ezek a követelések, ezt a történetírásunk mindenütt kihangsúlyozza, bár az akkori feudális rendszernek nem volt érdeke, hogy ezek megoldódjanak, mert nemzeti államot akartak létrehozni. Tisztelt hölgyeim és uraim! Választóim nagy részét magyar és német nemzetiség, valamint roma népcsoport alkotja. Bár még az elavult rendszerben jelöltek képviselőnek, de az egyenjogúság kérdése nem volt közömbös számomra. Ám ennek érdekében nem lehetett szólni. Aki mégis tiltakozott az iskolák bezárása, az anyanyelv elsorvasztása ellen, az börtönbe került érte, mint dr. Duray Miklós, aki most itt ülhet közöttünk. Ezúton is köszönjük a Charta 77 egyes képviselőinek, hogy védelmünkre keltek, s védték demokratikus jogainkat. Csehszlovákia jövője szempontjából tehát lényeges lesz a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezése, mégpedig Európa fejlett országainak, mint Svédország, Finnország, Svájc mintájára, Az Emberi Jogok Nemzetközi Föderációja 1990 januárjában Prágában tartott konferenciájának elvei alapjánr - az anyanyelv használatának teljes szabadsága; - az anyanyelvi oktatáshoz való jog az alapoktól az egyetemig; - jog a specifikus parlamenti reprezentációhoz; - jog az autonóm igazgatási formákhoz és a nemzetközi kapcsolatokhoz. Követeléseink nem lépik túl a cseh és szlovák nemzet múltbeli követeléseit, nincsenek ellentétben a nemzeti érdekeikkel, nélkülözhetetlenek társadalmunk demokratikus alapkövének letételéhez. Ezért javaslom a választási törvény 42. paragrafusának módosítását, úgy, hogy az 5 százalékos klauzula ne vonatkozzon mindazon politikai pártokra és mozgalmakra, amelyek a nemzeti kisebbségek érdekeit hivatottak majd képviselni. Remélem, hogy a parlament ezt a javaslatot mérlegeli, s támogatja demokratikus jövőnk érdekében, hogy hazánk tisztességgel helyt álljon az egységes Európa létrehozásában. Köszönöm, hogy megértettek.