Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-02 / 52. szám, péntek

a választasi törvényről Képviselők Tegnapi számunkban már közöltük három magyar képviselő beszédét, amely a Szövetségi Gyűlés két kamarájának 24. együttes ülésén hangzott el. Ma további két magyar képviselő felszólalását, valamint két cseh képviselő beszédének azon részeit közöljük, amelyekben a választási törvény nemzetiségi összefüggéseivel foglalkoztak. Sándor Eleonóra: Tisztelt Elnökség! Tisztelt képviselők! Sándor Eleonórának hívnak, s engedjék meg, hogy szóljak a Független Magyar Kezdeményezés képviselőinek nevében. Annak ellenére, hogy azonosultunk a törvény alapeszméjével, az a véleményünk, hogy ez a jogszabály valójában nem oldja meg megfelelő formában a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok politikai képviseletét a legfelsőbb törvényhozó testületekben. Ezért módosító javaslatokat és kiegészítéseket terjesztettünk elő mindazon bizottságokban, amelyekben képviseltetve vagyunk, valamint a Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselői klubjának tanácskozásain is. Javaslatainkat elutasították, egyrészt tekintettel az időzavarra, amelybe kerültünk, másrészt pedig a politikai megállapodásokra hivatkozva. Mivel a mi érdekünk is, hogy a választásokat a tervezett időpontban tartsák meg, akceptáljuk javaslataink elutasítását s a törvény jóváhagyására szavazunk. Másfelől azonban szeretnénk hangsúlyozni, hogy az új legitim parlament ezt a problémát már nem kerülheti ki, s meg kell találnia megoldásának helyes politikai módszereit, ha igényt szeretne tartani a „demokratikus" jelzőre. A törvény elfogadása erkölcsileg arra is kötelezi a meglevő és formálódó politikai pártokat és mozgalmakat, hogy tekintélyt érdemlő nemzetiségi programot dolgozzanak ki, valamint hogy választási listájukon a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok soraiból származó jelöltek számára olyan helyet biztosítsanak, amely esélyt ad nekik mandátumához való jutásra. A kisebbség érdekeit és jogait mindenekelőtt a többségnek kell védenie. E helyen nem szóltam a közép-európai kisebbségek történelmi tapasztalatairól, mivel szilárdan hiszem, hogy november 17-e óta minőségi szempontból új társadalmat építünk, új történelmet írunk. Köszönöm a figyelmet. Sidó Zoltán: Tisztelt Szövetségi Gyűlés! A politikai pártokról és a Szövetségi Gyűlés választásáról szóló törvény napjaink legfontosabb politikai jogszabálya, amely a haza állampolgárainak szabad akaratát, ezen belül az itteni pluralista rendszerről alkotott nézetük tolmácsolását hivatott kifejezni. Az elnök úr vasárnap az Óvárosi téren tartott beszédében elmondta azzal kapcsolatos kételyét, vajon az előterjesztett választási törvényjavaslat az a legjobb dokumentumtervezet-e, amellyel szavatolható a nép vezető szerepe. Bátorkodom kifejezni kétségeimet az előterjesztett törvényjavaslatról. Véleményem szerint minden korlátozás antidemokratikus, tehát az is, amely a 42. törvényparagrafus értelmében nem teszi lehetővé a politikai pártoknak és mozgalmaknak, hogy mandátumhoz jussanak, ha az egyik vagy a másik köztársaságban nem szerzik meg az érvényes szavazatok öt százalékát. A politikai pártok és mozgalmak közül melyeket sújt leginkább ez a korlátozás? Természetesen azokat, amelyek csak most, a választások előtt jöttek létre. Zömmel olyan politikai pártokról és mozgalmakról van szó, amelyeknek még nincs sajtóorgánumuk, egyáltalán nincs kiépítve belső struktúrájuk, vagy csak részben, tehát - összehasonlítva a többi pártokkal és mozgalmakkal - még elméletben sem adódik számukra velük azonos lehetőség, hogy a közvéleményt tájékoztassák politikai céljaikról. Hendikepjük tehát nem a politikai program minőségében vagy létjogosultságában keresendő. Megértem a nem atomizált parlamentet és ezzel a nem túl felaprózott kormányt, noha valószínűleg mindkét szerv esetében rövid mandátumról van szó. De mégis! Ha már az előterjesztett törvénytervezet gyakorlatilag nem ad nagy lehetőségeket a független jelölteknek és a kiemelkedő személyiségeknek sem, a demokrácia és a jogállam érdekében nem szabad jóváhagynunk a 42. cikkelyben megfogalmazott szigorú korlátozást, hanem inkább hatályon kívül kellene helyeznünk a javasolt 5 százalékos klauzulát. Tisztelt Szövetségi Gyűlés! A választási törvény javaslatának megvitatása alkalmából bátorkodom figyelmeztetni a Szövetségi Gyűlés Elnökségét egy fontos dologra, amely első rátekintésre szorosan nem függ össze a választásokkal, de minden esetben befolyásolja a választások előtti légkört. A dél-szlovákiai járásokban és másutt tapasztalható, fokozódó nemzetiségi súrlódásokról van szó. Javaslom: haladéktalanul vizsgálják ki, hogy milyen körökből erednek ezek a méltatlan, veszélyes cselekedetek, kik a szervezőik, ki áll ezen antidemokratikus akciók mögött! Hogy az említett súrlódások ne befolyásolják még jobban gazdasági életünket, hogy ne éljenek vissza a közelgő választásokkal, a Szövetségi Gyűlés képviselőiről szóló törvény 12. paragrafusának értelmében indítványozom, hogy a Szövetségi Gyűlés Elnöksége haladéktalanul s az ügy fontosságának megfelelően tegyen lépéseket egy illetékes bizottság létrehozásával a rendezés felé. Ez - a jelenlegi elfoglaltságunk mellett - azzal a feltétellel lesz lehetséges, ha hivatásossá válik a képviselők egy része és ha permanens parlamenti ülésszakokat hirdetnek. Jan Svoboda: Ha a választási törvényről döntünk, nem csupán a módszerről határozunk: arról, miként zajlanak majd le a választások, hanem a választási rendszer tükrözi az államjogi elrendezést is, és amíg ebben a tekintetben nem minden világos, a választási rendszer szabja meg ezt az államjogi elrendezést. Ha most jóváhagyjuk a javasolt választási törvényt, akkor félrevezetjük állampolgárainkat, vagy legalábbis egy részét: azt, amely a jövőjéről önmaga szeretett volna dönteni. Nem akarok ezzel az ígért össznépi vitára utalni, nem vagyok azon a nézeten, hogy mindenki illetékes mindenben, azt a tényt tartom azonban szem előtt, hogy semmilyen vita nem folyt, és ha talán mégis, akkor az zárt ajtók mögött. Nézetem szerint szakértők, jogászok, politológusok nyílt vitája előzhette volna meg a törvény elfogadását. Ilyesmi azonban nem történt és a nyilvánosság a törvényjavaslattal csupán különböző utalások alapján ismerkedhetett meg, ezek szerint talán az állampolgárok mozaikonként összerakhatták, hogy miről is van szó tulajdoképpen a törvényben. Végső soron még a képviselőknek sem volt elegendő idejük, hogy alaposan foglalkozzanak vele. A törvényjavaslat koncepiója a kerekasztal-megbeszélés során született, melynek döntéseit egyfajta metafizikus erőnek tekintik, s ezeket nem tanácsos megkérdőjelezni. Tudatosítani kell azonban, hogy országunk legfelsőbb törvényhozó testülete a Szövetségi Gyűlés és nem a kerekasztal. Noha a kerekasztal nagyon pozitív szerepet játszhat a fontos állami szervek megújításában, tehát parlamentünk újjáformálásában is, nem érzem úgy, hogy a megújult parlament kevésbé reprezentálná a társadalmat, mint a kerekasztal. Azt pedig végképp nem értem, miért kellene megszavaznunk a legkevésbé sem demokratikus választási törvényt csupán azért, mert ebben megegyeztek a kerekasztalnál. Az ún. meghatározó politikai erők, a Polgári Fórumtól a CSKP képviselőiig, demokratikus választásokat ígértek. A választás szabadsága és demokratizmusa azonban két szempontból mérhető. A választó szempontjából és azok szempontiából, akiket választanak. A választások nem csupán azáltal szabadok, hogy aki nem akar, nem köteles rajtuk részt venni, vagy azért, mert van miből választani. A választások azáltal is szabadok, hogy mindenki igényelheti, hogy megválaszszák, és semmilyen akadályt ezzel szemben nem támasztanak. így követeli ezt az állampolgári és politikai jogok nemzetközi egyezménye. Az említett törvénnyel, mint ahogy azt már itt elmondták, a nemzeti kisebbségek a parlamenti részvételből ki vannak zárva. A keletkező politikai pártok, amelyek abban a szerencsétlen helyzetben vannak, hogy még nem sikerült kibontakoztatniuk tevékenységüket, és természetesen minden egyén, aki függetlenül szeretne dolgozni a politikai apparátusoktól, ki van rekesztve. Az említett törvény, mint már azt a bizottságokban közölték, az 1946-os választási törvényből indul ki. Megfogalmazásában ez a választási törvény nem volna olyan rossz, ha előre nem rekesztené ki egyes politikai pártok képviselőit a jelölésből. A javasolt törvény ezt nem olyan feltűnően, azonban három korlátozó fokozatával ugyanezt tesži. Ez pedig először is a tízezer szavazat rendszere, amellyel a jelöltséget támogatni kell, ez a szám azonban ellenőrizhetetlen és csökkenti az állampolgárok jogtudatát. Másodszor az ötszázalékos záradék, amelyről bővebben nem akarok szólni, s harmadszor az a követelmény, hogy a párt, amely az első menetben egyetlen mandátumot sem szerez, nem kerül a második menetbe. A javasolt választási törvény tehát egyértelműen a nagy politikai pártokat részesíti előnyben, és belpolitikánkat ezeknek a pártoknak a vezetői fogják alakítani. Dr. Pavel Muraško: Elsősorban a " nemzetiségi kérdésekről szeretnék szólni. Valamennyi hozzászólásban, amely itt elhangzott, rámutattak a nemzetiségi problematika elégtelen megoldására a választási törvényben, melyről most vitatkozunk. Egy hónappal ezelőtt rámutattam arra, és ez teljesen egyértelmű, hogy ez a törvény nem számol a nemzetiségekkel, mintha azok nem is léteznének. Ismeretes azonban, hogy Csehszlovákia nemzetiségi állam és ebből a szempontból ez a törvény a nemzetiségek számára diszkrimináló, és ezért nem tartom megfelelőnek. Hogy elkerüljük e problematika kiéleződését, nagyon gondosan és lényegében legiszlatív formában ki kell egészíteni a választási törvényt úgy, hogy ezeket a fogyatékosságokat kiküszöböljük. Azt akarom mondani, hogy a hibákat, melyek ezt a törvényt deformálják, ha eltávolítjuk, kiküszöbölhető az a fogyatékosság, hogy a nemzetiségeket e törvény figyelmen kívül hagyja. A múlt héten bennem nagy megütközést váltott ki a Szövetségi Gyűlés alkotmányügyi bizottságának tanácskozása, amely anélkül, hogy megismerkedett volna ezekkel a nézetekkel, egyszerűen kijelentette, hogy róluk nem akar tanácskozni. Ezt az eljárást egyáltalán nem tartom korrektnek és helytelen, és az egyik oka annak, hogy ez a problematika ma itt kiéleződött. Abból, amit elmondtam, nyilvánvaló, hogy Csehszlovákiában a nemzetiségi kérdéshez való viszony, és főleg az utóbbi hetekben, nem a legjobb és nem nevezhető demokratikusnak. Hogy ne untassam önöket, röviden a következőket akarom mondani. Teljes mértékben egyetértek azzal a két javaslattal, amely itt elhangzott, elsősorban Sidó képviselő javaslatával, hogy alakuljon bizottság, mely. foglalkozik a nemzetiségi problematikával és operatívan megoldja e terület legégetőbb gondjait, amelyek Csehszlovákiában keletkeznek. Eltérően Sidó képviselőtől, nem gondolom, hogy ezt a kérdést csupán Dél-Szlovákiában kellene megoldani, mivel ami az elmúlt napokban a Kelet-szlovákiai kerületben Medzev városában és Chmlňany faluban a Prešovi járásban történt, riasztóan szignalizálja, hogy itt nagyon komoly fogyatékosságok vannak, és mind ez ideig nincs jele annak, hogy ezt valaki megpróbálná megoldani. Támogatom ugyancsak a 42. paragrafus módosítására vonatkozó javaslatot abban az értelemben, hogy a nemzetiségi pártok számára és az újonnan, nemzetiségi alapon szerveződőkre az 5 százalékos záradék ne vonatkozzon, és számukra ne legyen semmilyen százalék szerinti korlátozás. Személy szerint hangsúlyozni akarom azt, hogy a mai napig ellene voltam annak, hogy nemzetiségi pártok keletkezzenek Csehszlovákiában, mivel ezek bizonyos mértékig kiélezik a nemzetiségi problémát.-A nemzetiségek azonban az olyan módszerekkel, amilyennel a választási .törvény problémája volt megoldva, kényszerítve vannak arra, hogy nemzetiségi pártjukat létrehozzák. ÚJ SZÚ 1990. III. 411. Gyökeres György felvétele R

endkívül fontos, az ország további sorsát alapvetően meghatározó kérdésekkel foglalkozott a szovjet parlament: tulajdontörvény, földtörvény, az egyes régiók helyzete. Valamennyi napirendi pont körül komoly viták zajlottak, jelentős véleménykülönbségek merültek fel. A legvitatottabb javaslat mégis az elnöki rendszer bevezetése volt, bár abban a képviselők egyetértettek, hogy szükség van rá a hatalmi struktúra beindult módosítása, a jogállam megteremtése szempontjából. A rendszer bevezetésének időpontja és módja, az elnöki hivatal jogkörének behatárolása körül dúltak a szóés érvcsaták. Elemezve a különböző - és meglehetősen eltérő - véleményeket, az ember rájön: a látszat ezúttal is csal, nem formai, hanem lényegi dolgokról van szó. Három kérdésre hangzottak el egymással ellentétes válaszok: 1. Minél előbb, vagy inkább később vezessék be az elnöki rendszert? 2. Széles, vagy meglehetően behatárolt jogkörrel rendelkezzen az államfő? 3. Közvetlenül vagy közvetve válasszák? Végeredményben két tábor alakult ki. Az egyik a jelentős hatalommal felruházott államfő mielőbbi közvetett megválasztását szorgalSzovjetunió Elnöki rend-szer mazta, a másik későbbi, közvetlen választást javasolt, s a jogkör szigorú behatárolását. A parlament végül is egy kompromisszumos megoldás mellett döntött, ez kerül a népképviselők március 12-ére összehívott rendkívüli kongresszusa elé. A kompromisszum lényege: az államfő kezében jelentős hatalom összpontosul, de szigorú parlamenti ellenőrzés mellett, s minden döntését megítéli az alkotmányfelügyelő bizottság. Már két héten belül megválasztja őt a népi képviselők kongresszusa, de ezúttal csak négy évre egyébként általános választáson fognak dönteni személyéről, öt évig lesz hivatalban, de maximálisan kétszer egymás után. Természetesen a parlament - ha nem elégedett tevékenységével - bármikor visszahívhatja őt. Vagyis a Szovjetunióban az elnöki rendszer sajátosan ötvözi a franciaországi és az egyesült államokbeli gyakorlatot, az államfő összekötő kapocs lesz a legfelső törvényhozó és végrehajtó hatalom között. Mint már említettem, az elnöki hivatal létrehozása logikus következménye a szovjet hatalmi rendszer változásának. De miért éppen most került napirendre? Mert az országban az utóbbi időben felmerült súlyos problémák - nemzetiségi ellentétek, az ezekből is eredő gazdasági gondok, a tagköztársaságok önállósulási törekvései - kezelése során a központi hatalom csődöt mondott. A minisztériumok'képtelenek voltak koordinálni tevékenységüket, egy-egy reszort pedig egyedül semmire sem ment. Az sem volt egyértelmű, kinek mi tartozik a hatáskörébe, legyen szó döntéshozatalról vagy végrehajtásról. Vagyis az államfővel szemben az az elvárás, hogy rendet teremtsen a jelenlegi - talán nem túlzás ezt állítani - kaotikus állapotokban. Egyértelműen túlzás viszont azt remélni, hogy az elnöki rendszer bevezetése csodaszerként fog hatni, a törvénybe iktatott ,,erős kéz" lesz minden gondbaj gyógyírja. A felgyülemlett problémák ennél sokkal súlyosabbak, az egész irányítási rendszer gyökeres átalakítását igénylik. Az elnöki rend. szer bevezetése csak az első lépcsőfokok egyike, s - ezt az eddigi tapasztalatok egyértelműen bizonyítják - eltart még egy ideig, amíg a változások az irányítás alsó szintjeit is elérik. Ami az elnök személyét illeti, itt látszólag nincs gond, nyilvánvaló, hogy Mihail Gorbacsovot fogják jelölni - s meg is választják. Mégsem olyan egyszerű ez a dolog, hiszen a valóban demokratikus megoldás a többes jelölés lenne, de méltó ellenfelekben nem bővelkedik a szovjet politikai élet. Előfordulhat, persze, ugyanaz, ami a népképviselők első kongresszusán történt: akad egy merész - (és jó humorú) Gorbacsov-hívő, aki csak azért jelölteti magát, hogy meglegyen a demokrácia látszata. Kérdés az is, jó megoldás-e, s egyáltalán elfogadható-e, hogy a nemrég még egyeduralkodó párt főtitkára legyen egy személyben az államfő is? Vagy Gorbacsov távozik a párt éléről? S ha távozik, ki lesz az utódja, melyik szárny tudja majd magához ragadni a vezetést? Vagy bekövetkezik a régóta jósolt pártszakadás? T

íz nap. Ennyi van hátra a küldöttkongresszusig. Mire lesz elég? Merthogy mindezeknek a kérdéseknek a kielégítő megválaszolására nem, az biztos. Minden más kétséges. GÖRFÖL ZSUZSA Peking a nemzetiségek jogairól (ČSTK) - Iszmail Ajmat miniszter, a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó állami bizottság elnöke kijelentette, Kína a nemzetiségek jogainak biztosítása terén kitart az autonóm rendszer mellett, nem tér át a föderalizálásra. A föderatív elrendezésre tett javaslatokat az ország megosztására tett kísérleteknek minősítette, s egyben kizárta annak lehetőségét, hogy Tibettel szemben a föderalizálást érvényesítenék. Kínában egyébként 55 etnikai kisebbség él, ami több mint 80 millió embert jelent. Mongol-japán kapcsolatok (ČSTK) - A kétoldalú kapcsolatok megszilárdításáról tárgyalt Tokióban a japán és a mongol miniszterelnök. Még megbeszéléseik előtt megállapodást írt alá a japán külügyminiszter és a mongol külkereskedelmi miniszter arról, hogy Mongólia megkapja Japántól a legnagyobb kedvezményeket. Kaifu Tosiki arról biztosította vendégét, hogy országa még az idén anyagi támogatásban részesíti Mongóliát. Külügyminisztériumi források szerint ez az összeg 450 millió jen lesz.