Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-14 / 38. szám, szerda

Nyitott égbolt alatt a kettő plusz négyről (Folytatás az 1. oldalról) európai biztonság tömbökre alapozott koncepcióját plurális modellel váltsuk fel - hangoztatta Dienstbier, hozzáfűzve: a csehszlovák kormány nincs meggyőződve arról, hogy a stabilitást a status quo konzerválásával fenn lehet tartani. A tömbök ma még elősegítik a leszerelési folyamatot, ezért a fejlődés jelenlegi szakaszában szükség lehet rájuk. A tömbökre alapozott európai biztonságtól a demokratikus és plurális elrendezéshez való átmenetnek azonban van egy kipróbált eszköze: a helsinki folyamat. Csehszlovákia arra fog törekedni, hogy e folyamat további alakulása új minőséget kapjon, megfeleljen az ezredforduló kialakuló politikai, gazdasági, biztonsági helyzetnek. A csehszlovák külügyminiszter a továbbiakban a NATO és a Varsói Zsákutcában a szófiai kerekasztal? Újabb ellenzéki centrum Bulgáriában (CSTK) - Szófiában a hétfői kerekasztal-megbeszélések zsákutcába jutottak, mivel a résztvevők nem tudtak megegyezni a BKP alapszervezeteinek a munkahelyekről való kivonulásának kérdésében. A Demokratikus Erők Szövetsége és a parasztpárt a pártszervezetek tevékenységének területi elvét szorgalmazza, a Bolgár Kommunista Párt viszont továbbra is kitart amellett, hogy ezt a kérdést a politikai pártokról szóló törvény keretében kell megoldani. Zseljo Zselev, a DESZ elnöke az ülés végén hangsúlyozta, amíg e kulcskérdésben nem lesz egyetértés, addig nem térhetnek rá a totalitárius rendszer felszámolását célzó többi aspektusra. Javasolta, hogy amíg az illetékes csoport nem oldja meg a problémát, ne tartsanak újabb tanácskozást. Bulgáriában a Szabaddemokrata Pártot, a Keresztény Republikánus Pártot és a Liberális Demokrata Pártot tömörítő új ellenzéki tömb alakult meg. Nyitva áll az összes többi politikai párt előtt is, szorgalmazza az együttműködést a DESZ-szel, emellett azonban önálló, második ellenzéki centrumként kíván tevékenykedni. Az új csoportosulás első lépésként javasolta, hogy rendezzenek országos konferenciát, amelyen részt venne az összes ellenzéki párt. A tanácskozáson megvitatnák a választásokkal, az új választási és a politikai pártokról szóló törvénnyel kapcsolatos kérdéseket. Casaroli a Vatikán és Moszkva viszonyáról (ČSTK) - A Vatikán és a Szovjetunió közötti hivatalos munkaviszony rövid időn belül helyreállhat - ezt a véleményét hangsúlyozta Agostino Casaroli bíboros, államminiszter hétfőn, miután visszatért magyarországi látogatásáról. A külügyek irányításával foglalkozó államtitkár ugyanakkor kifejtette, véleménye szerint a szovjet-vatikáni diplomáciai kapcsolatok felújítása a legközelebbi jövőben nem várható. Szerződés képviselőinek bécsi tárgyalásaira utalva hangsúlyozta, a fórumon még az idén el kell készíteni a megállapodást. A „nyitott égbolt" témakörével kapcsolatiban Dienstbier leszögezte, Csehszlovákia támogatja ennek a rendszernek a kiépítését, mivel ebben a leszerelési folyamat előrelépését látja. Hozzáfűzte, hogy a megvalósítás néhány technikai problémába ütközik, például Csehszlovákiának sem megfelelő gépparkja, sem megfelelő berendezései nincsenek, s emellett a drága eszközök alkalmazásához sincs meg a pénzügyi fedezet. Az Ottawában jelenlevő külügyminiszterek általában hasonló gondokról beszéltek, s valamennyien szorgalmazták a bécsi tárgyalások mielőbbi befejezését. Támogatták továbbá azt a javaslatot, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő államok legfelsőbb vezetői még az idén üljenek össze. Az ottawai tanácskozás jó alkalom a külügyminiszterek kétoldalú megbeszéléseire is. Jirí Dienstbier hétfőn bolgár, Nyugatnémet, holland, török és norvég kollégájával tárgyalt. MOSZKVA Közzétették a platform teljes szövegét Az LT Elnöksége az elnöki rendszer mellett (ČSTK) - A TASZSZ hírügynökség hétfőn közzétette az SZKP XXVIII. kongreszszusa elé kerülő platform teljes szövegét, amelyet A humánus demokratikus szocializmus felé címmel az SZKP Központi Bizottsága hagyott jóvá februári plenáris ülésén. A dokumentum megmagyarázza, mi az átalakítás értelme, s azt, hogy miről kell lemondani és mit kell megőrizni a párt eszmei-politikai arzenáljából. Hangsúlyozza, hogy az SZKP politikájának központjában az ember áll. Foglalkozik a hatékonyan irányított piacgazdaság létrehozásának kérdéseivel. A társadalom demokratizálását az átalakítás céljának és eszközének nevezi. Jellemzi az SZKP nemzetiségi politikáját a jelenlegi szakaszban és az új hozzáállást a szövetségi köztársaságok viszonyával kapcsolatos problémakörhöz. A külpolitikai kérdésekkel foglalkozó részben a dokumentum hangsúlyozza, az SZKP kész együttműködni az összes párttal és szervezettel, amelyek a békére, a demokráciára és a társadalmi előrehaladásra törekednek. A platform ugyancsak foglalkozik a párt megújulásával, a társadalomban elfoglalt helyével, a többi szervezethez fűződő kapcsolatával és a nyílt tájékoztatás problémájával. Hangsúlyozza a párton belüli élet demokratizálásának szükségességét. * * * A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége javasolta a demokratikus elnöki rendszer megteremtését a Szovjetunióban. Erről a hétfői elnökségi ülésről szóló beszámoló tájékoztat. A dokumentumban többek között az áll, a testület a különböző politikai problémákkal kapcsolatos országos vita alapján arra a következtetésre jutott, hogy több módosítást kell végrehajtani az alkotmányban, s ezek a politikai rendszerrel, a tulajdonformákkal és a szovjet állam megerősítésével kapcsolatos kérdéseket érintik. Ezért szükség lenne arra, hogy a közeljövőben összehívják a népi képviselők rendkívüli kongresszusát. A javaslatokat a Legfelsőbb Tanács elé terjesztik. Az elnökség foglalkozott a Legfelsőbb Tanács ma kezdődő ülésének előkészületeivel is. Kivel mennek majd a kommunisták? ülija Sevcova, a jelenlegi szovjet politológiában azon kevés nők közé tartozik, akiknek a véleményére kezdenek figyelni a Kremlben is.AzSZKP-n belüli reformáramlat, a Demokratikus Platform országos alakuló konferenciáján is felszólalt, a kelet-európai kommunista pártokban lejátszódó folyamatokról beszélt. Erről nyilatkozott Vladimír Jancurának, a pozsonyi Pravda moszkvai tudósítójának is. • Mi a véleménye a viharos keleteurópai események értékeléséről a szovjet sajtóban? - Annyi értékelés van, mint a köles, de ezek eléggé felszínesek. Általában áz az érzésem, hogy politikai szemleíróink közül csak nagyon kevesen tudatosítják a helyzet drámaiságát. Egyesek továbbra is úgy vélik, hogy a folyamatok ott gyorsan eljutnak a szocialista demokráciához. Egyáltalán nem tudatosítják a közelgő szociális megrázkódtatásokat. Röviden, Moszkvában szintén tapasztalható bizonyos eufória. Egyébként ugyanez figyelhető meg számos nyugati fővárosban is. Mintha nem látnának az orruknál tovább. • Ont személyesen meglepték a kelet-európai forradalmak? - A hatalmi elitek bukását már néhány évvel ezelőtt megjósoltam. A bukások láncreakciója lepett meg, ezt nyilván nem lehetett előre látni. Ez azonban egy törvényszerűségről tanúskodik: ezek a politikai rezsimek szinte egyidőben jöttek létre azonos mesterséges elvek alapján, természetesen a Szovjetunió segítségével. Nyilván logikus, hogy egyszerre kezdtek széthullani is. • A szovjet sajtóban leggyakrabban az egyik szocializmusmodell bukásáról és egy másikra való áttérésről beszélnek... - Ez nemcsak nagyon leegyszerűsített szemlélet, hanem nagy illúzió és tévedés is. Arról tanúskodik, hogy egyáltalán nem értik meg a Kelet-Európában lejátszódó .folyamatokat. Innen már csak egy lépésre vannak a téves következtetések. Állítólag a szocializmus megújulásáról van szó. Csakhogy ezekben az országokban a lakosság nagy része már elvesztette bizalmát a kommunisták iránt, már nem hisz a szocialista eszmékben. Ellenszenvvel fogadja magát a szocializmus fogalmát is, legyen bár előtte a „demokratikus" jelző. • Mit szól arról a véleményről, hogy a prágai tavasz erőszakos elnyomásával elszalasztották a szocializmus megvédésének és megújításának utolsó lehetőségét? -Egyetértek azzal, hogy ez volt az egyik utolsó lehetőség a szocializmus békés úton történő megváltoztatására, melynek eredményeként szocialista irányzatú társadalom jött volna létre, ahol a kommunista párt megőrizte volna méltó helyét a politikai színtéren. • 1985. áprilisában ismét feléledt a remény. - Igen, Moszkva azonban újabb történelmi hibát követett el, amikor vezetőink ÚJ SZÚ 1990. II. 10. E

héten is folytatódik a nagyüzem a világpolitikában, szinte már alig lehet eligazodni a különféle tárgyalások, nyilatkozatok tengerében. Ráadásul vannak mozzanatok, amelyek szokatlanok, s olyanok is, amelyek inkább furcsának nevezhetők. Szokatlan, hogy olyan jelentős elvi megállapodások után, amelyek James Baker amerikai külügyminiszter moszkvai látogatása során születtek a leszerelés egyes területein, a katonai szemleírók szinte alig jutnak szóhoz, az elemzések a politikai összefüggésekre összpontosítanak. Eltolódtak tehát a hangsúlyok, hiszen még tavaly is a leszerelés volt a nagyhatalmi párbeszéd hagyományos témaköreinek legkiemelkedőbb területe. Szokatlan, hogy alig utazott el Kohl kancellár és Genscher külügyminiszter a szovjet fővárosból, Moszkva máris tompítani igyekezett Kohlnak a német egyesítés valamiféle gyorsított menetrendje feletti lelkendezésén, figyelmeztetve: nem használ az ügynek, ha Kohl mindabból, ami a Gorbacsovval folytatott megbeszéléseken elhangzott, kiragad és felnagyít néhány elemet. Persze, azokat, amelyek az ő egyesítési programja szempontjából kedvezőek, s figyelmen kívül hagyja a nagyon is reális és érthető aggodalmakat. Az pedig egyenesen furcsa, hogy Bush tegnapi sajtóértekezletén bejelentette: nem fogadja el Gorbacsov javaslatát az Európában lévő amerikai, illetve szovjet csapatok 195 vagy 225 ezres plafonjára vonatkozóan, s ragaszkodik ahhoz, hogy az USA-nak 30 ezer katonával többje legyen a kontinensen. Harmincezer katonán vesznének össze akkor, amikor a hagyományos haderők példátlan mértékű csökkentése körvonalazódik? Az arányokat tekintve kukacoskodásnak, mesterségesnek tűnhet ez a vita - s talán az is. Mint ahogy furcsa módon „tette helyre" most a német egyesítéssel kapcsolatos amerikai álláspontot is. Baker moszkvai megbeszélései alapján úgy tűnt, Washington hajlandó valamiféle kompromisszumra a Modrow- és a Kohl-féle programok, illetve a Genscher nevéhez fűződő elképzelés között, s belemenne abba, hogy az egyesült Németország valamiféle laza társulás alapján kötődjön a Nyugathoz, értsd: a NATO-hoz. Feltehetően az Ottawában tanácskozó NATO-külügyminiszterek állásfoglalásának és egyes washingtoni körök aggodalmainak is szerepük van abban, hogy Bush elég egyértelműen szögezte le: szó sem lehet a német semlegességről. Ha megpróbálunk leásni a jelenségek mélyére, az tűnik a legkézenfekvőbb magyarázatnak, hogy a múlt heti moszkvai központi bizottsági ülés után sem egyértelmű az amerikai politikacsinálók szemében a szovjet belpolitikai helyzet, a moszkvai erőviszonyok lehetséges alakulása Rendhagyó mozzanatok és személyesen Gorbacsov pozíciója. Hiába biztosította Bush többször is támogatásáról Gorbacsovot, hiába írták nyugati lapok a platformtervezet kapcsán, hogy Gorbacsov szakított a leninizmussal és végrehajtotta a maga februári forradalmát, hiába állapították meg, hogy Gorbacsov a konzervatívokkal vívott ütközetből megerősödve került ki. Ugyanis ez a konzervatív többségű központi bizottság túlságosan simán fogadta el saját hatalmának felszámolását, mintha szándékosan vágta volna maga alatt a fát. A nyári kongresszusig sokminden történhet, a konzervatív visszarendeződés veszélye nem múlt el. Szerintem ezzel magyarázható azoknak az amerikai politikusoknak az álláspontja, akik Bush szemére vetik, hogy túl könnyen halad Moszkvával a hadászati fegyverek ötven százalékos csökkentése felé. és az európai hagyományos leszerelés terén is. Szerintük az elnök túlzottan Gorbacsov kezére játszik akkor, amikor a főtitkár helyzete nem éppen sziklaszilárd. Mert Európában jelenleg az USA vitathatatlan pozícióelőnyben van: a NATO-beli szövetségesek nem követelik az amerikai csapatok távozását,, a Szovjetuniónak viszont ki kell vonnia csapatait Magyarországról és Csehszlovákiából. E logika szerint Bush nagylelkű Gorbacsovhoz, a NATO érdeke a tárgyalások lassítása lenne? hiszen ölbe tett kézzel megvárhatná, hogy a szovjetek befejezzék kényszerű egyoldalú kivonulásukat, s mindjárt más pozíciókból lehetne tárgyalni. Valószínűleg ezeket a hangokat próbálta csendesíteni Bush, amikor bejelentette, hogy ragaszkodik a harmincezres fölényhez. (KözépEurópában lenne a 195 ezer fős plafon, de az USA-nak másutt, például Nagy-Britanniában, Görögországban is vannak csapatai. Ezzel szemben a Szovjetunió csak a közép-európai országokban állomásoztatja erőit.) Bush politikai bölcsességére vall ugyanis, hogy az odahaza szakadékok fölötti kötéltáncra kényszerült Gorbacsovot nem akarja még jobban megszorítani, ugyanis a hátrányos helyzete ellenére a Szovjetunió még mindig nagyhatalom, katonai téren is, s egy lavinaomlás útját nem lehet előre kiszámítani. T

egnap még nem lehetett tudni, hogy az egyesítés ügyében mire jutnak a Kohl -Modrow találkozón. A tágabb kihatásokat figyelembe véve most az látszik valószínűnek, hogy konkrétabb és véglegesebb egyesítési program csak a nagyhatalmi pozíciók tisztázása után várható (ami nem zárja ki, hogy Modrow és Kohl valamiféle menetrendet körvonalazzon). A hírek szerint a washingtoni szovjet-amerikai csúcsot Moszkva még a XXVIII. pártkongresszus előtt - június vége vagy július eleje? - meg szeretné tartani. Ami érthető, Gorbacsov pozícióját erősítené a hadászati fegyverekről és a vegyi eszközökről szóló történelmi jelentőségű megállapodások aláírása. Másrészt úgy tűnik, Washingtonnak is szüksége van az otthoni kedélyek megnyugtatásához arra, hogy ezt egy biztos pozícióban lévő partnerrel tegye meg. Fontos kérdésnek tartom tehát azt, sikerül-e Gorbacsovnak az elkövetkező hónapokban végleg dűlőre vinnie a dolgot a konzervatív ellenzékével, s egy erős elnöki rendszer útján felszámolni az eddigi hatalmi struktúrákat, vagy pedig csak a kongresszuson fog-e majd eldőlni, hogy ki marad állva a szorítóban. MALINÁK ISTVÁN - taktikai vagy más okokból - folytatták a baráti viszonyt a szövetséges országok kompromittálódott vezetésével. Ez a „be nem avatkozási" politika bumeráng hatású volt. Gorbacsovékat részben meg lehet érteni, az új politikai gondolkodásmód szellemében akartak eljárni. Csakhogy később kiderült, nem lehet be nem avatkozni a szövetségesek belügyeibe, ha felelősek vagyunk kedvezőtlen politikai helyzetükért. Ennek negatív következményei voltak, a baráti országok népei már nem hittek az átalakítás őszinteségében, mi pedig akaratlanul korlátoztuk a testvéri kommunista pártok lehetőségeit a valódi önmegújításra. Moszkva nem gondolta át eléggé keleti politikáját, nem ismerte el felelősségét az ottani helyzetért. Ha tekintet nélkül arra, mit gondolt akkor Biľak, Jakeš vagy Fojtík, kijelentettük volna, hogy az 1968-as intervenció tragikus hiba volt, meggyorsítottuk volna a demokratikus folyamatokat, mind nálunk, mind önöknél. • Közben a kelet-európai kommunista pártok súlyos vereségeket könyveltek el... - Ez gyenge kifejezés. Én politikai katasztrófáról beszélek, hiszen ma a kommunistáknak csak nagyon kevesen hisznek. Egész Kelet-Európában a politikai élet nyilvánvalóan jobbra tart. A kommunizmus, vagy inkább a kommunista utópiák mai válsága azonban még nem jelenti a kapitalizmust, főleg nem klasszikus formájának a. restaurálását. Főleg a mi vidékünkön hiányoznak ehhez a szociális és gazdasági előfeltételek. Vegyük például a munkásokat. Döntő többségük az egyenlősdi mellett van. Amint elkezdődnek a komoly gazdasági reformok, a munkások többsége fellép a piacgazdálkodás ellen. A tömeges munkanélküliség fenyegetése sztrájkokat tog előidézni. Visszatérnek a már régen elfelejtett egzisztenciális gondok... • Dn pesszimista. -Reaiista vagyok. Meggyőződésem, hogy az igazán nagy próbatételek még csak most várnak Kelet-Európára. Azt, ami az ősszel meg most télen történt, egy év múlva idilli helyzetnek fogjuk látni. Az igazi szociális földrengés a piacgazdálkodásra való reális áttéréskor fog elkezdődni. A szociális konfliktusokon kívül várhatóan etnikai és nemzetiségi konfliktusok is lesznek. Nem kizárt, hogy ezután az események ismét balra fordulnak, s hogy a baloldali erők, immár ellenzékként, újra pontokat szereznek. Ez egyes országokban öt, másokban két éven belül bekövetkezhet. Most tehát szinte divat az antikommunizmus. De egyszer tetőzni fog, s újabb korszak kezdődik. Az igazságosságot és egyenlőséget hirdető baloldalnak lesz szociális bázisa. Az lesz a fontos, mely oldalra fognak állni a kommunisták. A tömegek mellé-e, amelyek az utcákra vonulnak, hogy tiltakozzanak az elkerülhetetlen reformok ellen, vagy pedig élére állnak annak a - számbelileg talán kisebb - munkásrétegnek s általában azon társadalmi erők élére, amelyek a valódi haladást fogják szolgálni? Csehszlovák-izraeli megállapodások (ČSTK) - Josef Hromádka csehszlovák miniszterelnök-helyettes tegnap, izraeli látogatásának zárónapján sajtóértekezletet tartott Jeruzsálemben. Megállapította, az izraeli vezetőkkel folytatott tárgyalásokon számos kérdésben hasonló álláspontra jutottak. Hromádka síkraszállt a két ország közötti sokoldalú gazdasági és kulturális kapcsolatok bővítéséért. A sajtókonferencián közleményt hoztak nyilvánosságra Zevulon Hammer, az egyházi ügyekben illetékes izraeli miniszter és a csehszlovák képviselő tárgyalásairól. A felek szorgalmazták az Izrael és Csehszlovákia közötti egyházi kapcsolatok elmélyítését, megállapodtak abban, hogy izraeli tanárokat küldenek ki Csehszlovákiába a zsidó hitközség megerősítése érdekében. Arról is döntöttek, hogy a fasizmus zsidó áldozatai emlékének ápolására a zsidó vallás és a hagyományok megőrzésére közös bizottságot létesítenek. Josef Hromádka csehszlovákiai látogatásra hívta meg Zevulon Hammert. A Szovjetunió hétfőn kérte a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésének összehívását. Ezen megvitatnák a Szovjetunióból Izraelbe kivándorló zsidók megszállt területeken való telepítésével összefüggő problémákat. Tekintettel a bolgár reformfolyamatban történő előrehaladásra, a nyugatnémet kormány szorgalmazni fogja a tárgyalások felújítását a kereskedelmi és együttműködési megállapodás megkötéséről az Európai Közösségek és Bulgária között. Ezt tartalmazza Helmut Kohl nyugatnémet kancellár válasza Petar Mladenov legfelsőbb bolgár vezető üzenetére. Kohl megállapítja, a szövetségi kormány foglalkozni fog az NSZK és Bulgária közötti kapcsolatok elmélyítését célzó javaslattal. Az Európa Tanács többi tagországával együtt kész áttanulmányozni a bolgár kérést a kölcsönös kapcsolatok és az együttműködés bővítéséről.