Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám, szombat

Ladislav Adamec fővárosi kommunisták között Városi pártközpont lesz Prágában? (A Rudé právo munkatársától) - Tegnap Prága tíz városkerületi pártbizottsága elnökségeinek tagjai találkoztak a CSKP vezetőségével. Elsősorban két kérdésre keresték a választ: melyek a prágai kommunisták időszerű feladatai, s hogy készülnek a választásokra. Jelen volt Ladislav Adamec, a CSKP KB elnöke. Beszédében rámutatott, hogy a 150 ezer prágai kommunista 20-30 százaléka adta vissza tagkönyvét. A pártszervezet még így is erős. Azonban nem mindenütt sikerül folyamatosan biztosítani a kommunisták kivonulását a munkahelyekről s bekapcsolódásukat az utcai szervezetek és a klubok munkájába. A városkerületi pártbizottságok segítsége épp ezen a területen fontos. A CSKP támogatja, hogy Prágában városi pártközpont legyen. Feladata nem a városkerületi pártbizottságok irányítása, hanem a városkerületi pártszervezetek tevékenységének összehangolása a közös politikai feladatok megoldása és szekciók' létrehozása során. A központ egyenjogú partner lenne azokon a kerekasztaltárgyalásokon, amelyeken Prágát érintő kérdésekről döntenek. A választásokról szólva Ladislav Adamec rámutatott: fő célunk az, hogy ne csak a párttagok szavazzanak a CSKP-ra, hanem a lehető legtöbben azok közül, akik most elhagyják a pártot, a szimpatizánsok, akik nem akarják, hogy az egyik monopóliumot és szubjektivizmust a másik váltsa fel. A vitában szó esett a CSKP nevének megváltoztatásáról, a köztársasági pártszervezetek létrehozásáról és a közvéleményre gyakorolt hatás formáiról. A párt még mindig túlságosan magába és a múltba fordul. Ez sok esetben gyengíti aktivitását és kezdeményezését, s nem felel meg a párt hagyományainak, sem pedig jelenlegi feladatainak. A mielőbbi változás elengedhetetlen, s minden kommunistától aktívabb hozzáállást követel meg. (Rp) A CSKP sajtóközpontjából Változik a párt arculata Vasil Mohorita, a CSKP KB első titkára, valamint František Adámek és Ondrej šaling, a KB titkárai Prágában sajtóértekezleten foglalkoztak az elmúlt napok legjelentősebb eseményeivel - a Szövetségi Gyűlés átalakításával, a kerekasztalmegbeszélésekkel, s a CSKP KB hat bizottságának munkájával. Vasil Mohorita kiemelten szólt arról a Rudé právo és a Pravda hasábjain folyó vitáról, amely a kommunista párt jellegét boncolgatja az új feltételek között. Ismeretes, hogy az alapszervezeteknek a munkahelyekről történő kivonulásával kapcsolatos átszervezésekről van elsősorban szó. Az első titkár ezzel összefüggésben rámutatott: a párt taglétszáma folyamatosan csökken, a tagállomány 500 ezer fővel kevesebb. Egyben szólt a CSKP KB Végrehajtó Bizottságának azon ajánlatáról is, hogy a Cseh és Morva Kommunista Párt alakuló kongreszszusát márciusban tartsák meg. František Adámek a KB egyes bizottságainak tevékenységéről tájékoztatta az újságírókat. Az első konkrét eredmények azon bizottság ülésén születtek, amely a társadalomban és a pártban kialakult válság politikai felelőseit vizsgálta, javasolta, hogy az elkövetett durva politikai hibákért zárják ki a pártból az elnökség három volt ťagját: Jan Fojtíkot, Alois Indrát és Josef Kempnýt. A párt vagyonával kapcsolatos kérdésekkel összefüggésben Mohorita hangsúlyozta, a CSKP-nak is érdeke, hogy csak azt és annyit használjon, amire és amennyire feltétlenül szüksége van. Ezért a volt járási és kerületi pártbizottságok valamennyi épületét az adott terület rendelkezésére bocsátják. Josef Hora, a CSKP KB szóvivője elmondta: a CSKP vagyona 1 milliárd 457 millió 773 ezer korona, ebből 77 millió korona volt az SZLKP KB 714 millió pedig a járási szervek tulajdona. A CSKP és a KDF viszonyát boncolgató kérdésre válaszolva az első titkár kiemelte: számára nagyon fontos a sikeres együttműködés. Sajnos a KDF soraiban az utóbbi időben egyre több a nézeteltérés. Ami pedig a párt nevének megváltoztatását illeti, a párt arculatának megváltoztatásával kell elsősorban bizonyítani, hogy tényleg újat szeretnénk, s nem csak névváltoztatással menekülni a múlt elől. Az emberek ugyanis emlékeznek... - hangzott az első titkár véleménye. (P) Külügyminiszterünk Svédországba látogat (ČSTK) - Jirí Dienstbier külügyminiszter Sten Anderssonnak, a Svéd Királyság külügyminiszterének meghívására február 6-án egynapos munkalátogatásra Svédországba utazik. A 4. alkotmánycikkely hatályon kívül helyezése után (CSTK) - Pozsonyban tegnap ülést tartott az SZNT Elnökségének az a bizottsága, amely a minisztériumokban és a többi központi államigazgatási szervnél, valamint az általuk irányított szervezeteknél és a nemzeti bizottságoknál felügyel a kommunista párt vezető szerepét rögzítő 4. alkotmánycikkely hatályon kívül helyezéséről szóló alkotmánytörvény végrehajtására. A tanácskozáson jelen volt Juraj Králik, a szlovák kormányhivatal vezetője. A testület megállapította, hogy január 31 ével felmentették tisztségükből a főosztályvezetőket és helyetteseiket, illetve az osztályvezetőket. Azonban átmenetileg továbbra is megbízták őket az irányítással, míg új szakembereket nem neveznek ki helyükre. Számos esetben a pályázat kiírásának lehetőségével is élnek. A bizottság hangsúlyozta, hogy az oktatási, egészségügyi, ipari és egyéb szférában február végéig kell végrehajtani az említett alkotmánycikkely hatályon kívüli helyezéséből eredő feladatokat. Figyelmeztetett: arra kell törekedni, hogy a kádercserékkel ne csökkenjen az egyes reszortok munkájának színvonala. A testület legközelebbi ülését március elsején tartja; ekkor befejezi tevékenységét. Kizárás Az SZLKP Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának pártalapszervezete 1990. január 29-én megtartott taggyűlésén megtárgyalta a fegyelmi bizottság zárójelentését Dudás Kálmán volt vezető titkár tevékenységéről. A tagság az érintett jelenlétében elfogadta a zárójelentést. Megállapította, hogy Dudás Kálmán súlyosan megsértette a CSKP alapszabályát, s ezért kizárta őt Csehszlovákia Kommunista Pártjából. -P. F.Alexander Dubček nyílt levele A szabadságvágy nem ismer határokat (ČSTK) - Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke tegnap az alábbi nyílt levelet intézte annak a tüntetésnek a résztvevőihez, amelyre 1968. augusztus 25-én a négy nappal korábbi csehszlovákiai katonai bevonulás elleni tiltakozásul a moszkvai Vörös téren került sor. Larisza Bogorazovának, Natalja Gorbanyevszkának, Konsztantyin Babickínak, Vagyim Delonenak, Vlagyimir Dremljugovnak, Viktor Fajnbergnek és Pavel Litvinovnak! Mélyen meghatódtam; amikor tudomásomra jutott, hogy a Mi szabadságunkért és az Önök szabadságáért jelszóval 1968. augusztus 25-én hét becsületes ember tüntetett a Varsói Szerződés csapatainak csehszlovákiai bevonulása ellen. Közülük néhányan már nincsenek az élők sorában. Azonban előttük is le szeretném róni kegyeletemet, becsületes tettükért és szabad gondolkodásukért. Az élőkhöz fordulok: Nem feledkeztünk meg hősies, mélyen emberi helytállásukról. Sok ember életében - a Szovjetunióban is - törést jelentett 1968. augusztus 21ike. Felidézem Andrej Szaharov azon szavait, amelyeket röviddel *1989. december 10én bekövetkezett halála előtt írt nekem: A másképp gondolkodók egy csoportja a Prágai Tavaszból merítette erejét a rá következő sokéves nehéz harchoz, amelynek egyedüli fegyvere a glasznoszty volt. A szabadság, az emberiesség és a szociális igazságosság utáni vágy nem ismer határokat. A két nép nagy múltra viszszatekintő barátságát új dolgok is éltetik. Közelebb hoznak bennünket a társadalom megújítására tett közös törekvéseink, s új tartalommal töltik meg hagyományos kapcsolatainkat. Mindig kívántam, hogy kezet fogjak önökkel s köszönetet mondjak a személyes bátorságukért. Ezért engedjék meg, hogy látogatásra hívjam meg Önöket Csehszlovákiába, melynek szabadságáért 21 évvel ezelőtt felemelték lelkiismeretük és az igazság hangját. Irány a vízummentes viszony (Folytatás az 1. oldalról) zonyítást nyert, hogy mindkét fél készen áll a szoros együttműködésre. Jirí Dienstbier hangsúlyozta, az aláírt dokumentumok bizonyítják a kölcsönös viszony új irányú fejlődését. Kifejezte meggyőződését, mielőbb sikerül áttérni a vízummentes kapcsolatokra, s nemcsak a határátkelőhelyek nyílnak meg, hanem azok a régi mellékutak is, amelyek évszázadokon át összekötötték Csehszlovákia és Bajorország falvait. A két külügyminiszter a tárgyalások befejeztével sajtóértekezletet tartott. A sajtóértekezleten a csehszlovák külügyminiszter egyebek között elmagyarázta, hogy különböző pénzügyi okokból nem szüntethettük meg a nyugatnémet turisták számára a kötelező pénzbeváltást. Elmondta továbbá, hogy a kishatárforgalomról is tárgyalt Genscherrel. A két miniszter megállapodott abban, hogy a szögesdrótkerítéseket hamarosan lebontják. A nyugatnémet diplomácia vezetője azt a véleményét hangoztatta, hogy a két ország közötti viszonyban meg kell szüntetni a vízumkényszert, mert így kívánja a politikai fejlődés. Az NSZK erről a kérdésről tárgyalni fog európai partnereivel. A határ anakronizmusnak látszik, s arra kell törekedni, hogy a lehető legátereszthetőbb legyen - mondotta Genscher. Sok munka vár a szerzetesrendekre (ČSTK) - Václav Havel köztársasági elnök tegnap a prágai várban találkozott a hazai szerzetesrendek vezetőivel. A találkozó után Václav Havel a vár egyik erkélyéről szólt a harmadik várudvaron összegyűlt apácákhoz és szerzetesekhez. - Nagyon örülök, hogy rendi öltözetükben üdvözölhetem önöket, amelyeket már nem kell rejtegetniük és hogy már nem kerülnek veszélybe viseléséért. „Tudtam, hogy az emberek elégedetlenek.,," Beszélgetés Jan Fojtíkkal (ČSTK) - Jan Fojtík, a CSKP KB Elnökségének volt.tagja, az ideológiai munkáért és a tömegtájékoztató eszközök irányításáért felelős egykori központi bizottsági titkár interjút adott a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának az említett tisztségben végzett munkájáról, s véleményt mondott 1968ról és az azt követő időszakról. A beszélgetést az alábbiakban ismertetjük: • A hírközlő eszközök irányítása önhöz tartozott, és amint tudjuk, a kommunista párt szolgálatára kényszerítették őket. Azonban megmutatkozott, hogy a hivatalos vélemény és a között, amit az emberek gondolnak, mély szakadék tátong. Tudatában volt-e ennek, amikor tisztségében volt? Miért nem engedtek teret más nézeteknek is, amikor ennek szükségességére a tömegtájékoztató eszközök számos munkatársa figyelmeztetett? - Igen, el kell ismernem, hogy mint a CSKP KB titkára - amióta a hírközlő eszközöknél tevékenykedő kommunisták munkájáért feleltem, tehát megközelítőleg 1975től - arra törekedtem, hogy a sajtó, a rádió és a televízió helyesen világítsa meg és védelmezze a CSKPnak a Nemzeti Front által elismert politikáját. Ebből persze nem következik, hogy zsinóron rángattuk vagy uniformizáltuk volna őket. Nem állítom, hogy az a rendszer, amelyet a tömegtájékoztató eszközök irányításában létrehoztunk, ideális volt. Végeredményben ezt a rendszert én is kritizáltam a központi bizottság 1988 októberében tartott ülésén, s hangsúlyoztam, hogy nálunk is következetesen kell érvényesíteni a nyílt politika lenini elvét, s szellemében kell novellizálni a sajtótörvényt. Tudtam, hogy az emberek elégedetlenek, s egyrészt arra szerettem volna orientálni a hírközlő eszközök figyelmét, hogy valósághűen mutassanak rá a hiányosságok okaira, másrészt pedig arra: erősítsék az emberekben azt a tudatot, hogy társadalmi rendszerünk felülkerekedhet a fogyatékosságokon, ha nem passzívan fogjuk szemlélni őket, ha mindenütt, az irányítás minden szintjén becsületesen fogunk dolgozni, s nem kerüljük ki a nehézségeket és a kockázatot. Hogy miért nem biztosítottunk teret más vélemények kifejtéséhez is? Egy feltételt támasztottunk: nem szabad fellépni a szocializmus ellen. Kifogásolja, hogy ez az elv a gyakorlatban vulgarizálődott? Ezzel sajnos egyet kell értenem. Csak az aggaszt, hogy manapság sem kerülhetjük el ezt, igaz, ellentétes előjellel. Tapasztaltam, hogy a legharcosabb demokraták általában nem nagyon toleránsak. • Gyakran védelmébe vette A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai című dokumentumot. Még mindig hisz helyességében? -A Tanulságokat a kommunista párt 1970-ben tartott XIV. kongreszszusán a CSKP marxista-leninista szellemű megújításának és egyesítésének politikai platformjaként hagyták jóvá. Tehát nem volt az átigazolásoknak s a párt megtisztításának „alapja". Téves volt az a vélekedés is, hogy én voltam a dokumentum egyedüli szerzője. Bár kisebb-nagyobb mértékben részt vettem a különféle dokumentumok megfogalmazásával kapcsolatos munkában, a Tanulságokon nem dolgoztam. Azonban igaza van abban, hogy védelmembe vettem ezt a dokumentumot, s következtetéseit alátámasztottnak tartom. Ami azt a kérdését illeti, vajon hiszek-e még mindig a benne foglaltak helyességében, kissé megkönnyíti a dolgomat. Semmilyen dokumentumban, még a legtökéletesebben sem lehet vakon hinni. • Hogyan élte át 1968-at, a Prágai Tavaszt? Milyen elképzelései voltak a csapatok bevonulása utáni konszolidációról? - A Prágai Tavasz idején főleg az nem tetszett, hogy a legfelelősségteljesebb beosztásban levő személyiségek milyen könnyelműen viselkedtek a szövetségesekkel szemben, ahogyan közvetlenül provokálták őket, és amiképpen lehetőségeket adtak azoknak az erőknek, amelyek nem rejtették véka alá a kommunista párt és a szocializmus iránti ellenszenvüket és szovjetellenességüket. Ennek ellenére az 1968 augusztusi katonai beavatkozás a helyzethez képest túlzottnak tűnt, noha sohasem láttam benne olyan intervenciót, amely megbontotta volna országunk - amelyet a szocialista közösség részének tekintettem - függetlenségét, területi egységét. Ezért a konszolidációban is olyan utat láttam, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a szocializmus elvei alapján fejlesszük tovább társadalmunkat, s eközben a nemzeti szükségletekkel összhangban tudjuk érvényesíteni az általános elveket. A hazafiságot az internacionalizmussal kötöttem össze. A konszolidáció mellett készségesen elköteleztem magam. • Mi a véleménye az 1969 utáni átigazolásokról? - Úgy gondolom, hogy a kor kényszerítette ki őket. Megbeszéléseknek szántuk őket, legalábbis az elején erre törekedtünk. A következtetéseket nem kellett volna véglegesnek tekinteni, és érvényesíteni kellett volna azt az elvet, hogy mindenkit munkája alapján ítéljenek meg. Azonban tudom, hogy a helyes célkitűzések, elvek a gyakorlatban milyen könnyen elferdülnek. Az emberek értékelésében különösen uralkodó a szubjektivizmus. Igaz, ezzel a párt vezetőségének számolnia kellett volna, fel kellett volna lépnie a túlkapások ellen. Ezek veszélyének tudatában voltam, s eszerint cselekedtem. Azonban gyakran nagyon súlyos problémák merültek fel az olyan munkahelyeken, amelyek betöltése az úgynevezett kádernómenklatúrához vagy politikai hovatartozáshoz volt kötve. Ezeket máig sem szüntették meg, amikorra a párt szerepe lényegesen megváltozott. Csak üdvözölni lehet, hogy a politikai pluralizmus és a demokrácia fejlődésével megszűnik a párttagság abszurd követelménye, amely deformálta az emberek közötti kapcsolatokat. • Engedjen meg még egy kérdést: Még mindig hisz a szocializmus csehszlovákiai jövőjében? - A szocializmus, pontosabban - tudományosan fogalmazva - kommunizmus véleményem szerint a történelmi fejlődés szükségszerű eredménye. Ez természetesen nem jelent fatalizmust. Lehet, hogy az emberiség valamilyen oknál fogva elpusztul, és nem érkezik el ahhoz a hegycsúcshoz, amely mögött egy új hegység további csúcsai tűnnek fel. Marxista vagyok, és mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a termelőerők társadalmi tulajdonba vételének folyamata s a társadalom ennek megfelelő megszervezése olyan társadalmi viszonyok kialakulásához vezetnek, amelyek kikényszerítik a kommunizmust - az osztály nélküli, szociális szempontból igazságos és ezért valóban demokratikus és humánus társadalmat. A történelem iróniája, hogy ezért a távlatért a legtöbbet most napjaink kapitalizmusa teszi. Jelenleg a kommunizmus eszméjének súlyos válságát éljük. Azok, akik a bűnbakokat keresik, hogy megkönnyítsék saját helyzetüket, és elhárítsák a nép haragját, valószínűleg nem képesek megérteni, miről van szó. A marxista értelemben vett szocializmus, kommunizmus távlatainak közelebbre való hozásáért csak egyet lehet és kell tenni: mielőbb korszerűsíteni a termelési bázist, teret nyitni az emberek alkotóképessége, a tehetség fejlesztése és főleg e tehetségek érvényesülése előtt. A CSEHSZLOVÁK SAJTÓIRODA MEGJEGYZÉSE: Jan Fojtík, mint az interjúból kitűnik, semmit nem tett, és semmiért nem felelős, sőt a CSKP vezetésének legprogresszívebb erői közé tartozott. Tevékenységének „pozitív" hatását a Csehszlovák Sajtóiroda, hasonlóan, mint a többi tömegtájékoztató eszköz, nem egy alkalommal érezte. A Miloš Jakešsel, Ľubomír Štrougallal és másokkal folytatott hasonló beszélgetések után már nem is csodálkozik... ÚJ szú 2 1990. II. 3.