Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám, szombat

Románia : megnyugodtak a kedélyek (Folytatás az 1. oldalról) konstruktív együttműködése csak hasznára válik a fiatal román de­mokráciának és magának az or­szágnak. Sergiu Cunescu, a Szociálde­mokrata Párt elnöke pedig bevallot­ta, hogy až elért eredmény jóval több, mint amit előzőleg bárki is remélt volna. A Nemzeti Egység Ide­iglenes Tanácsának megalakításá­ról szóló döntés lecsillapította a ke­délyeket, s ha minden fél betartja kötelezettségvállalásait, akkor Ro­mániában igazi demokrácia fejlőd­het ki, mondta. Bukarestben pénteken folytató­dott a volt román diktátor, Nicolae Ceausescu négy közeli magas ran­gú munkatársának pere. Az eddigi ismeretek alapján az ügyészség vál­toztatott a vádon és Ion Dincát, Emil Bobut, Manea Manescut és Tudor Postelnicut már nem a nép­irtásban való közreműködéssel, hanem egyenesen népirtással vá­dolta. Helyzetüket ez súlyosbította, s ennek megfelelően a katonai ítélő­szék életfogytiglani börtönbüntetést rótt ki rájuk. A lapokban másrészt tovább foly­tatódik a vita a nemzetiségi oktatás­ról. Az oktatásügyi minisztérium ez­zel kapcsolatban néhány adatot tett közzé, mely számunkra sem érdek­telen. Ezek szerint 15 romániai me­gyében 126 nemzeti kisebbségi tan­nyelvű líceum (12 éves általános iskola, melynek felső két osztálya már részben szakosodott), illetve tagozat működik. Ebből 103 líceum­ban magyar nyelven is, 21 líceum­ban német nyelven is, egy-egy líce­umban szlovák, illetve ukrán nyel­ven folyik a tanítás. A 103 magyar tannyelvű líceum közül 62-ben (te­hát 60 százalék) közös megegye­zéssel megoldották a hálózat és a beiskolázás kérdéseit, öt líceum­ban ez folyamatban van, 36 líceum­ban (tehát 35 százalék) a hálózattal kapcsolatos javaslatokat ősztől .kezdve valósítják meg. A bukaresti bíróságon a napok­ban bejegyezték a romániai Magyar Független Pártot. A korábban alakult három magyar párt összeolvadása folytán jött létre. Főtitkára Dudás László. Célja a magyarság és min­den nemzeti kisebbség érdekeinek védelme, képviselete, ugyanakkor a gazdasági élet fellendítése és a tényleges jogegyenlőségen alapu­ló társadalmi viszonyok kialakítása Romániában. Híve a magántulaj­donnak, de nem ellenez semmiféle tulajdonformát. Tagsága egyelőre főleg a Székelyföldet és Kolozsvár környékét öleli fel. A párt ideiglenes székhelye Marosvásárhely. Bukarest, 1990. február 2. KOKESJÁNOS Észtország önállósulási törekvései (ČSTK) - Az Izvesztyija tájékoztatott arról, hogy az Észt Népfront tallinni vá­lasztási gyűlésén egyhangúlag jóváhagy­ták a Népfront választási platformját, amelyben a fő követelés Észtország álla­mi önállósága. A kulcsfontosságú doku­mentum javasolja, hogy haladéktalanul kezdődjenek tárgyalások a szovjet kor­mánnyal Észtország és a másik két balti köztársaság állandó önállóságának hely­reállításáról. A köztársaság legfelsőbb ta­nácsának elnöki tisztségére a front Marju Lauristin népi képviselőt javasolta, aki a közelmúltban lépett ki a kommunista pártból. Észtország önállósulási törekvé­seit jelzi az is, hogy a rubel helyett saját valutát, a koronát akarja bevezetni. Moldávia Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége fél évre betiltott minden olyan politikai akciót, amely élezné a nemzeti­ségi ellentéteket, s egyben közölte, a nem engedélyezett nagygyűlésekkel szemben nagyon szigorúan fognak fellépni. Cheney: A Bush-indítvány két éven beiül is megvalósítható Moszkva óvatosan derűlátó (ČSTK) - Az amerikai kormány új stra­tégiai kapcsolatokra törekszik a Szovjet­unióval az ellenőrizhető leszerelési szer­ződések és bizalomerősítő intézkedések segítségével - mondotta csütörtökön Ba­ker külügyminiszter a szenátus külügyi bizottságában. Baker a jövő héten prágai látogatása után utazik a Szovjetunióba. Mint említette, a Bush kormány olyan technikai együttműködést kíván felajánla­ni a Szovjetuniónak, amellyel segítené az átalakítás programját, az elmaradott gaz­daság fellendítését. Ugyanakkor bírálta is a Szovjetuniót, mondván, a két nagyhata­lom kapcsolatainak átfogó javulását Moszkva Kubával és Nicaraguával kap­csolatos politikája hátráltatja. Szerinte a Szovjetuniónak tudatosítania kellene, hogy ,,a közép-amerikai békéért különös felelősséget visel". A nemzetközi politikában továbbra is Bonn elutasítja Modrow javaslatát (ČSTK) - Helmut Kohl nyugat­német kancellár határozottan eluta­sította Hans Modrownak, az NDK miniszterelnökének a tervét egy egységes és semleges német állam létrehozására. A Bonnban közzétett nyilatkozat szerint Modrow elképze­lése ellentétes az összeurópai egye­sítés logikájával. Az egyesítés kér­désében a két fél álláspontja azo­nos, az eléréséhez vezető konkrét lépésekben azonban az NSZK kor­mánya csak az NDK új kabinetjével hajlandó tárgyalni, amely a március 18-i szabad választások után alakul meg. A bonni szakértők a kelet-berlini javaslatban mindenekelőtt azt bírál­ják, hogy Modrow az NDK és az NSZK katonai semlegességéből in­dul ki a föderáció megteremtésében. Ezt viszont Kohl határozottan eluta­sította ugyanúgy, mint az átmeneti konföderációt, vagyis a két önálló államot közös intézményekkel, aho­gyan azt Modrow javasolta. A kelet­berlini tervet egyébként a zöldeken kívül a bonni parlament valamennyi politikai pártja elutasította. Fenntartásokkal fogadta a Mod­row-tervet az éppen berlini látogatá­son tartózkodó Tadeusz Mazowiec­ki. Kijelentette, a lengyel kormány­nak először alaposan át kell tanul­mányoznia azt, legfőképpen azt kell megállapítania, hogy a német kér­dés megoldása az egységes Európa kereteiből indul-e ki vagy tisztán né­met-német egyesítésről van-e szó. Gregor Gysi, az NSZEP-DSZP elnöke egynapos munkalátogatásra tegnap délelőtt Moszkvába érkezett. Tárgyalásai Mihail Gorbacsovval a két német állam jövőjét, valamint az NSZEP-DSZP és az SZKP kap­csolatait érintették. vezető téma az amerikai elnöknek az európai csapatcsökkentésekre vonatkozó javaslata. Mint ismeretes, Bush azt aján­lotta, mind a Szovjetunió, mind pedig az Egyesült Államok 195 ezer főre csökkent­se a Közép-Európában állomásozó kato­náinak számát. Moszkva az ajánlatot óva­tosan üdvözölte, s Geraszimov külügyi szóvivő szavaiból következtetni lehetett arra, a szovjet vezetés nem fogadta szí­vesen, hogy a beszéd túlideologizált volt. Moszkvában készek a javaslatokat ko­molyan áttanulmányozni, s kihasználni azt az egyedi lehetőséget, amelyet az idei esztendő nyújt a szovjet-amerikai együtt­működés szintjének emelésére. Geraszi­mov szerint a Baker-látogatástól a nagy­hatalmi párbeszéd egyéb területein is elő­relépést várnak. Geraszimov rámutatott a Bush-javaslat egyik bökkenőjére is. Az elnök kifejezet­ten Közép-Európát emlegette, tehát nem számította be a Nagy-Britanniában, Gö­rögországban és más országokban állo­másozó, hozzávetőleg 37 ezer főt szám­láló amerikai csapatokat. Ezek szerint így a Szovjetunió számára a plafon 195 ezer lenne (mivel Közép-Európán kívül másutt nincsenek csapatai), az USA viszont 225 ezer katonát tarthatna a kontinensen. Ezt a nyilvánvaló aránytalanságot erősítette meg Richard Cheney hadügyminiszter csütörtöki beszéde a törvényhozásban. Az ő véleménye az volt, a Szovjetunió öt éven belül valószínűleg teljesen kivonja csapatait az európai országokból, ezzel szemben az Egyesült Államok „egyetlen emberrel sem kíván kevesebb katonát Európában tartani a Bush elnök által java­solt 225 ezernél. Cheney elmondta még, szerinte a 195 ezres szintre történő csökkentést nagyon hamar, akár két éven belül is végre lehet hajtani Közép-Európában. A hadügyminiszter további véleménye: az amerikai katonai jelenlét Európában elkerülhetetlenül szükséges a földrészen a stabilitás megőrzéséhez, és az észak­atlanti paktum jövőjének biztosításához. Ami pedig a hazarendelt alakulatokat ille­ti, nem oszlatják fel azokat, hanem csak máshová telepítik. Moszkovszkije Novosztyi : Tudatosan hazudik-e Ligacsov? ÚJ szú 1990. II. 5. A kórus meghívást kapott a spa- -ddg­(ČSTK) - Hálásnak kell lennünk Jegor Ligacsovnak, aki nem bújik meg mások mögött. Rendszeresen előáll rituális frázisaival arról, hogy ,,a vezetésben nincsenek ellentétek, s minden ilyen megnyilatkozásával éppen ezeket az ellentéteket de­monstrálja" - írja Vitalij Tretyakov, a Moszkovszkije Novosztyi című he­tilapban. A szerző szerint Ligacsov helyzete nagyon kényes, mivel, ha irányvonala az átalakításban nem győz, éppen ő lesz az, akinek a poli­tikai színtérről sokkal korábban kell távoznia, mint azoknak, akik érdeke­it védelmezi. Tevékenységében az egyetlen párt monopolrendszerére, a technokrata módon korszerűsített direktív gazdaságirányításra, ideoló­giai téren pedig az egyértelműségre támaszkodik. Ennek a fundamenta­lista konzervativizmusnak azonban nincsenek történelmi távlatai, s a társadalomban sem találnak szélesebb támogatásra. A „szovjet" konzervativizmus sa­játos vonása az a törekvés, hogy a „szebb jövőt" nem a múlt sikerein, hanem a múlt hibáin akarja felépíte­ni. A „legrugalmasabb" konzervatí­vok ugyan elismerik, hogy Sztálin nagy hibákat követett el, de szerin­tük ezek egy egészében véve he­lyes út részét képezték. Jellemző, hogy Ligacsov szerint Sztálin idejé­ben is volt szocializmus, s éppen így fel lehetne építeni a kommunizmust is. Ez azonban nemcsak arra a vérre épülne, amelyet 1937-ben ontottak ki, hanem arra is, ami 1989-ben Tbilisziben folyt. Az itt a kérdés, hogy Ligacsov és a többi konzervatív tudatosan hazu­dik-e vagy sem. Feltételezhető azonban, hogy az embereknek tu­datosan mondanak féligazságokat. Kétségeket keltenek Ligacsov tavaly december elején tett optimista ja­Ligacsov: a rendet...' , Helyre kell állítani vaslatai a litvániai helyzetről és az NDK-beli helyzetről, ahol még Ho­necker idején járt. Elég arra gondol­ni, ami később történt. Csak két eset lehetséges: vagy a konzervatívok ostobák, vagy ostobának tartják az embereket, akiket vezetnek. Ez a másik változat nyilván közelebb áll az igazsághoz. Már ma garantált az átalakítás visszafordíthatatlansága, de nem biztos, hogy demokratikus lesz a ha­ladás útja. Ez a veszély mindaddig fennáll, amíg Ligacsov aktív lesz a politikai színtéren. Ligacsov szá­mára a legjobb az lenne, ha több irányzatra hullana szét a 19 milliós SZKP. Az olyan ember, mint ő, az egyik irányzat élére állna és részt venne az állami politika alakításá­ban. A sors iróniája, hogy Ligacsov éppen ezt a forgatókönyvet határo­zottan elutasítja. Tegnapi számában közölte a La Republica című olasz napilap Liga­csov interjúját, s őt magát a szovjet konzervatív erők vezéregyéniségé­nek nevezte. Ligacsov szerint a Szovjetunióban kormányozhatat­lanná válik a helyzet, s „helyre kell állítani a rendet". A fő értéket a Szovjetunió és minden kommunis­ta egységében látja. Szerinte a na­cionalista célokat követő emberek­nek távozniuk kellene a pártból. Ha minden párt szakad... A hogy közeledik az SZKP Köz­ponti Bizottságának ülése, úgy szaporodnak az aggódó kérdé­sek, a kételyek, a jobbára borús jóslatok. Hivatalosan is megalakult a demokratikus platform, s vannak, akik legalább nyolc áramlatról tud­nak a párton belül. Egyesek szerint nemzetiségi alapon fog széthullani a párt, mások úgy vélik, előbb-utóbb önállósulnak a frakciók. Kell-e emi­att aggódni? Valószínű, az lenne a nagyobb baj, ha az SZKP nem lépne a tényleges megújulás útjára. Egy kis cinizmussal azt is mondhat­nánk, hogy ha már Kelet-Európában minden párt szakad, miért éppen a Szovjetunió Kommunista Pártja legyen kivétel? Ha valóban meg akarjuk érteni, mi is a helyzet a Szovjetunióban és magában a pártban, nem szabad leegyszerűsítenünk a dolgokat. Az ilyen leegyszerűsítés mindig nagyon félrevezető, s ebben az esetben kü­lönösen az. Amit látni kell: a pereszt­rojkát a párt csúcsán kezdeményez­ték idestova öt éve, de még mindig nem jutott el mindenhová, nem is szólva arról, hogy a pártvezetésben sem következetes. Gorbacsov ugyan számtalanszor hangoztatta, hogy ez egy hosszú és bonyolult folyamat, amit nem szabad elsietni - s ebben kétségkívül igaza van. Tény viszont, hogy maga Gorbacsov nem volt éppen erélyes az átalakítás ellenzőivel és látszathíveivel szem­ben, akik még mindig ott vannak a pártvezetésben. Aligha kétséges, hogy az ő „érdemük": a Szovjetuni­óban már jó két éve senki sem beszél az egykor meghirdetett gyor­sításról. Még nagyon keményen tartja ma­gát a régi merev apparátus egy jó része, egyfajta maffiát alkot, s bizo­nyára ez a magyarázata annak, hogy a társadalmon, de főleg a pár­ton belüli vitákban a „konzervatív" jelző mintha kevésbé lenne pejora­tív, mint a „radikális". Márpedig a Szovjetunióban odáig fajult a hely­zet, hogy ha nem nyer ismét polgár­jogot a gyorsítás fogalma, nem válik pozitívummá az, ami radikális, akkor az átalakítás megbukik. Egész egy­szerűen a radikális peresztrojka gyorsítására van szükség. Ezt pedig most, a központi bizottság jövő heti ülésén kell eldönteni, nem lehet vár­ni az októberi pártkongresszusra. K épes lesz-e ez a központi bi­zottság meghozni egy ilyen döntést? - ez most a kérdések kér­dése. összetétele ugyanis sok min­dent tükröz, csak éppen a párton belüli tényleges erőviszonyokat nem. Emlékezetes a tavaly áprilisi ülés, amelyen nagy fiatalítást hajtot­tak végre. Akkor „saját kérésére" távozott a központi bizottság 74 tag­ja és 24 póttagja, a többi póttag közül pedig 31-et átminősítettek a testület rendes tagjává. Már akkor is voltak olyan hangok, hogy ez ellentétes az alapszabályzattal, a vezetés ilyen méretű átalakítására csak a kongresszus jogosult. Még egy év sem telt el, s a központi bizottságon belül a helyzet még cif­rább: nem tagja a testületnek a köz­társasági első titkárok kétharmada, ők csak mint „vendégek" vesznek részt a testület ülésein, s ezért kell azokat „kibővítetteknek" nevezni. Ami különösen aggasztó: a két „vi­harsarok", a Baltikum és a Kauká­zuson túli terület összesen hat első titkára közül egyik sem tagja a köz­ponti bizottságnak. Ugyanez mond­ható el a leningrádi kerületi első titkárról is, amire a párt fennállása alatt még nem volt példa. Ott ülnek viszont teljes jogú tagként a már leváltott köztársasági első titkárok és egy sor olyan kerületi első titkár, aki igazán nem önszántából távozott posztjáról. Ezenkívül sokan vannak még olyanok, akiket magas kor­mánytisztségekre szemeltek ki, de elbuktak a parlamenti vizsgán. S mi­vel a demokratikus centralizmus el­ve még mindig érvényes, ez valóban különös helyzetet teremt. Ugyanúgy különös az is, hogy a hivatalos pártvezetés gyakorlatilag tudomást sem vett a már említett demokratikus platform megalakulá­sáról, pedig a fórum meglehetősen reprezentatív volt: az ország 102 városából 455 küldött vett részt raj­ta. Követeléseik is nagyon határo­zottak: a párt szociáldemokrata jel­legűvé történő átalakítása, a párt vezető szerepének törlése az alkot­mányból, a többpártrendszer beve­zetése, többszektorú gazdasági rendszer. Követelték, hogy még a ta­vasszal tartsanak rendkívüli kong­resszust, ellenkező esetben kisza­kadnak az SZKP-ból és megtartják saját kongresszusukat. Más áramlatok is a kongresszus előrehozását vagy legalább kétsza­kaszos megvalósítását követelik, éppen a vezető testületek összeté­tele miatt. Véleményük szerint a ta­vaszi első szakaszban mindeneke­lőtt káderkérdésekről és szervezeti problémákról kellene tárgyalni, hogy ősszel már egy megújult párt ta­nácskozhasson az országos ügyek­ről, a stratégiáról. Gorbacsov, s egyáltalán a pártve­zetés még mindig nem adott választ ezekre a követelésekre, így általá­ban az a nézet uralkodik, hogy erre a mostani KB-ülésen kerítenek sort. A Le Monde, az egyik legtekintélye­sebb francia napilap pedig kedden közölte, hozzájutott (hogy hogyan, arról természetesen hallgatott) azoknak a bizalmas feljegyzéseknek a tekintélyes részéhez, amelyeket tanácsadói készítettek Gorbacsov­nak beszámolójához. Ezek szerint azt ajánlották a főtitkárnak, hogy határozottan szakítani kell a konzer­vatív erőkkel, teljesen át kell alakíta­ni a pártot és fokozatosan felszá­molni a pártállamot. A tanácsadók szerint a társadalom most még kész megosztani a hatalmat .a párttal, ezért a Szovjetunióban is kerekasz­tal-tárgyalásokat kell kezdeni egy becsületes és őszinte alku elérése érdekében. (Itt kell megjegyezni, hogy a Le Monde értesüléseit köz­vetve igazolta a Komszomolszkaja Pravda, amikor csütörtöki számában szintén a kerekasztal-tárgyalások mellett tette le a voksot, pedig ilyes­miről a Szovjetunióban mindeddig szó sem volt.) Nagyon nehéz helyzetben van te­hát Gorbacsov, akinek a napokban egyre-másra jósolták lemondását vagy megbuktatását, hol a baltikumi, hol a kaukázuson túli vagy éppen a gazdasági helyzet miatt. Ugyanak­kor tele voltak a lapok - a miénk is - azokkal a nyilatkozatokkal, ame­lyekben vezető külföldi politikusok, neves személyiségek szóltak nagy­nagy elismeréssel a szovjet államfő­főtitkárról, s biztosították őt támoga­tásukról. A Szovjetunió kézzelfogha­tó támogatásáról azonban még most, a peresztrojka öt éve után sem esik szó, mintha a külföldnek, a Nyugatnak csak Gorbacsov lenne a fontos, a Szovjetunió már nem. Ennyire erősek lennének a régi bei­degződések, vagy a Nyugat ennyire nem tudja reálisan megítélni, mi is zajlik valójában a Szovjetunióban? Ki gyújtja meg a kanócot? (A The Times karikatúrája) M árpedig most nagy jégzajlás van, s nem tudni, mit sodor el. Már eddig is történtek óvatos utalások arra, hogy a konzervatív erők, a peresztrojka ellenségei a na­cionalista és soviniszta áramlatokkal szövetkeztek, miközben a sokak ál­tal nacionalizmussal és szeparatiz­mussal vádolt baltikumi mozgalmak­ról igazán nem mondható el, hogy az átalakítás ellenségei. Ellentétek, ellentmondások, ellenségek... Bé­kéltetésre vagy kenyértörésre van most szükség? Milyen vezércsel mellett dönt Gorbacsov? A válaszra már csak néhány napig kell várni. GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom